a) 1834 október 21, 22 Országos ülések. Tárgy: [I.] A szlavóniai megyék hovátartozásának kérdése. [II.] Az úrbéri II. tc. 3–5. §-…
a)
1834 október 21, 22
Országos ülések.
Tárgy: [I.] A szlavóniai megyék hovátartozásának kérdése. [II.] Az úrbéri II. tc. 3–5. §-ai-hoz fűzött királyi módosítások.
1834 október 21, 22
Országos ülések.
Tárgy: [I.] A szlavóniai megyék hovátartozásának kérdése. [II.] Az úrbéri II. tc. 3–5. §-ai-hoz fűzött királyi módosítások.
Posony, October 25-én, 1834.
[I.] Utóbbi tudósitásaim az urbéri II. t. czikkelyig terjedtek. Itt legelőbb is azon tárgy fordult elő: hogy Ő Felsége az urbéri osztályozat lajstromában Districtus Banaticus helyébe Comitatus Temes Torontál et Krassó kifejezést használtatni kivánván,* ezt a kerületi RR nem csak elfogadták, de az inferior Sclavonia kifejezés helyébe is az okok egyenlőségénél fogva Comitatus Posega, Verőcze et Szerém szervezetet alkalmaztatták.*
A törvényjavaslat II. cikkének 1. §-ában (Iratok, III. k. 32. l.)
A kerületi vitákat l. e kötet 505. s köv. l.
A PERSONALIS nem vélte az állitott okegyenlőséget valósággal fenforogni, sőt igen lényeges különbséget látott, mert Temes, Torontál és Krassó megyék egészlő részét teszik Magyar Országnak, s Banalis törvényhatóságot nem ösmérnek. Ellenben az Alsó Tóth országi 3 megyéknek visza csatolása 1715-ben Horvát ország Rendei által sürgettetett,* s midőn 1741-ben az 50-ik czikelyben incorporáltatának, Banalis jurisdictio alá vettettek, s Horvát Országhoz csatoltattak.* Nem akar ugyan ama publ[ico-] politicus kérdésnek vitatásába ereszkedni, hogy Magyar vagy Horvát Országhoz kell e ama megyéknek tartozniok,* azt minden esetre állitja, hogy a gyökeres vitatást megelőzve, a jusnak kérdését itt az urbariomban eldönteni annál kevésbé lehet, mivel a 86-ik Országos ülésben Verőcze követének inditványára e tárgy már szóba jövén, a KK és RR az határozák, hogy a kérdésnek publ[ico-] politicus eldöntéséig a jelenleges állapotnak fen kell maradni.*
Az 1715 : 118. tc.-ben az uralkodó Horvátország és Szlavónia rendjeinek Magyarország rendjeitől is támogatott kérésére hozzájárult, hogy bizottság tárgyalja meg Alsószlavónia visszacsatolásának kérdését.
A tc. szerint Alszószlavónia azon területe, amely a szentkorona joghatósága alá visszakerül, „jurisdictioni regni et bani, clementer annuente Sacra Regia Maiestate… subordinabitur”, a főispánokat pedig az uralkodó ki fogja nevezni.
V. ö. Országgyűlési Tudósítások, II. k. 582. l. 11. jegyzet.
Szalopek a kérdést első ízben az úrbéri II. tc. vitái során, amidőn a sertések makkoltatásáról volt szó, hozta elő (Országgyűléi Tudósítások, II. 61. l.), másodszor pedig a törvénykezési munkákat tárgyalásakor, a báni tábláról szóló tc.-kel kapcsolatban. (Uo. 582. l.) A kir. resolutio kerületi tárgyalása alkalmával ugyancsak heves vitára került sor. (E kötet 505. s köv. l.)
BUSÁN: Ezen okokat ismételve azt is megemliti, hogy vannak több t. czikelyek, mellyek Alsó Tótország nevezettel élnek, nevezetesen az 1715: 118., 1723: 88., 1741: 18. és 50. t. cz.* – továbbá hogy ezen megyék a három társ ország gyüléseibe, dietalis követjei választásába s utasitás kidolgozásába béfolynak, s ugy a köz polgári, mint törvényes harminczadói, nevelési, és insurrectionalis tárgyakban báni hatóság alatt állanak.* Kéri tehát a RRket, ne sértsék igy közbevetőleg Horvát Ország jusait, s engedjék a kérdést maga helyére halasztatni. – MEKOVICS (Posega) és a JOSIPOVICS (Turopolya) hasonlóan nyilatkoznak – POSZAVECZ pedig, ha ez el nem fogadtatnék, legalább kéri a RR-ket, ne éljenek a Bánságali egyenlőség gyámokával, mert ez egyáltaljában nem áll.
L. előbb a 3. és 4. jegyzetet. Az 1723:88. tc. megállapítja azt a bizottságot, amelynek feladata elsősorban a varasdi generalatus, másodsorban Lika és Korbávia, valamint, az 1715:128. tc. értelmében, Alsószlavónia visszacsatolása s gr. Pálffy János bán elnöklete alatt tagjaiul gr. Draskovich Jánost, gr. Csikulini János kir. kamarást, Rauch Ádám Dániel vicebánt, Malenich Miklós alezredest, a varasdi és kőrösi alispánt küldi ki. Az 1741:18. tc.-ben az uralkodó igéretet tesz a Partium, Zaránd megye, a bács-, bodrog-, csongrád- arad-, csanád-, zarándmegyei katonai helyek, a temesi szerémi és alsószlavóniai kerületek visszacsatolására, aminek foganatosítására a biztosokat az ország részéről a nádor, Szlavonia részéről a bán nevezi ki, mindketten a maguk rendjeivel egyetértésben. A biztosok feladata a nemesi, szerémi és alsószlavóniai kerületekben a határőrvidék céljaira alkalmas területet kijelölni s ennek lakosságát az adófizetőktől különválasztani.
„Alsó Tót Ország a harminczadi, egyházi és tudományos dolgokban Horvát, Tót és Dalmátországokkal kapcsolatban áll.” (Jegyzőkönyv, VIII. k. 382. l.)
SZALOPEK maga sem akar a publ[ico-] politicus kérdésnek vitatásába ereszkedni, csak azt kérdi: valjon a megyéknek egyenkénti megnevezése árt e valakinek? Valóban a szónok már végtére maga sem fogja tudni, miként nevezze a kérdéses megyéket, mert törvényeinkben gyakran az alsó Tót Országi nevezet toldalékával, gyakrabban a nélkül neveztetnek, igy az 1351: 12., 1748: 7., 1498: 16-ik czikkelyekben ama toldalék nélkül, s a magyar megyékkel kevertem emlitetnek,* igy 1524-ben név szerint hivattak országgyülésére, midőn Horvát Ország csak Oratorokat küldött,* igy neveztetnek az 1715-ki 92-ik czikelyben,* s az 1751: 23-ik czikelyben ülést s voxot egyenként nyertek a diaetán,* s még 1791-ben is keverten ültek a magyar megyék között. A Banalis hatóságot a mi illeti, ez törvényes institutio, itélő biróság kinevezése, melly just senkinek nem ád, s just senkitől el nem veszen, valamint hasonlókép érintetlen felmaradhat a jusnak publico politicus kérdése, mind a mellet, ha bár az osztályozati lajstromban* a dolog rendje szerint egyenként fognak is a megyék megneveztetni. Annakokáért a Circularis szerkeztetéshez ragaszkodik.
Az 1351 : 12. tc. szerint a kamaranyereséget a Dráva és Száva folyók közti nemesek, valamint a pozsegaiak és valkóiak az ország többi nemesével együtt kötelesek fizetni, az 1478 : 7. tc. öt évre felmenti a köztörvényszékek tartásának kötelezettsége alól az ország valamennyi megyéjét, kivéve Pozsega, Valkó, Szerém, Baranya, Csanád, Temes, Zaránd és Temes megyét, mivel ezekben a bűntettek megsokasodtak, az 1498 : 16. tc. általában 36 porta után kívánja meg egy huszár kilátását, kivéve Pozsega, Valkó Szerém, Bács, Csongrád, Csanád, Zaránd, Torontál, Arad, Temes és Békés megyét, amelyek 24 kapu után kötelesek azt megtenni.
A feljegyzés nem pontos. A Jegyzőkönyv (VIII. k. 383. l.) szerint: 1525 : 26-ba rendeltetik, hogy az alsóbb részek vármegyéi, jelesen: Temes, Torontál, Bács, Valkó, Szerém és Pozsega az alsó részek vigyázására ugyan oda haza maradhatnak; mindazonáltal bizonyos követeket rendelni tartoznak (t. i. a Hatvanba meghirdetett országgyűlésre).
A tc.-ben az uralkodó megígéri, hogy a rendeknek Pozsega, Verőce, Szerém, Valkó, Csongrád, Csanád, Arad, Békés, Zaránd, Torontál, Szörény megye visszacsatolására irányuló kérelmét bizottsági tárgyalás után el fogja intézni.
A tc. az uralkodó beleegyezésével Szerém, Verőce és Pozsega megyének az Ország többi megyéje között helyet és szavazati jogot ad, „salva in reliquo regni Hungariae et banali iurisdictione”.
Abban a kimutatásban, amely az úrbéri törvényjavaslat II. cikkében a jobbágytelek nagyságát megyénkint állapította meg. (Iratok, I. k. 491. s köv. l.)
Még ANDRÁSSY és PÉCHY a kerület végzése ellen, MARCZIBÁNYI mellette szólottak a KK és RR közönséges felkiáltással kerületi szerkesztetésük mellett maradtak.*
Eddig terjednek az október 21-i országos ülés tárgyalásai. (Jegyzőkönyv 365. s köv. l.)
[II.] Egyébiránt ezen II-ik t. czikelynek 3-ik 4-ik és 5-ik §-usai iránt a királyi resolutioban foglalt csekélyebb érdekű észrevételek úgy, a mint a kerületi ülésekben részint elfogadva, részint módosítva valának,* helybehagyattak – nevezetesen:
Az említett pontokkal kapcsolatos kerületi vitákat olv. előbb, 508. s köv l.
A 3-ik -bol, melly azt rendeli, hogy ha valamelly irtvány a telki állományba foglaltatott oly annyira, hogy természetét és nevezetét elvesztvén, már az állománynak részét tenné, az ettől többé el nem szakitathatik – a kir. resolutio javallata szerint a 3-ik t. cz. első szakaszávali összehangzás tekintetéből, ezen szavak és nevezetét kitörültettek.
A jobbágy telki állományok felcserélésének tilalmáról szolló 4-ik §-usra elfogadtatott ugyan a kir. válasznak pusztán stylisticai módosítása, de a törvény világos rendelete ellen történendő, s eddig történt esetek között a betudásra nézve különbséget látván a KK és RR, a szerkesztést eként módositották: Az eféle jobbágy telki állományoknak felcserélései vagy elosztásai, a mennyire ezek a földes úrnak kijelentett megegyezése nélkül eddig történtek, maga utján, a jövendőre netalán eszközöltettek pedig sommás uton, törvényes biztonság s tiszti ügyész közbenjöttével a földes úr által felbontathatók.*
Iratok, III. k. 151. l.
A szakasznak többi részei: t. i. hogy „jövendőre földes uri meg egyezéssel is csak felére, vagy negyed részre szabad a telket felosztani, de az eddig kisebb mértékre történt elosztások mostani állapotjokban megmaradnak” a régi szerkeztetés szerént jóváhagyattak. Mindazáltal a végső pontnak azon rendeletéből melly a negyed részen alól eldarabolt telek haszonvételének árúba bocsájtására csak azon esetre enged földes uri megegyezést, hahogy ezen adás vevés által a jobbágy telki részeknek ösze kapcsolása is eszközöltetik; Temes, Torontál és Krassó vármegyék eddigi szokásuk fentartásával a királyi resolutio javallata szerint kivétettek.
Az 5-ik §-nál, melly a földes úri jóváhagyás nélkül közbe jött zálogitások semmivétételére s az állományok visszaszerzésére hatalmat ad a földes urnak, Ő felsége ezen visszaszerzést reluitio szóval kivánta kifejezni, minthogy azonban ez a visszafizetést is magában foglalná, a KK és RR helyesbnek látták revindicatio kifejezéssel élni.
A 7-ik §. hatalmat ád a földes úrnak, hogy szüksége vagy könyebsége úgy kivánván, jobágyával tökéletes hasonérték és kármentés mellett urbéri uton cserét tehessen. – Ezt Ő felsége csupán Urbarialis helyekre kivánta szoritatni, mivel vannak oly contractualis helyek, mellyekben csak szabad adás vevés, nem pedig kénszeritett csere utján szerezhet ilyest a földes úr. – Ezt a KK és RR elfogadták, s MARCZIBÁNYInak azon kivánságát, hogy contractualis helyekre nézve legalább azon esetre tétessék kivétel, midőn a f[öldes] urnak korcsma állitás végett van jobbágyának valamely fundusára szüksége, – a bormérésnek a 3. t. czikelyben előfordulandó kérdésére* utasitották; mivel azonban a csere eszközlésére kijelelt urbéri ut a jobbágynak már elegendő biztositást nyujt, s a legfelsőbb instantiát is magában foglalja, nehogy az uriszék látszassék megálapitatni, e következő szavak: ea tamen ratione, ut negotium casu in omni ante realem effectum sedi Jud[icia]riae Co[mita]tus fine decisionis referatur, Jure inspectionis Regiae Majestati via Consilii Locumtenentialis salvo permanente,* a szerkesztésből kitörültettek.*
A törvényjavaslat III. cikkének 2. §-a hatalmazta fel a földesurat, hogy csere vagy egyezség útján telket szerezhessen korcsma számára. (Iratok, I. k. 509. l.)
Iratok, I. k. 505. l.
A szakasz első részének kihagyását Klauzál, a másodikét Nagy Pál javasolta. (Jegyzőkönyv, VIII. k. 393. s köv. l.)
A §-usnak ő felsége által javallott azon toldaléka pedig, hogy Temes, Torontál és Krassó megyék a jobbágyok közötti cserére nézve eddigi szokásukban meghagyatnak, elfogadtatott.
A zselléri állományokrul szólló 8-ik . az Ország Rendeinek állapodása szerint igy kezdődött: praeexistentibus inquilinaribus constitutivis, quae jam urbarialem tabellam ingressa sunt, ultro etiam in statu actuali, qui occasione suscipiendae regulationis urbarialis pro Cynosura deserviet, relictis etc. Nehogy az urbéri tabellákba itt ott becsuszott hibák ezen szakasz üdvességes czéljának ártalmára legyenek, Ő Felsége igy kivánta a szerkesztést módosítani: praeexistentibus urbarialibus sessionum inquilinarium constitutivis in statu actuali etc. relictis.
A KK és RR kerületi ülésökben ezen királyi javallatot el nem fogadták, kijelentvén: hogy miután nem minden zselléri állomány külső telki tartozmányokat is foglal magában s miután az urbéri zsellérek valóságos állapotja, és az abban közbe jött fogyatkozások egyedül az urbéri lajstromokbul* s azokhoz tartozó végrehajtási jelentésekből tudattathatnak ki, Ő felsége módositására a KK és RR annál kevésbé hajolhatnak, minthogy azzal sem az urbarialis és curialis zsellérek közti határ vonalt felállitva, sem az ezen hijányt szükségeskép követendő birói önkényt valamelly biztosb alapra szoritva nem találják.*
Az urbarialis tabellákra vonatkozólag l. 529. l. 20. jegyzet.
A szeptember 10-i kerületi ülés tárgyalásait l. fentebb, 513. l.
Ez volt a kerületi állapodás,* most azonban élénken megujult a kérdés feletti vitatás. – A PERSONALIS ajánlá a RRnek, fogadnák el a királyi resolutiót, mert ha csak azon zsellérek sorsa biztositatik, kik az urbarialis tabellába bémentek, ugy a hibából s hamisságból bé nem dictált, azóta is szaporodott ezer meg ezer zsellérek sorsa önkénynek, s örökös bizontalanságnak lesz kitétetve.
Iratok, III. k. 120. s köv. l.
Kik a szerkesztéshez ragaszkodtak, azon elven épiték véleményöket, hogy csak az urbarialis zsellér hely az, melyet a földes úr a zsellérnél meghagyni köteles, urbarialis zsellér pedig csak az, ki az urbarialis tabellába bément. Ezen definitiót MARCZIBÁNYI adá, s mindnyájan kik a szerkesztést pártolák, (20 megye) ahoz ragaszkodtak, a királyi válasznak czélzatát oda irányoztatva lenni állitván, hogy a curialis zsellér helyek is urbarialis fundussá változtassanak, s adó alá vettettessenek. – BREZOVAI azonban nem gondolja ugyan ezt fekünni a királyi válasz alatt, minthogy az is csak urbarialis zsellérekről beszél, hanem csak abban látja a különbséget, hogy a kerületi szerkeztetés meghatározza, ki légyen urbarialis zsellér,* a királyi válasz pedig ezt határozatlan hagyja, s a kormányszékek önkényére bizza.
Az t. i., akinek állománya az úrbéri tabellába fel van jegyezve. (Iratok, III. k. 120. s köv l.)
A többség mindazáltal részint a Personalis által előhozott oknál, részint azon elvnél fogva, hogy az adó fundusa meg ne csonkitassék, s e miatt a nemesség, úgy mint 1715-ben történt.* ujjabb fedező áldozatokra ne kénszeritessék, részint pedig a zselléreknek, mint a status bár melly materialis előmenetelére nézve leghasznosabb munkás néposztálynak figyelmet érdemlő helyzete, részint végre a népesedés előmozdítása tekintetéből, a királyi resolutiót többnyire mint igazságos intézetet, SOMSICS pedig mint concessiót pártolá. – A pártolók sorában állván PÁZMÁNDY és NAGY PÁL is az urbarialis zsellérségnek a Trencsényi követétől merőben különböző definitióját adták, t. i. hogy urbarialis zsellér mind az, a ki zsellér telken lakván attol adót fizet. – BALOGH igy szavazott: a királyi válasz elfogadásának örülni fog a kormány, mert az adó fundusa nevekedni, biztosodni fog, de örülni fog kézimunkájuk után élő sok ezer polgártársaink tiszteletre méltó néposztálya is, s én külömböző czélból a kormánnyal ismét egy uton találkozom, s Trencsinnek az urbarialis zsellérről adott definitiójára válasz gyanánt kérdem, nem lehetne e a dolgot megforditani ugy: hogy Curiali zsellér csak az, kivel a földes úr különös contractust kötött? Somogy követe inkább engedélynek, mint igazságnak tekinti a kir. resolutiót s felszóllit bennünket, tegyünk önként áldozatot, én kinyilatkoztatom, hogy minden concessiót, melly a népnek adatik, igazságnak tartok, s a resolutióra voxolok. – S ez voxok töbségével csak ugyan el is fogadtatott, PFANSMIDTnak s MARCZIBÁNYInak ismételt sürgetése, hogy az urbariallis zsellér definitiója szabályosan meghatároztassék, elmellőztetvén.*
Az 1715 : 8 tc. értelmében.
A vitát, amelynek során Deák és Kölcsey is felszólalt a resolutio mellett, részletesen ismerteti a Jegyzőkönyv, VIII. k. 397. s köv. l. A lényegre éles fénnyel rávilágítanak Deák szavai: Ha a rendek nem fogadják el a resolutiót, „a zsellérek földön futóvá tétetnek, nem tsak a nem regulázott, de meri mondani hogy még sok regulázott helyiségekben is”. Sok helyen végbe ment ugyanis a regulatio „in effectu, de nem systhematice mivel a sedria némely helyekre nézve a regulationalis pert csak imigy amugy revideálván, az uri szék itéletét helybe hagyta a nélkül, hogy tabella készült vona’. (Uo. 398. l.)
