a) 1834 szeptember 30. Kerületi ülés. Tárgy: Az úrbéri törvényczikkekre adott királyi válasz vitájának folytatása: a községek bel…
a)
1834 szeptember 30.
Kerületi ülés.
Tárgy: Az úrbéri törvényczikkekre adott királyi válasz vitájának folytatása: a községek belső igazgatásáról szóló VI. tc.
1834 szeptember 30.
Kerületi ülés.
Tárgy: Az úrbéri törvényczikkekre adott királyi válasz vitájának folytatása: a községek belső igazgatásáról szóló VI. tc.
Posony, October 5-én, 1834.
Az Urbéri VI-ik t. czikelyt tárgyazta kir. válasz* feletti tanácskozás töbnyire felolvasásbol és felkiáltás általi végzésekből álván, annál kevesb közlésre valóra szolgáltatott alkalmat, mentől inkáb töbnyire csak világositók valának a kir. válasznak legnagyobb részben elfogadott észrevételei, kivévén a következendőket:
Iratok, III. k. 44. s köv. l.
Az 1-ő §-ban általános egyenlő szabályt határoztak az Ország Rendei, melly szerint a községek előljáróinak ezentúl választatniok kellene; nevezetesen kijelentették hogy a község birájának földes uri kijeleés (candidatio) mellett, az esküdtek pedig és kis biráknak földes uri kijelentés nélkül történendő választásához minden helybeli lakosnak, teljes jobbágynak úgy mint házas, és házatlan zsellérnek egyenlően szava lesz.* – Ő Felsége Temes, Torontál és Krassó megyék iránt az esküdtek kinevezése tekintetében az eddigi szokást fentartani,* úgy a választás módjára nézve az egész ország iránt csak annyit kiván kijelenteni, hogy ez mindenüt az ekkorig divatozott szokás szerint történjék.*
Iratok, I. k. 532. s köv. l.
„Electo novorum iuratorum vel confirmatio antiquorum pendet… a dominio”. (Pauly, i. m. 155. l.)
A resolutio határozottan megmondotta, ohgy az esküdteket is a földesúr hozza javaslatba, azzal pedig, hogy a választást „per communitatem” kívánta gyakoroltatni, a zselléreket kizárta a választók közül.
KÖVÉR a Bánáti dolgok iránt azon felvilágositást adja, hogy ott ekkorig magok az uradalmi tisztek szokták volt az esküdteket kinevezni, s ezen hatalommal gyakran a nép bizodalmára épen nem tekintve elannyira önkényesen éltek, hogy miatta fegyveres erő közbejöttére is alkalmat szolgáltatott békétlenségek történtek. Nem kételkedhetnek az Ország Rendei, miképen a Bánsági lakosok is megérték már annyira, hogy előljáróikat ők is úgy, valamint az országnak többi lakosai magok választhatják. Kéri tehát a KK és Rket, méltóztassanak az országos szerkeztetést megtartani, a köz pénzek biztositása tekintetéből azon egyetlen egy hozzá tétellel: hogy a helybeli biróságra urbarialis birtokkal biró személyeket tartozzék a földes ur candidálni.
A KK és RR köz akarattal, minden változtatás nélkül előbbi végzésök mellett maradtak. Mire az elnökség toll vezérlet végett némely okok előadására szólitván fel a KK és Rket, BALOGH azt mondá, hogy ha Ő Felsége elegendőnek találta a nemzeti akarat ellenére pusztán azt mondani: velle suam majestatem* a Nemzet még inkább mondhatja: velle SS et OO s más egyéb okra nincs szükség. BORSICZKY azonban fő ok gyanánt azt hozta fel, hogy a községek elljáróinak választása iránti szokás nagyon különböző, sok helyütt viszaélésekkel teljes, sok helyüt örökös czivodásoknak, s békétlenségnek valóságos kútforrása, ily szokást tehát most, midőn rendszeresen dolgozva, minden viszonyokat állandó lábra helyheztetni s a jobbágyok jussait minden önkény ellen biztositani kelletik, törvény erejére emelni, a törvényhozás czéljával merőben ellenkeznék.*
A „velle Suam Maiestatem Sacratissimam”, „esse voluntatem Sua Maiestatis Sacratissimae”, stb. kifejezések többször is előfordulnak a királyi resolutioban.
A törvényjavaslat indokolása Borsiczky érveit ismétli, a zsellérekre vonatkozólag pedig megjegyzi, hogy a rendek „főképen azt vették figyelembe, hogy minden sorsu és helyzetű lakost, ki a helybeli erőljáróknak tőlük való köteles függéssel tartozik, ezeknek választásába való befolyásától kizárni nem lehet s ki ki az által is választott előljáróknak leg önkénytebb szokott engedelmeskedni”. (Iratok, III. k. 137. l.)
Ugyan csak az 1-ő §. 3-ik fejezetje iránt azon változtatást javalja Ő Felségének királyi válasza: hogy a helység jegyzőjének netalántán szükségesnek vélt elbocsájtása nem a földes úrnak, s magistratualis tisztnek hatalmával (mint az Ország Rendei kivánták) ha nem a földes úr tudtával ugyan, de maga a község által történhessék. – Ezen módositást KK és RR elfogadták.
A 4-ik fejezet arrol szóllott: hogy azon községek, mellyek előljáróikat s jegyzőiket minden földes uri befolyás vagy jóváhagyás nélkül szabadon szoktál választani, szokásukban jövendőre is meghagyatnak. Ezt Ő felsége az 1-ő §. 1-ő fejezetje iránt tett észrevétele következésében mint feleslegest kihagyatni javallotta. A KK és RR ellenben valamint Ő felségének amaz észrevételét el nem fogadták, úgy itt is előbbi szerkeztetésök mellett maradtak.
A Királyi válasznak ezen törvényczikkelyt tárgyazta egyéb észrevételei elfogadtattak; el nevezetesen az 5-ik §-nál az is, hogy ha valamely helységnek számadásait a földes úr rendesen megvizsgálni elmulatná; a vármegye illő rendeléseket fog tenni, hogy azon számadások megvizgáltassanak, de a földes úr költségére.
