a) 1834 október 31 Országos ülés. Tárgy: Az úrbéri III. és IV. tc.-hez fűzött további királyi változtatások vitái: [I.] a boltnyi…
a)
1834 október 31
Országos ülés.
Tárgy: Az úrbéri III. és IV. tc.-hez fűzött további királyi változtatások vitái: [I.] a boltnyitás joga, [II.] a határon kívüli haszonvételek; [III.] a IV. tc. bevezetése és 1. §-a: a füstpénz.
1834 október 31
Országos ülés.
Tárgy: Az úrbéri III. és IV. tc.-hez fűzött további királyi változtatások vitái: [I.] a boltnyitás joga, [II.] a határon kívüli haszonvételek; [III.] a IV. tc. bevezetése és 1. §-a: a füstpénz.
Posony, November 5-én, 1834.
[I.] October 31-én a 249-ik országos ülésben, a folyamatban lévő tanácskozás során következett az urbéri III-ik t. cz. 6-ik §-ában előfordúló boltnyitás jusának kérdése, melyre nézve Ő Felsége azon javallatot tette volt, hogy a nemzeti szorgalomnak és kereskedésnek ártalmára közbejöhető határtalan önkéj meggátlása véget, a Bánáti úrbér hasonlatára osztályok szerint bizonyos mérséklett taxák határoztassanak.* – Ezen legfelsőb észrevétel érdekes voltárol meggyőződvén a kerületi RR, ily értelmű szerkeztetést hoztak javallatba. (Lásd 181. számú levelemet.)*
Iratok, III. k. 37. l.
L. e. kötet 541. s köv. l.
„A bolt és ettől kivánható haszonbér megvehetés jusa a földes úr igazai közé tartozik, hogy azonban e haszonbér önkényes megvételéből a nemzeti szorgalomra és kereskedésre kár ne következzék, nyilván kijelentetik, hogy minden jobbágy különbség nélkül mind telki, mind zselléri illetősége helyén boltot nyithat, s azt akár tulajdon portékáinak eladására használhatja, akár pedig haszonbérbe is más akárkinek kiadhatja ugyan, mind a két esetben azonban a következő rendeletbeni 3 osztályhoz képest megállapitott bért fogja fizetni. Jelesen: Az elsőrendü boltoktul, mellyekben ti. i. jelesb és középszerü posztók, nem különben selyem, s a gyárakbol s lerakóhelyekből első kézből bevásárlott egyéb nemeseb portékák tétetnek ki eladásra, és honnét az ily portékák a házalló kereskedőknek adattatnak el, esztendőnként 20 ftkat. A 2-ik rendű boltoktul, mellyek csekélyeb értékű portékákkal felkészitvék, és országos uton kivül esnek, hol t. i. ritkább az eladhatási alkalom, s a boltnak tulajdonosa az 1-ő rendü kereskedőkhöz nem hasonlitathatik ugyan, de vásárokra eljár, esztendőnként 15 ftkat. A 3-ik rendű, vagy is falukon lévő boltoktul, mellyeknek tulajdonosai vásárokra járnak ugyan, de selyem vagy más nevezetesb portékákkal nagyob mennyiségben nem kereskednek, s portékáikat is a vidéki kereskedőktül szokták bészerezni, esztendőnként 10 ftkat. Azok kik nyitott bolt nélkül házrol házra űzik a kereskedést, ezentúl minden taxa fizetéstül mentek lesznek. Az országnak azon részeiben pedig, hol a fellyebbi határozatnál könnyeb boltbeli taxák állandókép divatoznak, a szokás továbbá is fen fog tartatni.”*
Iratok, III. k. 221. s köv. l.
Ezen szerkeztetés felolvastával PÉCHY annak el nem fogadására nyilatkozott, állitván hogy merőben ellenkezik azon országos végzéssel, melly a bolt nyitást földes úri jusnak lenni megálapitja,* pedig ha földes uri jus, azt itt korlátozni nem lehet. Ezen végzést, úgymond, Ő Felsége is elfogadta, következőleg oly engedelmet adni a jobbágyoknak, hogy tetszik vagy nem tetszik a földes uraságnak, mihelyt a taxát lefizetik, azonnal specialis engedelem nélkül is boltot nyithassanak, a végzéssel ellenkező, s a földes uri jus felforgatására vezető intézkedés.
A szentesítésre felterjesztett urbéri törvényjavaslat III. cikkének 6. §-a szerint „az elő számlált urbéri haszonvételeken felül a jobbágyok sem a vadászat, halászat, madarászat és bolt jussait el foglalás és kár meg nem téritési büntetés alatt nem gyakorolhatják, sem a vásár, piac, vám, és révbeli jussokat nem bitangolhatják”. (Iratok, I. k. 517. l.)
BORCSICZKY nagyon szeretné azon törvényt, vagy urbéri rendszabást látni, mellyből Pest v[ármegye] követe képes lenne megmutatni, miképen a földes ur curialis jusai közé tartozik egy boltos zsidót a faluba béállitani, azt tetszése szerint nyúzni, s jobbágyait kénszeriteni, hogy minden szükséges árúkat ettől legyenek kéntelenek drága pénzen vásárolni? Ha jövendőben földes uri jus lesz a boltnyitás, az bizonyára csak e jelen országgyülésének végzésében veszi eredetét, s csak olyan jus lelsz, a minőnek itt körüliratik, és ha bár tulajdona lenne is a földes úrnak, még sem állana, hogy azt korlátok közé szoritani nem lehet. A pálinka főzés, bor mérés szintén uri tulajdon, még is megkorlátoltatott, sőt maga a jobbágy telek is a földes uré, még sem áll hatalmában annak haszonbéri járandóságait kéje szerint emelni. És igy kifejtvén a nemzeti szorgalom és szabad kereskedés közhasznú jótékonyságának nézeteit, a kerületi végzés megtartására szavaz.
JUSTH: Elösmeri hogy lehetnek e tárgyban viszaélések, s gyanitja hogy alkalmasint ezek nyujthattak alkalmat a kir. válasz tartalmára; ezen viszaélések tekintetéből nem is ellenzi meghatároztatni, hogy különösen mi lényen az, a mi a bolt nyitás jusának valóságos tárgya? de ennek taxáltatásában meg nem egyezik. Javallata szerintén biztositva lesz a jobbágy, hogy a mit (p. o. tennen termeztményeit) árulnia szabad, abban a boltjus örve alatt nem fog gátoltatni, más részről pedig a földes úr tulajdona is sértetlen marad. Különben hogy ha ez korlátoztatni fog, nem látja által, miért ne lehetne a földes urat tulajdon majorsági földeinek használatában is megkorlátozni, miután ez is csak oly tulajdona mint amaz, a tulajdonnak sérthetetlenségében nincs tárgy okozta különbség. Igaz ugyan, hogy törvényt nem mutathatunk, melly a boltnyitást földes uri jusnak mondaná, de olyat sem tudunk mutatni, melly azt a jobbágyok jusai közé számitaná; az egész országnak közönséges gyakorlata pedig, számos privilegium, s ezen dictának végzése is a földes úr mellet harczol, ellenben a jobbágy telekbeli tulajdonnal tett hasonlitás a boltjus korlátozására gyámokot nem nyujthat, mert amazt adófundusául ajánlotta fel az ország nemessége, ezt ellenben soha sem.
GR. LA MOTTE: Azért sem látja jónak a kerületi szerkeztetést, mert a szerkezetben felállitott osztályzatok vidéki különbségek miatt egyenlő általános tekintetbe nem jöhetnek. Továbbá kérdi a RRket hogy ha oly fontosnak vélik a szabad kereskedés ügyét, miszerint azt excerptim* még az urbariomban is biztositani szükséges, miért nem intézkednek inkáb a királyi városok felől, holott ezekben van a szabad kereskedés akadályainak valóságos fészke.* Egyébiránt nyilt szivvel megvalja: hogy itt, hol a földmivelő nép viszonyairol s boldogságárol van szó, annak engedélyeket adni nem ellenkezik; de hogy húzó vonó zsidók, vagy jöttment speculansok java miatt kelessék, vagy lehessen a földes uri jusokat csorbitani, azt el nem ösmeri. – SISKOVICS pedig még azt is kétséges kérdésnek tartja, valjon a boltnyitás általános szabadsága emelni fogja e inkáb a kereskedést, vagy azt eszközlendi hogy boltok épen ne legyenek? kivált midőn a kereskedésnek ama szabadsága nincs a kir. városokra is kiterjesztve. Különben pedig ha taxáknak csak ugyan határoztatni kellene, véleménye szerint ezen határozás nem a kereskedés nemén s tárgyán, hanem a béfektetett summa mennyiségén épülhetne. – Ezeknek ellenére BUJANOVICS megjegyzé hogy a kir. városokban szabad a kereskedés, s nem boltnyitási taxa, hanem kereskedéstüli köz adó szokott csak fizettetni. Egyébiránt is a kir. városok nem jobbágyok, azokrol tehát itt intézkedni nem lehet. A kereskedést pedig nem földes uri, hanem közönséges nemzeti jusnak tartja. – Ellenben POSZAVECZ csak földes uri engedelem mellet kivánta a bolt nyitást megengedni, s a szatócsokat és házalló kalmárokat is taxa fizetés alá vettetni.*
A kereskedés kérdéseinek a commercialis bizottság munkálatának tárgyalása során kellett szerves összefüggésükben előkerülniök.
A városok statutumai valóban gátolták a szabad kereskedelem és ipar fejlődését azáltal, hogy a polgárjog megszerzését és a céhtagságot magas taxához kötötték, a grémiumokon és céheken kívüli kereskedést és iparűzést elnyomták és számos iparágat, így a bormérést, sör- és szeszfőzést, monopolizáltak.
„Tudva lévén, hogy ezen kereskedők némellykor egy nap alatt többet adnak el, mint rendes bótosok hetenként vagy holnaponként.” (Jegyzőkönyv, IX. k. 101. l.)
E szerint a kerületi szerkeztetés ellen összesen 16 megye szavazott, mellette (de ha egész felmentést el nem érhetne, a taxák lejjebb szálitását sürgetve) csak PALÓCZY szóllot, a többiek maradjon-nal feleltek a kerületi végzés ostromlóinak, s ez KÖLCSEYnek némelly pusztán stylaris igazitásai mellett* jóvá is hagyatott.
Javaslatait olv. uo. 102. l.
[II.] Következett a III-ik t. cz. 9-ik §-ussa,* melly azt rendeli, hogy a határonkivüli haszonvételekre csak azon helyeken tehetnek a jobbágyok követelést, mellyekben az urbér behozatalkor, vagy későbbi rendbeszedés alkalmával valamelly jótétemények az illető határon kivül is kijeleltettek, és az urbéri könyvbe is iktattattak. Ezekhez a királyi resolutio még hozzá tétetni javallá: vel subditi secus etiam in actuali, non reclamante dominio exercito usu constituerentur.* – Mely hozzátételt a kerületi RR el nem fogadták, mivel a töbnyire határozatlan, sok önkéjes magyarázatokra alkalmat szolgáló, s leggyakrabban a földes úr további engedményétől függő eddigi használatot a jelen törvényes intézkedés alapjáúl venni nem akarták.*
Az eredeti törvényjavaslatban ez a pont a 7. § volt (Iratok, I. k. 517. l.) s csak a resolutiót tárgyaló kerületi ülésben lett a 9. § (Iratok, III. k. 223. l.)
Iratok, III. k. 38. l.
A kerületi tárgyalásokat l. e kötet 544. l.
A PERSONALIS azonban a kir. választ elfogadtatni ajánlá. Vannak ugymond helységek, mellyekbe az urbariom maiglan sincs béhozva, vagy ha béhozatott is, az csak patriarchaliter, felsőb visgálat nélkül történt. Ezen helyek határon kivüli sok jótékonyságoknak lehetnek használatában, elveszitsék e azokat, minthogy urbéri könyvükbe nem iktattattak, mivel urbéri könyvük soha sem is volt? Az urbér végrehajtására kiadott legfelsőbb utasitásban világosan ki van téve, hogy ha valamely pusztának birtokában lennének a jobbágyok, az conscribáltassék,* már tehát M[ária] Theresia rendelete biztositá a jobbágyok használatát, s mi mind azt a mi urbéri könyvbe nem iktattatott, törvény által elvennők? Más helyeken továbbá urbéri panasz adván magát elő, a jobbágy ekkorig magán nem segithetett, urbéri pert földes ura ellen nem kezdhetett, hanem puszta panaszra kellett fakadnia, mellyre első lépés gyanánt, a szolgabiró közben járása mellet barátságos alku következett, s hogyha ily uton bizonyos extraterritorialis haszonvételek kiadásával a panasz elenyésztetett, ez felsőb visgálat alá többé nem ment, urbéri könyv nem készült, s a szolgabirónak azon jelentése: hogy a panasz megszünt, az egész dolognak véget vetett, itt is elveszitsék tehát a jobbágyok határonkivüli haszonvételeiket? Valóban a kerületi szerkezet sok helységeket semmivé tenne, sok helyüt pedig az urbérnak behozatalát sajnálandó surlódásoknak vetné alája, és igy a királyi választ elfogadtatni ajánlja.
V. ö. Pauly, i. m. 7. s köv. l.
Ellene szóllottak Reviczky, Szent Iványi, Siskovics, Noszlopy, Justh, Bencsik, Somsics, Patay, Roskoványi, Madocsanyi, Clauzál, Szilassy, Jármy és Busán többnyire azon épitvén ellenzésöket, hogy a kegyelemből engedett használatot kötelességé változtatni nem lehet. Azonban DEÁK és NAGY PÁL ismételve megjegyzék, hogy itt nincs olyas miről szó, a mi pusztán s világosan csak kegyelemből függött.* A többség ismételt felkiáltással a királyi válasz elfogadására nyilatkozott, a mi e szerint végzésbe is ment.*
A Jegyzőkönyv (IX. k. 102. s köv. l.) a 9. § vitáját ismertetve, Nagy Pál felszólalásáról nem tesz említést, Deák helyett pedig Zala vármegye 2. követét szerepelteti, holott Deák március vége, Sz. Horváth hazatérése óta Zala megye 1. követe. (V. ö. e kötet 8. l.)
A határozatot olv. uo. 106. l.
[III.] Eként vége lévén a III-ik t. cziknek által mentek a RR a IV-ik t. czikelyre: A Jobbágyok földes uri tartozásairol. Ennek következő bévezetési szavait: Cum omnis terrae proprietas ad Dominium spectet, a kir. resolutio aként változtatá: Cum terrae quam subditu excolit proprietas ad Dominium spectet. Ezen változtatá némi ellenzés mellet, valamint a kerületi ülésben* úgy most is elfogadtatott.
A kerületi ülés tárgyalásait l. fentebb, 547. l.
Ellenben a füst pénzt (census domalis) tárgyazta első §-ban a királyi resolutio e következő szavakkal akara ezen jobbágyi adózást kifejeztetni: Quilibet tam colonus, quam inquilinus domicialiatus, titulo census annui pro singillativo* sessionali fundo, hac in parte in concreto semper taxando florenum unum etc.* – Ellenben a kerületileg ujobban is jováhagyott országos végzés nem a fundushoz köté ezen fizetést hanem csak általában mondá: Quilibet tem colonus quam inquilinus domiciliatus solvet florenum unum, utánna tévén hogy ha valamely jobbágy több belső telket bir, mindeniktől külön fizet 1 frtot.*
Kimaradt: intrevillano.
Iratok, III. k. 38. l.
A kerületi vitákat l. e kötet 547. s köv. l., a kerületi ülésben megállapított szöveget Iratok, III. k. 224. l.
A két szerkeztetés közötti különbség nagyon szembetünő. – A PERSONALIS ajánlá a kir. resolutió elfogadását. Emlékezteté a RRket, miképen itt ismételve mondva volt, hogy vannak vidékek, hol 20, 30 család is lakik egy jobbágy telken,* ily helyüt a személyenként megkivánt 1 ft. fizetés felül haladná a jobbágyi praestatióknak egész értékét. Azok azonban, kik az országos végzéshez ragaszkodtanak, okúl adák, hogy ily helyüt a sok családnak sok fát ád a földes ur, mellynek értéke a füst pénzt bizonnyal felüti.* Mire DEÁK megjegyzé, hogy ezen hibás véleményre alkalmasint ezen praestatiónak divatban lévő magyar nevezete adott alkalmat. De azt megczáfolja a tapasztalás, mert az úgynevezett füstpénz ott is fizettetik, ahol fát nem ad a földes úr, és igy nem correlatuma a faizás jovoltának. De magok a RR sem nézték ezt soha ily corelatumnak, mert midőn azt határozák hogy a faizás megszünésével szünjék meg a viszonyban lévő ölfa hordás, egynek sem jutott eszébe a füst pénz megszüntetését is emliteni. Ő tehát a kir. resolutióra szavaz,* valamint szintén BALOGH is, ki csupán fundustol járónak tekintvén eme fizetést, azt tartaná igazságnak hogy csak az egész telkes jobbágy fizessen 1 ftot, s igy lefelé számolva 8 zsellér szintén egy ftot. – RUDICS ellenben nem tartja ugyan hogy fáizástol járna az úgy nevezett füst pénz, de nem is a fundustol, hanem egyenesen a háztol, s nevezetét is alkalmasint a kéménytől, mint házjelétől vehette. Ő tehát a régi urbariom értelmében azt kivánja hogy továbbá is mint census domalis háztol értessék.* Fundustol érteni nem is lehet, különben tudnunk kellene, mily kiterjedésűnek kell a fundusnak lenni, hogy egy ft. füst pénz fizettessék tőle? a mi különösen a zsellérekre nézve eddig meghatározva nem vala, most pedig, miután 150 ** ölre határoztatott egy zsellér ház helynek illetősége,* ha fundustol értetnék a fizetés, majd az következnék belőle, hogy a melly zsellérnek 1500 ** ölnyi terjedelmű fundusa van, az 10 ftot fizetne.*
Az 1833 okt. 11-i országos ülésben, az úrbéri vadászattal kapcsolatban említette Borcsiczky, hogy Trencsén megyében vannak telkek, amelyek 64 részre vannak osztva s ugyanannyi család lakik rajtuk. (Országgyűlési Tudósítások, II. k. 285. l.)
La Motte érvelése: „a hol ház vagyon, vagyon ott tüz-pad is s a hol több ház vagyon, egy funduson több tüzi fa emésztetik, mint a hol csak egy vagyon és minek utánna az 1 forint semmi ára azon fának a mit egy kémény vagy tüzi-pad esztendőnként elfogyaszt, nagyon igazságos, hogy a földes urnak minden háztul 1 forint füstpénz járjon”. (Jegyzőkönyv, IX. k. 107. l.)
V. ö. uo. 108. l.
A Mária Terézia-féle urbárium IV. pont 1. §: „Colonus non minus ac inquilinus propriam domum habens titulo census annui solvet indistinctim domino terrestri fl. l.” (Pauly, i. m. 361. l.)
Az úrbéri törvényjavaslat II. cikkének 8. §-ában. (Iratok, I. k. 505. l.)
A zsellértelekre vonatkozólag a felszólalók megjegyezték, hogy az Bács megyében 150 négyszögölnél „többnyire nagyobb”. Arad megyében pedig 800 négyszögölet is kitesz. (Jegyzőkönyv, IX. k. 109. l.)
NAGY PÁL elhatározottan egyik értelemre sem nyilatkozott, hanem ismét és ismét csak azt sürgette hogy logica legyen, s követeltség a törvényben, mert a szerkeztetés maga magával ellenkezik, midőn elején személytől érti a fizetést, később pedig azt rendeli, hogy a kinek több fundusa van mindeniktől külön fizet. – Igy különbözvén az értelmek, a voxok elannyira egyenlőn valának a kir. válasz és szerkeztetés közt megoszolva, hogy alkalmasint NAGY PÁL szavazatja elhatározó súlyal birhatot volna, ő tehát végtére csak ugyan úgy nyilatkozott, hogy inditványa el nem fogadtatván, inkább a resolutiora szavaz. Ennek hallatára azonban MARCZIBÁNYI s mindazok kik a szerkeztetésre voxoltanak, kinyilatkoztaták, hőgy ők a Nagy Pál inditványához állanak, ez által Nagy Pált magát is a resolutiohoz által nem menni kénszeritették, s ekkor, kivált miután a resolutióra voxolók közül is PÉCHY, és TORKOS a sopronyi inditványhoz állottak, ez mint töbség akaratja végzésé vált s e következőleg lőn kifejezve: Quilibet seu colonu seu inquilinus distincta domo propria provisus solvet fl[ore]num unum.* – A szerkeztetésnek egyéb részei, nevezetesen hogy ahol ezen adózás a belső helyekre volt szoritva, vagy pedig a fent határozotnál könyeb bér divatozott, ez jövendőre is fentartassék, helybenhagyatván.
A pontos szöveg: „Quilibet tam colonus, quam inquilinus urbarialis distinctam domum propriam tenens titulo census annui florenum unum etc.” (Uo. 112. l.)
November 1-ő napján ünnep. – November 2-án vasárnapi szünet.
