b) 1834 julius 23, 24. Kerületi ülések. Tárgy: Két indítvány: [I.] Deák a végrendelet nélkül elhalt jobbágy utáni örökösödésről, …
b)
1834 julius 23, 24.
Kerületi ülések.
Tárgy: Két indítvány: [I.] Deák a végrendelet nélkül elhalt jobbágy utáni örökösödésről, [II.] Borsiczky a külföldre kerülő örökségek megadóztatásáról.
1834 julius 23, 24.
Kerületi ülések.
Tárgy: Két indítvány: [I.] Deák a végrendelet nélkül elhalt jobbágy utáni örökösödésről, [II.] Borsiczky a külföldre kerülő örökségek megadóztatásáról.
[I.] Julius 23-án kerületi ülés: Elnökség az előbbeni. – Napi renden volt Deáknak tegnapi inditványa, a jobbágyok gyermekei közötti örökösödésről. Mondatott ugyan némellyek által, hogy most, midőn az országban lévő minden jobbágy telkeknek usufructuatiója a jobbágyoknak ajándékba adatik,* jusa van a statusnak mind a jobbágyi szolgálatok, mind a közterhek viselése tekintetéből az azokbani örökösödés iránt a leányok kizárásával is oly rendelést tenni, melly ama czéloknak legtisztábban megfelel. A töbség azonban ugy vélekedett, hogy ezen tekintet nem szolgálhat okul az örökösödés természeti rendének kiforgatására, hanem legfeljebb csak annyi következést vonhat maga után, hogy a telkek szerfelett apró részekre ne daraboltassanak. Ez iránt azonban már az urbariomban tétetett rendelés, mellynek 2-ik czikkelyében §. 4. el van határozva azon mennyiség, a mellyen alól még földes uri engedelemmel sem szabad a telket feldarabolni.* A status köz tekintete ezen tuli megszoritásokat nem kivánhat. Mivel tehát maga Verbőczy 3-ik részének 29-ik czimjében is teljességgel semmi különbség sincs téve a jobbágyok fiainak és leányainak örökösödési jusa között,* mivel ennek következtében a szokás sok helyütt maiglan is minden nehézség nélkül e szerint divatozott, mivel végre az inaequalitas juris elvei mint privilegialis állapotbul eredők a jobbágyi birtokra egyátaljában alkalmaztatók nem is lennének, teljességgel nincs semmi ok, miért kellessék a természeti örökösödés rendjét oly korlátok és kizárások közé szoritani, mellyeket még maga Verbőczy sem tartott szükségeseknek. – Ezeknek következésében tehát e következő elvek váltak a töbség akaratjának fogva végzésé: 1.) Verbőczy 3-ik része 29-ik czimjének értelmében is a földes uri hatóság alatt lévő személyek minden nemü javaiban, a mind két ágon lévő gyermekek egyenlőn örökösülnek. 2.) ha valamely gyermek osztály előtt, s a leány nevezetesen kiházasitásakor a közös massábol valamiben részesült, ez osztály részébe fog bétudatni, hacsak meg nem bizonyitja, hogy azt szülői életében ajándékul kapta. 3.) Midőn a jobbágy telkek felosztásának módja felől rendelkező 2-ik urbéri törvényczikkely 4-ik §-sa,* vagy a felosztásra megkivántatott földes uri jóváhagyás megtagadása miatt, az osztály részek természetében ki nem hasitathatnak, az osztályosok magok között a dolgot máskép el nem igazithatván, eladás utján fog az osztály eszközöltetni.
Az úrbéri törvényjavaslat I. c. 6. §-a által. (V. ö. Iratok, I. k. 261. s köv. l.)
Az úrbéri II tc. 4. §-a ezt a mennyiséget 1/4 telekben állapította meg. (V. ö. Iratok, I. k. 270. l.)
Hármaskönyv. III. 29.: „Si rusticus filium genuerit, filiam quoque nondum emeritatam habens, tunc uterque in rebus paternis tam mobilibus, quam immobilibus aequali iure succedit”.
Tehát ha a kihasítás által 1/4 teleknél kisebb részek keletkeznének.
Ezen elvek szerint szerkeztetvén ösze Dessőffy kerületi jegyző a végzést, – ez Julius 25-én készült rostárat alá, mellynek érdekesb részét ösze függés tekintetéből ide iktatom.
Verbőczy 3-ik része 29-ik ezimjén épitvén sokan a fentebbi határozást, Dessőffy annak elveit követte a szerkeztetésben, s e következőket iktatott belé:
A jobbágyok és földes uri hatóság alatti más személyeknek minden nemü ingó, és ingatlan, ősi és szerzeményes javai inter proles earundem utriusque sexus aequali sorte, his vero non existentibus inter collaterales ab eodem stipite descendentes juxta legalem successionis ordinem deinceps dividentur.* Itt tehát a szerzeményekben is örökösödés levén adva a mellékes atyafiaknak ab intestato, ez ellen JUSTH és mások mind azért, mivel végezve nem volt, mind pedig azért is, mivel a földes urnak örökösödését megcsorbitja, erősen kikeltek.
A Hármaskönyv idézett címének 1. §-a így intézkedik: Különbséget kell tenni ősi és apai vagyon között. Az ősiből a leányt egyenlő rész illeti meg. Az apai vagyon azonban, ha a leányt apja illően kiházasította, „mortuo patre ad filium devolventur et illo quoque decedente ad fratres et consanguineos suos ab eodem stipite derivatos condescendent".
A többség azonban a kérdést mindenesetre határozást kivánónak itélvén,
BORCSICZKY a szerkeztetést védelmezé. Nem kételkedik hogy ha majd a kir. Fiscus successiója kerül napi rendre,* a RR ott azt fogják határozni, hogy a szerzeményekben a Fiscus előtt örökösödjenek ab intestato az oldalaslag atyafiak. Itt is hasonlót kell tehát határozni, nehogy szemünkre vettessék, miképen a földes uri Fiscunak örökösödési jusaihoz oly tágan ragaszkodik,* a minő kiterjedésben az törvényen nem is épül, s ha valahol divatozik is, csak visza élésképen divatozik, ellenben midőn magunk hasznáról van szó, akkor a királyi Fiscus jusait szorongatni hajlandók vagyunk.
A tárgyalás alatt álló országos bizottsági munkálat 16. cikke szól „de successione fisci regii”. (Proiecta, 35. s köv. l.)
Az úrbéri törvényjavaslat VI. c. 9. §-ában, amely kimondja, hogy az örökösök és végrendelet nélkül elhalt jobbágy hagyatéka a földesurat illeti meg. (V. ö. Iratok, I. k. 303. l.)
HERTELENDY (Torontál) hasonlókép vélekedik. Miután a RR az örökösödésre nézve mindenütt, ahol csak lehetett a természeti szeretet rendjét kivánták alapul felállitani, s ennek következésében még a törvénytelen ágyból született gyermekeknek is örökösödést adtak, meg nem foghatná, mikép lehetne a mellesleges atyafiak előtt elsőséget adni az uradalmi fiscusnak, kit végrendelés által csak ugyan egészen kizárhat minden szerzeményeiből a jobbágy, miután teljességgel fel nem lehet tenni, hogy valaki inkáb kivánta volna ab intestato az uradalmi fiscust, mint saját atyafiait boldogitani.
SZABÓ és VITÉZ a 3-ik rész 29ik czimjéből nyilván megmutatják hogy törvény szerint eddig is a mellékes atyafiaknak kellett volna a jobbágyok között, és nem az uradalmi fiscusnak örökösödniök. Melly magyarázatot ugyan BENCSIK helyesnek ösmér, de az uradalmi fiscus mellett szólló ellenkező divathoz ragaszkodik, mellyet viszont SZABÓ törvény szegésnek és visszaélésnek, nem pedig oly szokásnak nyilatkoztat, amire tővényt épiteni lehetne. – B. STOJKA azonban ugy vélekedik hogy Verbőczy törvénye inkább a collateralisok örökösödése ellen szóll, mert a 3-ik rész 30-ik czimjének 1-ő §-ban nyilván olvashatni, hogy ab intestato deficiált jobbágynak minden szerzeményei a földes urra szállanak.* – TÖRÖK hibásnak tartja ezen törvény magyarázatot, mert igaz ugyan hogy a Marmarosi követ által felhivott törvény ugy szóll, a mint mondatott, szükség azonban azon törvénynek bévezető szavait is megolvasni, mellyek nyilván mutatják hogy csak oly jobbágyok defectusáról szóll, kik egészen magánosan, és egyedül állanak, s a kiknek semmi névvel nevezett törvényes örököseik nincsenek.*
Az idézett címnek nem 1., hanem 2. §-a mondja: „Si autem intestatus decesserit, omnia ipsius bona tam mobilia, quam etiam immobilia ad dominum terrestrem devolvuntur".
Item rusticus, una et singularis persona existens nullumque post se haeredem et successorem legitimum relinquens super rebus suis mobilibus libere testari potest. Hereditates tamen, si avitae fuerint omnino in dominum terrestrem devolvuntur.
Már pedig kik legyenek törvényes örököseik? azt az előtte lévő 29: 3-ae magyarázza, t. i. a mindkét ágon lévő gyermekek, vagy ezek nem létében a mellékes atyafiak. Igy együt véve kell a törvény értelmét taglalni, nem pedig egy pár sorokat az egésznek értelmétől elválasztva kiszemelni.
Azonban ezen magyarázat mellett is ZMESKÁLL, RAVAZDY és NOSZLOPY aképen adták szavazatjokat, hogy a jobbágyok szerzeményében, Verbőczy értelme szerint nem a collateralisok, hanem az uradalmi fiscus örökösödjék.
SZUCSICS tehát csudálkozását jelenti, hogy Árva, Bihar és Veszprém követjei mikép csavarhatják ki Verbőczyből azon értelmet hogy az uradalmi fiscusnak kell örökösödni, holott a dolog igen világosan ugy áll, miként azt Török kimagyarázta. – Mire
RAVAZDY: Ezen valóban nem parlamentaris kifejezést visza adom Bács vármegye követjének s annak bizonságául hogy nem csavarás a mi értelmünk, felolvasom a 30-ik czim illető szakaszát. – Ezt olvasni is kezdé, de köz felkiáltás által unszoltaték hogy a Török által taglalgatott bévezetést is olvassa fel.
SZUCSICS: Én csak annyit felelek, hogy csudálkozni szabad, s épen nem ellenkezik a diaetalis szokással, ha én érdemes követ ur előterjesztése felett csudálkozom.
Ezek szavatolás közben történtek. A kérdés igy állott: A jobbágyok szerzeményeiben, midőn egyenes maradék nincs, és sem ascendentalis,* sem házastársi örökösödés esetje fen nem forog, kit illet ab intestato az örökösödés? a mellékes atyafiakat e vagy az uradalmi fiscust? A fiscus örökösödésére voxoltak: Szepes, Gömör, Heves, Bihar, Mármaros, Csongrád, Nyitra, Vas, Liptó, Veszprém, Fejér Esztergom, Mosony, Árva, Thurocz, Szerém, Horváth ország, öszvesen 17 megye, és az Egyházi Rend. – Jelen nem voltak Torna és Baranya. Következésképen a többi 30 megye s a két kerület voxával elhatároztatott, hogy a collateralis atyafiakat illeti az örökség.*
Felmenő rokoni.
A törvényjavaslat 14. §-ának végleges szövege: Decedentium ab intestato colonorum aliarumque iurisdictiani dominali abnoxiarum personarum unnverse res tam mobiles quam immobiles avitae iuxta ac acqunsitae inter proles earundem utriusque sexus aequali sorte, his vero non existentibus, salva ascendentium et mutua coniugum successione, inter fratres et consanguineos ab eodem stigite derivatos juxta legalem successionis ordinem deinceps dividentur, eo praestabilito ut si aliquis condividentium ante initam divisionem ac in specie filia occasione emiritationis quidpiam ex massa communi participasset, id eidem in sortem haereditatis imputetur, nini docuerit, hoc sibi per communes genitores aut eos, quibus succedit, in vivis condonatum exstitisse. Ubi autem ratae condividentium in immobilibus obstante art. 2. Urbarialis §. 4. de ratione subdivisionis sessionum colonicalium facta provisione aut ex obtutu denegati per dominum terrestrem in subdivisionem vel translationem sessionis assensus in nautra excindi nequirent, tales in aequivalenti emationis ac venditionis, imo amica condividentium hac etiam in parte accomodatione non succedente, publicae quoque licitationis adminiculo designentur". (Diaet. Extraser. 1834. CXIV.)
[II.] Julius 24-én kerületi ülés. Elnökség az előbbeni. – Napirenden volt: BORSICZKYnak de Jure detractus tett inditványa.* Ezen tárgyról az 1790-ki országos küldötség munkájában egy egész törvény czikely javallata foglaltatik, ily czim alatt: de In et emigrantium successionis regulatione,* melly most többeknek kivánságára egészen felolvastatott. – Az első három szakaszokban arról kivánt ama küldötség rendelkezni, hogy a kivándorlók, a kik Magyar országi ősi javakat eladni, ezeknek árán külföldön jószágokat venni, vagy pénzeiket szintén országunkon kivül kamatra adni szokták, a külföldi törvények oltalma alatt mindezekről szabadon rendelkezvén, Magyar országi osztályos atyok fiainak törvényes örökösödését kijátszák. Minek megakadályoztatása végett az javaltatik, hogy értékök kivétele különben meg ne engedtessék, ha csak reversalist nem adnak magokrul, hogy a magyar municipalis törvények ellenkező végrendelést nem tesznek. Reciprocitást állitván fel a béköltözőkre nézve is. – Ezek után a 4-ik §. igy szóll: Jus porro detractus quoad haereditarias domus Augustae Germanicas provincias si reciprocum observatum fuerit pro futuro sublatum esto, quoad exteras autem ditiones et provincias strictissimum reciprocum observandum erit.
L előbb, 357. l.
Az 1791:67. tc. értelmében eljáró jogügyi bizottság javaslatának XVI. cikke négy §-ból áll. (Repraesentatio regnicolaris iuridicae deputationis, Proiectum legum civilium, 16. s köv. l.)
NÉMETH: A liberális gondolkozással és nemzetünk generosivtásával nem igen tudja ugyan ezen jus detractust összeegyeztetni és ha felirás utján eszközölhetnénk, hogy ő felsége örökös tartományaiban reánk nézve ezen lerovást szüntesse meg, s diplomaticai kötések utján más idegen kormányoknál is eszközölje, hogy valamint Hazánk nem gyakorolja ezen nem épen szép és emberi just irántok, ugy ők se gyakorolják irántunk, azt a szónok nagyon ohajtaná, de miután nem igen látja eszközölhetőnek, viszonosság tekintetéből kéntelen a 4-ik §-ushoz ragaszkodni, s az ennek következésében történendő lerovásokat valamelly köz nemzeti czélra az ország pénztárához csatoltatni kivánja, mert ugy véli, hogy ámbár országunk törvénye szerint maiglan a Jus detraetusnak nálunk divatozni nem kellene, mindazáltal az értékjöket, vagy jövedelmöket Urunk kormánya alól kivivők alkalmasint szenvednek ily levonást, de abból Magyar Ország soha sem részesül. Végre megjegyzi, hogy az első három §§. elveiben egyátaljában meg nem egyezik.
SÁRKÖZY hasonlókép nem teszi magáévá ezen §§. elveit. De követeltséggel a 4-ik §-ust sem pártolhatja, mert ez amazoknak egyenes következése. A jus detractus nem egyéb, mint mellesleges uton a földhöz ragadt szolgaság eszközlése, mert ha máskép ki nem költözhetek, ha csak értékem egy részétől bucsut nem veszek, miután senki se mond le örömest a maga tulajdonáról, következik, hogy inkáb ki nem költözöm. Látni való tehát, miképen akadályoztatik meg a szabad költözködés legszentebb természeti jusa, miként kénszeritetik az ember hogy tagja maradjon azon társaságnak mellynek tagja lenni nem kiván a viszonoság elve, melly egyedül védelmezhetné az inditványt, szintén nem mozditja a szónokot, a mint szereti minden jóban követni más nemzetek példáját, ugy a mit rosznak, barbarizmusnak, a szelid civilisatióval ellenkezőnek lát, abban viszonosság tekintetéből sem kiván utánozást. Ha Török országban egy keresztény agyon üt egy törököt, kétség kivül legalább két keresztényt lőnek meg helyette; de ugyan kivánhatnánk e viszonosság tekintetéből mi is hasonló vadságra fakadni? Mind ezeknél fogva tehát a vallás és civilisatio által egyiránt kárhoztatott reciprocitásból nem indul, s törvény által kijelentetni kivánja hogy köttessenek diplamaticus tractatusok más nemzetek kormányaival ezen embertelenségnek eltörlésére.
BEZERÉDY: Miután alkalmasint mathematice áll, hogy sokkal több ember költözik hazánkba, mint hazánkból külföldre, nem gondolná hogy az idegen kormányok által gyakorlott jus detractusbol hazánk öszes értékére háramló veszteség a viszonosság által kipotoltatnék. De ő úgy látja hogy ezen tárgyban a más nemzetekkel fenálló kötések tökéletes ösmérete nélkül törvényt hozni nem lehet. Vigyázzanak a RR, nehogy elveszitsék azon elvet, hogy mi alkotmányos szabad nemzet vagyunk, és így sine nobis de nobis tractatusokat kötni nem lehet. Minekünk tehát mint nemzeti törvényhozásnak, melly e tárgyban más nemzetekkeli viszonyok iránt törvényt akar hozni, teljes jusunk, sőtt kötelességünk megkivánni, hogy a kormány mind a külső nemzetekkel e részben kötött tractatusokat, mind pedig az Austriai ház örökös tartományaival gyakorlatban lévő divatot tárgyazta inditványokat teljes kiterjedésökben diplomatice elönkbe terjessze. Mi véget a szónok felirást kiván.
BORSICZKY kijelenti, miképen Ttencsin vármegye Rendeinek is forró kivánságuk hogy a Jus detractus megszünjék. Erre azonban egyedül való mód a reciprocitás elvének tökéletes felállitása, mert csak vagy ez, vagy háboru lehet eszköze hogy az idegen kormányok az ekkorig nagy kárunkra viszonosság nélkül ellenünk gyakorlott jus detractust megszüntessék. Ily formán javallaná tehát a szerkeztetést: Jus detractus si reciproce cessaverit praefuturo suffertur, in quantum vero per exteros et haereditarias s[acratissimae] M[aiestatis] ditiones porro quoque desumptum fuerit, hic etiam desumetur, et cassae regnicolari inferetur. – Ez által reménleni lehet hogy vég megszüntetést érhetünk el, mellyre egyéb iránt generositásunk mellet számot nem tarthatunk, mert a kormányok politicájában nincs gyengéb rugó a generositás példájánál. A Tolnai követ inditványa figyelmet érdemelne hogy ha minket illető más diplomaticus kötésekről lenne szó. De a Jus detractus iránti tractatusok a Helytartó tanács által minden megyével közöltettek,* azonban mint a német irásokkal szokott történni, gyüléseinkben nem igen nagy tekintetbe vétettek; ezen közlésre tehát a kormány méltán hivatkozhatnék, mire mi nem is tudnánk felelni.
A ius detractus-ra vonatkozó normálékat 1. Országos Levéltár, Kancellária 11972/1804 (Svájc), 3474/1818 (Parma), 3797/1820 (Németország), 3097/1822 (Szászország), 8589/1834 (Oroszország), 11715/1824 (Württemberg), 4283/1825 (Szardinia), 8974/1830 (Dánia), 16315/1834 (Franciaország) stb.
Hoszasabb vitatások után a Borsiczky inditványa voxok töbségével félre vettetett, s PRÓNAY javaslata szerint elhatároztatott, hogy a Jus detractust Magyar ország gyakorolni nem fogja.*
A határozatot a 15. §. így foglalta össze: „Successio ab intestato observato legalis eius ordine etiam extra ambitum regni seu in ditionibus haereditariis seu in exteris degentibus cum intraregnaris successoribus pari ratione porro quoque absque ulla detracta competet". (Diaet. Extraser. 1834. CXIV.)
