b) 1834 július 16, 17, 18 Kerületi ülések. Tárgy: A majoratusok és senioratusok eltörléséről szóló törvényjavaslat szövegének vit…
b)
1834 július 16, 17, 18
Kerületi ülések.
Tárgy: A majoratusok és senioratusok eltörléséről szóló törvényjavaslat szövegének vitája: a korábbi adósságokra érvényes lesz-e a törvény?
1834 július 16, 17, 18
Kerületi ülések.
Tárgy: A majoratusok és senioratusok eltörléséről szóló törvényjavaslat szövegének vitája: a korábbi adósságokra érvényes lesz-e a törvény?
Julius 16-án kerületi ülés. Elnökség az előbbeni.
CSEPCSÁNYI mint Elnök a tanácskozás tárgyát kivánván kitüzni ugy vélekedett: hogy általános eltörlés lévén határozva, a Majoratusok és Senioratusok iránt minden további kérdés megszünik, s csak a végzés mikénti szerkeztetése felől szükség határozást tenni.
BORSICZKY ezeket vélé a szerkeztetésbe iktatandóknak: 1. hogy az 1687: 9. és 1723: 50. t. czikelyek eltörültetnek.* – 2. Hogy a mostan birtokban lévő majorescok és seniorok halálokig a jószágban benmaradnak, halálok után a majoresconak gyermekei egyaránt fognak osztozni, – a senioratus azonban különböző természetü lévén, s az egész nemzetség tulajdonának tekintődhetvén, ez áganként (per stirpes et lineas) fog az egész familia közt felosztatni. – 3. Ki kell azt is fejezni hogy a substitutio haeredis* tilalmaztatik, minthogy ez a tegnapi végzésnek természetes következése.
V. ö. e kötet 322. l. 7. jegyzet és 336. l. 13. jegyzet.
V. ö. előbb, 273. l. 17. jegyzet.
Ezek szerint határoztatván a törvény czikely szerkeztetése, a további tanácskozás ennek rostállása idejére halasztatott.
Palóczy kerületi jegyző elkészitvén a szerkeztetést, az julius 17-én köz leirat védett felolvastatott, Julius 18-án pedig vizsgállat alá vétetett, melly alkalommal a dolog érdemét mélyen tárgyazó következendő vitatások támadtak:
Legelsőben is REVICZKY megnyugtatást kiván hogy a RR nem csak a majoratusokat és senioratusokat törülték el, hanem minden más ily természetü fidei commissumokat is. Ilyen az Arvai uradalom, melly Thurzónak két leánya után mintegy száz birtokos által közösen és feloszthatlanul biratik, s csak a jövedelem szokott felosztatni.* Erre azonban feleletül adatott: ahogy az nem egyéb osztatlan jószágnál, melly semmi kiváltságolt természettel nem bir. Hasonlón volt a Földváry, Vatay nemzetségnek is osztatlan jószága,* s nem lehet kételkedni hogy a RR minden közös gazdálkodást megtiltani nem akarhattak, egy részről azonban a mint tagadhatlan: hogy a törvényhozásnak nem is állhat hatalmában azokat, kik osztozni nem akarnak, osztályra kénszeriteni, ugy a végzettek következésében az is igaz: hogy senkinek sincs hatalmában örökösei között az osztályt örök időkre eltiltani. Ennek kimondása azonban az osztály iránti szakaszra tartozik, itt elegendő ellátást tészen a substitutio haeredis tilalma.
V. ö. Országgyűlési Tudósítások, II. k. 227. l. 40. jegyzet.
A Földváry-nemzetség a XVII. század közepén élt Földváry György hat gyermekének férfi- és nőági leszármazottjait jelenti, akik osztatlanul tartották kezükben a cibakházi és dunavecsei uradalmakat. A Wattay-nemzetség tagjai a XVII. és XVIII. század fordulóján élt Wattay Pál pestmegyei alispán férfi- és nőági leszármazottjai voltak, köztük Királyfalvi Roth Johanna révén a Teleki-család egyik ága. A nemzetség birtokai Pilis és Pest megyében terültek el Pomáz központtal, ahol a „bonorum director” lakott. Ez mindég; a Wattay-család egyik tagja volt.
Ezután a majoratusok és senioratusok mostani birtokosai usufructiarius névvel lévén a szerkeztetésben nevezve, azon fontos kérdés fordult elő: valjon ezeknek életökben megtartják e ezen hitre bizott javak azon kiváltságolt természertöket hogy adósságokért nem exequálhatók? és ha ne talán az határoztatnék hogy privilegiális természetöket már a mostani birtokosok kezeinél is elveszitik – fog e az értetődni azon majorescok és seniorok eddigi adósságaira nézve is, vagy csak azokra mellyeket a jelen törvény köz hiré tétele után vesznek fel? Az elsőt DUBRAVICZKY, a másikat DEÁK hozta inditványba.
DUBRAVICZKY t. i. ugy vélekedett: hogy bár igaz ugyan hogy az eddigi adósságokra nézve ezen fidei commissumok az 1687: 9. t[ör]vény óltalma alatt állottak,* ezen oltalom azonban ellenkezett az osztó igazság képzetével, azt tehát civilis foganatjaiban a multra nézve is meg lehet szüntetni.
V. ö. előbb, 322. l. 7. jegyzet.
Ezen inditványnak ellene vettetett, miképen kiki tudta légyen, hogy a majoratusi és senioriatusi jószágokat adósságokért ezequálni nem lehet, ha ezt tudta, s még is oda adta pénzét köcsönbe, a mostani törvényhozás rajta annál kevésbbé segithet, mert ha csak minden polgári viszonyokat bizontalanságba helyheztetni akar, lehetetlen végzésének visszaható erőt tulajdonitva azt határoznia, hogy a mi eddig törvény szerint történt, az törvénytelen.
NAGY PÁL: Az eddigi adóságok iránt hasonló véleményben van. A Deák inditványát pedig a mi illeti, azt ugyan igazságosnak elösmeri, de emlékezteti a RR-ket hogy nem csak magok hozzák a törvényt, kell a törvényhozásban is bizonyos politicának lenni, s a jelen tárgyban azon kell törekednünk ahogy a törvényt elfogadhatóvá tegyük, s annak érdekébe a másik tábla mentől több tagjait bevonjuk.
SZABÓ: Nem akarná törvénybe tenni, hogy a majorescók ezentuli adóságai fizetendők lesznek, mert ebből az következnék, hogy az eddigieket nem kell fizetni. Pedig ha hogy a Publicatio fidei commissi egész kiterjedésében meg nem történt,* ha jelenleg investitiok s egyebek által szaporitva többet birnak a majorescok és seniorok, mint a mennyi eredetileg alapitva volt, ha hogy a familia törvény által parancsolt kötelessége szerint a vesztegetés idején korán meg nem gátolta; a hitre bizott javakat nem lehet elvonni az adóságok fizetésének kötelessége alól.
A királyi privilegium e nyerése után a hitbizományt előírt formák szerint egy éven belül ki kellett hirdetni mindazon megyékben, amelyekben hitbizományi birtok feküdt.
KÖLCSEY a Dubraviczky inditványát pártolá: A legislatio politicaja ugymond, a törvényhozó test erejében áll. A másik tábla hihető gondolkozását sinór mértékeül nem vehetjük, s miattuk a mi jónak itélénk, erejéből ki nem vetkeztethetjük. Biznunk kell az idő erejében. Angliában is parlamentek, ministeriumok változtak, mig az emancipatio, mig a reform kérdései győzedelmeskedtek,* de csak ugyan győzedelmeskedtek. Én előttem nagyon is furcsák az ellenvetések. Mondják: törvénytelen tettet követett el, a ki majorescónak kölcsönözött.* Én ezt tagadom, törvény erejére bizakodva adot ki ki kölcsönn ezen embereknek, mer a törvény azt rendeli hogy roppant jövedelmeik az adóságok fizetésére forditassanak.* Kérdem azonban, történt e ez idején korán? s ha megtörtént is, miután már irtóztató summákra szaporodtak az adóságok, nem csonkitották e meg a jövedelmeket eme pazarlók méltatlan hizlalására évenként kiszabott temérdek ezerekkel? Hát valjon midőn a törvénynek ezen gondoskodásához hozzá járult, hogy a partiálékat* első hitelü Pénzváltó házak, nagy tekintetü ministerek irtak alá, lehet e azt mondanunk? hogy az ily garantiára bizakodó hitelező tudta, miképen a majoresco nem szabad a maga javaival, s ha még is kölcsönözött, vesszen! mondhatjuk ezt?* midőn a köz vélemény leginkább ezen oldalát kárhoztatja a majoratusoknak, midőn törvényeink nyilván kiáltják, hogy az adós fizetni tartozik!! – Nincs itt más alternativa, vagy egy penna vonással semmivé kell tenni számtalan szegény háznépet egy két nagy úr igazságtalan oltalma miatt, vagy azt kell mondani: radicalis orvosságra van szükség, az eddigi törvény elégtelen, nem óvja meg a nemzeti hitelt, nem oltalmazza igazságtalanság ellen a hitelezők seregét. A hajdankornak leghatalmasabb nagy népe tudott segiteni, midőn a gazdagok kölcsönözéssel nyomták el a népet; itt is a népen kell segiteni, kiket a nagyurak kölcsön vétellel tettek semmivé, segiteni kell a népet, s általa az országos hitelen. Ösmerik a RR ama mondást, fiat justitia et pereat mundus, igaz: drága ár az igazságért, én nem is kivánok ily sokat, csak azt mondom: fiat justitia et pereat fidei commissum.
A katolikusokat egyenjogusító Emancipation Act 1829-ben, a demokratikus választójogért indított harc első eredményét jelentő Reform Bill 1832-ben vált törvénnyé Angliában. Mindkettőt hosszú harc előzte meg.
Célzás a hevesmegyei Almássy beszédére, – l. előbb, 326. l.
Valószínűleg az 1723:50. tc. 1. §-ra gondol: „salvo tamen iure deductoque aere alieno ante maioratus institutionem et publicationem contracto”.
Részleges kötleveleket.
A szóbanforgó visszaéléseknek számos, az országgyűlés idején közismert példáját sorolja fel a 323. l. 8. jegyzetében említett munka.
BEZERÉDY: A közhitel az administratio moralis erejének garantiája alatt adott eddig kiki pénzt a majorescónak, és mi valjon egy penna vonással a status nevében banquerottot mondjunk e nevökben? Vagy nyilván törvénybe tévén hogy fizetni nem tartoznak, roszabbá tegyük a hitelezők sorsát, mint eddig volt? Ezt tennünk lehetetlen, különben a nemzet erkölcsiségének garantiája is kétségbe jön, hogy 150 évek leforgása alatt ily roppant szentségtelen igazságtalanságon nem segitett.
SZABÓ figyelmezteti a RRket hogy a majorescoknál a földes uri hatalom alatt levő árváknak pénzei is kün hevernek,* mellyek ugy szolván kegyelem kép voltak által véve, a földes uri inspectio tennen hatalmával, s az árvák vigyázatlan hitelezéssel épen nem vádolhatók.
Az úrbéri törvényjavaslat VI. tc. 6-8. §-ai értelmében is a földesúr a kiskorú árvák vagyonának gondozója. (V. ö. Iratok, I. k. 301. s köv. l.)
DEÁK: Sopron vármegye követe inditványomnak igazságát elösmeré, ha elösmeri, miért kivánja a politicának alája vetni, holott előbb maga is alája vetette a politicát az igazságnak, midőn megegyezett, hogy a mostani birtokostul el ne vegyük a jószágokat, pedig a politica azt kivánta volna, hogy azonnali osztályt rendeljünk, igy vontunk volna legtöbbeket a törvény érdekébe. De kinek is árt az én inditványom, midőn a multat hagyom az eddigi törvény állapotjában, s csak azt kivánom, hogy a most hozott törvény közhiré tétele napjátol legyen kötelező! ez senkinek jusát el nem veszi, ha csak jusnak nem akarná valaki nevezni, hogy ezentul is szabad legyen csalni, az az adóságot tenni, és nem fizetni. Emlékezzünk, miképen az volt egyik fő oka a majoratusok eltörlésének,. hogy teszem ha 100 milliót érnek a magyarországi majoratusok, ezen 100 millió érték ki van véve a nemzeti hitel hypothecájának massájábol. Teljeséggel nincs ok, a melly kivánhatná, hogy ezen kártékony állapot még 40-50 évig fentartassék.*
V. ö. Kónyi: Deák Ferenc beszédei, I. k. 97. s köv. l.
ZARKA: A majoratusok privilegialis természetét eltörlő törvény erejét az eddigi adóságra nem terjeszthetni, mert hátra ható lenne. Ellenben a zalai inditvány helyes. A jelen törvény köz hirré tételével minden majoratus megszünik majoratus lenni, a jövendőbeli adóságok tehát az eltörlött intézet oltalma alá nem eshetnek. Egyébiránt Sopron követének azon aggodásában, hogy ki nem vivjuk az eltörlő törvényt, nem osztozik. Bár mit tegyünk is, hasztalan ketsegtetés lenne azt hinni, hogy ezen törvényt a másik tábla tagjainak valaha acceptabilissá tegyük. És igy alkalmasint meg kell ez uttal elégednünk, hogy itt lelkesen kivivtuk. Majd eljön az idő, midőn kedvezőbbek lesznek a körülmények, midőn a kormány in petitorio lesz* s ekkor semmi sem fog tartóztatni, hogy a nevekedő köz vélemény moralis erejével győzznünk.
Amikor a kormány az adó, vagy a katonaság létszámának felemelését kéri s ennek fejében engedményekre lehet szorítani.
NAGY PÁL: Az angol reform példája rettent inkáb, mint vonsz,* mert én nem akarnám hogy ezen jótékony törvény sikere hasonló késedelem phasisain menjen keresztül, hanem oly alakba kivánnám öltöztetni, hogy az ugy nevezett Cadetok, kiknek száma minden esetre nagyob, mint a majorescoké,* saját érdekjök miatt bejöjjenek javaslatunkat pártolni. Ha elfogadtatnék a Zalai inditvány, az lenne következése, hogy a jelen törvény publicatiója után a majorescok és seniorok azon javakat el is adhatnák, ez nem csak minden Cadetokat elidegenitene a törvénytől, de azon czélzásunkat is megsemmisitené, hogy ezen javak a természeti örökösödés rendje szerint sajátságkép a tulajdonos familia tagjainak kezébe kerüljenek. Csak akkor veszthetik el privilegialis természetöket ezen javak, midőn a törvénynek emez igazságos szabálya realisáltatik, különben az következnék, hogy a senior, a kit már épen nem lehet tulajdonosnak tekinteni, azon javakat, mellyek halála után nem gyermekeire szállanának, hanem áganként lennének elosztandók, okvetetlenül eladná. Én azonban épen nem mondom hogy az adóságokat ne tartozzanak megfizetni, s mivel most csakugyan ugy áll a dolog hogy Herczeg Eszterházy fizeti az attya adóságait ha akarja, nem fizeti ha nem akarja, jónak látnám inkáb azon rendelést tenni, hogy most törvény szerint publicáltassék, miképen a jószág használatában éltök napjáig benhagyott majorescóknak adóságot tenni tilalmas, haláluk után pedig az örökösödés kinyiljék ugyan, de a jövedelemből az adósságok mindenek előtt kifizettessenek.
Célzás arra, hogy a 340. l. 32. jegyzetben említett reformokat csak hosszú, többévtizedes harccal lehetett sikerre vinni.
Az elsőszülött fiú testvérei, akiket a hitbizományi törvény kizárt a birtokból.
BORSICZKY: Logica kell a törvénybe. Vagy azt kell mondanunk hogy az 1687: 9. t. cz. a jelen törvény köz hirré tételével egészen megszünik, és a jószágokat azonnal osztályra kell bocsájtani, vagy pedig ha birtokban hagyatnak a mostani birtokosok, reájok nézve azon 1687-ki törvénynek egészen meg kell állani.
RAGÁLYI: Sok történt tetleg más statusokban is, mellyeket az értelem szabályai szerint védelmezni bajos. Volt idő, midőn Roma a nép adósságait egyszerre eltörlötte, midőn a gazdagabbak vagyonát felosztatni rendelte,* de ámbár ez tetleg megtörtént is, tagadom, hogy ezt tenni jusa van a statusnak, s ha lenne is, áldom a gondviselést, hogy hazánkban még ily rendkivüli eszközökre nincs szükség. Én nem acceptabilis törvényt alkotni nem szeretek. De még kevésbé szeretem a meghozott végzésről előre kijelenteni hogy semmi sem lesz belőle, mert ez nem egyéb, mint végezni, s végzésünk felett a botot előre eltörni De én nem látom által hogy végzésünk meghagyva a mint van, acceptabilis nem lenne, s azt hiszem, magoknál a majorescóknál is az fogja acceptabilissé tenni törvényünket, hogy holtok utánra az atyai sziv előtt egyenlőn kedves gyermekeknek különbség nélkül megnyitánk a természet ellen bevágott örökösödés ösvényét. Egyébiránt annyi igaz, hogy a ki Herczeg Eszterházynak pénzt kölcsönözött, olyannak kölcsönözött, kinek javai törvény szerint nem voltak exequálhatók. Már pedig ha valakinek tetszik pénzét a Dunába vetni, én tagadom hogy a törvényhozásnak kötelessége legyen azt kihalásztatni.
A Lex Licinia-Sextia (Kr. e. 367.) de aere alieno, a már megfizetett kamatot levonta a tőkéből s a fennmaradó rész megfizetésére három évet tűzött ki; a Lex Poetilia-Papiria (Kr. e. 326.) megtiltotta az adós bebörtönzését, vagy a hitelező által való fogvatartását. – A gazdagok vagyonának felosztásával kapcsolatban a szónok a Lex Sempronia-ra gondolhatott, amely az ager publicusnak a gazdag patriciusok kezében való összehalmozódását úgy akarta megakadályozni, hogy 500 holdban maximálta az egy kézben megmaradható földet, a többletet pedig kiosztotta a szegény földigénylők között.
Ezen vitatások után voxolás végett a következő kérdés lőn kitűzve: – A mostan hozott eltörlő törvény köz hirré tételét megelőzött adósságokért lehet e a majoratusok és senioratusok massáját exequáltatni?
BERNÁTH igy voxolt: Ezen kérdés más szavakkal enyit tesz, akarunk e oly törvényt hozni hogy az 1687: 9. törvény eddig sem állott, vagy pedig olyat hogy ezentul nem fog állani? Én ugy hiszem az elsőrül szó sem lehet, mert jó volt, rosz volt, de csak ugyan a törvénykönyvben volt. – Posony, Baranya, Thurócz, Posega, Verőcze jelen nem voltak. Sopron egyik részre sem voxolhatott, mert a mint kijelenté, ő az 1687-ki törvény lelkének értelmében is rendelést kiván tenni: hogy a jövedelemből kifizettessenek az adóságok, de magát a massát nem kivánhatja sértetni.
Igenre voxoltak: Szathmár, Szepes, Bihar, Csongrád, Békés, Csanád, Temes, Torontál, Somogy, Győr, Veszprém, Tolna, Pest, Árva, Bács, nem több mint 15 megye, és igy 29 voxal 15 ellen az határoztatott: hogy az eddigi adósságokra nézve fen marad az 1681. t[ör]vény rendelete, s ezekért a kérdéses javak nem exequlhatók.
