b) 1834 junius 13 A főrendek ülése. Tárgy: A Fiume és a tengerparti kerületek törvényszékeiről szóló IV. és V. tc. vita Fiume hov…
b)
1834 junius 13
A főrendek ülése.
Tárgy: A Fiume és a tengerparti kerületek törvényszékeiről szóló IV. és V. tc. vita Fiume hovatartozásról.
1834 junius 13
A főrendek ülése.
Tárgy: A Fiume és a tengerparti kerületek törvényszékeiről szóló IV. és V. tc. vita Fiume hovatartozásról.
A fő Rk egyébiránt Junius 13-ki ülésökben folytatván az itélő szék rendbeszedése iránti tanátskozást, felvették a 4-ik tör[vény]cziket, melly szóll a Tenger Mellék kereskedési, Fiume városa és szabad rév partja itélő székeiről.*
Iratok, II. k. 332, s köv. l.
B. ÖTVÖS (fő pohárnok) ezen tárgyat Szörény v[árme]gye e publico politicus munkálatban elő fordulandó kérdésével* szoros kapcsolatban vévén, azt oda halasztatni kivánta, de KUKULYEVITS oly javallatot látván a KK és Rk által előterjeszteni, melly a társországoknak nyilvános sérelmére czéloz, reá nem álhat, hogy ez czáfolatlanul maradjon az országos irományokban mind addig, mig a publico politicumot unokáink talán felveszik. A NÁDOR helyén látta, hogy a Rk javallata az itélő székek rendbeszedése körében itt felvétessék, annyival is inkább, mivel Szerény v[árme]gyének helyre állitása ellen Zagrab megye, s ha nem csalatkozik, a társ országok nemzeti ülése is felirást tett.* E szerint tehát félre vettetvén a fő pohárnok declinatorius inditványa:
Az operatum V. részében (obiecta particularia) a 8. pont szól „de restauratione comitatus Severinensins.”
Zágráb megye és Horvátország állásfoglalására Szörény megye ügyében l. Országos Levéltár, Magyar Kancellária, 2714., 4527., 5818., 6460:1777.
KUKULYEVITS (Horváth Országi követ) mind ön magának, mi küldőinek mély illetődését jelenti a KK és Rknek azon czélzatán, hogy Fiume Horváth Országtol, mellyhez a szomszédság, rokony szokások, s közös nyelv kapcsolati kötik, leszakítássék, jelenti, hogy a legkeményeb felelet terhével öszekötött szoros parancsa van az ellen minden erővel küzdeni. Ámbár tudja, hogy hatalmas ellenségekkel kelletik megvivnia, bátorságát még is nem vesziti, küldőinek vérök kiméletlen ontásával a magyar hon iránt szerzett érdemeire támaszkodva, a fő Rk igazság szeretetébe veti bizodalmát, kiknek homlokain jósló lélekkel ügyének már már győzedelmet olvas.
Illyeseknek előre bocsátásával hoszas beszédet Ő világ történeti fejtegetéseken kezdi. Hivatkozik Constantinus Porfyrogenita bizonyságára, hogy a Hor[vát] nemzet első fellépésekor nem csak Fiumét, de némelly Isztriai városokat is az egész Arsin folyóig elfoglalta, s birta. Állitja, hogy 1260-ban a Frangyepan nemzetség Modrus v[árme]gyét s ebben Fiume várossát is érdemei jutalmául nyerte, melly 1312-ben Duino Grófjaira zálog kép átmenvén, ezeknek magva szakadtával Ausztria herczegeire szállott, s Pray bizonysága szerint a 16. század zavarjai között a magyar koronától is elszakitatott, de bizonyos levén az 1659: 96., 1681: 71.* czikkelyekből is, hogy a Zrinyi Frangepán, jószágok Horváth Országhoz tartoztak.* Ditső emlékü M[ária] Therezia 1776 October 2-án költ Decretumában Fiumét nyilván, és világossan Horváth Országhoz viszacsatoltatni parancsolta,* ennek végrehajtását 1777 September 5-én az akkoron még létezett Hor[vát] Országi Helytartó Tanátshoz intézett parancsában* olly hozzátétellel elrendelte, hogy mivel a mult évi Decretumában Fiuméval egyetemben csak azon tájrészeket határozá Horváth Országhoz egy uj megye felállitása végett csatoltatni, mellyek a Carolina ut jobboldalán feküsznek; a bal oldalt fekvő Bukarit, Bukariczát, és Portoréét pedig a katonai statusnak fentartotta, most ezek is a Carolina ut mentében fekvő minden gyarmatokkal egyetemben azon Szörénynek (Zeverinensis) nevezendő uj megyéhez csatoltassanak, mellynek fő ispanyává egyszersmint Fiumenak Gr. Zinzendorf Trieszti Gubernator hatoságához hasonló hatalommal felruházott kormányzójává Gr. Majláth Josefet nevezte ki.* A katonai kormány veszteségének csereképen pótlására pedig Zagráb megyének Kulpán tuli részeit, Draskovits, és Keglewits grofok, nem külömben a Kamenszkoi paulinusok némelly jószágait, a zágrábi püspöknek véghelyit a káptalannak sziszeki jussaival, s a szichelburgi kerülettel egyetemben a katonai státusnak áltadatni parancsolván. Horváth Ország remonstrált ugyan ezen cserének ellenére, melly tulajdonáért tulajdonát veszi el, de Szörény v[ár]megye mégis 1777-ben csak ugyan felállitatott. Majláth Josef gróf főispányi székébe beiktattatott. A beiktató kir. biztos Skerlecz nyilván elösmérte bevezető beszédjében, hogy Fiume Szörényhöz tartozik, későb csak ugyan házanként oda is taxáltatott, sőtt a mint állitja, az 1778-ban Szörény megyének kiadott diplomábol is nem csak az jön ki, hogy Fiume Szörényhez, Szörény pedig Horváth Országhoz tartozott, hanem a horváth helytartótanáts 1778-ki 6-ik Novemberi ülésének jegyző könyvéből még az is bizonyos, hogy maga a Gubernium is alája volt vetve ezen helytartó tanátsnak, mit az ezt eloszlató Decretum is bizonyit. Ezen világos jusoknak ugy mond, csak hasonlón világos erejü későbbi foganattal is megerősitett, ama diplomákat nyilván megsemmisitő diplomát lehetne némü sikerrel ellene vetni, illyest azomban ugy véli, hogy senki sem képes előmutatni. Azon diplomát, mellyet Fiume Maria Theresiától 1779-ki April 23-án nyert, ő nem tekinti egyébnek, mint kiváltságoló levélnek, melly által Fiume a szabad kikötők sorába emeltetett.* Bukari minden kétségen kivül Horváth Országhoz tartozik, de azért annak ugy van privilegiuma, melly szórul szóra megegyez a Fiumeival, kivévén, hogy ezen szavak nincsenek benne: „Urbs haec Commercialis Fluminensis tamquam separatum s[acrae] Regni Hungariae Coronae adnexum corpus porro quoque consideratur, ita in omnibus tractetur, neque cum alio Buccarano, velut ad Regnum Croatie ab incunabulis ipsis pertinente ulla ratione commisceatur”. Ő ebben fel nem akad épen, mert szentségtelen hiedelemnek tartaná, hogy Maria Therezia hét évvel a Horváth Országi incorporatio után a csere visza adása nélkül Fiumét Horváth Országtol el akarta volna venni, de nem is kivánta, mert Horváth Ország is része a Magyar koronának, minden külön portáju Horváth kir. város külön része (separatum corpus) azon koronának a nélkül, hogy Horváth Ország része lenni megszünnék. Igy Fiume is amint önállási törvényhatóság lehet Horváth Ország egészitő része, s ez által a Magyar koronához csatolt separatum corpus, hogy Burkarival nem lehetett öszve zavartatnia, az csak annyit tesz, hogy Bukari ab incunabulis, Fiume pedig idők viszontagsági miatt csak 3 év olta tartozott akkoron Horváth Országhoz. Illy formán szövi azon diplomábol többi okoskodásait is, hivatkozik arra, hogy a Horvátok Fiumét mindég magokénak tekintették, igy az 1790-ik diaetán is vannak incorporatioját törvénybe tétetni kivántak.* Végre annyira megy, hogy még az 1807: 4-ik incorporationalis törvényt* is maga részére magyarázza, állitván, hogy az ott felhivott incorporatianale diploma alatt nem a Fiumei privilegialis levelet, hanem Szörény v[árme]gye helyre állitását rendelő diplomát kell érteni, nem is mondja azon törvény, hogy Magyar országhoz csatoltatik, hanem ezen általyános kifejezéssel él regno incorporata, a mi Horváth Országot ki nem zárja. Az 1630-ki 23. törvénytől 1741: 52-ik törvényéig* Horváth Ország integritását tárgyazta sok kényes törvényekben hasonló általános kifejezést lehet olvasni, hozzájárul, hogy a Fiumei kormányzó, Fiumei és bukari követek Horváth Ország gyülésében 1808-tol ülésel, s voksal birnak s azt 1830-ig gyakorlották is, hogy az 1778-ki Resolutioban a pörök egyenest a Báni táblához vitetni parancsoltattak, azon táblának 1779-ki Jegyzőkönyve szerént a fiumei perek valósággal ott is itéltettek. Mindezeknél fogva nagy aggodásu epilogussában kéri a fő Rkt, hogy a KK és Rk igazságtalan végzését félre vessék, s a társ nemzetet jussaiban fentartsák.*
Az eredetiben tévesen: 1655:96., 1651:61.
Az 1659:96. tc. megújítja a korábbi országgyűlési rendelkezést birtokosok kiküldéséről, akiknek feladata az országhoz és a Frangepán-családhoz tartozó tengermelléki és horvát vidékek határait megállapítana. Az 1681:71. tc. megtiltja, hogy a Frangepán-család egykori jószágai, mind a tengenmellékiek, mind a horvátok, amelyek Dalmácia, Horvátország és Szlavónia határain belül akár a fiscus, akár mások kezén vannak, a szentkoronától elszakíttassanak.
V. ö. Országyűlési Tudósítások, II. k. 649. l. 19, jegyzet.
A királynő parancsát közli Rački, Fr. i. m. az okmányok közt 22. sz. alatt.
V. ö. Országgyűlési Tudósítások, II. k. 69. .. 20, jegyzet.
A diplomát közli Rački, Fr. i, m., az okmányok között; 35. sz.
Az országgyűlés 1790 december 3-án és 4-én foglalkozott a sérelmek és kívánságok sorában Fiume visszacsatolásának kérdésével, s a város becikkelyezését kérő postulatumot a horvát követelések közül a magyarok közé tette át. (Miskolczi Gy.: A horvát kérdés története és irományai a rendi állam korában, Budapest, 1927. I. k. 90. l.)
Sua maiestate sacratissima, ne diutius ardentia vota statuum et ordinum regni moretur, annuente, civitas Fluminensis portusque per augustissimam imperatricem et reginam Mariam Theresiam peculiari diplomate iam regno incorporata, praesenti articulo ad idem regnum pertinere declaratur.
Az első törvénycikkben a rendek kérik az uralkodó gondoskodását, a hogy a külügyi tárgyalások során az ország szabadsága és határai, főleg a zenggi hegyvidék, Tersatto vára és Buccari kikötője, valamint azok tulajdonosai kárt ne szenvedjenek. A második elrendeli, hogy az egykori Zrinyi- és Frangepán-féle, a Kulpán túl és a tengernél fekvő jószágok, amelyek a gráci kamara és mások birtokában vannak, valamint birtokosaik és tisztjeik az ország közönséges törvényei, terhei és hatósága alatt álljanak.
Kukuljevics érvei mind megtalálhatók abban a füzetben, amely „De iure Croatiae ad urbem portumque Fluminensem” címen az országgyűlés alatt jelent meg.
ÜRMÉNYI (tengerparti kormányozó) mindenek előtt kereken tagadja, hogy Fiume valaha Horváth Országhoz tartozott, vagy ennek ahoz legkissebb jussa volt. Nem gondolja, hogy a történet irók buvárkodásiba tévelyedni a maga helyén lenne, külömben megmutathatná, hogy a magyarak már 8-ik, 9-ik században az egész Adriai tengert birták, azt mindazonáltal ismét kereken tagadja, hogy Frangepanok, vagyis a Modrusi Grófok Fiumét valaha birták volna. A követ által emlitett régi zálogos levél hiteles volta ellen sokat lehetne mondani, de nem szükség, mert ebből sem sül ki Frangepánnak állitott birtoka, ellenben Maximiliannak 1515-ki Diplomája Fiumét régi érdemiért már „fidelissima” czimmel diszesitette, a minthogy feudum képpen régen külön független test gyanánt Ausztriai herczegekhez tartozott, mutatják ezt az 1596., 1609-ki törvények is, mellyek emlékezetet tesznek Fiumerol, hogy ennek vámossai a Zrinyi embereit háborgatják,* azonban mindezeket mellőzve azt állitja, hogy alkotványos országban nem létezhet erősb jus, mint mellyel Fiume bir, mert mellette szóll egy kir. Diploma, az ország törvényre, s 55 éves szakadatlan szokás. Ezeknek ellenére Horváth ország 2 zavaros éveknek követelt szokását vetheti, midőn Fiumének egész állása zavarba volt, a kormány maga sem tudta jó formán mit csináljon vele, mi voltakép felvilágositatván 1779-ben, mint külön testet Magyarországhoz hozzá csatolta, de maga azon zavaros törvénytelen két év is hogy áll? Szereti horváth Követ ur emlegetni, hogy 1779-ben Fiume Szőrény v[árme]gyéhez, s az által Horváth Országhoz csatoltatott, ezt ismét kereken tagadja, s hivatkozik magára az oklevélre, melly nyilván mondja, hogy azon vidékek közé, mellyek Szörény v[árme]gyét tették, Fiume, és Bukari nem számitatott, hanem ezek külön kormányozás alá rendeltettek, s az alatt voltak, vannak is. Szörénynek első fő Ispánya Gróf Majláth Fiumei, s Buccari kapitány is volt, s mint illyen mindég egyenessen a Helytartó Tanátsal levelezett. Ezután némüleg kifejti az 1807: 4. törv. czik. eredetét, melly az 1790. Diaetalis tractatuson épül, azok világosan mutatják, hogy Buccarinak viszacsatolása a Horváth, Fiumenak ellenben a Magyar Országi sérelmek, és kivánatok sorában volt felterjesztve.* A szokásra nézve hitelességére hivatkozott, határozottan bizonyitja, hogy 1779-től a kir. Curia volt mindég Fiumenak rendes törvényes felső birája, a mi ellem semmit sem ád, ha netalán egy két pör különös utakon a Báni táblához csuszott volna is. Fiumenak Horváth Országtol külön portái vannak, adót, subsidiumot oda soha nem fizetett, követeinek utasitásait mindég hazurol adta, sérelmei, kivánatai mindek a magyarok sorában állanak. Végre arra, hogy voksal birnak a horvátok nemzeti gyülésében, azt feleli, hogy köszöni Fiume nevében, de Fiume azt soha sem kérte, ő neki magának, mint Buccari Kapitányának ülésének és voksának kell lenni, de Fiume ha megjelent is, csak a Bán szomszédsága meghivása tiszteletéből jelent meg. Azomban látván, hogy mind a bán beiktatása alkalmával, mind egyebkor a hol csak lehetett mindég a küldöttséghez csatoltattak Fiume követei, látván, hogy ezen tisztelkedési cselekedetéből Horváth Ország jussokat képzel magának alkotni, minden következéseknek ellene mondván, a hivást már utoljára el sem fogadták, és soha többé el sem is fogadják. Figyelmezteti a fő Rket Fiuménak világ kereskedési szempontbol hazánkra szerfelett fontos helyzetére, a szabadságnak érzésére hivatkozik, amennyire kedves kints az mindenek előtt, bizonyosokká teszi a fő Rket, hogy abban helyhezteti büszkeségét, szerentséjét, megelégedését, hogy Horváth Országnak nints alája vetve, hanem külön állásu része Magyar országnak, s kéri azon szabadságot sértetlen fentartani.
Az 1596:32. tc.-ben kéri az országgyűlés a királyt, járjon közbe Ferdinánd főhercegnél, hogy fiumei tisztjeivel és harmincadosaival ne zavartassa Zrinyi György kereskedelmi kapcsolatait Velencével. Az 1609:59. tc.-ben ugyancsak az országgyűlés kéri a királyt, hogy nyujtson védelmet Zrinyi Miklósnak, akinek Buccari kikötőjéből származó jövedelmét Ferdinánd tőherceg fiumei – szláv nevén: rikai – vámosa csorbítja.
V. ö. az országgyűlés Írásai, 369. s köv. l.
GR. MAJLÁTH: Ámbár Fiuménak első eredetét a régiség homálya boritja, mindazáltal, ha történetirati auctoritásokkal kelletnék harczolni, a Horváth Országi követ emlitette historiographusok ellenébe képes lenne, ha nem nagyobb, bizonnyal hasonló tekinteteket helyhezni. Fiumét Aeneus folyótol Oppidum Aeneum név alatt már Livius emliti. Igy Ptolomaeus, Strábo, Plinius, Palladius, Furius tesznek rola emlitést. A Velenczei köztársaság ezen várost a 16-ik században tőből feldulta. Helyzetét a mi illeti: némellyek Istriához tartozó provinciának, s Duino grofjai feudumának, mások Lyburnia fő várossának, s Wallsee grofok birtokának állitják. Könnyü lenne megmutatni, hogy Toxus Herczeg 947-en már Lyburniat birta, s hogy Fiume 1358-ban Nagy Lajosnak birtokában volt, és Zsigmond alatt ismét visza foglaltatott. Mind ezeket csak futólag emliti, nehogy a Horváth Országi követ történet irati állitásának némü erő tulajdonitassék. Ezeket tehát mellőzvén, egyedül a privilegiumokra támaszkodik, s Maximilian Császárnak már Ürményi által is emlitett 1515-ki Diplomájátol kezdve több illyes privilegiumokat hoz fel: Ezek között különösen III-ik Fendinándnak Eggenbergh Udalrich herczeghez bocsátott parancsát, melly Fiuménak mindenkori kiváltságolt, s más tartományoktol külön vált helyzetét bizonyitja, valamint azt is, hogy mint illyen, a hűség homagiumát külön letenni szokta volt, melly előterjesztésnek nyomában arrol is emlitést tesz, hogy Fiume 1725-ben a pragmatica sanctiot is aláirta,* által megy az után az 1807-ki incorporationalis törvény czikre, s ugy hiszi, hogy ez minden a privilegiumoknál felsőbb méltóság fokán áll, mellynek is eredetét diplomaticai járatosággal e kép adja elő: Fiume 1777-ben Horváth Ország által rendeltetett a Magyar koronához viszacsatoltatni. Fiume ugyan azon évi August 1-ő napján tett felirásában függetlenségét reclamálta, a tárgy utasitva lőn az incorporationalis biztossághoz,* melly minden kutfőket és okleveleket megvisgálván, azt a véleményt adta, hogy Fiume qua separatum S[acrae] Regni Hungariae Coronae adnexum corpus porro quoque consideretur, atque ita in omnibus tractetur, neque cum altero Buccarano, velut ad Croatiam ab incunabulis pertinente confundatur. Ezen vélemény költ 1778-ban, Augustus 18-án bemutattatott a Horváth Országi Helytartó Tanátsnak,* melly átlátván Fiumenak világos igazságát, a biztosság véleményét jóváhagyta, s September 15-én kedvezőleg felterjesztette. Erre érkezett azután a királyi Resolutio, melly a biztosság véleményének fentemlitett, s a Horváth Országi Tanáts által is jová hagyatott szavait szórul szóra általvett, Fiume privilegiumába iktatta. Ez a dolog világos fekvése, ez mutatja a Felség értelmét, s Horváth Ország követe minden félre magyarázatának czáfolhatatlanul ellene áll. Ez igy lévén, 1790-ben Horváth Ország Rendei kivánataiknak sorában Fiume reincorporatiojának törvénybe iktatását is előterjesztették a mit szokottan vegyes országos küldöttséghez utasitatván, ott ezen szavak per Croatiam mindenünnen kitörültettek, végre ezen kivánat a magyar országi előleges tárgyak közé iktattatott, ámbár Horváth Országnak Bukari iránt tett hasonló kivánata a Horváth Országi előadások között meghagyatott.* Az Ország Rendei azomban még ezzel sem voltak megelégedve, hanem felirásokban szükségesnek vélték, M[ária] Theresia Diplomájára hivatkozni, s magokat biztositatni kivánták, hogy Fiume porro quoque, qua separatum Corpus considerabitur etc.* A Fiumei diploma fentemlitett szavait szórul szóra általtévén az Országos felirásba, Horváth Ország követei ennek ellenére nem csak hogy semmi kifogást nem tettek, sőt a másnapi elegyes ülésben a Bucariak is hasonló megemlitését tévén privilegiumaiknak, Gr. Zichy Ország biró nyilván azt felelte, hogy a kettő között igen nagy a külömbség, mert Fiume Magyar Országhoz tartozó külön test, Bukari pedig Horváth Ország egészitő része,* és ámbár Fiume iránt azon diaetán nem érkezett királyi válasz, még is már 1807: 4-ik incorporationalis tör[vény] czik[kely] egyenesen az 1790-ki diaetalis tractatus következésében alkottaték, mit az ország rendeinek felirása, s reá költ királyi resolutió nyilván bizonyitják.* Ezek szerént tehát kétséget nem szenved, hogy azon értelem, mellyet Horváth Ország követe az 1807-ki törvénynek, s az abban felhivott diplomának tulajdonitani kiván, egészen hamis, és a dolog fekvésével homlok egyenest ellenkező. Hozzájárul, hogy azon esztendőben az Ország portái is kiegyenlitettek, ezen munkában Fiume a magyar Országi kerületek nyomába van helyheztetve, Horváth Ország egészen külön választva, utánna téve, hogy portái megszoritatnak, mivel Buccari hozzá jött.* Igy áll a törvény historiája. A mi már a szokást illeti, az vagy közigazgatási, vagy adózási, vagy törvény szolgáltatási tekintetben fordulhat elő. Közigazgatási tekintetben biztos zálogot nyujt Horváth Ország rendeinek egyenessége, hogy azt magok sem fogják állitani, mintha Fiume felett a Bán hatóságát gyakorlotta volna. A mi az adó tárgyát illeti, Horváth Országnak 137 portája van, ha Fiume azon Országhoz tartoznék portáinak ezen 137 közé kellene számitatni, a mi tellyességge nem ugy van. Igy 1830-ban is Fiume portái felemeltettek, Horváth Ország az előbbi lábon hagyatott. Végre a közeléb mult országos öszeirás munkájában Horváth Ország maga tett minden rendeléseket, a Bán által nyujtotta be az öszveirást. Fiume iránt Nádor Ő felsége tett rendeléseket,* Pest várossának küldötje conscribált Fiumeban, s a kormányzó által történt Nádorunknak a bemutatás, mindezek mutatják, hogy adózási tekintetben, sints Horváth Országnak legkissebb köze is Fiuméhoz. Végre mi a törvényszolgáltatását illeti, egyetlen egy eset adta magát elő 1779-ben, midőn még Fiume coordinálva nem volt, hogy egy bizonyos per a báni táblához vitetett, azomban tudni kell, hogy az Cambio Mercantilis per volt, melly törvény utjára tellyességgel nem tartozott, annál fogva nem lehet kételkedni, hogy a cambio mercantilis törvénykezés nem lévén akkor még voltakép elrendelve, csak ő felsége delegátiójának utján kerülhetett azon per a Báni táblához. Ellenben mennyire a kir. Curia levéltárát idő rövidsége miatt meghányhatta, a szónok fő ispány több rendbeli pereket mutat be a fő Rknek, mellyek a Fiumei kapitányi széktől felyebvitel utján a kir. s onnan a hétszemélyü táblához vitettek, s ott meg is itéltettek, mellyeknek sorában az udvari Cancellariának egy legujab időben költ transmissionalis parancsolatát, mint ő felsége értelmének legujabb nyilvános jelét is bemutatta, s e kép déli nap fény, világosságra hozván Fiume jussait, köz tetszéssel fogadott, s még az ellenfél által is igen nyomosnak vallott jeles szonoklatát azzal végzé, hogy Fiume csak függetlenségét óhajtja megtartani, az mindeniknek legdrágáb kintse, azt tehát a fő Rk igazságos oltalmába ajánlja.
Fiume, amely ekkor mint Magyarországtól és Horvátországtól független örökös tartomány szerepelt, 1725 nov. 29-i nagy tanácsában eskü alatt fogadta el a Habsburg-ház nőágának örökösödését biztosító pragmatica sanctiot.
A bizottság Mária Terézia 1776 aug. 9-i parancsa értelmében alakult meg a bekebelezés végrehajtására; magyar részről Majláth József, horvát részről Skerlecz Miklós volt a vezetője.
Az okmány közli Rački, i. m. 33. sz. alatt.
A sérelmeket és kívánságokat összeállító vegyes bizottság javaslatát 1790 december 3-án és 4-én tárgyalta az országgyűlés. Bár a szűkszavú naplóban nincs utalás a fentiekre (Az országgyűlés Jegyzései, 275. s köv. l., Buccarira vonatkozólag ua. 278. s köv. l.), az országgyűlés Írásaiból kitűnik, hogy vita folyt a kérdésről. Az eredeti szöveget ugyanis a rendek megváltoztatták s míg az előzőben csak azt kérik, hogy Fiume „tamquam indissolubili nexu iam cum Sacra Regni Corona nexa, ab eadem numquam avelletur”, addig az új, végleges szövegben hozzáteszik, „neque cum alio Buccarano, velut ad Regnum Croatiae ab incunabulis ipsis pertinente districtu, ulla ratione commiscebitur”. (Az országgyűlés Írásai, 369. s köv. l.)
A fenti kifejezés az előző jegyzetben említett befejező mondattal együtt, mely szintén szószerinti átvétel Mária Terézia diplomájából, a felirat új, végleges szövegében fordul elő. (U. o.)
Gr. Zichy Ferenc országbíró véleményét l. az országgyűlés Jegyzései, 278. l.
A rendek kérését l. a sérelmek sorában, 13. szám alatt. (Az országgyűlés Írásai, 231. l.) Fiume sürgető felírása az országgyűléshez és a kedvező királyidöntés u. o. 396., 515. l,
V. ö. az 1807. országgyűlés Írásai, 504. l.
A nádor által kibocsáttott utasítást az összeírók részére l. az 1825/27. országgyűlés Írásai, II. k. 779. l. – Az összeírás anyaga az Országos Levéltárban, a nádori titkos levéltárban található. (Exhibitia conscriptionem regnicolarem art. VII. 1825/27. ordinatem respicentia.)
(A vitatások folytatása következik.)
A Fő Rk végzései egyébiránt igy állanak: Az 1-ő §-us a Bévezetésnek, és a statutumokra való hivatkozásnak kihagyásával elfogadtatott.*
Mind ezekről, mind pedig a június 14-i határozatokról részletesebben szót a következő szám.
Junius 14-én a 2-ik §-on az, hogy a büntető perek a Kapitányi szék előtt foljanak, elfogadtatott, de a Theresianus büntető codex eltörlésének emlékezete az itélő székek rendbe szedésének körébe nem tartozónak, – a felyebvitel kérdés pedig még most, mielőtt tudatnék, minő elvek szerémt lesznek az appellatorius itélő székek meghagyva, vagy elszerkeztetve, el nem itélhetőnek határoztatott. A 3-ik §-us érdemében erős harcz után voksok többségével elfogadtatott ugyan, hogy a Fiuméi kapitányi szék az ottani nemesek személyes ügyeit is itélhesse, de azon világos megemlitéssel, hogy ott Fiume várossának, s kerületének az ország más részetől egészen különböző helyhezetése miatt csupán kivétel gyanánt történik a nélkül, hogy azon általános elv, melly szerént nemesnek csak nemes birája lehet, felforgattatnék. A 4-ik §-us elfogadtatván, a kapitányi szék biráinak számárol, és választásárol szólló 5-ik §-us alkalmával a nemesek állapotja ismét uj harczra vezetett, ugy hogy e miatt nem csak végzés nélkül oszlott el az ülés, de következő napon sem volt, vasárnapi szünet lévén. Junius 16-án Országos ülés nem tartatott, hanem magános conferentiábam lőn a kérdés előre megvitatva, s igy azután Junius 17-én országos ülésben voksok többségével a KK és Rk szerkeztetése elfogadva oly formán, hogy a kormányzó candidálja, s a patriciusok corporatioja válasza a kapitányi széknek (bár nemes) tagjait. A 6-ik §-us, melly az ordo processualis iránti országos szabályokat Fiumera is kiterjeszti, nem ezen helyre tartozónak, s külömben is az országos törvény (ha csak valamelly kivétel nyilván nem tétetik) az Ország minden részeire kötelezőleg itéltetvén, kihagyatott.
A Buccari itélő székekről szólló V-ik tör. czik* az előbi czikek elvei szerént az appellata kérdésének szintén függőbe hagyásával elfogadtatott, azon hozzá tétellel, hogy Buccari Kapitányi szék, ott helyben tartassék. A Vinodoli kerület ellenben minden kétségen kivül Horváth Országhoz tartozandónak itéltetvén, e részbem a Rk szerkeztetése aként modositatott: hogy a perek az ottani Uri széktől az illető megye tör[vény] székére, innen pedig továb azon az uton appelláltassanak, melly a Horváth Országi V[árme]gyékre nézve általánossan meg fog állapitatni. A nemesek ügyei, s a büntető perek is a kormányszéki politicai hatóságtol szimte elvonatván a szomszéd, t. i. ha felállitatnék Szörény, külömben Zágráb megye törvényszékének első birósági hatóságához utasitatván.*
Iratok, II. k. 334. s köv. l.
A végzéseket l. a főrendi izenetben, Iratok, III. k. 69. s köv. l. Az izenet a „legközelebbi megye” törvényszékét jelöli ki fórumul.
