b) 1834 október 10 Kerületi ülés. Tárgy: A fenti javaslat további pontjai: a kárttevő jobbágy büntetése.
b)
1834 október 10
Kerületi ülés.
Tárgy: A fenti javaslat további pontjai: a kárttevő jobbágy büntetése.
1834 október 10
Kerületi ülés.
Tárgy: A fenti javaslat további pontjai: a kárttevő jobbágy büntetése.
October 10-én kerületi ülés. Elnökség: Noszlopy és Jekelfalusy.
A napi renden lévő tárgy következő pontja ekép szóllott:
„Illorum autem damnorum, quae gravi culpa, aut dolo, fraudulenta item nonae, vel in vicem hujus usuvenientis decimae occultatione, et per quascunque urbarialium praescriptorum transgressiones Domino per subditos aut respective per hos ad invicem illata fuissent, discussio ad activitatem districtualis Judlium pertinebit, qui negotio in praesenti primorum loci debite investigate, doloque aut graviori culpa, damnificationis item realitate compertis, damnum patrantem subditum, ultra eadem ratione eruendi damni expensarumque resarcitionem in poena quoque unius usque trium dierum aresti convincet, hujusque sui decisi effectum, si damnum in concreto sumptum 60 fl[ore]nos non exsuperaret, salva solum extra Dominium ad Sedriam appellata, ultra hanc summam autem secuta duntaxat revidendae per sedriam Co[mita]tus sententiae suae approbatione precurabit.”
Erre nézve PFANSMID azon inditványt teszi hogy a két jobbágy közötti kár tételek kérdésének elitélése s a vétkes jobbágynak megbüntetése nem a szolgabiróra, hanem annyival inkább a földes urra bizassék, mivel ámbátor az urbarialis kérdésekre nézve eltörültetett is az uriszék, a jobbágyok magános pereire nézve mind azáltal első biróságnak továbbá is meghagyatott.*
V. ö. az úrbéri VII. tc. bevezetésével, Iratok, I. k. 537. l.
SOMSICS ellenben a szerkeztetést védelmezvén úgy hiszi hogy bár meghagyatott is az uri széknek két jobbágy közötti biráskodása, mind azáltal távol volt a RR értelmétől hogy az uriszéknek büntető hatalmat adjanak, annál kevésbé adhatnak tehát magának a földes úrnak ilyes hatalmat.
FEKETE ezt ugyan maga sem kivánja, de épen azoknak következésében, mellyek az uriszék iránt végeztettek, oda módositja Szepes követének inditványát: hogy a kárnak felbecsülése rögtön megtörténjék ugyan, de úgy a kár kielégitésének eszközlése, mint a büntetés elrendelése s végrehajtása ne magára a földes uraságra, de nem is a szolgabiróra, mint a szerkeztetésben javaltatik, hanem az uri székre bizassék.
SZENTPÁLY azonban jobnak látta volna a két jobbágy közötti kérdéseket ide nem zavarni, mert ezek nem urbarialis excessusok, a jelen munkálatba pedig csak azok tartozhatnak. – Ezen vélemény mind azáltal támogatásra nem találván, Szepes követének inditványa a redactióval ellentételben szavazatra tüzetett. A redactiót tisztán csak 14 megyék pártolták, annak tehát megbukása világossá lőn, de a másik részre voxolók közül igen sokan nem Pfansmidnak hanem Feketének (amattol nagyon különböző) értelmében szavaztak, mellynél fogva nyilván látszott, hogy ha azok, akik a redactiót pártolva kiseb számban maradtak, Feketéhez állanak, ez fog győzni, s Pfansmid inditványa megbukik. Ennek következésében legelőb Balogh, utánna Deák, Somsics, és (csupán az egy Gyertyanfit kivéve) mint a 14-en által mentek Posony követének véleményére, a mit is látván PFANSMID, ezen inditványt igen megszoritólag igyekezett magyarázni, azt állitván, hogy Posony követe csak az arestom megitélését kivánta uri székre bizni, nem pedig a kár megtéritetését is, mellyet a földes urnál ohajtott meghagyatni, annyival inkáb, mivel a itélő székek rendbeszedésében is adatott a földes úrnak 60 ftig summarius biráskodás hatalma.* – FEKETE azonban válaszúl adá, hogy ő legjobban fogja tennen maga tudni a maga véleményének értelmét, s azért ujabban is kijelenti, hogy nem csak a büntetés megtéritését, de a kár megvételét is az uri székre kivánja és nem a földes úrra bizatni, s csak a becslést ohajtja desinteressált személyek által nyomban megtétetni. De BORCSICZKY (a ki egyébiránt eredetileg is Szepes inditványára szavazott) kijelenté hogy ő ezt ily értelemben el nem fogadja, hanem úgy, a mint azt Pfansmid magyarázta volt. – Mire DEÁK megjegyzé, hogy ezen épen nem csudálkozik, miután Trencsin követe eredetileg a Szepesi inditványra szavazott. Mindazáltal a végzés értelme nem attol füg, miként érti a Posonyi inditványt Trencsinnek követe, mert ő Szepes vármegyével egyetemben a kisebb számban áll, a szónok pedig kivánja hogy az elnökség jelentse ki töbség szerint a végzést. – erre Noszlopy kijelenté, hogy a redactio pártolóinak által menetele után a Posonyi inditványt szembetünő töbség fogadja el. – Azonban a Szepesi inditvány pártolói, s kivált ANDRASSY (de a praesidialis nyilatkozás előtt) a töbség értelmét nem vélték világosnak lenni, s uj voxolást sürgettek; a miből némi keserüség is kezdett vitatás közben eredni. – PALÓCZY ezeket mellőzvén, szorosan a dolog érdemében szóllott. Pfansmidnek utóbbi előterjesztésére azt adván válaszúl: hogy a summarius biróskodástul vett hasonlitás nem áll, mert itt nem a kár mennyisége a fő dolog, hanem a culpa gravis vagy dolus megitélése, s igy bün feletti biráskodás, mellynek azután következése a kártérités: ő pedig soha sem hallott még oly esetet, hogy p. o. a tolvajsággal vádolt emberen először vegyék meg a kárt, úgy itéljenek felette, ha bünös e?
A bíróságok rendezéséről szóló törvényjavaslat XIV cikkének 3. §-a értelmében, (Iratok, II. k. 349. l.)
Némi vitatások után NOSZLOPY előbbi praesidialis kijelentésének ellenére a kérdést csak ugyan újra szavazat alá bocsájtotta. Mire BALOGH igy szavazott: Én ugyan nem tartanám magamat kötelesnek egy már eldöntött kérdés felett ujra voxolni, de millió jobbágyok sorsárol lévén szó, e mellet csekély személyem tekintetbe sem jöhet, erőszakot veszek tehát magamon, s a Posonyi inditványra voxolok. – SOMSICS igy: Nekem se most, se máskor nem kell az uriszék, de még kevésbé kell az authoritas dominalis, s ily helyzetben lévén, két rosz közül a kisebbet választom, s a posonyi inditványra szavazok. – BÖTHY hasonlóképpen: ÉN, úgymond, chemiát nem tanúltam, s az ily resolutiokhoz nem értek, hogy a jobbágy erszénye a földes uré, személye pedig az uriszéké legyen.
Ezek szerint ezen ujobbi szavazatot utján is 27 voxal 19 ellen a Posonyi inditvány fogadtatván el, a szerkeztetésnek elhúzott sorai kitörültettek,* s helyökbe a szakasz végére ezen toldalék ragasztatott: „Si vero damna hujus generis per subditos ad invicem committuntur, eadem judicio sedis dominalis obnoxia, ibidemque superius defixa modalitate ac poena vindicanda erunt”.*
V. ö. előbb, 594. l. az aláhúzott mondattal, amelynek következtében a jobbágyok egymás közötti perei az illetékes szolgabíró elé kerültek volna.
A módosított szöveget l. Iratok, III. k. 250. s köv. l.
Kérdé most az ELNÖKSÉG, ha van e még a RRnek ezen két pontokra nézve valami észrevételök?
SISKOVICS látván hogy a szerkeztetésbeni esetek közé az erdőben tett károk is beszámitatnak, emlékezteti a Rket Verbőczynek azon rendeletére, hogy az erdőben kárt tévők amissione rerum penes se habitatum büntettessenek.* Ugy látszik tehát, hogy midőn a földes úr tulajdon jobbágyi által tett erdőbeli károknak megboszúlására nézve a KK és RR más szabályt határoznak, Verbőczynek ama rendelete csak idegen kártevőkre állana. Minden esetre meg lehet kivánni, hogy az erdőbeli kártételek kérdése in complexu intéztették el, következőleg az erdők emlitése innen kihagyassék, vagy ha benmarad, a büntetés Verbőczynek még változást nem szenvedett törvényéhez alkalmaztassék. Nem is áll ellent ama tegnap hallott ellenvetés: hogy a Theresianum urbariomban van e tárgyrol rendelkezés, következőleg itt sem lehet azt halgatással mellőzni;* mert igen gyakran tapasztaltuk már, hogy az urbariomra csak akkor szoktunk hivatkozni, mikor tetszik, mikor pedig nem tetszik, azt mondjuk hogy minket nem kötelez.
A jobbágy, ha erőszakosan erdőt vágna vagy abban a fákat lehántaná s ezen rajtakapják, „omnia bona sua secum habita amittet, et insuper in homagio suo, pro violentia, convincetur”. (Hármaskönyv, III. 33. 5. §.)
Deák tette a szóbanforgó megjegyzést. L. előbb, 590. l.
DEÁK: A régi urbariomot annyiban tartottuk, vagy legaláb igyekeztünk szem előtt tartani, hogy a jobbágynak sorsa mostani rendelkezésünk által a réginél roszab latba ne tétessék;* pedig azon urbariom az erdő praevaricatióra nézve a földes úrnak tulajdon jobbágyait kiveszi Verbőczynek néha szerfeletti, s annálfogva igazságtalan, másszor ismét kijátszásra okot s alkalmat szolgáltató s igy czéliránytalan büntetése alól.* Helyesen történt tehát hogy a küldötség erre figyelemmel volt, de van is ennek gyakorlati oka, mert a jobbágyoknak fáizása lévén, s e miatt az erdőben gyakrabban megfordúlhatván, ama sulyos büntetés terhe reájok gyakran méltatlanúl is háritathatnék.
Az úrbéri törvényjavaslat tárgyalásai során a rendek állandóan hangoztatták ezt az elvet.
A Mária Terézia-féle urbarium VIII. pontjának 8. §-a szerint „subditus sylvas succidens aut decorticans ad damnum resarciendum obligetur ac insuper poena 3 dierum manuali labore perficiendorum puniatur”. (Pauly, i. m. 373. l.)
ANDRÁSSY ellenben a Baranyai követ inditványát azon juris criminalis principiummal védelmezé, hogy kinek helyzete a lopást könnyiti, annak erősben kell büntettetni, ezért vannak a házi tolvajok nagyob büntetésnek alája vetve.
FEKETE azonban a lopást nem látja hasonlitásba tételhetőnek a jobbágy erdőbeli praevaricatiójával, – különben is a szerfeletti büntetések gyakorlatban czélirányosaknak épen nem mutatkoznak, s közönségesen végrehajtás nélkül maradnak, honnan büntetlen állapot szokott következni, s igy a szerfelett kemény büntetés (minő a Verbőczy e tárgyban) ösztönöz inkáb a vétekre, hogy sem rettentene.
BORSICZKY szintén a szerkeztetést pártolá. Két féle, úgy mond, a tulajdon: absoluta és conditionata. Az erdő oly conditionata tulajdon, mellyhez feltételül van szabva a fáizás kiszolgáltatásának kötelessége, mellynek használatával hogy ha kárt tesz a jobbágy az erdőben, ez nem lopás, hanem a törvényes használlatban gyakorlott visza élés.
Ezeknek következésében Siskovicsnak inditványa, úgy LA MOTTE-nak is azon kivánsága, hogy a culpa szó mellől, a gravis szó kitörültessék, mert ez criminalis pertractatio szükségét vonja maga után, elmellőztetett s a szerkeztetés jóvá hagyatott.
A következő pont igy szóll: „Vice versa is Dominus subdito suo damnum inferat, concernens Judlium praemissa in praesentia primorum loci investigatione, tentandaque amica negotii accomodatione haud succedente, Dominum terrestrem si comperta damnificatio citra culpam gravem Domini terrestris commissa est, in simpla, si vero culpa gravi aut dolo interveniat, in dupla, reflexe ad subditos stabilita ratione eruendi damni resarcitione, expensarumque aestimationis compensatione via summaria convicet, latum interim decisum suum omnem is casum ante executionem fine revisionis, Sedriae Co[mita]tus referet, necessitate id exigente, adhibito etiam brachio effectui mancipandum”.
Ezen szerkeztetés PFANSMIDnak a summarius út ellen intézett kikelését mellőzve, e szerint helybe hagyatott,* de a cselédek által okozni szokott mezőbeli károk iránt (mellyekről csak úgy közbe vetőleg volt e szakaszban emlékezet) FEKETE inditványára egy külön pontban rendelkezés tétetni határoztatott.
Több stiláris eltéréssel a törvényjavaslat 5. §-a 3. részének d) pontja lett. (Iratok, III. k. 252. l.)
