c) 1834 október 11 Kerületi ülés. Tárgy: A javaslat utolsó pontjai: [I.] A földesúr cselédje által okozott károk megtérítése, a k…
c)
1834 október 11
Kerületi ülés.
Tárgy: A javaslat utolsó pontjai: [I.] A földesúr cselédje által okozott károk megtérítése, a kárttevő cseléd büntetése. [II.] Az engedélynélkül makkoltatás és gubacsszedés büntetése.
1834 október 11
Kerületi ülés.
Tárgy: A javaslat utolsó pontjai: [I.] A földesúr cselédje által okozott károk megtérítése, a kárttevő cseléd büntetése. [II.] Az engedélynélkül makkoltatás és gubacsszedés büntetése.
[I.] October 11-én* az előbbi elölülőség alatt tartatott kerületi ülésben, mi után szokot mód szerént a tegnapi végzések szerkeztetése felolvastatott, s köz leirat alá bocsájtatot vólna, – a félbe szakadt tanátskozások fonalát követék kerületi Rendeink, melynek következésében az Urbéri kihágások öszveszedésére kiküldöt kerületi deputatiónak következő pontja latoltatott:
Innen a szám végéig idegen kér írása, Kossuth azonban erősen átdolgozta a fogalmazványt.
„Quoad servitores universim statuitur: ut hi damnum, quod inscio hero, incuria, aut negligentia propriaque in persona committunt, ex conventa servitii mercede, aliisque facultatibus suis compensare teneantur; si vero damnum tale gravi eorum culpa, vel dolo aut fraude patratum est, eum in casum servitores quidem nobiles, in dupla damni resarcitione superius constituta ratione per Judicem Nobilium; ignobiles vero, praeter simplam ejusmodi damni refusionem, in poena insuper unius usque trium dierum aresti stabilita, quoad subditos Judicatus procedura, convincendi erunt, quae poena tunc quoque locum habebit, dum servitor ignobilis commissum citra gravem culpam per se damnum refundere nequit. Illa nihilominus damna, quae servitores per pecora et pecudes heri sui inferunt, omnem in casum per ipsum herum cum regressu ad servitorem compensabuntur.”
Ezen emlékeztetés mindjárt több elv által megtámadtatott. Jelesen ellenzették azt SISKOVICS, GRÓF LAMOTTE, és SZIRMAY azért, mivel általa a nemes szolga dupla, a nemtelen pedig csak egyszerü birságba büntetni rendeltetvén, ezen különbséget rosznak tekinték, – de impractibilitas is láttak a rendelkezésben, mert azon szegény nemes cseléd, kinek egyszeresen sincs miből a kárt megtériteni, még kevésbé fog kétszeresen fizethetni. Hogy pedig ily esetben, kivált midőn a cseléd bér már előre ki van fizetve, a gazdára háramoljék a kárpótlásnak súlya, annyival inkáb igazságtalan lenne, mert a semmivel sem biró, s igy büntetéstől sem félő cseléd ezen rendelkezés által a gondatlanságtol vagy épen malitiátol visza nem tartóztattatnék, s urára, ki a papiroson lévő puszta regresussal kéntelenitetnék megelégedni, száz és száz ftokra menő károkat háritani; a mi practicus életben már részről a szegény nemes szolgák élhetése módját is úgy megszorithatná hogy egy olly nemes sem kapna szolgálatot, kinek a lehető regressusra fundusa nem lenne. – A mi pedig a nemtelen cselédek iránti szerkeztetést illeti, a feljebb mondottak szerént ez is részint lehetetlenséget, részint a gazdának szolgája tettéért való büntetését foglalja magában. A szerkeztetés ugyan tsak a marhál által tett károk megtéritését regressus mellett a gazdának nyakába csapja, ezt ugyan a szerkeztetés csak könnyitésnek s a legritkábban előfordúlható esetnek látszik tekinteni, de a rosz cselédnek, a gondatlan szolgának, az álmot s nyugalmat szerető ifjoncznak önkényes kedve ezt a leggyakoribbá s talán tsaknem minden napivá is teheti, vagy ritkasága mellett is nagyobb csapást okozhat, mint sok más száz mindennapi esetek. Ha tehát a Rendek tzélirányos törvényt kivánnak hozni, figyelmezniök kell, hogy a gazda ne légyen szolgája önkényének kitéve, a rosz tet büntetése is eszközöltethessék, mi csak úgy történhetik, hahogy a nemes cselédek is úgy mint a nemtelenek, a magokébul lesznek kötelesek az okozott kárt s költséget (de csak egyszerün s nem duplán) megtériteni, nem fizethetés esetében pedig testileg büntettetni. – Ezen véleményt BORSICZKY is hajlandó volt elfogadni, azon hozzá tétellel, hogy a büntetésnek nem csak akkor legyen helye midőn a kártékony szolga nem képes az okozott kárt megtériteni, de átaljában mindég, midőn eltökélt gonosz szándékbol eredett a kárositás.
FRIM: Az 1802-ki* 24-ik t. czikkelyt* veszi cynosurának, s kivánja, hogy ha a szolga ura meghagyásábol, vagy inkább tudtával teszi a kárt, – salvo ad ipsum servum regressu, az úr fizesse, azon esetre pedig, ha gazdájának tudta s hire nélkül tette, mivel ártatlanul büntetni a gazdát nem akarja, elfogadja Trenctsény javallatát.
Az eredetiben tévesen: 1807-ik.
A tc. a vadászatról és madarászatról szól s 10. §-ában úgy intézedik, hogy a vadtenyésztő úr a vadkárokért tartozik elégtételt adni, azt pedig, aki az ő külön engedélye nélkül vadászván kárt okoz, miután a kárt megtéríttette vele, megfelelő büntetéssel köteles sújtani.
LA MOTTE pedig azt javallotta hogy ha a tet nagyobb büntetést érdemlene 3 napi arestomnál, – a kárt szolgálja le a megkárositó. – SOMSICS ezen közben figyelmezteti a Rendeket a kiküldött deputatio elveire, melly itt nem azon károkat érdekli, mellyeket a ház mellett szólgáló tselédek ezüstnek ellopásával, kanalaknak elvesztésével s más illyetén tetteikkel okozhatnak, hanem tsak ollyan károkat ért, mellyek a gazdálkodáshoz szükséges cselédek által a tilalmasoknak, réteknek, búzának kiétetésével, s más több illy módokon vétetnek; már ha az illy károk az előterjesztett vélemények szerént fognak büntettetni, úgy a kár soha sem fog megkerülni. Mert valjon lehet e kivánni hogy a megkárositott ember kárpotlás gyanánt vegye a kártékony szolgának 3 napi arestomozását? Ily rendeletekkel csak az industria büntettetnék s a határbeli kártételekre út nyittatnék. A gazdálkodási s mezei viszonyok természeténél fogva is helyesb tehát ily esetekben azt tekinteni, kié lett légyen a marha, melly által kár okoztatott? S kárpotlásra (salvo ad servum regressu) magát a marha tulajdonosát kötelezni, a szolgát pedig arestommal büntetni.
DEÁK: A küldöttség tsak általánosan érintetné itt a kárt, mert annak sok nemei, előszámlálását czéliránytalannak, s nem is helyén valónak tekinté, az általa előterjesztett javallat pedig az eddig elé divatozott hazai törvényeink során alapúl,* mellyek szerint midőn a nemes ember cselédje más rétjébe, búzájába hajtotta ura ökreit és onnan béhajtatott, akár tudott a tet felől valamit az úr akár nem, még is meg kellett a kárt salvo regressu fizetnie. Legjobb e részben ez után is a már eddig divatozott törvények nyomain menni, igaz ugyan hogy igy a szolga sok kárt tehet gazdájának, de még sem olly annyira, mint némellyek a tapasztalással ellenkezőleg gondolják. Mert eddig is fizette a nemes ember béresse által ökreivel tett károkat, még sem lehetett száz ftos csapásokrol hallani. A szerkeztetést tehát annyival inkáb pártolja, mivel különben a földes úr minden kárának megtéritése felől biztositva lenne, ellenben a száz terhektől nyomott adózó nép, kárának megtéritése helyet, földes ura vásott cselédjének 3 napi tömlöczöztetésével beérni kéntelenitetnék.
Igy a Hármaskönyv III. 33. 3. és 4. §-a. 1729:42 tc.
PALÓCZY: Gömör követének véleményét oeconomicus tekintetben sem fogadhatja el, mert ön véleménye szerént a szólló nem jósol köszönetet a büntetés fejében szólgáló tseléd szolgálatáért. Egyébiránt is ki fogja a gazda könyvét megvisgálni hogy ki van e már fizetve a kárt tévőnek conventiója? s lélek szerént el lehet e nézni hogy a 3 napi talán tsak nyugvásnak tekintendő arestom légyen a szegény ember kárának egyedüli pótléka? mi lesz igy réteinkből, vetéseinkből, kivált a Tisza vidékén, hol alig nyilik a tavasz, már is száz meg száz tilalom törések, vetés étetések mindennapi szokott foglalatosságok, s jókor reggel a falukban azzal ditsérik a gazdák az Istent hogy éjjel mitsoda károk tétettek? Tudni kell azon körülményt is hogy a kárt tévők marháikat nem tsak szabadon, hanem kötő fék száron, lovon ülve, bunkós botokkal felfegyverkezve szokták legeltetni, s mihelyt vészt látnak szaladnak, meg nem lehet fogni, vagy ha meg lehetne is, a kerülő nem olly könnyen szenteli fel fejét a búnkós botnak. Már tsak itt is hogy fog büntettetni a kárttévő. De tovább megy, s emlékezteti a Rendeket az itélő székek elrendelésébeni tanátskozásokra, s kérdi mi vólt ott főbb ellen vetésök azoknak, kik a nemesek szolgájit, a városi tanáts birósága alá adni nem akarták? az, hogy azokat a nemesek familiájához számiták, s attól elszakitvani nem akarák,* s hát már ilyen hamar megváltoztak vólna a körülmények? s most, midőn a szegény jobbágyok kárainak megtéritése forog kérdésben, már többé nem tartoznak a nemes ember familiájához cselédjei? Ezeknek következésében a szerkeztetést annyival inkáb pártolja, mivel a gazda tiszt által elkövetett nagyobb érdekü violentiák büntetését is, salvo regressu a földes úr tartozik viselni; ezen kisebb, de a szegény jobbágyságra nézve annál érzékenyeb károk megtéritése alól tehát magát szintén ki nem vonhatja.
Az erre vonatkozó vitákat Országgyűlési Tudósítások, II. k. 495. s .köv. l. és e kötet 66. s köv. l.
RUDICS a javallatot hasonlón igazságtalannak tartja, mintha az rendeltetnék, hogy az adósságot nem az a ki tette, hanem egy harmadik tartozzék fizetni.
ANDRÁSSY: A tárgyat nem tekinti constitutionalis kérdésnek s igy nem a hazai törvények nyomán, hanem az igazság szerént kiván törvényt hozni. Hiszi továbbá, hogy a kérdést legkönnyebben el lehetne dönteni, ha az állapittatnék meg (mit a szalai követ úgy néz, mint meghatározottat) hogy a szolga urának repraesentansa, s igy az minden vétkéről felelni tartozik; de ezen javallat úgy állana, mint az erőszak valóságos maradványa; az Egri Fő Káptalan követje által elő hozott 1802-ki* törvény pedig tsak a vadak által tett károkról szól, ide tehát nem applicalható és igy nem akarván olly törvényt hozni, melly által a gazda szólgája gonosz tette kényének kitetetnék, s földig rontathatnék, – azonban a Bácsi hasonlatosságot is valónak látván – hogy ez bé ne tellyesednék, Baranya és Gömör követeivel tart.
Az eredetiben tévesen: 1807-ik.
DEÁK Esztergom követét hellyesen mondá megtzáfolni azt, mit a szólló soha nem mondot, nem mondotta ugyan is a szolgát ura repraesentánsának, hanem tsak a marhát mondotta az úrénak lenni, melyet mint magáét kiváltani köteles. Jussom van ugyan is nekem egy tsendes házi gazdának azt praetendálni hogy szomszédom marháját őriztesse s nekem kárt ne tétessen, valamint viszonosan néki is van jussa azt kivánni, hogy én az ő marháját ne úgy nézzem, mint valami vadakat, hanem mint az ő tulajdonát; melyekel minthogy nem úgy bánok mint vadakkal, ő sem nézheti vetésemet, rétemet ollyan országosnak, mellyet lerontani szabad. Állana ez még akkor is, habár vadas kertekből kiszabadúlt valóságos vadak tennék is kárt, ez vólt megállapitva hazánkban már 1802-ben* s ez divatozik Ausztriában, s más országokban is, annyival inkáb kell tehát állani, midőn földes úr ökrei, nyájai, gulyái étetik le a szegény ember vetését.
Az eredetiben tévesen: 1807-ik.
Ily vitatások közben a kérdés tsak a körül forogván, valyon a javallat szerént az úr fizesse e a marha által tett károkat, vagy tseléd? ez voxolás alá botsájtatott, s mivel tsak Nyitra, Baranya, Fejér, Esztergom, Ung, Szepes, Gömör, H[orvát] Ország kivánták a szolga tselédre háritani a fizetést, a küldöttség javallata, CSONGRÁD követe azon észrevételével, hogy ha a kár három napi arestomnál nagyobb büntetést kivánna, a Sedria itéljen illendő fenyitéket, elfogadtatott.** – Melly után a következő szakasz olvastatott:
A módosított szövege: mint a törvényjavaslat 5. §-a részének f) pontját, l. Iratok, III. k. 252. s köv. l. Ebből kimaradt a bizottsági javaslat (l. 398. l.) következő része: „quae poenta teae quoque locum habedit, dum servitor ignobilis commissum citra gravem cuipam per se damnum refundere nequit”.
„Subditi nobilitari praerogativa gaudentes reflexe ad illata per se, seu D[omi]nis suis terrestribus, seu sociis subditis cujuscunque speciei damna, quum poenae aresti via hac summaria subjici haud possint, illi prorsus judicatui, procedurae, poenalitatique obnixii erunt, quae relate ad subditis suis damna inferentes D[omi]nos terrestres, superiore puncto defixa sunt”. Ezen szakasz köz felkiáltások által fogadtatván el,* továb mentek a Rendek.
Mint az 5. §. 3. részének e) pontja.
[II.] Damnis quae clandestina glandinatione, aut gallarum collectione Dominio per subditos inferuntur, specifice erui nequeuntibus, reflexe ad haec praetor poenam unius usque trium dierum aresti, superius constituta ratione infligendam, – in specie a quolibet, pro glandinatione clendestine impulso setigero, soluti per alios census duplae desumtione, quoad gallas vero adrepertae quantitatis confiscationi locus erit.”
Ezen szakasz is elfogadtatott azon hozzátétellel, hogy a lopott mak a gubacs lopással hasonló tekintetbe jöjjön, s ha a confiscatio már lehetetlen lenne, a kár minden esetre megtéritessék.* – A következő, s utólsó szakasz PFANSMID azon inditványának, hogy a kegyetlenkedés esetére nézve a földes úr ellen itt kimondott criminalis actio meg ne emlitessék, mivel az büntetésének meghatározásával egyetemben a büntető törvénykönyvre tartozik. – ugy SZÉL azon inditványának is hogy az indebite szó kitüröltessék, nagy szó töbséggel lett elmellőzésével, ellenben SOMSICS által a fiscalis actioban elhatározandó büntetés világos kiszabására intézett inditvány elfogadásával, eként lőn meg állapitva:
Az ily módon kibővitett szöveget mint az 5. §. 3. részének c) pontját l. Iratok, III. k. 251. l.
„Quemadmodum autem D[omi]no terrestri contra subditos casu praemissorum, pertinaci renitentiae aut malitiae junctorum excessuum, praevaricationum, atque damnificationum iterato recurrente, ad amotio nem modalitate Art[icu]li 1.i §-o 12-o praescripta,* procedere integrum est, ita D[omi]nus etiam terrestris, damna subditis suis positivo studio iterato inferens, aut subditum indebite, vel ultra mensuram praedefixa procedurae norma stabilitam, poena afficiens, actore fisco Magistratuali in poena pro ratione qualitatis excessus ab 50 f[lore]nis usque 200 f[lore]nos judicialiter defigenda, inque una medietate laeso, in altera vero cassae Co[mita]tus domesticae cassura convicendus, in casu vero saevitiei criminali quoque actione ad praestandam laeso satisfactionem adstringendus, commensurataeque delicto poenae subjiciendus eriti graviorum per subditos aut servitores patratarum excessuum, damnificationumque vindicatione ad activitatem sedriae pertinente.”*
Az idézett pont a jobbágynak az úrbéri telekből való elmozdíthatásáról intézkedik. (Iratok, III. k. 200. l.)
V. ö. Iratok, III. k. 253. s köv. l. – A kerületi ülésben megállapított pontok a Kossuth ismertetésétől eltérő sorrendben alkották az úrbéri VII. tc. 5. §-át.
October 12-én vasárnapi szünet.
October 13., 14. és 15-ik napjain Siskovics és La Motte elnökségök alatt tartatott kerületi ülésekben az urbariom iránt már be végzett munkálatnak országos ülésbe vitele előtt a kerületek kezdeményi joga tekintetéből elkészitetni szükséges, de csupán az izenet deák forditásábol álló felirási javallatnak,* a törvény czikelyek forditásának,* s a Duna regulatiója tárgyában határozott izenet* szerkeztetésének rostálatával foglalatoskodván a KK és RR, közlésre méltó tárgy elő nem fordúlt.
Iratok, III. k. 143. s. köv. l.
A kerületi módositások alapján készült új úrbéri törvényjavaslat szövegét l. Iratok, III. k. 194. s köv. l.
A felirattervezet szövegét, l. Iratok, III. k. 275. s köv. l.
