c) 1834 julius 1 Országos ülés. A tizedik izenet a január 3-i leirat tárgyában. Jármy és Pogány összecsapása Beregnek az uralkodó…
c)
1834 julius 1
Országos ülés.
A tizedik izenet a január 3-i leirat tárgyában. Jármy és Pogány összecsapása Beregnek az uralkodóhoz intézett felirata miatt.
1834 julius 1
Országos ülés.
A tizedik izenet a január 3-i leirat tárgyában. Jármy és Pogány összecsapása Beregnek az uralkodóhoz intézett felirata miatt.
Ugyancsak Julius 1-ő napján országos ülés is volt a Te[kin]tetes Statusoknál, mellyben a két tábla közt még egyesülést nem nyert felirás tárgyában kerületileg készitett 10-ik izent* felolvastatván, közöves felkiáltással jóvá hagyatott, s a fő RRhez által küldetett.* – Ez után
Iratok, III. k. 17. s köv. l.
A küldöttség tagjainak névsorát 1. a 220. országos ülés hivatalos jegyzőkönyvében. Jegyzőkönyv, VIII. k. 246. l.
BÖTHY felolvasá küldőinek legközelébbi utasitását, melly által a Barsi felirás letételekor* szükségesnek itélt ovások iránt azt jelentik ki, hogy a fő RR meg nem egyezése* nem gyengitheti az óvások erejét. A RR köz felkiáltással nyilvániták, hogy ezen értelmet annak idejében minnyájan kimondották. – Ezután
Iratok, II. k. 393. s köv. l.
Iratok, II. k. 396. l.
JÁRMY küldői szoros parancsolatjábol egy inditványt lévén köteles előterjeszteni, minthogy az a napi rendtől eltávozik, kéri a RRket meg ne vonják figyelmöket. Vissza vezérelvén a RR emlékezetét a Földhasználati rendszeres munka iránti tanácskozásokra, megemliti, miként vált végzéssé, hogy a jobbágy telkek használását megvásárlandó nemesek az azokkal járó közterheket viselni tartozzanak.* Mint volt Szabolcs v[árme]gy is egyike azon 16 törvényhatóságoknak mellyek ezen végzést sarkalatos törvényinkkel öszeütközőnek hitték, s azon elv törvényesitését akadályozni minden erővel törekedtenek. Egyike volt ezen törvényhatóságoknak N[eme]s Beregh vármegye is. (Pogány feláll.) Látván azonban ezen N[emes] megye Rendei, hogy a fent emlitett elv csakugyan törvénybe iktattatik, hegy követeik által a töbség kötelező végzésének ellenére nyilvánított ellenmondásukat a RR el nem fogadják, még erősbb lépést tettek, s mult esztendei December 9-éről egy felirást intéztek Ő felségéhez, mellyben az országosan egybegyült Rendeket valamelly a mostani kor nem annyira újító mint minden dolgokat fel forgatni czélzó szellemétől és mindenre kész zabolátlan szabadság veszélyes dagályátol hajtatva az ország polgári alkotmánya szentségének szentségtörő kezekkel való veszedelmeztetésével vádolják, kérvén ő felségét hogy polgári alkotmányunkat a törvényhozó test egyik alkotó részének megtámadásai ellen védeni, s a veszélyt, melly hazánkat ön magábol fenyegeti, édes atyailag elháritani méltóztassék.* Felszóllitván a többi törvényhatóságok közt Szabolcs vármegyét is, hogy ezen lépésben segédkezet nyujtson. Noha az emlitett kérdésnek elvére nézve egy értelemben voltak is Szabolcs Rendei Bereggel, mind az által ezen felirást, s annak sértő kifejezéseit nem csak magokévá nem teszik, s az országgyülésére alkalmazhatóknak nem találják, sőt egyenesen sérelmeseknek is látván kötelességévé tették: hogy azon sértő kifejezések ellen a nyilvános és ünnepélyes ellenmondást küldői nevében kijelentse, s az emlitett törvénytelen lépésnek következésében a büntetést elhatároztatni, és törvényt alkottatni sürgessen. Kéri tehát a Rket, hogy inditványát s küldői méltó kivánságát kegyesen pártolni méltóztassanak.
Az úrbéri munkálat tárgyalása során a főrendek javaslatára egészítették ki a rendek az I. tc. 6. §-át olyanformán, hogy a jobbágytelek haszonvételét megvásárló személy (tehát a nemes is) „… ezen haszonvétellel egybekötött minden uri s megállapítandó közterheket tartozzék viselni.” (L. a kerületi és országos ülés tárgyalásaira Országos Tudósítások, II. k. 215. s köv., 277. s köv. l., a törvénycikk szövegének változására Iratok, I. k. 324., 353., 484. l.)
Bereg megye feliratát l. Országos Levéltár, Magyar Kancellária, 15,712/1833.
PERSONALIS: A mi illeti egyes törvényhatóságnak az országos töbség elleni törekedését, hogy minden ilyes törekedés egyátaljában erőnélküli, és semmit sem érő, már minap köz értelemmel kinyilatkoztattuk, s azt most is mindég erőnélkülinek nyilatkoztatom. De hogy valamelly büntetés szabattassék azokra, kik vagy felirással, vagy illetlen kifejezéssel élnek az ország töbségének végzése ellen, ez megvallom váratlan inditvány, s melly bevág a Jurisdictiók hatóságának kérdésébe, mellyet itt s most pertractálni nem a maga helyén van. Majd a maga helyén és során lehet erről is szóllani, 1790-ben is egy hasonló esetet maga Leopold király az illető rendszeres munkálatra utasitott.* Teljesitvén tehát Szabolcs követe a maga kötelességét, kéri a RRket, nyugodjanak meg ezen nyilatozásban, s ne ereszkedjenek bővebb fejtegetésekbe. (Jól van! jól! meg nyugszunk.)
Az eset ismertetését olv. Országgyűlési Tudósítások, II. k. 766. l. Jegyzet.
POGÁNY azonban a szóllástol el nem áll. Már csak az is, ugy mond, hogy egy megye a másik ellen vádlókép fellép, szokatlan, de hogy még végzéseinek birálatába ereszkedni mer, ez a jurisdictiók függetlenségébe, utóságába sérelmesen bevág. (Deák, Prónay, Somsics, Kölcsey, Ragályi, Bőtny, Borcsiczky, Jármy és mások, mintha egy lélektől megérintetnének, rögtön felállanak.) Pogány folytatja: Bereg v[ármegye] alkotmányunk megtartásaért folyamodván a Felséghez, hazafiui kötelességét teljesitette. Ellenben constitutiónknak legfőb biztositása a megyék hatóságában lévén helyheztetve, Szabolcs Rendei nem csak Bereghnek, ezzel együt minden megyének függetlenségét megsértették. (Zúgás.) Nem kételkedik, hogy ha Ő felsége a megyék repraesentationalis jusába tetleg bevágna, azt a RR kétségkivül sérelemnek vennék, annyival inkáb, mert egyes kijelentéseket sem akarnak a Felség censurájának alája adni. Bereg Rendei minden megyével közlötték ezen felirást, egyik sem ált aláb a hazafiúságban Szabolcsnál, és még is csak egyedül ő maga az, aki benne felakadt, melly tettét az is gyanussá teszi, ahogy midőn felirás gyülésökben elöször felolvastatnék, abban semmi megütközésre méltót nem találtak. Ez igy lévén és Szabolcs v[árme]gyének kivánsága semmi törvényen sem alapúlván, annak ünnepélyesen viszont mond, s ellenmondását szintén a naplókönyvbe iktattatni kéri, had itélje meg a maradék, hogy ki vétett az alkotmánynak ellene.
PERSONALIS: Szabolcs követének mérsékelt előadása után ezen ellenmondás nélkül valóban ellehettünk volna. Ne hogy azonban ezen bajos dolog több ilyes enunciatióra adjon alkalmat, mellyekkel a törvény hatóságnak tekintete minden esetre nem nevekedik, ujabban is kérem a RRet, nyugodjanak meg előbbi kijelentésemben.
DEÁK: Hajlandó valék én is a M[éltósá]gos úrnak egyetértésére, s e dolognak úgy szólván fel sem vevésére intézett felszóllitását elfogadni, keserü érzés fogja el keblemet, midőn a tárgyban szóllanom kelletik. De Beregnek érdemes követe oly hangon, oly kifejezésekkel válaszolt Szabolcsnak inditványára, hogy azt már most egészen szó nélkül hagyom, s igy szavainak és megyéje tettének helyességét mintegy halgatva küldőim részéről is elösmernem nem lehet. Helytelennek állitja Beregnek követe, hogy egyik megye a másik ellen itt a törvényhozó test előtt vádolásra kél, s azt kérdezi, hogy Szabolcs miért avatkozik Beregh tetteibe, melyeket az törvényes hatóságánál fogva gyakorol, és mikép lehet itten vádolója? Vajha vádolás itt soha sem történnék, vajha vádolásra soha ok ne adatnék! de kérdem én az érdemes követet, hát az helytelen, nem fájdalmas e? hogy egy megye vádolja az egész országgyülését? vádolja azon testet, mellynek maga is egyik tagja, melly becsülete az ő becsületét, méltósága az ő méltóságát is érdekli? vádolja pedig oly módon, oly kifejezésekkel, millyeneket még mivelt társalkodási körben sem örömest hallunk használhatni!!
Szabolcs v[ármegye] törvényes inditványi jusával élt akkor, midőn büntető törvényt kivánt alkottatni ott, hol törvény hijányt érezett, s ezen inditványi just Szabolcsnak érdemes követe most úgy gyakorlotta, a reá bizott kötelességet pontosan és kiméllő mérsékléssel úgy teljesitette, hogy az ellen kifogása senkinek nem lehet. Inditványát elfogadni, vagy azt az ország gyülésének és megyéknek elrendelésére halasztani, a mit én is jobnak tartok, a T[ekintetes] RRtől füg egyedül, ott is a töbség fogja elhatározni, ha van e e tárgyra nézve törvény hijány? Szükséges lesz e tehát különös törvényt alkotni, és ha szükséges, mi legyen annak tartalma? De inditványt tenni csak ugyan jusa volt Szabolcsnak, s ezen just kétségbe hozni senkinek nem lehet. És még is Beregnek követe, vagy inkább minthogy e helyen a követet küldőitül elválasztani nem tudom, Beregnek Rendei, ugyanakkor midőn ön megyéjök függetlenségének és hatóságának sérthetetlenségét emlegetik, Szabolcsnak jusait csorbitani törekednek, mert a kétségtelen inditványi jut kérdés alá venni, sőtt Szabolcs utasitásának eredetét is gyanússá tenni akarni, ez által egy megyének, egy követnek hitelességét, melly előttünk szent és sérthetetlen, nyilván kétség alá vonni, s a magokra erányzott nyilat méltatlanúl viszapattantani, nem helytelen, nem igazságtalan törekedés e? (Hangos éljen!!)
Én részemről kéntelen vagyok küldőim nevében is kijelenteni, hogy helytelennek tartom, midőn az országgyülésének határozása ellen egy megye a fejedelemhez, akár úgy mint a végrehajtó hatalom fejéhez akár úgy mint a törvényhozás másik részéhez folyamodik, kivált olyan kifejezésekkel folyamodik, a millyeket most felolvastatni hallottunk. Kinyilatkoztatom továbbá, hogy Bereg vármegyének mostani törekedése is, mellyel Szabolcsnak inditványi jusát kétségbe hozni, utasitásának eredetét gyanússá tenni, s ez által hitelességét feszegetni igyekezett, ujahb inconstitutionalis cselekedet, mellyet helybe hagyni lehetetlen, s mellyet ugy hiszem helybehagyni akarni senki sem fog.
Ezeknek kijelentésével azonban most további fejtegetésbe menni nem akarok, mert meg vagyok győződve, hogy polgári alkotmányunk le erősebb oszlopai a törvényhatóságok, mellyeknek jusait, és tekintetét csorbitani annyi volna, mint nemzeti szabadságunk élet-ereit feldúlni, tudom azt hogy a megye egyes emberek életkorához mérve halhatatlan, és igy az egyes emberek hibái nem lesznek a megyének örökös vétkei, és hiszem azt, hogy Bereg v[árme]gye is, melly az alkotvány ösvényéről most félre lépett, erős védje lesz még a haza szabadságának, és bajaibol kitisztúlva, constitutionalis testvérünk fog maradni. Ezeket kivántam küldőim nevében nyilván megjegyezni. A hozandó törvény iránti inditványt pedig legjobbnak vélem a publico politicumokrol szólló rendszeres munkára halasztatni. (Sokszorozott éljen.)*
V. ö. Kónyi: Deák Ferenc beszédei. I. k. 91. s köv. l.
PERSONALIS látván hogy ebben megegyeznek a RR, kéri, hagyjanak fel a további vitatásokkal.
SOMSICS, PRÓNAY és mások: Csak úgy állunk el a szóllástol, ha napló könyvbe megy, hogy a mit Zala követe mondott, az szórul szóra minnyájunk véleménye! – Felkiáltás: Minnyájunké! minnyájunké!! Ezen biztositásra, és többszöri unszolásokra a szóllani akarók késedelmezve leültek, – végre engedni kéntelenitetvén maga Jármy és Ötvös Tamás is leült, mire a Personalis az ülést eloszlatá.*
V. ö. Jegyzőkönyv, VIII. k. 245. s. köv. l. – A Jegyzőkönyv szerkesztői azonban nem teljesítették rendek kivánságát és az ülést befejező jelenetek csak letompítva kerültek a jegyzőkönyvbe. Ez a körülmény az október 18-i országos ülésen heves vitákra adott alkalmat.
