b) 1834 junius 28 Kerületi ülés. Tárgy: A XI. tc. 1. §-ának második része: az ősi vagyon felett való végrendelkezés. Heves viták …
b)
1834 junius 28
Kerületi ülés.
Tárgy: A XI. tc. 1. §-ának második része: az ősi vagyon felett való végrendelkezés. Heves viták az ősiség körül.
1834 junius 28
Kerületi ülés.
Tárgy: A XI. tc. 1. §-ának második része: az ősi vagyon felett való végrendelkezés. Heves viták az ősiség körül.
Junius 28-án kerületi ülés.
A jászoknak és kunoknak szabadság engedteték, válasszanak önmagok, valjon a nemesi vagy polgári ellátáshoz kivánják e magokat az özvegyi jusok iránt csatolni. – Ez után (megrostáltatván, s helybe hagyatván eléb a fő RRhez küldendő 10-ik izenet)* következett a Testamentom iránti t. cz. 1-ő §-nak azon része, melly az ősi javakat, legyenek azok ingatlanok, vagy ingók, a rendelkezési szabadság alól egyenesen kiveszi.*
Iratok, III. k. 17. s köv. l.
„Testamenta de rebus sive mobilibus sive immobilibus avitis in praeiudicium legitimi successoris condita non tenent.” (Proiecta, 22. l.)
HERTELENDY (Zala) nem kevés zúgás között elszámlálja az aviticitásbol egész hazánkra, egyes nemzetségek méltatlan javával áradó teméntelen károkat, s oda megy kivánsága, hogy végrendelés által a Fiscust minden örökösödésből kizárni, a mellékes atyafiakat regulázni lehessem, a gyermekeknek pedig törvényrész képen az ősiség egy része szükségkép kihasitassék.
BEZERÉDY: E roppant, de az egész hazában már eléggé önméretes tárgyban hoszas beszéddel a RRket fárasztani nem akarja, csak arra figyelmezteti, jó e oly törvényt hozni, mellyet kijátszani könnyü s melly az emberi természet minden ösztönével ellenkezvén, a kijátszásra örökös ingert hordoz magában. Ha ez általánosain is áll, még inkább áll az ingó javakra, kéri tehát a RRket, legalább az ingókat különböztessék meg az ingatlanoktul, mert az ősiség idaeája valami stabilitást foglal magában, minek már maga az ingó szó ellene áll.
KÖLCSEY hasonlón oda nyilatkozik, hogy bár utasitása lenne is az ingatlan javak iránti ősiség megtartására, azét az ingókra is kiterjeszteni lelkiösmérete meg nem engedné, különben végetlen anomaliákba tévednénk, úgy hogy végre még nagy anyánk háló főkötőjét is moly és egerek ellen firol fira tartoznák őrizni. Egyébiránt emlékezteti a RRket hogy már minap megmutatta,* mennyire ellenkezzék az ősiség idaeája az Aranybullával, mellynek 4-ik czikelyében a korlátlan szabad rendelkezés, alkotványi sark törvényeink fokára emeltetett.
V. ö. előbb, 186. l.
SOMSICS megvalja, nincs kellemetlenebb dolog, minit olyasmit előadni, mi felett a töbség előre eltörte a kegyelem botját. Azonban kötelessége a keserüt is megtenni, annyival inkáb, mert tapasztalhatánk hogy a gondolatok kifejtése már országgyülése alatt is itt ott boldogra virasztotta a dolgok kezdetét. Emlékezteti a RRket hogy az 1791: 67. t. cz. által a jelen munkálodásnak egyik czélja oly törvények alkotásában van kitüzve, mellyek által a szerfelett szaporodó pereknek eleje vétessék.* Kérdi a RRket, lehet e ezt eszközölni, hahogy az aviticitás úgy, a mint áll, továbbá is meghagyatik? A hydra fejü aviticitás az, melly miatt a fiú édes attyát pörbe idézheti, melly miatt firol fira uralkodik nemzetségekben a gyülölség és visszavonás, melly miat senki magát vagyona tulajdonosának nem tekintheti, s melly a birói önkénynek legalisált alapjaúl szolgál. Emlékezteti a RRket, hogy az ősiség alkotmányunk eredeti szellemével, s az aranybullával homlok egyenest ellenkezik, s csupán az Anjou ház alatt be csúszott feudalismus szomorú következése.* Hivatkozik a Masóczy compilatiojábol kihagyott, de Kovacsics által napfényre deritett 1231-ki törvény 11-ik czikelyére, melly a szabadrendelkezést kinek kinek korlátlanúl megadja. Kérdi, valjon csak maga azon szinlett czél is hogy a nemzetségek fentartassanak, eléretik e az ősiség által? Árpád házának adományai kiknek kezein vannak? és Sina, Ulman, Ditrich,* Árpád nemzetségebeli adomány után birják e uradalmaikat? Kifejti, mennyire nem tulajdonosa a magyar a maga birtokának, s mi roppant elláthatatlan károk következnek ebből a nemzeti szorgalomra, hitelre; de magára a nevelésre s általa a nemzeti characterre is minő hatást gyakorol azon elbizakodás, hogy apáink néhány szilvafáiban szükségeskép örökösödnünk kell. Teljesen osztozik Deáknak azon vallomásában, hogy az egész dolog csaláson alapul,* és reménli hogy lerázva az előitéletek bilincseit, végre csakugyan ki fogja az idő vivni azt mit a közérdék megkiván.
A jogügyi bizottság egyik feladata: „Proiectum nonunullarum utilium legum civilium, quae forte ad … obturandos fontes, ex quibus inanes lites oriuntur … pertinebunt.”
A Mossóczi Zakariás és Telegdi Miklós által összegyüjtött Decreta, Constitutiones et articuli Regum inclyti Regni Hungariae … (Tyrnaviae, 1584.) Corpus Juris első kiadása. nem ismeri az 1231-i aranybullát. Kovachich M. G.: Vestigia Comitiorum apud Hungaros … c. munkája (Budae, 1790.) közli először. 98. s köv. l.)
A dúsgazdag bécsi bankárcsalád egyik tagja, Sina György Simon főleg Temes megyében szerzett nagy birtokokat s 1818-ban hodosi és kizdiai előnévvel nemességet, 1822-ben pedig bárói címet nyert. – Az Ullmann-családra l. Országgyülési Tudósitások I. k. 137. l. 2. jegyzet. – Az osztrák Dietrich-család egyik tagja, Br. Dietrich József 1827-ben nyert indigenátust.
V. ö. Deák korábbi nyilatkozataival, e kötet 218. és főleg 270. l.
GR. LA MOTTE fontosnak valja Somsicsnak ama mondását, hogy az itteni vitatások a közvéleményre s az utasitásokra is hatással vannak, azért kötelességének ösmeri az ősiséget védelmezni. Felveszi tehát az ellenvetéseket: elösmeri ugyan hogy ősiség nélkül szabadabb lenne birtokunk, de ezen szabadságot károsnak itéli a birtokosokra. Hogy könnyü a törvényt kijátszani, nem tagadja, de ezen kijátszás 800 évek óta divatozik, azért még se mondhatjuk, hogy a nemzetségek csakugyan jobban ne conserváltattak volna, mint ha ősiség nem lenne törvényeink által felállitva. Tiszteli az 1790-ki t[ör]vénynek azon czélját hogy a perek kevesitessenek, de még jobban tiszteli azon ovást hogy intézetünkben salva avitae constitutionis compage* haladjunk, már pedig Sz. István törvényéből okoskodva el nem ösmeri, hogy az Árpádok alatt tökéletes szabad rendelkezés divatozott volna hazánkban. Igaz ugyan hogy Ulman, Ditrich s a többi igy is becsúsztak országunkba, de az ősiség oltalma alatt Hanzabég birtokábol Sinát csak ugyan kivetette Battyányi,* és látjuk hogy nem csekély számmal folynak ezen jövevények ellen az invalidatorius perek. Legnagyobb ellenvetésnek ösmerhetné azt: hogy az ősiség eltörlésével több tőke pénz jönne az országba, s ezzel a birtok ára nevekednék, de mit használ ez nekünk? hiszen ha venni akarnánk, mi a drágábban kéntelenitetnénk fizetni a drága birtokot.
A királyi propositióknak az országgyűlés folyamán sokat idézett szavai. (V. ö. Jegyzőkönyv, I. k. 4. l.)
A dúsgazdag Illésházy-család utolsó sarja, István gróf († 1838) élete végén tönkrement és nagy uradalmait kénytelen volt eladni; így került Hanzabég is Sina báró tulajdonába, az eladást azonban a Batthyányiak, mint várományosok, sikerrel támadták meg.
DEÁK felelget az ellenvetésekre, – a többi közt figyelmezteti hogy 800 éves számolásában 300 esztendőkkel megtévedett, mellynek bizonságaúl felolvassa Sz. István 2., 5. és az Aranybulla 4-ik czikelyét, mellyben a szabad rendelkezés biztositatik,* annak nem létte esetére pedig az örökösödés felállitatik a természeti szeretetnek azon rendje szerint, melly vezér elvnek lőn az ujabb status tudományban elfogadva, s melly András idejében jobban divatozott hazánkban, mint most.
Szt. István II. decretumának 5. caputja – a Corpus Iuris beosztása szerint – megengedi, hogy mindenki szabadon hagyhassa vagyonát feleségére, gyermekére, rokonaira, vagy az egyházra, az aranybulla 4. pontja pedig biztosítja a (királyi) servienseket, hogy a leányt illető negyed kivételével vagyona felől szabadon rendelkezzenek.
Sokan, kik ezen a helyen ellene voltak annak, hogy az ősi javakrol is szabad legyen végrendelést tenni, ismét, és ismét kijelentették, hogy ebből nem következik, mintha az ősi jószágok el nem idegenithetését is fel akarnák tartani. Nagy különbség van a halál esetére tett végrendelés, és az eladás között. Hazánknak kiváltkép arra van szüksége, hogy a birtok biztositassék, erre a szabad rendelkezés semmit sem használ, mert a Statusra nézve mindegy, akár kire száll halál esetére a birtok, csak az, a kire száll, birtokában biztos legyen, és biztos legyen az is, a ki tőle megveszi. A holtak elégedjenek meg a mennyei javakkal, nem szükség akaratjuk által a birtokot holtok után is kormányozniok, ellenben az élők élhessenek az életnek minden javaival, s a tulajdoni jog minden kedvezésivel. Különben is az eladás pénzért történik, s igy még az örökösökre is hasznos lehet, ellenben a testamentom ingyen fosztja meg az örököst örökségétől. Ily értelemben szóllottak BORSICZKY, TARNÓCZY, VITÉZ, SZALOPEK, DÓKUS és mások. – Igy PRÓNAY is: Meg van ugyan győződve, hogy mig azon elv, melly a szabad szerzés és birás jusát egy classis monopoliumává teszi, mostani kiterjedésében fenáll, hazánk erős polgári consistentiára nem emelkedhetik. Azonban valamint egyes embernél, úgy egész nemzeteknél is nagyon szembetűnő azon gyengeség, hogy bár bélátjuk is az előitélet baloldalát, annak lánczaitol még is nehezen menekszünk. De nem kell elcsüggednünk, ő legalább biztosan reménli, hogy a mint egy követet sem hiszen itt jelen lenni, ki az aviticitásnak úgy, a mint most fenáll, káros kihatásárol meggyőződve ne lenne, úgy eljön azon idő, midőn az egész nemzet is le fogja győzni a megszokott gondolkozás előitéletét. Most küldőinek akaratja szerint ő sem voxolhat a szabad rendelkezésre, ellenben az eladás örökös erejét szintén kivánni fogja.
NOSZLOPY megyéje részéről el nem fogadhatja azon mondást, hogy az ősiséghez ragaszkodás gyengeség, és előitélet – inkáb hiszi, hogy ezen mondás a másik félre alkalmazható.
Mindég erősben kivántatván a voxolás; SZÉLL inditványa szerint a kérdés elkülönözve tétetett fel, t. i. 1-ő kérdés: Az ingatlan ősi javak felől szabad legyen e végrendelés által intézkedni? – Ezen kérdésre csupán Szathmár, Csanád, Temes, Zala, Somogy, Tolna v[árme]gyék és a Kerületek voxoltak igennel, következőleg végzésbe mentek a szerkeztetésnek eme szavai: Testamenta de immobilibus avitis in praejudicium legitimi successoris condita non tenent.*
Diaet. Extraser. 1834. CXIV.
Második kérdés volt: valjon az ingó ősi javak iránt megadatik e a végrendelkezési szabadság? – Itt megemlitetett, hogy már a minap, midőn az özvegyi jussokrol lenne szó, elösmértetett azon elv, hogy a birkában, tyukban, almariomban ősiség nem is lehet.* Azonban ellene vettetett, hogy egyedül az osztály teszi az ősiség alapját, következőleg a mi osztályba ment, annak ősinek kell lenni, s ha elvesztegettetik, radintegráltatni. Ezen kérdésre már a fent emlitett 6 vármegyékhez hozzá jöttek még Trencsin, Komárom, Baranya, Bács, Verőcze, Ungh, és a két kerületek, de öszesen még, is csak 12 megye lévén, a szabad rendelkezés alól még az ingó javak is kivétettek, a mit RÉPÁS mind a természeti törvények mind magával Verbőczyvel is egyenesen ellenkezésben lenni nyilatkoztatott. Ennek következésében a §-nak harmadik része, hogy t. i. az osztályba kapott pénzek sem tartozhatnak szabad rendelkezés alá, szintén helybe hagyatott.*
V. ö. e kötet 257. s köv. l.
„Quapropter etiam pecuniae per divisionem inter successores communis genitoris initam obventae, liberae condividentium dispositioni non subsunt, verum innuente articulo 49. 1723. deficiente uno condividentium in alium devolvuntur. (Proiecta, 22. l. és. Diaet. Extraser. 1834. CXIV.)
Ez után azon kérdés vitattatott, valjon az eként megállapitott szakasz rendelete ki terjesztetik e a királyi városokra is? Melly kérdés Junius 30-án is élénken vitattatván végre az határoztatott: hogy bár mi lett légyen is a jegypénz tárgyában végezve, a §-nak egész rendelete szórul szóra a királyi városokra is értessék. Julius 1-ő napján által mentek RR a 2-ik §-usra. (Bővebben jövő levelemben.)*
A június 30-i rés július 1-i kerületi ülések tárgyalásairól részletesebben olv. a köv. számban, 289. s köv. l.
