b) 1834 szeptember 16, 17 Kerületi ülések. Tárgy: A jobbágy tüzifaellátásával kapcsolatos határozat módosítása.
b)
1834 szeptember 16, 17
Kerületi ülések.
Tárgy: A jobbágy tüzifaellátásával kapcsolatos határozat módosítása.
1834 szeptember 16, 17
Kerületi ülések.
Tárgy: A jobbágy tüzifaellátásával kapcsolatos határozat módosítása.
September 16-án Kerületi ülés, Elnökség Bernáth, és Somsics. – Napi renden volt a tüzi fajzás gyakorlatának meghatározása.
BALOGH megjegyzé hogy oly jótékonyság a tüzi fajzás, mellyel az úr a maga jobbágyának tartozik, s melly az urbér behozatalakori osztályozatban is alapúl vétetett, ebből egyenes igazság szerint az következnék hogy az Alföldön, ahol erdő nincs, földel tartoznék a földes úr ezen hijányt kipótolni. – Erre RUDICS felelt, hogy az Alföld gazgadon ki pótolta ezen hijányt buja földének nemcsak kilenczedelő szántó földben, de adózással nem terhelt rétben is bőséges kiadásával.
Egyébiránt a zápor bőséggel hullott inditványoknak főb árnyékolatjai ezekben állottak: – PÉCHY a kilenczed megváltása tárgyában tett rendelés hasonlatosságánál fogva,* mindenek előtt a törvényhatóság közbenjöttével barátságos egyezést probáltatni, ennek nem sikerültével pedig a jobbágyok illetőségét körülmény szerintén öl vagy szekér számra szintén a vármegye áltla meghatároztatni javallás. – SOMSICS nem itélte helyesnek a kilenczedtől vett hasonlatosságot, mert ott az egyezés nem sikerültének esetére tudjuk, mi a tartozás, itt ellenben nemt udjuk. Ezen inditványnak egyébiránt úgy ő, mint mások azt vetették ellene, hogy azt elfogadni annyit tenne, mint törvényes határozás helyére önkényt állitani. – Némellyek ugyan ezen ellenvetést az által igyekeztek kiegyenliteni, hogy az öl vagy szekér szám illetőségnek maximumát, és minimumát itt javallották megállapitatni, de feleletül adatott: hogy a fajzás elannyira körülményektől függő dolog, mely szerint azt itt mennyiségre szabni teljes lehetetlen. – RUDICS még inpracticabilisnak is tartá ezen meghatározást, mert p. o. ha csak 4 szekér fa számitatnék is egy családra, miután Trencsin követeinek állitása szerint ott egy telken 64 család is lakik, egy teleknek tüzi fa járandósága évenként 256 szekérre ütne. – Dókus pedig a maximum és minimum meghatározásábol még majd azt is következhetőnek vélte hogy a fajzás mulhatlan illetőség s ahol erdő nincs, ott a földes úr drága pénzen tartoznék jobbágyának fát venni.
A törvényjavaslat IV. cikke ajánlja, hogy mindenütt, ahol csak lehet, kössenek a jobbágyok és a földesurak egymással egy vagy több évre egyességet, amely meghatározza, hogy kilenced címén tiszta gabonában, vagy gabonában és szalmában vagy más módon mily kötelezettséget kell teljesíteni.
Ezen inditvány tehát, kivévén az egyeség megpróbálását, melly később végzésbe ment, kevesek által pártoltatván, voxolás nélkül elmellőztetett.
Második inditványt BALOGH tevé, SOMSICS pedig meg ujitá, t. i. hogy a jobbágyoknak egy bizonyos erdő rész semel pro semper kihasitassék.* – Kevesen ezt is pártolák, s pártolván, a segregatiónak mindenben kivánatos voltára hivatkoztak. – BALOGH nevezetesen hozzá tevé: hogy a kivágott erdő résszel a jobbágyok szabadon élhessenek, minden superinspectio nélkül, s azt, ha tetszik, ki is vághassák. – Ezen inditványnak ellene vettetett: 1.) Hogy szintén önkényre vezetne, mert itt erre nézve is lehetetlen volna bizonyos mennyiséget határozni. 2.) Eddig a jobbágynak csak a fában volt bizonyos használlata, az inditvány pedig oda czéloz, hogy a földben is condominiumot kapjon. 3.) A föld kihasitás elve már a 9-ed váltságnál is félre vettetett.* 3.) Az 1807-ki törvény világosan úgy tekinti az erdőt, mint a Status kincsét,* ezen nézettel pedig a használlatnak korlátlan engedelme ellenkeznék, már pedig 5.) az erdő kihasitása minden földes uri felügyelés mellet is erdő pusztitásra vezetne, mert a szabad adás vevés behozatalával megszünt a conservationak azon ingere, hogy telek s annak minden haszon vétele firol fira fog szállani; az erdő pusztitását pedig megengedni annál inkáb nem lehet, mert a fajzás beneficiuma nem csak a most élő jobbágyokat, hanem a jövendőséget is illeti, melly e szerint egészen kijátsztnék, igen természetes lévén, hogy a szabad adás vevésnek miatta kiki mentől hamarébi kivágáson iparkodnék.
Somssich az alsótábla 1833 aug. 12.-i országos ülésében tette meg először javaslatát. (Országgyűlési Tudósítások, II. k. 49. l.)
A törvényjavaslatnak a 15. jegyzetben idézett szakasza határozottan leszögezi, hogy a kilenced megváltásánál „a jobbágy telki tartományok részének természetébe való ki hasitása” mint megoldás nem jöhet szóba. (Iratok, I. k. 518. l.)
Az 1807: 21. tc. „de conservatione silvarum” .
Ezeknek következésében az erdő rész kihasitásának javallata sem találván nevezetes számú pártfogókra, szintén elmellőztetett.
MARCZIBÁNYI úgy vélekedett: hogy akár meddig tanácskoznak is a RR, jobbat nem fognak találni a régi urbariom rendelésénél, melly szerint a jobbágyoknak magok szükségére dült és száraz fát, s ennek nem létében gyümölcstelen élő fát is szabad vágni, az uraság által kijelelendő hetenkénti napokban.* – Ennek ugyan SOMSICS ellene vetette hogy ellenkezik az erdőszség szabályaival, és a földes urat tulajdonára nézve szerfelett korlátolja, mert ugy látszik, mintha tartoznék erdőt tartani, bár ha hasznosbnak itélné is a kenyér termesztést, a mi mind a tulajdon sérthetetlenségével, mind a szorgalommal ellenkezik. – Mind azáltal a Trencsényi inditványt sokan pártolák, s úgy vélekedtenek, hogy nem lehetetlen azt az erdőszség szabályaihoz alkalmaztatva körül irni.
V. ö. a 10. jegyzettel. Oly megszorításról, hogy a jobbágy csak bizonyos napokon juthat fához, az urbárium mit sem tud.
NAGY PÁL valamint a legelőre nézve is azt tartotta, hogy nem 3 – de 300 féle legelő van az országban, úgy ezen különféleséget az erdőre nézve még nagyob mértékben látja fenforogni el annyira: hogy az illetőségnek itteni meghatározását teljes lehetetlennek itéli. Igy gondolná tehát a dolgot elintézhetni: Már eddig is sok hely van az országban, ahol vgy conventio, vagy urbarialis itélet által el van a kérdés határozva, s a tüzi fa meghatározott mennyiségben adatik (p. o. Sopronban sok helyüt 8 öl egy telekre.) Ezen esetek tehát maradjanak elhatározott állapotban. Ahol pedig ilyes elhatározás még nincs; mint hogy azt hiszi hogy a most alkotott urbariomot nem elég lesz törvénybe tenni, hanem annak behozatalára mindenütt küldötségek fognak kineveztetni, ezen küldötség próbálja meg a barátságos alkut eszközölni, s ha nem sikerül, vegye fel az urbariomban kijelelt principiumot, azt alkalmazza a helybeli körülményekhez, s a dolgot egyszersmind az erdőszség szabályaihoz mérve elintézvén, határozza meg az illetőséget, s annak használatába a jobbágyságot be is helyheztesse, fenmaradván a meg nem elégedett félnek urbarialis uton kereskedhetési szabadsága. Ezen inditványt az is látszatván javallani, hogy a barátságos alku előrebocsájtásában semmi nemü más mód, még maga az erdő rész kihasitása sincs kizárva.
MARCZIBÁNYI az eddigi alku kötések és itéletek sérthetetlenségébe megegyezik, a barátságos alku kötések próbatételét nem ellenzi, de abban, hogy egy küldötség politicus uton biráskodhassék az úr tulajdona felett, s ennek csak birtokon kivül legyen jussa sérelmének orvoslását per utján keresni, egyátaljában meg nem egyezik.
És a küldötségnek ama határozó munkállodása, s a jobbágyságnak azonnali használatba helyheztetése volt a két inditvány közötti lényeges különbség, mellyet MAJTHÉNYI és PRÓNAY tisztán kifejtettek, csakhogy Majthényi a Sopronyi inditványt lelkesen támogatva, Prónay pedig erősen ostromolva.
E két inditvány körül pontosúlván ösze a töbség nyilatkozása, az voxolásra tüzetett. Szatmár, Bihar, Békés, Csanád, Torontál, Somogy, Győr egyike sem szavaztak, – Horvát Ország jelen nem volt, Borsod, Ugocsa, Arad, Posony, Sopron, Vas, Zala, Liptó, Bars, Honth, Veszprém, Baranya, Zólyom, Mosony, Pesth, Szerém, öszesen 16 megyék a Sopronyi javallatot pártolák, s igy a többi 26 megyék voxával a Trencsényi inditvány lőn elfogadva, t. i. hogy a tüzi fajzás iránt a Theresianum urbariom határozása mennyen törvénybe. Mindazonáltal PATAY voxolás közben kijelentévn: hogy ezt minden esetre csak azokra érti, kik a tüzi fajzásnak ususában vannak, s mások csak az usust, mások ellenben az urbarialis tabellában* történt, vagy nem történt feljegyzést vévén sinór mértékül, igen kitetszett, hogy a sokakat minden eddigi materialis urbéri kérdéseknél jobban érdekleni látszó tárgy még eldöntve nincs.
Az urbarialis tabellák, amelyeket a Mária Terézia-féle urbérrendezés alkalmával helységenkint készttettek el a királyi biztosok, 16 rubrikájukban feltüntették a jobbágyok nevét, birtokállományát és kötelezettségeit. A 10. rubrika felirata „Ligna focalia per orgias – tűzre való fa” volt (Pauly i. m. 454. s köv. l.)
September 17-én kerületi ülés. – Elnökség az előbbeni.
SOMSICS mint elnök a tegnapi szavazás közben tett jelentkezések következésében, e következő kérdéseket tüzi ki tanácskozás végett: 1.) Bémenjen e a szerkeztetésbe, hogy a fajzás iránt úr és jobbágy között a barátságos egyezés megpróbáltassék?* 2.) hogy a jobbágyok nem mindenüt kivánhatnak fajzást, hanem csak ott, ahol eddigi is ususában voltak? 3.) hogy csak a hétnek a földes uraság által meghatározandó bizonyos napjaiban legyen szabad fát szedniök?*
Amint a resolutio kívánta. (Iratok, III. k. 36. l.)
Mindkét feltételt az urbéri törvényjavaslat hangsúlyozta. (Iratok, I. k. 514. l.)
Az első tárgynak, t. i. a szabad egyezésnek törvénybe tételét PRÓNAY ugyan szükségtelennek látá, de nem ellenzé. JUSTH csak azon esetre nem ellenzé, ha csupán megengedőleg, s nem kötelezőleg fog emlitetni. – KOCSI HORVÁTH s mások ugy tekinték a barátságos egyezést, mint melly által az urbéri perek három negyed részének eleje vétetik. – Annak tehát törvénybe tétele elfogadtatott.
MARCZIBÁNYI úgy vélekedett hogy a szó töbséggel elfogadott Theresianum urbariom illető pontjainak tisztán s minden mellékesen felvetett inditvány félretételével törvénybe iktatása leg czélirányosab.
FEKETE ellenben emlékezteté a RRket, hogy vannak helységek, mellyeknek határában nincs erdő, de az uradalomnak más szomszéd határbeli erdejében fajzással birtak: ezen beneficium az urbariomba* is béiktattatott, s a hatá rosztályozatának alapjáúl szolgált. Ezen helységek a Theresianum urbariom szerkeztetésének pusztán kivánt törvénybe iktatásával a faizás jóvoltátol megfosztatnának a nélkül hogy a classificatiobol eredett hijány kipótoltatnék.
A helységek urbáriumait négy példányban kellett kiállítani. Az egyik a földesuré, a második a jobbágyoké lett, a harmadik a megye levéltárába került, a negyediket a helytartótanácsnak kellett felküldeni. (Pauly, i. m. 345. l.)
BALOGH emlékezik, hogy tegnap, midőn a Trencsényi inditvány elfogadtatott, Patay a végzést csak azon helységekre kivánta értetni, mellyek a faizásnak gyakorlatában vannak. Ő (Balogh) a végzést igy érteni soha sem fogja, mert igazságtalannak vélné, hogy azon földes úr, ki eddig akár az urbér behozatalakori rendszabás tiszteleténél fogva, vagy akár kegyességből a faizást nem ellenzette, jó akaratja jutalmául örökös terhet szenvedjen, a szigorú kegyetlen földes úr ellenben embertelen keménységeért állandó immunitást nyerjen.
BORSICZKY a tegnap elfogadott Trencsényi inditványnak tiszta alapját abban fejezi ki, hogy a melly helységnek urbariomába a faizás jótékonysága béiratott, annak ezen beneficium továbbá is competál, s bár ha egy óráig sem lett légyen is használattában, urbéri uton visza kell helyheztetnie. Az urbariom lévén tehát e tárgynak már elfogadott alapja, Posony követének aggodalma megszünhet, mert a melly helységnek urbariomába béjegyeztetett az extraterrritorialis faizás azzal kétségkivül továbbá is élni fog. – NAGY PÁL ezen magyarázatban megnyugszik. Az urbariom lévén a végzés alapjának elfogadva, nem a mostani, talán viszaélésekkel teljes gyakorlatot, hanem az urbariom által felállitott helyzetet szükség tekintetbe venni. PFANSCHMID ezt elfogadja, de csak a lehetőség köréig, mert vannak esetek, hogy p. o. a Camara több helységeket birván együtt, azok közös faizást gyakorlottak, később azonban a helységek külön conferáltatván, egyik földes úrnak jobbágyai a más földes úr erdejiben fajzást igazsággal nem gyakorolhatnak. – NAGY PÁL meg van ugyan győződve, hogy a Camara tett ily mocskos eladásokat, de több just senkinek nem adhatott, mint mennyivel maga birt, a faizás kiszolgáltatásának kötelessége tehát a birtokos változása miatt meg nem szünhet, s ha ezen terhet a Kamara nem adta tudtára az impetratornak, csalárdúl cselekedett, s kétségkivül kárpotlással tartozik.
Hoszasb vitatás után kérdésbe tétetett, valjon a fajzás beneficiumát csak azon jobbágyok kivánhatják-e, kik annak használásában vannak, vagy pedig mind azok, kiknek urbéri tabellájában a fajzás beneficiuma fel van jegyezve? 39 voxal 10 ellen az utóbbi elv lőn elfogadva, akár lettek légyen a jobbágyok használatában a faizásnak, akár nem.
DUBRAVICZKY már most azon kérdést vetette fel: mi történjék ott, hol az urbér béhozatalakor volt erdő, be is iratott az urbéri tabellába, de már most nincs? Ő ily esetben nem lát egyéb módot annál: hogy ahol a classificatioban alapúl szolgált a faizás, most pedig már nincs erdő, ott a classificatio alá beszállitassék, s a hijány földel, réttel kipótoltassék, vagy pedig a telek mennyisége, következőleg a praestatiók devalváltassanak.
Ezt, PRÓNAY, JUSTH, PETROVAY és mások nagyon ellenzették, – sokan különös argumentumúl használták, hogy a faizás nem constitutivum, mások hogy az erdő pusztitást közönségesen magának a jobbágyságnak kell tulajdonitani, mások végre hogy a classificatio leszállitása impracticabilis; s ezeknél fogva RAVAZDY és OCSKAY ily helyütt legfeljebb az ölfa vágásnak és hordásnak kötelességét* vélték megszüntethetőnek.
Erről a törvényjavaslat IV. cikkének 8. §-a intézkedett, kimondván, hogy minden egész telkes jobbágy, akit megillet az urbéri telkek állományába tartozó erdőkben a faizás használata, tartozik egy öl fát összevágni és behordani, a házas zsellér pedig félölet. (Iratok, I. k. 527. l.)
DEÁK: Tagadja hogy a tüzifaizás kiszolgáltatását, az ölfa vágás corelativumának elannyira lehetne felvenni, hogy ennek megszüntetésével a földes úr kényétől fügne a faizást megszüntetni. – Nem úgy áll a dolog, hogy a földes úr azt mondhatná: „nem kivánok ölfa vágást, és igy faizást sem adok”, hanem igy áll: „tartozom faizást adni, ti pedig tartoztok ölfát vágni, s hordani”. A vármegyék és helységek classificatiója különféle elveken épül. A megyék osztályztában a népesség, kereskedés emporiumok s a t., a helységekében pedig a helybeli körülmények vétettek tekintetbe, elannyira, hogy ha két helység közül caeteris paribus az egyiknek még fajzása is volt, ez beneficiumnak tekintetett; s e miatt a helység felsőb classisba helyheztődvén keveseb földet, rétet kapott telek utáni állományába. Megszünvén már most ama beneficium, melly minden esetre a jobbágyokat illette, következőleg a földes úr kényétől nem füghetett, igen természetes és igen igazságos, hogy a csorbának pótoltatni kell, ez pedig csupán a Pesti inditvány szerint fog megtörténhetni, a mi ha nehéznek látszik is, de gyakorlatban épen nem kivihetetlen.
BERNÁTH emlékezteti a RRket, hogy a classificatióhoz* nem nyulni igen fontos tekintetek javasolják, nem mozditották azt a RR helyéből akkor is, midőn a vármegyék tabelláját felterjesztették,* ámbár meg voltak győződve, hogy az egész Systematicum operatumban nem lesz tökéletleneb munka ezen tabellánál. A mi extraserialiter jön bé a classificationalis tabellába, az nem constitutivum, annak tehát elveszésével mindég új meg új classificatiót parancsnolni merő zavar, merő képtelenség, mellyből majd az következnék, hogy ahol a jobbágyság korcsmája ország út mentében feküdött, az útnak más felé vételéből a jövedelemben eredett hijányt a földes úr tartoznék pótolni: vagy ahol halászattal birt a jobbágyság, de most a gőzhajó elkergette a halakat, itt is kármentéssel lenne köteles a földes úr. Tagadja, hogy a faizás, melly nem egyéb extraseriale beneficiumnál, alapúl szolgált volna a classificatióban, s kérdi, mit csinálnának a RR azon számtalan helységekkel, mellyek faizással birtak, s még is 3-ik classisba tétettek, valjon egy új classist kivánnának e számukra teremteni? Ő tehát, ha már kell valami kárpótlásnak lenni, egyedül arra áll, hogy az öl fa vágásnak s hordásnak corelata kötelessége megszünjék, de ez is csak azon helyeken, hol maga a földes úr volt oka az erdő elpusztulásának.
V. ö. a 505. l. 15. jegyzettel. A Mária Terézia-féle urbéri rendezés alkalmával a királyi biztosok elnöklete alatt működő bizottságok minden helységet, beneficiumaik és maleficiumaik számbavétele után, osztályba soroltak. Az osztályok megyénkint különböztek, számuk pedig 3–5 volt. A szerint, hogy a helység melyik osztályba került, kellett megállapítani és biztosítani az egy-egy jobbágytelekhez tartozó szántóföld- és rétilletőséget. Pl. az Abaúj megye első osztályába tartozó faluban a telki szántóföld nagysága 22 hold volt, a második osztályúban 24, a harmadik osztályúban 26, míg Hont megyében a csoportok így következtek: 18, 20, 22.
A táblázatot, amely megyénkint feltünteti, hogy az egyes osztályokban mekkora a szántóföldi illetőség s mily nagyságú rét tartozik a telekhez, az országos bizottság urbéri munkálata (Proiectum, 5. s köv. l.) és a törvényjavaslat II. cikke egész terjedelmében közli. (Iratok, I. k. 491. s köv. l.)
NAGY PÁL a compensatiót különféle alakokban ismét és ismét elő terjeszté, s erősen védelmezé, mindazáltal 26 megye voxával 20 ellen az határoztatott, hogy ahol az úrbér béhozatalakor a fajzás bément a tabellába, de már most (akár ki vétkével) erdő nincs, ott a jobbágyság recompensatiót nem követelhet, hanem csak az ölfa vágás és hordás kötelessége szünik meg.
A következett napokban még mindég e tárgyal foglalatoskodtak a KK és RR.
