a) 1834 junius 27 Kerületi ülés. Tárgy: [I.] A végrendeletekről szóló XI. tc. 1. §-ának első része: rendelkezés a szerzett vagyon…
a)
1834 junius 27
Kerületi ülés.
Tárgy: [I.] A végrendeletekről szóló XI. tc. 1. §-ának első része: rendelkezés a szerzett vagyonról. [II.] A jászok, kúnok, hajdúk nemeseknek tekintendők-e?
1834 junius 27
Kerületi ülés.
Tárgy: [I.] A végrendeletekről szóló XI. tc. 1. §-ának első része: rendelkezés a szerzett vagyonról. [II.] A jászok, kúnok, hajdúk nemeseknek tekintendők-e?
Posony, Julius 1-őjén, 1834.
[I.] A 27-ik Juniusi kerületi ülésnek, mint már emlitém,* tárgya volt Borcsiczkynak azon inditványa: hogy az ősi joszággal épen nem biró atya keresményének felét törvényes részkép tartozzék gyermekeinek hagyni, s csak a másik fél részről rendelkezhessék.
V. ö. előbb, 275. l.
A vitatás előtt és alatt gyakran megujult az elvek nélküli dolgozás iránti panasz, és gyakran ismételteték, mi káros lett légyen Deáknak e munka elején az elvek egyszerüzése felől tett inditványát el nem fogadni.* – Innen PÉCHY alkalmat vőn Kölcseynek felelni azon tegnapi mondására: hogy az országos küldötség minden előelvek megállapitása nélkül dolgozott, csak úgy a mint Isten tudnia engedte.* Mivel pedig Pest v[ármegye] Rendei azon küldötség nyomait követve dolgoztak, nem gondolá a Kölcsey mondását elhalgathatni, nehogy az következzék belőle, hogy Pest v[árme]gye is minden principium nélkül, és szintén csak úgy dolgozott, a mint Isten tudnia engedte. Mutogatá tehát, hogy az Országos küldötség is bizonyos elvekből indult munkájában; mire viszont SOMSICS és DEÁK feleltek. – DEÁK különösen tegnapi inditványának, melly szerint a rendelkezés szabadságát a gyermekek, a mellékes atyafiak, és a fiscus iránt elkülönözött tekintetekben eleve elhatároztatni kivánta,* azt halván ellene vettetni, hogy ez ismét az ősisé elvének általános thesisét foglalja magában, ujra megjegyzé, mit már minap is mondott: hogy ő az ősiség idaeájában szigorun megkülönbözteti a szabad rendelkezést az elidegenithetetlenségtől, sőtt ezen utóbbit nem is tartja szorosan az ősiség következményének, hanem egy oly monstrumnak, a melly csaláson alapúl.
V. ö. e kötet 271. l., 12. jegyzet.
L. előbb, 274. l.
L. előbb, 273. l.
A többség azonban mellőzvén Deáknak mult napi inditványát, a Trencsényi javallat körül egyesité tanácskozásait.
NAGY PÁL: Emlékezteti a RRket hogy a gyermekek élelmezéséről a világ minden törvénykönyveiben van ellátás. Ezt teszi a Romai törvény legitimája,* ezt a Német törvénykönyvben ösmeretes Pflichttheil.* De meg kell jegyezni, hogy ott az ősiség és szerzemény egészen amalgamirozva van. Nálunk ezek el vannak különözve, ezért nem ösmeretes törvényeink előtt a Pflichttheil, mert a törvényhozás máskép gondoskodott a gyermekek legitimájárol, t. i. az ősi javakat számukra kirendelte, s azokat a szabad rendelkezés köréből egészen kivette. Ugy de a Trencsényi inditvány csak azon esetről beszél, midőn nincs semmi ősiség, melly a gyermekek legitimáját pótolhatná, ez kétség kivül törvény hijány, melly a törvényhozás gondoskodását nagyon megérdemli. Ő teát az inditványt pártolja.
Codex Iustinianus, III. 38. §.
A köteles részt (Pflichtteil) a német Bürgerliches Gesetzbuch a 2303–2338. §-okban szabályozza olyanformán, hogy a lemenők, a szülők, és a túlélő házastárs részére biztosít az örökségből részt a kitagadottak, az önként lemondottak, és az örökségre méltatlanná áltok kivételével.
Kik még vele egy értelemben voltak, legfőkép onnan meritették gyámokoskodásukat, hogy a gyermekek neveléséről gondoskodni egyik legszentebb feladás, legfőbb kötelesség.
DEÁK felel: hogy ez nem ok az inditvány elfogadására mert a legitima nem tesz különbséget a már fel nevelt s még neveletlen gyermek között. Ő tehát most, kivált midőn még nem tudja, adnak e a RR szabad rendelkezést az ősiségben, ezt legalább a szerzeményekben fentartani kivánja, s ha nem kiterjesztett, legalább nem megszoritott szabadságot ohajt haza vinni; de azt maga is sürgetni fogja, hogy a nevelés fedezése még a végrendelési örökösnek is kötelességül tétessék. – BEZERÉDY szinten azt jegyzi meg, hogy a nevelés a közigazgató hatalomnak tárgya, s ide teljeséggel nem tartozik.
ANDRÁSSY példával akarván bizonyitgatni a legitima szükséges voltát: oly forma előadást tesz hogy fontolják meg a RR, minő boldogtalan ember lenne az, aki p. o. 60 éves koráig számos gyermekeivel 40–50 ezer jövedelmü atyai jószágbol él, s erre bizakodva semmit sem is szerzett, ekor meghal az attya, s mindenből kitagadja az élelem keresetre alkalmatlan elbizakodottat. Mire BERNÁTH elmésen felel, hogy ha ezen árva 50 ezer ft. jövedelemből 60 éves koráig semmit sem tudott szerezni, ez oly különös eset, melly valóban különös törvényt érdemelne, hogy semmiben se is örökösödjék.
A két nap vitatott kérdésnek eldöntése végett voxolás sürgettetvén
DEÁK megjegyzé hogy ő ugyan a szerzemények iránt szabad rendelkezésre szavaz, ez azonban a haeredis substitutiora s ebből eredő fidei commissumokra ki nem terjeszti, mert (a köz czélú alapitványokat kivéve) nem akar a holtaknak az élők felett ivadékrol ivadékra szoritó hatalmat engedni.* Kérdi tehát, valjon a Fidei Commissumok iránti rendelkezés fenhagyatik e teljes épségében a maga idejére?
V. ö. 273. l., 17. jegyzet.
TARNÓCZY e részben szintén biztositva kiván lenni, mi előtt voxolna, mert Bars Rendeinek a fidei comissumok ellen soha meg nem szünhető hazafi aggodalmuk van, s az oligarchiának ezen mérges magvát mindenestől ki akarják irtani. Ő reménli, hogy ez meg is fog történni. – RAVAZDY amint elnök kijelenti hogy a fidei commissum s ezzel ösze kötött substitutio haeredis kérdése igen is külön intézkedésre halasztatik. Egyébiránt megvalja, hogy ő magát szintén hazafinak tartja, de azért a fidei commissumokat bizonyos korlátok közt a köz jóval megférhetőknek hiszi.
BERNÁTH azonban élénk szinekkel adja elő, hogy az életnek törvényét a halál nem kormányozhatja, s hogy a törvényhozásnak hatalmában sem lehet az Istenben elnyugodott halottaknak oly erőt tulajdonitani, hogy ők századakra előre minden élőnek tulajdonosi, rendelkezési szabadságát béklyóba szoritva tarthassák. Nem is álhat ellen ama tetszős ok, hogy a maga szerzeményének miként birásárol kiki szabadon rendelkezhet, s ez csak az illető egy személyt kötelezi. Mert a hitre bizási megszoritás nem egy személyt, hanem az egész társaságot korlátozza, minthogy az ily birtok minden kézenforgás (Verkehr) alól örökre kivétetik.
HERTELENDY (Torontál) ellenben a fidei comissumokat az első szerzeményes rendelkezési szabadságábol természetesen folyóiknak vala, s ezen szabadságot örök időkre hatólag megengedtetni kivánja. Mert nem csak hogy kárt nem lát eredni belőle, sőt a szorgalomnak, s iparkodásnak legerősbb ösztönét hiszi fekünni annak tudásában, hogy véres verejtékkel szerzett vagyonunk tennen rendelkezésünk szerint fog a jövendő időkben is fenmaradni.
KÖLCSEY: Társaságban élünk, s itt a természeti szabadság csak annyiban álhat fen, mennyiben a társaság czélja megengedi. Ő pedig a Fidei commissumot nem csak a társaság czéljával, de magával a magyar alkotmány eredeti szellemével is ellenkezőnek tartja, s azt egyedül csak az olygarchia méreggel teljes kisarjadzásának tekinti.
PALÓCZY: Annak bizonyságáúl, minő következésüek lehetnek a századokra ható rendelkezések, Anglia történetiből felhozza Thelusson ösméretes testamentomát, ki fiainak és unokáinak kizárásával unoka gyermekeinek hagyott, folyton folyvást kamatok kamatjával szaporodandó 14 millio font sterlinget, mellyre nézve ki vala számitva, hogy akkor már minden pénz Angliában ezen örökösöké lenne.* A Parliament ennek következésében tiltott meg minden ilyes végrendeléseket.
Thelusson párisi bankár Angliába vándoralt hasonnevű fia 1793-ban halt meg s vagyonának csak egy töredékét hagyta gyermekeire, a többi a szónok által említett módon gyarapodott. Ebből az esetből született Eugéne Sue „Bolygó zsidó”-jának egy jelentős epizódja, a Rennepont-örökség.
A Majoratus, Fidei Comissum, és Substitutio haerdis kérdése tehát maga idejére halasztatott, a mikorra maga GR. LA MOTTE is lelkes pártolást igért a fidei comissumok eltörlésére.*
E tárgyak vitáit l. később, e kötet 320. s. köv., 332. s köv. és 344. s köv. lapjain.
Voxoláskor csak Sopron, Trencsin, Győr, Esztergom, Szabolcs, és Borsod pártolók a Borsiczky inditványát, Torontál pedig a nevelés tekintetében megszoritást kivánt. Maradt tehát a szerzemények iránt korlátlanúl a rendelkezés szabadsága.* DEÁK és vele több másik fentartván a gyermekek neveltetés iránti gondoskodást.
A határozat az 1. §. első öt szavának, amint azokat Andrássy idézte, (273. l.), elfogadását jelentette. (Diaet. Extraser. 1834. CXLV.)
Voxolás közben RAGÁLYI ugy nyilatkozott hogy ő csak kéntelenségből voxol, mert a testamentomot ki akarná a törvénykönyvből törülni. A birtok idaeája személyhez van kötve, valóságos képtelenség tehát, hogy midőn megszünik a személy és birtok közötti öszeköttetés, az örökkévalótul kapott hatalommal béérni nem akarjuk, hanem holtunk után is rendelkezni akarunk a birtokrul. Nem a testamentumrul kellene tehát szóllani, hanem az örökösödést szabályosan elhatározni, ugy a mint Székely atyánkfiainál van, kiknél ha más senki sincs, a szomszéd succedál.*
Az örökösödésnek erről az ősi sajátságos formájáról Benkő (Transsylvaniae sive Magnus Transsylvaniae Principatus, Claudiopoli, 1834. – I. 408, l.) azt mondja, hogy az 1597. országgyülés végzésein alapul, amelyek általánosságban megerősítették a székely örökösödési jogszakást. (18. pont.) A szomszéd örökösödési joga felől Dósa Elek (Erdélykori Jogtudomány, Kolozsvár, 1861, 407., l.) szerint írásos törvény sohasem rendelkezett s az ősi szokás sem szól arról, hogy több szomszéd hogyan osztozik az örökségen.
[II.] Ezen ülésnek elején, midőn az Özvegyi jusrol szólló t. cz. szerkeztetése rostáltatnék, ASZTALOS kordést tett, valjon ezen szavak alatt: cujuscunque conditionis ignobiles* a jász és kun lakosok is értetnek e, – mert nekik vannak a Nádor által kiadott különös statutumaik.* Ezeknek azonban ellene vettetett hogy nincsenek törvényesitve. BORSICZKY nyilván kijelenté, hogy a törvényhozás helyén nádori rendeletekről, Cancellaria parancsirol tudni semmit sem akar, ha volt a jász kún követnek valami kifogása az alkotott törvény ellen, azt elő kellett volna terjesztenie. – MIHALKOVICS (Jász kún követ) kéri a RRket, engedjék meg hogy beadhassa eddi,gi szokás uk felvilágositását, mert e napokban országos öszeirásban lévén elfoglalva, jelen nem lehetett. – HAVAS szükségesnek látja már egyszer elhatároztatni, hogy a jászok, kunok, nemeseknek tekintetnek e, a mit ő egyenesen tagad, mert ha irántuk ugy a hajduk iránt is, a RR eddigi szokás tekintetéből különösen ellátást kivánnak tenni, ő is visza fog menni, és kérni mindent megállapitatna, mi eddig a királyi városokban szokásban volt. – NAGY (Hajdu követ) emlékezteti, hogy a hajdukat a jász kunokkal egy tekintetbe venni nem lehet, a mint ezt a RR más izben már magok is elösmerték.* Ő semmi különös ellátást nem kiván; és specialis záradékokkal sem akarja a törvényeket tarkitatni, hanem a munka végén fog egy rövid t[örvény]czikelyért esedezni, mellyben általánosan kimondassék, hogy a hajduk az ország nemesseire nézve hozott törvények alatt állanak. – A hajduknak külön tekintetbe jövetelök helyesnek ösmértetett, – a jász kunoknak pedig megengedtetett, hogy az özvegyi jusok iránt javallatot tehessenek, jövendőben lehető észrevételeik nyomban a pertractatio alkalmával elváratván.
A törvényjavalat X. cikkének új, 20. §-ában, ahol azonban civicae canditionis-ról és ignobiles-ről van szó. (V. ö. 272. l., 13. jegyzet.)
A jászkunok jogi és közigazgatási rendjének s kiváltságainak alapját a német lovagrendtől való megválásuk után az 1751:15. tc. s a nádor, mint a jászkunok főkapitánya által 1799-ben kiadott statutumok képezték. A statutumok rendelkezései az örökösödés és végrendelkezés kérdésében eltértek a magyar nemesi jogoktól.
V. ö. Országgyűlési Tudósítások, II. k. 632. l.
