a) 1834 október 24 Országos ülés. Tárgy: [I.] Az irtások vitájának befejezése. [II.] Az úrbéri III. tc. 2. §-a: a jobbágy borméré…
a)
1834 október 24
Országos ülés.
Tárgy: [I.] Az irtások vitájának befejezése. [II.] Az úrbéri III. tc. 2. §-a: a jobbágy bormérése és pálinkafőzési joga.
1834 október 24
Országos ülés.
Tárgy: [I.] Az irtások vitájának befejezése. [II.] Az úrbéri III. tc. 2. §-a: a jobbágy bormérése és pálinkafőzési joga.
Posony, Octob[er] 29-én, 1834.
[I.] October 23-én 243-ik országos ülés. Az irtványok viszaválthatása kérdésének utóbbi levelem szerintén lett eldőltével, következett e tárgyban az utolsó szakasz, melly a jövendőben, földes uri engedelem nélkül teendő irtások tilalmárol szóll. A régi országos végzés az ilyes irtásokat minden bér megtérités nélkül a földes úr által egyszerűn visszavehetőknek határozta. A királyi válasz csak urbéri uton kivánta a visszavételt megengedni,* – A kerületi végzés ezen javallatot el nem fogadta, annyiban még is módositotta az előbbi határozást, hogy a viszavételre törvényes biztonágnak, s tiszti ügyésznek jelenlétét rendelte, kik arra fognak felvigyázni hogy ezen az úton sem az úrbéri állománybol, sem a jelen törvény kihirdetésénél régiebb irtásokbol valami el ne szakitassék.*
Iratok, III. k. 34. l.
A kérdés kerületi tárgyalásait l. előbb, 518. s köv. l.
VAY ezen controlleriát a földes uri tekintet csökkenésére vezetőnek, ellenben a jobbágyra nézve szükségtelen gyámságnak tartá, mert annyi esze csak van a jobbágynak, hogy régibb irtványait maga sem hagyja ily könnyedén elvétetni. – ROSKOVÁNYI csak az adózó fundusnak evidentiában tartására kivánta a törvényes biztonság jelenlétének körét szoritani. – ÖTVÖS TAMÁS, Gr. LA MOTTE, SISKOVICS és JUSTH hasonlókép a régi országos végzésben minden ellenőrség nélkül felállitott földes uri hatóságot pártolák. – A KK és RR azonban felkiáltással kerületi végzésök mellett maradtak.*
Jegyzőkönyv, VIII. k. 437. l.
[II.] Következett az urbarialis bormérésről szólló 2-ik § (a III-ik t. czikelyben). Ez kevés vitatás után a kerületi szerkezet szerint megállapitatott (lásd 179-ik számú levelemet*) s által mentek a RR a pálinka főzés kérdésére. – Tudva van hogy az ország Rendei csak gyümölcsből, törkölybül, s burgonyábol engedtek pálinka főzést a jobbágyoknak, nem ellenzvén annyi gabonát hozzá vétetni, mennyi az élesztésre megkivántatik, Ő Felsége azonban ezeken felül még gabonábol is megengedtetni kivánta, de csak azon helyeken, hol a jobbágyok annak eddig is használatában voltak.* – A kerületi RR ezen szabadságot, t. i. hogy a jobbágyoknak gabonábol is szabad legyen pálinkát főzni, az országnak minden lakosaira, lettek légyen bár eddigelé használatában, vagy nem, kiterjeszteni határozák, részint egyenlőség tekintetéből, részint mivel annak kinyomozása: hol és minő szokás divatozott, meggyőzhetlen nehézségekkel lenne összekötve, s annál számosb perpatvarkodásra szolgálna alkalmúl, mentül külömbözőbb s változékonyab volt e részben a szokás, mind az egyes községek, mind a külön külön közbirtokosokhoz tartozó jobbágyok által, itt engedménnyel, amott elnézésel gyakorlott, ép ez által is sok féle magyarázatokra okot szolgáltató használat tekintetében.*
E kötet 519. s köv. l.
Iratok, III. k. 35. l.
A kerületi tárgyalásokat l. e kötet 519. s köv. l. A kerületi javaslat indokolása: Iratok, III. k. 122. l.
A Kir. SZEMÉLYNÖK ezen kerületi végzést, mennyiben az a kir. resolution túl terjed, nem pártolá. Hogy a kik gyakorlatában voltak a gabonáboli pálinka főzésnek, attol meg ne fosztassanak, ezt magával hozza azon elv, hogy a jobbágy sorsa rosszabbá semmiben ne tétessék, s ennyiben biztosítást nyujt a kir. resolutio; de az engedélyt általános kiterjesztéssel bőviteni, a jobbágyra nézve nem szükséges, a földes urra nézve pedig nem igazságos. Az urbariomban talán nem lehet a legnagyobb egyenlőséget legnagyob jónak mondani, mert a vidékek körülményei nagyon különbözők. E tárgy az egész országot nem igen érdekli, hanem leginkáb azon felvidéki földes urakat, kiknek a pálinka főzés csak nem egyedűli jövedelmét teszi, mellyet egy tolvonással megszüntetni s a jobbágy jovoltáért a földes urak élelmét semmivé tenni annál kevésbé igazságos, minél nagyob tekintetet érdemel a felvidéki nemességnek azon helyzete, hogy birtokának nagyob részét impopulálván, adózó kézre juttatta.
A Personalissal egyetértve a Királyi Resolutióra voxoltak: Gyertyánfy, Szücs, Várady, Széll, Patay, nem különben GHÉCZY: ha utasítása el nem fogadtatnék, melly csak földes uri engedelem mellett akar pálinka főzést engedni. Továbbá: Frim Kanonok és Lőcse, s Bártfa városok követei. Ellenben Borcsiczky, Eötvös Tamás, Plathy, Petrovay, Brezovay, Szilassy, Justh, Reviczky, Siskovics, Busán, Roskoványi, Bencsik, Szirmay, Pfandsmidt, Jármy, Noszlopy, Posztavecz, Bene, Török és Rudics (összesen 20 megye) a régi országos végzéshez ragaszkodtak, sokan mind azáltal úgy jelentvén ki magokat, hogy ha ez el nem fogadtatnék, készebbek a királyi resolutióhoz, mint sem a kerületi végzéshez állani. – Okaik e sokszor kimeritett tárgyban most is csak e következők valának: M[ária] Theresiának urbarioma a szeszes italok égetését egyenesen a földes uri jusok közzé számitja,* tulajdona tehát az a földes úrnak, melly már az által is súlyos sérelmet szenved, hogy burgonyábol főzni a jobbágynak megengedtetik, de gabonára is kiterjeszteni az engedelmet annyit tenne, mint a felvidéki földes urakat, kik értékök nagyob részét a statusnak már feláldozták, utolsó tulajdonoktul megfosztani; különösen ajánlják tehát a RR figyelmébe azon tekintetet, hogy ezen engedélynek súlya ismét csak a felső vidéket érné, hol a jobbágyok pálinka főzésének tilalma urbarialis regulatióknak is tárgya volt,* mellyeket a kerül[eti] végzés mind felforgatna. Midőn tehát az egyrészről a f[öldes] uri jusok kijátszására vezet, más részről a jobbágyoknak sem eszközöl valóságos hasznot, részint mivel csak némelly gazdagabb jobbágyok élnének vele,* részint mivel részegeskedésre s erkölcstelenségre tág utat nyit, pedig a felföld lakosainak már jelenleg is egyik legveszélyesb hibája a szeszes italoknak szerfeletti kedvellése. Ezekhez járul még az erdő conservatiónak tekintete, és az előbbi országos végzés szentsége, mellytől ellépni annál kevésbé lehet, minthogy a Felség azt félre nem vetette, sőt elfogadta csak bővitette. Ezen okoknak ellenére az egyenlőség semmit se nyom, részint mivel különböző körülményekhez képest az nem is kivánatos, részint mivel másut, p. o. a kilenczednél s tizednél nem tetszet az egyenlőség, ámbár azt a felvidéki megyék álhatatosan kivánták.*
Az urbárium VI. pontjának 4. §-a szerint „omnis cremati et cerevisiae educillatio ac liquorum praeparatio praecise ad iura dominalia pertineat”. (Pauly i. m. 367. l.)
Az urbarialis regulatio, úrbérszabályozás a Mária Terézia-féle urbárium rendelkezéseinek végrehajtását jelentette, amidőn a jobbágy lakóhelyének minden előnyét és hátrányát tekintetbe vették a kiküldött biztosok.
Ezt Bártfa követe emelte Ki: „Bizonyos hogy tsupán a gazdagabb jobbágyok közül foghat egy vagy kettő a pálinka égetéshez, ebbül pedig mi jót várhatunk a többi jobbágy gazdákra? bizonyosan nem egyebet, tsak hogy azon egy pár pálinkát égető gazda a szorultságba lévő szomszédja termesztményét igen tsekély áron (kivállt novemberbe, midőn a jobbágynak adóját végképen szorultságbul le tennie kelletik), meg fogja venni, és igy a többségre szomoru helyeztetést, élelembeli hijányt… eszközlend.” (Jegyzőkönyv, VIII. k. 45. l.)
Platthy liptói követ érvelése: „Miért nem fogadtuk el a kilenczednek és a tizednek általjános megváltását, a mellyre a Theresianum urbarium is utat nyitott? ez pedig egyedül egy ollyan concessio lett volna, mellynek jótékonyságába minden vidéknek jobbágyai részesülhetnek”. (Uo. 444. l.) Újabb felszólalásában így részletezte a tényleges állapotot: „Hiszen a kilenczed és tized adásában is hasonlóan nem egyenlő a szokás”, mivel ugyanabban a helységben az egyik közbirtokos jobbágya a kilencedet természetben adja, a másiké négy frtjával megváltja, mert ezt a megoldást választotta az urbárium behozatalakor, azután némelyik telektől heted vagy nyolcad dézsma jár, más telkek pedig minden váltság nélkül mentesek a papi dézsmától; „és még is mind ezekre a mostani szokást meg tartani jónak találtuk”. (Uo. 459. l.)
Ezen okoknak czáfolására s a kerületi végzés támogatására következendők hozattak fel:
DUBRAVICZKY: Nem vélte az előbbi országos végzés által a RR kezét megköttetve lenni, mivel Ő Felsége mást mond, mint a mit az ország Rendei mondottak, még pedig olyast mond, a mi ha elfogadtatnék, kiegyenlithetlen zavarokra nyujtana alkalmat. Mert meglehet hogy egy törvényhatóságnak egyik helységében, vagy ugyan azon egy helység egyik compossessorának jobbágyainál magában az ország felsőrészében is szabad volt a pálinka főzés, a többieknél nem, ily helyüt tehát nem az urbarialis helyheztetésre nézve országunkban fenforgó vidéki különségek szülnék a jobbágyi jussok egyenetlenségét, az minden esetre kölcsönös, irigykedésre, békétlenégre, kedvetlen nyomozásokra, ki nem kerülhető zavarokra vezetne. Továbbá azt hogy a szeszes italok készitése kirekesztőleg a földes uri jusok közé számitatnék, egyenesen tagadja, részint mivel azt egy törvény sem tulajdonitja a földesurnak, részint mivel a régi urbariom 2 ft fizetés mellet a jobbágyoknak is általában megengedi, a nélkül hogy törköly vagy gyümölcs, burgonya vagy gabona közt különbséget tenni csak álmodhatott volna is.* – Végre az erkölcsiségtől vett ellenvetésre, már rég meg van felelve, t. i. hogy a jobbágyot eltiltani a pálinka főzéstől csak annyit tesz, mint a földes úrnak monopoliumot adni az erkölcstelenség terjesztésére, s kirekesztő jussal felruházni hogy csak az ő korcsmájában legyen szabad lerészegedni.
IV. pont 7. §: „Ab olla crematoria, si hac subditu realiter et effective usus fuerit, solvet domino terrestri annuos duos florenos”. (Pauly i. m. 362. l.)
NAGY PÁL hasonló okokkal harczolt a ker[ületi] szerkezet mellett, nem gondolná hogy a pálinka főzés engedélye csak a felvidékeket érdeklené, sőt inkáb érdekli az alsó vidékeket, mert jó termés idején ott rothad a gabona Békésben, emporium hijánya miatt – a marha hizlalás lehet tehát ott a jobbágynak egyedüli jövedelme, és igy módot kell neki szolgáltatni hogy a gabonát pálinkára változtatva könnyebben elszállithassa, vagy pedig a hizlalás segedelmével lábon elhajthasa Pestre. De hogy is lehet olyas mit képzelni, hogy a jobbágynak még azt is kiszabjuk, mit csináljon gabonájával, mellyet földmérői kézzel szüken kimért földjén véres verejtékkel termesztett!! Hogy az előbbi országos végzés merő képtelenség, azt a folyó esztendő nyilván bizonyitja, mert ha valamiből el kellene tiltani a pálinka főzést, ezidén bizonnyal burgonyábol kellene eltiltani, mert annak magva se maradt, s a gabona még caeteris paribus legjobban termett. Végre a moralitástol vett ellenvetésre azt feleli, hogy ezt csak akkor fogadná el, ha hogy a földes ur korcsmáiban a szegény jobbágy nyakára méreg drága pénzen reá toltt pálinka nem részegitene.
PALÓCZY: A moralitástol vett legrendesebb ellenvetést ép olly nyomosnak tekinti, mintha valaki panaszra fakadna az ur Isten ellen, hogy bő terméssel megáldotta ezidén a szőlő hegyeket. Elhozta ugyan a szél, s az ujság levelek annak hirét hozzánk is, hogy egy távoli világ részben a szeszes italokkali élés megszüntetésére társaságok alakúltanak,* azonban hogy akár Liptó, akár Thurócz, akár Ungh vármegyékben, vagy egy földes úr erkölcsiség terjesztése tekintetéből korcsmáját bezáratta volna, ennek még hirét nem hallottuk. De azt mondják: nem lehet a földes urat jusátol megfosztani, a szónok azt tartja, hogy ha valahol eddig nem engedett jobbágyainak pálinkát főzni a földes úr, ő fosztá meg jobbágyait olly justol, mellyet tőlök a törvény el nem vett. Végre pedig mi a végzés szentségét illeti, jusson a RRnek emlékezetébe, hogy az általános engedelem itt e táblán már előbb is keresztül ment, s később a fő RR ellenzése következésében igen csekély szó többséggel dőlt el,* Ő Felségének egy lépéssel tovább menő válaszát tehát méltán úgy lehet tekinteni, mint egy intést arra, hogy előbbi végzésünket ujra felvegyük.
V. ö. Országgyűlési Tudósítások, II. k. 20. l. 4 jegyzet.
V. ö. Országgyűlési Tudósítások, II. k. 27., 227., 233. s köv. l.
CSEPCSÁNYI Thurócz követének azon mondására hogy alföldön a pálinka főzés nem igen divatoz, feleletül megjegyzi, hogy Statisticus calculussa egy kissé sántikál, mert Békésben is van oly pálinka főző gőz machina, melly 50 ezer ftba kerül, s csak a mellette álló olasznak 1500 ft fizetése van;* s Békésben bizonnyal több gabonábol főznek pálinkát, mint a mennyi Thuróczban terem. – Erre JUSTH válaszúl adá: hogy azon gőz machina alkalmasint nem jobbágy birtokában van, s ő Békés követének a termés bőségéről nyujtott felvilágositását, a porták kiigazitásánál* fogja tudni használni. Mire DEÁK megjegyzé: hogy a porták rectificatiója nem ilyes előterjesztéseken, hanem más adatokon fog épülni, Békésnek követe különben sem mondá: hogy jobbágy termeszti azon sok gabonát, melly ott pálinkává főzetik.*
Valószínűleg Wenckheim József újkígyósi uradalmában.
Az adó alapjául szolgáló porták számának megállapítása s a megyék teherbíró képességének arányában való elosztása az országgyűlés hatáskörébe tartozott. (V. ö. előbb, 574. l. 35. jegyzet.)
V. ö. Jegyzőkönyv, VIII. k. 461. l.
A Kir. SZEMÉLYNÖK ismét, és ismét erősen vitatván hogy a pálinka főzés földes uri jus, erre PÁZMÁNDY megjegyzé: hogy akár mint forgassuk is a régi urbariomot, azt belőle soha ki nem kovácsoljuk, hogy a jobbágynak gabonábol, épen csak gabonábol nem lett volna szabad pálinkát főzni. – Ennek nyomán JESZENSZKY a ker[ületi] végzés oltalmára azt hozta fel, hogy az törvényes, a földes urnak nem káros, a jobbágynak pedig jólétére szükséges.
DEÁK: Nem ösmér nehezebb feladást, mint a tulajdonos sérthetetlenségénél fogva védeni a pálinka főzés tilalmát, mert tagadni csak nem lehet hogy a gabona, mellyet vett, vagy termesztett, tulajdona a jobbágynak. Azt mondani tehát, mintha a f[öldes] ur tulajdonának szentsége megkivánná, hogy a jobbágy a maga tulajdonával ne élhessen, vitiosus circulus. Az áldozatnak állitott egyenetlenségére vegyék feleletül, hogy az ugar dézma eltörlésénél szintén ezen ellenvetés tétetett némely alföldi megyék részéről,* azt azonban a RR még is elhatározák, igy egyenliti ki magát a kölcsönös aránytalanság. – Egyébiránt a szónok ugyan azon okoknál fogva, mellyeket már többen ismételtek, a pálinka főzést kirekesztő földes uri jusnak egyátaljában el nem ösmeri, de hogy ha az lenne, ugy azt mondani, hogy ahol a földes úrnak akár engedékenysége, akár elnézése, akár nem tudása mellett ezen jusnak használatába a jobbágy becsuszott, ott a földes úr veszitse el jusát; ezt mondani törvényhozásban talán nem is lehet, és igy mind a három véleményt közt ép a resolutionak van legkevesebb, vagy úgy szólván semmi alapja, mert ha nem földes uri jus, meg kell a jobbágynak engedni, ha pedig jus, azt bitangoló usus el nem veheti. Ezen helyzetben tehát annál inkáb a kerületi szerkezetre szavaz, mert e tárgyban egyesek által gyakorlott usus forogván fen, ennek kitudása sokkal nehezebb lenne, mint p. o. a dézma, vagy urbarialis korcsma tárgyában, mellyekben az ususra szintén tekintet vala,* de lehetett is, mert egész helységeket érdekelvén, annak kitudása perpatvarkodó kutatásokra alkalmat nem szolgáltatott.*
Az ugarkilenced vitáit l. Országgyűlési Tudósítások, II. 107. s köv., 244. s köv., 249. s köv. l.
Az úrbéri III. tc. 2. §-ához a rendek a kir. resolutio kívánságára tették hozzá, hogy azok a községek, amelyek eddig országos vásárok alkalmával a községen kívüli gyepen is mérhettek bort, ebben a szokásukban megmaradnak. (Iratok, III. k. 34., 122., 209. l.) – Az úrbéri IV. tc. 2., 3. és 4. pontja a tizedet illetően megtartja az eddigi szokást azokon a helyeken, ahol annak beszedésére az általánosnál kedvezőbb gyakorlat alakult ki. (Iratok, I. k. 519. l.)
V. ö. Kónyi: Deák Ferenc beszédei, I. k. 114. s köv. l.
Ezen előadások között gyakran hangzott a hatalmas maradjon s úgy látszott mintha e szerint a kerületi állapodást végzésnek lehetne jelenteni, de a PERSONALIS nem concludált, s egyenkénti nyilatkozásokat látszatott kivánni. A kerületi szerkeztetés, vagy is általános engedelem mellett szóllottak tehát: Dubraviczky, Nagy Pál, Palóczy, Deák, Szent Iványi, Csepcsányi, Jeszenszky, Pázmándy, Bárczay, Kölcsey,* Somsics, Andrássy, Majthényi, Kövér, Markovics (Krassó), Farkas, Szalopek, Vásárhelyi, Fekete, Szentpály, Böthy, összesen 21 megye és Posony, Kassa, Késmárk, Korpona városok. – A resolutio mellet állott 6 megye, két királyi város és a káptalanok. – A régi országos végzés mellett 20 megye. Bars jelen nem volt. Fejér és Mosony halgattak. A PERSONALIS kérdé, valjon azok kik a régi országos végzésre szavaztak, kisebbségben maradván, minnyájan által mennek e a resolutiohoz? – Vay, TÖRÖK és Rudics kijelenték, hogy ily egyenetlen, kutató, s önkéjre vezető törvényre nem állanak, s elesvén szavazatjaiktol, készebbek a kerületi végzéshez állani, és igy ide öszesen 24 megyék, a resolutiora pedig 23 megyék szavaztak, – ekkor felállott Marics s kijelenté, hogy utasitásátol kéntelen lévén elállani, a Resolutiora voxol. Mosony és a Jászkun Hajdu kerületek végig halgattak, következéképen a Királyi városok egymást elidálván, a megyék pedig egyenlőn állván, minthogy az Egyházi Rend is a kir. resolutiora szavazott, a Personalis ezt végzésnek jelenté,* s az ülés eme váratlan resultatummal eloszlott.
Felszólalására (Jegyzőkönyv, VIII. k. 462. l.) jellemzőek befejező szavai: „Vagy nem elég sok jus van mellyel a paraszt nem bir? ha a parasztot ebben megszoritjuk, a földes ur önkényes monopoliumot fog gyakorolni, és uj bizonyságát adjuk annak, hogy magunk nemesek gyakoroljuk a törvényhozó tehetséget”.
Jegyzőkönyv, VIII. k. 464. s köv. l.
