b) 1834 szeptember 19, 20 Kerületi ülések. Tárgy: A jobbágy tüzifa-járandóságáról szóló §. új szövege körüli vita.
b)
1834 szeptember 19, 20
Kerületi ülések.
Tárgy: A jobbágy tüzifa-járandóságáról szóló §. új szövege körüli vita.
1834 szeptember 19, 20
Kerületi ülések.
Tárgy: A jobbágy tüzifa-járandóságáról szóló §. új szövege körüli vita.
September 19-én kerületi ülés. Elnökség az előbbeni. Napi renden volt a tüzi fáizás iránti szerkeztetés rostállata. A szerkeztetés ekép kezdődött: Ubi sylva dominalis in territorio loci adest, et subditi beneficio lignationis hactenus usi sunt, aut ubi lignatio occasione introducti urbarii in beneficia basim classificationis constituentia imputata est s at. Minthogy itt az usus is alapul vétetett,* MARCZIBÁNYI és PRÓNAY azt a végzéssel merőben ellenkezőnek nyilatkoztaták, emlékeztetvén a kerületi jegyzőt, miképen voxok töbségével lett légyen eldöntve, hogy a tüzi faizás beneficiumának követelésére nem az usus, hanem egyedül az urbéri tabellába történt beiktatás adand egyedül just a jobbágyoknak.* TÖRÖK és MAJTHÉNYI tagadták, hogy a jegyzői szerkeztetés ellenkeznék a végzéssel, s legfeljebb csak annyit engednek meg, hogy egy még el nem határozott kérdésre terjeszkedve tul ment a végzésen, mert az ugyan el van határozva, hogy a hol a fájzás az urbarialis tabellába bément, ott továb is illetni fogja a jobbágyokat, akár voltak ekkorig gyakorlatában akár nem, s ennyiben végzés, hogy az ususra nem kell tekinteni; ellenben a hol bé nem ment ugyan az urbariomba, de a jobbágyok még is használlatában vannak; mi történjék ily helyeken? arrol még szó sem volt, s ők kérik a RRket hogy ezen kérdés tanácskozásra bocsájtassék, s voxolásra tüzessék.
A kifejezést a jegyző a eredeti törvényjavaslatból („usi fuissent”) vette át. (Iratok, I. k. 514. l.)
A szept. 17-i határozaatot olv. 532. l.
Sok, a közlésre kevés érdekest nyujtható vitatások folytak tehát, a végzés értelme felett, mellyet PATAY és RAVAZDY világosan úgy értettek s a szerkeztetésben is kitétetni kivántak; hogy ahol a tüzifáizás beneficiuma az urbariomban fel nem jegyeztetett, ott bár ha eddig használatában lettek volna is a jobbágyok, ezentul meg fog szüntetni. Az e kérdés feletti vitatásoknak NAGY PÁL és BALOGH azon nyilatkozással vetettek véget, hogy bár melly örömest pártolnák is Arad és Honth inditványait, kéntelenek elösmerni: hogy az ususnak tekintetbe nem vételét a töbség már elhatározá.
De igen sok más észrevételek is tétettek a szerkeztetésnek ellene, mellyel sem a földes uri jusokat tágitni, vagy legalább meg nem szoritni, sem a jobbágyok állapotját könnyitni, vagy legalább biztositni törekvő fél nem volt megelégedve, s azért többen aprólékos részletes módositásokat, PRÓNAY és NAGY PÁL pedig egész szerkeztetéseket hoztak javallatba, magában értetődvén hogy a tüzi faizás tárgyában tett nyilatkozásaik szellemében igen különböző iránnyal; és ugyan csak a NAGY PÁL javallatában fordult elő egy pont, melly körül későbben a vitatások ösze pontosultak. Felvévén ugyan is az erdőre nézve létezhető különböző eeteket, különösen két esetre nézve világos ellátást ohajtott a törvénybe iktattatni, t. i. 1-ör ha az urbariomba feljegyzett erdő időközben elpusztult, de később ismét felneveltetett, ezen ujolag nevelt erdőbül a jobbágyság reclamálhassa fáizási beneficiumát, 2-or ahol mostanában is elpusztult állapotban van az erdő, arra nézve iktatassék törvénybe hogy az 1807-ki 21-ik törvény rendeletének van helye,* t. i. az elpusztult erdő plágának zárlat alá kell vétetni, s köz felvigyázat alatt felneveltetvén, a jobbágyságot fáziásbeli beneficiumába visza helyheztetni.
A tc., megújítva az erdőpusztítás megakadályozásáról szóló 1791:57. tc.-et, részletesen szabályozza, miként vegye a pusztulásnak indult erdőt a megye sequestrum alá, rendeljen ki zárgondnokot s ez hogyan járjon el.
A mi az első inditványt illeti, azt is ellenzették, s messzevágónak nyilatkoztaták ugyan némellyek, nevezetesen PRÓNAY, mindazáltal a töbség felkiáltása következésében az ELNÖKSÉG végzés gyanánt kijelenté, hogy azt a KK és RR a szerkeztetésben benfoglaltatnak lenni érték. De már a második inditványt illetőleg.
SOMSICS mint elnök először azt jegyzé meg: hogy Sopron követe itt ismét sequestrum szine latt csak a compensatio kötelességét akarja becsusztatni, mellyet azonban a töbség már félre vetett. Egyébiránt maga részéről kijelenti, hogy a sequestrum idaeáját halálban gyülöli, s azt a tulajdon szentségével megegyeztetni semmikép nem tudja; a Sopronyi inditvány értelmét pedig más szavakkal abban találja: valjon tartozik e a földes ur ama szolgaiságot viselni, hogy azon plága, mellyen valaha erdő volt, de most már szöllövé, gyümölcskerté vagy buzatermő földé változtatott, az uri tulajdonnak és a nemzeti szorglaomnak rabbilincsbe szoritásával, a vármegyének zárlatos lefoglalássa alá vétessék, s akaratlan, kelletlen erdővé változtassék.
RUDICS, PETROVAY, PRÓNAY, DÓKUS, OCSKY az inditványt erősen ellenzék, részint a compensatiónak helyt nem adó előbbeni végzés tekintetéből, részint mivel az 1807-ki törvény a compossesoralis földes uri erdőkrül szóll, annak tehát az urbariomban helye nem lehet, részint mivel csak akkor lehetne a jobbágyok részére sequestrumba venni az erdőt, hogy ha az egy részét tette volna a telki állománynak, ezt pedig soha sem tette,* de még csak a classificatio alapjaul sem szolgált,* különben a Helytartó Tanács már régen compensatiora szoritotta volna a földes urakat; ezt azonban a Helytartó Tanács soha sem cselekedte, és még is némellyek most már compossessorrá, condivisionalissá kivánják tenni a jobbágyot, s őtet kinek eddig csak dült fákhoz, s a fák gallyaihoz volt némi jussa, most már az erdő plágának, magának a földnek condominiumába akarják bévinni; és pedig be akarják vinni a gyülöletes sequestrum utján, egy oly törvénynek megerősitésével, mellyet a tapasztalás rosznak, s czél iránytalannak mutatott, miután tagadni nem lehet, hogy épen sequestrum alatt pusztultak el hazánknak legszebb erdői.
A jobbágytelek külső állományába a törvényjavaslat szerint csak szántóföld és rét tartozott, bár éppen a törvényjavaslat (IV. cikk. 8. § külön szól oly erdőkről, amelyek nem részei az urbéri telkek állományának (Iratok, I. k. 527. l.) s ezzel elismeri, hogy vannak abbatartozók is.
A helységek osztálybasorolásánál az erdő kitterjesztését nem vették figyelembe. (Pauly, i. m. 407., 410. l.)
NAGY PÁL az ellenvetéseket czáfolólag tagadja hogy inditványa a földes uri tulajdont csonkitaná, mert tagadja, hogy az erdő, akár publicus tekintetből, akár pedig a jobbágyságnak abból járó beneficiumainál fogva a földes urnak oly magános tulajdona lenne, vagy lett volna valaha, hogy azzal tetszése szerint pusztitólag bánhatna, s pusztitása által a jobbágyokat azon beneficiumtol ökényesen megfoszthatná, melly minden esetre beneficium, és igy akár ki mit mondjon is, lapul szolgált az osztályozatban. Az 1807-ki törvény meglehet hogy hijányos, (ámbár az erdő pusztitások bizonyosan nem azon törvény értelmében, hanem lelkének ellenére történtek), de azért ha hijános is, nem az következik, hogy törüljünk el minden provisiót, bocsájsuk szabad prédára az erdőket, tegyék ki korlátlan önkénynek az adózó nép beneficiumait, hanem inkáb az következik, hogy a törvény hijányait kipótolni törekedjünk.
BORCSICZKY: Csak azt látja hogy a kik ellenzik a Sopronyi inditványt, azok a fajzást pusztán és egyedül grationálévá, kegyelem dolgává akarnák által változtatni. Lássák meg a RR mit cseleksznek, s mik lésznek a dolognak következései!! A földes ur levágatja az erdőt, s ekép megfosztja jobbágyait a tüzi fátol, fáizás helyet fázást adván nekik, utóbb hozzá fog a legelő segregatiójához, a levágott erdőbül kiszakitott minden telek után 4 hold földet, a jobbágyok legelőjét is elveszi,* s igy egy csapással erdőtül, legelőtül fosztja meg. A nemzeti szorgalom tekintete nagyon fontos tekintet, de igazságos ellenben hogy ezt kiki csak ugy gyakorolja, mi szerint más embert illetőségétől meg ne fosszon. Egyébiránt azt sem lehet ellen vetni, hogy a jobbágy fogna zárlatot tétetni az ur erdejére; mert a megye fogja azt tenni, melly ezen hatalommal az 1807. t[ör]vény* erejénél eddig is birt, s mellynek legszenteb kötelessége a jobbágyoknak pártját fogni, hogy illető beneficiumaiktol meg ne fosztassanak.
A törvényjavaslat az egyes jobbágytelekhez tartozó legelő felső határát 16, az alsót 4 holdban állapított ameg. (Iratok, I. k. 512. l.)
1807: 21. tc. 1. §.
Egyébiránt hogy a Somsics által felhozott azon ellenvetésnek helye ne legyen, mintha a KK és RR virágzó gyümölcs és szöllő kerteket, vagy gazdag buza földeket akarnának ismét erdőkké változtatn. BORSICZKY, MARCZIBÁNYI és DUBRAVICZKY a Sopronyi inditványt oda módositották, hogy az csak oly elpusztult erdő plágákra értessék, mellyek mivelés alá nem vétettek, sem bé nem plántáltattak, sem földmivesi használatra nem forditattak, hanem csak mintegy pusztán elhagyatva s elpusztitva hevernek. Maga NAGY PÁL is, látván az ön indítványának ellene tornyosuló akadályokat, késznek nyilatkozott a Trencsényi inditványhoz állani, mellynek tehát el, vagy nem fogadása csak ugyan voxolásra tétetett.
Azonban BALOGH az ekép megszoritott kérdést nevetségesnek tartja, – mert szerintén a dolog igy áll: van két plága, mellyen hajdan erdő volt, a jobbágyságnak mind a kettőbül fáizás competált, mind a kettő elpusztult; most a jobbágyság elveszett beneficiumának helyreállitásárol lévén szó, az mondatik: hogy a melly földes ur buza földet csinált ön haszna tekintetéből az erdőbül, az nem tartozik az erdőt helyre áll<tani, aki ellenben búzával még bé nem vetette, az tartozik. – Ennél fogva valamint ő ugy SOMSICS is, ki sequestrumokra soha és semmi tekintetben szavazni nem kiván, a feltett kérdésre nem voxoltak.
DEÁK azt tapasztalja, hogy a R ugy jártak ezen tanácskozással, mint a Juste millieuvel* közönségesen járni szoktunk, t. i. hogy az igazságot eltévesztjük, s egyik félt sem elégitjük ki. Azt nem akarták a RR kimondani hogy a faizás jótékonysága az urbér osztályozat alapjául szolgált, mert ebből természetesen következett volna a compensatio kötelessége; ezt tehát kimondani nem akarták, ellenben hogy a fáizás csupán az ölfa vágásnak corelativuma, s ahol a földes úr ezt nem kivánja, ott a faizás megszünik;* ezt a RR ki mondani nem merték; – közép utakat kerestek tehát, s im az lett belőle, hogy a Juste milieu senkit ki nem elégit. Azonban miután ily szorongató helyzetben látja magát lenni, hogy az eldöntő elvek közül nem választhat, készebb a sequestrumot (mellynek, mint a tulajdon természet elleni korlátolásának egyéb iránt sok tekinteteknél fogva ellensége) elfogadni, mint a jobbágy fáizását biztositás nélkül hagyni.
A Juste-milieu, helyes közép elve. Pascalnak ez a gondolata az 1830-i júliusi forradalom után Lajos Fülöp uralmának politikai jelszavává lett.
A törvényjavaslat IV. cikkének 8. §-a szerint, a favágás és behordás azokat a jobbágyokat terheli, akik az urbéri telkek állományába nem tartozó erdőkben részesülnek a fajzás előnyeiben. (Iratok, I. k. 527. l.)
BERNÁTH: Megvalja, most hallotta először életében hogy az 1807-ki 21-ik törvény urbarialis törvény. Soha nem volt abban szó a parasztrol, hanem compossessorokrul, különben a sequestrált erdők jövedelméiből is részesitették volna a jobbágyok, a mi soha sem történt. A felterjesztett kérdés iránt pedig azt hiszi: hogy az nem egyéb, mint a recompensatiónak felelevenitése, s ő nem kételkedik hogy már előre agyában van a Sopronyi követnek azon második kérdés: hogy addig is, mig az erdő sequestrum alatt megnő; mi adassék pótlásul a jobbágynak? Mire előre is kijelenti, hogy semmi. Az inditvány alapjaúl felállitott elvekből irtóztató zavarokat gondol következni. Maga a szólló követ némelly Unghoz közel fekvő megyékről tetleges tapasztalása után mondhatja, hogy bár sok erdő van is még kebelökben, de több kiirtott erdőkön számolt az urbér béhozatalakor síkságain, a többi rész ezen megyében is az urbér béhozatala óta kiirtott erdők plágái zárlat alá vétetnének. 67 ezer embernek a kezébe koldus bot adatnék. – Különben is a sequestrumban egyebet nem lát, mint örökös gátját az igazság szolgáltatásának; oly eszközt, melly az adóságot halasztja, de módot nem szolgáltat a kifizetésre, utat nyit a csalásra, s a fél holtat addig tartja biztatással, mig a pondrók meg nem emésztik. Illy oldalai vannak ennek az erdőre nézve is. – temérdek erdőink pusztitattak már el általa, s alatta többé bizonnyal fel sem elevenednek. Ezeknél fogva bár minő sejuestrális inditványát akár Sopron követének, akár kinek másnak teremtett világon soha el nem fogadja.
KÖLCSEY a szavazatra bocsájtott inditvány elfogadását az első Sopronyi inditvány elfogadásábol egyenest következni látja; mer ha az, a ki idő közben felnevelte az erdőt, tartozik tüzi fát adni jobbágyainak, bizonyosan tartozik az is, a ki még fel nem nevelte, s csk ez után fogja felnevelni; ugy de ha az inditvány el nem fogadtatik s ez által erdő nevelésre nem kénszeritetik, soha sem fogja felnevelni, mert reá nézve kedvezőbb a fel nem nevelés, és igy a milyen igazság hogy a jobbágyot illetőségétől megfosztani nem lehet, oly igazság hogy az inditványt el kell fogadni. Egyéb iránt ezen élénk vitatásokat onnan eredetteknek hiszi: hogy valahánszor a propriétás szót megemlitjük, mindég fonák képzetet kötünk ösze vele. Tulajdon csak társaságban lehet, csak társaság által védelmeztethetik, következésképen minden magános tulajdonnak és tulajdoni használatnak alkalmaztatni kell magát a társaság czéljaihoz. Ez azon fő tekintet, melly társaságos életben egyedüli vezér lehet amagános jusok gyakorlatinál. Ezen elvből indult ki a föld kerekségén minden törvényhozás; ezen elvhez alkalmaztatta magát a magyar törvényhozás is, és miután az eddigi vélemény a nemzetségek javainak firol fira szállását a társaság czéljaira nézve szükségesnek vélvén, az aviticitás elvét felállitotta, s azt mondá: ember, ha prédálsz, zár alá jösz! adós ha ősi javaidat szerfelett terheled, zár alá jösz! és zár alá jött! – Igy az erdőkre nézve is azt mondá a társaság: nekem szükségem van reá hogy az erdők conserváltassanak, és igy kiki csak úgy fogja erdejét használni hogy ezen czélt meg ne sértse, különben zár alá jön, és zár alá jött. Ha tehát tisztán magános individualis tulajdon felett is ennyire gyakorolja a társaság legfőbb eminens jusát: hogy ne gyakorolhatná a kérdés alatt lévő tárgyban, midőn olly erdőkrül van szó, mellyek nem kizárólag a földes uraké, mellyeknek birtoka a jobbágyi illetőség kiszolgáltatásának feltételéhez van ragasztva; mellynek használlatában a jobbágy is részt vett, s mellyről most is azt mondják a RR: hogy tartozik az úr jobbágyainak fát adni. Lehet e tehát ezen erdőket oly magános földes uri tulajdonnak állitani, hogy azoknak használatábol a jobbágyot akár mikor, kéj és tetszés szerint kijátszania szabad legyen? Az egész jobbágyi birtok csak oly tulajdon, mellyet a legislatio folyvást a maga provosioja alatt tart, s mellyből az urnak csak oly tulajdoni használat szabad, milyet a törvény megenged. Ezeket szükségesnek tartá a tulajdon ideajára nézve megjegyezni: valamint az tis, hogy oly kevéssé lehet jusa a földes urnak jobbágyait a tüzi fajzás beneficiumától megfosztani, mint a minő kevés jus avan jobbágyainak telek utánni földeit allodialisálni. Ugy de azt mondják: az erdő conservatio czéljára roszúl választott mód a Sequestrum: mert sequestrum alatt pusztulnak erdeink. Igaz pusztulnak, de bizonnyára nem a systema értelmében, hanem a systema ellenére. Itt is csak úgy van a dolog, mint sok más egyebekben; Apáink már akkor, midőn az 1807-ki törvényt meghozták, gondolkoztak egy hátulsó ajtócskáról, mellyen rendeletének szigorúsága alól kibúni lehessen. Már 1807-ben is akadt itt olyan ember, aki igy gondolkozott: „honnan pénzelek, ha erdőm zárlat alá jön?” Ezen gyengéd érzelmű kétségeskedők számára tehát bétették a törvénybe ama gyönyörűséges clausulát, melly az úgy nevezett moderatus ususi zárlat alatt is megengedi;* és ez pusztitotta el az erdőket, nem pedig a Sequestrum. – Ezeknek utánna még kifejti ama Status gazdálkodási elveket, mellyek az erdőknek mint a nemzeti kereskedés naponként becsesb kincsének gondos ápolását, a köz hatósági felügyelés alatt tartását javasolják, s velső előterjesztését az indítvány elfogadására adott szavazatjával rekeszti bé.
A sequestrum alá vett erdőkben az 1891:57. tc. engedte meg a mérsékelt használatot a megye által meghatározandó mertékben (salvo permanente moderato usu per comitatum determinando). Az 1807: 21. tc. éppen mert, mint mondj, az erdők a mérsékelt használatnak színe latt nem ritkán a zárlat idejében mennek tönkre, hogy a használat, melyet biztos határokkal alig lehet szabályozni, a pusztításra ne nyujtson alkalmat, az erdőtulajdonosokat eltiltja a favágástól, s erre a zárgondnokot hatalmazza fel.
Utánna még PALÓCZY szóllott; a tulajdonra nézve fejtegetett elveket azon általános szempontból czáfolólag: hogy a társaságok a tulajdonnak nem megrontására, hanem biztositására állottak össze, s hogy a társaságnak jusa van ugyan szükség esetében egyesek tulajdonát elvenni, de csak kárpótlás, vagy minden tagoknak arányos részesítése mellett, s minden esetre csak akkor, midőn a társaság máskép meg nem menthető.
A voxok igy állottak: Bars, Somogy, Temes nem voxoltak. – Beregh és H[orvát] Ország jelen nem volt. – Sopron, Trencsin, Vas, Zala, Liptó, Komárom, Honth, Győr, Baranya, Zólyom, Esztergom, Mosony, Pesth, Árva, Posega, Verőcze, Szerém, Szathmár, Csongrád, Békés, Csanád, Arad, Torontál, Krassó, összesen 24 megyék, és a sz[abad] kerületek az inditvány elfogadására, a többi 21 megyék ellene szavaztak, és igy voxok töbségével elhatároztatott: hogy az időközt elpusztult oly erdőknek helyreállitása, a jobbágyok fáizási beneficiumának biztositása végett törvényes zárral eszközöltessék, mellyekben ez előtt az urbéri fajzásnak helye volt, s más az erdei intézettől különböző gazdasági czélzatokra nem forditattak.*
Iratok, III. k. 126. s köv. l.
September 20-án kerületi ülés. Elnökség az előbbeni. – Folytatván a tüzi fáizást tárgyazta szerkeztetésnek tegnap végre nem hajthatott hitelesitése; tömérdek vitatások után végtére is nem anyira megnyúgováson, mint idő kimélésen alapúlt, s a további észre vételeknek sokak által országos ülésre tett fentartásával előre ostromlott végzés szerint ekép lőn a szerkeztetés megállapitva: „Ubi sylva dominalis in occasione introducti urbarii, aut per subsequas regulationes addictum est, ibi focalis lignatio subditis et servis Communitatum ex aridis et humi jacentibus lignis, statutis in septimana per Dominium diebus ordinique Sylvanali conformiter, horum vero in defectu erga specialem Dominii assignationem, e vivis etiam arboribus (glandes et fructus ferentibus exceptis) pro propria eorum necessitate competet;* liberum territorio dominali* adest, et beneficium focalis lignationis subditis attamen erit Dominis terrestribus intuitu beneficii hujus eum subditis penes influxum concernentis Co[mita]tus averisonales etiam conventiones inire; hactenus initis vigorem deinceps quoque retenturis. – In illis autem locis, in quibus nulla jam sylva dominalis actu existit, subditi lignationem praetendere non poterunt, at casum in hunc correlata beneficio huic sectionis, et conventionis orgialium lignorum praestatio, etiam si hucdum praeviguiset, abolenda erit; illarum tamen sylvarum cultivationi ope legalis sequestri prospiciendum erit, in quibus subditis lignatio vi urbarii competebat quidem, sed quae subin ita desolatae sunt, ut focali subditorum necessitati, aut prorsus, aut saltim spectata conservationis sylvarum providentia amplius non subserviant, subditique e sequestratis taliter sylvis lignationem post debitam* earundem succrestentiam praetendere valebunt. Si nihilominus praeindicatae sylvarum plagae jam penitus exstirpatae, et seu in agros, seu in vineas, seu quoscunque* a slyvarum destinatione differentes oeconomicos usus transformatae sunt, tales sub ictum provisionis hujus non recident, et reflexe ad has, Dominium* nulla amplius praestandae focalis lignationis obligatione tenebitur.*
statutis in septimana per dominium diebus, horum vero in defectus erga specialem dominii assignationem, e vivis etiam arboribus (glandes et fructus ferentibus exceptis) ordini sylvanali conformiter pro propria eorum necessitate competer. (Uo.)
in territorio loci (Iratok, II9. k. 216. l.).
Kimaradt: duntaxat (Uo.)
in quoscundue. (Uo.)
dominus (Uo.)
Az országos ülés elé került szöveget olv. Iratok, III. k. 126. s köv. l.
