a) 1834 julius 22 Kerületi ülés. Tárgy: A XIV. tc. 2–11. §-ai: a végrendelkezés nélküli örökösödés, részletei.
a)
1834 julius 22
Kerületi ülés.
Tárgy: A XIV. tc. 2–11. §-ai: a végrendelkezés nélküli örökösödés, részletei.
1834 julius 22
Kerületi ülés.
Tárgy: A XIV. tc. 2–11. §-ai: a végrendelkezés nélküli örökösödés, részletei.
Posony, Julius 26. 1834.
Julius 22-én kerületi ülés. Elnökség: Nagy Pál és Návoy. Miután a Successio ab intestato tárgyát illető XIV-ik törvényczikkely 1-ő §-ára nézve előbbi tudósitásaim szerint elhatároztatott: hogy valamint a gyermekek szülőiknek, úgy a szülők maradék és háztartás nélkül elhalt gyermekeiknek még az osztály után szerzett minden nemű javaikban is kölcsönösen örökösödnek, sőtt törvényes maradék nem léttében, a törvénytelen ágyból született gyermekek is annyok szerzeményiben mindég, attyokéban pedig midőn általa elösmértettek, minden mások esött örökösödnek,* következett a 2-ik §. mellynek első része azt javallá: hogy a közös atya által férfi ágat illető javakba béfektetett javitások, és épületek, csak a fiu ágat illetik, s e részben a leányok mind addig semmi kielégitést nem kaphatnak, mig a férfi ág magvaszakadásával azon javak a fiscusra sem szállanak.*
V. ö. az előző szám 17. jegyzetével.
Proiecta, 28. l.
Ezt BORSICZKY igazságtalan rendelésnek itélvén, a leányág javára meg változtatni kivánta. – NAGY PÁL ellenzé: a ki, ugymond, akár királyi adomány, akár örök vallás* útján csupán a férfi ág számára szerzett valamelly jószágot, ez által elegendő jelét adta, hogy abban s annak minden járandóságaiban leányait részesiteni nem akarta, már pedig a javitások és épületek a fundustol el sem is választható járandóságok, következőleg a leányág követeléseinek annyival kevésbé lehetnek tárgyai, mivel az érdeklett presumtiótul ellenkező akaratját végrendelés utján kijelenteni a szerzőnek szabadságában állott, mit azonban tenni elmulasztván ujabb jelét adta, hogy e részben fiait akarta boldogitani.
Örökvallás, fassio perennalis oly ünnepélyes intézkedés, amely által a birokos nemesi fekvő tulajdonát másra átruházta. Ezt csak hiteles személyek és hiteles hely előtt tehette meg, az örökvallási levelet (litterae fassionales) pedig a hiteles hely, pecsétje alatt, adta ki.
SZABÓ pártolván a Trencsényi inditványt, ugy vélekedik, hogy midőn valaki épit, leginkább saját kényelmének épit; azon presumptio tehát, hogy fiait kivánta leányai kirekesztésével boldogitani, annál kevésbé szolgálhat törvény alapul, mert ha gyanitáson (praesumptión) épiteni szabad, legtermészeteseb gyanitás az, hogy az atyai érzés gyermekei közt különbséget nem tesz. Azon ellenvetés sem áll tehát hogy az ily javitások csak járandóságok, mellyek a fő értéknek természetét követik.* Mert a fundus intstructus is járandóság, de azért senkinek sem juthat eszébe, ebből is kizárni a leányokat. A mi pedig azon ellenvetést illeti, hogyha akarta leányait részesiteni, tehetett végrendelést; ez megforditva is áll t. i. ha csak ugyan ki akarta zárni leányait, ezen akaratját végrendelés által kijelentheté; nem jelentette, s igy állani kell az örökösödés természeti rendjének. Lehetne ugyan még ellenvetni, hogy a magyar nemes javakkal a haza védelmének kötelessége jár, mellyet a leányok nem teljesithetnek. Ugy de e szerint épen nem kellene mindkét ágat illető javaknak lenni a hazában, vannak pedig, s igy ezen ellenvetés is annyival inkáb elenyészik, mert férjeik szintén részesülhetnek a hon védelmében. Méltó tehát hogy a jószág testéből lett kizárásuk által már eléggé szerencsétlen leányok ezen ujabb kizárás által még szerencsétlenebbeké ne tétessenek.
Accessorium debe sequi forum sui principalis. (Hármaskönyv, II. 52. 3. §.)
DEÁK hasonló értelemben szóll, s figyelmezteti a RRket hogy nem mindig az első szerzőről van szó, kinek a szándékát az acquisitionalis záradék magyarázhatná, s hozzá járul: hogy ha van a törvényes rendelkezésben gyanitáson épitésnek helye, nincs szentebb gyanitás annál: hogy az atya a szeretetben s boldogitó szándékban gyermekei közt nem tesz különbséget. Ez oly szent, oly erős praesumptio, hogy ellenkezőt csak ott lehet határozni, hol az atya ellenkező akaratját nyilván kijelentette. Hasonló nézetek vezérlették a RR-ket akkor: midőn a királyi adományoknak ama kétséges záradékát: haeredibus et posteritatibus, mind két ágra magyarázandónak itélték.*
V. ö. e kötet 207. l. 2. jegyzet.
BORSICZKY: Az a praesumptio, mellyet a járandóság tekintetéből ellenem vetnek, csak olyan, mint ha azt mondanák hogy ha valakinek fogasára akasztottam ruhámat, azt a fogas tulajdonosának hagytam. ALMÁSSY ezen praesumptiot is helyesnek itélné, ha olyan fogasra akasztatnék a ruha, mellyből azt levenni nem lehet. – RAGÁLYI készeb lenne minden javakat két ágat illetőknek nyilatkoztatni, mint sem a fiu ágat illetőket örökös terheknek kitenni. – BERNÁTH is hasonlón vélekedett, véleményét ezen példával támogatván: 24.000 fton veszek jószágot fiam számára, abba investiálok 6000 ftot. Ha elfogadtatnék a Trencsényi javallat, ezen 6 ezer ftot a fiuk minden osztály alkalmával tartozván leány testvéreiknek kifizetni; négy osztály alatt egész örökségüket pénzen vennék meg.
A BORSICZKY inditványa 38 voxal 8 ellen félre vettetett.*
Az országos bizottság javaslatából kimaradtak még a következő szavak: „bonorumque ad fiscum regium devolutionem". (Diaet. Extraser. 1834. CXIV.)
A §-nak 2-ik része azt foglalta magában: hogy midőn ilyen javakban egyenes férfimaradék nem léttében a mellékes férfi rokonok örökösödnek, a deficiált férfi ágán lévő leányoknak tartoznak minden hasznos és szükséges (utilium et necesscaiorum) épületeknek árát lefizetni, mellynek a közelébbi mellékes ágal tett osztály után épitettek.
PALÓCZY az utilium és necessariorum szavak kihagyását hozta javallatba, azt kivánván hogy a leányok ezen esetben minden nemü épületeknek árát különbség és birói önkénytől függő osztályozás nélkül megkapják, mert habár fel lehetett is tenni a szerző atyáról, hogy fiait inkább kivánta boldogitani, mint leányait, de azt csak ugyan semmi logica szerint sem lehet feltenni, hogy leányai boldogulásának távol melléles atyafiai javát is elébe tette.
Palóczynak ezen inditványa 30 voxal 13 ellen elfogadtatott.
A 3-ik §. szerint minden falhoz ragasztott készületek (supellex és nem utensilia) s minden, mi az épület egész voltához tartozik, a férfiakat, ellenben §. 4. a fundus instructus, házi butorok, gazdasági eszközök, és minden ingó javak a leányokat is illetik, kivévén a 99: 1-ae értelmében* a fegyvereket és könyveket, mellyek a fiukra, nem különben a kocsilovakat, és a megholt atya öltözetét, mellyek az özvegyre szállanak. – Nem különben §. 5. az ily javaknak már bészedett termése (fructus collecti) ugy a fizetetlen restanciák is mind két ágat illetők. Itt sokan nem csak a fructus collectos, hanem fructus pendentes, a függő termést is mind két ágat illetőnek kivánták, de szavatolás utján kisebb számban maradtak.
A Hármaskönyv I. 99. értelmében az ingóságokat az özvegy és a gyermekek között egyenlő arányban kell felosztani, azonban a kocsivonó lovak és a jobbik ruha az özvegyé, „arma vero militaria sine divisione filiis aut fratribus indivisis cedent".
§. 6. A férfi ágra rendelt javakba fektetett summákban a leányok csak akkor örökösödnek, midőn az első szerző rendelése azt őreájok is nyilván kiterjesztette.
A 7-ik §-nál arról volt szó, hogy a melly jószágok férfi, ennek kihalásával pedig leány ágra is szereztettek, kihalván a férfi ág, minő rendel örökösödjenek a leányok? némellyek, kik közt TARNÓCZY a pragmatica sanctiót is példába hozta, az utolsó deficiens leányainak, vagy kik hozzá legközeleb állanak, kivánták a távolabbaknak kirekesztésével megadni az örökösödést, a töbség mind azáltal azt határozá, hogy ily esetben, az első szerzőtül leszármazó minden leányok, ágaként örökösödjenek.*
Ez a határozat a 6. §. után mint új (7.) pont ily alakban került be a törvényjavaslatba: „In bonis sexui masculino, eo autem deficiente sexui faemineo collatis post defectum maseulorum universis a primo acquisitore descendentibus foeminis observato iuxta stirpes instituendae divisionis ordine successio competet". (Diaet. Extraser. 1834. CXIV.)
Egyébiránt a 7-ik 8-ik 9-ik égis 10-ik §§. mellyek a Curialis Decisiók tengeréből meritett casuisticat (különös eseteket) foglalnak magukban, szórul szóra jóvá hagyattak. Nem különben a 11-ik §. is, melly örökösödési perben (nisi sit successio antiqua) az időközben vett haszonvételt is megitélni rendeli. – A 12-ik §. szerint nem tartozik a haszonvétel megtéritésével, a ki investitiók jusán lépett a birtokba, ellenben (NOSZLOPY inditványa következésében) a ki investitiok nélkül maga hatalmával lépett a birtokba, s későb épitgetett, minden jövedelmet (lehuzván befektetett summái kamatját) megtériteni tartozik.*
Az országos bizottság által javasolt 12. §. második része így hangzott: „verum qui bonis absque investitione possessis sive per aedificiorum constructionem sive alias meliorationes, pecunias infludit, deducto summae investitae interusurio et capitali perceptos fructus legitimis successoribus restituere obligatur”. (Proiecta, 29. l.) Ez a rész a határozat értelmében így alakult: „E contra qui possessorium sine investitionibus solum via facti capessivit bonumque tale subseque per aedificiorum constructionem aliasve inmeliorationes inoneraverit, fructus omnes deducto dumtaxat summae investitiae interusurio et capitali legitimis successoribus compensare oblgatur". (Diaet. Extraser. 1834. CXIV.)
E szerint vége lévén a XIV-ik törvényczikkelynek, annak folytában két inditványok történtek. – BORSICZKY kivánta hogy valamint a külföldi kormányok lehuznak egy bizonyos részt azon örökösödési értékből, mellyek Magyarországi lakost illetvén ide behozatnak, ugy az országok közt fenállani kellető viszonyosság tekintetéből részünkről is hasonló s valamely közczélra a forditandó peróvás rendeltessék.
DEÁK pedig figyelmezteti a RRket, hogy a jobbágyok fiai s leányai pedig nem csak vidékenként, de helységenként is annyira különböző hogy tud esetet, melly szerint tulajdon azon egy helységben egyik földesurnak jobbágyai közt a leányok legfeljeb csak egy tehenet, vagy egy mentét kaptak, a másiknál pedig egyenlő osztály részben örökösödtek. Ő nem gondolná, hogy a királyi adomány természetéből eredő Juris inaequalitast a jobbágyokra is ki akarnák a RR terjeszteni, minden esetre ohajtja hogy e részben világos törvény alkottassék.
Az inditványok felett tanácskozás másnapra halasztatott.*
Borsiczky indítványa csak július 24-én került sorra.
