b) 1834 július 16, 17, 21 Kerületi ülések. Tárgy: [I.] A polgári törvénykönyv XIII. tc.-e a testvéri osztályról. [II.] A végrende…
b)
1834 július 16, 17, 21
Kerületi ülések.
Tárgy: [I.] A polgári törvénykönyv XIII. tc.-e a testvéri osztályról. [II.] A végrendelet nélküli elhalálozásról szóló XIV. tc. 1. §-a: A törvénytelen gyermekek örökösödése.
1834 július 16, 17, 21
Kerületi ülések.
Tárgy: [I.] A polgári törvénykönyv XIII. tc.-e a testvéri osztályról. [II.] A végrendelet nélküli elhalálozásról szóló XIV. tc. 1. §-a: A törvénytelen gyermekek örökösödése.
(I.) Ezen fontos tárgyat szakadatlan folyamatban imigy közölvén, már most viszamegyek a szerkeztetésnek felolvasására, s dictaturára bocsájtatása napjain közbe jött tárgyakra. – Ezek között első volt a XIII. t. czikely, melly a testvéri osztályról szóll plana successio* esetében. Erre nézve a RR nem igen lényeges változtatásokkal edfogadták az országos küldöttség javallatát,* melly azon épül hogy plana successio esetében akár melly érdeklett fél kivánságára a megye által kirendelendő küldötség rövid uton és szükség esetében hatalom karral is végre fogja az osztályt hajtani, fenmaradván a meg nem elégedő félnek egyszerü örökösödési, vagy osztályos perrel,* törvény utján, de birtokon kivül vitatandó keresete.
Világos, meg nem támadható örökösödés.
Proiecta, 25. s köv. l.
A hagyatéknak vérrokon örökösök közötti törvényes felosztását célzó perek. (Processus divisionalis.)
(II.) Ez után következett Julius 17-én de successione ab intestato szólló XIV-ik törvényczikkely,* mellynek napi rendre kerültével: BEZERÉDY felszólitja a RR figyelmét a törvényes ágyon kivül született szerencsétlen gyermekekre. – Az emberiség és mivelődés kifejlődésének története magában foglalja, ugymond, ezen szerencsétlenek sorsának engesztelődését is. Az előitéletek sötét századjaiban szégyen, nyomás, mindenféle polgári jusokboli kizárás, és ezerféle rosz volt az, mit nékiek a polgári intézetek osztály részül juttattak. Lassan lassan azonban gondoskodni kezdének felőlük a haladott kornak szelidebb erkölcsei, lelházak alapitattak, megszüntetett a becstelenség igazságtalan sulya, s a polgári jusokra alkalmatosakká tétettek. Ideje hogy egy lépéssel előre haladjunk, a nem csak rosztul való oltalmat éreztessünk velök, hanem részesitsük a polgári jókban is, hogy valamint az Isten őket emberekké teremtette, ugy élhessenek a társaságos emberiség minden javaival. Nem kiván azonban nagy és hirtelen lépést a szónok, csupán azt óhajtja, hogy midőn törvényes ágyból született gyermekek nincsenek, a szerzeményekben ab intestato örökösödjenek annyok után minden esetre, attyok után pedig midőn az bizonyos és kétséget nem szenved. Ezen rendelés senkinek sem árt, kit a társaság, által felszentelt kötelek közeliebbi jusokkal felruháztanak; a Fiscusnak pedig ily kizárásokon kapkodni nem illik, annyival inkáb, mert szerzeményre szoritja csak inditványait, mellyből a végrendelés a Fiscust különben is kizárhatná, s csak azokat fogja e törvény illetni, kiket a véletlen halál meglepetése gátolt, hogy magzatjaikról nem gondoskodhassanak. Szokták ugyan ellenvetni, hogy ezen örökösödései jus a házassági érdekekkel összeütközik, s az erkölcstelenségnek egy fékjét elveszi; de az első ellenvetés már magában megszünik, minthogy az inditvány csak azon esetekre szoritkozik, midőn törvényes ágyból származott gyermekek nincsenek, a másik pedig nem képes mélyeb psychologiai visgálatot kiállani. A ki erkölcstelen, az a fajtalanság órájában magzatjának örökösödéséről nem gondolkozik, s azon gondolat, hogy mi történik szerzeményével, ha végrendelést nem teszen, indulatának hevét zabolázni nem fogja. Századok tapasztalásai szóllanak: hogy a halállal fenyegető kemény törvények sem valának képesek az indulat pillanatját legyőzni, s foganatjok csak az vala, hogy a fajtalanságot nem akadályozák, de magzat gyilkolást okoztanak. A szelidebb törvény nem fog a moralitásnak ártani, sőt az igazság és könyörületesség inditó okain kivül maga az erkölcsiség alapjának erősitése is az inditvány mellet szóll, mert ennek leghatalmasab eszköze oly törvénynek alkotása, mellyek által minden polgár engesztelődik, s hálára és jóindulatra ébresztetik a status iránt; ellenben az erkölcstelenség rugója minden intézet, melly a polgároknak bár melly nemét is arra kénszeriti, hogy magukat a társaság jóvoltibol kitagadott számüzöttöknek tekintsék, s nem csak köteleseknek nem érezhessék magokat a status védelmezésére, de gyülölséget is tápláljanak azon törvények iránt, mellyek őket vétketlenül büntetik. Bátran teszi tehát inditványát a szónok, s kéri a RRket, kövessék a szeretet, s egyarányos jóindulat törvényét melly ártatlant nem büntet, kinek javát elfogultság nélkül előmozditja, s ezzel az emberiség fő kivánatát teljesiti.
Proiecta, 28. s köv. l.
SÁRKÖZY ellenzé az inditványt. Ő minden lépésben az erkölcsiséget kivánja alapnak tenni, mellynek legerősb kapcsolása a házisági élet tekintete. Tapasztaltuk hogy a lelházak felállitása is három izre nevelé a törvénytelen ágyból származott gyermekek számát. A Tolnai inditványt elfogadni pedig annyit tenne, mint az erkölcstelenségre ujjal mutatni.
PALÓCZY nem csak pártolja Tolna, követének inditványát, de egyenes utasitásánál fogva még oda is terjeszti, hogy nem lévén törvényes ágyból született gyermekek, a szerelem gyermekei még az ősi javakban is örökösödési elsőséggel birjanak az oldalaslag atyafiak előtt. Ha pedig törvényes ágyból született gyermekek is vannak, az ősi javak ugyan ezeket illessék, de az anyai szerzeményekből a szerelem gyermekek is egyenlő részt kapjanak. Nem akar a szónok, sem küldői nem akarnak a feslett életnek apologiát tartani, úgy hiszi azonban hogy ha gyalázatos, és nem jutalmat, hanem fenyitéket érdemel a fajtalan élet, büntettessenek maguk a bünösök, nem pedig azok, kik szülöik törvénytelen szerelmeskedéseinek ártatlan gyümölcsei. Ki kérhet számot e szerencsétlenektől lételök kezdetéről? valjon a fatum megtudakozta e őket, ha lenni akarnak e? Akaratjok ellen bukkantattak ők azon világba, melly születésökre előre polgári átkot mondott, s reájok a törvények pártfogását ki nem terjeszté! És valjon miért fosszuk meg őket ezen pártfogástól? Csak azért e, mert születésök szennye nagyon világos és nem oly szerencsések, mint azon sok ezerek, kiknek törvényes házasság ideje alatt ugyan, de ki tudja mi ágyban lett fogantatásukról nem lehet a vétket takaró vastag kárpitot lerántani!! Valóban minden igazságnál fogva megérdemlik a szerelem gyermekei, hogy balsorsukat már valáhára vegye a törvényhozás pártfogása alá. Az ápolás és nevelés sokakból közülők jeles lángeszeket képezett. Hol állana most Franczia ország, ha veszély teljes állásában egykoron nem oltalmazta volna, a hires Marschal von Saxen* vitéz keze, kinek anyának, a szép Königsmark Grófnénak Augustus szász electorral, és lengyel királlyal lett egyesülésére nem adta reá az Anyaszentegyház papi áldását. Ellenben számos példa mutatja, hogy a nem nevelt s a polgári társaságból kitaszitott szerelem gyermekei vadult állapotjokból ostorai lettek gonoszságaikkal a polgári társaságnak, és százszoros rosszal fizették visza az erántok gyakorlott figyelmetlenséget, s azon kevés jónak hijányát, mellyet gondatlanul elmulasztott annak idejében reájok forditani.
Móricz szász gróf (Maréchal de Saxe), II. Erős Ágast szász választófejedelem és Königsmark Aurora grófnő törvénytelen fia; francia szolgálatba lépett és az osztrák örökösödési háborúban fényes győzelmeket aratott az osztrákokon és angolokon.
B. SZTOJKA eddig is megbotránkozott a törvényhozásnak gondatlansága felett, hogy figyelmét azon szerencsétlenekre ki nem terjeszté, kik szerencsétlenségöknek nem okai. Teljes lélekkel pártolja tehát az inditványt.
KÖLCSEY ellenben nem moralis, hanem politikai tekintetből veszi fel a dolgot. Az örökösödés sora, ugymond, minden polgári társaságban meg van alapitva, de ennek alapja mindenütt a házassági kötés, melly vallásos formákkal is öszekapcsoltatott, hogy annál ünnepélyeseb legyen azon köztudomás, melly az örökös származását kijeleli. Vigyáznunk kell tehát hogy a polgári társaság által oly bölcsen czélba vett nyilvánosságot mellesleges utakon meg ne homályositsuk, s a társaságos szövetkezés első talpkövét tevő házasság elveit más tekinteteknek alája ne vessük. Ezeknél fogva legfellyeb csak annyok után, s itt is csak törvényes gyermek nem léttében engedné meg az örökösödést.
NAGY PÁL mint Tolna. Nekem nincs, ugymond, e tárgyban utasitásom, de nem is kérek, adott a természet és Isten törvénye utasitást, melly a gyermeknek azt mondja, szeressed apádat, anyádat, a szülőnek pedig: gondoskodjál gyermekedről. Én a Borsodi javallat igazságát is elösmerem, mer az ily gyermek is mind azon tulajdonságokkal jön a világra mint más, de ám legyen, nem akarok messze menni, s ott maradok, hogy a melly jószághoz valaki másnak, ugymint a törvényes gyermeknek, vagy osztályos atyafinak jusa van, abban ne örökösödjék, ellenben annyának szerzeményébem minden esetre, attyának pedig csak akkor, ha valamelly solennis actus által magáénak ösmerte.
BÖTHY: A természet törvénye szerint én is hiszem és vallom, hogy törvényes és törvénytelen ágyból született gyermek között különbséget tenni nem lehet, de követi állásomnál fogva ezen szabályt egész kiterjedésében én sem követhetem. És igy voxomat a Sopronyi követéhez csatolom. Ha látnám, hogy a törvények szigorusága csak egy csekély eszköze is lehetne az erkölcsiség fentartásának, máskép gondolkoztatnék, de a mint nincs még felállitva, hogy a halálra vezetett bünös szemlélete a gonoszságtól valakit elrettentene, ugy még kevésbé lehet feállitani hogy a szerelem gyermekeinek örökösödésbőli kizárásuk csak egy gyarló leányt is az erkölcsiség tiszta ösvényérőli félre lépéstől hátra tartóztatna, kivált miután a bünnek ő csak felét, s felét én viselem, és igy a vétek sulya is közös. Nézzük egyébiránt, hogy áll jelenleg is a dolog? Kik magos polczon állanak, oly kevéssé mentek az emberi gyarlóság félrelépésétől, mint én vagy akárki, de a lépés gyümölcsét nállok fény környezi; s magas állásu dicsőség. Ha engem is meglep a gyarlóság orája, az én gyermekem megvettetve futkos a világon, számkivetett gyanánt tévelyeg, mig végre tán mostoha sorsa gyilkosságra készteti.
TARNÓCZY: A mult s a jelen idő példáit hozza fel. Jól tettek e őseink hogy Corvinus Mátyás halálával el nem felejtették a születés bélyegét? a RR itéletére bizza. Annyi azonban bizonyos, hogy Franczia országban a szelid emberi gondoskodás minden szennyet letörlött eme szerencsétlenek életéről,* s nem rosz lábon áll az erkölcsiség. Olasz országban ellenben megvetés életöknek bélyege, s raknák az erdők ralblókkal.
Franciaországban az 1792 nov. 12-i törvény a házasságon kívül született gyermeknek a törvényes gyermekekkel egyenlő öröklési jogot biztosított szülőik után.
A kérdés a körül pontosult ösze; ha valjon itt kell e felőlök rendelkezni, vagy a publico politicumban? mire nézve sokban ugy nyilatkoztak, hogy a publico politicumra való az elhagyottak iránti közintézkedés, de az örökösödhetőknek successiója iránti rendelkezés annyival inkáb ide tartozik, hogy a szegény ember véres verejtékéből ösze rakott házi pénztár ne legyen kéntelen a tartás terhét viselni. – Voxoláskor csak Somogy, Honth, Fejér, Zemplén, és Bereg vármegyék voxoltak a Publico Politicum idejére halasztásra, – és igy véghetetlen töbséggel elhatároztatott, hogy itt fog az ily gyermekek örökösödése iránt rendelés tétetni. – A mint hogy Julius 21-én előb voxolás nélkül elhatároztatott hogy az anyának szerzeményeiben, midőn törvényes gyermekek nincsenek, succedál a törvénytelen ágyból született gyermek a fiscus előtt. Utóbb pedig igen csekély szó töbséggel az atyára nézve is, hogyha magáénak elösmérte a gyermeket, hasonló határoztatott. – Ezt leginkáb BERNÁTH védelmezé, mert legnagyob igazságtalanságnak tartá, hogy kik egyenlőn részesek a tilalmas tetbem, ne egyenlőn viseljék annak következéseit is.*
Az elfogadott szöveg, amelynek első mondata megegyezik az országos bizottság javaslatával (Proiecta, 28. l.), így hangzik: „Prout filii parentibus, ita parentes prolibus sine coniuge et liberis praemortuis in substantia tam mobili, quam immobili etiam post divisionem acquisita pleno iure succedunt. In defectu autem legitimorum descendentium illegitimae quoque proles deinceps in maternis acquisitis quidem semper, in paternis acquisitionibus vero, si per hunc recognitae fuissent, prae cunctis aliis successionem nanciscentur”. (Diaet. Extrasser, 1834. CXIV.)
Ezután továb mentek a RR a XIV-ik tk. cz. vizsgálatában.*
Részletesen l. a következő számban.
Ad finem. Bőthy nehány hetekre haza ment. A fő RR ülést még most sem tartanak.
