b) 1834 szeptember 6 Kerületi ülés. Tárgy: Királyi módosítások az úrbéri II. tc. 1–7. §-aival kapcsolatban; vita az alsószlavon v…
b)
1834 szeptember 6
Kerületi ülés.
Tárgy: Királyi módosítások az úrbéri II. tc. 1–7. §-aival kapcsolatban; vita az alsószlavon vármegyék hovatartozásáról.
1834 szeptember 6
Kerületi ülés.
Tárgy: Királyi módosítások az úrbéri II. tc. 1–7. §-aival kapcsolatban; vita az alsószlavon vármegyék hovatartozásáról.
Folytatom már most az urbér tárgyában költt királyi válasz iránti kerületi tanakodásoknak September 9-én az Unghi inditvány által megszakitott fonalát:
Az I-ő t. czikelyt tárgyazta vitatások érdekesebb részeit terjedékenyen közlöttem.* – A 2-ik törvény czikkelynél (mellynek visgálata legnagyob, részben September 6-án bérekesztetett) csupán a következő tárgy nyujtott élénk vitatásra alkalmat. Ő Felsége azt kivánja hogy a telek állomány classificationalis lajstromábol* ezen nevezet: Districtus Banaticus kihagyassék, s helyébe: Temes, Torontál, és Krassó megyék egyenként megnevezve közvetetlenül Zólyom megye után, a többi megyék sorába iktatassanak.
L. előbb, 479. s köv: 1.
A táblazat felsorolja a megyéket és feltünteti, hogy osztályonkint hány hold szántó és mennyi rét tartozik egy-egy jobbágytelekhez (Iratok, I. k. 491. s köv. l.) A felsorolás Abaújtól Zólyomig betűrendben halad, majd a három horvát megye – Kőrös, Varasd, Zágráb – következik, azután Alsószlavónia végül pedig a bánáti kerület. Az utóbbi két csoportban a telekilletőség nincs megyénkint külön-külön feltüntetve.
HERTELENDY (Torontál): Nehogy a kérdéses lajstromban látható különböztetés Temes, Torontál és Krassó megyékre nézve vagy valamely lényeges különbséget, vagy precarius létet vonjon maga után, a kir. Resolutiónak javallatát örömest elfogadja azon változtatással, hogy azon megyék nem Zólyom után, hanem betü rend szerint a többi megyék sorába iktatassanak. Azonban nagyon helyesnek találván a Resolutionak ezen figyelmeztetését, hasonló okokbul, hasonló következményt húz, és kivánja hogy valamint a Districtus Banaticus, úgy Inferior Sclavonia nevezet is mindenüt, ahol előfordúl, kitörültessék s helyébe Posega, Verőcze, Szerém vármegyék névszerint megnevezve tétessenek.*
A resolutio „ad tollendam inter textum legis, praeattactamque tabellam differentiam et exinde oriri queuntem ambiguitatem” kívánta a változtatást. (Iratok, III. k. 32. l) A törvényjavaslat szövege ugyanis nem bánáti megyéket említett, hanem Temés, Torontál és Krassó megyét. (Iratok, I, k. 490. l.)
A Banatus iránt tett inditvány minden szó nélkül elfogadtatott. Ellenben Alsó Tót Ország nevezete élénk vitatásokra nyujtott alkalmat. Meg kell itt jegyezni, hogy ezen nevezetben áll ama kapcsolat, amelly az illető 3 megyét Horvát Országhoz csatolja. Ezen csatlakodáshoz melegen ragaszkodtak mindig Horvát ország követei, ellenben SZALOPEK, Verőcze v[ármegye] követe minden elő fordult alkalommal élénk erővel ostromlá ezen assimilatiót, s Posega, Verőcze és Szerém megyéket nem Tót, hanem egyenesen és közvetlenül Magyar Országi megyéknek állitá. E dolognak érdeme azonban a Publ[ico-] Politicumra tartozván,* magának a nevezetnek is megváltoztatása tavaly Augustus hónapban, midőn egy országos ülésben szóba jött, elmellőztetett.* Most HERTELENDYnek; a királyi resolutio következésében tett inditványára ujra szóba jövén, élénk harcz kerekadék belőle.
A kérdés valószínűleg a bizottság első, Coordinatio comitiorum c. javsalatának tárgyalásakor került volna szőnyegre. Ez ugyanis foglalkozik. (II. c. 8. §.) a szlavón és horvát megyék országgyűlési szavazatával és helyével.
Szalopek az alsótábla 1833 aug. 14-i országos ülésében kifogásolta, hogy Szlavóniát Alsótótországnak nevezi a törvényjavaslat, holott Felsőtótország nincsen, Bernáth pártfogó indítványát azonban, hogy Alsótótország helyett mondjanak Szerém, Pozsega és Verőcze megyét, a rendek a personalis javaslatára mellőzték. (Országgyűlési Tudósítások, II. k. 61. l.)
PÉCHY, ANDRÁSSY ismét is ismét felállottak az inditványt formájára nézve ellenzeni állitván: hogy miután Verőcze követének hasonló kivánsága már egyszer országos ülésben elvettetett, az Alsó Tót Országi nevezet országos felirásba ment,* s Ő felsége által is elfogadtatott; többé vitatás tárgya nem is lehet. Hasonló értelemben valának Justh, Torkos, Ocskay, Németh. De ezen nézetekben Deák; Prónay, Jeszenszky Bezerédy; Bernáth, Ötvös T., Szentpály és Somsics épen nem osztoztak. Nincs e tárgyban egyéb országos végzés, ugymond mint az hogy a kérdéses megyék politicai tartozandóságának diplomaticai fejtegetése a Pub[ico-] Politicumra van halasztva. Nem is czéljok ezen fejtegetést itt megelőzni; de épen azért hogy meg ne előztessék, kivánják Alsó Tót Ország nevezetét elmellőztetni; amit annyival inkáb tehetni; mivel a kir. Resolutio maga önként figyelmezteté a RRket hogy jobb lesz a megyéket egyenként nevezni, s elkülönöző általános nevezettel nem élni. Ezt a Bánátra nézve javallatba hozván a kit. Resolutio az egész principiumot tractatus tárgyává tette, s a RRnek teljes jussok van azt mondani: hogy igen is elfogadják a javallott elvet, s azt nem csak Temes, Torontál, és Krassó, de Posega, Verőcze és Szerém megyékre is alkalmazni kivánják. BEZERÉDY különösen ezt annál szükségesbnek találta; mivel eddig az Alsó Tóth Országi megyék után állottak a lajstromban mint egy őr gyanánt Banatusi megyéink s ezen állás amazokat a magyar megyékkel kapcsolatban tartotta: most pedig betü rend szerint lévén iktatandók a többiek sorába, már Posega, Verőcze és Szerém egészen elkülönözvék, a mi országunk épségének jövendő alkalommal ártalmára szolgálhatna. – NÉMETH ugyan azt hitte, hogy Alsó Tóthország nevezetét a Bánáti nevezet megszűnése miatt váltaztatni szint annyit tenne, mintha az urbéri 8-ik t. cz.* el nem fogdása miatt az első czikkelyt sem-akarnók elfogadni. – Azonban TARNÓCZY nyilván kimondá; hogy ő biz ezek közt is elválaszthatlan kapcsolatat lát, elannyira hogy ha az 5-ik* és 8-ik t. cz. meg nem állana ő ugyan a maga részéről azt mondaná, ne álljon az 1-ő is, ne adjunk adót, ne adjunk katonát, ne adjunk semmit.
A tárgyalás alatt álló, 1833 nov, 19-n felterjesztett urbéri törvényjavaslatban.
A jobbágyoknak személy s vagyonbéli bátorságáról. (Iratok, I. k. 545. s köv. l.)
Az.urbéri kötésekről. (Uo. 529: s köv. l.)
De legélénkebb volt a vitatás mint mindég, úgy most is SZALOPEK; és BUSÁN között.
SZALOPEK tudván hogy a dolog érdemének diplomaticai fejtegetése másuvá tartozik, abba ezúttal nem kiván ereszkedni, nyilván kijelentvén: hogy annak idejében napfénynél világosabban meg fogja mutatni, miképen Posega, Verőcze és Szerém megyékhez Horvát Országnak semmi köze, mert azok egyenesen magyar vármegyék. Itt azonban csak azt jegyzi meg hogy a megyéknek egyenkénti megnevezése senkinek nem árt, mert sem az nem mondatik, hogy Magyar, sem az, hogy Tót Országhoz tartoznak, ellenben a Slavonia nevezetnek benhagyása magát a dolog velejét tetemesen anticipálná. Egyébiránt a ki ezen megyéknek Magyar Országhoz tartozása felett kételkednék, olvassa meg az 1498: 16 czikkely* ott fogja találni, hogy ezen megyék nem Slavonia név alatt, hanem Bács, Tolna s más megyékkel, inter Comitatus Partium inferiorum jelennek meg. Emlékezzék meg azon törvényre, melly ezen megyéknek az országgyülésen ülést, és voxot ád eme szavakkal: Co[mita]tibus Posega, Verőcze et Szerém votum et sessio dietalis jure postliminii restituitur.* Kellett tehát annak előtte is itt lenniök, mert postliminio restitutae sunt. És valóban Verőcze megyének úgy mint megyének a magyar törvényhozásban rég ülése s voxa volt, midőn még Horvát Ország csak Oratorokat küldött a magyar nemzethez.
A tc. a telekkatonaság felől intézkedik s kimondja, hogy 36 jobbágytelek után kell egy jól felfegyverzett lovaskatonát kiállítani, kivéve az alsórészek bizonyos megyéit, nevezetesen Pozsega, Valkó, Szerém, Bács, Csognrád, Csanád, Zaránd, Torontál, Arad, Temes és Békés megyét, amelyek 24 telkenkint egy huszárt tartoznak adni.
Az 1751: 23. tc. szerint a rendek a királynő hozzájárulásával kimondják, hogy a három megye az országgyűlésekre meghivatva „inter reliquos regni huius comitatus sessione et voto postliminio gaudere possint”.
BUSÁN ezen beszédben ellenkezéseket vesz észre. Verőcze követe azon kezdé beszédét, hogy a dolog érdemének fejtegetése ide nem tartozik, és még is captare volendo benevolentiam SS et OO mutogatásokba ereszkedett. Ő sokkal inkább tiszteli a RR tanácskozásinak rendszerét, sem mint hogy a napi rendet ide nem tartozó vitatásokkal zavarná. Csak az e tárgybani országos végzésre emlékezteti tehát a RRket, s azokra mellyeket azon alkalommal mondott volt.* Egyéb iránt Verőcze követét Pygmaeusnak nyilatkoztatja, ki a horvátok egyesületét s magyarok iránti ragaszkodását oly kevéssé képes felzavarni, mint a melly kevéssé képesek a tenger habjai meg törni az erős szirteket.
Országgyűlési Tudósítások, II. k. 61. l.
Ezen mondás zajgással fogadtatott, s voxolás utján 26 megye 20 ellen a Torontáli inditványt elfogadván, határozattá lőn: hogy Alsó Tótország nevezete helyett, az érdeklett 3 megyék mindenüt névszerint megneveztessenek, nevezetesen pedig a lajstromban a többi megyék sorába, nyomban Zólyom után iktattassanak.* – BUSÁN: Látván, ugymond, hogy a szavatolás resultatuma szokás szerint Horvát Ország sérelmére ütött ki, kijelenti, hogy ezen végzésben soha meg nem egyezik. – Voxolás közben nmellyek az egész kérdést stylus dolgának nyilatkoztaták. OCSKAY kérdé, hogy ha pusztán stylus dolga, miért vitattatik ily hévvel? Mire PRÓNAY tagadja, hogy puszta stylus forogna kérdésben. – Azon tüzes részvét, mellyet H[orvát] Ország követe nyilvánosit, ellenkezőre mutat, kétség kivül argumentumot akar magának Magyar Ország jussainak csorbitására előkésziteni; de erre ugyan a RR soha sem fognak neki alkalmat nyujtani.
Iratok, III. k. 119. l.
Ezen 2-ik t. czikelyben a királyi válaszban tett kisebb érdekü észrevételek elfogadásával.* September 6-án a KK és RR bézárólag a 7-ik §-ig haladtak.
A törvényjavaslat II. cikkének 3–7. §-ában a resolutio hét, részben stiláris módosítást kívánt. (Iratok, III. k. 32. s köv. l.) A rendek a javaslatok közül hármat csak további változtatások feltételével voltak hajlandók elfogadni. (Iratok, III. k. 119. s köv. l.)
September 7-én vasárnap, – 8-án ünnep. September 9-én az Unghi inditvány forgott napi renden, mellyet előbbi levelemben* terjedékenyen közlöttem.
L. előbb, 492. s köv. l.
