a) 1834 szeptember 9 A főrendek ülése. Tárgy: A törvényszékek elrendezéséről szóló XXVI, és XXVII. tc. (A hűtlen tanácsosokról és…
a)
1834 szeptember 9
A főrendek ülése.
Tárgy: A törvényszékek elrendezéséről szóló XXVI, és XXVII. tc. (A hűtlen tanácsosokról és a véghelyek bíróságairól.) A főrendek mind kettőt szükségtelennek tartják és elvetik.
1834 szeptember 9
A főrendek ülése.
Tárgy: A törvényszékek elrendezéséről szóló XXVI, és XXVII. tc. (A hűtlen tanácsosokról és a véghelyek bíróságairól.) A főrendek mind kettőt szükségtelennek tartják és elvetik.
Posony, Septemb. 13. 1834.
Futolag érintém utóbbi lecelemben,* hogy a M[éltósá]gos főFF azon két t. czikelyeket, mellyek az Itélő Székek rendbeszedésének munkálatából meg visgálatlan: valának September 9-én tamácskozásba vették. Én, pedig elsőben a K és RR által SOMSICSnak inditványára* alkotott azon törvény czikkelyt, melly a hütelen tanácsosokat, kik t. i. az ország alkotványa sértésére vezető tanácsokat adnak a Királyi Felségnek mint végre hajtó hatalomnak, nem különben a tönvénytelen parancsolatok aláiróit, vagy teljesitőit az országosan egybe gyült KK és RR: biróságának alája veti.*
L. előbb, 501. l.
Somssich indítványát a febr. 28.-i kerületi ülésben tette meg. (Országgyűlési Tudósítások, II. k.. 693.1. V. ö. e kötet 225. 1. 21. jegyzet.)
Iratok, III: k. 4, s köv. I.
Legelső szóllot a tárgyhoz az EGRI PATRIARCHA ÉRSEK röviden oda nyilatkozván, hogy ezen vétkek a királyi Felség sértésnek és hütelenségnek, ez 1791: 56. czikkely értelmében* a királyi Curia útélete alá tartozó büneitől külön tekintetbe nem jöhetvén, különös törvén alkotásár nin szükség.
A törvénycikkben az uralkodó ígéretet tesz, hogy a felségsértési és hűtlenségi pereket az ország rendes bíróságaitól nem vonja el s elismeri a királyi tábla illetékességét.
Gr. MAJLÁTH Zempl[éni] főispán a tárgyhoz terjedékenyebben hozzá szóllott. Előrebocsájtá, miképen az alkotványos nemzetek kezdet óta azon voltak; hogy institutióknak biztositó kezességet találjanak. Ezen kezességet a közép századok idejében a subsidiumoknak megtagadásában keresték, későb hogy a nemzet által választott tisztviselők az alkotvány elleni parancsoknak engedelmeskedni me tartozzanak, miglen végre a Ministerek falelősége lőn elvül felállitva. Őseink is kerestek alkotványuknak garantiát, s azt a gravamenek felterjesztésében, és különösen a törvényhatóságoknak azon jussában, mely szerint a törvénytelennek vélt parancsolat ellen repraesentiálhatnak, – keresték s találták. Már Montesquieu azt tanitja; hogy a polgári alkotványok hasonlók az öltözethez, mellyet a test alakzatához kell alkalmazni igy kell az alkotványt is a nemzet belső s külső körülményihez, a garantiát pedig az alkotvány mivoltához alkalmaztatni.* Azon szabad nemzeteknél mellyeknél a Ministerek felelőssége divatozik, a végrehajtó hatalom egészen a Ministerek kezében van, minálunk a Királyi Felségre van által ruhazva, és ez helyheztetésünket nagyon különbözővé teszi, különben is méltán kételkedhetünk, ha valjon töb biztosságot nyujtana e azon rendszer, melly szerint a felsőb parancsnak kiki vakon engedelmeskedni tartozik, mint az: hogy Törvényhatóságaink végrehajtás előtt bémutatásokat tehetnek. A szónok ezen utóbbiban töb biztoságot talál; ámbár más oldalrol magános véleménye szerint megvalja, hogy legfőb garantiának tartja a Fejedelem vallásosságát, s a nemzet moralis erejét. – Egyéb iránt a RR javallatában 1-ör az foglaltatik, hogy a diaeta legyen a biró; – ez meg egyezni látszik ugyan Ulászló törvényével,* de akkor még az igazság szolgáltatás ágazatja rendszerezve nem volt, most a királyi Curiában birjuk fő törvényszékünket; és valamint igaz hogy a törvényhozónak foglalatossága igen különbözik a biróétól, mert amaz törvényt hoz, ez pedig, egy része lévén a végrehajtó hatalomnak; a törvényt alkalmazza; ugy tagadhatatlan hogy épem nem tanácsos a Statusi hatalmakat öszezavarni. 2-or kinevezik a RR mellyek légyenek a javallott törvény alá eső esetek.* De ez tul halad a jelen munkálat körén, ha minden oldalrul elintéztetik, ha pedig el nem intéztetik, akkor elégtelen és félszeg marad. De gyakorlatba sem vehető a RR javallata, mert azt hogy ki adta légyén a tanácsot? tudni nem lehet, a parancs aláiróit feleletre húzni szintén nem lehet, mert a kormányszékek voxok töbségévél szokván határozni az elnök által kijelentett végzés nem mindég az elnök akaratja, s az aláiró mást is irhat alá, mint a mire voxát adta, részint pedig voxal sem bir; mint a titoknokok – nem elég pedig azt ellen vetni hogy az ártatlan meg nem itélhetnék, mert ily esetekben a vád is büntetés neme, és le nem törülhető mocskot hágy maga után. Hát még mi következnék azon elvből hogy a végrehajtónak kell büntetni? mi nálunk a felsőb parancsok végrehajtásába gyakran az utolsó biztosok, sőt falusi birák is befolynak; engedelmesség lehet csak a státus müszerének; mozgonya s kétség kivül megakadnának kerekei; ha minden végrehajtó tisztviselőnek jusa lenne engedelmesség helyet a parancsoknak birálgatásába ereszkedni. Ebből bal magyarazat által egy részről anarchia következnék, más részről á magános boszú indulatának mások által hazafiuság örve alatt: eszközlésére útat nyitván; köz erkölcstelenségre vezetne, mint ezt: Arcadus barbarus rendelete* s Franczia Országnak egy bizonyos időben a puszta gyanúnak is halállal vagy deportatióval leendő büntetésére, alkotott törvénye borzasztó példákkal igazolja. Annak okáért az egész törvényt szükségtelennek; sőt veszedelmesnek nyilatkoztatván, azt egészen elméllőztetni kivánja.*
A De l’esprit des lois I. könyve 3. cikkelyében.
Az országgyűlés bírói jogköréről az 1504:1. és 1507:7. tc. szólnak.
Az alsótábla javaslata szerint a törvény hatálya alá tartoznak azok, akik az uralkodónak az alkotmány felforgatására vagy megsértésére vezető tanácsot adnak, törvénytelen parancsokat írnak alá; vágy ilyeneket végrehajtanak.
V. ö. előbb, 381. I.
Az 1793 szeptember 17-i, gyanusak ellen hozott törvény.
A TÁRNOK hasonló értelemben szóllott. Dicsőségének tartja ugyán Ő felsége azon tanácsnokinak sorában állani, kik parancsolatokat irnak alá, de kinyilatkoztatja, hogy nem önség vezérli a Státusok javaslatát ellenzeni, mert minden tettéről kész számot adni. – A tárgynak elsőben alakját ostromalja, s a javallatot igy a mint áll, az egész pxocedura meghatározásának hijányával, félszegnek nyilatkoztatja. Utób pedig a dolog velejére térvén felhozza: hogy a királyi tanácsnokok esküvel kötelessek, ennek egy része a titok tartás és halgatás, melly nélkül igazgatást képzelni sem lehet, – emlekeztetést tesz hogy a legszabadab nemzeteknél sem tartoznak a Ministerek oly tárgyrol nyilatkozni, melly még függőben van. Csak haszontalan hir szárnyalláson lehetne tehát az actiót épiteni; vagy esküszegésen. Különben is az alkotvány, s hazafiság felett nagyon változók a tekintetek, a mi 1825-ben haza sértésnek tartatott volna, ma már sokak által hazafiságnak, a mi egyik táblánál jónak és constitutionalisnak; a másiknál rosznak, és anticonstitutianalisnak tartatik, s mind a két részt egy indulat, a honszeretet lelkesiti, csak a vélemények különböznek. A tanácsot tehát büntetni nem lehet mert az legjob czélbol eredhetett csak a valóságos tett 1ehet büntetésnek tárgya. Büszkének valja magát, midőn a nemzet becsülletére nyilván valhatja, hogy Ulászló 6-ik D[ecretuma] 7-ik t[ör]vénye* foganatba nem ment s menni soha nem is fog, mert a magyar nemzet denunciatiókbán soha sem fogja a köz jót keresni. – Különben is a Felség nevében keletkező parancsok a Felségtől jönnek, a tanácsnokok csak szolgái Ő Felségének, a gravamenek is egyenesen Ő Felségéhez szóllanak, s ebben van a mi garantiánk, a Király tartozván sérelmeinket orvosolni. Az aláirást a mi illeti, ugyan mit mondanának a RR azon megyei notariusroll, ki a vármegye végzését alá irni nem akarná? vagy azon szolgabirórul, ki a végrehajtást megtagadná? ámbár nem titkolhatjuk hogy néha a megyék is tesznek törvénytelen végzéseket? – Már pedig a megyék csupa alatvalókbul állanak; még is engedelmességet kivánnak tisztviselőiktől, hát a Felség, a ki Urunk és Királyunk, kiben minden imperium egyesülve van, hasonlót ne kivánhasson? vagy minden alatvalónak jusa legyen taglalgatni a kir. parancsot, ha valjon meggyőződésével egyezik-e? Igy a magánosak véleménye a királyi parancson felül állana, igy rend, biztoság, kormány, igazgatás öszebomlanék. Nem védi a szónok a törvénytelen parancsokat, van a törvényhatóságoknak jussok repraesentálni, de hogy egyes tisztviselők ne tartozzanak engedelmeskedni; ez annyit tesz, mint anarchiát tanitani
Az 1507:7. tc. kötelességévé teszi a királyi tanács ülnökeinek, hogy a legközelebbi országgyűlésnek jelentsék be azoknak a nevét, akik a tanácsban az ország szabadsága, java és statutumai elen fellépnek, hogy mint az állam és a szabadság elárulóit s megzavaróit vagyonukban és személyükben megbüntethessék őket.
Ezek szerint a NÁDOR köz véleményből végzésnek jelenté, hogy a RR javallata, alkotványi rendszerünkkel ösze nem egyeztethető lévén, úgy érdemére, mint hellyére, s formájára nézve el nem fogadtatik. A véghelyekről szólló törvényczikkely* pedig, mivel már e tárgy az előleges sérelmek közt fel lévén terjesztve,* királyi választol füg, szintén köz értelemmel, minden taglalgatás nélkül félre vettetett.*
Iratok, III. k. 385. s köv. 1. (A Jegyzőkönyv, VIII, k. 257: 1. szerint az Iratok III. kötetében a CLXXII. szem alatt kellene lennie, itt azonban. az 1834 aug: 28.-i urbéri resolutía található.)
Mint a VI. praeferentialis sérelem. (Iratok, I. k. 176. s köv. 1.)
Iratok, III, k. 114. 7.
