a) 1834 szeptember 10, 11, 13 Kerületi ülések. Tárgy: A kir. resolutionak az úrbéri III. tc. 1–3. §-át módosító javaslatai: irtás…
a)
1834 szeptember 10, 11, 13
Kerületi ülések.
Tárgy: A kir. resolutionak az úrbéri III. tc. 1–3. §-át módosító javaslatai: irtások, bormérés, pálinkafőzés, legelő felosztása.
1834 szeptember 10, 11, 13
Kerületi ülések.
Tárgy: A kir. resolutionak az úrbéri III. tc. 1–3. §-át módosító javaslatai: irtások, bormérés, pálinkafőzés, legelő felosztása.
Posony, September 17-én, 1834.
A KK és RR folyvást az Urbér iránti királyi válasszal* foglalatoskodván, September 13-áig Tarnóczy és Roskoványi, azután pedig Somsics és Bernáth elnökségök alatt e mai napig a 3-ik t. cz. 4-ik §-áig, vagy is a tüzi faizás elintézéséig haladtak e következő rendel:
Iratok, III. k. 33. s köv. l.
Az irtások tárgyát a mi illeti, Deáknak utóbbi levelemben közlött előadására* ANDRÁSSY feleletül adá, miképen ő egyátaljában el nem fogadja azon elvet, hogy inkáb a törvényhozás vágjon be egyesek tulajdonába, mintsem hogy némi önkényt a biró gyakoroljon. Ez utóbbit, ugy mond, egészen kikerülni majdnem lehetetlen, s különben is töbnyire csak azon biró gyakorolhat önkényt, ki vagy nem érti a törvényt, vagy kinek charactere nem tiszta; de midőn a törvényhozás maga bevág a tulajdon szentségébe, ezen önkénynek alkalmaztatására, a legbecsületesb biró is kénszeritve van. Szép és dicső feladásnak valja ugyan hogy a nép subistentiájáról gondoskodjunk, ennek azonban a tulajdon sérthetetlenséget feláldozni nem akarja s azt minden körülmények közt szentnek tartatni kivánja, és ennél fogva Zala követének a mult időkbül felhozott példái által sem inditatik ellenkezőre, mert mit e részben őseink cselekedtenek, az is sérti a tulajdon szentségét, következésképen követést nem érdemel.
L. előbb, 509. s köv. l.
A tulajdonnak sérthetetlenségén kivül még két ok lőn a Resolutio által javallot epocha ellen fel hozva: DÓKUS t. i. csak oly engedélyekre nyilatkoztatá készeknek küldőit, mellyeknek megadásában minden földes úr arányos részt veszen, p. o. a füst pénz elengedésére; ellenben semmi olyasra nem állhat, a mi ismét csak a már különben is annyi áldozatokat tett felsőb vidéki földes urakat nyomná. – VITÉZ pedig látván hogy sokan azért hajlandók epochára voxolni, mert ezt jobnak látják az originarie és unice kifejezésnél, megjegyzi: miképen egyátaljában nem vagyunk azon helyzetben, hogy a kettő között választhatnánk, mert a kir. Resolutio kivánja ugyan hogy az 1807 előtti irtásokat visza váltani teljeséggel ne lehessen, de azért nem mondja hogy az 1807 utániakat visza váltani lehet, mert ezekre nézve elfogadja, az oroginarie és unice kifejezést, s az Ország Rendeinek azon végzését, melly szerint az eredetileg és egyedül a jobbágyok élelmére szánt irtásokat elvenni szabad nem lészen, többé tanácskozás alá nem tartozható végzés erejére emeli; következésképen nem arrol van szó, hogy job e az 1807-ki epocha az originarie és unice kifejezésnél, hanem arrol: valjon megmarad e a RR a magoké mellet, vagy annak sulyát, még az 1807-ki epocha hozzátoldásával is nevelni kivánják.
Ezekre feleletül adatott: hogy az epochára voxolók (nevezetesen Deák) nyilván ki jelenték: miképen az epochát csak az originarie és unice szavak kihagyásával fogadják el, s meg vannak győződve, hogy ezen világositás által az 1807 utáni szállitványok sorsát kétessé nem teszik, mert nem hihetik hogy 1807 után csak egy colonia is települt volna hazánkban a nélkül, hogy lételét vagy irott, vagy szóbeli, de gyakorlattal erősitett kötéssel biztositaná.
KÖLCSEY az epochára voxolván, figyelmezteté a RRket azon moralis veszteségre, melly a földes urakra a nép véleményében háramolhatnék, ha magunkat a bár mely nemü engedélyben a Kormány által felülmúlni engednök, s megszenvednők, hogy a Kormány nálunknál több liberalitást mutasson.
PALÓCZY ellenben örömest kiván ugyan a liberalitásban minden példát követni, de ez úttal megvalja, a Kormánytul liberalitást nem tanulhat. A Kormánynak minden liberalitása abbol áll, hogy más zsebéből kiván ajándékot adatni a népnek, ohgy azt tőle más uton ismét elvehese. Mert ha liberalis akart lenni, miért nem fogadta el a RR által javallott moralis engedélyeket, mellyek a nép felemelését, függetlenitését, s fentebbi erkölcsi becsét vették irányzatba?* ámbár mind ezek egy fillérébe sem kerülnének, De azt mondják: áldozzák fel a RR az irtásokra nézve tulajdonosi jussaikat, mert ratio status publici kivánja. Őrizkedjünk e veszedelmes elvtől, okunk van reá, mert keserves tanúságot adott az 1811-ki Staatsbanquerot.* Igazság a polgári társaságnak alapja, ő ezen elvnél kiván maradni, ez pedig kinek kinek a magáét megadatni kivánja; a mint maga az Evangeliom is csak azt tanitja: hogy szeressük felebarátunkat, mint önön magunkat, és nem parancsolja hogy felebarátinkat magunknál jobban szeressük.
A törvényjavaslatnak „de subditorum personali realique securitate” szóló VIII. cikkére (Iratok, III. k. 49. l.)
Az 1811 febr. 20-i pátens a forgalomban lévő 1060 millió frt. papírpénz értékét 1/5-ére, 212 millió frtra szállította le s ugyancsak devalválta a mintegy 80 millió frt névérték rézpénzt is.
BERNÁTH hasonlóképen róvás alá veszi a Resolutio irányzatát. A RR, úgymond, tartós alapokra kivánván a nép boldogságát épiteni, materialis engedélyeiket moralis engedélyekkel, politicai jusokkal öszekötötték. A kormány amazokat nem csak elfogadja, de itt-ott a mi zsebünkből még többet is szeretne az egyenes, és mellékes adóval* zsarolt népnek adatni; – a moralis engedélyeket pedig itt elveti; kétség kivül tehát majd a Commercialéban* fogja eme hijányt kipótolni, s igazságos materialis engedélyek helyett ott majd moralisokat ád, t. i. megparancsolja: tanitsák mindenütt az arithmeticát, hogy az emberek jó kereskedők lehessenek, és ez lészen minden engedély, mellyet majdan a Kormánytol várhatunk.
Egyenes adónak a hadi adó és a megyei igazgatás költségeit fedező házi adó számított, mellékesnek pedig az ú. n. deperdita, amely a katonaságnak természetben beszolgáltatott cikkek hatóságilag megállapított és piaci ára közötti különbözetet jelentette.
A kereskedelmi bizottság munkálatának megtárgyalását az 1832 dec. 20-i királyi propositiok az ötödik helyen jelölték ki. (Iratok, I. k. 5. l.)
SOMSICS azonban csudálkozik, hogy némellyek a földes uri tulajdon fentartása tekintetéből ragaszkodnak a szerkeztetéshez; mert ebből azt kellene következtetni, hogy ha megáll az Ország Rendeinek állapodása, majd minden irtást ki fogunk válthatni, ez azonban koránt sem igy van, mert szerkeztetés szerint egy irtást, még a tegnap irtottat sem lesz szabad kiváltani, mellynek kiváltását a Helytartó tanácsnak nem lesz tetszésében megengedni. Somogy Rendei szintén földes uri tulajdonnak nézték az irtásokat, de ámbár csak nem az egész megye eredetileg irtásokra települt, a Helytartó tanácsnak korlátlan önkénye miatt mindazáltal egyetlen egy irást sem válthattak jobbágyaiktól kezökhez, ha csak meg nem bizonyitatott, hogy nyilván és világosan a visza váltás feltétele alatt volt az irtás megengedve. Utasitásba adták tehát Somogy Rendei, hogy követjeik a földes uri just reclamálják, látván azonban hogy az originarie és unice kifejezéssel ismét csak róka bőr huzatik az önkényre, és senki sem fogja tudni, mit nevezzen magáénak, mi légyen valóságos tulajdona ezen bizontalanságnak, s önkénynek megszüntetése tekintetéből epochára voxol.
PÉCHY a róka bőr kifejezést sértőnek nézte, s kijelentvén hogy küldőire azon homályt háritatni nem engedi, mintha ők oly törvénynek alkotásához járultak volna, melly által róka bőr húzatik az önkényre. Somogy követét szelidségre szóllitá fel s kivánta, hogy ilyes kifejezésektől megkiméltessék. – Erre némi zaj kerekedett, SOMSICS felelni kivánt, de minthogy ez voxolás közben történt, szükség vala sort tartani, s ezt tartván, legelőb BERNÁTH tevé azon megegyezést: hogy Somogy követe Pest v[árme]gyét távolrul sem érdeklette, hanem a szerkeztetés feletti nézeteit általában fejté ki, s minthogy azt önkényre vezetőnek itélte, ha már hasonlatossággal kell élni, valóban az önkényt szelidebb állathoz hasonlitani alig lehet, s ha bár nem épen rókához is, de minden esetre valami vad, és ravasz állathoz kell hasonlitani.
SOMSICS feleletül adá, hogy parificatióval élt, minek példáját többé országgyűléseken tapasztalhatánk. Előadása sértést távolrul sem foglalt magában. Egyébiránt ami azt illeti, hogy Pet követe által szelidségre s illendőségre utasitatik, azt tőle egy általjában el nem fogadja, mert benne sem törvényes előlülőjét, sem professorát, sem leczkéztetőjét el nem ösmeri. Ha pedig Pest követe a kerületi gyülekezetnek barátságos tanácskozásait oly szoros korlátok közé kivánja szoritani hogy itt a tartózkodás nélküli szivesség, és szabadabb nyilatkozás ne uralkodhassék, akkor felszóllitja a RRket a kerületi üléseknek pártfogására. Elég szoritó korlátok között vagyunk, legalább itt szólhassunk szabadon, s tartózkodás nélkül. – Péchy felállott, de a Somsics beszédére következett hangos tetszés s minthogy az ülés vége felé volt, a követeknek oszlani kezdése, és zajos zúgás miatt szóhoz soká nem jöhetett. Végre TARNÓCZY mint elnök csendességet eszközlött, megjegyezvén egyszersmind hogy ha akár egy, akár más részről olyas mit venne, vagy vett volna észre, mi a ház méltóságát sérthetné, bizonnyal el nem felejtkezett volna elnöki kötelességéről. – Erre PÉCHY legelőb is a Praesidiumnak felelt, s egyenesen tagadá, hogy a kerületi elnökség valami rendre utasitási authoritást tulajdonithasson magának. Utób pedig Somsicsnak válaszolva magyarázá hogy szem előtt tartván küldői becsületét, a róka bőr kifejezést szó nélkül ne hagyhatá.
NAGY PÁL ily formán szóllott: Mi nem rágtsigáljuk előre nyolcz napig othon a beszédeket mint a francziák vagy németek, hanem in promptu kell székeinkről felállanunk, s a tárgyakhoz hozzá szóllanunk; ily helyzetben ha minden szóba aggatódzgatni akarnánk, egy sincs közöttünk, magamat sem veszem ki, de bizon Pest vármegye követét sem, hogy ne élt volna oly kifejezésekkel, mellyekbe méltán, s méltábban bele lehetett volna akadni mint a róka bőrbe. Egyéb iránt több tekintetet csak nem fog Pest követe magának tulajdonitani akarni, mint mennyivel az előttünk volt törvényhozásoknak tartozunk, még is bizon édes jó apáink hoztak oly törvényt nem egyet, p. o. a Só tárgyáról szólló czikkelyt,* mellyről méltán el lehet mondani, hogy csak róka bőr van általa az önkényre húzva. És igy valóban kár, minden szóba belé akadni. – Erre zajos tetszés következvén, TARNÓCZY ekép nyilatkozott: Sopronnak érdemes követe, s a köz vélmény már felelvén helyettem, nincs mit szóllanom. Mire az ülés eloszlatatván, oszlás közben PÉCHY felkiáltott, hogy ő a köz véleményt csak a követektől fogadja el.
Az 1791: 20. tc. sok panaszra adott alkalmat a rendeknek, mivel fenntartotta a királynak a lehetőséget, hogy a só árát, hivatkozva a rendkivül sürgető viszonyokra, az országgyűlés megkérdezése nélkül felemelhesse.
Ezek az 1807-ik epocha iránti voxolás közben történtek. – Másnap midőn arrol vala szó, ha valjon más valamelly epochát kivánnak e a RR felállitani? – RUDICS figyelmezteti a RRket, hogy ha valamely elválasztó időszakot fel nem állitanak; a népnek egész létele bizontalanságba jön, s ha már enyire ragaszkodnak a tulajdon képzetéhez, legjobb lesz Sz. István idejére visza menni, mert hiszen eredetileg egész hazánk alkalmasint irtásokra települt. Bács megyének legalább minden bizonnyal jelenleg kies pusztái, mellyek hajdan rengeteg erdők valának, vannak helységei urbariom nélkül, mellyeket ha ephoca nem álapitatik az irtások visza váltása iránt, csak földes uri kegyelem, vagy a kormány székek önkénye menthet meg az elpusztulástól.
NAGY PÁL pedig ily formán szóllott: Hogy az irtás kiváltásának megszoritásával ismét csak a népesebb felföld birtokossai vesztenének, ez tagadhatatlan, de hiszen minden urabarialis engedélyekkel igy vagyunk, s egész Contributionalis rendszerünk csupa zavar. Ha nekünk egy idegen azt vetné szemünkre: hogyan van az hogy nállunk a nemes ember adót nem fizet? s mi azt felelnők: dehogy nem fizet! nem jön ugyan minden nap nyakára az adó szedő, de vagyonának egy nevezetes részét semel pro semper kijelelte, s a Contributio terheinek fedezése végett által is adta,* mert az adó beszedésének kellemetlenségeitől meg kivánt menekedni. A kérdezősködő idegen ezt kétség kivül igen okos institutiónak fogná találni. De ha továb menvén azt kérdi, valjon mindenki egyenlő arányos részben adott e ama fundushoz? s mi azt feleljük: Isten őriz! de hogy egyenlőn! egyik sokat, másik semmit!! már nagyon fog csudálkozni, s ha még meghalja hogy a semmit nem adónak életét s vagyonát is amazoknak költségén védelmezik; már ekkor az eléb okosnak vélt institutiot nem igen fogja okosnak találni. – És mi az oka, hogy ez igy van? felelet: mert a puszták impopulatióját parancsoló törvények* elég nem tétetik, minthogy a kormány nem ügyel a végrehajtásra. És miért nem ügyel? felelet: egyedül azon mocskos alacsony haszonkeresés miatt, hogy a maga pusztáit impopulálni nem akarja. A kormány szeretné hogy az irtás megmaradjon a jobbágynál, s ha okos, szeretnie is kell: jól teszi hogy pártfogolja a contributionalis fundust, mert az azon gőz, melly a status machináját mozgásban tartja. De nézzük meg csak, mit csinál a kormány mint földes úr? mikor dobra ütteti a conferálandó jószágokat, a gazdag zsidók és görögök édesgetésére soha meg nem felejtkezik a licitationalis hirdetésben* kitétetni, hogy az eladandó, vagy is drága pénzért conferálandó jószágban a jobbágyság még nincs regulázva, az az itt még a parasztot tönkre lehet tenni; mely utmutatást zsidó s görög uraimék hiven követni soha nem is mulasztják el, s utolsó hajszálig ugyan mindent elvesznek, a mit a szegény embertől el lehet venni. – No ha már valamelly elválasztó határ lineát nem vonunk, csak az lesz a következése, hogy a nemesi birtok a jobbágyéval örökös zavarban marad. Én akarom tudni, mi hová tartozik, s kérem a RRket, voxoljanak in genere, ha szükséges e valamelly epochát felállitani? különben a specialis kérdésekkel megosztanak bennünket, kéntelenek leszünk perünket elveszteni.
A „de insurrectione et contributione” szóló 1715: 8. tc. számított oly törvényes rendelkezésnek, amely az állandó katonaság eltartásához szükséges adóalapot kijelölte.
Az 1723: 18. tc.-nek.
Az ilyen hirdetmények (Kundmachung auf Anordnung der hochiöbl, königl. Ungarischen Hofkammer, die im Königreiche Ungarn zur Allerhöchsten Verleihung bestimmten Cameral-Güter betreffend) időről-időre a hivatalos Wiener Zeitung mellékletében (Amtsblatt) jelentek meg.
Ezen kérdés voxolás végett el is fogadtatott: azonban valamint az 1807-ki epocha csak 11 ugy az epocha általában csak 19 (utóbbi levelemben* névszerint meg nevezett) voxot nyert.
L. előbb, 512. l.
Szóba jött ez után, ha valjon szükséges az originarie és unice kifejezést megmagyarázni. – Deák és Prónay a magyarázatot szükségesnek tartották, de mindketten merőben ellenkező iránnyal. DEÁK t. i. úgy kivánta magyaráztatni, mint az utóbbi levelemben közlött beszédében* elő terjesztette, PRÓNAY ellenben úgy: hogy csupán az irtásokra szállitott coloniák lettek volna általa megmentve, minden egyéb irtá spedig viszaválthatónak nyilatkoztatva. – PÉCHY hivatkozott az országos napló könyvben olvasható magyarázatra,* s ennek segitségével a törvényt eléggé világosnak itélte. A töbség is mellőzvén minden magyarázatot, az országos szerkeztetés mellett maradott.
L. előbb, 509. l.
V. ö. Jegyzőkönyv, II. k. 458. l.
A mi továbbá azon föld vagy haszon bért (terragium vel censum) illeti, mellyet a jobbágyok a telek utáni állományba bé nem számitott, s eredetileg és egyedül a jobbágyok élelmére nem szánt, és igy a földes úr által visza váltható irtásoktul addig mig urbéri uton visza nem váltatnak, fizetni kötelesek lesznek, e részben is különbözött a királyi válasz az országos szerkeztetéstől. – Az Ország Rendei t. i. abban állapodtak meg, hogy ezen terragium vagy census a földes urral kötendő szabad egyezés utján álapitassék meg,* a királyi Resolutio pedig az eddig fizetni szokott censust hagyta meg.* – RUDICS, NAGY PÁL és NÉMETH attól tartottak, ohgy szabad egyezésre bizni a dolgot, annyit tesz, mint a földes úr önkényét törvényesiteni. Igy soha sem lenne az irtások kiváltása végett urbarialis perre szükség, mert a földes úr annyira emelhetné a fizetést, hogy a jobbágy készeb lenne a béfektetett munka bérének elvesztésével az irtás föld mivelésétől elállani, mint a kivánt terragiumot fizetni. – Némi vitatások után DEÁK a két különböző, de egymással ösze nem ütköző módot egyesitetni javallá, mert azon esetre, ha nem sikerülne a földes urral kötendő egyezés, a dolog határozatlanúl csak ugyan nem maradhat. Ezen inditvány voxok töbségével elfogadtatván, abban lett a megállapodás, hogy az irtásoktul fizetendő bér szabad egyezés utján álapitassék meg, hac vero non succedente (mint a Resolutioban javaltatik) erga depensionem terragii vel census hucdum consveti, fognak az irtások, addig mig ki nem váltatnak, használtatni.*
„erga depensionem terragii vel census penes liberam cum dominio initam vel ineundam conventionem usuabunt”. (Iratok, I. k. 506. l.)
„erga depensionem terragii vel census hucdum consueti usuabunt” (Iratok, III. k. 33. s köv. l.) – A törvényjavaslat legelső tárgyalásakor, 1833 márciusában, a kerületi ülésben Borcsiczky ezt a szöveget javasolta: „penes depensionem census hucdum praestari soliti”, azonban egy szavazattal kisebbségben maradt. (Országgyűlési Tudósítások, I. k. 217. l.)
Iratok, III. k. 121. l.
Azt is kivánta a Resolutio, ohgy a kiváltani czélzott irtások becsü ára (ahol t. i. törvényesen rajtok fekvő summáknak megtéritése fen nem forog) előlegesen nem a megyei törvényszék által vizsgáltassék meg, a mint az Ország Rendei javallották,* hanem in omnem casum urbariali via sint revidenda et Consilio L[ocum]tenentiali Regio; re interea integre servata substernenda. – Ez elfogadtatott.
„in omnem casum per sedem iudiciariam comitatus praevie sint revidenda”. (Iratok, I. k. 506. l.)
Végre még azon kérdés volt az irtások tárgyábol hátra: mily uton fog az ezen törvény kihirdetése után uri engedelem nélkül tett irtás (mindenesetre a béfektetett munka bér elvesztésével) visza vétetni. – Az Ország Rendeinek szerkeztetése ugy látszik, a földes urnak via facti hatalmat engedett a visza vételre, mert egyszerün igy szóllott: recipere valeat.* A kir. válasz ezt ekép módositotta: via urbariali recipere valeat.* PRÓNAY a RR szerkeztetését pártolá, nem látván igazságosnak, hogy a földes úr, tennen engedelme nélkül bitangolt földének visza vételéért biróhoz legyen folyamodni kéntelen. – SOMSICS és TARNÓCZY ellenben a Resolutionak elfogadására nyilatkoztak, emlékeztetvén a RRket, miképen eltörlötték légyen az uri széknek urbarialis bíroskodását,* mert botránkoztató dolognak itélték, hogy az úr tennem ügyében biráskodják; már pedig, a Nográdi követ kivánsága még önkényeseb önhatalmaskodást foglal magában, mert egyedül magának a földes urnak kivánja azon biróskodási hatalmat megadni, mellyet a RR töbsége uri szék által gyakorolva is botránkoztatónak talált. – Ezen véleményre azonban kevesen hajlottak és igy miután PEST VÁRMEGYE KÖVETJE inditványt tett, hogy a földes úr in concursu legalis testimonii et fisci magistratualis vehesse visza az ily irtásokat, ezen inditványhoz azok is, kik a Resolutiot pártolák, hozzá álván az voxok töbségével elfogadtatott. A törvényes bizonság és tiszti ügyész foglalatosságának meghatározása végett NAGY PÁL inditványára hozzá tétetvén: quorum erit invigilare, ne seu ex postifundualibus appertinentiis, seu exstirpaturis ante latam hancce legem factis: hac modalitete (minthogy a postfundualitásban ment irtások épen nem, a törvényt megelőző más irtások pedig csak urbéri uton visza válthatók) quidpiam recipiatur.*
Iratok, I. k. 507. l., Országgyűlési Tudósítások, I. k. 628. l.
Iratok, III. k. 34. l.
A törvényjavaslat VII. cikkével. (Iratok, I. k. 537. l.)
Az alsótábla országos ülésében még módosította a Nagy Pál által javasolt szöveget. (Iratok, III. k. 122. l.)
Következett a 3-ik t. cz. 2-ik §-ussa, melly szóll az urbarialis borméréséről. Ennek első szakaszát ő Felsége elfogadta, mind az által a szakasz végéhez ahol az mondatik: hogy a bormérés mindég csak magában a helységben, s nem azon kivül, vagy sátor alatt engedtetik meg, e következőket hozá adatni kivánta: Nihilominus communitates occasione annualium privilegialium nundinarum, queae sub tempus urbarialis educilli servantur, in usu educilationis in loco etiam tali, qui iam extra pagum in cespite situatur, exercitae praeexistentes, in usu hoc porro etiam conservantur.* A kir. válasznak ezen ragasztéka ellenzés nélkül elfogadtatott. – Kivánta azt is Ő Felsége, hogy a Slavoniai Urbariomban foglalt azon engedelem, melly szerint a Sclavoniai megyékben minden különbség nélkül, akár van helyben szőlőhegy, akár nincs, az urbarialis bormérés Sz. Mihály naptol Sz. György napig volt megengedve, továbbá is fentartassék.* – Ezt SZALOPEK ellenzé, a régi urbariomnak eme rendeletét ellenkező szokás, és későbbi resolutiók által megváltozottnak állitván, – de DUBRAVICZKY minden esetre nagyob tekintetre méltónak itélte az 1791: 35. czikely által ideiglenes törvény erejére emelt urbariomot, mint a kormánynak önkényes későbbi resolutióit, vagy a törvényesitett urbariommal ellenkező nem annyir aszokást, mint visza élést; a Kir. választ tehát e részben elfogadtatni javallotta; a mint hogy köz felkiáltás utján el is fogadtatott.
Iratok, III. k. 34. l.
A három szlavón megye részére az urbéri szabályzatot Mária Terézia 1756. márc. 15.-n bocsátotta ki. A bormérésre vonatkozó pontot l. Pauly i. m. 626. l.
A bor mérés többi pontjaira nézve nem volt a kir. Válasznak egyéb észrevétele mint az: hogy a 3-ik szakasz végét e képen kivánta kifejeztetni: inductione vini ad casum infirmatitatis, et nuptiarum in minori quoque quantitate admissa. A mi szint úgy kedvezőb lévén a jobbágyságra, mint az országos szerkeztetés,* nagy szó töbséggel elfogadtatott.
A törvényjavaslatból hiányoztak az et nuptiarum szavak. (Iratok, I. k. 509. l.)
Ezen szakasznak a pálinka főzést tárgyazta utolsó fejezete iránt két rendbeli módositást javallott a kir. Resolutio. 1.) A bévezetést, melly igy szóll: Ut praeparatio, et epocillatio liquorum praecise ad jura dominalia pertineat, et sub poena contrabandae subditis vetita sit, e reflexione nihilominus melioris subsistentiae iisdem exustio etc. etc.* mint feleslegest kihagyatni kivánta, a mi el is fogadtatott. 2.) A KK és RR csupán gyümölcsből, törkölybül, és burgonyábol engedték volt meg a pálinka főzést, gabonábol pedig egyedül azon mennyiséget nem ellenzék hozzá vétetni, melly az élesztésre okvetetlen megkivántatik. A kir. Resolutio ezt helybe hagyá, de hozzá tétetni kivánta: hogy a melly vidékek ekkorig a gabonáboli pálinka főzésnek használlatában voltak, azoknak ezen beneficium jövendőre is megengedtessék.*
Uo.
A gabonának pálinkafőzésre való felhasználását az alsótábla 1833 aug. 6.-i országos ülésében egy szónyi többséggel engedélyezte, mivel azonban a főrendek szept. 17-én mereven elutasították a határozatot, a szept. 26-i kerületi és okt. 9-i országos ülés a törvényjavaslatnak a király elé került szövegét állapította meg. (Országgyűlési Tudósítások, II. k. 27., 225. s köv., 234., 284. l. – V. ö. még uo. 314. s köv., 351., 361., 374. l.)
PRÓNAY: A kir. Resolutiónak ezen rendeletét hálával fogadja, s kivánja hogy a gabonáboli pálinka főzés, előbbi gyakorlatra való tekintet nélkül a jobbágyságnak általában az egész országban megengedtessék. – Somsics, Bárczay, Palóczy pártolák, Dókus, Ötvös Tamás ellenzették. – NAGY PÁL úgy vélekedett, hogy nem is lehet a Nógrádi inditványt el nem fogadni. Hol eddig szabad volt a jobbágyoknak gabonábol is pálinkát főzni, török kormányhoz illő törvény lenne azt mondani, hogy ezentúl ne égethessenek, hanem rothadjon el gabonájok. Ahol pedig gyakorlatban nem volt, ott is szabad lévén az élesztésre szükséges gabona mennyiséget használni a pálinka főzéshez, ebből csak örökös zavar, és gyülöletes kutatások erednének. – PÉCHY azt vetette ellen hogy a gabonáboli pálinka főzésnek általános meg nem engedése már a Resolutio által is elfogadott országos végzés, mellyet többé változtatni nem lehet. – DEÁK ellenben figyelmezteti hogy a Resolutio ezen végzésen változtatást tett, s azt ismét országgyülési tractatus ösvényére vonta. Hogy azokat, kik az égetésnek gyakorlatában voltak, abbol kivetkeztetni nem lehet, ezt azon elv parancsolja; hogy a jobbágyságnak sorsa rosszab karba ne tétessék mint volt, ezt tehát el kelletik fogadni. Ugy de innen viszont igen kellemetlen surlódások következnek, ha hogy az engedély általánossá nem tétetik. Mert nem elég, hogy az élesztésre megkivántatott mennyiség örökös kutatásokra ád alkalmat, de még a felett is szünetlen visgálatok, s koczódások lesznek, ha valjon volt e gyakorlatban a jobbágyság vagy nem? s minő volt ezen gyakorlat? általános e, vagy csak részletes, nyilvános e, vagy csak titkos s földes uri engedelemmel tudomással, vagy a nélkül gyakorlott? mind ezek még inkáb ösze bonyolitják ama viszonyokat, mellyeknek kiegyenlitésén kellene munkálódnunk. Nem lehet tehát a nehézségeken máskép segiteni, mint úgy, ha az engedély általánossá tétetik, s azokra is kiterjesztetik, kiket eddig talán csak szivtelen nyomorgatás fosztott meg gyakorlatától.
Szavatolsára igy tétetett fel a kérdés: Kévánnak e a RR előbbeni végzésök mellett megmaradni, vagy nem? Ezen kérdésre voxok töbségével módositás határoztatott. 2-ik kérdés vala: a resolutiót fogadják e el, vagy a Nógrádi inditványt? Trencsin, Liptó, Túrócz, Abauj, Sáros, Szepes, Bereg, Csongrád, Krassó egyiket sem akarván elfogadni nem voxoltak. Pesth, Árva, Zemplén, Torontál, Horvát Ország a resolutióra szavaztak, és igy a többi 29 megye s a Hajdu kerület voxával a Nógrádi inditvány elfogadtatván, a pálinka főzés általában mindenből, és mindenütt megengedtetett.*
A kerületi ülés által javasolt szöveg: „Exustio, non tamen epocillatio cremati ipsis nihilominus tantum subditis e racemis, fructibus, vino elusque faecibus, e frugibus item et quibusvis terrae nascentiis seu pro necessitate propria seu pro exercendo per urnas quaestu admittitur”. (Iratok, III. k. 123. l.
Kövekezett a legelőrül szólló 3-ik §. Ennek első fejezetjére nézve a kir. Resolutio két rendbeli változtatást javallott: 1.) Az ország Rendei azt határozták, hogy a legelső elkülönözésének (segregatio pascui) mindenüt szükségeskép meg kell történni, valahol csak azt a helyzet, s kiterjedés megengedi, és Dominus terrestris, aut unus e compossessoribus, aut denique major pars colonorum desideraverit, a Resolutio csak egy szót kivánt ugyan változtatni, t. i. az elválasztó aut szótskát et ragasztékkal akarja fel cseréltetni ily formán aut unus e compossessoribus, et major pars colonorum desideravert,* de igen szembetünő hogy ezen egy szó változtatással az egész dolog fekvése tetemesen megváltoznék. 2.) a RR azt kivánták hogy a legelőnek ezen elkülönözése Praemittenda quoque pro re nata, omnium tenutorum commassatione hajtassék végre, a Resolutio ellenben ezen soroknak kihagyásával a Commassationak emlitését is kihagyatni kivánta.
Az előzményekre, amint a szöveg kialakult, l. Országgyűlési Tudósítások, I. k. 281. s köv. l., II. k. 27. s köv. l.
Ezen két észrevételre nézve PÉCHY a Resolutio ellen szóllott, mire a RR felkiáltás útján minden ellenvetés nélkül előbbeni végzésökhöz szórul szóra ragaszkodván, a Resolutio javallatát félre vetették.* – Ellenben a 2-ik, 7-ik, 8-ik és 11-ik fejezetekre tett, épen nem lényeges, sőt egyedül stylisticai modositások* ő Felsége kivánsága szerint elfogadtattak.
A részletes indokolást olv. Iratok, III. k. 123. s köv. l.
Iratok, III. k. 35. l. – Lényeges változást jelentett a 7. bekezdésnek a resolutio által javasolt módositása. Az országos bizottság ugyanis plébánosoknak, protestáns lelkészeknek és popaknak egyaránt biztositotta a legelőilletőséget (Proiectum 22. l.) az 1833 márc. 31.-i kerületi ülés azonban a pópa szót elhagyta és a „cuiuscunque ritus parchi et utriusque convessionis ministri” kifejezést iktatta a szövegbe. (Országgyűlési Tudósítások, I. k. 294. l., Iratok, I. k. 278. l.), amit a felső tábla 1833 szept. 17.-i ülésében tovább módosított s utrisque ritus parochi-t mondván (Országgyűlési Tudósítások, II. k. 230., 235. l.), a görögkeleti pópákat kizárta a kedvezményből. Ezeket most a resolutio a „catholicorum utrisque et Graeci non uniti ritus parochorum ministrorum item” kitétellel fogadtattak.
