1834 szeptember 2, 3, 4, 5 Kerületi ülések. Tárgy: A királyi resolutió által az úrbéri 1. tc. 4–12. §-aival kapcsolatban javasolt…
1834 szeptember 2, 3, 4, 5
Kerületi ülések.
Tárgy: A királyi resolutió által az úrbéri 1. tc. 4–12. §-aival kapcsolatban javasolt módosítások megvitatása.
Kerületi ülések.
Tárgy: A királyi resolutió által az úrbéri 1. tc. 4–12. §-aival kapcsolatban javasolt módosítások megvitatása.
Posony, Septemb. 6-án, 1834.
Folytatása az Urbarialis Resolutio tárgyában Ghiczy és Dókus elnökségök alatt September 2-án kezdett kerületi üléseknek.
Az 1-ő t. cz. 4-k szakassza arrol szóll: hogy ha valamelly földes úr a költözni akaró jobbágyot még is tartóztatná; az allispány az ily jobbágyot, a letartóztatás által (per factum detentionis) okozott károk és költségek megtéritésével rövid uton szabadságba helyhezze; ezen kivül a letartóztató 200 ft. dijjal büntettessék, s ennek fele a megye házi pénztárát, fele a letartóztatott jobbágyot illesse, s a t.*
Iratok, I. K. 482. s köv. l.
Erre nézve a kir. resolutio 3 rendbéli észrevételt tett: t. i. 1. hogy factum detentionis helyett detentio tétessék, 2. hogy azon szavak, mellyek a 200 ft. büntetésnek a köz pénztár, s jobbágy közt felosztását rendelik kihagyassanak, 3. hogy a szerkeztetésben Colonus helyett subditus szó használtassék.* – A 3-ik köz akarattal elfogadtatott, a 2-ik ellenben hasonlóan köz akarattal el nem fogadtatott, helyesnek itéltetvén BERNÁTHnak azon észrevétele, hogy a büntetés két részre osztásának alapja nem abban helyheztetik, mintha ez kárpótlásnak tekintetnék, hanem abban: hogy a jobbágyok személyes szabadsága is oly szent, mellyet dijzó büntetés nélkül sérteni nem szabad.*
„cum refusione damnorum et expensarum per detentionem causatarum auditisque debite partibus eruendarum, via summaria libere dimittendum procuret, actione insuper, ad desumtionem poenae 200 flnorum locum habitura, vice autem versa subditum citra domini terrestris aut in casu praeattacti §-phi 3tii vice-comitis testimoniales recipere etc. etc.”, továbbá voci „colonus” vox „subditus” substituatur.” (Iratok, III. k. 30. l.)
A bírságpénz felének a jobbágy részére juttatását az országos bizottság javasolta s ellene az alsótáblának nem volt kifogása, a főrendek pedig az egészet a jobbágynak óhajtották adatni. (Országgyűlési Tudósítások, I. k. 567, l. II. k. 140. l.)
A mi végre az elsőt illeti, ANDRÁSSY mindegynek tartá, akár detentio akár factum detentionis tétessék, s mivel mindegy a Resolutiót el nem fogadja. DEÁK ellenben kérdé hogy ha mindegy, miért veszitsünk időt a szóváltásokkal? annyival inkáb, mivel VITÉZ az egész dologban csak annyi különbséget látott hogy factum detentionis pleonasmust foglal magában, s igy rosszúl, a detentio pedig jól van deákul. – De NÉMETH figyelmezteti a RRket hogy több fekszik a dologban, mint pusztán a jó deákság. Mikor e tárgy országos ülésben vitattatott, némellyek azt kivánták, hogy a letartóztatásbol eredő mindennemü kárt rövid uton* tartozzék a földes úr megtériteni, – a töbség azonban máskép végezett, t. i. a lucrum cessans, és damnum emergens* kérdéseit mint törvényes utra tartozandókat elmellőzvén, csupán azon károknak rendelte megtéritését rövid utra, mellyek közvetlenül e facto detentionis erednek.* A kir. Resolutio ezen végzést forgatja ki sarkábol, ő tehát azt el nem fogadja; mert a földes úr vagyonát törvényes biztoság nélkül szükölködő politicus eljárásnak alája vetni nem akarja. – SOMSICS azonban feleletül adá: hogy ő ellenben oly törvényt nem akar hozni, melly a szabad ember letartóztatását csak oly könnyedén tekinthető csekélységnek határozza; annál fogva épen mivel némellyek oly értelmet tulajdonítanak a RR szerkeztetésének, mintha rövid uton a letartóztatott jobbágy teljes tökéletes kárpótlást nem nyerhetne, a kir. resolutio módositását örömest elfogadja. – Hasonlóan szóllott DUBRAVICZKY is, mire szavazat utján 33 megye s a kerületek voxával 15 megye ellen, a kir. resolutio elfogadtatott oly értelemben, hogy a letartóztató Földes úr mindennemü kárt via summaria tartozzék megtéríteni.
Via summaria.
Lucrum cessans est damnum emergens – a megakadályoztatott nyereség annyi, mint a megesett valóságos kár. (Georch Illés: A honny törvény. Pest, 1808. II, könyv 2, kötet, 19. l.)
Az alsótábla 1833 júl 16.-i országos ülésének tárgyalásáról olv. Országgyűlési Tudósitások, I. k. 567. s köv. 1.
A csoportos költözködésről szólló 5-ik szakaszban a dolog érdemének legkisebb változtatása nélkül csupán világosabban kivánta Ő Felsége kitétetni: hogy a törvényhatóságok már az 1791: 35. czikely rendelete szerint is tartoznak az ily esetekre felvigyázni.* – Ez elfogadtatott.
A rendek törvényjavaslatukban az 1791:35. tc.-re így hivatkoztak: A földesur azonnal tegyen jelentést az illetékes hatóságnak „ad exigentiam art. 35. 1790/1.” (Iratok, I. k. 483. 1.) A resolutio ily módosítást kívánt: „competenti iurisdictioni deteget, haec vero, quae secus etiam ad exigentiam articuli 35 1790/1. his eventibus invigilare tenetur etc. etc.” (Iratok, III. k. 31. 1.)
A jobbágy telek haszonvételének szabad adása vevéséről szólló 6-ik szakasz iránt azt javasolja ő Felsége, hogy tulajdon azon okoknál fogva, mellyek arra birták az Ország Rendeit, hogy az usufructuatio megvételét a földes úrnak meg ne engedjék, a vétel szabadságából a compessessorok szintén kirekesztessenek.* – A kir. Resolutiót különösen NAGY PÁL pártolá. A földes úr kizárásával, úgymond, már elösmértetett hogy szükséges az adózó fundust tiszta evidentiában tartani; ez meg nem történhetik, ha a compossessoroknak szabad vétel engedtetik, mert ezek egymás közt egyeségre lépvén, egymás leple alatt az egész helységet depopulálhatnák, s földes uri kézre kerithetnék. Különben is sok ütközésekre adna alkalmat hogy ha a köz birtokosi gyülekezetekben, mellyeknek végzései magát a jobbágyságot gyakran igen is érdeklik, a közbirtokosok egy személyben földes urat, s jobbágyot is képeznének. – Ellenkező értelemben szóllottak KÖLCSEY, JÁRMY, PALÓCZY, BERNÁTH, SZENT PÁLY, DESŐFFY, DEÁK és FRIEBEISZ. A szegény nemesség legszegényeb részének sorsa forog itt, ugymond, kérdésben. Az adózó fundus tisztában tartásának zavarábol (ha már állana is hogy e részben valamelly zavart tehetne a vevőnek személyessége) csak úgy lehetne kibúni, ha szoros elválasztó vonal húzatnék nemes és jobbágy birtok között úgy, hogy nemes ember jobbágyi telket ne is vehessen. Ezt azonban a RR kétség kivül nem akarják; minthogy pedig kivált a szegény nemesség legörömestebb s legis nagyob haszonnal veszen ott egy kis birtokocskát, hol már magának is van valamije, minthogy továbbá a compossessorok vételi szabadsága ellení felhozható okok a szomszéd helységek birtokosainak kizárása mellet is szóllanának, a javaslat végre csak oda vezetne, hogy a nemesség egészen kizáratnék a jobbágy telkek haszonvételéből; melly czélzásnak a szóllók annyival inkáb ellene mondanak, mert (a mint JÁRMY mondá) már az is képtelenség, hogy lehet országunkban oly osztálya a népnek, melly bár pénze legyen, fekvő vagyont még sem szerezhet; annál nagyob képtelenség lenne tehát a birhatás jusát még azoktul is elvenni, kiknek az ekkorig tulajdonuk volt. Hozá járul hogy a resolutio javaslata tömérdek zavarokra vezetne, mert megtörténhetnék hogy egy birtoktalan nemes jobbágy telekre szólván, később ugyan azon helységben vagy a jószág birhatás nemes jogánál fogva, vagy örökösödés utján nemesi birtokot szerezne? Mi történnék már ilyes esetben? talán ki kellene vándorolnia? ez expatriatióra vezetne, pedig nincs gyülölteseb az expatriatióra vezető törvénynél. Mindezekhez még az is járul, hogy a köz birtokosok lehetnek a legdrágábban fizető vevők; következésképen a vevők számának ősze szoritásábol az adózókra is inkáb kár mint haszon háramlanék. – Hogy az urbariomban csak úr és jobbágy között lehet szó, a közbirtokos jussainak magyarázgatása pedig ide nem tartozható nemesi jusok sértésébe vág, – hogy a depopulatio félelmét elenyészteti azon rendszabás melly szerint a jobbágy telkeknek haszonvételét csak meghatározott számig szabad ugyan azon egy személynek megvásárlani,* – továbbá hogy az adózó birtoknak ösze zavarását elegendőleg akadályoztatja az adózás kötelessége, ezzel járó évenkénti öszeirás, az adás vevésnél megkivántatott inprothocollatio,* s a sz[olga]birák felvigyázása; végre hogy a földes úrnak ezen szabad adás vevésből kizárását javaslotta a közte, s jobbágya között fenálló szövetkezés, leginkáb pedig a telek eladására kivánt jóváhagyásával ön hasznára könnyen gyakorolható viszaélés tekintete; mind ezek pedig a compossessorok ellen nem alkalmazhatók.
A törvényjavaslat szerint „proprio domino terrestri, communitatibus item exceptis” adható el a jobbágytelek haszonvétele (Iratok, I. k. 484. l.); amit a resolutio így kívánt megváltoztatni: „dominis terrestribus concernentium locorum, communitatibus item”. (Iratok, III. k. 31. l.)
Az urbéri törvényjavaslat I. cikkének 10. §-a a maximumot vásárlás esetében négy telekben állapította meg. (Iratok, I. k. 486. l.)
Erről a törvénvjavaslat I. cikk 7. § b) ponthon szól. (Iratok, I. k. 484. l.)
Ezen okoknak következésében tehát a kir. Resolutionak ezen javaslata 20 megye voxa ellen 28 megye voxával el nem fogadtatott, s a jobbágy telek vétel szabadsága a compossessoraknak továbbá is megengedtetett.*
A rendek izenetét l. Iratok, III. k. 117. l.
September 3-án kerületi ülés.
A tegnap vitatott 6-ik §. iránt még egy észrevétele van a kir. Resolutionak, t. i. hogy ahol a jobbágy telek haszonvételének vevőjérül szólván az Ország Rendei ezeket mondják: „qui simul etiam omnia cum hac usufructuatione conjuncta tam dominalia, quam determinanda publica onera supportare obligabitur”, – Ő Felsége a determinanda szót kihagyatni kivánja.*
A felsőtábla 1833 szept. 12-i ülésén Br. Eötvös Ignác főpohárnokmester indítványára hozta ezt a határozatot, amely a jobbágytelken élő nemesek adófizetési kötelezettségének kimondását jelentette (Országgyűlési Tudósítások, II. k. 141., 165. s köv. l.). A felsőtábla javaslata értelmében a vásárló „tam dominalia, quam publica onera supportare obligabitur”. (Iratok, I. k. 324. l.) Az 1833 szept. 24.-i kerületi ülés hosszú vita után hajlott a módosításra, azonban Prónay indítványára a felsőtábla által ajánlott szövegbe beiktatta a determinanda kifejezést, amihez az okt. 7.-i országos ülés is hozzájárult. (Országgyűlési Tudósítások, II, k. 220. s köv., 283. 1.)
BALOGH: Én a determinanda szótul semmi esetre el nem állok, mert Bars v[ármegye] Rendjei a jobbágy telekre szállandó nemeseket a személyes köz terheknek alája vetni nem akarják, mi légyen pedig a személyes, mi a realis teher? következésképen mellyek legyenek azok, a miket szegény nemes társaink is viselni tartozandnak? ez még további intézkedéstől füg. Az érdeklett szónak kivánt kihagyása nyilván mutogatja, mi legyen a Kormánynak irányzata; minden materialis concessiókat elfogad, hogy oka legyen az ország Rendeit a jobbágyi vagyontul nagyob adónak felajánlására sürgetni; ellenben a moralis engedélyektől nagyon idegenkedik, mert irtódzik a nemzetnek felvilágosodásátol. De hogy is lehetne az más kép? miután 21 ifjunak a pallérozódás ösvényén előmentelétől is annyira tart* hogy ne tartana a népi tömeg felvilágosodásátol? Én azonban mind ezekben semmi veszélyt nem látok. Ellenben először életemben tapasztalom hogy a kormány oly resolutiot bocsájtott ki, t. i. az előttünk lévő urbairiális resolutiót, melly a világon senkit, bár miként gondolkozzék is, ki nem elégit. – De ezekre nézve majd pontonként elő fogom adni véleményemet, most a determinanda szónak megtartására voxolok.
Az ifjak kaszinója Kölcsey, Deák és Wesselényi kezdeményezésére 1831 júliusában alakult Pulszky Ferenc és Lovassy László vezetésével. A szabadelvű társaságban a kormány kezdettől a forradalmi eszmék melegágyát látta s végül perbe is fogta legkiválóbb tagjait. A Kossuth elleni perben is szerepelt az a vádpont, hogy káros befolyást gyakorolt az országgyűlési ifjúságra.
PALÓCZY hasonló értelemben szólván, a világosság okáért felolvassa, mikép állana a szerkeztetés ha a determinanda szó kihagyatnék, – állana t. i. így: omnia tam dominalia, juam publica onera supportare obtigabitur. Vagy is: hogy a jobbágy telekre szállott nemes minden nemü személyes és reális köz terheket viselni tartoznék, a minek ő egyátallában ellne mond.
DUBRAVICZKY: Szintén megegyezik ugyan, hogy a puszta kihagyást elfogadni nem lehet; ugy hiszi mindazon által, hogy a determinanda szó nagyon határozatlan kifejezés, mellyel haza menni nem lehet. Kétségen kivül valónak tartja: hogy a köz terheknek kérdésben forgó nemeit meghatározni a Contrib[utionale-] Comissariaticum körébe tartozik,* azt is hiszi hogy a Fejedelemnek bizonyosan akaratjában van ezen munkát felvétetni,* de ha még is valamelly előre nem látható akadály miatt e jelen országgyülésen fel nem vétethetnék, akkor bizonyosan excerptim is el kell ama kérdést döntenünk, mellyek legyenek a jobbágy telek haszon vételével járó köz terhek? – és így minden esetre határozott törvényel fogunk e részben haza menni. Ezen tekintetnél fogva jobnak látná ha a determinanda szó helyett ezen kifejezéssel élnének a RR: articulo T. determinata – javasolja ezt maga a törvényhozási stylistica is, mellyel a határozatlan determinanda szó ősze nem fér, de hozzá járul az is, hogy midőn a determinanda szó először javallatba tétetett, a fő RR ezt oly óvással vették: hogy a jelen törvény csak akkor lehet foganatos, miután a kérdésben lévő köz terhek iránt tökéletes határozás fog tétetni, a mi megtörténvén természet szerint a determinanda szó helyébe articulo T. determinata lészen iktatandó.* – Ezem észrevételben pedig a KK és RR már akkoron is nyilván megnyugodtak.*
Az adóügyi bizottság javaslatát 1. [Opinio excelsae regnicolaris deputationis pro pertractandis in consequentiam articuli 67:1790/1 elaboratis systematicis operibus articulo 8. 1827. exmissae, de objectis ad deputationem contributienalem commissariaticam relatis, depromta.] Editio secunda. Posonii, 1831.
Az 1832 dec. 20.-i királyi propositiók az adóügyi munkálat megtárgyalását a harmadik helyen jelölték ki. (Iratok, I. k. 5. l.)
A felsőtábla 1833 okt. 10-12.-i üléseiben hozta ezt az óvást. (Orszaggyűlési Tudósítások. II. k. 287. l.; Iratok, I. k. 288. s köv 1.)
Az 1833 okt. 18.-i kerületi ülésben elhangzott aggodalmakat és megnyugtató felvilágosításokat olv. Országgyűlési Tudosítások, II. k. 312. 1.
BEZERÉDY elfogadja Pest v[árme]gye inditványát, mert a determinata szó positive szóll, s nemcsak jobban biztosit, de azon helyzetbe is teszi az országgyülését hogy a terhek meghatározása felől szükségeskép és minden esetre végezzen.
HERTELNDY (Torontál) hasonló értelemben. Nagyon örvend hogy a Resolutio figyelmeztetése alkalmat nyujt azon precarius, és határozatlan állapotot megszüntetni, mellyre a determinanda szó könnyen vezérelhetne; miután ez még csak azt sem foalalja magában, hogy ki fogja ama terheket determinálni. Az articulo T. kifejezés az ország rendelkezési hatalmát tartja fel; és igy magának a nemességnek biztositása kivánja, hogy a Pesti inditvány elfogadtassék, vagy legalább comitialiter determinanda kifejezés használtassék.
NAGY PÁL: Nem sokat gondol a determinata, vagy determinanda szóval, valamint azon sem igen törődik hogy tegnap a compossessoroknak is megengedtetett jobbágy telket venni. Nem törődik pedig azért, mert nem hiheti hogy a kormány e kettőre valaha reá álljon, mert máskép maga dolgozna a contributionalis fundusnak elenyésztetésén. Reménli tehát hogy ezen két feltétel semmivé fogja tenni az usufructuatiót, ezen chymerát, mellynek a szónak barátja soha sem lehet.* Ezután ámbár megvalja hogy már többé nem szükséges arról szóllani, mennyire igazságos legyen hogy a ki jobbágy telket veszen, az minden hozzá kötött terheket is viselni tartozzék, – mindazonáltal a tárgyba még is hoszasan béereszkedik s beszédjét azzal végzi, hogy neki mindegy, akár determinata, akár determinanda, ő azt kívánja hogy a mint Sopronban divatozik, a jobbágy telken lakó nemes excepta dica capitis minden nemü más terheket viselni tartozzék.
Nagy Pál előző nyilatkozatait olv. Országgyűlési Tudósítások, I. k. 141., 571. s köv. 1.
ALMÁSSY ellenben a jobbágy telken lakó nemes adóztatásának igazságtalanságát mutogatja, s a determinata szóhoz ragaszkodik, RAVAZDYval együtt, ki kötelességének ösmeri a nemesek adóztatásának minden alkalommal ellene mondani. Örülne egyéb iránt, ha most fel nem vétetnék a Commissariaticum, mert annak elintézéseig nem fizetnének adót a jobbágy telken lakó nemesek.
CLAUZÁL emlékezteti a RRket, miképen 1825-ben ő felsége is megegyezett hogy a jobbágy telken lakó nemesség az országos öszeirás munkálatjának fölvételéig adót nem fog fizetni.* Ezen végzéssel ellenkezésbe jönni nem akar, s azért szorosan ragaszkodik a determinanda szóhoz, mellynek értelmét azon 1825-ki végzés nyomán a kormánynak nyilván tudtára adatni kivánja, t. i. hogy e tárgy excerptim nem pertractálható s az adó-biztosi munkával ösze kötött országos öszeirás elintézéséig a jobbágy telken lakó nemesek adófizetésre nem köteleztethetnek. – NAGY PÁL emlékézteti Csongrád követét, hogy azon 1825-ki végzés csupán a már most jobbágy telken lakó nemesekről szóll, nem pedig azokrul, kik a jelen urbariomban megengedett szabad adás vevés következésében fognak jobbágy telekre szállani.
Az 1826 szept. 13.-i királyi resolutio biztosította az adómentességet a következő országgyűlésig, amely határozni fog az adózás megkezdésének időpontjáról. (Az 1825/7.-i országgyűlés Irásai, 711. s köv. l.)
BERNÁTH: Ha azt látná, hogy mind azon terhek, mellyeket adózó népünk a hadi pénztárba fizetett summán felül visel, törvény által lennének meghatározva, nem csodálkoznék, hogy Sopron követe, kit különösen azért tisztel, mert mindenkor szorosan ragaszkodók a törvényességhez, azon terheket a nemesek nyakába is háritani szándékozik; de miután mind ketten igen jól tudják hogy a katona szállásolás, élelmezés, fourage, maga a házi pénztár, út-hid csinálás, rabőrzés, fa fuvarozás s más e félék a jobbágyra nézve sincsenek törvény által elhatározva;* nagyon csudálkozik, hogy a nemest is alája ákarja vetni ezen önkényes terheknek.
A jobbágyi kötelezettségekről és terhekről 1. Fényes: Magyarország statisztikája, II. k. 102. l
Általában véve, kik előbb a mellet dolgoztak hogy a jobbágy telken lakó nemesek adót ne fizessenek, azok most a determinanda szónak megtartását sürgették.
SOMSICH ellenben sem ezt, sem a Pesti javallatot el nem fogadja, sőt a kir. resolutiót e részben utasitásával egészen megegyezőnek nyilatkoztatván, kívánja: hogy ki a jobbágy telek haszonvételet megveszi, legyen bár nemes, vagy nemtelen, minden nemü terheket tartozzék viselni. Igy nyilatkoztak: Szalopek is, és a Honthi Baloghy.
DEÁK figyelmezteti a RRket, hogy a determinanda szó nincs egyedül a nemesekre szoritva, hanem általában kiterjesztve mind azokra, kik jobbágy telket vesznek. A K és RR végzésének az volt lelke s akaratja, hogy az urbér addig ne sanctionáltathassék, mig a köz terhek magokra a nemtelenekre nézve is meg nem határoztatnak. Ezen óvást most is ujitja, késznek nyilatkozik ezen munkába azonnal is bémenni, de mivel az nagyob részét a Comissariaticumnak magában foglalja, s igy sokkal terjedteb, mint sem hogy igy közbe vetve elintéztethetnék; egyezőnek találván egyébiránt e részben a RR értelmét, csak azt látja kérdésnek, mellyik kifejezés helyesb in stylo, törvényhozási nyelven szólva; ezzel pedig sokkal inkáb meg tudja egyeztetni a Pesti inditványt, miután az csak ugyan áll, hogy a terhek meghatározása felől minden esetre hozunk törvényt még e jelen országgyülésen – még pedig ha az Urbariom nem együt s egyszerre sanctionáltatnék az Adó-biztosi munkával, hozunk úgy: hogy azt per excerpta is fel fogjuk venni, a mint fel vettük volna a Proportió tárgyát az urbéri regulatiovali öszeköttetése miatt,* habár a Juridicumot* rendszeresen ez úttal nem pertractálhattuk volna is.
Az arányosításról az urbéri törvényjavaslat VII. cikkének 6. §-a szól. (Iratok, I, k. 540. s köv. l)
A jogügyi bizottság „de proportione communium territorii beneficiorum ex usu” szóló javaslatának vitáját olv. e kötet 409. s köv. 1.
E szerint mind ösze csak négyen szóllván a kir. Resolutiónak elfogadása mellet, ennek el nem fogadását az ELNÖKSÉG végzésnek jelenté, s kérdésbe tette, valjon kivánnak e a RR megmaradni a determinanda szónál, vagy elfogadják Pest vármegye indítványát? A kérdésnek ÖTVÖS TAMÁS, és BERNÁTH által azon szempontbol történt ellenzése után: hogy itt egyébről már szó nem lehet csak arrol, valjon elfogadtatik e a kir. resolutio vagy nem? csak ugyan szavazatra került a dolog, s Pest v[ár]gyének inditványa igen csekély szó töbséggel végzéssé vált.
Ezen végzést DESŐFFY kerületi jegyző tolra fogván, motivatió gyanánt ezen kifejezésekkel élt: A KK és RR a személyes, és a telken fekvő terheknek miségéről, s különbségéről nem csak a jobbágy telkeket biró nemesekre, de magokra a jobbágyokra nézve is, minden esetre még a jelen országgyülés lefolyta alatt kivánnak rendelkezni.*
Az alsótábla izenetében: Iratok, III. k. 117. 1.
Eme szerkeztetésnek September 5-én történt rostállása alkalmával élénk harcz kerekedett a minden esetre szó felett. Sokan azt vélték hogy ezen szó alatt olyas mi lappang, mintha per excerpta is készek lennének az Ország Rendei ezen kérdést fel venni; holott a Comissariaticum munkálat a nép könnyebsége tekintetéből el annyira fontos, hogy annak egész kiterjedésében felvételét minden kép biztositani kelletik. Már pedig ha kivesszük azon kérdést, mellynek elhatározását a kormány kivánni kéntelenitetik, a munkának többi része, nevezetesen a katona tartásnak minden egyebeknél sulyosab terhü kérdése napi rendre soha sem kerül és ha urbarialis engedélyeinket a Kormánynak tetsző adó tárgyabeli excerptákkal öszecsatoljuk: a Kormánytol méltán várt igasságos engedélyek elmaradása felől aggódhatunk. – Ezen okoknál fogva tehát a minden esetre szót kihagyatni kivánták. – Mások ellenben ahoz szorosan ragaszkodtak, mert meg valának győződve hogy a kérdésben forgó terheknek elhatározása nélkül az Urbariom nem sanctionáltathatik, már pedig hogy ha előre láthatatlan s elhárithatlan akadályok miatt az adó biztosi munka egész kiterjedésében fel nem vétethetnék, nem akarnák köszönet helyett a népnek azon átkát vonni magukra, hogy az adó-biztosi munkának fel nem vétele miatt urbariom nélkül menjenek haza.
A kérdés szavazatra tétetvén, a töbség azt határozá, hogy a minden esetre szónak a szerkeztetésben meg kell maradni.
Következett a 7-ik §. Ennek b) pontjára nézve, mellyben az Ország Rendei azt végezték volt: hogy a béjegyzés taxája (vagy is az úgy nevezett laudemium) még oly helyeken is eltörültetik, ahol ennek szedése eddig gyakorlatban volt:* Ő Felsége ezeket kivánta hozzá tétetni: salva relate ad hucdum initos contractus urbariales, hac in parte subsequentis Art[icu]li 5-ti dispositione.*
Iratok, I, k. 484. s köv. 1. – A laudemium eltörlését ott is, ahol az eddig szokásban volt, az 1833 szept. 25.-i kerületi ülés határozta el először. (Országgyűlési Tudósítások, II. k. 225. l.), az okt. 8-i országos ülés azonban a personalis indítványára, hogy ott, ahol privilegium vagy kölcsönös szerződés biztosítja, továbbra is megmaradjon a szokás, ellenkezőleg döntött (uo. 284. l.). Mivel a főrendek a mellett foglaltak állást, hogy a laudemiumról ne történjék említés (uo. 287. l.), az alsótábla okt. 28.-i országos ülése ismét megtárgyalta a kérdést s most a szept. 25.-i kerületi ülés határozatát fogadta el (uo. 333. 1.). A felsőtábla okt 31.-n az országbíró indítványára a szerződések épségben tartását kívánta (uo. 350. l.), a rendek ellenkezésére (uo. 360., 372. 1.) azonban nov. 11.-n elállott javaslatától. Mint az országbíró megjegyezte: „Ha a rendek a tobbi ellenkezésekhez még ezt is hozzá kívánják tenni, azt nem hátráltatja.” (Uo. 382. 1.)
Az urbéri törvényjavaslat V. cikke érvényben hagyja az urbárium behozatala előtt kötött szerződéseket (Iratok, I. k. 529. s köv. l.) tehát a resolutio, mint a personalis, majd a főrendek kívánták, egyes esetekben érvényben akarta hagyni a laudemium fizetésének szokását.
PALÓCZY és SOMSICS a kir. resolutionak elfogadását ellenzették, s a laudemium fizetésének az egész országra általánosan eltörlését továbbá is sürgették.
PÉCHY ellenben a szerződéseket sérthetetleneknek tekinti, s a resolutiohoz ragaszkodik. Így Szluha, Marczibányi, Németh, Szabó, Vitéz, Justh és Madocsányi a szerződéseiket szoros magyarázatúaknak nézik, s miután (SZABÓ értelme szerint) különben is csak azon szerződések állanak, mellyek in complexu, és így a laudemium fizetésével egyetemben könnyebbek az úrbéri tractamentumnál,* ezeket veszedelmeztetni nem akarják, veszedelmeztetni vélnék pedig, hogy ha egy részben a törvényhozó hatalom, által megsemmisitetnének, mert ekkor a földes úr többi részeinek is megsemmisitését kivánhatná.
A Mária Terézia-féle urbéri szabályzat megállapításainál. – Az örökos szerződésekről az urbéri törvényjavaslat V. 1. § szól. (Iratok, I. k. 529. s köv. 1.)
Ellenben CLAUZÁL így vélekedett: A laudemium fizetése nincs viszonyban az úrbéri szolgálatokkal, hanem egyedül a jobbágy telek haszonvételének szabad adása vevésével. Ahol ezt a földes úr ennek előtte megengedte, jó szántából való kegyelemben részesíté jobbágyait, oly engedélyt adott nekiek, mellyel törvény szerint nem tartozott; ezért tehát viszon fizetést kivánhatott, és szerződés által is köteleztethetett. Most a dolog egészen máskép áll. A szabad adás vevés nem úri, kegyelemtől függő engedély többé, hanem törvényes jusa a jobbágyságnak, ezen just a törvény általánosnak s minden teher vagy fizetés nélkül valónak nyilatkoztatja; meg kell tehát szűnni minden fizetésnek, mellynek csak addig lehetett helye, mig a szabad adás vevés kegyelem, nem pedig jus vula. Megszünik pedig s meg is szünhetik a nélkül, hogy a szerződések egyéb pontjaikban legkevésbbé gyengítetnének. – Ezen alapos nézethez PRÓNAY azt adá hogy a provisianak minden esetre átallánosnak kell lenni. Ő a laudeamiumot megtartatni kivánta, de miután ez eltörültetett; nem akart semmit tudni a népnek egy részét nyomó olyas kivételekről, mellyek csak egy két nagy úrnak kedveznének. – Hozá járult NAGY PÁLnak azon észrévétele, hogy nem minden szerződés, melly a régi urbariomhoz hasonlítva lágyabnak látszik, lágyab az új urbariomhoz hasonlítva. Melynek következésében TARNÓCZY tagadhatlan igazságnak vallá: hogy ámbár valamelly jobbágyság a régi körülményekhez képest hasznosnak látta légyen is urbéri szerződésekre lépni, nem fosztatta meg magát mind azáltal ama reménységtől, hogy ha még kedvezőbbet rendelne a törvény, ezen kedvezésben részt vehessen.
NAGY PÁL egyéb iránt úgy vélekedett: hogy ordo est anima rerum, és uniformitas est anima ordinis. – Az urbariom sem egyéb mint az 1791: 35. czikely* által törvényesitett szerződés,azért mégsem lehet tagadni, hogy a csirkét, apró dézmát, ugar kilenczedet jusunk volt eltörölni vagy talán úgy kívánnák egy némellyek a szerződések szentségét magyarázni, hogy ha valamellyikben hatalom adatnék a földes úrnak, bizonyos esetekben jobbágyaira ön hatalmával 24 botot veretni, ezen hatalom a 8-ik t. czikely ellenére továb is fennmaradjon? No bizon! köszönöm én igen szépen az ilyen contractust!!
Az idézett törvénycikk Mária Tenézia urbéri szabályzatát az 1792-ben tartandó országgyűlésig érvényben hagyta, „absque ulla exinde contra leges regni fundamentales formanda consequentia”.
Ezen állítások közül annak, hogy az urbariom is contractus, MARCZIBÁNYI, és MADOCSÁNYI ellene mondottak, Nagy Pálnak más alkalommal mondott azon szavaira támaszkodva, hogy köszöni ő az olyan contractust, mellyre nézve a feleket meg nem kérdezték, ha tetszik e nékiek elfogadni.
A kérdés szavazat utján döntetett el. Kétségés volt a kimenetel, a voxok igen egyenlően szaporodtak mind kit részre, – végre BÁRCZAY és RAVAZDY (kik egy kissé kifordúlván a teremből, szavazat végére jöttek bé) a dolgot eldöntötték s 24 voxal 22 ellen az határoztatott, hogy a kir. Resolutio javaslata el nem fogadtatik, következőleg a laudemium fizetése továbbá is általában eltörültetik.
A szóban forgó 7-ik §-hoz még ezeket is kivánja Ő felsége ragasztatni: Subditus facultate liberae venditionis uti volens si secus omnibus articulo hoc praescriptis conditionibus ex asse satisfecit, usufructuationis beneficium dum et quando, et etiam extra tempus § 2-o attactum* in ementem transferre potest. Ezen ragaszték köz értelemmel elfogadatott.*
Szt. Mihály és Gergely pápa napja között.
Iratok, III. k. 117. s köv. l.
A 8-ik § c) pontjára nézve, ahol t. i. az mondatik, hogy az adás vevések az urbéri rendbeszedést, következőleg a netalán még közös legelőnek elkülönözését vagy megszoritását (restrictionem) nem fogják akadályozni, a kir. Resolutio azt javallá hogy a 3-ik czikely 3-ik §-ában a legelőrül foglalt intézkedés értelmében,* innen a restrictio szó kihagyassék.*
A jobbágytelekhez tartozó legelők kérdését szabályozza. (Iratok, I. k. 510. s köv. l.)
Iratok, III. k. 31. l.
PÉCHY ezt szoros összefüggésben látván felhivott 3-ik czikellyel a kérdést függőben hagyatni kivánta. – A többség mind azáltal ezen elhalasztásban meg nem egyezett.
September 4-én és 6-án folytattatván a napi renden lévő tárgy, mindenek előtt az eddigi végzéseknek izenetbe foglalt szerkeztetése rostáltatott – mellyre nézve a dieta elejére való némi visza emlékezés tekintetéből* ezeket jegyzem meg:
A magyar nyelv kérdéséről olv. Országgyűíési Tudósítások, I. k. 28. s köv. l.
Kölcseynek utobbi levelembe közlött inditványát* eként érinté a ker[ületi] jegyző: „Nem titkolhatják el a KK és RR érzékeny fájdalmukat, midőn az urbéri törvények alkotásában legújabban költt királyi leírásban foglalt Fejedelmi választ ismét egy holt, s nem az anyai ajaktol tanúlt nyelven szerkeztve, a felterjesztett törvényczikelyek magyar foglalatját pedig figyelmeztetés nélkül hagyva látván, magokat töbszörözött kérelmök czéljától mintegy tetleg elütve tapasztalják” s a t.*
L. előbb, 479, 1.
Iratok, III. k. 116. l.
Erre PÉCHY megjegyzé: hogy ámbár erősen ohajtja hogy mind a kir. leírásoknak, mind törvényeinknek magyar nyelven alkotását mihamaréb elérjük, miután azonban még jelenleg meg nem változtatott törvényeink szerint a Kormány nem köteles leírásait magyarul írni, kinyilatkoztatja, hogy a kir. válasznak deák nyelven lett szerkesztetése néki nem fáj, s a KK és RRnek sem fájhat, mert törvényeinkel nem ellenkezik. Annak okáért az izenetnek illető sorait kihagyatni kivánja.
Azonban kivánsága pártolás nélkül elhangzott, s a Desőffy szerkesztetése jóvá hagyatott.
Folytatván ezek után a RR tanácskózásaiknak fonalát, a következőket végeztenek.
A 8-ik §. c) pontjában a restrictio szó voxok töbségével benhagyatatt.*
A rendek indokolása szerint, „az osztó igazság szabályai azt kívánják, hogy valamint a földes úr a meghatározandó legelői illetőség kiadásával tartozik, ha szinte a jobbágy abban mind eddig a földes úr használata által megszoríttatott volna is; úgy a jobbágy is ellenkező esetben, ha t. i. A legelő használatát járandóságán túl terjesztette, abban erányos megszorítást szenvedni köteles légyen.” (Iratok, III. k. 118. l.)
A 10. §-nál azt kívánta ő Felsége hogy az egy személy által ugyan azon helységben ösze vásárolható telkek száma iránti korlátozás úgy a mint a RR javallották, megálljon ugyan; mindazáltal Temes, Torontál és Krassó megyékben, nem különben az országnak egyebb részeiben is, ahol t. i.ekkorig korlátlan adás vevés lett volna szokásban, ezen divat továbbra is fentartassék.* – A töbség mindazáltal nem érezvén hatalmában lenni, hogy az országos végzés ellenére hazánk minden részeiben megengedje a korlátlan adást vevést; különbséget tenni nem akarván, a királyi javallatot 26 voxal 18 ellen félre vetette.
A korlátlan telekszerzés mellett az országos bizottság tagjainak egy része különvéleményben fogalt állást s felfogásukat mind az alsó-, mind a felsőtáblán sokan osztották. (Országgyűlési Tudósítások, I, k. 173., 589. s köv. 1., II. k 189. s köv. l.)
A 11-ik és 12-ik §§-okra nézve javallott, s inkáb szó, mint érdembeli módosátás elfogadtatott,* – a 12-ik § a) pontja iránt tett azon észrevétel: hogy a jobbágyi terhek viselésére saját vétke nélkül tehetetlené lett jobbágynak accommodum pro restaurandis viribus condignum respirium concendatur szintén elfogadtatott ugyan, mind azáltal nem akarták a RR, ezen respirium idejét puszta önkényre bízni, s a nélkül hogy a földes úri kegyességnek korlátot vonni kivánnának, egy esztendőre, mint engedni szükségeskép tartozott időre határozták.*
A resolutio a 11. §-nál, amely a zálog címén tett adásvételeket érvényteleníti (Iratok I. k. 487, l.) az institutae szónak instituendae-val való felcserélését kivánta, továbbá a 12. § bevezetésének (Ut et migrandi colonorum libertati reciproca dominorum, colonos sibi et publico graves amovendi activitas conservetur et una sorti quoque colonorum consulatur.” (Iratok, I. k. 487. l.) elhagyására hívta fel a rendeket, mivel abban „nulla positiva dispositio contineatur”(Iratok, III. k. 31. 1.)
Iratok, III. k. 119. 1.
A 13-ik s 14-ik §§-ra tett kisebb érdemü észrevételek* szintén elfogadtattak, nem különben az is, hogy a puszta telkek megszállítására sensu art[iculi]li 18: 1723.* quod quasvis sessiones desertas intendendum erit.
A resolutio a 13. §-nál a deputatio szó helyébe a legalis testimonii fiscique magistratualis kifejezés beiktatását kívánta, a 14. §-nak a hasznavehetetlen telekről szóló részét pedig bővített fogalmazásban módosította. (Iratok, III, k. 32. l.)
A törvénycikk a puszták benépesítését rendeli el s intézkedik a régi lakóhelyükre visszatérők befogadásáról, az elpusztult helységek kedvezményeiről s a jobbágyok védelméről.
Ezek után a 2-ik t. cz. iránt tett észrevételek következtek, s September 6-án a K. és RR: ezen törvényczikelyt egészen be végzették (Bővebben jövő levelemlben.*
Olv. részletesebben a 178. számban.
A M[éltósá]gos Fő RR September 6-án igen gyér számmal összegyülekezvén, az Ítélőszékek rendbeszedéséből hátra volt czikelyek közül a Szünnapokrul és Birói taxákról szólló 24-ik s 25-ik czikelyeket* bevégezték.*
Iratok, II, k. 376. s köv. 1.
A tanácskozások eredményeit a főrendek izenete tünteti fel. (Iratok,III. k. 111. s köv, l.)
Pótlólag megjegyzem: hogy Szucsics haza ment, Péchy és Petrovay megérkeztek.
