b) 1834 október 9 Kerületi ülés. Tárgy: A bizottság javaslatának 2. §-a: a földesurat személyében megsértő jobbágy büntetése.
b)
1834 október 9
Kerületi ülés.
Tárgy: A bizottság javaslatának 2. §-a: a földesurat személyében megsértő jobbágy büntetése.
1834 október 9
Kerületi ülés.
Tárgy: A bizottság javaslatának 2. §-a: a földesurat személyében megsértő jobbágy büntetése.
October 9-én kerületi ülés. Elnökség az előbbeni. – Következett a tegnapnapi renden volt munkálat 2-ik §-usa, melly a küldötség javallata szerint így szóll:
„Subditus cuiuscunque urbarialis praevericationis reus, in specie vero iussis Domini sui terrestris vel huius hominis pertinaciter obsistens, eundemque contumeliis plane aut quacunque personali iniuria afficiens per Districtualem Judlium facta insinuatione citra moram constituendus, reque debite investigata, et realitate delicti comperta, unius usque trium dierum aresto plectendus: si autem qualitas reatus graviorem expesceret animadversionem, Judicio Sedriali submittendus erit, contra nobilem subditum hoc in casu Iuris dumtaxat via locum habere queunte.”
Erre nézve SISKOVICS azon észrevételt tette, hogy a személyes sértések az urbarialis viszonyokkal semmi összeköttetésben nincsenek, következőleg ezen egész §. a büntető törvénykönyvbe tartozik. – Mire DEÁK azt felelé, hogy a régi urbariomban volt ezen vétségekről rendelés téve,* azokat tehát ellátás nélkül hagyva halgatással mellőzni annál kevésbé lenne tanácsos, mert ezen rendelkezés által egy uttal elenyésztetik, t. i. hogy a földes úr ki lenne téve jobbágyai gorombaságainak és személyes sértegetéseinek. – A mint hogy csak ugyan 38 voxal 11 ellen az intézkedés itt az urbariomban megtétetni rendeltetett. – Ezután
V. o. fentebb a 10. jegyzettel.
Gr. L. MOTTE kivánja hogy a földes urnak kezében tartassék fel némi hatalom, melly által magát jobbágyainak gorombaságai és személyes sértegetései ellen tennen hatóságával biztoságban tarthassa s magának rögtön elégtételt szolgáltathasson, különben a jobbágyi függés tartaléka egészen felbomlik és kivált négy szem között mindenféle méltatlansággal illetheti a jobbágy földes urát, a nélkül hogy büntettethetnék, mert a mi négy szem közt történt, azt bizonyítani nem lehet.
DUBRAVICZKY ellenben azt hogy valami büntettessék a nélkül hogy a vétek reá bizonyitatnék, a moralis lehetetlenségek sorába számítja. – DEÁK hasonlóképen azt az igazság szolgáltatásnak minden elveivel elannyira ellenkezőnek véli, hogy e részben bővebb mutogatásokra szükség sem lehet. Felhozza még is példába hogy nemes ember személyéhez más nemes ember sem nyulhat actus amjoris potentiae büntetése nélkül,* de bár mi szentnek és sérthetlennek legyen is ez által a nemes ember személye kijelentve, de azért ha a sérelem bé nem bizonyitatik, büntetésnek helye ott sem lehet. – LA MOTTE azonban különbséget lát egymástól független szabad emberek közötti sértés, és azon eset között, midőn a sértő subordinált állapotban van a megsértett fél iránt. Itt nem csak a sértés megbosszulását, de a függés és uri tekintet fentartását is szükség figyelembe venni, a mi lehetetlenné válik, ha csak a földes urnak legalább annyi hatalom nem adatik, hogy gorombáskodó jobbágyát 24 órára bezárathassa, nem ellenzvén, hogy ha ezen büntetés elegendőnek nem találja a földes úr, magistratualis hatalomhoz legyen kéntelen folyamodni. – BREZOVAY igaznak valja ugyan hogy bizonyitatlanra büntetést szabni nem lehet, de más részről a törvényozás kötelességei közé számitja oly intézetekről gondoskodni, hogy a bün még a legtitkosb esetben is lehetőleg büntetlen ne maradjon.
A nagyobb hatalmaskodás régibb eseteit – nemes házának megrohanása, nemes megölése, megverése, megsebesítése ok nélküli letartóztatása, s birtokfoglalás – a Hármaskönyv II. 42–45. §. sorolja fel, az újabbakat az 1723:10. tc. A büntetés a felperesnek fizetendő homagium lerovása után az alperes személyét illető birtokok elkobzása, úgy azonban, hogy az ingatlanok visszaválthatók. A birtokok 2/3-részben a bírót, 1/3-részben a felperest illeték. (Kelemen, i. m. 1210 l.)
PFANSMID hoszasan szóll azon elv mellet, hogy a jobbágy minden nemü kicsapongásainak büntetésében földes úr legyen az első biró. Igen szerencsésnek tartja hazánkat az eddig divatozott patriarchalis kapcsolat mellet, nem akarja a földes urat a szolgabiró tömlöcztartójává tenni, sem a szolgabírót, ki eddig engesztelő angyal gyanánt szokott járásában fel tünni, faluról falura ostorozva járó szörnyeteggé által változtatni. Ő egyébiránt magokra a jobbágyokra nézve is kedvezőbnek véli a földes urnak biráskodását, mert tapasztalás bizonyitása szerint is a földes úr sohasem szünik meg jobbágyainak szelid attya lenni, holott ellenben a szolgabiró, azon béfolyásnál fogva, mellyet a panaszkodó földes ur restauratio alkalmával birhat, a parasztnak sokkal szigorub birája lenne. – Erre
CLAUZÁL azt feleli: hogy ha oly magasztalásra méltó jóságu a földes uraknak Szepes követe által kidicsért patriarchalis kegyelme, ugy kár a RRnek ezen törvényekről tanakodni, s helyesb üdvességesb lenne a jobbágy sorsát mindenben csak ezen atyáskodó patriarchalis gondoskodásra bizni. Egyébiránt a szónok eloszlathatlan anomaliát lát abban, hogy Szepes követe nem akar a szolgabirónak büntető hatalmat adni, nehogy őt falurol falura járó szörnyeteggé tegye, még is tulajdon azon hatalmat a földes urra kivánván ruházni azt akarja, hogy minden földes úr örökké helyben veszteglő, s annál rettentőb szörnyeteg legyen.
A földes uri hatóságnak az itt szóban forgó vétségekre is leendő kiterjesztése ellen legerősb argumentumul szolgálván az: hogy senki maga ügyében biró nem lehet, erre mind azok, kik a földes uri hatalom mellet szóllottak, feleletül adák hogy az előbbi szakaszban is tulajdon ügy forgott fen a földes urnak, még sem vétetett el tőle a biráskodás. Mire NAGY PÁL kifejté: minő különbség forog fen a tegnapi eset, és a mostani között. Amott a különben el nem háritható károsodás és azon körülmény hogy a jobbágyi tartozások megvétele lehetetlené ne tétessék; elkerülhetetlen szükségünek tette a rögtönös elégtételt: itt ellenben nem csak hogy nincs reá szükség, de sőt ép a személyes sértéseknél forog fen az indulatoknak ama felhevülése, mellyeknek büntető hatalmat engedni nem lehet. – KÖLCSEY hasonlókép hiszi, hogy ha valahol, leginkább a személyes sértéseknél kivánatos ama minden birónál szükséges, de a megsértett félnél soha fel nem találtatható tulajdonság: a hideg vérüség.
PETROVAY ellenben állitja hogy a küldötség javallatának principiuma meg nem egyezik. Constitutiónk elveivel. A mi alkotványunk monarchico aristocratica, az ristocratiának tehát tiszteletét, becsületét minden sértés ellen rögtönös büntetéssel szükség feltartani, ha aristocratica alkotványunkat fentartani kivánjuk. – Erre
DEÁK imigy felelt: Hogy az önkény s igazságtalanság mikép védelmezheti az aristocratiát, meg nem foghatom, sőt a történetek évrajzai hangosan kiáltva bizonyitják, hogy ahol megbukott az aristocratia, mindenütt azért bukott meg, mert önkényt, s igazságtalanságot gyakorlott. És valóban a nagyob rész ellen önkényt gyakorolni, tulajdon tetszésünket állitani a részre nem hajló igazságnak helyébe, már magában magvát hordja a megbukásnak, és enyészetnek. A kik tehát a monarchico aristocratica alkotványt fentartatva látni ohajtják, azoknak tennen érdekjökben iparkodniok kellene, hogy a népnek legcsekélyebb osztálya se szenvedjen önkény, s igazságtalanság alatt, nem pedig oda törekedniök, hogy a népnek legszámosabb osztálya felett némelly keveseknek ön ügyében felhevült indulata biráskodjék. Én nem akarom nemzetemre ama szennyet ruházni, hogy lehet hazánkban ember, kit nem biró, nem törvény, hanem a magát megsértetnek vélt félnek ingerlett szenvedelme itéli.
SOMSICS hasonló értelemben szóll. Azt tudja a Statusok történeteinek lapjaibol, hogy az aristocratia némi kiváltságokkal, s különös jusokkal birni szokott, de hogy önkényes biráskodást gyakorolhasson a polgároknak többi osztályi felett, ezt még életében soha sem hallotta az aristocratia jusai közé számitani. – GHÉCZY szintén oda nyilatkozik hogy az aristocratiat ő is kivánja fentartani, de az emberiség, és a jelen század szelleméhez alkalmaztatva, nem pedig azon sötét századok lelkében, mellyekben ököl és erőszak szolgált igazság helyett.
A kérdés voxolásra tüzetvén, csupán Ungh, Szepes, Gömör, Heves, Beregh, Marmaros, Fejér, Esztergom, Thurócz, Szerém és Horvát ország voxoltak e jelen szakaszban fenforgó esetekre nézve az uri hatóság fentartására. És igy igen nagy szó töbséggel nem ugyan kirekesztőleg a szolgabiró, hanem köz tekintetü tisztviselőség (Magistratualis authoritas) rendeltetett irónak. – Azért mondám hogy ne kirekesztőleg a szolgabiró, mert NOSZLOPY felszóllitá a RRket, ne tekintsék a földes urnak személyében lett megbántását oly csekélységnek hogy az egykét, legfeljeb három napi arestommal elegendőleg megboszultnak látszassék: nagyob büntetésre pedig egyes szolgabiró kényének hatalmat szintén ne adjanak, ha nem különböztessék meg az eseteket oly formán, hogy a §. elején emlitett urbarialis praevaricatio és a földes úr eránti engedetlenség eseteire maradjon meg a szolgabirónak hatósága (sőt MAJTHÉNYI kivánsága szerint könnyités tekintetéből az a vármegye eskütjeire is kiterjesztessék) de a contumelia és personalis injuria büntetése, mint már nagyob tekintetü vétség, a megyei törvényszék elitélésére bizassék. – A mi köz akarattal elfogadtatott, s a §. ahoz módositatni határozatatott.*
A határozat értelmében az 590. lapon közölt szöveg úgy módosult, hogy per districtualem iudlium helyébe per iudium aut iurassorem került, az eundemque contumeliis plane aut quacunque personali iniuria afficiens kivétel pedig oly formában: ominum terrestrem aut huius hominem contumelia plane vel personali iniuria afficiat, pont vége felé a si aulem és qualitas reatus szavak közé ékelődött, az ily vétkes felett nem a szolgabiró, hanem a megyei törvényszék ítélkezett. (Iratok, III. k. 249. s köv. l.)
October 10-én és 11-én a K és RR ezen munkálódást folytatták s be is rekesztették.
