a) 1834 szeptember 23. Kerületi ülés. Tárgy: Az úrbéri III. tc. 6. és 7. §-ához fűzött királyi javaslatok: a földesúri privilégiu…
a)
1834 szeptember 23.
Kerületi ülés.
Tárgy: Az úrbéri III. tc. 6. és 7. §-ához fűzött királyi javaslatok: a földesúri privilégiumok; a jobbágy nád-járandósága.
1834 szeptember 23.
Kerületi ülés.
Tárgy: Az úrbéri III. tc. 6. és 7. §-ához fűzött királyi javaslatok: a földesúri privilégiumok; a jobbágy nád-járandósága.
Posony, September 27. 1834.
September 23-án Kölcsey és Majthényi elnökségök alatt az urbér iránti k[irályi] válasz felett folytatva tartott kerületi tanácskozásban következett a III. tc. cz. 6-ik §-nak folytatása. – Ezen szakasz azt foglalja magában hogy a jobbágyok az elszámlált urbéri haszonvételeken felül másokat nem gyakorolhatnak. – Ezen nem gyakorolható jusok közé számitatik a bolt nyitás jusa is, melly iránt a RR végzését már utóbbi levelemben közlöttem.* Itt van emlékezet a vadászat, halászat, madarászat tilalmáról is, mellyet az Ország Rendei contrabanda, és kártérités büntetésének vetettek alája,* a kir: Resolutio azonban a contrabandát elegendőnek itélvén, a kártéritést kihagyatni kivánta;* a mit némellyek ellenezvén, NAGY PÁL kérdé: hogy ugyan minő kárt képzelnek még a lelőtt vad, vagy madár elkobzásán kivül? Ha csak azt nem akarják kiszámitani, hogy a lelőtt nyúl hányat fiadzott, a madár mennyit tojt volna a földes urnak!! A RR töbsége megegyezett a királyi válasz által javallott kihagyásban. Itt foglaltatik továbbá az is, hogy a vásár, piacz, vám és révbeli jussokat sem bitangolhatják a jobbágyok. – Erre nézve a k[irályi] resolutio bitangolhatják (usurpare) szó helyett exercere kifejezéssel kivánt élni; valamint azt is megemlitetni javallotta, hogy ezen jusokkal privilegium nélkül nem élhetnek a jobbágyok. A KK és RR elfogadták az exercere kifejezést, de a privilégiumnak megemlitését némellyek elfogadni nem akarták, részint mivel lehetnek oly esetek az országban, hogy némelly községek ezen jusoknak privilégium nélkül is gyakorlatában vannak, részint mivel nem akarták ama publ[ico]-politicus kérdést megelőzni, mennyire terjedhet a földes uri tulajdonnal összeütköző privilegiumok osztogatásának hatalma.
V. ö. előbb, 541. l.
Iratok, I. k. 517. l.
Iratok, III. k. 38. l.
A töbség azonban a kir. resolutiot e részben is elfogadta.*
A határozatot Kossuth tévesen jegyezte fel. Az okt. 16-i országos ülés elé került izenet-tervezetben ugyanis, amely a kerületi tárgyalások eredményeit tartalmazza, a rendek kívánják, hogy „a szerkeztetésbe közbe vetetni javalt következendő szavak citra privilegium minthogy a szerkeztetés következő soraiban a királyi kiváltságok említése különben is elő fordul ki hagyattassanak”. (Iratok, III. k. 128. l.)
Továbbá ahol az mondatik a szerkeztetésben, hogy ha valamelly jobbágy földes uri engedménnyel valamelly Curialis Regalis jusnak lenne birtokában, azt a földes úr a rajta fekvő pénzeknek megtéritése mellett visza veheti; Ő Felsége kivánta, hogy a Curialis szó kihagyassék, s ezen visza vétel csak urbéri úton, és re interea integre servata történhessék. – A KK és RR ezen utóbbi észrevételt elfogadták, de a Curialis szó kihagyásában meg nem egyeztek. – Ellenben a kir. válasznak azon észrevétele, hogy a Sclavoniai megyékben divatozó malom taxák (addig, miglen azon malmok viszaváltatnának) fel ne emeltethessenek; nem csak elfogadtatott, hanem POSZAVECZNEK inditványára ezen taxáknak a régi urbariomban foglalt meghatározása* ide által is iratni rendeltetett.*
A szlavón urbárium I. rész 11. pontja szerint a kanalas malom földesúri cenzusa 1 frt, más közönséges vízi malomé kerekenkint 2 frt, dunai és drávai malomé 8 frt. (Pauly, i. m. 628. l.)
Az új törvényjavaslat III. cikkének 8. §-ba. (Iratok, III. k. 223. l.)
A 7-ik §. igy szóllott: Ezen s az előtti czikelyben felszámlált urbéri jótétemények csak az illető helységek határán belöl illetik a jobbágyokat; következőleg a határon kivüli haszonvételekre semmi követelést nem tehetnek, kivévén azon helyeket, mellyek lakossainak akár az urbér behozatalakor, akár az urbéri rendbeszedés alkalmával valamelly jótétemények a határon kivül is kijeleltettek, és az úrbéri könyvbe béiktattattak.* – Erre nézve Ő felsége az elhúzott bé vezető szavakat kitörültetni, a végéhez pedig ezeket hozzá adatni kivánta: Vel iidem secus etiam in actuali, non reclamante Dominio exercito usu constituerentur. – A KK és RR voxok töbségével a kir. választ el nem fogadván, előbbi szerkeztetésök mellett maradtak.*
Iratok, I. k. 517. l.
A határozat feljegyzése nem pontos, mivel a kerületi ülés a bevezető szavak kihagyásához hozzájárult. A királyi resolutio által befejezésül javasolt rész elutasítását a rendek azzal indokolták, hogy előbbi felvilágosításaikban már bőven kimerítették az okokat, „mellyekre nézve a KK és RR többnyire határozatlan, sok önkényes magyarázatokra alkalmatosságot szolgáló, de különben is leg gyakrabban a földes ur további engedményétől függő eddigi használatot a jelen törvényes intézkedések alapjául egyátaljában nem vehetik” (Iratok, III. k. 128. l.)
Hátra volt még a nádlás kérdése,* mellyre nézve kivánta Ő Felsége, hogy valamint a IV-ik t. cz. 8-ik §-ában megemlitetik a 40 kéve nád kivágásnak kötelessége,* úgy itt a viszonyban álló nádlás haszonvétel is világosan törvénybe iktassék. – Ezt CLAUZÁL és SZOMBATHELYI indítványára minden ellenzés nélkül elfogadták a KK és RR; nem különben a nádlás beneficiumának körülirása hozatván szóba, abban is megállapodtak, hogy a jobbágyok eddigi szokás szerint hagyassanak meg a nádlás haszonvételében; de voltak e tárgyban némelly más inditványok is nevezetesen:
A nádlásról a törvényjavaslat III. cikke nem emlékezett meg. A resolutio a III. cikknek a fajzás beneficiumról szóló 4. §-ához kapcsolódva kivánt, hogy olymódon, mint a faellátás, biztosíttassék a nádlás is a jobbágyoknak. (Iratok, III. k. 35. s köv. l.
A törvényjavaslat idézett pontja szerint ott, ahol a földesur a nádlást engedélyezi a jobbágyoknak, ezek neki telkenkint 40 kéve nádat kötelesek kivágni. (Iratok, I. k. 528. l.
CLAUZÁL törvénybe tétetni kivánta hogy a nádlásnak törvény által a jobbágyok különös haszonvételei közé lett számitása, a vizek regulatiójának, s mocsárok száritásának akadályt nem tehet. – Ezen inditvány a többiek sorában mintegy elmellőztetvén, Clauzál a halgatást jóváhagyásra magyarázta, s harmad napon midőn a szerkeztetés rostáltatnék, annak béiktatását sürgette. – Mire
BÖTHY a vizek regulatiójának tárgyát nem itélte az urbariomba tartozandónak; különben is ezen megemlités olyas mit foglalna magában, mintha a jobbágyoknak különben hatalmukban állott volna az ellenkezés: melly suppositum nagyon megtisztelné ugyan a jobbágyokat, de a valósággal épen egyezik, miután őket még csak kérdezni sem szokták hogy hasznosnak vagy károsnak tartják e a vizek lecsapolását. – CLAUZÁL ellenben állitá, hogy tud esetet, mellyben a jobbágyok, nádlási haszonvételöknek a mocsárszáritás miatti megszünése iránt panaszkép folyamodtak a Helytartó Tanácshoz, s a földes urnak alkalmatlanságot okozta: – egyébiránt is jónak és szükségesnek véli, hogy minden nemü jobbágyi viszonyok itt az urbariomban voltakép elintézve legyenek.
NAGY PÁL ezt maga is helyesnek valja a viszonyokra nézve; de itt e tárgyban nem csak semmi viszonyt nem lát, hanem a legnagyobb egyoldalúságra akad. Vannak vidékek, p. o. a Fertő mellyéke, hol a jobbágyság úgy szólván csak nádból él; ha már itt a nádasok kiszáritatnak; a jobbágy élelmét vesziti, a nélkül, hogy a kiszáritott plágábol csinált rétnek hasznában részesitetnék. Ha rétet adnánk neki, ezt ő is jobban szeretné, mint a mocsárt, de minthogy nem adnak, ő bizony nem örül a kiszáritásnak, ha mindjárt paradicsomot teremtenek is a mocsárbul. A szónok hiszi hogy ily terjedelmes plágák kiszárításánál a méltányoság talán reá fogja birni a földes urakat, hogy valami kárpotlást adjanak alkukötés szerint a jobbágyoknak, s azért egy általjában meg nem egyezik, hogy a Csongrádi követ javallata törvénybe tétessék.
A minthogy voxok töbségével az inditvány el is mellőztetett.
Ezután SZOMBATHELYI zaon inditványt tette, hogy valamint elhatározták a RR, hogy ahol urbarialis fáizás fejében egy bizonyos erdő rész kiszakitatott, s a jobbágyoknak magános használlat végett általadatott: bár ha az erdő kivágatott is, a földet mind azáltal megtartják a jobbágyok,* úgy a nádlásnál is, ha már annyira szerencsés nem lehetne hogy a RR kiszáritás közbejöttére, minden esetre kárpotlást rendelnének, kivánja legalább hogy ahol egy bizonyos nádas plága privativus nádallás végett a jobbágyoknak kiszakitatott; ha ez kiszáritatnék, a földnek birtokában maradjanak; a nádlás beneficiumával viszonyban lévő 40 kéve nád kiszolgáltatásnak kötelessége minden esetre felmaradván.
A határozatot olv. fentebb, 532. l.
Ezen inditványt DEÁK pártolá, JUSTH tagadá hogy az erdőre nézve olyas valami végeztetett volna s nem is végeztethetett, mert a jobbágynak tüzi faizás competál, nem pedig az erdő földnek birtoka. – Tagadásában azonban senki sem osztozott.
Az inditványt egyéb iránt RUDICS csak oly értelemben nyilatkozott késznek pártolni, ha hogy a jobbágyok költségén történt a kiszáritás. Ezen nézetet POPOL (N[agy] Váradi kanonok) felfogván állitá: hogy a nádlást nem lehet a faizással hasonlitásba hozni, mert a vizek kiszáritása a földes uraságoknak, jobbágyaik hozzá járulta nélkül temérdek költségeibe kerül. Mire BEZERÉDY a tapasztalásra hivatkozva nyilván ki mondja, miképen a vizek regulátiójához munkájával, s gazdasági foglalatosságainak hátramaradásával annyit contribuált a szegény adózó nép, hogy ennek ellenében a földes urak által fizetett néhány ezer forint tekintetbe sem jöhet. – Ezen ellenvetés tehát elmellőztetett, úgy annak is meghatározása, mennyiben tartozzék a jobbágyság a vizek regulatiójának költségeihez járulni, annál inkáb nem a maga helyén lévőnek itéltetett, mivel hahogy a mocsár száritás urbarialis regulatioval köttetik ösze, a regulatio költségeinek minő arányban viseléséről van e jelen munkálatban általános rendelés.*
A törvényjavaslat VII. cikkének 8. §-a értelmében a felmérés költségeit a földesur viseli, ha ellenben a jobbágyok kívánják a regulatiot, őket terheli a kézi- és szekeres munkák kiszolgáltatása. (Iratok, I. k. 541. s köv. l.)
Továbbá PÉCHY csak oly értelemben akarta az inditványt elfogadni, hahogy a nádas urbarialis illetőségbe adatott a jobbágynak. MARCZIBÁNYI pedig csak azon esetre, ha a jobbágyság bizonyos nádasnak használlatát magánosan, s a földes úr kirekesztésével gyakorolta. Mire névze OCSKAY azt vitatta, hogy ahol oly feltétel alatt adatott bizonyos nádas a jobbágyoknak, hogy mindenik 40 kéve nádat tartozzék a földes úrnak kiszolgáltatni; ezt nem lehet magános használlatnak mondani. – SZABÓ ellenkező értelemben volt, úgy BÖTHY is, kik ezen 40 kéve nádat nem közös használatnak, hanem oly adózásnak tekintik, mint minő a szántó földektöli kilenczed.
Végtére az inditvány el, vagy nem fogadása voxolásra tétetvén, BERNÁTH, hogy világosan megértessék, s a dolog holmi szőrszálhasogatások által zavarba ne jöjjön, e kép voxol: Ahol akár urbariom, akár alkukötés, akár pedig régi szokás által egy bizonyos mocsáros plága a jobbágyságnak magános használlatú nádlás végett ki van szakitva; akár nem; s ha igen, akár azon tulajdon, akár pedig más földes uri nádasokbul szokta légyen azt kiszolgáltatni, a kiszárított nádas földe minden esetre a jobbágyot illesse.
Erre sokan hivatkozván, a töbség akaratja e szerint lőn végzésnek kijelentve, hozzá tétetvén, hogy a viszonyban lévő 40 kéve nád kivágásának s behordásának kötelessége minden esetre felmarad úgy hogy ha természetben nem teljesitethetnék, hanem értük váltságát a törvényhatóság meg fogja határozni.*
Iratok, III. k. 220. l.
Ezeknek következésében BALOGH emlékezteti a RRket, miképen azt végezték légyen a faizás tárgyában, hogy az elpusztult erdő sequestrumba vétessék s ujra felneveltessék,* hahogy még szántóföldé nem változtatott. A szoros logica azt hozná ugyan magával hogy a nádlás iránt is hasonló intézettel biztositassanak a jobbágyok; de mivel nevetséges képtelenség lenne azt határozni, hogy a kiszáradt nádasok ismét viz alá vétessenek, s a száraz föld mocsárrá változtassék; kivánja tehát törvénybe tétetni, hogy nem csak oly helyüt, hol a jobbágyok különös kiszakitott nádast használtak, hanem ott is, ahol promiscue éltek a nádlás jovoltával, hogy ha kiszáritás által ezen jóvoltot elveszitik, számukra kárpotlásul a kiszáritott földnek egybizonyos része kiszakitassék. A mit annyival inkáb igazságosnak itél, mivel a kárpótlás igazságára nézve épen semmi különbséget sem lát azok közt, kik jobbágyaiknak egy bizonyos nádast magános használatra kijeleltek, és azok között, kik az egésznek közös használlatában megtartották jobbágyaikat.
A határozatnak szept. 20-án megállapított szövegét olv. fentebb, 540. l.
Ezen inditvány sokak által pártoltatott, mind azonáltal szavazat utján 20 voxal 19 ellen félre vettetett.*
A nádlásról szóló határozatokat a kerületi ülés külön pontban foglalta össze, s mint 5. §-t illesztette be törvényjavaslatba. (Iratok, III. k. 220. l.) Mivel a boltokról szóló pont is új paragraphus lett, az átdolgozott törvényjavaslat III. cikke nem hét, hanem kilenc pontból áll.
