b) 1934 augusztus 2, 4, 5 Kerületi ülések Tárgy: A polgári törvénykönyv XVIII. és XIX. tc.-e: a birtokjogi oklevelekről és oklevé…
b)
1934 augusztus 2, 4, 5
Kerületi ülések
Tárgy: A polgári törvénykönyv XVIII. és XIX. tc.-e: a birtokjogi oklevelekről és oklevélmásolatokról.
1934 augusztus 2, 4, 5
Kerületi ülések
Tárgy: A polgári törvénykönyv XVIII. és XIX. tc.-e: a birtokjogi oklevelekről és oklevélmásolatokról.
Augustus 2-án még mindég Marczibányi és Török, Augustus 4-én pedig (3-ikán vasárnapi szünet lévén) Zarka és Desőffy elnökségök alatt a Levelek közléseről és viszakivánásárol (de communicatione et repetitione literarum) szólló XVIII-ik t. czik volt tárgya a kerületi tanácskozásoknak.
Itt az 1-ő §-nak egészen,* a 2-iknak pedig igen csekély szóbeli változtatással az országos küldötség szerkeztetése szerint lett megállapitásán kivül* két külön §. rendeltetett szerkeztettetni, s ezekben kimondatni: hogy midőn az osztálytos atyafiak közül valaki kivánja, a levelek gondviselője tartozik áganként, vagy pedig az illető felek által választandó kulcs szerint kivetendő közköltségen, a familia által választandó tagok hozzájárultával, a közös leveleket regestráltatni, s a megkészitendő Elenchust mindenik érdeklett tagnak (ha kivánná) kiadni. Hogyha pedig a gondviselés illetősége felett a felek között viszálkodás támadna, mihelyt a levelek a megye levéltárába tétetni kivántatnak, a megye azokat az érdeklett felek pecsétje alatt elfogadni, és a viszálkodás eligazitásaig depositum gyanánt gondviselés alatt tartatni köteleztetik.*
Az országos bizottság javaslatának 1. §-a megállapítja, hogy csak az osztályos atyafiak kívánhatják az oklevelek közlését erre pedig azok tulajdonosai 500 frt. bírsággal kötelezhetők. (Proiecta, 40. l.)
Az országos bizottság javaslatának 2. §-a, amely azt az eljárást szabályozza, amelynek során a felek felhasznáhatják közösen őrzött okleveleiket, a kerületi javaslatban a 3. §. lett. Az eredeti szöveg mindössze annyiban változott, hogy a kerületi ülés a „plurium cointeressatorum” szavak közé betoldotta: in id consentientium, a „coram iudlium" kifejezést pedig coram testimonio comitatus szavakkal cserélte fel. (Diaet. Extraser. 1834. CXIV.)
A rendelkezések a kerületi javaslat 2. és 4. §-ai lettek.
RAVAZDYnak töbször megujitott inditványa hogy a férfi ág magvaszakadtával, a legidősb leányági maradékot illesse a levelek gondviselése, elmellőztetvén, – továbbá az országos Szerkeztetés 4-ik §-ussa azt rendelvén: hogy midőn valaki a kezeihez letett irományokat azoknak kiket illetnek, birói megintés után sem akarja kiadni, 500 ft büntetéssel lakoljon, hogy ha pedig a pecsétnek, melly alatt kezeihez tétettek, vétkes indulatu feltörése is reá bizonyitathatnék, örökös evictio terhén kivül 1000 ft büntetésre fog itéltetni; fenmaradván a leveleket elidegenitők, vagy meghamisitók ellen a büntető könyvben rendelt fenyiték.*
Proiecta, 40. l. – A jogügyi bizottság által kidolgozott büntető törvénykönyv a III. rész II. art. 15. §-ban szabja ki az említett fenyítéket. (L. a tárgyalás alatt álló bizottsági javaslat IV. mellékletét ily címmel: Codex de delictis, eorumque poenis, 54. l.)
Ezen szakaszra nézve JUSTH aggodalma következésében PFANSMIDT és SÁRKÖZY azon inditványt teszik, hogy a §-ban szabott büntetés ne csak azokra értessék, qui deposita apud se, hanem azokra is, qui alio quocunque modo ad se deventa literalia instrumenta legitimis eorundem dominis extractare nolunt. – Ezen javallatot némellyek nagyon általánosnak, és szerfelett tágasnak itélték, mert lehet eset, hogy valaki nem épen minden igaz ok nélkül tartóztatja le mások leveleit. – E szerint némi vitatások eredvén az inditványnak el vagy nem fogadása felett, DUBRAVICZKY az országos küldötségi szerkeztetés motivatiojában foglalt stylust ajánlá* s ez által mind a két részt megnyugtatta, a szerkeztetés tehát igy fog állani: Qui privativa documenta legitimis eorum dominis praemissa judiciaria admonitione et ne fors bonficandorum bonificatione prestita, extradare renuunt, ad instantiam s a t.*
Ez szóról-szóra úgy hangzik, mint a kerületi ülés által elfogadott szöveg, amely a következő sorokban olvasható. (V. ö. Proiecta, 38. l.)
Az ily értelemben módosított pont a kerületi javaslatban a 6. §. lett. (Diaet. Extraser. 1834. CXIV.)
Ugyan ezen §-ust illetőleg SZUCSICS nem látta elegendőnek az 500 ft büntetést, mert lehet eset, midőn valaki sok ezerekre menő hasznot csinál magának idegen levelek letartóztatásával – kivánná tehát hogy a malitiosa detentio criminalis büntetéssel is fenyitessék.
Az inditványt sokan pártolók, nevezetesen HERTELENDY (Torontál) a nélkül hogy a büntetés nemének meghatározásába kivánna itten ereszkedni; csak azt ohajtaná, hogy valamint a §. szerkeztetésében mind azok, kik a leveleket elidegenitették, vagy meghibásitották, a büntető törvénykönyv rendelete szerint fenyitendőknek mondatnak, ezen ellátás a malitiosus detentorokra is kiterjesztessék.
Az inditvány mellett szóllók nem minden esetben vélték elegendőnek és sikeresnek akár a pénzbeli, akár az örökös evictoratus büntetését. Nem az evictoratust, mert ennek csak a jószág védelmét, nem pedig a javak viszaszerzését tárgyazta leveleknél lehet sikere; de a pénzbeli büntetést sem, mert ha oly gyorsasággal megvétetnék is az 500 forint, hogy azt minden honapban lehetne ismételni, még is elő adhatja magát a megátalkodott detentionak esete, mihelyt a levél letartóztatása több jövedelmet nyujt az évenként legfeljebb tizenkétszer ismételhető 500 ft büntetésnél. Ily esetben a törvény maga látszatnék menedéket mutatni a rosz lelküségnek; szükség tehát más büntetésről is gondoskodni, annyival inkább, mert a megátalkodott letartóztatás a maga foganatjának következéseiben gyakran károsab lehet a leveleknek elidegenitésénél is, mert az elidegenitett leveleket visza lehet vásárolni, de a letartóztatott leveleknek hasznát soha nem vehetni.
Mások ellenben, kik az inditványnak ellene voxoltak, helyesnek itélték volna ugyan a rosz lelkü letartóztatónak bár mi sulyos büntetését is: de általánosan azért nem akarták elfogadni e személyes büntetés határozatát, mert lehetnek esetek, hogy a leveleknek más kezére jutása világos, azonban még sincs a ki nem adás vétekkel öszeköttetve, mivel történhető hogy a levelek minden rosz szándék, sőt még vigyázatlanság nélkül is eltévedhettek. Annyival inkáb elegendőnek itélték tehát a szerkeztetésben foglalt büntetést, mert a szerfeletti büntetéseknek, épen azért, mivel szerfelettiek, nem szokott foganatjok lenni.
Ezek szerint a töbség Bács vármegye követének inditványát el nem fogadta.
Következett az 5-ik §., melly igy szóllott: Ne vero illis etiam, qui fundo poenam hanc persolvendi destituuntur, modus revelationem aut restitutionem Literarum effugiendi supersit, statuitur: ut Judex executione mediante a talibus* literas adimere debeat.
Az eredetiben: tali renitente. (Proiecta, 41. l.)
Erre nézve BEZERÉDY inditványt tőn, hogy ha már a Bácsi inditvány el nem fogadtatott is, legalább hagyassanak ki a §-bol ezen szavak: qui fundo poenam hanc persolvendi destituuntur, mert ezen egész törvénynek czélja az hogy a más levelei visza adassanak, ezt itélet következésében birái hatalommal a lehetőségig eszközölni kell nem csak azok ellen, kik az 500 ft büntetésit meg nem fizethetik, hanem a gazdagok ellen is, még pedig sokkal inkáb a gazdagok ellen, nehogy a gazdagság törvény által, a törvény célja, kijátszásának eszközeül canonisáltassék. – SZLUCHA azonban ép azért nem akar megegyezni a felhivott szavak kihagyásában mivel ezek nélkül azokra is értetnék a szakasz rendelete, a akiknek vagyonuk van. – Mire BEZERÉDY kérdi, valjon a gazdagnak szabad legyen e csalni, s más embert törvényes tulajdonátol 500 ft dij mellet megfosztani, és azon elvet kivánja e Fehér v[ármegye] követe felálapitani, hogy a gazdagság privilegiumot nyujthat az erkölcstelenségre s a törvény kijátszására?
ACZÉL azonban ugy hiszi: Tolna követe csak azért tette inditványát, mert a Bácsi inditvány az előbbi szakasznál el nem fogadtatott. A §-ban igy a mint áll, semmi sincs, a mi megütközésre okot nyujthatna, mert az már el van fogadva, hogy a levelek letartoztatásának 500 ft a büntetése, a kin tehát az 500 ftot meg lehet venni, arrol már van gondoskodás, gondoskodni kellet tehát azokrol is, kik a törvény szabta büntetést meg nem fizethetik.
De KOCSI HORVÁTH pártolván a Tolnai inditványt, szörnyüségnek nevezné az oly intékedést, melly a szegény ember ellen hatalmat adna a birónak, hogy házára rohanván, a sok ezeret érő levelet erőhatalommal is elvehesse; a vagyonosabnak pedig megengedné, hogy nyomorult 500 ftok letételével a kiadás terhe alól megmenekedhessék. És valjon kiváltsági levelet akarunk e adni a gazdagoknak minden törvénytelenségre? vagy meg akarjuk engedni, hogy a szegény nemes embernek házát a biró megtámadhassa, a gazdagét pedig nem? A gazdagab aristocratiát akarjuk el egyezni, s ily igazságtalan praeeminentiákkal a nemesi jusok egyenlőségét felforgatni? – BENYICZKY hasonló értelemben szóll; és szorosan azon szempontot kivánja szem előtt tartatni, hogy a törvénynek czélzása a letartóztatott leveleknek tulajdonosi kézhez juttatása; mellyre ha gazdag ugy mint szegény ellen a lehetőség körében hatalom nem adatik az exequens birónak, az az előbbi §-nak értelme csak ugy fog állani, mintha a rosz lelkü letartóztatónak 500 fton el akarnánk mások leveleit adni – SZENTPÁLY hasonlókép azt feleli, hogy bár mit beszéljenek is Fejér és Arad v[árme]gyék követei, az a mit Bezerédy mondott, szórul szóra kiforgathatatlan szent igazság. – TARNÓCZY pedig még azt adja hozzá, hogy ha ezen §-nak rendelete általánosan ki nem terjesztetik; az fog belőle következni, hogy a ki az 500 ftot megfizetheti, annak, bár asztalán lássa is az exequens biró kitárva a letartóztatott levelet, még sem lesz hatalmában azt elvonni, s a tulajdonosnak visza adni, hanem az 500 ft executiója után eltávozni tartoznék.
Ámbár tehát RAGÁLYI az egész §-ust haszontalannak tartá, mert meg nem foghatja, miként fogja az exequens biró végrehajtani a jó előre biztos helyre dugott leveleket; – mindazáltal Bezerédynek inditványa voxolás utján 26 voxal 15 ellen elfogadtatott.
Augustus 5-én kerületi ülés. ÖTVÖS TAMÁS felfogván a tegnapi végzés fonalát, a mint helyesnek itéli hogy a letartóztatott levelek elvétele általánosan törvénybe tétetett, úgy szükségesnek vélné hogy a letartóztatás miatt szintén mindenkit egyenlőn fenyitő büntetés határoztassék, mert a levelek kiadattatása magában még nem büntetés.
RAGÁLYI alkalmat vőn magának ujolag kijelenteni, hogy a tegnapi végzés szerint megállapitott §. képtelenség, mert könnyeb lenne a gombos tőt egy szekér szénában megtalálni, mint a jóeleve hirül adott birói foglalás elől láb alól eltett irományokat exequálni
BEZERÉDY válaszol: A lehetőség határán tul a törvény hozó nem mehet. Megtörténhetik hogy 50 foglalás közül negyven alkalommal nem fog lehetni végre hajtani, de tizszer csakugyan fog lehetni, már ez is nyereség. Az országos szerkeztetés is lehetőnek hitte a foglalást, mert arra hatalmat adott a birónak, de abban volt a méltó botránkozás hogy csak a szegény, és nem a gazdag ellen is adta ezen hatalmat. Nehézséget tenni minden intézet ellen lehet; de köteleségünk a nehézségeken segiteni, nem pedig nehézségek miatt az üdvességes czéllal felhagyni. Elösmeri a szónok, hogy ez egyike lesz a legnehezeb birói foglalásoknak, de hiszen más nehéz foglalások is vannak, midőn p. o. in specie kijelelt drágaságokat, könnyen láb alól eltehető ingó javakat kell exequálni. Teszünk a mennyit tehetünk, de tennünk mindent a mit tehetünk kötelesség, és minden esetre nem nyugodhatunk meg azon ellátásban, melly csak szegény ellen nyujt oltalmat az igazságnak, gazdag ellen pedig nem védelmez.
RAGÁLYI kinyilatkoztatja, hogy ő szegényre és gazdagra nézve egyiránt képtelennek tartja a végzést, s csak arra kéri a RRket, hogy a foglalásnak végrehajtására szabjanak módot, mert ha határozatlan önkényt engednek a birónak, hogy házat és személyt egyiránt végig kutathasson, oly absurditásokat fogunk tapasztalni, milyeket mivelt országban megszenvedni nem igen lehet.
Erre azonban feleletül adatott, hogy az executio felől annak idejében rendszeresen előkerül az intézkedés. MADOCSÁNYI pedig azt felelé Torna követének, hogy ha fel akarja a tegnapi végzést forgatni, ugy ne is hozzanak a RR törvényt de repetitione literarum, hanem csak de solutione 500 fl[ore]norum. – A töbség tehát a tegnapi végzésben továbbá is megnyugodott. De többek által megujitatván azon inditvány, hogy azok iránt is tétessék valamely ellátás, kik nem birnak az 500 ft büntetés megfizetésére elegendő értékkel, MADOCSÁNYI emlékezteti a RRket ahogy ő s vele többen pártolók tegnap a Bácsi inditványt, de nem tetszett elfogadni; ő tehát most kinyilatkoztatja, hogy mint sem olyan ellátás határoztassék, melly ismét csak a gazdag és szegény közötti különböztetésre czéloznia; készeb minden ujab sanctionak ellene voxolni. – Többen szintoly értelemben voxoltak, hogy ha ujabb provisio határoztatik, az gazdagra szegényre egyaránt kiterjesztessék. Voxolás utján tehát a további provisio szükségesnek találtatván, MARCZIBÁNYI inditványára elhatároztatott, hogy a levelek letartóztatásáért kiszabott 500 ft büntetés oly móddal és renddel exequáltassék, a melly mód és rend érték hijánya esetére is, valamint az adósságok, ugy minden nemü birságak iránt el fog határoztatni.*
A kerületi javaslat 7. §-ának végleges szövege: „Ne vero modus revellationem aut restitutionem literarum effugiendi supersit, statuitur, ut iudex executione mediante a renitente literas adimere debeat; quod illos autem, qui fundo poenam praecedente §-o dictatam persolvendi destituuntur, norma relate ad eos, qui contracta debita, violentiales item ac alias birsagiales poenas solvendo non sunt, sancita observetur”. (Diaet. Extraser. 1834. CXIV.)
A törvényczikkelyből hátra volt két §-usok,* nem különben a Transumptumokrul szólló XIX. törvényczikkely* egy két szó változtatással helybe hagyatván, által mentek a RR az osztályrol szólló XX-ik törvényczikkelyre.
A bizottsági javaslat 6. és 7. §-a, melyek a kerületi javaslatban a 8. és 9. §. lettek, a nem-nemeseknek is biztosítják a jogot, hogy hozzájussanak az érdekeiket védő oklevelekhez, továbbá kimondják, hogy az ifjabb testvértől, ha megegyezés értelmében őrzi az okleveleket, bátyja azokat nem követelheti vissza. (Proiecta, 91. l.)
A törvénycikkjavaslat kilenc pontban szabályozza az okleveleknek átiratban való kiadását. (Proiecta, 41. s köv. l.)
