b) 1834 október 23 Országos ülés. Tárgy: Az úrbéri III. tc.-hez ajánlott királyi módosítások; az irtások kérdése.
b)
1834 október 23
Országos ülés.
Tárgy: Az úrbéri III. tc.-hez ajánlott királyi módosítások; az irtások kérdése.
1834 október 23
Országos ülés.
Tárgy: Az úrbéri III. tc.-hez ajánlott királyi módosítások; az irtások kérdése.
October 23-án 242-ik országos ülés, következett az urbéri 3-ik t. cz. s ennek első §-usa az irtásokrol. – Tudva van hogy Ő felsége az irtások visszaválthatására nézve az 1807-ik esztendőt kivánná elválasztó idő szakúl felállitatni.*
Iratok, III. k. 34. l. A kerületi tárgyalásokról olv. fentebb, 513. s köv l.
A királyi SZEMÉLYNÖK senkit sem hisz kétségeskedhetni, hogy a subsistentia módjainak csökkentésével a népességnek is csökkenni kell; pedig az adózó nép létének biztositására irányzott urbéri intézkedésben mindent gondosan szükség távoztatni, mi a népesedés kevesitésére vezérelhetne. Kéri tehát a RRket, ne tekintsék annyira a szigorú igazságot, mint azon politicai tekintetet s a közjólétet, mellyet a gondos törvényhozásnak mindég szem előtt kell tartani: ne áldozzák ezt fel a RR a törvénytudomány elvont elveinek, mellyektől csak birónak nem szabad eltávozni, s fogadják el a minden surlódásoknak véget vető 1807-ki epochát.
Ennek ellenére azonban hangos maradjon! hallatszott.
KÖLCSEY fájdalommal halja a RR ajkairól a hatalmas maradjon-t zengeni, s igy sajnálva látja, hogy véleményével kisebb számban fog maradni, azonban lélekisméretének megnyugtatására még is szóllania kell, hogy kötelessége teljesitetlen ne maradjon. Nincs nagyobb baja az országnak, mint a homályos értelmű törvények, s merné állitani: e baj alkotmányos országban még nagyobb, mint olyanban, melly önkéjü uralkodó által igazgattatik. Mert ez utolsóban a törvény homálya miatt elakadt biró minden időben kérhet az autokratortól világositást, s ez saját mindenhatósága szerint azonnal adhat azt. De alkotványos országban, hol a törvényhozás a respublicai formák lassúsága miatt hosszú időt kiván; ha homályos törvény egyszer hozva van, annak igazitása s világositása, bár szükségesnek ismértetik is, ezen akadályok által késleltetik, s évről évre, embernyomrul embernyomra halasztatik. A pörek azonban egymás után támadnak, a pörlő felek birói itéletet kivánnak, s a biró hogy itéletet mondhasson, kéntelen a homályos törvény magyarázatába ereszkedni. Ennek biztonságára idegen népek példáját felhoznia nem szükség, hazánk maga számos példát ád. Könyveink telvék homályos törvényekkel, a nemzet látta e hibát, s már 2-ik Ferdinand alatt igazitásról gondoskodott.* Formáink lassúsága miatt a dolog nem ment. M[aria]Theresia alatt ujra elkezdték a munkát,* s a formák akkor is akadályt vetének. 1790-ben új munkák parancsoltattak, ugyan azok 1825-ben ismét elő vétettek,* s ime több mint kétszázadi hasztalan készület után, csak most vagyunk az ohajtva várt igazitás kezdetén. Annyi idő alatt birói itéletre a homályos törvény nyomán is szükség volt, s meg kellett történni, hogy a biró nem lévén mihez nyulnia, maga fogott a magyarázathoz. Ily magyarázat következései a nagy halmazra gyült Curialis decisiók,* s épen az urbéri tárgyban a H[elytartó] Tanács temérdek intimatumai,* s mind ezek nem csak azért veszedelmesek, mert a pörlő feleket biró önkéj alá vetik, hanem azért is, mert magán az ország polgári alkotványán nagykövetkezésű sebet ejtenek. Ugyan is törvényhozó nemzetnek mondjuk magunkat, az 1790-ki hires neves czikelyben kikötöttük magunknak nem csak a törvényhozás és eltörlés, de a törvény magyarázás jusát is,* s ime e just, mit a fejedelemnek nem engedünk, törvényeink homályos voltával a Curiának, s a végre hajtó hatalom eszközének a H[elytartó] Tanácsnak kezeikbe tesszük. – Már most ha e mondottak után a kéz alatti törvényjavallatra forditjuk figyelmünket, kénytelenek leszünk megvallani, miképen az, úgy a mint a kerületből ide béhozatott, egyike lesz azon czikelyeknek, mellyek a birót önkéjes magyarázgatásokra szokták vezetni. Kérdés: minő irtásokat szabad a földes úrnak a földmivestől kiváltania? ha felelnők: minden irtás kiváltható! a törvény veszedelmes ugyan, de világos lenne. Ha mondanók: egy irtás sem kiváltható, ezt is mindenki megértené, sőt ha azt végeznök: hogy csak a telek tartozmányba már bészámlált irtások kiváltása tiltatik, még ennek értelme is bár nem helybehagyható, azonban elég tiszta lenne. De a törvényjavallat azt mondja, hogy a telek tartozmányba bészámláltakon kivül még azon irtásokat sem szabad kiváltani mellyek eredetileg és egyedül a jobbágy élelmére vannak szánva.* Ezt a szónok nem érti, de a földes úr, s a jobbágy sem fogják érteni, a biró pedig kéje szerint ad neki magyarázatot. És ki lesz a biró? a H[elytartó] Tanács, vagy is a végrehajtó hatalom. Meg lesz igy sértve a 90-ki hires törvény czikely, s ki nyujt reá okot? mi magunk, kik homályos törvényt hozunk, s kik a homályt nem akarjuk felvilágositani. – Vegyük bár a szerkezet felhozott kiejtéseit egyenként. Mit tesz az az eredetileg? Száz év előtt tiz háznép megtelepedett egy erdőben, s irtásokat tett, most a tiz helyett százat lelünk. Hányra illik ezek közül az eredetileg szó? Ha csak tizre, akkor mi leszen a lakhelyéből kikergetendő kilenczvenből? ha mind a százra, mint fogja magát a biró alapitani? holott az eredetileg szó a tiz elsőre s tiz utolsóra egyforma jelentésben ki nem terjeszthető. – Vegyük az egyedül szót. Feltéve, hogy van egy jobbágynak tiz hold irtása, s egy hold telektartozmánya. El lehet-e irtását venni, mivel az nem egyedüli birtoka? s ha nem kell a törvényt oly betü szerinti értelemben venni, mennyit lehet az irtáson felül birnia, hogy a törvény értelme beteljék? Ezt ismét csak a biró önkéje fogná elhatározhatni. És hasonló eset lészen, ha mind a két szavat együvé foglaljuk is, mert akkor vagy minden irtásra magyaráztathatik, vagy egyre sem. Egyre sem, ha betü szerint veszük, mindenre, ha betü szerinti értelmén magunkat túl tesszük. Nincs tehát más mód: határozzunk egy bizonyos időt s mondjuk, hogy az azt megelőző irtások kiváltás alá nem eshetők, az utóbbiak pedig kiválthatók. Csak igy lehet a birói önkéjt elzárni. Ilyen határidő három jöhetne választás alá: az urbér béhozatala,* 1790, és 1807. A két elsőb régisége miatt e tárgyban, hol több élő bizonság, mint irományok fognának előjőni, nem elég alkalmatos, s ugyan azért máskor is* az 1807-ki évet ohajtá határnak rendeltetni. – Előre tudja a szónok, hogy a tulajdon sértetlenségéből húzott, s már százszor decantált erősséget forditandják ellene. Nem akar a tulajdon természetének philosophi fejtegetésébe ereszkedni, csak azt kell megjegyeznie: hogy midőn e teremben nemesi tulajdon miatt tétetik ellenvetés, az különösnek látzik előtte. Ha az adózó nép küldötsége jőne előnkbe s igy szóllana: Mi juson hoztok tulajdonunk felett végzéseket? A házakat hol lakunk, a földeket, miket mivelünk, magatok tulajdonának mondjátok, minket csak haszonbérlőknek tartatok, s még a haszonbérlés feltételeit is, noha kölcsönös a tartozás, egyedül magatok határozzátok meg. Többet tesztek, mert a mit tulajdonunknak lenni nem tagadtok is, arra tetszéstek szerint terheket róvtok, ökreinket miket szántunk, lovainkat miket magunk szerzünk, sőt fiainkat leányainkat, és saját fejeinket is adó alá vetitek. Mi lehet annyira tulajdonunk mint az élet, s im azt is határozásaitok tárgyává teszitek, vérünket saját ellenségeitek által ontatjátok!!! Ha igy szóllana az adózó nép küldötsége, kétli, ha tudnánk e helyesbet feleni ama locus communisnál: jámbor atyámfiai, tetszett Isten ő k[egyelmes] felségének nekünk adni az Országot, a hatalmat, és a dicsőséget; nyugodjatok meg szent akaratján. Itt, igen is itt nyomhatna valamit a tulajdontul vett ellenvetés. De máskép van a dolog a nemesi tulajdonnal. A KK és RR kétésgkivül az egész nemesség képviselői, annál szorosabban, mert attol nem csak választattak, hanem utasitásokat is vettenek. Midőn tehát a nemesség tulajdonárol itt szó tétetik, nem lehet mást mondani, mint azt: nemesség végez saját magáérol, s magáérol végezni nem csak nem tulajdon sértés, sőt inkáb a tulajdonnal szabadon éhetés. Hogy illy végzésekben nem mindenki egyez meg, az semmit sem jelent. Töbség a szabadságnak alapja. Mi az egész érdekével a töbség által egyezőnek találtatik, azt egyesek külön véleményének feláldozni nem lehet. Egyeseknek adandó veto az alkotmány sirja lenne, mint letaposott lengyel szomszédink siralmas példával bizonyitották. A nemzet töbsége határozta: hogy minden irtást a jobbágytol elvenni nem lehet. Most hát már csak arrol van szó hogy az, a mit elvenni nem lehet, törvény által kijeleltessék. Hogyan fogjuk kijelelni? ugy e hogy homályos legyen, s a birónak önkéjű magyarázatokra adjon alkalmat, mint a szerkezet? Vagy pedig hogy világos, hogy tiszta legyen, s a biró kéntelenitessék azt betű szerint érteni? A szónok ez utolsót ohajtja, s ennek következésében a királyi választ pártolja.*
Helyesen: III. Ferdinánd alatt. (V. ö. a kötet 250. l. 13. jegyzet.)
L. előbb, 250. l. 18. jegyzet.
Az 1791 : 67. tc. által kiküdött bizottságok reformmunkálatainak felülvizsgálását és átdolgozását az 1827 : 8. tc. rendelte el. Az új javaslatokat tárgyalja az országgyűlés.
B. ö. e kötet 169. l. 15. jegyzet.
Az Országos Levéltár, Helytartótanács, Urbariale departamentum-gyüjteményében találhatók. Egyes lényegesebb, elvi jellegű rendelkezéseket ismertetnek Pfahler és Pauly i. munkái is.
Az 1791:12. tc.-ben az uralkodó elismeri, hogy „leges ferendi, abrogandi, interpretandi protestatem … legitime coronato principi et statibus ac ordinibuss regni ad comitia legitime confluentibus communem esse, nec extra illa exercin posse”.
A két szó – originarie et unice – utólag, országos ülésben, Niczky javaslatára került a szövegbe 1833 aug. 1-én; értelmezésük körül heves viták folytak, valahányszor a törvényjavaslat napirendre került. (V. ö. Országgyűlési Tudósítások, I. k. 618. s köv. I., II. k. 210. s köv., 231. s köv. l. és e kötet 510. s köv. l.)
Mária Terézia 1767. évi úrbéri rendelete, amelyet az 1791 : 35. tc. ideiglenesen érvényben hagyott.
V. ö. Országgyűlési Tudósítások, I. k. 624. l.
V. ö. Kölcsey, VI. k. 195. s köv. l.
A PERSONALIS kijelentés hogy ámbár Szathmár követének voxával egyet ért, de argumentatiójában sem repraesentativus rendszerünk hijányaira, sem az originarie és unice szavak magyarázatára nézve nem osztozik. Az originarie pro subsistentia subditorum destinata extirpatura az, mellyet a földes úr erre destinált; és az unicét a mi illeti, Ő kárhoztatná azon birót, ki azt grammaticalis, bötű szerinti értelmén túl terjesztené.* – Ennek ellenére BALOGH ugy nyilatkozott hogy ő épen megforditott helyzetben áll a Personalissal, mert utasitásánál fogva a kerületi szerkeztetésre szavaz, s igy Kölcseynek voxával egyet nem ért, ellenben argumentatiójával tökéletesen egyet ért.
„az unice szó pedig betüszerént ugy értendő: ha a jobbágynak más állományi birtoka vagyon, akkor az irtások tőle visszavehetők: a biró tehát tudni fogja mit kell megitélni, igy annak önkényétől tartani nem lehet.” (Jegyzőkönyv, VIII. k. 414. l.)
Azonban Kölcseynek fentebbi beszédje számosab kikeléseket szenvedett. – Marczibányi azt mondá, hogy ha oly igazságtalannak tartaná képviseleti rendszerünket (repraesentativum systemánkat) mint a minőnek azt Szathmár követe rajzolá, egy pillanatig sem maradna követi állásában. Kijelenti azt is, hogy őtet küldői a törvények s alkotvány fentartására küldötték ide. – ANDRÁSSY hasonlón nyilatkozván kijelenti hogy tehetsége szerint igyekezni fog az alkotványt feltartani, s csudálkozik hogy Szathmár követe, ámbár gyakran szóllott a constitutio mellet, azt most még is megtámadja. Egyébiránt elösmeri hogy az urbéri rendelkezés alatt már több izben sértetett a földes úr tulajdona, de innen épen nem akarja következtetni, hogy csak továb is sértessék. – SISKOVITS és PETROVAY oly értelemben vették Szathmár követének állitása rendjét, mint ha azt igyekezett volna megbizonyitani, hogy az urbéri intézkedésben a KK és RR nem sajátjokrul, hanem a jobbágy tulajdonárol rendelkeznének, s ezen értelemre nézve ellenkezőt igyekeznek megmutatni. – Végre PÉCHY öszekötvén Kölcsey beszédjének legelső szavait, beszédje végének azon részével, mellyben az adófizetők terheit számlálgatá; azt inconstitutionalisnak tartja, s küldői részéről meg nem egyezését nyilatkoztatja,
NAGY PÁL nem akar a repraesentatio systemájárol szóllani s azzal mind addig meg is van elégedve, még Isten elérnünk engedi, hogy a parasztság is repraesentálva lesz. Nem is igen lehet panassza az adófizetőknek az ellen, a mint a nemesség által repreesentáltatnak. Mennyi sérelmeket, sanyargatásokat szenvedett 1825 előtt a magyar nemesség, s még is ezen országgyülésen saját sérelmeit félre tevé, s minden mások előtt a parasztok jussainak védelmére állott fel,* s azokat oly hiven védelmezé, hogy Europainak egy aristocraticus alkotványú nemzete sem képes hasonló példát mutatni, s itt az urbariomban is, bár különböző vélemények találtatnak, de csakugyan vannak, kik oly melegen védik a nép jusait, hogy magok sem védhetnék hivebben. De Szathmár követe nem is szolott a systema ellen, hanem azt mondá, hogy saját tulajdonunkrol intézkedünk, s igy jusunk van arrol a nép javára rendelkezni, de kötelességünk is, mert mi adjuk a nép nyakába a terheket, adnunk kell tehát neki annyit, hogy azokat viselni képes legyen. Gyakran hallott it concessiókat emlegetni, ő ezt tréfának veszi, és semmi concessiót el nem ösmér. Austriában hogy ha csak egy hold földet ád is a földes úr jobbágyának, azt concessiónak nevezheti, mert ha bár tulajdon kezénél maradna is azon föld, attol ő is egyaránt adót fizetne. De mi azt mondjuk a jobbágynak: Te védelmezd az országot (ámbár mi tartoznánk azt védelmezni) és fizesd, és tartsad is a katona sereget, épits vármegye házát, hogy abban gyülléseket tartsunk, s tisztviselőinknek szállása legyen, s bár mi perlekedünk is, fizesd biráinkat, épits tömlöczöt a nemes latornak is, és tartsad benne a nemes latort is, csinálj utat, s fizes vámot rajta, ássad a canalist, s ha lélekvesztő kompomra akadsz, ismét fizess,* – no ha mind ezt megkivánjuk az adózóktul, nevezhetjük e concessiónak, ha valamit adunk nekiek? Adnunk kell hogy viselhesse terheit, mert mi magunk viselni nem akarjuk. A szónok nyilván kimondja hogy semmi terhet sem tart igazságtalannak, ha elég értéket adunk mellyből azt viselni lehet. Mert a jobágyot arendatornak nézi, s igy nézve mind egy neki akár kinek fizesse az arendát, de ha fundusát nem szaporitjuk, az arendát meg untig emeljük, majd azt mondja: hoho!! köszönöm az arendát. A szónok tehát Szathmár követének előadását nem csak elfogadja, de folytatja is, és azt tartja hogy a kerületi szerkeztetés minden szava, az irtások tárgyában önkényre vezet. Vegyük bár fel csak ezen szavakat is, hogy a reclamante Dominio tett irtásokat ingyen szabad vissza venni, már mit tesz az a reclamante? Azt e hogy a földes ur kiabált, de a jobbágy csak irtott, a földes úr lármázott, de a jobbágy negy gondolt vele s mindég csak irtott, a földes úr terragiumot vett az irtástol, de azért mindég lármázott kiabált a mezőn, a jobbágy pedig folyvást csak irott. Már ki hidje ezt lehetőnek, ki úr s jobbágy viszonyait ösmeri.* No azután a RR szeretnének mindent elkülönözni, mindent külön birni, állitsanak tehát elválasztó időszakot az irtásokra, hogy mi hamaréb tudhassék, mi a magoké, s mi a jobbágyé, különben azokbul a gyönyörű dolgokbul, a szép lóherbül, a nemzeti oeconomiábol s a t. bizony még egy századig is semmi sem lesz. A szónok akarja hogy legyen, s azért az 1807-ki epochára voxol annyival inkáb, mert meg van győződve, hogy ha meg áll a kerületi szerkeztetés, csak az irtások visszavételével tizszer annyit veszit az adózó nép, mint a mennyi úgy nevezett concessiót kapott.
Azáltal, hogy követelte a törvénytelen ujoncozás abbahagyását, az adó leszállitását az 1811-i országgyülésen megajánlott mennyiségre és a törvénytelenül beszedett többlet beszámitását a következő évek adójába.
V. ö. előbb a 616. l. 12. jegyzettel.
„Hol az az irtás föld, a mitől a paraszt semmit sem contribuált, talán valamelly erdőbe, a melly mértföldekre terjed, és vallyon az irtás földektől in recognitionem iuris dominalis fizetni és rec amante domino fizetni, nem anomalia, nem nevetség-e?” (Jegyzőkönyv, VIII. k. 419. l.)
MAJTHÉNYI szintén epochára voxolván, a tulajdonnak emlegetni szeretett ideáljára azt feleli, hogy a köz jó, s a nép fennmaradása oly magas tekintet, mellynek minden mást alája kell vetni. Egyébiránt úgy a mint Szathmár követe, a szónok is hijányokkal teljesnek tartja rerpaesentativ állásunkat, de az ország is annak tartja, mert rendszeres munkát dolgoztatott ama hijányok kipótlására. De azért, mivel rendszerünk, hijányos, követi állásárol nincs kedve lemondani, és ha Szathmár követe le akarna mondani, első lenne a szónok, a ki kérné hogy ne tegye, mert lemondásával ugyan egy hijány sem orvosoltatnék.
KÖLCSEYnek nem szokása ugyan czáfolgatni, s most is halgatva vesztegelne, ha némelly előadások reá homályt nem vetnének, pedig a homályt semmiben és igy magán sem szereti. Nincs nehezebb dolog, mint valakit ex tempora czáfolni, mert midőn valaki czáfolni akar, megkivánhatni, hogy a szólónak nem csak szavait, de ideáinak fonalát is kövesse. A szónok koránt sem tartja előadásait köz figyelmet érdemlőknek, de ha valaki czáfolni akarja, attol legalább megkivánhatja, hogy beszédjét figyelemre méltassa. – Pest követe, ugymond, beszédem elejéről egy két szót felfogott, s áltugrott beszédem végére, s igy oly idaeákat kötött össze, mellyeket ha igy adna számba a napló könyv, pirulnom kellene logicám felett. Pest követe úgy járt, mint ama német útazó, ki Parisba kocsira ülvén, elaludt, s midőn Strasburgba érvén felébredt, a mit itt látott, a Párisi rubricába jegyezte. Igy Baranya s Ungh követei* is olyasmit adtak számba a mit nem mondottam. Mert én nem mondottam hogy a jobbágyság tulajdonárol rendelkeztünk, hanem azt mondám, hogy ha erről rendelkeznénk, az ellenvetés állhatna, mert a jobbágyság nincs jelen, mivel azonban a magunk tulajdonárol rendelkezünk, általunk az egész nemesség jelen van, nem áll az ellenvetés, mert saját tulajdonárol Isten és ember törvénye szerint kiki szabadon rendelkezhetik. Igen dicsérem én Trencsin, s Esztergom követeinek constitutionk melletti igyekezetöket, de ők sem követék ideáim fonalát, pedig nem épen úgy vette fel a dolgot, a mint én magyarázgatám. A statusok, valamint a testek, különféle evolutiók alá tartoznak, s menniök kell előre a tökéletesedés ösvényén, és igy a mi századok előtt jó lehetett, meglehet nem jó többé. De én a Constitutiót szentnek tartom, s mindég is annak fogom tartani, tartom pedig constitutiónak azt, hogy a nemzet ösze gyülhet jusa van törvényeket hozni magának. Azonban a magyar constitutiót, addig is, míg a status szükségei, s a természet örök rendje szerint tökéletesednék, ugy a mint áll is tisztelem, s ha a kormány, vagy más akárki ellenséges lépést akarna tenni ellene, felhivom Trencsin s Esztergom követeit, száljunk együt a pályára, küzdjünk együtt a constitutióért, s ha én hátra maradok, száljon reám gyalázat.*
Siskovics és Petrovay.
V. ö. Jegyzőkönyv, VIII. k. 423. s köv. l.
A PERSONALIS megjegyzé hogy ezek a napi renden túl hágnak, s egyébiránt is mi legyen a magyar constitutio, azt törvényeink villágosan kimagyarázzák, s megmondják azt is, hogy az 1741: 8. cz[ikkely] a törvényhozó nemzet tanácskozása alá nem is tartozhatik.*
A feljegyzés homályos. Nem az idézett tc. nem vehető ugyanis tanácskozás alá, hanem ez tiltja meg, hogy a rendek jogai, így adómentessége, vita tárgyává ne legyenek.
Erre TÖRÖK kijelenti azon meggyőződését, hogy a constitutio elveinek áltváltoztatása is a nemzet jusai közzé tartozik, s ha küldői ilyesmit adnának utasitásba, a mi ilyes változtatára czélozna, semmi olyast nem tennének, a mire jusok nem lenne. – SOMSICS szintén kijelenti, hogy Szathmár követének elveit inconstitutionalisoknak épen nem tartja.
Egyébiránt a Resolutio javaslotta epocha ellen a már számos izben közlött ellenvetések ismételtettek, t. i. hogy az irtás nem urbarialis föld, s a mit a nemesség adó fundusaúl nem szánt, azt megegyezése nélkül tőle elvenni nem lehet, – hogy már maga az originarie és unice szavak elfogadása is túl hág a szoros igazságon, s emberiség tekintetéből adott concessio, s könnyü a kormánynak más zsebéből nevelni a concessiokat. Végre hogy az 1807-ki törvény nem urbarialis törvény,* s a jobbágyok által kiirtott föld úgy tulajdona volt a f[öldes] urnak 1807 előtt mint után, azt tehát tőle elvenni nem lehet s a t.
Az 1807 : 87. tc., amelynek 18. §-a tiltja az irtást, az erdők fenntartásáról szól.
A voxok igy állottak: általánosan epochára voxoltak: Honth és Bács. Az urbariom behozatalának epochájára Trencsin és Somogy. 1791-re Tolna, Posony, Fejér és Temess, 1807-re csak Szathmár, Ugocsa, Sopron és Bihar és igy igen nagy töbség lévén az epochának ellene, a ker[ületi] szerkezet szórul szóra megállott.*
Jegyzőkönyv, VIII. k. 434. l.
October 24-én a gabonábuli pálinka főzés, melly kerületileg általánosan megengedett, most a Resolutio értelmében csak azokra szoritatott, kik eddig is ususában voltak.
October 25-én a legelő elkülönözése tárgyában a régi országos végzés továbbá is megmaradt.*
L. részletesen a köv. számban.
