a) 1834 szeptember 15 Kerületi ülés. Tárgy: [I.] A legelőfelosztás kulcsa körüli vita a kir. resolutió javaslatával kapcsolatban.…
a)
1834 szeptember 15
Kerületi ülés.
Tárgy: [I.] A legelőfelosztás kulcsa körüli vita a kir. resolutió javaslatával kapcsolatban. [II.] A jobbágy tüzifaellátásáról (III. tc. 4. §.) új határozatot kér a kir. resolutió.
1834 szeptember 15
Kerületi ülés.
Tárgy: [I.] A legelőfelosztás kulcsa körüli vita a kir. resolutió javaslatával kapcsolatban. [II.] A jobbágy tüzifaellátásáról (III. tc. 4. §.) új határozatot kér a kir. resolutió.
Posony, Septemb 20-án, 1834.
[I.] Az urbarialis legelő kihasitásának kolcsa iránt az országos végzés, s a kir. Resolutio közt fenforgó különbséget előbbi lapjaimban előterjesztvén.* miután September 15-én voxok töbségével elhatároztatott, hogy a KK és RR ez országos végzés mellett maradnak, s azt sem a Resolutio értelmében, sem máskép nem módositják, szükség volt a jegyzői tol vezérlete tekintetéből némelly támogató okokat előterjeszteni. E végett az országos végzés mellett szavazók közül RUDICS, MARCZIBÁNYI, PRÓNAY, előadásaiban a resolutio el nem fogadásának el következendő okai foglaltattak: – Azon elv, melly a jobbágytelki állományhoz ekkorig nem számitott köz legelőt a földes uri jussok ellenére urbéri tartományok sorába veti, sem az alkotmány szerkezetével, sem a tulajdon sérthetetlenségével meg nem férhet: következésképen a KK és RR egyáltaljában el nem fogadhatják a legelő elkülönözésének urbéri uton kivánt elitélése vezér elvéül javalt azon állitás valóságát, hogy az urbér behozatalakori osztályozat alapjául vett egyéb jótékonyságok közé számitottnak lenni mondott legelői haszonvétel eddig használt kitejredésénél kisebb mértékre soha sem lenne szoritható.* Ha tekintetbe vétetik, mi bizontalan az urbér behozatalakori legelői használat állapotja? s már csak a népesedés s telkek számának gyarapodása tekintetében is mi számtalan változásokon ment keresztül, tagadni nem lehet: hogy a kir. válaszban felállitott új, eddig nem hallott, és sem a törvényekben sem azurbérben nem gyökerezett elvnek felállitása csak zavarokra, nyomozásokra, önkényes magyarázatokra, s a földes úr és a jobbágy közt örökké tartandó viszálkodásokra nyujtana alkalmat. Ezt tehát a legelő kolcsa elitélésének tárgyában úrbéri úton bíráskodandó felsőbb hatóságoknak vezér elvül kitűzni nem lehetvén, más elvet pedig a kir. Resolutio fel nem állitván, azt elfogadni annál kevésbé lehet, mentől inkább ohajtják a KK és RR ezen egész urbéri munkálkodásban minden igyekezetöket arra forditani, hogy az urbéri szövetkezések világos törvény által elhatároztatván, a földes úr s jobbágy között kölcsönös köteleztetések és jusok között valahára már oly bizonyos határ vonal húzassék, melly a jobbágy sorsát a minden surlódások elmellőzésével tökéletesen biztositsa, s egyszersmind a kormánynak, közigazgvatásnak a földes urnak s önkényét kirekessze. Ezen gondoskodással (mellyben hogy ő Felsége is osztozik, nyilván kijelentette)* a királyi választ összeegyeztetni egyátaljában nem lehet, mert a legnagyob érdekü urbéri tárgyat továbbá is minden törvényes rendszabás nélkül hagyatni, s a küldöttségek s biróságok határnélküli önkényére bizatni kivánja, sőt ezen gyakran sok tekintetektől, s mellékes befolyásoktul függő, s még gyakrabban egymással ellenkező önkényt még a különben törvényes intézkedést sem kivánó egyezésekre is kiterjeszteni, s igy a jobbágyot alkudozási tehetőségéből kivetkeztetni, az egyezés valóságos természetét pedig tökéletesen elenyésztetni szándékozik.
L. előbb, 521. s köv. l.
„omne segregationis qualiter instituendae negoticum ac proinde ipsa etiam practicabilitatis questio via urbariali, id pro generali principio secutura, ne subditis per segregationem ex praehabito beneficio pascui, velut etiam iam occasione primaevae introductionis urbarii in beneficia basim classificationis constituentia imputato, quidpiam decedat, pertractetur”. (Iratok, III. k. 36. l.)
Az 1832 dec. 20.-i királyi propositiók előadására utal: „quae inter dominos terrestres subditesque intercedunt, correlationes positiva eandem lege determinentur, sicque, obligationibus et iruibus reciprocis plene definitis, communi prosperitati consulatur”. (Iratok, I. k. 4. l.)
Ezen fontos okokon felül CLAUZÁL még azt igyekezett bébizonyitani: hogy a kir. Resolutio a jobbágyokra nézve is csak tetszőleg kedvező, valósággal pedig ártalmas. Számtalan esetek vannak már az alföldi nagy latifundimokon is, hogy a földes úr szám nélküli birkanyájainak miatta kéntelenek a jobbágyok a szomszédban legelőt bérelni. Már miután a Resolutio egyedül azon elvet ohajtja vezérül vétetni, hogy a jobbágyság mostani állapotja a legelőre nézve meg ne szoritassék, nyilván való hogy ezen elv a jobbágyon nem segit, mert ahol földes urának birkái a legelőbül már kiszoritották, ott jövendőre is kiszoritva maradna, ez pedig a RRnek atyáskodó szándékával egyátaljában ösze nem hangzik. Akkor lett volna nem csal liberalis, de ön magával is ösze hangzó a Kir. Resolutio, ha miután már azt állitja hogy a legelő alapúl szolgált azurbéri classificationál; azt javallotta volna hogy ahol nincs elegendő kiosztandó legelő, ott a határ classificatiója s ennél fogva a telkek minősége is lejeb szállitassék. Ezt azonban a kir. Resolutio nem teszi, és igy a jobbágyoknak nem kedvező, maga magával pedig ellenkezik.
RUDICS ujabban is ellen emond azon elvnek, melly szerint a legelőt nem annyira különös beneficiumnak, mint inkább urbéri constitutivum forma járandóságnak látszatnak némellyek tekinteni; állitván maga részéről, hogy a legelő csak különös jótékonyság, nem pedig mulaszthatatlan tartozás, következőleg azt oly kiterjedésben, mint azt itt ott az úr kegyelme, vagy elnézése ekkorig használtatni engedte, továbbra is meghagyni egyátaljában nem köteles. Magok a kormányszékek is, mellyek az urbéri tárgyakban legfelsőb felügyelési uton biráskodtak, mind ekkorig csak od irányzották intézkedésöket: hogy a jobbágyoknak a helybeli körülményekhez alkalmazva elegendő legelőjök legyen,* s innen kjövetkezett: hogy a köz legeltetés elkülönözése, néha ugyan a földes úr, de ismét a jobbágyság eddigi használatának megszoritásával ment végbe, a mi királyi válasz most felállitani czélzott elveivel ellenkeznék.
Ily rendelkezéseket ismertet Pauly i. m. 296. s köv. l.
NAGY PÁL igen könnyü dolognak látja a Resolutio ellen okokat felhozni, e czélra maga is akár mennyivel szolgálhatna, és megsem is foghatja, miképen gondolkozhatik a kormány elannyira fonákul, hogy e tárgyban továbbá is a Helytartó tanácsnak önkényét akarja divatoztatni, melly önkény az eddigi regulatióknál sok községeket a contributionalis fundusnak, és igy magának a kormánynak is nagy kárával már semmivé tett. Azonban nem elég okát adni annak hogy a Resolutiót el nem fogdjuk – ki is fogadhatná azt el? De annak is okát kell adni, miért ragaszkodunk a magunk végzéséhez? s ez már nehéz dolog. Ha felvesszük a csirkét, tojást, s más azon adózásokat, mellyeket a Te[kinte]tes RR kegyesen elengedtek a jobbágynak,* ezt megbecsüljük, hogy mit ér az egész orszgára fel véve; más részről fel veszszük, mennyit veszit a legelőre nézve áltlaunk felállitott kolcs miatt, bizonyos, hogy vesztesége 25-ször felül haladja a nyereséget, kérjük tehát Ő Felségét hogy ezt méltóztassék által látni.
A törvényjavaslat IV. cikkének 4. §-ában (Iratok, I. k. 522. s köv. l.)
PRÓNAY kéri Sopron követét, mondjon eg ypéldát a történetek évrajzaibol, hol az aristocratia csendes törvényhozás utján, successio nélkül csak ennyi engedélyeket is adott volna a népnek, mint a KK és RR a most alkotott urbariomban adni kivánnak? Hol van a jobbágy lágyab, szelideb tractamentum alatt, mint e szerint minálunk lesz? A magasztalt Austriában bizonyára nincs. Pirúlni soha sem foghat ezen intézkedésért Sopron követe, s bizonnyal a leg szigorúb külföld is kedvezőb itéletet hozand munkálkodásunk felett, mint minőt az, hazánkfiátol nyert vala.
RUDICS is felek, hogy azon önkény, mellyet a Helytartó Tanács gyakorlott, nem a Kormányszéknek, hanem magának Ő felségének önkénye, mert egy úrbéri per sem állott meg a Consiliumnál.
BERNÁTH elösmeri, hogy mi magunknak is van érdekünk e dologban, t. i. hogy áldozatinkkal az úr s jobbágy közötti surlodások megszüntessenek, a Kormány ellenben azt akarná, hogy még a legelő elkülönözésének lehetősége is az ő itéletétől fügjön, azt akarná hogy örökös per legyen úr és jobbágy között, hogy abban biráskodhassék, köztünk pedig az ön javára forditandó bizodalmatlanságot tenyésztesse.
ANDRÁSSY Nagy Pálnak azt felelé hogy a K és RR végzésének gyámokait a kormány a napló könyvbül megértheti. Mindazonáltal jónak tarták a K és RR hogy a felirásban ezek is megérintessenek. Nevezetesen: hogy az Ország Rendeinek javallata nem a levegőbül meritett idaealis calculuson, hanem az eddigi gyakorlati tapasztalások gatjain épül,* s ezekhez képest a legelő elegendőségét állitván vezér elvül, a jobbágyot még ott is biztoságba teszi a legelő elvesztésétől, hol a földes úrnak aránytalan használata miatt eddig szükséget szenvedett, s a Resolutio szerint továbbá is szenvedni kéntelenitetnék. Maga a határozott kulcs is részint az eddigi urbéri rendbeszedésekhez, részint a rétekre szánt mennyiséghez lévén alkalmazva, gyakorlatban minden esetre keveseb önkényt enged, s az osztó igazság szabályain alapulván eerősebben biztositja a jobbágyokat, mint a viszaélésekkel teljes eddigi használat aránytalanságán és sokszor káros mindég veszedelmes önkényen alapuló királyi javallat. Különben is a legelő iránti intézkedést a KK és RR annyira helyheztetik a legelő nagyob kiterjedésében, mint inkáb annak a többi tartozmányokkal egyetemben lehetőleg egy tagban kivágásában, elkülönözött mivelhetésében, s a termékenységnek nevekedő szorgalom által nagyob nagyob mértékre emelhetésében.
A törvényjavaslat ebben a részben az országos bizottság megállapitásait vette át. (Proiectum, 22. s köv. l., Országgyűlési Tudósítások, I. k. 289. s köv. l.)
DESŐFFY kerületi jegyző ösméretes ügyességű s ritka szorgalmú tolvitelében mindezen előterjesztésekben foglalt okoknak használására utasittatott.*
A részletes indokolást, amely a felszólalok érveit foglalja össze, olv. Iratok, III. k. 124. s köv. l.
[II.] Következett a 3-ik t. cz. 4-ik §-ussa, vagy is a jobbágyokat illető erdei jotékonyságoknak, s ezek között legelsőben a tüzi faizásnak kérdése. Erre nézve az volt az Ország Rendeinek Ő felségéhez felterjesztett véleménye: Hogy a melly határban erdővel bir az uraság, és a jobbágyok eddig fajzás használval éltek, tovább is élni fognak oly móddal: hogy a földön fekvő száraz fát, ennek fogyatkozásában pedig az uraság számára levágott fák gallyait, gyökereit, és hegyeit, bizonyos meghatározott napokon tüzi szükségökre szabadon szedhetik.*
Iratok, I. k. 514. s köv. l.
Erre a kir. Resolutio azon észrevételt teszi hogy a faizás beneficiuma, mellynek a jobbágyok tetleges használaltában vannak, s melly sok helyüt lényeges alapját tette a helységek classificatiojának, a RRnek javallata által igen megszorittatnék. Ő Felsége semmi tekintetben sem kivánja roszitani a jobbágyok álapotját, s ezért felszóllítja a RRket, hogy e tárgyról bővebben tanácskozzanak, – maga részéről e tárgyat is a legelőnél javallott alkukötésre bizatni, ennek nem sikerültével pedig a jobbágyokat előbbi használatukban meg hagyatni kivánván.*
Iratok, III. k. 46. l.
Hogy a RR javallata a jobbágyok fajzásának régi urbariom szerénti beneficiumát* nagyon megszoritaná, tagadni annyival kevésbé lehet, minthogy csak száraz fára, s az uraság számára levágott fák gallyaira, s gyökereire szoritatván, az urbariomnak azon engedélyéből pedig, hogy ahol dült fa nincs, ott gyümölcstelen élő fát is vághassanak, egészen ki vetkeztetvén; nagyon szembe ötlő hogy ezentúl csak ott birnának fajzással, hol a földes úrnak úgy tetszenék hogy birjanak.* BORSICZKY nevezetesen azt látta, hogy a régi urbariomban biztositott fajzás helyett fázást adtak a RR, miből a 9 hólnapi fütéssel élő havasok vidékein majd zenebona következhetnék. – PRÓNAY mindazáltal állitá hogy a RR javallata nagyon közelit a régi urbariomhoz, és semmi féle módositást sem akart elfogadni, – mire DEÁK a fenforgó különbséget élénken megmutatván, e miatt PRÓNAY neheztelés hangján válaszolt, s DEÁKtól hideg mérsékletesség hanján kapott feleletet. – SOMSICS nehezen hiszi, hogy a RR hajlandók lennének a Resolutionak azon elvét magokévá tenni, mintha a faizás beneficiuma alapját tette volna az urbéri classificatiónak; mindazáltal kész oly módositásra hajolni, melly a jobbágyok faizását biztositsa, de az erdőszség szabályainak se ártson, egyszersmind pedig a földes ur tulajdonát is megmentse azon sérelemtől, mellyet szenvednie kellene, hogyha erdejére nézve mindenkoron a törvényhatóság tutelájának alája vettetnék. – Dubraviczky, Arczél, Géczy, Bárczay, Deák különbféle módositásokat javallottak. KOCSI HORVÁTH azt tartá, hogy a RR szerkeztetése szerint a fajzásra nézve rosszab lenne a jobbágynak sors a Sz. Irásban emlitett azon ebnek sorsánál, melly az úrnak asztalárol lehúlló morsából él.* – PALÓCZY pedig minden argumentumok között legerősebben látja módositásra szóllani azon körülményt, hogy magok a M[éltósá]gos Fő RR is, azok a fő RR, kik még a kökényt s vad körtvét is magoknak akarták megtartani,* még is kijelentették, hogy a fajzás dolga úgy csak ugyan bajosan fog megmaradhatni, mint a miként azt ezen tábla javallá.* – Voxolásra tétetvén a kérdés, ha meg marad e az előbbi redactio, vagy mósoditatik? 31 voxal 18 ellen módositás, és a tárgy iránti bővebb tanácskozás határoztatott.
A Mária Terézia-féle urbárium (II. pont 4. §) biztosítja a jobbágyoknak, hogy saját használatukra igénybe vehessék a kidőlt vagy elszáradt fákat, ezek hiányában az élőfákat, ha azok nem gyümölcstermők. (Pauly i. m. 354. l.)
A törvényjavaslat azonos az országos bizottság előterjesztésével (Modificationes, 7. l.). Ellene az alsótábla 1833 aug. 12.-i országos ülésében többen felszólaltak. (Országgyűlési Tudósítások, II. k. 49. s köv. l.)
Lukács 16. 21. a példázat a koldus Lázárról szól.
V. ö. Országgyűlési Tudósítások, II. k. 240. l.
A főrendek csak az épületfa használatában kívántak engedményt adni a jobbágyoknak, ellenben a tüzifa kérdésénél nem kifogásolták az alsótábla javaslatát. (Iratok, I. k. 332. l.)
