a) 1834 július 19, 21 Kerületi ülések. Tárgy: A majoratusok és senioratusok eltörléséről szóló törvényjavasat. [I.] A törvény a m…
a)
1834 július 19, 21
Kerületi ülések.
Tárgy: A majoratusok és senioratusok eltörléséről szóló törvényjavasat. [I.] A törvény a mostani birtokosok halálával lép életbe, adósságaik haláluk után kifizetendők [II.] A majoratusok örökösödése, subsitutio, haeredis.
1834 július 19, 21
Kerületi ülések.
Tárgy: A majoratusok és senioratusok eltörléséről szóló törvényjavasat. [I.] A törvény a mostani birtokosok halálával lép életbe, adósságaik haláluk után kifizetendők [II.] A majoratusok örökösödése, subsitutio, haeredis.
Posony, Julius 23-án, 1834.
[I.] A 19-ik juliusi kerületi ülés végzéseit előbbi levelemben hirül adám. – Ezen ülésben ugyan is a mult napi tanácskozások folytában legelőbb DEÁKnak inditványa* került napi rendre, melly szerint azt javallá: hogy ámbár a jelenleg birtokban lévő majorescok és seniorok benmaradnak is hitrebizott javaikban, ezek mindazáltal nyomban az eltörlő törvény köz hirré tételével kiváltságolt állapotjokat veszitsék el, s az ezentul csinálandó adóságokért foglalás alá vétethessenek.
V. ö. előbb, 341. l.
Az inditvány ellen a következő okok adattak elő:
NAGY PÁL ugy vélekedett hogy a jószágok természetének megváltoztatása, mielőtt azoknak kezeire kerülnének, akiket tulajdonosoknak kivánunk e javakban lenni, nagy ellenkezésekbe hozhatna; mert minden rend és törvény ellen az következhetnék, hogy a Fidei Comissariusoknak régib adósságai elvesznének, az ujabbak pedig kifizettetnének. Ohajtaná tehát a különböző érdekeket a szerint egyesiteni, hogy a kérdéses hitrebizott javak jövedelmei a jelenleges Fidei Comissariusok halála után is adóságok kielégitésére forditassanak. Ez által a törvény érdekébe vonattatnának a majorescók, kikről feltehetjük, hogy az atyai sziv érzelménél fogva kedvesen fogadandják azon törvényt, melly egyenlőn kedvelt fiaikat egyenlő örökösödéssel boldogitja. A mellékes atyafiak helybehagynák, mert örökösödésük biztositatnék, magok az örökösök sem ellenzenék, mert elegendő kedvezést kapnak a successio megnyitásával oly javakban, mellyekben különben nem succedálnának; végre pedig örvendve fogadná azon rendelést a hitelezőknek roppant serege, melly bár későre is, de csak ugyan bizonyosan megkapná, most bizontalan kétségben lebegő tőkepénzeit.
ALMÁSSY: A Zalai inditványt károsnak véli a Fidei Comissariusokra, a familiára, és az eddigi hitelezőkre is; ment ezek most teljes joggal kivánhatják, hogy követeléseik a jövedelemből fizettessenek; mitől azonban menthetetlenül elesnének, ha későbbi adóságokért maga a tőkeérték exequáltatnék. De a Soproni javallat is igazságtalan arra nézve, a kire szállott volna a Fidei Commissum, mert nem elég hogy egész jószág helyett már csak illető részetskére szoritatik, de még adósággal is terheltetnék, mellyet ha az egész Majoratust megkapná, fizetni nem tartozott volna.
BERNÁTH: Az 1687: 9. t[ör]vény czikkelyben két fő dolgot lát határozva lenni: 1.) Hogy azon javak ki voltak véve az exequibilitás alól. 2.) Hogy osztály alá nem tartoztak.* – E két elv halálos sebet ejtett a régi jus privatum rendszerén, mellyet most akarnak a RR orvosolni. Az első elv tőben elvágta a hitel systemáját, melly szerint minden fundus a kölcsön pénznek hypothecája. A második gyökerestől ki forgatta az aviticitás principiumát, mert a hol ez divatozik, ott a Majoratus rémitő képtelenség. Ily mélyen rögzött nyavalának, ily halálos sebeknek orvoslásában meg kell emlékeznünk, ahogy a százados tölgyet egy órában földre dönteni könnyű. De csak olyat is nevelni, melly holmi rongyos árnyékkal kinálkoznék a fáradt utazónak, időt kiván. Hagyjuk tehát az eltörlő t[ör]vény sikerét a birtokban lévő Fidei Comissariusok halála idejére, igy meggátoljuk hogy a Majoratusok továbbá is az aviticitas daczára fennmaradjanak, behozzák az osztály elvét, s időt is engedünk a hitelezőknek hogy dolgaikat elrendelhessék.
Az örökösök „nullam habeant quoad capitalem acquisitionis illorum summam impignorandi et abalienandi facultatem, verum duntaxat de iisdem bonis usum et fructum capere possint”. (V. ö. előbb, 322. l. 7. jegyzet.)
PRÓNAY szintén ugy hiszi: hogy a kiőrlődő zavarokbul csak ugy bujhatunk ki, hogyha demarcationalis vonalnak a mostani Fidei Comissariusok halálát tesszük. Mert ha bár a Majoratusra nyomban felölthetnénk is az egyszerü aviticitas természetét, a Senioratusoknál hasonlót nem tehetnénk, mert itt áganként kellenék majd a jószágnak a familiában felosztatni, a mostani Seniort tulajdonosi jusal felruházni annál kevésbé lehet, mivel ennél még csak gyermekei boldogitásának indulása sem nyujtana biztoságot a vesztegetés ellen, sőt azt inkább előmozditaná. – Ellenben
OCSKAY ugy vélekedik hogy az 1687: 9. t[ör]vényt eltörültetni határozták a RR, már többé nem is végezhetik azt, hogy el nem törültetik, hanem némellyekre nézve még 50 esztendeig erőben hagyatik. Az örökösödésnek kijátszása sem nyujthat e részben agodalomra okot, mert a kiket illetni fog az örökösödés, jusok lesz örökségüket a törvény engedte módokkal megóvni.
TARNÓCZY az eddigi s ez után tuli adóságok összeütközésétől sem tart, mert a jelen törvény kihirdetését megelőző adóságoknak bizonyitó fundusa törvény szerint a jószág jövedelme, mellynek a végre zárlat (sequestrum) alá kell vétetni,* sequestrum alatt pedig adóságokat tenni nem lehet.
Az eladósodott tulajdonos ősi vagyonát az 1723:48. tc. alapján zárlat alá vették és zárgondnok (sequestri curator) kezelésére bízták; a birtok jövedelméből a tulajdonos megkapta a szükségleteinek fedezésére medállapított összeget, a többit az adósságok kifizetésére fordították.
BEZERÉDY: Felvévén a legroszab esetet, t. i. hogy a mostani Majorescók adóságokba merülnének, miután már elhatározták a RR hogy a következendő első generatio tekintetéből az elsőnek kezeit megkötni nem csak szükségtelennek, sőt károsnak itélték, sem az igazság, sem a familia java tekintetéből nincs elegendő ok, melly az első generationak nagyob kedvezést adatni javallana.
RAVAZDY: Azon kérdést, valjon a törvény kihirdetésével vagy a mostani élők halálával szünjék e meg a hitrebizott javak kiváltságolt természete? egészen identificumnak véli azzal: valjon a kihirdetett törvény kötelez e vagy nem kötelez?
Mindezek mellett azonban csupán Poson, Nyitra, Vas, Zala, Komárom, Somogy, Bars, Tolna, Pest, Bács, Abauj, Szatmár, Bihar, Békés, Csanád, és Horvát ország pártolták a Zalai inditványt, minéfogva elhatároztatott hogy a Majoratusok, és Senioratusok csak a mostani birtokosoknak halálakor veszitik el azon kiváltságolt természetöket, melly szerint adóságokért birói foglalás alá nem vétethetnek.
Nehogy azonban ezen végzésnek oly magyarázat adassék, mintha a Majorescok és Seniorok hitelezői pénzöknek viszafizetését épen nem kivánhatnák, PÁZMÁNDY és DEÁK felszollitották a RRket, gondoskodnának a szoros igazság s az ország hitele tekintetéből is ezen hitelezők biztositásáról. – BORSICZKY semminemű ujabb provisionak szükségét nem látta, mert elhatároztatván hogy a mostani Majorescok haláláig fenmarad az 1687: 9. és 1723: 50. rendelete, annak az adóságok tekintetében is fen kell maradni.*
V. ö. előbb, 322. l. 7. jegyzet és 336. l. 13. jegyzet.
Ennek ellene vettetett, hogy az eddigi tapasztalás szerint még sem maradtak a hitelezők fizetetlen, mert a Majorescok részint tulajdon hitelök fentartása, részint különös beneficiált helyzetök érzete miatt csak ugyan ki szokták elődjeik adóságait fizetni, ezen morális biztositás azonban immár megszünik.
SZABÓ: Az érdeklett 1687: 9. t[ör]vény czélját lelkét épen nem ugy érti, mintha nem kellene az adóságoknak fizettetni, vagy a Fidei Comissariusoknak adott kölcsönzések semmit érők lennének, hanem ugy hogy az ilyes javakat a familiátol elidegeniteni ne lehessen, melly végre törvényszerint jus adatott a familia tagjainak, hogy mihelyt tapasztalják, miképen a Majoresco adóságokat csinál, tőle a Majorátust elvegyék és a sequestrált jövedelmekből az adóságokat kifizessék.
Sok vitatások, és igen különböző fejtegetések után azon kérdés tétetett voxolásra: valjon a fidei Commisariusok adóságai tekintetében elegendő e az eddigi provisio? Igen nagy és szembetünő volt a többség hogy elegendő az eddigi provisio. – BORSICZKY nevezetesen ugy érté az eddigi törvényes állátást, hogy a Majoratust és Senionatust exequálni nem lehet, és igy az adóságoknak veszni kell. – PRÓNAY ellenben ugy: hogy a mostani birtokosok halálával csak oly természetűek leendvén ezen javak is, mint más ősi jószágok, executio tárgyaivá lesznek. Ily különböző értelem fejlődvén ki a szavazásokbul, BENCSIK mint elölülő oda jelenté a végzést, hogy az eddigi törvényes ellátásnak elegendő volta csak a mostani Majorescók életéig értetik, – ismét voxolásra tevén fel azon kérdést: valjon ha ezen provisio mellet is, melly t. i. a jövedelmeket sequestráltatni megengedi, a mostani birtokosok halálával még fizetetlen adóságok maradnának, el kell e veszniök, vagy szükség ki fizetésök iránt gondoskodni?
BORSICZKY elvesztésre voxolt, igy PALÓCZY is, mert az ily adóságokat kezdet óta semmit érőknek hitték. – BERNÁTH mint törvényhozó nem érezte magát kötelezettnek, hogy a gondatlan hitelező kártalanítása felől gondoskodjék. – TARNÓCZY és RAVAZDY kivánták volna hogy a csaló szándékkal adóságot tevő Majorescó maga tartozzék foglalás utján is elégtételt szolgáltatni, miután azonban ezt el nem fogadták, a RR, nem látják által, hogy lehet a fizetés terhét az ártatlan örökösökre háritani?
Ellenben TÖRÖK: Semmi uj gondoskodásnak nem látta volna szükségét, hogy ha meghagyattak vona a Majoratusok eddigi állapotjukban, de miután ezen állapot egészen megváltozik, lehetetlen a hitelezőt büntetni az adós vétkéért. – KÖLCSEY ajánlja a RRnek hogy ezen dolgot nem pusztán magánosok közötti kérdés, hanem országos nézetek szempontjából tekintsék. JÁRMY szintén ugy hiszi, hogy favores ampliandi sunt. Erőltetett állapotban volt az ország, midőn az 1687: 9. alkottatott. – A törvény hijányát kipótolni, a törvényhozás kötelessége.
SZABÓ: midőn az 1687-ki törvény következtében a Majoratusok felállitattak, változván a jószág természete, mindenek előtt aes alienum deduci debuit.* Most eltörültetvén a Majoratusok, ismét változik a jószág természete ergo aes alienum peraeque deduci debet. A familiának kötelességében állott felvigyázni, hogy a Majorescó adóságokat ne tegyen, ha fel nem vigyázott, viselje gondatlanságának terhét a Majorescó halála után.
Az 1723:50. tc. szavai. (V. ö. 340. l. 34. jegyzet.)
Az adóságok elvesztése csak Nyitra, Trencsin, Bars, Hont, Szerém, Zemplén, Sáros, Ungh, Gömör, Borsod, Heves, Torna, Ugocsa, Bihar, Mármaros voxolván, igen nagy töbséggel az határoztatott, hogy a Majorescók életében kinem fizetett adóságoknak holtok után kell kifizettetni.
Július 20-án Vasárnap. Szünet.
Július 21-én Kerületi ülés. Elölülők Nagy Pál és Návoy.
Folytattatván a tegnapelőtti tanácskozás, azon kérdés következett, – mikép történjék az adóságoknak mult ülésben elhatározott kifizetése.
Némellyek az utóbbi két végzésben összeütközést véltek találni, mások nem láttak ilyes öszeütközést, mert a mostani Majorescók haláláig megmaradván a jószágok kiváltságolt természete, az ezen épült törvényes provisionak is meg kellett maradni, halálok után azonban megváltozván az egész dolog állása, az örökösök iránt annyival inkáb szükség új rendelést tenni, hogy ingerök legyen a Majorescó vesztegetéseinek idején korán gátat vetni, különben gondatlanságok sulyával méltán terheltetnek. Némellyek a fenforgó kérdésre azt kivánták határoztatni, hogy az adóságok kielégitése az investitiokbul, fundus instructusbol s mind azokból történjék, a mi az eredetileg alapitott Fidei Commissum massájában nem foglaltatik. Ezeket azonban mások különben is exequálhatóknak vélték. Csak az lehetett tehát a kérdés, valjon a sequestrálandó jövedelmekből fizettesenek e ki a Majorescók és Seniorok után elmaradott adóságok, vagy pedig magának a fundusnak executioja által is?
BERNÁTH: Ha srófba állitatik is ezen kérdés által, nem állhat el azon voxától, hogy az eddigi adóságokra nézve maradjon a jószág privilegiált állapotban. Az executiot igazságtalannak látja, a sequestrumoknak pedig halálos ellensége, s azt oly szörnynek tartja, hogy a ki okot ád reá, mént publicus deceptor, criminalis büntetést érdemel. Egyetlenegy módon lehetett volna ezen bajokon segiteni, t. i. azt határozni, hogy a Majoresco életében minden jövedelmek exequáltassanak. Ugy de azt szokták ellene vetni, hogy vitalitiumot* csak kell rendelne a Majorescónak. E felett a szónok megbotránkozik. Ha engem, ugy mond, váratlan szerencsétlenség, s nem vétkes pazarlás tesz semmivé, adnak nekem s házam népének vitalitiumot? Két kezem erejére utasitanak. In sinu meo feram sordidos natos et penates.* Miért birjon felettem elsőséggel, miért érdemeljen kedvezést egy nyilvános vesztegető, kit nem hizlalni, de büntetni kellene.
Életjáradék.
Pellitur paternos in sinu ferens deos et uxor et vir sordidosque natos. Horatius, Carm. lib. II. 18.
NAGY PÁL: A jövedelmek sequestratiojára voxolt, mert nem látta igazságosnak, hogy a ki maga teszi az adóságokat, az inexequibilitas oltalma alatt áljon, ártatlan örökösei pedig exeqáltassanak.
Ellene vettetett azonban, hogy ha igazságtalanság az örökösökre executiot rendelni, sequestrumot határozni is igazságtalanság. A sequestrum különben is néha czélra teljeséggel nem vezetne, midőn t. i. a jószág jövedelmeit a kamatok summája felül haladja, melly esetben a hitelezők kielégitve soha nem lennének, a familia pedig soha sem jutna birtokához, s csak egyedül a Sequestri Curator boldogitatnék.* Bajos is lenne ép akkor, midőn a Majoratusok eltörültetnek, sequestrum elvét örökösiteni, s még az ősi javakra is kiterjeszteni, mert ez még kártékonyabban hatna az ország hitelére, mint magok a Majoratusok. Továbbá ha már elhatározták a RR hogy lehet oly adóság, melly magát hitre bizott jószág fundusát érdekli, természetes következés, hogy annak kielégitésére birói foglalás kell, nem pedig zárlat, annyival inkáb, mert rendes örökösödésre utasitatván ezen jószágok, rájok nézve is állani kell azon általános törvény szabálynak, hogy az örökösödés teherrel jár.
A kortársak általában jövedelmező foglalkozásnak tartották a zárgondnokságot s pl. Nagy Pál is azért vesztette el népszerűségét, mert a közvélemény szerint a kormány zsoldjába állt, amidőn elvállalta Pálffy Ferenc gróf vagyonának zárgondnokságát.
A mint hogy szavazáskor csupán: Abauj, Zemplén, Sáros, Mármaros, Csongrád, Arad, Sopron, Fejér, Esztergom, és Mosony voxolván a jövedelmek sequestratiojára, Ungh, Zolyom, Heves, Liptó pedig egyik részre sem voxolhatván, – Baranya, Tolna, Bács jelen nem léttében, a többi 30 megye, az egyházi Rend, s 2 kerület voxával az határoztatott: hogy a mostani fidei Comissáriusok halálával elmaradandó adóságokért, azon javak azonnal birói foglalás alá vétethetnek.
(II.) Hátra volt még az örökösödés rendjének és sorának kérdése, – mire nézve HERTELENDY MIKSA a Majoratusokra is azt kivánta, hogy az alapítónak minden maradéki örökösödjenek. Azonban ezen intézkedésnek alapja abban helyheződvén, hogy a Majoratusok ősi természetű jószágokká változtatnak, oda ütött ki a köz megállapodás, hogy az örökösödés az utolsó Majoresco fiait illesse, kiknek nem létével vagy magva szakadtával a rendes mellékes örökösödés nyiljék ki, azon törvény szabály szerint hogy a közelebbi fokon álló a távolabbit kizárja. Végre még a Substitutio haeredis* tilalmára nézve. VITÉZ figyelmezteti a RRket, hogy lehet eset, midőn a szerzeményes minden vagyonát egyetlen egy gyermekére hagyja, ez azonban beteges, és halála esetére kivánná per substitutionem haeredis atyafiait boldagitani, vagy köz nemzeti czélokra alapitást tenni. De mind ettől eltiltatik a haeredis substitutio általános tilalma által, és igy midőn arról kivántak a RR gondoskodni, hogy a haeredis substitutio örve alatt a Majoratusok ismét lábra ne kapjanak, csak a Fiscus örökösödésének utjait tágitották. Ezen észrevétel helyesnek ösmértetvén, BORSICZKY inditványára a végzés, más mivelt nemzetek példája szerint oda módositatott, ut testator haeredem instituere, et huic unum (de csak egyet, és nem többet) substituere possit.
V. ö. előbb, 273. l. 17. jegyzet.
E szerint minden oldalról meghányatván a Majoratusoknak és Senioratusoknak állapotja, a szerkesztés ezekhez alkalmaztatni határoztatott, s Palóczy által tolra vétetvén Julius 23-án megrostáltatott.*
A törvényjavaslat végleg megállapított szövege: §. 1. Universi majoratus in sensu articulorum 9. 1687. et 50. 1723. instituti prout etiam his analogi senioratus simpliciter abrogantur, omnisve ulterior eorumdem institutio interdicitur. Dispositione proinde praecitatorum articulorum sub cautelis ab infra designandis extra vigorem posita circa legalem successionis ordinem in bonis majoratuum et senioratuum tam immobilibus quam mobilibus revehendum; depurationem item aeris aliaeni per eos, qui attacta fideicommissa tenuerant, contracti, sequentia decernuntur: §. 2. Qui de praesenti ex institutione praedecessorum iure primogeniturae aut senioratus actualiter fruuntur, bonis universis iure eodem in se devolutis ad dies vitae immanebunt; ut primum vero decesserint, bona eadem illico naturam et indolem reliquorum bonorum aviticorum induent eamque retinebunt; consequenter bona majoratus inter filios decedentis aut his non existentibus inter fratres eiusdem decedentis et quidem modo et ordine quoad mutuam fratrum in bonis avitis successionem per legem defixo in capita, bona autem senioratus inter respectivos congenerationales decedenti familiae seniori, communione iuris et sanguinis iunctos in stirpes dividentur et iuxta legalem successionis ordinem uno condividentium subseque deficiente in superstites reliquos condividentes devolventur. §. 3. Omnis successio hac etiam in parte cum onere vadet, obligatio idcirco depurationis quorumlibet onerum legitime tamen liquidandorum per eos, quos bona iure primogeniturae aut senioratus rexpexerant, contractorum ad vires tatalis successionis, in universos eorundem successores ea ratione recidet, ut tam ipsa primitiva acquisitionis fideicommissorum capitalia, quam vero cuncta reliqua accessoria absque discrimine pro fundo depurationis attactorum onerum iudiciaria quoque (si necesum fuerit) executione procurandae deservitura sint. Caeterum autem cum dispositio articulorum 9. 1687. et 50. 1723. cum morte (ut praemissum est), bona majoratus aut senioratus de praesenti tenentium cessatura sit, contra hos aere aliaeno gravatos usque dum vixerint, provisio praeattactorum articulorum creditoribus porro quoque suffragabitur. §. 4. Quoad acquisita liberae dispasitioni obnoxia inter proles modum succesionis prout voluerint regulare, quin constituto etiam haeredi (vice tamen solum simplici) e vivis alium haredem substituere aut ad casum defectus heredis successionem dotationi instituti cuiuspiam publici adiicere, parentibus acquisitoribus porro quoque ea tamen lege admittitur, ne admissa hoc in obiecto libera modum successionis prolium regulandi activitas velut praecise ad primum dumtaxat successionis gradum restricta ad legalem successionis ordinem in ulterioribus descendentium gradibus pervertendum ullatenus extendatur, sed nec continuativa haeredum in gradibus iisdem ulterioribus substitutio locum amplius habitura sit. (Diaet. Extraser. 1834. CXIV.)
