a) 1834 június 30 Kerületi ülés. Tárgy: A végrendeletekről szóló XI. tc. I. §-ának kiegészítő része: ősi javairól a városi polgár…
a)
1834 június 30
Kerületi ülés.
Tárgy: A végrendeletekről szóló XI. tc. I. §-ának kiegészítő része: ősi javairól a városi polgár sem rendelkezhet szabadon.
1834 június 30
Kerületi ülés.
Tárgy: A végrendeletekről szóló XI. tc. I. §-ának kiegészítő része: ősi javairól a városi polgár sem rendelkezhet szabadon.
Posony, Július 4, 1834.
A KK és RR e napokbani kerületi üléseikben folyvást a Végrendelkezés tárgyában tanácskoztanak. – Nevezetesen: miután (a mint előbbi levelemben is megírtam*) nagy többséggel elhatároztatott, hogy az ősi javak, bárha ingók legyenek is, szabad végrendelkezésnek alája nem eshetnek, BEZERÉDY indítványt tőn hogy ezen határozás legalább a királyi városokra ki ne terjesztessék, a mint hogy követeltséggel ki sem is terjesztethetik, mert az irott jegypénz iránt már azt határozták a RR, hogy ez az ősi javakból is kötelezhető,* következőleg hogy az ősiség elve a királyi városokra nem alkalmazható.
L. előbb, 284. l.
L. előbb, 260. s köv. l.
KRICSKE ezen indítványnak ellene volt, állítván hogy törvényeink értelmében az ősiségre nézve épen semmi különbség sincs a városi és polgári javak között. A jegypénz iránti végzést a mi illeti, ő ugyan annak is ellene volt, s országos ülésben is ellene lesz, de bár ha megállana is, mindenesetre nagy különbség van az irott jegypénz, s a testamentom között. Amazt a férj kötelezi hitvesének, ezek pedig egy testnek s léleknek tekintetnek, a mit tehát a férj hitvesének ád, azt tennen magának adja, a jobb kéz ajándékoz a balkéznek. Egészen más tekintetbe jön a testamentom, melly által a férj gyermekei s osztályossai rövidségével, gyakran érdemetlennek, sőt alávaló ágyasának is hagyhatná vagyonát. Minthogy tehát polgároknál ép az a polgári vagyon, mi nemeseiknél a nemesi, a fentebbi határozásnak a királyi városokra is meg kell állam.
VÁGHY ellenben figyelmezvén az ingó javakra is kiterjesztett határozásra, meg van győződve, hogy már a nemesekre nézve is tovább terjesztetett az ősiség elve, mint eddig volt, annál kevésbé lehet azt a városokba is bevinni. Ő tehát a Bezerédy indítványát így módosítja: Rendeltessék ki a polgárok gyermekeinek részére a legitima, ez fogja kipótolni az ős örökséget, a mellékes atyafiakra nézve terjesztessék ki az örökösödés a szerzeményekre is, t. i. midőn végrendelés nem tétetett, ellenben a végrendelkezés szabadsága minden javakra egyiránt engedtessék meg.
B. PERÉNYY ennek ellene volt, okúl adván, hogy nem akarja nemes és polgár között a törvény különböztetéseit szoporítani. – PRÓNAY nem kételkedik, hogy ha minden különbséget el akarnánk nemes és polgár között törülni, Ugocsa követe lenne az első, ki ennek ellene mondana, úgy azt is el fogja ösmerni, hogy roppant különbség van belső természetére nézve a nemesi és polgári javak között.
RAGÁLYI: Ezen különbséget a szabad adásvevésre nézve igen is elösmeri, de az örökösödésre nézve soha el nem ösmeri, sőt állítja, hogy örökösödés tekintetében az utolsó koldus nyomorúlt vagyona egy tekintetbe jő a nemesi ingatlannal. Újabban is kéntelen kinyilatkoztatni, hogy azon zavar, melly a képzeteken uralkodik, egyedül csak annak következése, hogy az el nem idegeníthetés idaeájának substituáltatik az ősiség idaeája. Az örökösödés a maradék boldogságának eszköze, ha ezt elrontani nem akarjuk, a szerkesztetésnek állani kell nem csak a nemesre, nem csak a polgárra, de hazánk minden lakossára. Ő írtódzik a proletariusoknak azon osztályától, melly a szabad rendelkezéssel felruházott apa által kitagadott gyermekek seregéből eredne.
PLATHY szintén azt hiszi, hogy a természeti szeretet rendje, melly az örökösödésnek alapja, úgy áll a polgárokra, mint a nemesekre.
DEÁK: A proletariusoktul vett okoskodás már csak azért sem áll, mert Sopron városa követe indítványához a gyermekek legitimáját hozzá kötötte. Továbbá szépen hangzik azon mondás: ne tegyünk különbséget polgár és nemes között, ámbár megvallom, hogy épen azon urak, kik most ezen thesist védik, nem igen így beszéltek sokakban, épen akkor, midőn a városok sürgetőleg kérték, hogy különbséget ne tegyünk.* Én részemről igazán nem vagyok a különböztetésnek barátja, de midőn egy törvényt, mellyet jónak látok, mindenkire nem terjeszthetek, legalább egy osztályra terjeszteni kívánom. Csodálnom kell egyébiránt, hogy Torna követe minket vádol zavart képzetekkel, épen minket, kik annyiszor kifejtettük, hogy más az el nem idegeníthetés, más az ősiség, én magam is többször ismételém hogy amaz ennek nem is következménye, hanem csaláson alapúló monstrum.* Én tehát a zavart képzetek alkalmaztatásába nem ereszkedem, hanem magam részéről tiszta idaeából kivánom, hogy a városokra szabad rendelkezés határoztassék.
A törvényszékek reformjáról szóló országos bizottsági javaslat tárgyalása során, amikor a városi törvényszék hatáskörének megállapításával kapcsolatban a városban lakó nemesek fölötti bíráskodásról volt szó. (V. ö. Országgyűlési Tudósítások, II. k. 478. s köv. l.)
V. ö. e kötet 282. l. 21. jegyzet.
KÖLCSEY szintén nagyon is elfogadja azon állítást hogy ne legyen nemes, és polgár között különbség. Igen is vegyük őket egy principiumra, de nem a rosszra hanem a jóra. Már pedig mi jobb? az e hogy vagyonunknak valóságos tulajdonossai legyünk, vagy csak usufructuariussai? mi jobb a békés, nyugalmas, biztos vagyon, vagy azon involutiók* miriádja, mellyek árviz módra rohannak az ősiség idaeájából?
Bonyodalmak, szövevények.
BORCSICZKY megmutatja hogy a jegypénz egészen egytermészetü a testamentommal, következőleg egymással homlok egyenest ellenkező tarka törvényt hozunk, ha itt a szerkesztetést a királyi városokra is kiterjesztjük.
BEZERÉDY Ragályinak felelvén azt állitja, hogy nem proletariusok fognak ezen intézkedésből eredni, hanem egy oly néposztály, melly keblének moralis tehetségeire, és nem az ősiségnek minden ipart leverő képzetére fogja épiteni élte boldogságát. Azért nincs minállunk az ön erővel emelkedő néposztály oly arányban mint másutt, mert az ősiségből eredő bizonyos örökség igaeája tunya elbizakodást csepegtet a szivekbe; s az ipart és előmenetelt első csirájában elöli. – Ezen politicai nézetet SOMSICS még bővebben kifejté, állitván hogy a városi tulajdon az, melly szegény hazánkban még az ipart, szorgalmat, és hitelt imigy amúgy tengeti. Vegyük be csak oda az aviticitást; s ennek gyönyörű gyermekét, a sequestrumot, majd meglátjuk, mire jutunk.
POSFAY, ki egyébiránt a k[irályi] városok közül csak nem egyedül pártolá Vághy inditványát, még is felelni kivánt azon gyakori emlegetésre, hogy nagy különbség van a nemesi és polgári vagyon között. Ő, úgy mond, törvény szerint fenálló más különbséget nem ösmér, mint azt, melly ama természet elleni idaeán épül, hogy a városi ház, városi fundus, és városi szöllőhegy mobilis, ellenben a nemes ember pénze, birkája s a t. immobilis (midőn t. i. fekvő jószág kiegyenlítésébe adatik.)
HAVAS: Hogy a városokban kiki bár ősi jószágát éltében szabadon eladhatta, s még csak előintésre* sem volt szükség az igaz, és ez a szorgalomnak nagy hasznára volt; ellenben halála esetére szabadon nem rendelkezhetett örökségéről, s ily értelemben fen állott a k[irályi[ városokban is az ősiség, a nélkül hogy a szorgalomnak legkevésbé is árthatott volna, mert iparkodnunk csak életünkben lehet, halálunkkal minden munkás hatásunk megszűnik. Nem is igen következtek ebből involutiók és perlekedések, mert a szokás tiszteletben tartatott, s ha fordult is elő több ezer végrendelés között egy pár törvénytelen, az rövid uton félretétetett. Ő meg van győződve hogy ezen szokásnak megváltoztatása polgárokra jót nem szülne, kivált ha csak a polgári személyre, és nem a polgári vagyonra értetnék, vagy is csak a polgári személyt, és nem a bár mily kézen lévő polgári vagyont kötelezné, s azért a Vághy inditványának minden esetre ellene van, s ha elfogadtatnék, legalább ezen elvet praesalváltatni kivánja.
Az Admonitio, praemonitio, előintés, megintés, megkínálás, a Hármaskönyv I. 65. értelmében minden birtokeladást szükségképen megelőz; lényege az, hogy a tulajdonos köteles minden eladás, vagy elzálogosítás előtt felkínálni megváltásra a birtokot azoknak a rokonoknak, akik annak várományosai.
A 29-ik Juniusi vasárnapi szünet közbe jöttével, – Junius 28-án és 30-án e szerint vitattatván a fenforgó kérdés, végre csak ugyan az irott jegypénz iránti végzésnek egyenest ellenére voxok töbségével az határoztatott, hogy az ősi bár ingó javakról még a királyi városokban sem szabad végrendelést tenni.*
A határozatnak megfelelően a XI. tc. l. §-ának az országos bizottság áltat javasolt szövege (Proiecta, 22. l., v. ö. 284. l. 27. jegyzet) a következő résszel bővült: „dispositionibus his ad personas etiam civicae conditionis generatim ex tensis". (Diaet. Extraser, 1834. CXIV.)
