b) 1834 október 1. Kerületi ülés. Tárgy: Az úriszékről szóló VII. tc.-hez fűzött királyi módositások vitája.
b)
1834 október 1.
Kerületi ülés.
Tárgy: Az úriszékről szóló VII. tc.-hez fűzött királyi módositások vitája.
1834 október 1.
Kerületi ülés.
Tárgy: Az úriszékről szóló VII. tc.-hez fűzött királyi módositások vitája.
October 1-ő napján kerületi ülés. Elnökség: Vay és Szücs következett az urbéri VII-ik t. cz. Az uri törvényhatóságrol és urbéri perről. Ennek bévezető szakaszában az Ország rendei csupán a jobbágyoknak egymásközt való, vagy idegeneknek a jobbágyok ellen inditandó pereire nézve hagyták meg az Uriszékeknek biráskodási hatalmát; az úr és jobbágy közötti kérdésekre nézve pedig eltörlötték.* Ő Felsége ellenben az uriszéket eddigi hatóságának egész kiterjedésében fentartani kivánta.* Mivel e tárgy a két tábla közötti vitatások alkalmával már igen bőven kimeritettek, * a RR mostanában egyszerű voxolás utján siettek a dolgot eldönteni. A voxok igy állottak: Sáros, Gömör, Beregh, Mármaros, Nyitra, Trencsin, Komárom, Fejér, Mosony, Esztergom, Pesth, Árva, Bács, Thúrócz, Verőcze és Szerém, öszvesen 16 megyék, az egyházi Rend, és a Jászkún kerület a kir. válasz értelmében az uri székeknek teljes épségökben fentartására szavaztak. Ellenben Zemplén, Szathmár, Szabolcs, Borsod, Heves, Torna, Ugocsa, Bihar, Csongrád, Békés, Csanád, Arad, Temes, Torontál, Krassó, Posony, Vas, Nógrád, Zala, Somogy, Bars, Győr, Baranya, Veszprém, Zólyom, Tolna és Posega öszesen 27 megyék s a Hajdu kerület, az előbbi országos végzés megtartására voxoltak. Ülés elején lévén a dolog, a többi 7 megyék még voxoláskor jelen nem voltak. És igy igen nevezetes szó töbséggel a KK és RR előbbi végzésök mellett álhatatosan megmaradtak.
Iratok, I. k. 537. s köv. l.
Iratok, III. k. 46. l. – Ugynezt javasolta az 1833 szept. 12-i országos ülésben a personalis s ugyanezt kivánták a főrendek is. (Országgyűlési Tudósítások, II. k. 201., 272. l.)
V. ö. Országgyűlési Tudósítások, I. k. 411. s köv. I., II. k. 199. s köv. 297., 325. s köv., 357. s köv., 375. s köv., 386. l.
Továbbá az 1-ő §. iránt tett pusztán stylisticai észrevétele Ő Felségének elfogadtatván;* a mi a 2-ik §-ust illeti (melly az urbarialis perekről szóll) ezt Ő Felsége azon előre bocsájtott értelmében kivánta változtatni, melly szerint az uri szék hatóságát ezen nemü perekre is fenhagyatni javallotta. A KK és RR azonban már magát az alapelvet el nem fogadván, a reá rakott épitményt sem fogadhatták el s előbbi végzésök mellett ezen §-usra nézve követeltséggel megmaradtak.
A resolutio csak a szórenden változtatott s egy-két fölösleges szót hagyott ki a törvényjavaslat szövegéből.
A 3-ik §. arrol szóll hogy a rendes, folyó, és semmi kétséget nem szenvedő jobbágyi tartozásoknak megvétele véget a földes úr perre fakadni nem köteles, hanem azoknak teljesitésére jobbágyait földes uri hatóságánál fogva a helybeli előljárók jelenléttében citra tamen personalem laesionem szorithatja. Ő Felsége ezen törvényjavallatot, különösen azon részét is, melly a jobbágyokat személyeiknek önkényes sértéstől biztositja, elfogadja, s az egész különbség, mellyet a tárgyra nézve javal, csak abban áll: hogy a KK és RR ezen önhatalommal megvehető jobbágyi tartozásoknak különböztető jeléül azt állitották fel: Si Dominus terrestris in continuo usu desumptionis similium obligationum jam praeexstitisset. Ő Felsége pedig még ezeket kivánja hozzá adni: Si praeterea circa easdem nulla hactenus ex parte colonorum querimonia proposita, sequaciter res nondum ad statum controversiae deducta fuit.*
Iratok, III. k. 47. l.
Ezen hozzátételt PÉCHY, MARCZIBÁNYI és ANDRÁSSY ellenzék, okúl adván hogy soha sem fog lehetni egy jobbágyi adózás teljesitésére is szoritani a jobbágyot, mihelyst tudni fogja, hogy egy puszta esedező panasz levél által a dolgot controversiába hozhatja, s a földes úrnak hatóságát megállithatja.
Ellenben SOMSICS, DEÁK, FEKETE a resolutiót védették, mert sem az igazsággal, sem a K és RRnek már megállapitott végzéseivel nem vélték megegyeztethetőnek azt: hogy peres ügyben a földes úr maga magának nem csak birája lehessen, de még a birói itélettől függő dolgot önhatalmával executión is kezdhesse. Különben is a kir. válasz javallatában foglalt hactenus szó minden aggodalmat eloszlat, mert ez igen világosan magában foglalja, hogy midőn az uri munka kiszolgáltatásának szokásában volt jobbágy robotra hajtatik, a kötelesség teljesitését el nem tolhatja magátol azon ürügy alatt, hogy panaszra készül fakadni.
A kérdés voxolásra tétetvén, 26 voxal 19 ellen a királyi válasz javallata elfogadtatott.
Ő felségének ugyan ezen pontra nézve következő észrevételei valának: 1-ör azon constructióbul, melly a fent emlitett folyó jobbágyi tartozásokra nézve azt rendeli hogy a földes úr: ad processum contra refractarios coram Jure promovendum non obligatur – a coram Jure kifejezést kihagyatni kivánta. – Ez szintén elfogadtatott. 2-or a §-us második részében, ahol az mondatik hogy a jobbágy urbéri tartományaibol, haszon vételeiből, vagy más javaibol kivettetvén, szolgabiró által viszahelyeztesék. Ő Felsége ezen ellátást csak oly jobbágyi javakról kivánta érteni, mellyeket akkorig békességesen használtak a jobbágyok* s csak azon esetre, midőn via facti vettetnek ki a földes úr által; kivánta továbbá hogy a szolga biró mellett esküdt társa is megemlitessék. A KK és RR Ő Felségének mind ezen észrevételeit elfogadták. Ellenben azon javallatot hogy a reponens sz[olga]biró a köz gyülésnek, és nem a törvényszéknek adja bé jelentését, szó töbséggel félre vetették, s a törvényszék mellet maradtk. Kivánta még Ő Felsége a §. végéhez ezeket is tétetni: salva in utroque casu recursus aut urbariali via. Ezen javallat következésében NAGY PÁL elhatároztatni sürgette, ha valjon az ily summarius visza helyheztetés esetében lészen e hellye a feljebb vitelnek? Mire BORSICZKY azt felelé: hogy summarius ellátás lévén, feljebvitelnek helye nem lehet, hanem szabadságában áll meg nem elégedő félnek birtokon kivül a törvény keresetét elő mozditani. Ebben a KK és RR megnyugdtak, s annak következésében a recursus fenhagyását is, PALÓCZY inditványára a szerkeztetésből kitörültetni határozák.
„si subditorum quispiam ex tenutis et beneficiis urbarialibus pacifice hucdum ursuatis via facti exturbaretur”. (Uo.)
A 4-ik §-us iránt, melly az urbéri viszonybol eredő pereket minden esetben birtokon belől feljeb vitetni rendeli, a királyi válasznak azon javallata fordul elő: fejeztetnék ki, hogy az urbariomtul különböző jogczimből eredő perek nem urbéri útra, hanem a törvények rendes utjára tartoznak. Ezt a KK és RR elfogadták ugyan, mind azáltal NAGY PÁL úgy vélekedett, hogy az örökös urbéri szerződések, bár urbéri viszonyokbul erednek is, de azért midőn invalidatiójukrol van szó, már az V-ik t. czikely alkalmával tett végzés szerint is,* nem urbarialis, hanem egyenesen törvényes utra tartozhatnak, mert ily esetben a szerződésnek mint kölcsönös kötésnek belső ereje forog krédésben. Ezt tehát minden balértelem eltávoztatása tekitnetéből a szerkeztetésbe világosan bététetni kivánta. A mi helyesnek találtatván, FEKETE javallata szerint igy fog törvénybe iktatatni: Si causae e privilegio aut ab urbario distincto juris titulo promanent, aut invalidationem Contractuum pro objecto habeant, in ordinaria juris via (appellata usque Supremum forum intr dominium admissa) pertractandae erunt.* – A §-nak második része pedig a kir. válasz javallata szerint eképen fog módositatni: Causae vero, quae, quaestiones ex urbario vel in hujus nexu initis contractibus promanantes pro objecto habent (a királyi válasznak itt következő imezen szavai coram sede Dominali qua foro primae instantiae suscitandae az előbbi végzés következésében kitörültetvén) ultro quoque in graduali via, consilii Regii Locumtenentialis perinde intra Dominium revisioni subjacebunt.*
A törvényjavaslat V. cikke 1., 2. és 3. §- régi és új örökös kötések felbontását a „törvény útján” teszi lehetővé (Iratok, I. k. 530. l.) s ezt a rendelkezést a szept. 27-i kerületi ülés megismételte. (L. fentebb, 558. l.)
A végleges szöveg, némi módositással, így hangzik: „Si causae ex privilegio aut ab urbario distineto iuris titulo promanent vel vero ad invalidationem contractuum urbarialium suscitatae sint: hae in ordinaria iuris via, appellata usque supremum forum iudiciarium intra dominium admissa, pertractandae erunt”. (Iratok, III. k. 248. l.)
Végleges fogalmazásban amint az országos ülés elé került: „Causae vero, quae questiones ex urbario promanentes pro obiecto habent, aut ad implementum initorum contractuum urrbarialium praeerectae sunt, coram sede iudiciaria comitatus, qua foro primae instantiae suscitandae, in graduali via consilii regii locumtenentialis perinde intra dominium revisioni subiacebunt”. (Uo.)
Az 5-ik §. az urbarialis vétségekről szólván, a személyes sértéseket, s azoknak megboszúlását a büntető törvénykönyvre utasítja,* mind azon más urbarialis vétségeket pedig, mellyek iránt a többi urbéri t. czikkelyekben részletes büntetés fel nem állitatott, poena dupli* büntettetni rendeli. Ezt Ő Felsége a felterjesztett minémüségében el nem fogadja, hanem felszóllitja az ország Rendeit, hogy az urbéri kihágások eseteit specifice kijeleljék s büntetéseket javaljanak, gondosan ügyelvén, hogy az adózók gyengítésére vezető pénz büntetések mennyire lehet, kikerültessenek.
A jogügyi országos bizottság által kidolgozott bütnetőtörvénykönyv II. részének II. osztálya szól: „de delictis, quae iura connata hominis laedunt”. (Codex de delictis, eorumque poenis, 38. s köv. l.)
Az okozott kár kétszeresében.
FEKETE a személyes sértések büntetéseit szintén jónak látná itten elhatározni, s hogy ha a kir. válasznak ezen irányzatában a RR töbsége megnyugodnék, a részletes munka kidolgozása véget küldötséget neveztetni javalna. – NAGY PÁL ellenben úgy vélekedik, hogy bár mennyi tünődés után is nehéz lesz az országos szerketzetésnél jobbat találni, a személyes sértések minden lehető eseteit pedig részletekre szabályozni épen lehetetlen. – DEÁK arra szintén egyátaljában reá nem áll, hogy a mi szorosan a földes uri viszonyok határai közé nem tartozik, az ide vonassék; de hogy az egész urbéri munkálatban elszórt egyes urbéri vétségek ösze szedessenek, s bütnetésök elvekre szedve itt ujolag kijelentessék, azt nem ellenzi, úgy mindazonáltal hogy azon már megállapitott principium szolgáljon itt is vezérül, melly szerint a földes úr ön ügyében biró nem lehet. – BALOGH szintén reá áll ugyan az egyes esetek specificatiójára, de az alkalmaztatás minémüségére névze szorosan ragaszkodik a szerkeztetés elveihez. SOMSICS ellenben a kir. választ azon elven látja épülni, hogy az uri szék a jobbágyi viszonyokra nézve birói hatalommal birjon. Ezt a KK és RR félrevetették, a községek municipalis hatósága ellenben oly lábra hogy az a jobbágyok minden napi apró kihágásait megitélhesse, nincsen felállitva; ha tehát a RR a kir. válasz által javallott részletességekbe ereszkednek, méltán fél hogy ezen szin alatt a földes úr magános biróskodási hatósága találna becsúszni: mire a szónok alkalmat szolgáltatni egyátaljában nem akarván, a Resolutiót el nem fogadja.
Voxolás utján mind az által elfogadtatott ugyan a Resolutio, de a szavatolás közben történt nyilatkozások következésében az Elnökség aként jelenté ki a végzést: hogy a kir. válasz a Zalai követ értelmében fogadtatik el. Azonban némellyek a megszabandó büntetés végrehajtásának hatalmát a földes urra bizni kivánván, DEÁK kijelenté hogy csak azon feltétel alatt fogadta el a Resolutiót, hahogy a RR szerkeztetésének azon elve, melly a birói eljárást megyei küldöttségre és szolgabiróra bizza, vezérül használtatik, különben ha némellyek a földes uri büntető hatóság helyre állitásának értelmében vennék a végzést, készebb az országos szerkeztetésre voxolókhoz által menni. – RÉPÁS hasonló nyilatkozást tőn. Mire NAGY PÁL, FEKETE sőt PÉCHY is azon megjegyzsét tevék, hogy az uriszék hatósága iránt tett végzés után annak helyreállitásárol többé szó sem lehet, annál kevésbé pedig arrol: hogy maga a földes úr gyakorolja azon hatalmat, mellyet uriszék által sem véltek a RR gyakorolhatónak.
Ezeknek következésében a határozásba ment munka kidolgozására titkos szavazat utján küldötség neveztetni rendeltetett, oly meghagyással hogy azon választmány magát a Zalai követ által kijelentett vezér elv sinór ösvényéhez alkalmaztassa.
Egyéb iránt Ő Felségének a t. cz. többi pontjaira nézve tett kevés érdekü aprólékos észrevételei elfogadtattak.*
A lényegtelen, stilusmódositó javaslatokat valóban elfogadták a rendek, azonban a fontosabb változtatások elől elzárkóztak. Így elutasították alapos indokolás kíséretében a 7. §-sal kapcsolatban azt a kivánságot, hogy a remantiális földekből alakított telkek legelőilletőségét a földesúr saját birtokából is kénytelen legyen kiadni. (Iratok, III. k. 48., 140. s köv. l.)
