b) 1833 junius 5, 6, 7, 10 Kerületi ülések. Tárgy: [I.] A polgári törvénykönyv I. tc. 4. és 5. §-a. Indítványok: végzés a Fiscusr…
b)
1833 junius 5, 6, 7, 10
Kerületi ülések.
Tárgy: [I.] A polgári törvénykönyv I. tc. 4. és 5. §-a. Indítványok: végzés a Fiscusra szállt jószágok árvezés útján történő eladományozása ellen. [II.] A II. tc.: A consensus regius.
1833 junius 5, 6, 7, 10
Kerületi ülések.
Tárgy: [I.] A polgári törvénykönyv I. tc. 4. és 5. §-a. Indítványok: végzés a Fiscusra szállt jószágok árvezés útján történő eladományozása ellen. [II.] A II. tc.: A consensus regius.
Folytatom már most a K és RR Polgári törvényeink javitását tárgyazó tanácskozásinak fonalát.
Junius 5-én Kerületi ülés. Elnökség Ötvös Tamás, és Szucsics. – El lévén már határozva hogy hazánk nemtelen lakosai fekvő javak birhatási jóvoltával fel nem ruháztatnak,* ANDRÁSSY kivánta: hogy a Királyi adományrol szólló 1-ő t. cz. 4-ik szakaszába, mellynek ezen kifejezése salva contra incapaces legali via procedendi facultate* nyujtott a 4-ik Juniusi érdekes kérdésre alkalmat; a most emlitett megtagadó végzés nyilván és világosan betétessék. – Mások ellenben annak helyét itt épen nem találták: s a §-nak csupán oly értelmet tulajdonitottak, hogy a királyi adomány kinyerésére képtelen (incapax) személyek, p. o. a még nem honnositott külföldiek, vagy moralis egyesületek ellen a követelés ex incapacitate fenmarad, – a nemtelen honfiakat tárgyazó határozás pedig végzés marad ugyan, s mint ilyen a tanácskozások folytában vezér fonalúl fog szolgálni, de annak itt e jelen szakaszban bővebb kifejezése nem illő helyütt lenne. – Mások végre a fenti aláhúzott záradékot is, mint szintén nem a maga helyén lévőt, kitörültetni kivánták.
A június 4-i kerületi ülés határozatát l. előbb. 219. l.
Proiecta, 6. l. (V. ö. e kötet 209. l.)
Némely szóbeli változtatások iránti inditványok elmellőzésével, a nyilván való töbség megtartá a szerkeztetést a mint van. Csupán két módasitást fogadván el t. i. carentia possessorii helyett carentia possesoris tétetett FRIM inditványára, – és ezen constructióbul: nisi titulus impetrationis ad legales fontes notae vel defectus reducatur, NAGY PÁL inditványára ezen szavak notae vel defectus kitörűltettek, mert a Fiscus örökösödésének kérdése maga idejére lévén elhalasztva, ha valjon a Nota infidelitatis továbbá is megmarad e impetratio czimjének? még el nem döntött kérdés, – minthogy sok követek a confiscatio büntetését, mivel az nem csak a bünöst, de az ártatlan gyermekeket is sujtja, igazságtalannak s az egész müvelt Europa köz véleményével ellenkezőnek nyilatkoztatták, s az iránta való tanácskozás szabadságát csorbulat nélkül feltartani kivánván, azom kifejezést már az 1-ő §-bol is kihagyták.*
V. ö. előbb, 195. l.
Következett az 5-ik §. melly azt rendeli hogy az l-ő rész 25-ik czimjében kiszabott büntetésnek, t. i. a rejtező királyi jus* czimje alatt igazságtalanúl impetrált joszág örökárú (perennalis) becse megfizetésének* csak azon esetben lészen helye, ha nem csak hogy az impetrator nem bizonyitja bé a rejtező királyi just, de az ellentmondó birtokos ezen felül még tulajdon jurának erős voltát is megmutatja.*
Az uralkodó királyi joga (ius regium) akkor lappangó, ha a birtok jog szerint már reá szállott, de a kincstár ezt még nem tudja s ezért sem el nem foglalta, sem törvénytelen tulajdonosát bíróság elé nem idézte, következőleg a jószág, bár jogtalanul, ténylegesen magános ember vagy család kezén van.
Werbőczy szerint a csalárd felkérő megérdemli, hogy hasonló mértékkel mérjenek neki s ugyanazt a kárt szenvedje, amelyet ő akart másnak okozni.
Proiecta, 6. l.
DEÁK ezen kérdést az ugy nevezett perennalis és communis becslés tárgya iránti intézkedéssel* szorossan öszefüggőnek, s e nélkül a dolgot ki nem meritőnek látta – PALÓCZY pedig azon elvből indulván hogy a birtkos nem köteles jussait felfödezni mind addig, mig a követelő impetrator által próbával nem terheltetik, a helytelen kereset miatti büntetésre, vagy legalább a kőtség megtéritésére elengedőnek itélte azt, ha a felperes nem képes a rejtező királyi just bébizonyitani. – DUBBAVICZKY végre azon esetben látná helyét a büntetésnek, midőn a felperes makacs megátalkodottsággal ragaszkodik a perlekedéshez. Mind ezen inditványok elmellőztetvén a §. a mint áll, meghagyatott.
A közbecsű (aestimatio communis) a javaknak törvényes és szokás által meghatározott árát jelenti, az örökbecsű (aestimatio perennalis) pedig annak tízszeresét. Az eljárást részletesen ismerteti a Hármaskönyv, I. 133. és 134.
E szerint az 1-ő t. cz. béfejeztetvén, még némelly inditványok tétettek – nevezetesen SZENTIVÁNYI kivánta hogy az osztályos atyafiak kirekesztésével közös javakra egy testvér által nyert kir. adománynak ereje ne legyen. Ezen inditvány pártfogás nélkül hangzott el.
DEÁK emlékezteti a RRket hogy szokatlan záradékok (insolitae clausulae) törvény által tiltvák,* de az hogy mellyik záradék szokatlan? elhatározva nincs, a honnan sok zavar, bizontalanság; és birói ónkény ered. – Ezeknek példájaul TÖRÖK emliti hogy a Mutinai Herczegnek oly záradék van az adományában, melly szerint az Aradi várhoz ingyen tartozik fát kiszolgáltatni,* – más adományokban a hajókázáshoz szükséges fa van kikötve.
A koronázás előtti 1608:9. tc. elrendelte, hogy az adományleveleket a régtől fogva szokásos módon kell kiállítani, így folytatja: „Prout etiam si quae clausulae contra antiquas regni consuetudines in aliquibus donationibus insertae fuissent, nec quis uti illis vellet, deinceps tollantur; atque emendentur.” Erre az articulusra hivatkozva az 1647:122. tc. érvényteleneknek és a bíróságok által el nem fogadhatóknak jelenti ki a „clausulae insolitae”-t, mint amelyek a törvényekkel és szokásokkal ellenkeznek.
Ferenc modenai herceget az 1741:67. tc. honfiúsította az 1737–1739. évi török háborúban szerzett érdemeiért.
Ezen inditványra nézve is elegendő ellátást találtak a RR eddigi a törvényeinkben, köz értelmöket abban nyilatkoztatván, hogy a tulajdont sértő ily törvénytelen záradék teljesitésére kétség kivül egy biró sem fog soha senkit kénszeriteni, ha csak azt valaki önként nem teljesiti.
TÖRÖK kivánja ahogy titulo Juris armorum adományozás* ne történhessék. Erre feleletül adaték hogy feljeb ex carentia possessoris már semmit érőnek nyilatkoztatott a királyi adomány, a mi tökéletesen egy értelmü a Jus armorum czimmel. Némellyek azonban aggodalmukat jelentették, hogy a fegyver általi viszafoglalás idejét megelőző birtokosok örökössei régi jussaikhoz nem juthatnak, minthogy azok másnak ajándékoztattak. – Erre SISKOVICS kételkedik ugyan, hogy akadhatna oly salak lelkü ember, ki az igazi birtokos vagyonát törvénytelcn czimmel visza tartoztatná, de ha még is találkoznék; minden adománynak természetes záradéka lévén az, hogy salvo jure alieno, semmi sérelemtől nem tart, mert a birói hatalom a nemzet által gyakoroltatik.
Fegyverjog címén a XVIII. század elejétől adományozott a király a törököktől visszafoglalt területleken birtokot, olyanoknak, akik régi jogukat oklevelekkel legalább némiképen be tudták bizonyítani. Az adományosok a hadi költségek megtérítésére a birtok értékéhez mért összeget tartoztak a kincstárba befizetni.
Végre még VÁSÁRHELYI ujra fclhozá azon vastag viszaélést, hogy a fiscalisi jószágok nem érdemért ajándékoztatnak, hanem árverés utján, a többet igérőnek adatnak.* Ezen licitatio szokását, módját, zsarolásait élénk részletekben előadá, s törvényt hozatni kért melly az ilyes donatiokat semmit érőknek nyilatkoztassa.
V. ö. e kötet 191. l.
Ellene vettetett ugyan az inditványnak hogy ezen tárgy már az előleges sérelmek sorában ő felségének orvoslás véget felterjesztetett,* s azért a királyi választol várni kellene, – de ASZTALOS és BŐTHY nem vélték, hogy ez a további intézkedést, s fenálló törvényeink hijányának pótolását akadályozhatná. Hasonló esetben vannak a Véghelyek is, még is történik irántok a törvénykezési tárgy körében intézkedés.
A sérelmek sorában a 13. szól erről a tárgyról. (Iratok, I. 146. s köv. l.)
PÁZMÁNDY: Törvényeink világosak, hogy a fiscálisi javaknak érdem jutalmaul kell adományoztatniok. Az 1741: 19. törvény ezen szempontbul índúlt, midőn a divatba jöni kezdett árveréseket eltörlötte.* De a sanctio nélkül szükülködő törvénynek sikere nem vala, érzették ezt már az 1825-ki országos RR, s a tárgyat hazánk előleges sérelmei közé iktatták,* de még akkor nem lévén elegendőleg kifejlődve azon juris publici szabály, hogy a megszegett törvénynek puszta megujitása nem eléggé biztositja a nemzet jusait, csak azt kérték, hogy az illető törvények nagyob határozotsággal megujitassanak. A felség 1827-ben April 11-kén kiadott válaszában* azt felelé: hogy a vegyes adomány* osztogatásának jusát mindég gyakorlották királyaink, ahoz tehát most is ragaszkodik, csak legnagyob általánosságban érintvén, hogy az érdemre mint eddig ugy ezentúl is tekintet lészen. Maga a dolognak ezen folyamatja mutatja tehát, hogy ha foganatosan elejét kivánjuk venni ezen sérelmes árveréseknek, egy lépést továb kell menni, s az 1741: 19. törvényhez sanctió gyanánt hozzá adni, hogy az ekép kiadott adományok semmit erők legyenek.
Licitatio bonorum fiscalium perprius in hoc regno haud consueta … tollitur.
Az országgyűlés által felterjesztett sérelmek sorában a 15. szól „de collatione bonorum fiscalium". (Az 1825/27. országgyűlés Írásai, 156, l.)
U. a. 1120. l.
Tiszta és vegyes adomány (donatio pura, donatio mixta) között az volt a különbség, hogy az első egyedül jutalomként, a második bizonyos szolgálatok vagy kiválóságok elismerésén felül meghatározott pénzösszeg ellenében jutott a megadományozott kezébe.
Ezeknek következesében csak nem közönséges volt az értelem hogy sanctióra szükség van, de midőn a tanácskozás azon tengely körül forogna, minő legyen azon sanctio? minden inditványak ellenére oly nehézségek örlődtek ki, hogy a vitatás Junius 6-ik napját iás végzés nélkül húzta ki.
MAJTHÉNYI ugyan is figyelmezteti a RRket, hogy egyes esetre alkalmazva magát az úgy nevezett árverést is nagyon nehéz lenne bébizonyitani, mert az mindég más alakba burkoltatik, s az adomány levélben soha nem emlitetik. Ha azt mondanók: az ily törvénytelen ajándékú javakat osszák fel magok közt a megyék tisztviselői, ennek alkalmasint lenne foganatja, de az invigorositásnak ugyan nem lesz. – RAGÁLYI szintén azt hiszi, hogy ezzel nem előre, sőt hátráb lennénk, mert igy amint most állunk, legalább sérelem kép panaszkodhatunk, sanctiót álapitva megszünik a sérelem, de siker még sem lesz. – Erre NAGY PÁL azt felelé hogy az örökös sérelem, s az orvoslás nélküli örökös panasz, nagyon szomorú jótétemény. – Gr. LA MOTTE: s későb DEÁK elösmervén hogy a Csanádi javallatnak nem minden esetben lenne foganatja, jónak látnák, ha meg határoztatnék: a jószág becsének hanyad részéig szabad vegyes adományokban a fizetésnek kiterjedni? Ezen meghatározásban, ugyan némi önkényt kikerülni alig lehet, de a törvényekben ily nemü példa nélkül nem szükölködünk. Igy a csere, ha a jószág értékének felét meghaladó fizetés jött közbe, semmit érőnek tartatik, – igy az örökös eladás, melyre nézve nehéz mindég a csalást bizonyitani, ha féláron alul történt, a Romai törvény szerint felbontathatik. – Ennek azonban CSÁSZÁR azt vetette ellene, hogy az csak demoralisatióra vezetne, a jószágot világ tudtára kevesre becsülnék, de titkon minő pótlékot kellene a Fiscus kezébe nyomni? a mi magszakadás esetére még csak investitiónak se tekintetnék, s igy meg sem téritetnék, azt senki sem tudná.
NAGY PÁL: Mind ezek helyes ellenvetések, hozzá járul hogy a kormány mindég azt mondja, én érdemért adtam. 1825-ben fenforogán ezen kérdés magam beszéltem egy financzministerrel, ki is azt mondotta, hogy a kormány épen nem tagadja azon elvet, hogy az érdemre tartozik tekintettel lenni, de kincstárának szűkült állapotjában neki nagyobb érdemet senki sem tehet, mint ha pénzt ád s igy a ki pénzt ád, annak nagyob az érdeme. A logica furcsa, de bajos ellene szólni mind addig, mig egyedül a kormánytol füg megitélni, hogy mi a valódi érdem. Azt hiszem tehát, a lehető sanctiók közt legjobb az, mit minap Honth, és Trencsin javallottak,* t. i. befolyást kell a nemzetnek adni az érdem meghatározásába vagy olyformán, hogy csak olyannak adhasson a kormány adományt, kit a nemzet ajánl, vagy csak olyannak, ki bizonyos tulajdonságokkal bir. Mire példánk van Franczia országban, a hol senkit sem nevezhet a király Pairnek, a ki 12 évig Maire nem volt, vagy bizonyos ideig követséget, vagy más hivatalt nem viselt. – Ezen példákat BŐTHY még bővebben kifejté, s hogy alkotmányunk előtt sem ösméretlen a nemzetnek ilyes befolyása, hivatkozik az indigenatus példájára, melly nem egyéb mint nemesités birtok adás nélkül, és még sem történhetik a nemzet megegyezésén kivül.*
V. ö. e kötet 191. s köv. 1.
Külföldinek magyar nemessé lenni, azaz indigenatust nyerni csak az országgyűlés hozzájárulásával lehetett. A várományosokat valamely, az országnak tett szolgálatért rendesen a király terjesztette elő az országgyűlésnek; az eskü letétele és a taxa lefizetése után állította ki a kancellária az oklevelet. (V. ö. 1687:26., 1791:69. tc.)
Ezen inditvány ellen is sok nyomos ellenvetések tétettek, mert ha a megyék ajánlanának, iszonyú számra nevekedhetnék az ajánlottak serege, ugy hogy a nemzet befolyása igazán szólva tetleg elveszne, ha országgyülése tenné az ajánlást, ez könnyen kitalálható káros hatást szülhetne, s azt minden esetre nem akadályozná meg: hogy az ajánlottak között csak ugyan többet igérésre ne menjen a dolog.
RAGÁLYI: Ujitja azon állitását, hogy nem fognak a RR helyes sanctiót találni. Egyébiránt ámbár az absolutismusnak nem barátja, mindazonáltal hogy a magyar királynak országunkkal egy idős constitutionalis jusa szerint, a diaeta megegyezés nélkül ne legyen hatalmában azt, kit ön itélete szerint érdemesnek lát, akár tiszta, akár elegyes adomány utján megjutalmazni, erre ugyan soha nem kivánna reá állani.
NAGY PÁL: A magyar királynak a nemzettől nyert ezen jussa korlátlan soha sem volt, s csak azon feltétel alatt engedte azt neki által a magyar nemzet, hogy egyedül az érdemet jutalmazza jószág adományozással.* Midőn tehát látjuk hogy a magyar király ezen jussal a alkotványos feltétel ellenére visza él, a magyar törvényhozásnak nem csak jussa, sőt kötelessége ezen királyi just megkorlátolni. Eként folytak a tanácskozások Junius 5-én és 6-án, minden ujabb inditványt ujabb ellen vetés követvén.
Hármaskönyv, I. 3. és 4.
Végre Junius 7-én még mindég a voltak előlülése alatt tartatott kerületi ülésben
SZUCSICS mint elnök a tárgyat elegendőleg meghányatotnak véli, s a két nap alatt történt inditványokat reassummálja – nevezetesen PÁZMÁNDY javallá, hogy az oly árverési adománynak ereje ne legyen, – BERNÁTH: hogy a megyéknek legyen hatalmuk a Homo regius tisztségétől mindenkit eltiltani,* – MAJTHÉNYI hogy az országgyülése tegyen ajánlást, – BORCSICZKY hogy a ki ily donatiót alá ir, a tanácsnokok responsabilitásárol alkotott törvény sullya alá essék,* – BALOGH hogy az ország reclamálhassa, mint a megegyezése nélkül adott ingigenatust.
A királyi embert, (homo regius) az iktatási parancs (mandatum statutorium) bízta meg, hogy a megadományozottat a birtokba beiktassa; nemesnek kellett lennie s azon megyében birtokosnak, ahol az adománybirtok feküdt.
A hűtlen tanácsosok megítélésének kérdését Somsich Miklós vetette fel a február 28.-i kerületi ülésben majd miután itt a rendek elhalasztották a döntést (v. ö. Országgyűlési Tudósítások, II. k. 693. s köv. l.) a május 16-i országos ülésben megújította. (V. ö. e kötet 145. l.) Ekkor többséget kapott s a május 17.-i kerületi ülés küldöttségére bízta a törvényjavaslat kidolgozását. (E kötet 145. l.) A törvényjavaslatot a május 24-i kerületi, majd a május 26-i országos ülésben fogadták el a rendek. (E kötet 168. l.)
Sokan voxolást! kiáltottak, – de miután ezen elv, hogy sanctio kell már a mult nap elfogadtatott, s inast csak arrol lehetett szó, minő legyen a felállitandó sanctio? a kérdés felállitása nem csekély nehézséget szenvedett, – BORCSICZKY az inditványokat egyesiteni javallá. A Honthit a Trencsényivel igy: A megyék proponáljanak a Diaetának, a diaeta ajánljon a felségnek, s ha nem ajánlotnak adatnék királyi adomány, kik azt alá irják, responsabilisek legyenek. – Ismét a Komáromit az Unghival ekép egyesitené: Az ily licitationalis adománynak ereje ne legyen, s a RRnek az lévén értelmök, hogy csak megyebeli birtokos nemes lehessen Homo regius, a megyék kebelökbeli minden birtokos nemest a statutiotul eltilthassanak. – Borcsiczkynak ezen javallata jónak találtatva, a voxolás ezen egyesitett kérdések szerint törvént s 24 vozal 12 ellen a Komáromi s Unghi egyesitett inditvány lőn elfogadva. Siskovics, Poszavecz, Szalopek, és Markovics (Posega) minden sanctiónak ellene voxoltak, Szepes és Temes szintén nem voxoltak.
Ezen végzést PALÓCZY szerkeztetésbe vette, melly is Junius 10-én megrostáltatott. BERNÁTH, ámbár tulajdon inditványa lőn elfogadva, annak itt a statutio kérdésének teljes kiterjedésében való felvétele előtt leendő kijelentését erősen ellenzé. A részben is nem csekély nehézségek fordultak elő: hogy az eddig kiadott donatiók számos birtoknak felzavarásával, a Fiscus megtámadásainak ki ne tétessenek. Annyira mentek a vitatások, hogy voxolás által kellett eldönteni, valjon ben maradjon a szerkeztetésben a végzésnek azon része melly a Bernáth inditványára lőn elfogadva, de most ön maga által is (e helyüt t. i.) elleneztetett. A voxok töbsége megmaradt a végzés mellet, s végre a §. ekép megállapitatott:
Donationes bonorum fiscalium via seu publicae, seu secretae licitationis velut per Art[iculum] 19: 1741. caeteroquin sublata impetrandae (és nem impetratae, mint eredetileg szerkeztetve volt) ipso jure nullae sunt. Universitas autem respectivi Comitatus a peragenda Statutione hominem regium pro legali sua activitate arcebit.* Azon kérdés, minő tulajdonokkal kell a Homo regiusnak birni, a Statutionak rendszeresen elő kerülendő szakaszára halasztatván.*
A Diaet. Extraser. 1834. CXIV. szövege több helyen eltér a fentitől: „Donationes bonorum fiscalium, via seu publicae seu secretae hucdum usitatae licitationis velut per art. 19. 1741. caeteroquin sublata, impetratae ipso iure nullae sunt eodemve in casu universitas respectivi comitatus gremiales possessionatos nobiles ab assumenda et exequenda statuentis hominis regii functione pro legali sua activitate arcebit.”
A tárgyalás alatt álló munkálat 5. cikke szól a statutióról. (Proiecta, 11. s köv. l.
[II.] Kövebkezett a 2-ik t. cz.: de Consensu Regio. Ezen t. czikelynek 2-ik s 3-ik szakaszai arrol rendelkeztek, hogy a haeredibus et posteritatibus záradék minő következéseket von maga után a jószág természetére nézve.* Minthogy azonban az első törvényczikkelyben már általánosan minden királyi adomány iránt az határoztatott, hogy ezen záradék a fiscus ellen a leány ágnak javára is szolgál,* – minthogy továbbá a Consensus Regius, mind eddigi törvényszabályaink, mind a jelen törvény szerint is, a királyi adományoknak egyik neme lenne, következőleg mind az, a mi ezen adományokrul általárban mondatott, a Consensus Regiusra is értetődnék; minthogy végre azon kérdés, hogy férfi és leányág között minő kútfőkbül kell a nemzetségi jusok elhatározását meriteni, egészen külön tárgy lévén, ide hol csak a Fiscusrol lehet szó, nem tartozhatnék; mind a két §§. egészen kitörültettek. – A törvényczikelynek 1-ő 4-ik és 5-ik §-sai pedig szórul szóra helybehagyattak,* azon óvással azonban, hogy ámbár az 5-ik §-ban az örök vallás invalidatiójárol emlités történik,* ez mind azáltal ne vétessék oly értelemben, mintha az ősiség, s ebből eredő, minden birtokot bizontalanitó invalidatio kérdése legkevesebbé is megelőzve, vagy eldöntve lenne, mert az invalidatiónak vannak más esetei is, nevezetesen a csalás, rosz lelkü fortély s a t. mellyek minden esetre jövendőre is megállanak.*
Proiecta, 6. 1.
V. ö. előbb, 207. l.
A királyi hozzájárulásnak adomány ereje van s ezért ha csak férfiágat illető birtoknak a nőágra átruházásához hozzájárult az uralkodó, ily birtokhoz a fiág kihalta után a kincstárnak nincs joga. 4. §. A királyi consensus magán pecsét alatt kiadott bevallást is oly erőssé tesz, hogy magszakadás esetében sincs szükség új adomány kieszközlésére.
Ius regium penes consensum fassioni superinductum et invalidata fassione obversum, licet statutione pure firmatum sit, nisi latentia eius in specifico remonstretur, contre fatentis successores non optulatur.
A Diaet. Extraser 1834. CXIV. szövege egyezik az előbbi jegyzetben közölttel.
Junius 8-án Vasárnapi szünet.
