a) 1834 augusztus 16, 18 Kerületi ülések. Tárgy: [I.] Indítványok az arányosítást tárgyazó XXII. tc.-kel kapcsolatban. [II.] A po…
a)
1834 augusztus 16, 18
Kerületi ülések.
Tárgy: [I.] Indítványok az arányosítást tárgyazó XXII. tc.-kel kapcsolatban. [II.] A polgári törvénykönyv XXIII. és XXIV. tc.-e: a curialis beneficiumok megszüntetése.
1834 augusztus 16, 18
Kerületi ülések.
Tárgy: [I.] Indítványok az arányosítást tárgyazó XXII. tc.-kel kapcsolatban. [II.] A polgári törvénykönyv XXIII. és XXIV. tc.-e: a curialis beneficiumok megszüntetése.
Posony, August 20-án, 1834.
August 16-án kerületi ülés. Elnökség: Hertelendy és Prónay.
[I.] BEZERÉDY az arányositás tárgyának bérekesztése folytában inditványt tesz: hogy a melly helységben semmi nemü közös haszon vétel nincs, s az egész határ magánosan ugyan, de széltszórt darabokban használtatik; ily helyheztetésben nem lévén az arányositásnak semmi nemü tárgya, szabad legyen commassatiot és tagos osztályt, praescindálván a prozentiótul, béhozni. Melly inditványának támogatása végett jelenti, hogy több helységeket tud, mellyek az emlitett helyheztetésben vannak, következőleg ha inditványa el nem fogadtatnék, a tagos osztály béhozatalának jovoltátol örökre megfosztatnának.
RAGÁLYI: Egyátaljálan meg nem egyezik hogy akár melly közbirtokosnak kénszeritő szabadság adassék a commasationak proportio nélküli behozatalára. Különben is lehetetlennek tartja hogy találkozhatnék oly helység, mellyben proprtio nem volt, és még is semmi felosztandó közös haszon vétel ne lenne. Ő tehát ugy látja, hogy miután elesett némely követeknek azon kivánsága, melly szerint az actualis birtokot is arányositó kolcsnak akarták felállitani,* most ismét már hatodizben egy új maskarában jelenik meg azon töbször elvetett inditvány.
Széll, Dubraviczky, Sárközy, Fekete, Marczibányi, Bezerédy, Deák indítványát olv. előbb, 410. l.
Ezen maskara szóért CLAUZÁL tetszést nyert beszédjében róvólag felelt Ragályinak: midőn, ugymond, itt valaki mint képviselő tetleges dolog gyanánt állitja hogy tud esetet, mellyben arányositás alá tartózható semminemü közöshaszonvétel nem találtatik, s ily esetre is lehetővé kivánja tétetni a tagos osztályt; ezt maskarának nevezni helytelenség; s bár Torna követe állitja is hogy ő nem tud ily esetet, abból még teljeséggel nem következik hogy nincs oly eset, s én a Tolnai követ positivus állitásának mindég hinni fogok. Egyébiránt is azt praetendálni, hogy bár nincs tárgya a propositionak, még is proportionalis perrel keressük a tagos osztályt; annyit tesz, mint kivánni hogy a hetedik égből húljon le valami, a mit proportionálni lehessen.
ACZÉL és MARCZIBÁNYI Ragályi mellet szóllottak. – Az első nem veszi ugyan kétsébe Tolna követének positivus állitását, de megjegyzi, hogy ha oly kifejezés történik, melly által valaki magát megsértetve érzi, kiki képes magának elégtételt eszközölni, s egy harmadiknak abba béavatkozni nem kellene. – MARCZIBÁNYI pedig magáévá teszi Ragályinak kifejezését, s állitja, hogy az inditványt méltán lehetett maskarának mondani. – Ellenben RÉPÁS a Clauzál értelmében ugy nyilatkozik, hogy midőn valamelly követ tetleges dolgot állit ön tudomásánál, s küldői akaratjánál fogva, bárha egy másik követ nem tud is hasonló esetet, az állitás mindég igaz marad. – RAGÁLYI megjegyzi, hogy sokszor kis szó nagy különbséget teszen. Ámbár valamely határban nincs semmi közös, nem következik hogy a proportiónak sincs helye, mert a magános birtok között sok foglalás lehet, a mit commassatio, s tagos osztály előtt arányos felosztásra kell bocsájtani.
DEÁK a tárgy érdemére nézve oda nyilatkozik, hogy a tegnapelőtti végzés* után meg lehet nyugodni. Mert meg lévén állapitva: hogy commassatiót lehet ott is kivánni, hol az arány kolcsa felől semmi kérdés sincs, hahogy a commassatiót kivánó felperesnek ez alperes proportio kivánatát vetné ellene, meg kell mutatnia hogy van valami, a mit arány szerint fel kell osztani, s ekkor helyes hogy a tagos osztály arányositással legyen öszeköttetve, különben ha ilyes felosztani való közösség nem bizonyitatik, kétség kivül egy biró sem fogja a felperest elmozditani a commassatiotul.
L. előbb, 422. l.
Végre az inditványt tevő követnek megnyugtatására PRÓNAY mint elnök felolvassa a tegnapelőtti végzésnek ma köziratra bocsájtandó, s a követekező napi ülésben rostállat alá kerülendő szerkeztetését,* mellyben az inditvány végzés gyanánt ben foglaltatik. – Mire csak ugyan napi rendszerint továb ment a tanácskozás. Ösze fügés tekintetéből ide csatolom az Augustus 18-ki ülésnek azon részét, melly ezen szerkeztetés rostállását tárgyazta.
Olv. 425. l. 35. jegyzet.
DESŐFFY ugyanis mint kerületi jegyző a t. cz. 17-ik szakaszát akép szerkezteté, hogy a commassatiónak és tagos osztálynak akármelly közbirtokos kivánságára ott is meg kell történni, s a megállapitott elvek szerint végre hajtatni, ubi proportio jam introducta est, aut ubi circa clavim proportionis inter compossessores nulla occurrit controversia. Világosan kijelentvén hogy a commassationak ugyan azon határban csak egyszer lehet helye.
MARCZIBÁNYI ezen szerkeztetésnek elhuzott szavait, különösen pedig az elkülönöző aut szótskát a végzéssel ellenkezni állitotta, s öszekapcsoló et ragasztékkal kivánta felcseréltetni, különben a szerkeztetés magában foglalná Bezerédynek inidtványát, mellyet a RR el nem fogadtak.
Azonban MADOCSÁNYI, PRÓNAY és BEZERÉDY válaszúl adák, hogy a Tolnai inditvány el nem vettetett, hanem ép ezen szerkeztetés felolvasásával lenyugosztaltatott. Különben is épen nincs miért felakadni a szerkeztetésben, mert ha van valami a határban, a mi proportio alá tartozhatik, ennek arányos felosztása akár melly allperesnek kivánságára kétségen kivül ösze fog a commassatióval csatoltatni. És ez biztositásul szolgál majd hogy a commassatio mindég csak a törvényes használati birtokban fog megtörténni. Más oldalrol ellenben DESŐFY jelenté hogy ha kitörültetnék az aut szótska, a Bánát egészen ki lenne rekesztve a commassatio jóvoltábol, mert ott proportio soha sem volt, de soha nem is lehet, mert a birtok kezdete óta a határoknak minden nemü részei privative felosztva használtatnak, s ott a közösbül foglalni, s ez által a közhaszonviteleket aránytalan lábra tenni nem is lehetett. – A kérdés voxolás által tőn eldöntve, s előbb ugyan 30 megye az egyházi Rend, s a kerületek voxával 13 megyei vox ellen határozattá tőn: hogy a disjunctivus különböztetés meghagyassék: – utóbb pedig RAGÁLYI igy javalván a szerkeztetést módositatni: aut ubi circa clavim proportionis inter compossessores nulla occarrit controversia, et juxta hanc clavim jam totum terrenum subdivisum est ezen módositás csak 10 megyei voxot nyert, következésképen a jegyzői szerkeztetés 33 megye s a kerületek szavazatjával helybe hagyatott.
Volt még a proportio és commassatio tárgyában DEÁKnak egy inditványa, t. i.: Nagy és fontos tekintetet érdemel a tagba szakitandó rátáknak kivágása. Meg van ugyan határozva hogy a diverticulumok különbsége szerint a minőség mennyiséggel egyenlitessék,* de ez gyakorlatban nincs nehézség nélkül. Meg kell emlékezni hogy a commassationalis törvény nem annyira az osztó igazságon épül, melly kinek kinek tulajdonát sérthetetlennek tartja, s mellynek elvei szerint én bizonyos törvényes tulajdonú földemet kezemből kiereszteni nem is lennék köteles, hanem épül inkáb a jobblét, s gazdálkodási és szorgalmi elő menetel elvein, s ily tekintetben a commassatiót mint egy kénszeritett cserének lehetne mondani. Ily tekintetből indulva a nagy kiterjedésü határoknak kisebb birtokossaira, a szegényeb nemességre áldás helyett könnyen romlás következhetnék ezen törvényből, mellyből hazánkra általában oly sok jót reménlünk, ha csak a gazdálkodási lehetőségre nem leszünk figyelemmel a kihasitásnál. Azon nagybirtokosnak, kinek rátája száz meg száz holdakra megyem nem tesz különbséget, közel vagy távol kapja e azt a helységtől, csak kapja egy tagban, mert meg fogja érdemleni, hogy rátája közepén majort épitsen, s oda concentrálja gazdálkodását, ellenben a szegény birtokos, kinek egész birtoka 10 holdra telik, bár ha távolság tekintetéből 20, vagy 30 holdat kapna is, de a helységtől mértföldnyi távolságra kapna, a szó teljes értelmében megromlik, mert gazdálkodása terhes, sőt lehetetlen lesz. Ez okozta eddig is hogy a kisebb nemesség ellene volt a commassationak, most többé ellene nem lehet, mert kötelező törvény hozatott. Szükség tehát hogy az igazsághoz méltányosság is járuljon, a kötelező törvény elfogadhatóvá tétessék, s áldást hintsen egyaránt mindenkire, ne pedig csak a nagyobb birtokosokra. Azt javalja tehát: hogy a határnak diverticulomok szerinti osztályozása a távolság, s minőség kiegyenlitésének tekintetben tartásával a perben megtörténvén, az egyes ráták kihasitása ne sors vonás, hanem a birtok megforditott rendje szerint választás által történjék, ugy: hogy a legkisebb birtokos első válasszon, és igy tovább, a legnagyob birtokos pedig utolsó legyen a kihasitás sorában. Melly javallatnak helyes voltát az is igazolja, hogy az eddigi commassatiók töbnyire ezen elv szerint történtek.
A törvénycikk-javaslatnak erről szóló 10. §-át olv. előbb, 421. l. 15. jegyzet.
[II.] Ezen inditvány midőn megtétetett, napi rendre nem került. Augustus 16-ikán pedig BEZERÉDY által megujitatván unva lévén már a tárgy feletti hoszú vitatások, továb, továb felkiáltással elmellőztetett, s a RR által mentek a XXIII-ik t. czikelyre, melly szólt: de sublatione Curialium beneficiorum. Ennek 1-ő §-usára nézve* meg kell jegyezni, hogy a curialisták ellen a földes uraknak az 1598: 35. törvényből* eredő keresetje alól nem csak a sör és pálinka főzés, de a mészárszék is nyilván kivétetett. – Továbbá Gr. DRASKOVICS H[orvát] Ország követe ezen szakaszban világosan kitétetni kivánta: hogy a bormérésre privilegiummal fel nem ruházott, s ezen curialis haszon vételt még is széltiben bitorlani kezdő parochusok ellen a földes úrnak eltiltó keresetje van. Mivel azonban a parochia mint parochia curialis jovaltokkal nem bir, következőleg a plébános curialis haszonvételeket nem is gyakorolhat, ha csak privilediált curiát nem bir, ezen esetben pedig más curialistákkal egyenlő tekintetbe jő: – a töbség Horvát Ország kivánságát szükség felettinek itélte.*
Az országos bizottság javaslata értelmében a húsmerés, sörfőzés, pálinkaégetés, sőt a bornak hordószámra való eladása sem esik az 1598:35, tc. hatálya alá, következésképen a földesurak ezek megszüntetésre a kurialista közbirtokosok ellen keresetet nem indíthatnak. (Proiecta, 49. l.)
A törvénycikk szerint a király, az urak és a nemesek birtokain a bormérés, a szokott időben házankint történik – vagyis a jobbágyoknak joguk van hozzá – azok a nemesi kuriák azonban, amelyek bormérését régi privilégiumok biztosítják, megtartják kiváltságukat.
A kerületi javaslat szószerint egyezik az országos bizottság előterjesztésével. (Diaet. Extraser. 1834. CXIV.)
A 2-ik §. igy szóllott: Oppidis privilegiatis educillum, macellum, venatio, aucupium, braxatorium, aliaque idgenus dominalia jura non competunt, nisi per privilegium specifice iisdem collata sint, et penes talismodi privilegia in usu praemissorum beneficiorum praeexstitissent.
Erre nézve PFANSMIDT kivánta: hogy a községek által nem csak privilegium, hanem a földes orral kötött szerződés, vagy urbarium utján nyert regale beneficiumok is megerősitessenek. – Ezen inditványt sokan készek lettek volna pártolni, de ellentállott az urbariomnak 5-ik czikelyében hozott végzés, melly egyenesen azt rendeli: hogy az urbéri örökös kötések az ily földesuri jusokra ki nem terjedhetnek.* – PALÓCZY tehát inditványt tőn, hogy mivel az urbéri munkálatban* a földes uraknak, égis jobbágyoknak, s községeknek minden nemü kölcsönös jusaik, és kötelességeik szabályosan el vannak intézve, ezen egész §, melly csak zavart okoz, annyival is inkáb kitörültessék, mivel némileg az urbarialis végzéssel ellenkezésben is van, mert az urbéri V-ik t. cz. 1-ő §-usában az urbér béhozatalát megelőző régi szerződések, a benfoglalt tárgyaknak különböztetése nélkül, örökre állandóaknak, és soha kétségbe nem vehetőknek határozhattak.* – Ezen inditvány következésében 25 megye s a kerületek voxával 18 megye voxa ellen a szakasznak kitörületése elhatároztatott.
Az országgvűlésnek az uralkodóhoz felterjesztett úrbéri törvényjavaslata az V. art. 2. §.-ában mondotta ki: „a királyi adományból származott úri haszonvételek ezen örökös úrbéri kötéseknek tárgyai nem lehetnek.” (Iratok, I. k. 530. l.)
Vagyis az előbb említett törvényjavaslatban.
Iratok, I. k. 629. s köv. l.
Augustus 17-én vasárnapi szünet.
Augustus 18-án kerületi ülés. – Elnökség: Deák, Markovics (Krassó). – Legelőb a Commassationalis tárgy iránti szerkeztetésnek fent előterjesztett rostállása volt a napi renden;* utóbb pedig folytattaték a Curialis beneficiumok eltörléséről szólló t. cz. vizsgálata. – A 3-ik §. csupán a birtoki test azon urainak (corporis dominis) ád a curialisták ellen keresetet, a kik eredetileg gyökeres privilegialis jussal birják a jószág testét, nem pedig azoknak kik a közbirtokosok részjószágait egymás után öszevásárolták.* – CSEPCSÁNYI és BÜK ezt az adás vevés elveivel öszeütközőnek vélték, mert a mint igazságos hogy senki másra több just nem ruházhat, mint mennyivel maga bir, úgy az is nagyon természetes, hogy a melly jussal bir a gyökeres privileiummal felruházott birtokos, mind azt a vivőnek által is adhatja; különben maga eladván jószágát, a fassionarius pedig nem élhetvén a curialisták elleni keresetével, ezen jus egészen elveszne. Ámbár azonban ezen előadásnak in thesi igazsága elösmértetett, mindazáltal czélirányosnak itéltetett, hogy a törvény inkáb a szegényeb nemességnek kedvezzen, mint a különben is elég boldog nagybirtokosoknak, a Borsodi, és Békési inditvány tehát voxok töbségével félre vettetett, ellenben NÁVOY inditványára elfogadtatott: hogy ad sublationem curialium beneficiorum intézendő pert csupán a praescriptio törvényes időszakának lefolyta előtt lehessen kezdeni.* – De MARCZIBÁNYInak azon inditványa, hogy a privilegiummal nem biró curialistának bormérési jusa az 1598-ik 35. t[ör]vényben foglalt eset hasonlatosságánál fogva* is egészen el ne vétessék, hanem csak ház sor rendjére szoritassék, voxok töbségével el nem fogadtatott
A törvényjavaslat XXII. cikke 17. §-ának tárgyalására vonatkozólag olv. lentebb, 425. l.
Proiecta, 49. l.
Az országos bizottság javaslata ily módon ezzel a kifejezéssel bővült: „intra legales praescriptionis annos.” (Diaet. Extraser. 1834. CXIV.)
Az 1598:35. tc. utal az 1559:51. tc-re, amely az esztergomi káptalan panaszára, hogy egy Zudár László nevű nemes Garamszentbenedeken az apáttól nyert régi kiváltságára hivatkozva bort mér, a nemest nem tiltja el teljesen, hanem arra szorítja, hogy a káptalan többi jobbágyának módjára, amikor a sor reá kerül, éljen jogával.
Következett már most a XXIV. t. cz. de metis ex usu et privilegio.* Melly is csekély érdekü vitatások után, minden közbe vetett inditványok félretételével, az országos küldötség szerkeztetése szerint mindenekben jóvá hagyatott.*
Az országos bizottság tizenegy pontba foglalva részletekbe menő javaslatot tett a birtokhatások ügyében. (Proiecta, 51. s köv. l.)
V. ö. Diaet. Extraser. 1834. CXIV.
