a) 1834 október 8. Kerületi ülés. Tárgy: Az úrbéri kihágások megállapítására kiküldött bizottság javaslatának 1. §-a: a rest és h…
a)
1834 október 8.
Kerületi ülés.
Tárgy: Az úrbéri kihágások megállapítására kiküldött bizottság javaslatának 1. §-a: a rest és hanyag jobbágy büntetése.
1834 október 8.
Kerületi ülés.
Tárgy: Az úrbéri kihágások megállapítására kiküldött bizottság javaslatának 1. §-a: a rest és hanyag jobbágy büntetése.
Posony, October 11-én, 1834.
October 8-án kerületi ülés. – Elnökség: Noszlopy és Jekelfalusy. Napi rend: az urbéri kihágások eseteinek öszeszedése s büntetése tárgyában kirendelt küldötség munkálata.* – Ennek bévezetésében hivatkozás történik az urbéri törvényczikkelyekben némelly kihágások iránt már tett rendelésekre, hová tartozik: hogy a robotra meg nem jelenő jobbágy kettős munka bérrel büntetettik, s más egyebek, mellyek megemlitésének előrebocsájtásával, imigy szóllott a küldötség javallatának 1-ő §-ussa:
A bizottságot az október 1-i kerületi ülés küldte ki. (L. előbb, 570. l.) A bizottság javaslata a kerületi ülés által elfogadott formájában az úrbéri VII. tc. 5. §-a lett. (Iratok, III. k. 249. s köv. l.)
„Subditus laborem dominalem segniter aut plane cum damno Dominii perficiens, si e testimonio in labore, aut secus praesentium eveniat, quod iterate licet admonitus, poenali huic facto pertinaciter inhaeserit; praeter amissionem bonificationis eiusmodi incongrui laboris, poena insuper unius diei simplicis aresti per Dominum terrestrem, aut authoritate huius fungentem plecti poterit. – Nobilitari praerogativa gaudente subdito in vicem aresti, ad duplicati laboris praestationem modalitate Art[icu]li IV. § 5-o declarata, adstringendo.”
SOMSICS: Ezen szakaszban a földes urat tulajdon ügyében önkényes biráskodás, és büntető hatalmával látván felruháztatni, azt az uri szék iránt történt országos végzéssel,* nem különben a jobbágy személyét minden önkényes sértés ellen biztositó, s már ismételve igen nagy szó töbséggel megállapitott VIII-ik t. czikellyel homlok egyenest megütközni véli, annálfogva el sem is fogadhatja, hanem a biráskodást itt is, mint alább a személyes sértéseknél szolgabiróra bizatni, a büntetést pedig arestom helyett általában nem csak a nemes, de a nemtelen jobbágyra nézve is, a robotra meg nem jelenés iránt tett végzés* hasonlatánál fogva két napi munkára határoztatni kivánja.
Az október 1-i kerületi ülés elutasította a királyi resolutio kívánságát, hogy továbbra is az úriszék hatáskörébe tartozzanak a földesúr és jobbágya közt felmerülő ügyek (567. l. s ezzel az országgyűlés határozatát, amint a király elé terjesztett törvényjavaslat kifejezte (Iratok, I. k. 537. l.) továbbra is érvényesnek tekintette.
A törvényjavaslat IV. cikke 5. §-ának ilyen értelmű végzését (Iratok, I. k. 526. l.) a szeptember 26-i kerületi ülés újból megerősítette. (E kötet 552. l.)
DEÁK hasonló elvekből indulván az inditványt annyival inkább pártolja, mert nem foghatja meg, minő arány lenne az oly határozásban: hogy a robotra épen meg nem jelenő jobbágy két napi munka bért fizessen, (a mint már ez a IV-ik t. czikelyben ekép van megállapitva,) a rosszul dolgozó jobbágy pedig napját is elveszitse, s még testileg is sanyargattassék a büntetésnek egy oly nemével, melly a mivelődés előrehaladtával a legalacsonyitóbbak egyikének tekintetik, és sanyargattassék az ön ügyében felhevült indulattal biráskodó földes ur önkényes hatalmával, melly ellen a 8-ik t. cz. által biztositani akartuk a jobbágy személyét.*
V. ö. Kónyi: Deák Ferenc beszédei. I. k. 108. l.
PFANSCHMIDT ellenben a földes uri hatóság oltalmára szóllott, de előre bocsájtván, minő büntetés volt a kérdésben forgó kihagyások eseteire a régi urbariomban felállitva;* szem előtt kivánván azt is tartani, hogy a büntetés czélja a büntőli elrettentésben áll, az arestomot czélirányosnak nem találja, mert meg van győződve, hogy ezt kivált a felvidéki parasztság, értelmiségének alacsony fokánál fogva, inkáb pihenő napnak, mint büntetésnek tekintené. Helyesbnek tartja tehát, hogy a roszul dolgozó jobbágy a régi urbariom utmutatása szerint is egy, két, három napi munkával büntetessék, de ismételt vétség esetében szintén a M[ária] Theresia urbariomban kiszabott büntetést; ugy mint a 24 botot) fentartatni ohajtja.
A Mária Terézia-féle urbárium VIII. pontjának 3. és 4. §-a szerint a vétkes jobbágy nem büntethető sem pénzbírsággal, sem testi fenyítékkel, hanem egy-két-, legfeljebb háromnapi kézi robot teljesítésével, büntetése kitöltésére azonban szántás, aratás, kaszálás, szüret idején nem szorítható. Ha azonban vétke mégis testi büntetést tesz szükségessé, akkor ez egészséges, erős testalkatú férfi esetében legfeljebb 24 botütés, nőnél pedig ugyanannyi korbácsütés lehet, az idősebb és gyengébb szervezetű pedig, esetleg csak kenyérre és vízre fogva, elzárható. Azonban a börtönbüntetés, kivéve a súlyosabb eseteket, három napnál hosszabb időre nem terjedhet. (Pauly, i. m. 371. s köv. l.)
PETROVAY: A szerkeztetést védelmezvén, nem gondolja, hogy ez a VII-ik vagy VIII-ik czikellyel ellenkeznék. Ugyan is a folyó jobbágyi tartozások megvételére, s a robotra meg nem jelenő jobbágynak két napi munka bérrel büntetésére nézve a földes uri hatóság mind a mellett is meghagyatott, hogy az uri széknek birói hatalma az ur s jobbágy közti viszonyok iránt eltörültetett; annyival inkább fel kell tehát azt itt is tartani, mert ép itt van a rögtönös orvoslásnak legsürgetősb szüksége, mellyre nézve ha akkor, midőn a jobbágy roszul szánt, a földes urat szolgabiróhoz utasitanánk, biztos el lehetne mondani: Dum Roma deliberat, Saguntum perit.*
A mondás Livius XXI. könyve (c. 7. l.) alapján terjedt el.
CLAUZÁL hasonló értelemben van. A szóban forgó §-ust azon oknál fogva nem véli a VIII-ik czikellyel ellenkezni, mert midőn ebben az rendeltetik, hogy a jobbágy személye törvény utján kivül el nem fogattathatik, mellé van téve: exceptis casibus lege definitis és im! itt van ezen kivett eseteknek egyike. De a földes uri hatóság sem ejtheti aggodalomba a RRket, mert ennek önkényét hatalmasan mérsékli azon ellátás, hogy csak akkor büntetheti jobbágyát a földes ur, midőn a jelenlévők bizonyítják, hogy rosszul dolgozott.
BORSICZKY: Somogy követének azon inditványára, hogy az arestom helyébe dupla munka tétessék büntetésül, soha reá nem áll. Véleménye szerint nincs veszedelmesebb dolog, mint oly büntetést felállitani, mellyből a büntetőnek haszna van; a robot duplázásbol pedig haszna van a földes urnak s igy csak az következnék belőle, hogy büntetés ürügye alatt a veszedelmes supererogatiók ismét becsusznának.
BUSÁN hasonlókép a sz[olga]birói biráskodás inpracticabilitásának elveiből támogatja a szerkeztetést, de ismételt vétség esetében a botozást feltartani kivánja.
RUDICS sem botnak, sem börtönnek nem barátja, de barátja azon igazságnak, hogy a magáé kinek megadassék. Valamint a földes ur tartozik kiadni a jobbágy illetőségét, ugy az is teljesitse a maga kötelességét, s ha nem teljesiti, rögtön büntetessék, de a büntetésnek olyannak kell lenni, melly egy részről a büntől rettentsen, más részről az önhaszonleső földes urnak, embertelen gazda tisztnek, vagy zsaroló arendásnak okot ne szolgáltasson arra, hogy jobbágya munkájában gáncsot keressen, s napszámját szaporitni törekedjék. A küldötség javallatát tehát, mind a büntetésre, ind a biróskodásra nézve helyesnek itéli; mert képtelenségnek vélné a földes urat minden egyes robot miatt szolgabiróhoz utasitani, vagy épen forspont és diurnumok fizetésével terhelni. A kik szeretnek külföldi példákra hivatkozni, emlékezzenek, hogy ott minden földes urnak van egy Justicianiusa;* ez minálunk nincs, ha csak nem akarják tehát a RR hogy a f[öldes] uri hatóság tökéletes eltörlése mellet a jobbágyi kötelességek behajtása lehetetlen legyen, parancsolják meg, hogy minden földes ur tartson egy szolgabirót, vagy pedig hagyják meg a küldötség javallatát.
Az ú. n. patrimonialis bíróságokon a földesúr – Németországban a Gerichtsherr vagy Erbrichter – nem maga ítélkezett, hanem jogban jártas tisztviselője, a iustitiarius. Ennek alkalmazásánál a XIX. században a földesurat már csak az ajánlási jog, a ius praesentandi illette meg.
GR. LA MOTTE: A szerkeztetésnek ezen szavait: si e testimonio praesentium eveniat kihagyatni kivánta, mert sokszor senki sincs jelen, sokszor a jobbágyok magok ellen bizonságot nem tennének, különben is a rosz munka maga is bizonság, más egyébre szükség nincs. Egyéb iránt ezen kihagyással a küldötség javallatát elfogadja. A felhozott ellenvetéseknek azt vetvén ellene, hogy az ártatlanul büntetett jobbágynak fenmarad a földes ur ellen regressussa; továbbá a munkárol elmaradás, és rosszul dolgozás közötti hasonlitás iránt maga részéről jobb szereti, ha valaki elmarad a munkárol, mintha roszul dolgozik; mert amazon lehet segiteni, ennek kárai gyakran a termesztésre is kiterjedvén felszámithatatlanok, s így a rosz munkás nagyobb büntetést is érdemel.
DEÁK épen azon elvből indul, mellyet a Bács követe felállított, de ellenkezőt következtet belőle. Valamint a földes ur csak törvényes birája által kénszerítethetik arra, hogy megadja, a mivel jobbágyának tartozik, ugy azt hogy az uriszék iránt tett végzés, nem különben a 8-ik t. cz. megállapitása után, a földes urnak hatalom adassék, melly szerint ön ügyében felhevült indulattal vétkesnek itélt jobbágyát önkényesen büntethesse, sem a viszonyos igazsággal, sem a törvényhozási munkálatban szükséges követeltséggel egyeztetni nem tudja. Ezen öszeütközés bővebb kivilágositására emlékezetébe hivja a RRknek azon országos tanácskozásokat, mellyek a VIII-ik t. cz. és a VII. czikelynek azon rendelete felett folytanak, hogy a földes urnak csak jobbágyai személyének sértése nélkül engedtetik meg a folyó jobbágyi tartozásoknak ten hatalmával béhajtása;* különösen pedig emlékezteti a RRket, hogy az árestom köz értelemmel a személy sértések és testi büntetések sorába számitatott s ezek iránt a jobbágyok minden földes uri önkény ellen biztositattak. Hogy lehet már ezen emberiség, miveltség, erkölcsiség, s igazság javallotta intézkedéssel megegyeztetni, hogy a legszelidebb érzetű jobbágyot, ki munka közben megáll, a tapasztalatlan fiut, ki néha akaratján kivül roszul szánt, a megőszült öreget, ki fáradt tagjait kevéssé pihenteti; az indulatos földes ur, vagy durva gazda tisztje rögtön önkényesen börtönre vettesse, börtönre, melly gyilkosokat, gyujtogatókat, uton rabló meg rögzött gonosztévőket illet!! Maga Gömör követe szükségesnek látja hogy az ártatlan jobbágy földes urának önkénye ellen biztositassék, s ezen biztositást a regressusban véli feltalálni. Ugy de épen ez mutatja, hogy az arestom igazságtalan büntetés neme a jelen esetben, mert az elvesztett becsletet fizetéssel ujrapótolni nem lehet, a kiállott arestomot ki nem állottá tenni teljes lehetetlen; ezen még a talio büntetése sem segitene, a regressus pedig és a reeexecutio merő képtelenség. Ellenben ha munkára itéltetik a rest vagy rosz munkás, itt a regressus s a kárpotlás lehető. Előbbi véleményétől tehát az sem mozditja el, hogy a rosz munka a semmi munkánál károsabnak mondatik, mert a roszul dolgozó jobbágy, a munkárol elhajtatván, a földes ur kára elegendőleg ki lesz pótolva, ha egy kevés rosz munka helyet dupla napszámot kap. Végre a jelenlévők bizonsága megemlitésének kihagyását sem fogadhatja el, mert büntetni itélet nélkül, itélni pedig bizonyitvány nélkül merő önkény lenne, s hatalmaskodás.*
V. ö. Országgyűlési Tudósítások, II. k. 203. s köv. l., Jegyzőkönyv, IV. k. 300, s köv. l., V. k. l. s köv. l.
V. ö. Kónyi: Deák Ferenc beszédei, I. k. 109. s köv. l.
NAGY PÁL: Eddig a pandur bottal állott a dolgozó jobbágy háta mögett, még is tapasztalásbol mondhatjuk, hogy sok jobbágyok pipázással, s állongással töltötték a robot nagyob részét, most eltöröljük ama durva eszközt, melly lealacsonyitó volt, de még is a legrestebbet is munkára unszolta; s ha semmi módot sem hagyunk a földes ur hatalmában, melly által restül, vagy rosszul dolgozó jobbágyát serkenthesse, az egész urbért nevetségessé tesszük. Ha hogy a földes ur olyas mit tartoznék adni a jobbágynak, a minek meg nem adása, vagy rosszul adása rögtönös orvoslást kivánna, mint p. o. ha robot közben enni tartoznék adni a jobbágynak, s emberhez nem illő étket adna neki, kétségen kivül kellene oly hatóságot felállitanunk, melly a f[öldes] urat kötelességének teljesitésére nyomban szorithassa. Igy van a dolog más részről a robottal is. Elkerülhetetlenül szükség a földes urnak módot adni, melly által jobbágyát rögtön kénszerithesse, hogy munkáját becsületesen teljesitse, és szántás közben ne állongáljon minden pillanatban pipát gyujtogatni, különben kinevetnék a jobbágyok a földes urat. Ennél fogva ragaszkodik a szerkeztetéshez. A munka dupláztatás iránt maga is ugy vélekedik, hogy ez supererogatumra vezetne. Az arestomot tehát a jobbágy haszna tekintetéből is helyesb büntetésnek itéli és szem előtt tartván a nép gondolkodását, nem vélné, hogy ez annyira lealacsonyitó terhes embertelen büntetésnek tartatnék, mint a minőnek állitatik. A regressust egyébiránt lehetetlennek erre nézve sem találja, mert elrendelhetjük, hogy az ártatlanságát bébizonyitó jobbágy kárpotlásul valami fizetést kapjon. A katonaságnál szabadságában áll a tisztnek alattvalóját bézáratni, de azért ennek fen marad keresete, ha ártatlanságát bé tudja bizonyitani.
BALOGH ellenben arra hogy a földes ur önkénye biráskodjék, soha rá nem áll. Ez satyrája lenne a VIII-ik articulusnak s annyit tenne, mint a földes urnak egyik kezéből kivenni a botot, s másik kezébe adni. Igaz, van már az urbariomban ezen kivül is sok anomalia, de ez máskép nem is lehet, mert rendelkezünk a jobbágy sorsa felett a nélkül hogy meg kérdeznénk, ha tetszik e neki ezen rendelkezés? pedig látjuk hogy a concessiók az urbariom mellett nem igen testvérileg állanak. De a szónok nem jött ide satyrakat csinálni, hanem az emberiség javára szolgáló törvényeket hozni, satyra lenne pedig, ha egy czikelyt a másikkal ellenkezésbe tennők. Mire BREZOVAY kijelenti, hogy bár örömmel járult légyen is a 8-ik t. cz. alkotásához, de ha ez ellentállana annak, hogy a jobbágyi tartozások bészedethessenek, ugy azon törvényczikkelyt igen czéleránytalannak tartaná.
SOMSICS újolag és újolag felállott a földes uri önkényt s az arestom büntetését ostromlani. Ezt criminalis büntetésnek s azért egy privát tartozás teljesítésébeni hibára nem alkalmazhatónak s különben is csak azon nagy oligarcháknál végrehajthatónak tekinté, kiknek ezen undok czélra kész fogházaik, s familiai tömlöczeik vannak. A szegényeb nemesség nem élhetne a törvény rendelésével, s a legnagyobb károkat is orvoslás nélkül szenvedné, pedig a törvényhozásnak talán csak szentebb kötelessége a szegényebbekről gondoskodni, mint a dus gazdagok önkényét nevelni s durva bánásuk módját oltalmazni. Ha némellyeknek aggodalmuk van hogy a munka kettőztetés büntetése supererogatumokra vezetne, ezen aggodalmat eloszlathatja az, hogy az itéletet, (melly különben is biztonságot fog kivánni) disinteressált személy, u. m. a szolgabiró fogná hozni, ha pedig (a mit végső pontig ellenezni fog) a földes uri hatóság fogadtatnék el; ezen esetre örömest reá áll, hogy a büntetés örve alatt supererogatumokat hajházó f[öldes] ur 200 ftokkal, vagy akár mivel büntettessék.
GYERTYÁNFY hasonló értelemben szóllván ugy hiszi, hogy a jobbágyi tartozások bé nem hajthatása iránti aggodalmon más utakon módokon lehet segiteni, és legroszab esetben is ezen aggodalom a törvényhozás által kitűzött magasb czéloknál tekintetbe nem jöhet.
KÖLCSEY: Ha 200 évvel ezelőtt hozatott volna ily törvény, nem volna rendes dolog, de a mai világbol a régibe visza lépés előtte csudálatos. Sopron követe a botozást maga is el kivánja törülni, még is czéljával ellenkezőleg az arestomot pártolja, holott ez is testi büntetés, nem lesz e tehát ezekben a principiumoknak valóságos ösze ütközése? és nem fogunk e oda visza lépni, mit a régi urbér csak az el nem kerülhető esetekre, csak a javithatatlan jobbágyra rendelt.* Emelni akarjuk a föld porábul adózóinkat, és még is egy legcsekélyeb körülmény előállásával a földes uri önkényt a legalacsonyitób bütnetés nemére felhatamazzuk!! Hogy Magyar Országon, hol a poroszlónak hatalma volt minden orán a jobbágy nyaka közzé verni, némellyek csak bottal hiszik a népet kormányozhatónak, s a kezdet nehézségénél fenakadnak; az igaz, de mit tehetünk mi arrol, hogy őseink azt a mi jó, emberi, és szükséges, már egy század előtt meg nem tevék? Annyi csak ugyan tagadhatlan, hogy midőn az uriszék hatósága az urbarialis viszonyokra nézve eltörültetett, már felállitva lőn azon elv hogy a földes ur ugy mint biró egyátaljában fel nem léphet, hanem csak ugy mint tulajdonos. És igy nagyob hatalommal a törvény által fel nem ruháztatik, mint a mennyi elegendő, hogy jobbágyának rest, vagy rosz munkájából eredhető kárát megtérithesse. Ilyen mód az, hogy vagy ne vágja rovásra a rosz munkát,* vagy fogadjon roszul dolgozó jobbágyának költségére magának bár duplán is napszámost. Edig ugy lép fel a földes ur mint tulajdonos; de hogy még jobbágyát börtönre is vethesse, azt megengedni teljes lehetetlen, mert ez már bütnetés, a büntetés itéletet kiván, itéletet csak biró hozhat, a földes ur pedig ön ügyében sem az igazság, sem az uri szék iránti végzésnél fogva nem lehet. Nem tagadja a szónok, hogy fájdalom! vannak még hazánkban oly alacsony gondolkozásu nyomorult emberek, kik készebbek tömlöczöt, sőt botot is szenvedni, mint fizetni, vagy dolgozni. Nem is lehet ez máskép oly hazában, hol századokig a botsystema uralkodott. De még is népünket általában ezen alacsony gondolkozással vádolni nem lehet, s még azokat is, kiket vádolni lehet, ki kell vennünk ezen baromi helyzetből, szoktatnunk becsülletesb érzelmekre s közeléb vezetnünk az emberi méltóság érzetének jótékony világához; ezt kivánja honunk java s boldogsága, ezt a törvényhozásnak magas feladása, mert tagadni nem lehet, hogy az ember olyan, ahogy bánnak vele. Bánj vele baromul, és barom marad a nép ezered évig is, midőn szomszédjai már a miveltség magas fokára emelkedtenek. Tagadja tehát hogy munka helyébe arestomot rendelni a nép javára szolgálna, sőt kipótolhatlan kárára vezetne, mert továb is nyomorult, lealacsonyitott baromi gondolkozásban vesztegelnék; a szónok pedig emelni, s az emberi méltóság érzelméhez szoktatni akarja a jobbágyságot, ebben fekszik az ő valódi haszna, nem pedig abban, hogy munka helyet börtönnel lakoljon. Sopron követe végre jónak látá az ártatlanul büntetett jobbágy regressusának lehetősége iránt a katonai fenyiték példájára hivatkozni. A szónok őszintén megvalja, hogy a katonaság állapotját épen nem szereti, s annak a szolgai vak engedelmességnek, és maschina forma lételnek teljességgel nem barátja; és igy nem csak hogy a polgári viszonyokat ahoz alkalmazni épen nem akarja, sőt annak idején s helyén minden igyekezetét arra fogja foditani, hogy a katonaság is emberib bánás mód, s más eszközök által szorosban füzessék a polgári érdekekhez, s a vak rettegéssel engedelmeskedő szolgábol hazai polgár alkotassék. És ámbár ezek szerint a polgári szabad életet ama maschinai léthez hasonlitgatni soha sem fogja, elösmeri még is, hogy lehetnek esetek, mellyekben a katonaságnál a börtönzés inkáb megállhat, akkor midőn polgári életben legocsmányabb baromi bánás. Annyi minden esetre áll, hogy a tömlöczre vetett szabadság, a megsértett becsület érzése pénzel nem fizethető. Ennek elvesztével meghalt, csonkultával senyved a polgári élet, és compensationak az arestomnál helye soha nem lehet, mert bár az igazságtalanul tömlöcztetett jobbágy elégtételre maga a földes ur záratná is be magát, az elveszett napot Isten se pótolhatja visza többé, és factum infectum fieri nequit. Az arestomozást tehát egy átaljában el nem fogadja. Vagy érzi a jobbágy ezen büntetésnek nyommasztó sulyát, s ekkor pótolhatlan az elvesztett szabadságnak napja; vagy nem érzi, sőt tán pihenésnek fogja tekinteni, s ekkor erkölcs rontás, baromi érzés eszköze és nem büntetés.
Az urbárium VIII. pontjának 4. §-a (v. ö. fentebb az 5. jegyzettel) ily magyarázattal kezdődik: „Quamvis autem... rustici nec in parata pecunia, nec in corpore puniendi sint, quia tamen eveniret nonnunquam, quemadmodum oris sui libertate aut corpore deliquit, vel secus per peonalem 3 dierum laborem coerceri nequiret, ita ut cundem in corpore castigare oprteat”. (Pauly, i. m. 372. l.)
A jobbágymunka ellenőrzésének kezdetleges formája volt, hogy a földesúr, vagy az ispán a jobbágy kötelezettségének elvégzését az ú. n. rovásbotra véste fel.
Voxolás sürgettetvén, 1-ő kérdésnek az tétetett, ha valjon földes uri hatóságnál hagyassék e ezen esetben a büntetés hatalma, vagy köztisztviselőre bizassék? 33 voxal 13 ellen földes uri hatóságnál hagyatni határoztatott, ugy mint a küldöttségnek fent irtt javallatában foglaltatik.
2-ik kérdés: arestommal büntetessék e a szóban forgó urbéri vétség, ugy amint a küldötség javallá, vagy kétszerezett napi munkával? 26 megyei voxal 21 megye s a kerüeltek ellen arestom határoztatott büntetésül, ámbár SOMSICS és Sz. PÁLY ismételve figyelmeztették a RRket, hogy egyforma viszonyban áll földes ura iránt a nemes és nemtelen jobbágy; egyforma a bün, még is a nemtelen jobbágy arestommal büntettetik, midőn a nemes ember csak dupla munkával adózik. Ha erre nézve elégnek látja a munka kettőztetés büntetését, amarra nézve is elégnek kell lenni, s egyenlő vétséget egyenlő büntetéssel lehet csak a 19-ik században büntetni. Azonban miután a földes uri hatóság lőn büntető birául megállapítva, nehogy a büntető személy ön hasznát találja a büntetésben s ez által kicsapongásokra ingereltessék, a jobbágyra nézve még BALOGH is helyesbnek itélte az árestomot.
3-ik kérdés volt LA MOTTEnak azon inditványa hogy a restül vagy rosszul dolgozó jobbágy büntetésére a jelenlévők bizonyságtétele szükséges ne legyen, ezen inditvány azonban voxolás nélkül felkiáltással félre vettetett. – Ellenben FEKETÉnek inditványa, hogy ezen büntetést másra által változtatni ne lehessen, elfogadtatott, és mivel PFANSCHMIDT voxolás közben azt mondá, hogy ahol nincs a földes urnak tömlöcze, ott a jobbágy kalodában álhatja ki az arestomot, ez ugyan már midőn mondatott is, köz viszatetszéssel fogadtaték, mindazáltal SOMSICS szükségesnek találá a szerkeztetésbe nyilván betétetni, hogy arestom mellett a jobbágynak személyét semmikép sem szabad sanyargatni, a mi szintén elfogadtatván, ezen hozzátételekkel és SISKOVICSnak világosab értelem tekintetéből tett szóbeli módositásával, a §-nak szerkeztetése ugy a mint áll, helybe hagyatott.*
A törvényjavaslat VII. cikkének 5. §-ában az 1. pont, a tanácskozások eredményéül, a következőképen módosult, a változtatásokat és betoldásokat aláhúzással jelölve: „Subditus laborem dominalem segniter aut plane cum damno dominii perficiens, si e testimonio in labore aut secus praesentium eveniat, quod eadem die iterate licet admonitus, poenali huic facto prtinaciter inhaesereit, praeter incongrui huiusmodi laboris non imputationem, poena insuper unius dici simplicis aresti, nullo in caus in alterius corporalis vel cuiuscunque poenae speciem
