a) 1834 szeptember 18 Kerületi ülés. Tárgy: Az úrbéri törvénycikkekhez fűzött királyi módosító javaslatok vitájának folytatása. A…
a)
1834 szeptember 18
Kerületi ülés.
Tárgy: Az úrbéri törvénycikkekhez fűzött királyi módosító javaslatok vitájának folytatása. A III. tc. 4. §-a: a jobbágy épületfa-járandósága, makkoltatás.
1834 szeptember 18
Kerületi ülés.
Tárgy: Az úrbéri törvénycikkekhez fűzött királyi módosító javaslatok vitájának folytatása. A III. tc. 4. §-a: a jobbágy épületfa-járandósága, makkoltatás.
Pozsony, Septemb. 24. 1834.
September 18-án Somsics és Bernáth elnökségök alatt tartatott kerületi ülésben, az urbér tárgya feletti tanácskozások napi rendjén következett a III-ik t. cz. 4-ik §-ának az épületi fáizásról szóló 2-ik szakasza.* Emlékezetbe hozom, hogy az Ország Rendei e részben jövendőre nem egyébre kivánták a földes urat kötelezni, mint arra: hogy helybeli folyó áron engedjen épületi fát a jobbágyoknak, s ezt is csak ház, és istálló fedélre (a zsindelyt kivévén) és csak ott, hol ez az erdei rend sérelme nélkül megtörténhetik.* A kir. resolutio ellenben valamint a tüzi faizásnál, ugy itt sem kivánta a jobbágyok sorsát az eddiginél rosszab karba helyhelyztetni; minden esetre bőven tanácskozásra szóllitván fel az ország Rendeit.*
Iratok, I. k. 514. l.
A határozatot az alsótábla 1833 aug. 13.-i országos ülése nem egyhangúan hozta meg. (Országgyűlési Tudósítások, II. k. 52. s köv. l.) A főrendek szept. 17.-i ülésükben szintén ellenezték, javaslatukat azonban hogy az épületi fajzás maradjon meg ott, ahol eddig szokásos volt (uo. 238. s köv. l.), a rendek szept. 23.-i kerületi és okt. 10.-i országos ülésükben nem fogadták el. (Uo. 234., 285. l.)
Iratok, III. k. 36. l.
PFANSMIDT, PRÓNAY, BERNÁTH, az országos szerkesztés megtartása mellett szóllottak; okul adván, hogy miután a jobbágy telek haszonvételének szabad adása vevése megengedtetett, sőt a földes úr a jobbágy épületjeiben lévő tulajdonát is oda ajándékozta, s a jobbágyok mindezt saját tulajdonuk gyanánt eladhatják;* továbbá miután a jobbágynak telkéről való elmozditása törvényes eseteiben is épületjeinek becs árát megfizetni a földes úr jövendőben köteles lenne,* ezek által az eddigi állapot egészen más ábrázatba öltöztetett, s a földes urat arra, hogy épületre való fát ezentul is ingyen adni tartozzék, többé igazságosan kötelezni nem lehet.
A törvényjavslat I. cikkének. 6. §-a értlemében. (Iratok, I. k. 438. l.)
A törvényjavaslat II. cikkének 7. §-a szerint. (Iratok, I. k. 505. l.)
Ellenben BORSICZKY és NAGY PÁL az épületi fajzás jótékonyságát a jobbágyok számára továbbá is fentartani kivánták, a szabad adás vevés behozatala miatt ellenkező véleményre csak azért sem inditathatván: mert e miatt a földes úr legkisebbet sem veszitett a jobbágyi adózásokból s tartozásokbul, igazságos tehát, hogy ha mindent megkap jobbágyától, a mit az előtt kapott, ő is mindent megadjon neki, a mit eddig adni tartozott. Mire JUSTH azt felelé: hogy a földes ur temérdeket veszitett földes uri jussaibol, az usufructuatio szabad adása vevésének miatta, mert elveszitette a telek collatiójának jusát, sőt ha igazat kell mondani, elveszitette a telek proprietását.
DEÁK figyelmezteti a RRket, hogy az országnak nagy részében a telkeknek csekély belső értéke miatt századokig sem fog közbe jönni egy eladás esete; s ha ezen mostoháb vidékeken elpusztul a jobbágy háza, készen lesz elvándorlani, mint azt pénzen felépiteni. Ennek következtében BUSÁN a jobbágyokat addig, mig eladás nem jön közbe, az épületi faizás jótékonyságaiban javallá meghagyatni. – NAGY PÁL pedig a lehető önkényes visza élésekből a földes urra háromolható terheltetés megelőzése tekintetéből nem ellenzé szabályosan törvénybe tétetni: minő kiterjedésü épületeket tartozik épületi fával ellátni. A RR töbsége mindazáltal, valamint a kir. resolutiót, ugy ezen egyeztető módositásokat is félre vetve, 32 voxal 18 ellen az országos végzés mellett maradott.*
Iratok, III. k. 127. l.
Ezután a Plébánusokat tárgyazta 3-ik szakaszban a resolutio által javallott szóbeli változtatás elfogadtatván;* A makkoltatás iránt azon észrevétele volt a kir. resolutionak, hogy mennyiben a RR javallat az eddigi urbariommal,* különösen pedig a Bánátival* és Sclavoniaival* nem egészen egyezne meg, s a jobbágyoknak ezen haszonvétele jövendőre korlátoztatni látszanék, az e részbeni intézkedés egészen a régi urbariomokhoz alkalmaztassék. Ezen különbség abban áll, hogy a mostani országos végzés, miből Magyar országra nézve más idegeneknél 6 xral olcsóbban enged a jobbágyoknak makkoltatást; ezt csak restrictive ad terrenum incolatus, és csak tulajdon szükségökre, nem pedig kereskedés végett engedi meg.* Miről a régi urbérben semmi sem foglaltatik. BALOGH és NAGY PÁL előre tartván azon önkénytől, mellyet a földes ur a jobbágyok tulajdon szükségének meghatározásában gyakorolhatna; szám szerénti határozást kivántak.* JESZENSZKY az adózási tabellát* javaslotta vezérül vétetni. Amaz első módositásnak ellene vettetett, hogy a háznép számátol s egyéb körülményektől függő szükséget általában meghatározni lehetetlen, emennek: hogy az adózási tabellának sinór mértéke magokra a jobbágyokra lenne káros, mert tudjuk, minő hitelességgel szokott vitetni.* Ezen módositások tehát elmellőztetvén s azon kérdés, ha valjon a régi urbérben foglalt szerkeztetés iktattassék e törvénybe, vagy az országos RR törvényjavallata? voxolásra bocsájtatván: 28 voxal 20 ellen az országos szerkeztetés Magyar országra nézve jóvá hagyatott.
A változtatás igen lényeges volt, mivel a görögkeleti lelkészeknek is biztosította a fajzást ott, ahol az eddig szokásos volt. Ezt a kedvezményt az országos bizottság „parochis, utriusque confessionis ministris, popis item et ludimagistris” adta meg. (Modificationes, 7. l.), a kerületi ülés azonban, hogy a görögkeleti papokat kivonja a kedvezményezettek csoportjából, a törvényjavaslatot így változtatta meg: „Parochis utriusque ritus, ministris item utriusque confessonis et ludimagistris”. (Iratok, I. k. 514. l. A tárgyalásokról Kossuth ne emlékezett meg. V. ö. Országgyűlési Tudósítások, I. k. 295. l.) Az 1833 aug. 13.-i országos ülés elé már az a szöveg került, amelyet az országgyűlés, miután a főrendek sem kifogásolták, az uralkodó elé terjesztettek. (Országgyűlési Tudósítások, II. k. 54., 240. l.) A resolutio óhajára most megváltoztatott és elfogadott szöveg így hangzik: „Parochis catholicorum utrisque et Graeci non uniti ritus, ministris item utriusque confessionis et ludimagistris.” (Iratok, III. k. 37. l.)
II. pont. 7. §: „Glandinatio colonis in territorio incolatus sex cruciferis minore, quam alii extranei solvunt, pretio admittatur, in praedialibus vero sylvis beneficio hoc glandinationis ruentur erga censum cum dominio pactandum.” (Pauly i. m. 354. l.)
A bánáti urbárium szerint a földesur, ha van tölgyerdeje, a makkoltatást jobbágyainak a nagyobb sertés után 6, a kisebb után 3 krajcár díj ellenében megengedi, ebben a kedvezményben azonban nem részesülhetnek sem más földesurak jobbágyai, sem azok, akiknek saját területükön makkos erdeik vannak. Makkoltatásra csak nnyi sertés fogadható el, amennyi három hónapig élelmet talál. Ellenkező esetben a földesúr köteles a jobbágy kárát megtéríteni. (Pauly i. m. 198. l.)
A szlavóniai urbárium szerint a makkoltatás a földesúri erdőkben a jobbágyoknak nem tiltható meg, azonban ott, ahol legalább nég yhétre elegendő a makk, a nagyobb sertés után 12, a közepes után 9, a kisebb után 6 krajcár jár census címén a fölesúrnak. Az alattomban behajtott vagy csalárdul bejelentett sertések után a büntetés nem elkobzás, hanem a census kétszeres megvétele. (Pauly, i. m. 628. l.)
Mindkét megszorítást az országos bizottság javasolta: „Glandinatio colonis in sylva dominali, restrictive tamen ad terrenum incolatus sex cruciferis leviore pretio, quam extraneis ad propriam necessitatem et neutiquam quaestus causa admittitur.” (Proiectum, 24. l.)
Az országos bizottság, majd nyomában a kerületi ülés javasolta, hogy a szlavon megyékben a jobbágy saját sertései gyanánt legfeljebb csak tizet makkoltathasson, azonban az 1833 aug. 14.-i országos ülés ezt a megszorítást kihagyta. (Proiectum, 24. l., Országgyűlési Tudósítások, II. k. 58. s köv. l.)
A helységek adólajstromát az ú. n. dicalis constriptio vgy rovatos összeírást.
Ennek a közfelfogásnak adott hangot Fényes Elek is, amidőn idézve a sárosmegyei bizottságnak az adóvisszaélésektől tett megállapítását, amely szerint a dicalis conscriptionak „köztudomásra levő hibás volta, melly az erkölcsiségnek legnagyobb kárára szolgabirák önkényére és az adózók hazug előadására van hagyatva, minden felsőbb vizsgálat és ellenőrzés nélkül történik”, hozzá tette, hogy a legtöbb vármegye adókezelése megegyezik a Sáros megyében szokásossal. (Magyarország sttisztikája, III. k. 21. s köv. l.)
A Bánáti és Tóthországi urbariomoknak illető pontjait pedig a RR közleiratra bocsájtatni határozván, miután ez megtörtént; törvény javallatjokat a Temes, Torontál, Krassó, nem különben Posega, Verőcze és Szerém megyékben divatozott urbérhez alkalmaztatták; de azon záradéktól hogy a földes ur a jobbágyok kereskedésbeli sertéseinek befogadására köteles ne legyen, ezen 6 vármegyékre nézve sem állottak el; részint mivel az urbáriom értelmét a szokás mindenütt ekép magyrázta, részint mivel az igazsággal megegyeztetni nem lehetne, hogy némelly egyes jobbágyok felesleges használlata miatt a földes ur, sőt magok a jobbágyok is fogyatkozást szenvedni kéntelenitetnének. Végre a Bánátusi megyékre nézve még azon világositásban is megnyugdtak a KK és RR, hogy a földes ur csak azon esetben tartozzék kárpotlással a jobbágyoknak, midőn ezek a már törvény erejére emelendő urbariom által megengedett 3 honapi időszak alatt azért szenvednek fogyatkozást a makkoltatásban, mivel a földes ur idegen sertéseket fogadott.*
Iratok, III. k. 127. l. A teljes szöveget l. uo. 217. s köv. l.
