a) 1834 október 18 Országos ülés. [I.] További viták a jobbágytelket vásárló nemesek megadóztatásával kapcsolatban. [II.] Újból e…
a)
1834 október 18
Országos ülés.
[I.] További viták a jobbágytelket vásárló nemesek megadóztatásával kapcsolatban. [II.] Újból előkerül Bereg megye feliratának ügye.
1834 október 18
Országos ülés.
[I.] További viták a jobbágytelket vásárló nemesek megadóztatásával kapcsolatban. [II.] Újból előkerül Bereg megye feliratának ügye.
Posony, October 22-én, 1834.
(Folytatása a 18-ik Octoberi 238-ik országos ülés vitatásainak a jobbágy telek haszonvételével járó köz terhek viselésének tárgyában.)
[I.] BREZOVAY szivesen pártolná Bereg és Tolna követjeinek* inditványát, hahogy az országos végzés engedné, s fogja is prátolni minden esetben, midőn idő s alkalom nyiland reá; a dolognak mostani helyzetében azonban a determinanda és determinata szóra nézve nem igen aggódik, mert mind a kettő azon biztositásra czéloz hogy a kérdéses terhek még ezen az országgyűlésen szabályosan meg fognak határoztatni. De épen az szült küldőiben legnagyob aggodalamt, hogy ámbár mind az e tárgy feletti országos tanácskozások folyamatja, mind magának a törvényczikkelynek Ő Felsége által is (egy szó kivétellel) jóvá hagyott szerkeztetése czáfolhatlan bizonságot nyujtanak, hogy a kérdésben forgó országos végzés csak azon nemesekre értetett és értethetik, kik a jobbágy telki haszonvétel szabad adása vevésének e jelen törvényben foglalt engedelménél fogva ezentul fognak a jobbágy telekre szállani, azokra ellenben, kik eddig a nemeseket minden adó alól felmentő törvények oltalmának alatta szállottak jobbágy telkekre, teljességgel nem értetett, de nem is értethetett; a jelen izenet mindazáltal midőn arrol szóll: hogy a kérdéses terhek miségéről, és különbségéről nem csak a nemesekre, de magokra a jobbágyokra is minden esetre még ezen az országgyülésen kivánnak rendelkezni az Ország Rendei, nem a jobbágy telket vásárlandó, hanem általában a jobbágy telkeket biró nemeseket emliti.* Nehogy tehát ezen kifejezésből valamelly viszaható erő következtessék, a telkeket biró szavakat telkeket vásárlandó szavakkal kivánja fel cseréltetni. – Kivánja továbbá azt is, hogy a kérdéses közterhek ne neveztessenek jobbágy telken fekvő terheknek, különben alapos törvényeinkkel ellenkezőleg, onus inhaeret fundo,* hanem inkáb eme kifejezés használtassák: jobbágy telkek haszonvételével járó köz terhek.
Ötvös Tamás és Jeszenszky János.
„A Karok és Rendek a személyes és a telken fekvő terhek miségéről és külömbségéről nem tsak az érintett telkeket biró nemesekre, de magokra a jobbágyokra nézve is, minden esetre még a jelen ország gyülés lefolyta alatt kivánnak rendelkezni.” (Iratok, III. k. 117. l.)
V. ö. e kötet 431. l. 21. jegyzet.
A KIR. SZEMÉLYNÖK megjegyzé, hogy itt a végzést sem ő, sem más akárki nem érti másrol, mint a jobbágy telket vásárlandó nemesekről, mert e jelen törvényben csak ezekrül lehet szóllani, azokrul, kik már jelenleg jobbágy telken laknak, az Ország Rendei még 1825-ben végeztenek;* mindazonáltal midőn a KK és RR a jobbágy telek haszonvételéhez kötött köz terhekről in complexu fognak intézkedni, lehetetlen hogy intézkedésőkbe a már jelenleg jobbágy telken lakó nemeseket is, még pedig az 1825-ben adott moratorium alkalmával* hozott végzés következésében is bé ne foglalják, s tanácskozásaikat ezekre szintén ki ne terjesszék. Ha tehát Heves követjének inditványa ezen tanácskozás utját akarná bevágni, azt maga részéről egyátaljában el nem fogadja.
A jobbágytelken lakó nemesek adózásáról szóló 1826 aug. 11-i végzést és a szept. 13-i resolutiót l. az 1825/27-i országgyűlés Irásaiban, 663. s köv. l., 711. s köv. l.
Az előző jegyzetben említett resolutio az adómentességet biztosítota a legközelebbi országgyűlésig, amelynek határoznia kellett volna az adózás megkezdésének időpontjáról.
Ezen elhiresült usufructuationalis 6-ik §. már igen sokszor forogván tanácskozás alatt, s általam mindenkoron terjedékenyen közöltetvén,* nem tennék érdekes dolgot, ha minden egyes kijelentésekre kiereszkedve, ugyan azon egy dolgot minden egyes követ szavaival sokszorozva ismételném; általában tehát csak azt jegyzem meg, hogy azon követek is, kik ismételve kijelenték, hogy semmi olyas törvénynek alkotásában, melly a nemeseket bár melly szin alatt adó alá veti, tetleges részt venni nem fognak (mint Bőthy, Rudics, Palóczy, Siskovics s mások) legroszab esetre a Hevesi követ inditványához ragaszkodtak; és minnyájan, kik a jobbágy telken lakó nemesek adóztatásának ellene voltak, oda intézték törekedésöket, hogy ezen közterheknek meghatározása legaláb rendszeres pertractatiora halasztassék, s a Contrib[utionale-] Comissariaticum operatum többi részei közül kiszemelve semmi esetre fel ne vétessék;* melly végre inkább a determinanda, mint sem a determinata szóban gondoltak biztositást találni.
V. ö. az előző szám 38. jegyzetével.
Az adóügyi országos bizottság javaslata a negyedik helyen szerepelt az elvégzendő munkálatok sorában. (Iratok, I. k. 5. l.) A javaslatnak első, „De proiecto generalis triburi pro dotatione cassae militaris destinati in iurisdictiones repartitionis, eiusdem dein in communitates et individua contribuentium per ipsas iurisdictiones faciendae subrepartitionis” szóló részének tárgyalásakor kellett volna napirendre kerülnie a jobbágytelken élő nemesek terhei meghatározásának.
Ellenben voltak több megyék, mellyek magának a kir. resolutionak elfogadásával, s igy a determinanda szónak is kihagyásával oda voxoltak, hogy a ki jobbágy telekre száll, legyen az nemes, vagy nemtelen, minden azzal járó terheket tartozzék különbség nélkül viselni. – Ide tartoznak: Somogy, Zólyom, Temes, Torontál, Arad, Árva, Bars, a Jász Kún kerület és (Győrt kivéve) a királyi városok.
Egyébiránt a vitatásoknak hátralévő érdekesb része itt következik:
PALÓCZY: Ama rövid, de hatalmas erőségnek, a maradjon szónak hangoztatásába gyakran be szokott ugyan folyni maga is, most azonban elébe szabott követi kötelességeinek szentségénél fogva anyival inkáb bé nem folyhat, mivel valamint az Africai Scipio temetésekor Metellus mondá maga négy fiainak: Menjetek Scipio temetésére, nagyob polgár temetésén soha nem lesztek;* úgy a szónoknak is ápolgatnia kell politicus halálához közelgető egy oly nagy haldoklót, mellynél nagyobbat ápolgatni soha sem fog, s kinek, ha bár életét ne talán meg nem tarthatná is, halála orájának ütését a lehetőségig késleltetni szoros kötelességében áll Örömest visza menne Bereg és Tolna követjeivel a szónok is magának azon elvnek vitatásába, hogy a jobbágy telken lakó nemesek köz terhek alá ne vettessenek, de tiszteletben kelletvén az országos végzést tartania, kéntelen magát azzal vigasztalni, hogy: fata vilentem ducunt, nolentem trahunt.* Borsod vármegye még tavaly nyilván kimondotta hogy ily törvény alkotásában munkás részt soha sem veszen,* de a töbség akaratját feltartóztatni nem áll hatalmában; örömmel járul a jobbágy telkek haszonvétele szabad adásvevésének meghatározásához is, mert ezen engedményből a Hon boldogságának hajnal hasadtát reménlé, de ha tudta volna, hogy mihelyt ez el fog határoztatni, a kárpit tüstént félre rántatik, s külsőleg bibor szinü szőnyeg alatt az rejtődzik: hogy a szegényeb sorsú nemesség polgári létele gyökerébe vágó terhek viselése alá vonattassék; valjon több megyékkel egyetemben más utasitást nem adott vólna e, – s valjon ezen 6-ik §. léteznék e a dieta asztalán? Szabad legyen a szónoknak kételkednie. Arrol pedig: hogy ezen törvénynek a jelenleg jobbágy telken lakó nemességre is visza ható erő tulajdonitassék, a szónok előre annyival inkáb gondolkozni sem tudott, mivel a két tábla kölcsönös egyet értéssel kifejezé, hogy ezen törvénynek kötelező ereje csak akkor veszi kezdetét, ha majd a közterhek minősége maga helyén rendszeresen elintéztetik, s maga a kir. válasz is csak az adás vevés jövendő eseteiről szóll. Hogy lehet tehát ezeknek s a törvényes nemesi szabadság eddig fenállott oltalmának ellenére ama rendelkezést visza ható erővel felruházni? s hogy lehet ezt a törvény oltalma iránti köz hiedelemmel (fides publica) megegyeztetni? ezt fejtse meg valamely sezrencsésebb Oedipus.
V. ö. Plinius, Nat. Hist. I. VIII. 144. és Valerius Maximus, Factorum et dictorum memorabilium libri novem, l. IV. e. I. 12.
Seneca, Epistolae, 107. 11.
Borsod megye ilyen értelmű utasítását Palóczy az 1833 október 26-i országos ülésben olvasta fel. (V. ö. Országgyűlési Tudósítások, II. k. 332. l.)
Azonban a napi rend a kerületi Izenetnek azon mondása körül forog, hogy bár ha mielőtt a hátralévő rendszeres munkák elintéztetnének, előre nem látott esetek miatt a diaeta eloszlattatnék is, a jobbágy telkek haszonvételével járó terhek minősége minden esetre még ezen az országgyülésen el fog határoztatni. Ebben a követ utasitásának azon általános elvénél fogva sem egyezhet meg, hogy minden Rendszeres munkák csak együt, s egyszerre terjesztessenek királyi meg erősités alá,* s igy a kerületi izenetben emlegetett különös törvényczikely, a Borsodi követ megegyezésével (és reménli nem marad maga) soha sem fog felterjesztetni; – de nézzük csak, a közterheknek per excerpta czélzott meghatározása oly könnyü munka e? s oly hasznos lesz e a hazának, mint a minő könnyü volt a szándékot kijelenteni? Vigyük bár haza egy per excerpta alkotott t. czikelyben a köz terheknek summás Cathecismusát; ezzel örömet s vigasztalást nem az adózó népnek, sem a szegény nemességnek haza nem viszünk. Az adózók majd igy szóllanak: eme köz terhek nem ujságok előttünk; régi terheinknek egyikét sem látjuk elhagyva, s rajtunk mit sem segit hogy a jobbágy telkeket biró nemesek in consortium malorum hivatnak; mert csak 220.000 hold van a ő kezeiknél, s ez az országra nagy különbséget nem teszen. Mit segitett hát rajtunk terheinknek summás elszámlálása? A katonai regulamentumbol, administratiobol, transenna tartásbol, katona szállások s istállók épitéséből, az adó bészedéséből, köz pénztárak manipulatiójábol, s itt ott meglopásbol, a gyakran esztendei rendes adónkat felül múló deperditákbol jólétünket állandóan rongálva reánk háramló súlyok miként orvosoltattak?* elég lesz e felelnünk: igaz, emlegetett bajaid kártékonyan rongálják a boldogságodat, de orvoslásuk rendszeres intézkedést kiván, addig tehát csak szenvedjed sanyarú terheidet! Valóban csekély öröm, csekély vigasztalás!! Hát a jobbágy telket biró szegény nemesség ama kérdésére: új terhet háritván reánk, régi terheinket miért hagytátok rajtunk egészen? a kettőt együt csak nem viselhetjük, hiszen régi terheink azért valának reánk háritva, mert ez ujabbaktol mentek valánk? Mit felelünk s mit amaz ellenvetésre: hogy van ugyan elég nyoma törvény könyvünkben hogy a nemesség itt ott adó alá vonatott, de ezen törvénytelenség az egész nemesi rendre ki volt terjesztve, s mindég is törvénytelenség volt, s oly idő szakban is történt, midőn p. o. Corvinus Mátyás vas kezekkel tartotta a kormány gyeplőt;* de megorvosolták eme sérelmeket fejedelmeink s az ország Rendei, meg az 5-ik 6-ik czikelyek 1723-ban,* mellyekkel együtt készült a Pragmatica Sanctio, meg az 1805: 1-ő t. cz., melly az armalistákat minden taxáltatásbol ép azért mentette fel, hogy a nemesi felkelés kötelességeit annál alkalmatosban teljesithessék.* Ezen törvény az Ulmai veszély után hozatott;* a nemesség ekkoron, s ismég 809-ben fegyvert fogott, utálattal veté meg az arany hegyeket igérő ellenség hitegetéseit, s vére ontásával oltalmazá a királyt és Hazát, mert érettök harczolva szabadságiért, s tennen legszeteb érdekeiért is gondolt harczolni, legdrágáb örökség gyanánt kivánván jusait maradékira ált bocsájtani. S mit a harczban el nem veszitett, békében veszitse el? és reá iljék ama mondás: Moenia (Belgrádi) fortia pace cadunt?* – Elég lesz e mind ezekre felelnünk hogy az 1723: 6-ik és 1805: 1-ő törvények most sem törültetnek el, de a régi, s uj terhek kiegyenlitése rendszeres pertractiót kiván, ez az Isten tudja mikor felveendő Banderialéra tartozik,* s addig csak viselje mind régib, mind ujab kötelességeit a szegény nemesség!! valóban az is csekély öröm, csekély vigasztalás.
Az az országgyűlés a királyi propositiókra adott válaszában állította fel azt az elvet, hogy az első három munkálatot együttesen terjeszti fel szentesításre. A király ezt nem fogadta el, mire a rendek 1833 április 23-i kerületi ülésükben elállottak kívánságuktól. (V. ö. Iratok, I. k. 161., 197., 201. l. Országgyűlési Tudósítások, I. k. 319. s köv. l.)
A földesúrral szemben fennálló kötelezettségeken és az állami adón kívül a jobbágy vállaira nehezedtek a katonai – állandó és átvonuló (transennalis) – beszállásolások terhet, amelyeket ekkor még mindig az 1715. évi regulamentum militare szabályozott, a picai áron alul szabván meg a kenyér, zab, széna, stb. árát, valamint a vármegyei házipénztár (cassa domestica) fenntartása és a megyei közmunkák (útcsinálás, hídépítés, vízszabályozás stb.) különböző fajtái.
Kovachich Márton György és József kiadványaiból ekkor már ismeretesek voltak Mátyás azon decretumai, amelyek, mint az 1467., 1468., 1470., 1472. és 1475. éviek, a nemesség alsóbb rétegeit, a jobbágytelekre húzódót is, adófizetésre kötelezték, illetőleg azokat ismét fokozatosan mentesítették. (V. ö. Kovachich Josephus: Sylloge decretorum comitialium inclyti regni Hungariae. Pesthini, 1818. I. k. 190. s köv. l.)
Az 1723:5. tc. szerint a nemes idézés és törvényes ítélet nélkül nem tartóztatható le s vagyonában nem károsítható meg, a 6. tc. pedig az adómentességet biztosítja, ugyanakkor azonban az armalistákat a házipénztár terheinek viselésére kötelezi.
Az idézett tc. 17. §-a hatálytalanította az 1723:6. tc.-nek az armalistákra vonatkozó rendelkezését.
Napoleon 1805 őszén Ulm mellett megverte és elfogta a Mack tábornok parancsnoksága alatt harcoló osztrák sereget. A magyar nemesi felkelést ekkor szólították harmadszor harcba, alkalmazására azonban a pozsonyi béke következtében már nem került sor.
Belgrádot II. József török háborújában Laudon tábornok 1789 október 9-én elfoglalta, azonban II. Lipót a szisztovai békében (1792) kénytelen volt harc nélkül visszaadni a szultánnak.
A Banderiale az utolsó helyen állt a tárgyalandó munkálatok sorában. (Iratok, I. k. 5 l.)
De mind ezekre amaz Achillesnek vélt válasszal felelnek: hogy az adózó nép a Status terheit már nem birja, s ama statusi maxima, a ratió status publici azt kivánja, hogy a köz terhek viselésében mentől többen részesüljenek, és hogy ha előre rendelés nem tétetnék, az urbéri telkek haszonvételét töbnyire nemesek vévén meg, az adó fundusaúl rendelt fekvő javak ngyon megfogyaztatnának. – Ugy de a ratio status elégé legitimálta már magát a világ előtt hogy nem mindég igasságos biró, s nem állunk még ott, hogy valamelly migratorium seculum* forma támadással a nemesség igen vágyakoznék jobbágy telkekre költözni: s minden esetre tán tanácsosb lenne bevárni, hogy az usufructuatio szabad adása vevésének engedélye minő következésekkel fog kifejlődni? s igy a törvényt majd tapasztalásra, nem pedig theoriára épiteni. De vegyék a RR legfőb feleletül, hogy amaz Achillesi erőség fegyverének éle Borsod vármegyét nem foghatja. Soha sem volt Borsodnak czélja s akaratja, hogy a status minden nemü köz terheit csak az adózó népre háritsa. Utasitásban adta ugyan követjeinek,* hogy a sarkalatos törvényektől s azon alapuló nemesi jusoktol bár melly ártatlannak látszó szin alatt eltávozni ne merészeljenek, de utasitásba adta azt is: mondják meg magyar egyenességgel a magyar Diaetának: hogy ha lélekösméretesen meg vannak az Ország Rendei győződve arrol, hogy az adózó nép a Status köz terheinek viselésére egy átaljában elégtelen, s ha meg vannak arrol is győzettetve, hogy országunk systemájában tovább nem halasztható orvoslást kivánó gyökeres baj és hiba van, ne hagyjuk ösze roskadni hazánkat, segitsünk úgy, hogy mivel az ország most fenálló systemája fejedelem s nemzet közti szent kötéseken sarkallik, s a publica fides garantiájának oltalma alatt nyúgoszik, s ama kötéseken tágitni, vagy szoritni csak ujabb kötés utján, s akkor is csak úgy lehet, ha hogy ujabb kötésünk a fejedelem, nemes rend s a nép kölcsönös érdekei, hasznai, s veszteségeinek egybevetéséből folyván ki, mind a hárman egyaránt teszik az áldozatot, s mind hárman együt nyernek, s együt vesztenek, nyujtassék tökéletes garantia az eránt, hogy ezen ujab nemzeti kötéshez a meg nem tartásnak csak árnyéka sem járulhat; igy ám jerünk segitsünk a Hazán!! de hogy csak a szegény nemességet áldozzuk fel, ezt Borsod v[árme]gye nem csak igazságtalannak, sőt veszedelmesnek is hiszi, mert ha statusi hajónkbol, melly süllyedezni mondatik, csak azon olcsób portékákat hányjuk ki, mellyeket a Romaiak levis sarcinának neveztek, megkönnyitendjük ugyan a hajót, de a benmaradott drágáb portékákkal együt előbb utób annál könnyebben csapják azt sziklához a habok!! És valjon oly igen sietős és mindenekfelett elsőséggel biró dolog e a terhek minőségéről rendelkezni, hogy per excerpta felvételre már fontosbat találni sem lehet? hát abban áll legfőb maximánk, hogy adórul, katona tartásrol, forspontrol, töltés csinálásrol, levél hordásrol gondoskodva, mennél több fizető embert teremtsünk törvényeikkel? s nem fontosabb e avagy csak a nép értelmetlen s erkölcsbeli tökéletesitése is, hogy ennek segedelmével a tömlöczök ürüljenek, s a büntető igazság pallosához nyulni mentől ritkábban kellessék! de ezek a neveléstől, ez pedig a Literarium, és Eclesiasticum Operatumok felvételétől fügvén, ezeknek per excerpta felvételére még csak egy inditványt sem hallottunk. Mindezeknél fogva a fenforgó tárgy egész érdemét, illető helyüt, úgy mint az adó biztosi, s részint köz polgári operatumokban rendszeresen kivánja felvétetni,* más különben amelly órában megszületik amaz ignota quantitás, u. m. a kerületi izenetben emlegetett Articulus T., a szegény nemesség politicai lételének vég órája s ütni fog, s leszáll országunknak ama theatrumárul, mellyben 8 századokig meg nem mozgitva állott, leszáll pedig azon bús felsohajtással, mellyet a haldokló Turnusrol mondott Aeneisnek halhatatlan irója: Vitaque cum gemitu fugit indignata sub umbras.*
Népvándorlás.
V. ö. Záhony, B.: Borsodmegye országgyűlési utasításai a reformkorban. Miskolc, 1929. 26. l. – A vármegyék követi utasításait l. Országs Levéltár, Nádori Titkos Levéltár, Diaetalia Extraserialia, 1832/33:I–II.
A tanulmányi bizottság javaslata a 7., az egyházié a 8., az adóügyié a 3., a közpolitikaié a 4. helyen állott a tárgyalásra váró munkálatok sorában. (Iratok, I. k. 5. l.)
Vergilius, Aen. XII. 952.
RUDICS: Örömmel vélte a KK és RR kebleit eltelni, midőn a királyi terjesztvényekben e jelen országgyülésének azon czélt látta kitüzetni: ut rogandis legibus prosperitas publica, salva avitae constitutionis compage in omne Aevum tuta praestetur.* Teljes lélekkel osztozott ezen örömben a szónok is, mert sarkalatos törvényeink sértetlen tartását fejedelmünknél is akaratban lenni vélte. És valjon mellyek ama sarkalatos törvények? Azok mellyek kir. hitlevelekbe is iktatva biztositák az ország nemességét, hogy adót fizetni soha sem fog, s mellyeknek im most elrontásán törekszünk. Azonban mentől szivesb részt vett a szónok amaz emlitett örömben, annál inkáb el kellett szomorodnia, midőn a tanácskozás alatt lévő királyi válaszban azt olvasta, hogy ő Felsége a jobbágy telkere szállandó nemesek adóztatására alkotott törvényczikelyi szakaszt, velut alias etiam semel atque iterum benigne declaratae menti Ejus conformem* kegyelmesen elfogadja; méltán elszomorodott e felett a szónok, mert a királyi hittel erősitett törvények lelkével nem tudja megegyeztetni, hogy Felséges királyunknak töbször nyilatkoztatott szándéka ezen törvényeket elrontani. És valjon kit érdekel a czélzott terhelő intézkedés? ama kisebb nemességet érdekli, melly hazánk egyik lelkes irójának bizonságtétele szerint is a nemzeti erőnek valódi veleje, melly a veszély napjaiban mindég hiv őrje volt hazánknak, s melly nagy részben a büszke várak hajdani hatalmas lakóinak maradéka, de idők viszontagságánál fogva foszlányokba öltözködve, az ujab olygarchák földjeit szántani kéntelen.* A szónok tiszteli őseink bölcs gondoskodását, előre látták ők, hogy sokat, mit a maradék állandó jóvoltára kivántak épiteni, az idő szellemének kérlelhetlen vas foga el fog rontani ezért alkoták az 1741: 8-ik czikelyt, s általa a nemesség adó alá vethetésének kérdését még az országos tanácskozások tárgyai közzül is kivették. Nem akarja ő bölcs őseink siri nyugalmát háborgatni.
V. ö. Iratok, I. k. 4. l.
V. ö. előbb, 611. l. 39. jegyzet.
A Jegyzőkönyv (VIII. k. 325. l.) szerint: „azon szegény nemességnek adó alá vetése tehát fejedelmünk szándékával meg egyez, melly közül soknak elödei hajdan várakat lakva, érdemlett borostyán füzérrel diadalmasan azonba viszatértek, hol most unokáis más kénnyének engedelmeskedve, annak telkeit mint jobbágyok sirva szánrogattyák s hajdani birtokokból tsupán nemzetségek hires nevét és ősi szabadságokat meg tartván, abban még is ezen maradvánnyal nyugottan temetkezhetnek.” A Jegyzőkönyv szövege szerint beszéde későbbi részében hivatkozott „honnunk egy lelkes irójára”, aki szerint „törvényeinkbe sok bujosdi lévén, a gazdag és dus törvényes kötelessége alól könnyen ki bujván, otthon kényelmesen létezett, még a jobbágyi telken lakó szegény számos nemesség szeretett szabadságáért a csata mezőn életével áldozott”.
Ez után meleg panegyricát tart a magyar nemesség érdemeinek, hivatkozik történetink évrajzaira, amaz europai nevezetre, melly a magyar nemességet kereszténység védfalának nevezni méltatá, hivatkozik a magyar nemesség lelkesedésének 1741-ik fényes feltünésére, s a hires Mostesquieunek, törvények lelkéről irtt hires munkája előbeszédében az alkalomra mondott magasztalásait a magyar (bár nem egészen hiv) forditásbol felolvassa.*
A szóbanforgó idézet nem a De l’esprit des loes előbeszédében, hanem a VIII. könyv IX. fejezetében van; eredeti szövegét l. Országgyűlési Tudósítások, I. k. 485. l. 8. jegyzet. A Jegyzőkönyv (VIII. k. 326. l.) közli a felolvasott részletet.
BORSICZKY: Az előtte szóllott Borsodi s Bácsi követek gyámokainak czáfolásával foglalatoskodott. – Nem gondolná, hogy a KK és RR végzése által alkotványos törvény sértetnék, melly biztosit ne onus inhaereat fundo.* Ennek értelme nem egyéb mint az, hogy a jobbágy adózásaért a földes úr mint a jobbágyi fundus tulajdonosa jót állani nem tartozik, s a törvénynek ezen biztositás kétség kivül jövendőre is sértetlen marad, ebből azonban az hogy a nemes, ha jobbágy telekre száll, adót fizetni ne tartozzék, teljeséggel nem következik. Trencsinben kezdet óta viseli ezen nemesség a köz terheket s ki merné e miatt állitani, hogy Trencsinben onus inhaereat fundo? Vagy talán úgy kivánnák némellyek a törvényt magyarázni, hogy mind azon szolgálat s adózás, mellyet nemes jobbágyátol a földes úr megkiván, a nemesi kiváltsággal épen nem ellenkezik, s nem is onus, ellenben mit a Hon szükségeinek fedezésére a királynak kell fizetni ez már inconstitutionale onus? Valjon azt akarják e hogy a földes urat feljebb emeljék, mint a Hazát, s a királyt? A szónok valóban nem gondolja, hogy sarkalatos jusainknak s a nemességnek temetésén lennénk,* sőt erősen hiszi, hogyha jóvá nem hagynók a szerkeztetést, akkor lennénk temetésén ama több millio adófizetőknek, kik 800 évek ota életüket s véröket a nemességnél nem csak szám szerint, de aránylag is bővebben, s 1715 óta nem együt a nemességgel (mint annak előtte) de töbnyire magában álván a harcz mezején, úgy szólván egyedül ontották a Hazáért. Azt mondá Borsod követe, hogy a nemesség csak oly kemény fejedelem alatt fizetett adót, mint Mátyás király, ki vas kezekkel igazgatá a kormány gyeplőt. Erre sokat lehetne mondani, lehetne a Dunai megyék nagyob részének szakadatlan szokására hivatkozni, de mind ezeket mellőzve talán igen könnyü lenne megmutatni, hogy épen Borsod vármegyének jobbágy telken lakó nemessége is, nem csak a kegyetlen Mátyás, de a szelid 1-ő Ferencz alatt is fizetett adót egész 1825-ik esztendőig, s csak ekkor szünteté meg, midőn a tárgy országgyülésén szóba jött.* Azt is mondá Borsod követe, hogy gondolkozzunk inkáb a nép erkölcsi, s értelmi miveléséről; ezen gondoskodásra a szónok örömest kezet nyujt, s megyéje sem fog soha Borsodnak megette meszsze elmaradni. De úgy hiszi, ha csak erről gondoskodunk, s egyebet semmit sem teszünk, ama deperditák s az adózó népnek Borsod követe által szivrehatólag rajzolt egyéb terhei könnybedni nem fognak, ellenben ha megengednők hogy a nemesség mindég több több telket vegyen ki adó alól, naponként nehezednének. – Bács követe Montesquieunek a magyar nemesség magasztalására irtt dicséretét hozta emlékezetünkbe. A szónok azon dicséretnek érdemlett valóságát nem tagadja: de a nép ügyében szólván, egy más nagy hirü franczia irónak s a Nemzeti Convent hires szónokának ama szavait teszi ellenébe: Szabadok akartok lenni! s nem tudtok lenni igazságosak!* szónok úgy tartja: hogy csak azon szabadság lehet tartós és állandó, melly igazságon alapúl, s igazság nélkül amaz aristocratáknak idő szakába esnénk, kiktől Foy Generál* azt mondá: hogy szorgalom nélkül vagyont, s ész nélkül hivatalt szeretnének szerezni.
V. ö. e kötet 431. l. 21. jegyzet.
Célzás Palóczy előbbi beszédének bevezető mondatára.
V. ö. Záhony B. i. m. 15. l.
Sičyes Emmanuel Joseph († 1836) mondása.
Foy Maximitien Sébastien († 1825) Napoleon hadvezére, a spanyol hadjáratban játszott kiemelkedő szerepet.
KÖLCSEY szintén azon megyék sorában állott, kik a nemesek adóztatásának ellene szavaztak s Borsiczkynek Abbé Sieyes igazságroli mondásábol meritett okoskodására igy felelt: Én őszintén megvallom, hogy Magyar országnak adó systemáját hijánosnak tartom, s hiszem: hogy ha ennek restauratiojához kivánt volna Trencsin követe szóllani, sok olyast előhozhatott, mi az igazsággal igen is megegyeznék, s minek támogatására méltán mondhatná: ha szabadok akarunk lenni, legyünk igazságosok. De midőn ama hijánok restauratiójába nem ereszkedik, midőn csak annyit akar mint a mennyit akar, az igazságra gyámolúl nem helyesen hivatkozik. Én valóban úgy hiszem, hogy Trencsin követe, Foy Generálnak csipős, de lelkes szavait csak akkor fogja méltán a magyar nemességnek szemére vethetni, ha székéről felálland, és megyéjének egész nemességét minden különbség nélkül adó alá nagy lelküen fel fogja ajánlani. Mig igy nem áll fel székéről, ama csipős szavakat kevés jussal hangoztathatja, s addig én tulajdon fegyverét ellene forditva, tulajdon szavaival felelek: szabadok akartok lenni, s nem tudtok lenni igazságosak.*
Kölcsey felszólalását a Jegyzőkönyv (VIII. k. 335. l.) színtelenebb fogalmazásban közli.
Ellenben SOMSICS ezen pontra nézve a kir. resolutiót pártolván, részletesen kifejti azon (már másszor is közlött*) argumentum erejét: hogy a földes úr maga személyének adótuli mentsége végett adván által adó alá jobbágy telkeit, s az adó viselés könnyitése tekintetéből hajolván engedélyekre, merő igazságtalanság kivánni, hogy ezen engedélyeket s az adónak felajánlott fundusát más valaki elvegye, s a hozájok kötött feltételt, az adó fízetést ne teljesitse.
Az érvet a kérdés vitái során állandóan emlegették a jobbágytelken lakó nemes megadóztatásának hívei. (V. ö. Országgyűlési Tudósítások. II. k. 216., 278. l. és e kötet 486. s köv. l.)
Egyébiránt a Montesquieu magasztalásaira megjegyzi, miképen 1741-ben az szolgált a magyar nemzetnek legnagyob dicsőségére, hogy nem tekintvén a VI-ik Károly alatti áldozatokra ismét portalis felkelés fejébe 20.000 embert ajánlott.* Az ekkoron felállitott sok ezredek (közöttök a most Posonban táborozó Alexander gyalog ezred* együt küzdöttek a nemességgel Theresia thronusaért; s az érdem becsüllése, s háladatosság meg kivánják hogy midőn a nemességet magasztalással emlitjük, amazoknak érdemeiről is meg ne felejtkezzünk.
Az országgyűlés a nemesi felkelés mellett az 1741 : 63. tc.-kel 21.621 főnyi portális gyalogságot is megajánlott a háború céljaira.
Az ezred, melynek hadkiegészítő központja Pozsony volt, 1874 óta I. Sándor orosz cár nevét viselte; a 48-as magyar honvédseregben sok dicsőséget szerzett.
GHÉCZY pedig Rudicsnak felelve, megvalja ugyan hogy a nemesség tartá fen alkotványunkat, de meg van arrol is győződve, hogy ha azon nemességet, melly a status tudósok szerint nem egyéb mint éke, s disze a nemzetnek, a valóságos erő, s velő, t. i. a parasztság nem támogatja, mai időben az aristocratia többé fel nem álhatna.
Ezen feleleteket PALÓCZY és RUDICS viszon felelet nélkül nem hagyák.* VAY pedig egyenesen fel szóllitja Trencsin követét, fogjon vele kezet, mert Szabolcs vármegye részéről egyenesen kijelenti, hogy készeb a Status szükségeinek pótolásához minden különbség nélkül hozzá járulni, mint a nemességet maga magában elkülönözni, s csak a szegényeb sorsuakat feláldozni. – Erre viszont BORSICZKY feleletül azt mutogatá, hogy a birtokos nemességnek adótuli mentsége nem igazságtalanság, mert az birtokának nevezetes részét, semel pro semper adó fundusaúl kijelelte.* – Mire azonban SISKOVICS egyenesen tagadja, hogy hazánkban az adónak fundusa állandóul törvény által meg lenne határozva, s annak helyét sem látja, miután a status szükségek fedezésére feleslegesen is bő köz jövedelmek forrásai* szolgálnak. – Szóllottak még Noszlopy, Návoy, Clauzál, Bőthy, Csepcsányi, Patay, Desőffy, Szent Pály s mások, kik voxaikat egyszerüen kijelenték, Frim, Kricske, Haske, és Szánthó, általában úgy látszott, kik a szerkeztetést pártolák, nem akarták részletes vibatásokkal az e kérdés felett támadni szokott kedvetlenségeket feleleveniteni, s többnyire minden nyilatkozásra maradjonnal feleltek. – BALOGH azonban igy szóllot: különböző czélbol a kormánnyal egy úton találkozom. Mi legyen a kormány czélja? nem vizsgálom, enyim a nép java, s én hiszem hogy ne a magyar nemesség temetése, de a magyar nemzet regeneratiója fog ezen törvényből következni, ezen törvényből, mellyet én a liberalizmus próba kövének tartok, s azért fájlalom hogy a mi felett könnyeket hullat Borsodnak lelkes követe, kivel oly örömest szoktam máskor egyet érteni, a felett én ez úttal szivemből örvendek!!
Felszólalásukat olv. Jegyzőkönyv, VIII. k. 337. s köv. 1. Palóczy kitért a köznép értelmi színvonala emelésének fontosságára is. Lelkesen fejtegette, hogy vasárnapi iskolák a mezőgazdasági, kémiai, mechanikai ismeretek közvetítésével hatékonyan támogathatnák a népet jövedelme fokozásában s rámutatott, hogy a gőzhajózás a Duna partján levő falvakat az előfogatok kiszolgáltatásának terhétől mily nagy mértékben mentesítette.
A szűkszavú 1715 : 8. tc.-ket volt szokás így felfogni.
V. ö. 612. l. 40. jegyzet.
Utolsó szóllott Korpona városának követe PALKOVICS igy: a determinanda szóhoz ragaszkodni annyit tesz, mint a jobbágy telket biró nemesség adóztatását ad Graecas Calendas elhalasztani. – Vivat Resolutio Regia!
A Kir. SZEMÉLYNÖK mint már megirtam,* többség szerinti végzésnek jelenté: hogy a Kerületi állapodás minden változtatás nélkül jóvá hagyatik, s a determinata szó megmarad.
V. ö. 612. l.
[II.] Ezen tárgyan kivül GHÉCZY előterjeszti, mi képen Beregh vármegye Ő felségéhez az urbéri 1-ő t. cz. 6-ik § ellen intézett (Szabolcs inditványára már a RR előtt is fennforgott* felirásában (mellyet megyéjével is közlött) oly méltatlan vádakkal s kifejezésekkel illeté az országgyülését, s az emlitett czikkely alkotásában részt vett törvény hatóságokat, hogy Zolyom azokra nem csak nem halgathat, sőt ünnepélyes ellen mondását a napló könyvbe iktatni parancsolá. – Erre SOMSICS, és KÖLCSEY emlékezteték a RRket hogy midőn Julius 1-ő napján ezen tárgy Szabolcs inditványára országos tanácskozás alá vétetett, ők mind ketten azoknak sorába tartoztak, kik felállottak, a tárgyhoz szóllandók, azonban Deák sor szerint első szólván, a RR által ismételve hangoztatott minnyájunk!! kifejezéssel helybe hagyott beszédjében a dolog érdemét annyira kimerité, hogy ők a szóllástol ugyan el állottak, de csak oly feltétel alatt, ha napló könyvbe megy, hogy a mit Zalának követe előterjesztett, az minnyájoknak közös véleménye, ez a minnyájunk felkiáltásnak ismétlése követé, és senki ellene nem mondott, a napló könyvbül azonban a köz véleménynek eme, kifejezése kimaradt.* Azt tehát ez úttal, meg ujitják, a napló könyvbe iktattatni kivánják. Ezen előterjesztést most is a Minnyájan fel kiáltás követé.* – MAJTHÉNYI utasitásánál fogva a köz resensusnak eme nyilatkozásával meg nem elégedhetett, hanem törvényt kért alkottatni, hogy jövendőben ily méltatlan, s alkotványos országban mind formájára, mind érdemére nézve helytelen felirások büntetlenül ne történhessenek. – CSEPCSÁNYI és JÁRMY pártolák – ÖTVÖS TAMÁS kéré a RRket hogy a már elvégzett tárgyat ismét fel ne vegyék. – Mire a RR Zólyom, Somogy és Szathmár követeinek előterjesztéseit minnyájan elfogadván, s magokévá tévén, az ülés eloszlott.
V. ö. e kötet 285. s köv. l.
V. ö. e kötet 288. l. Az óvás azonban ennek ellenére nem szerepel a július 1-i országos ülés jegyzőkönyvi ismertetésében. (V. ö. Jegyzőkönyv, VIII. k. 250. l.)
„Ezt közönséges mindnyájan felkiáltás követvén, a KK és RR Bereg vármegye tettéből eredett fájdalmas érzéseket ki jelentvén valamint ezt, ugy helybe nem hagyásokat és ellent mondásokat a napló könyvbe be iktatni kivánták.” (Jegyzőkönyv, VIII. k. 341. l.)
October 19-én vasárnapi szünet.
