b) 1834 november 3 Országos ülés. Tárgy: A IV. tc. 2. §-a: a rendek a heted és nyolcad kérdésében a kerületi végzés ellenében vis…
b)
1834 november 3
Országos ülés.
Tárgy: A IV. tc. 2. §-a: a rendek a heted és nyolcad kérdésében a kerületi végzés ellenében visszatérnek korábbi határozatukhoz.
1834 november 3
Országos ülés.
Tárgy: A IV. tc. 2. §-a: a rendek a heted és nyolcad kérdésében a kerületi végzés ellenében visszatérnek korábbi határozatukhoz.
November 3-án 250-ik országos ülés. Következett az uri kilenczed pontja. – Ez iránt Ő felsége s az ország Rendei közt megvolt az egyeség. Azonban 182-ik számú tudósitásom szerint, ezen szakasznak 2-ik fejezetére nézve, melly a hetedet és nyolczadot némelly esetekben meghagyja,* észrevették volt a kerületi RR hogy ezen határozás a kilenczednél terhesb adózást fogadván el, a 9-ed iránti törvényekkel megütköző, és azzal is ellekezik, mit a K és RR kerületileg a papi tized iránt a Juridicumban már megállapitottak,* és igy az országgyülése elején fentartott regressus hatalmánál fogva* ezen pontot aként módositották, hogy ahol 9-ed helyett 7-ed vagy nyolczad volt kötelezve, jövendőben csak 9-ed fog szedetni, ahol pedig 9-ed és 10-ed helyett, vagy 10-eddel együtt szedetett, ott szintén 9-ed fog adatni, a tized pedig azon rendelethez fog alkalmaztatni, melly iránta a törvénykezési munkában határoztatott.*
„A hol eddig a jobbágyi földektől 7 vagy 8 tizedi adózás nélkül divatozott, az ott továbra is megállapittatik.” (Iratok, I. k. 519. l.)
A polgári törvénykönyv tervezetének vitája során a rendek a papi tized kötelező, az országgyűlés által meghatározandó kulcs szerinti megváltását határozták el s a protestánsokat felmentették fizetése alól. (A vitákat l. e kötet … s köv. l., a megállapított szöveget, mint a polgári törvényjavaslat XXV. cikkét, Diaet. Extraser. 1834. CXV.)
V. ö. alább, 31. jegyzet.
A kérdés kerületi tárgyalásait olv. e kötet 548. s köv. l.
Ezen visszalépési változtatás kétségkivül az adózó nép javának érdekében történt, a PERSONALIS azonban, ki eddig a resolutio erányzatát követve, töbnyire minden materialis engedélyt támogatott, ezuttal a RR által javallott jótékony változtatásnak ellene nyilatkozott. Mind azért, mivel a viszalépés gyakorlatát itt helyén nem látja, mind azért, mivel a papi tized urbarialis rendelkezés alá semmi esetre sem tartozik, s itt csak a földes úrnak fizetendő terragium jöhet szóba, mellynek meghatározását elannyira szabadosnak véli az előlülő Personalis, hogy bátran felhívja a RRket, mutasson neki valaki oly törvényt, melly tilalmazná, hogy a jobbágy kilenczednél terhesb adózásra magát ne kötelezhetné. Eredetileg marhájábol, s úgy szólván mindenéből 9-edet adott volt a jobbágy, melly adózás allól a teleknek nagy részét felmentette az urbariom,* s igy bár 7-edet adjon is a jobbágy urbéri szántóföldeiből földes urának, sorsa minden esetre jobb, mint az előtt volt. Egyébiránt az alföldön királyi adománnyal conferáltattak sok puszták, oly feltétel alatt, hogy 7-ed adózás mellet megnépesitessenek.* Melly telepek birtokossaira nézve igazságtalan lenne a RR végzete, és igy semmi tekintetben sem véli elegendő okát feltalálhatni annak: hogy a felirásba ment s Őfelsége által is jóvá hagyott végzés megváltoztassék.
A Maria Terézia-féle urbárium V. pontjának 1. §-a: „Ab omnibus terrae nascentibus, exceptis tamen hortensibus sessionalibus – apibus item et agnellis et haedis in illo anno procreati nona a coloni in natura praestabitur”. (Pauly, i. m. 362. l.)
Erre a tényre a felszólalók ismételten utaltak, így Rudics, Justh, Palóczy (Jegyzőkönyv, IX. k. 115., 117., 123. l.). A personalis később is visszatért a tárgyra. (Olv. alább. 667. l.) – Egyébként kamarai uradalmakra telepített jobbágyok is többnyire hetedet fizettek kilenced és tized helyett. 1785/86-ban pl. a bácskai kamarai uradalmakba áttelepülő kúnságiak feltételei közt is szerepel, hogy „ex frugibus et agnellis solum septimum administrare tenebuntur”. (Az uralkodói rendeletet közli Nagy Kálózi B.: Jászkúnsági reformátusok beköltözése Bácskába II. József korában. Budapest, 1943. 42. l.)
ANDRÁSSY a dolog érdemét mellőzve szintén, csupán csak a regressus gyakorlati tekinteteiből ostromlá a kerületi végzést. A KK és RR ugymond, azon oknál fogva kivánnak regressussal élni, mivel kerületi ülésökben olyas mit állapitottak meg a papi dézma tárgyában, mellyel a kérdésben forgó országos végzés ellenkezni látszatik. Ugy de az egész országgyülési, különösen pedig a mostani tapasztalás igen szembetünőleg bizonyitja hogy a kerületi állapodások épen nem változtathatlanok. Ő tehát annyival inkáb nem látja helyét a regressusnak, mert reménli, hogy papi tized kérdése országos ülésre kerülvén, ama kerületi végzés az egyházi tulajdon sérthetetlensége tekintetéből is meg fog változtatni.
SISKOVICS: A dolog érdeménél fogva sem egyezhet meg eme kerületi változtatásban, mert törvényeink csak azt mondják hogy legalább 9-edet kell venni a jobbágytol, de egy törvényünk sincs, melly tilalmazná hogy többet venni szabad ne legyen. – PÉCZY a regressusnak csak ott látja helyét, hol a két táblának már országos végzésbe ment conclusumai közt megütközés tapasztaltatik, s ily esetre is csak oly értelemben fogadta el Ő felsége a regressus szabadságát, hogy a későbbi határozá alkalmaztassék azon előbbihez, mellyet már Őfelsége is elfogadott. Ő tehát a Personalis előterjesztéséhez annál inkáb rogaszkodik, mivel a 7-ed és 8-ad általános eltörlésével mindazon szerződéseket, mellyeken amaz adózások épülhetnek, felforgatni nem akarja. – RUDICS visza menvén az országgyülése elején fenforgott tanácskozások sorára, a két tábla kölcsönö izeneteinek, a felirásoknak, Ő felsége válaszainak öszevetéséből azt mutogatja, hogy a regressusnál fogva* a későbbi határozatot kell az előbbihez alkalmaztatni, nem pedig viszont, mint a mikép jelenleg a RR cselekedtenek.
A szóbanforgó izeneteknek, felírásoknak és válaszoknak a regressusra vonatkozó részeit l. Iratok, I. k. 80., 89., 106., 117., 121., 124., 162., 197., 201., 205., 209., 213., 230. l.
Ezen előadásokat ismételten maradjon felkiáltás kiséré; azonban Esztergom, Baranya, Pesth, Fejér, Bács, Gömör, Marmaros, Csongrád, Thurócz, Szabolcs, Árva, Heves, Szerém, Ungh, H[orvát] Ország, Szepes, Bereg, Zolyom, Sáros, Verőcze, Nyitra, Győr, Posony, Torontál, Mosony, Zemplén, összesen 26 megye egymásután felállongálván, a régi országos végzés megtartására szavaztak.
Ekkor állottak fel Deák és Somsics a kerületi végzést védelmezendők, DEÁK legrosszab esetre azon óvását a jegyző könyvbe iktattatni kivánja: hogy bár mi végeztessék is itt, sem ez, sem pedig a kir. válasz meg ne köthesse a K és RR kezét, hogy a papi tized iránt majd azt végeztessék teljes szabadsággal, a mit jónak fognak látni.* – Ezt helybehagyó felkiáltás követé, s a PERSONALIS maga is kijelenté, miképen ő jelenleg csak azon elvre támaszkodik, hogy itt csupán földes uri terragiumrol van szó, s a tized kérdése nem ide való.
V. ö. Jegyzőkönyv, IX. k. 121. l.
SOMSICS a regressus szabadságának értelmét a Rudics véleményével egészen ellenkezőleg veszi, mert regredialni grammatice sem azt teszi, hogy a későbbi határozás alkalmaztassék az előbbihez, hanem hogy visza menvén az előbbenire, ez alkalmaztassék a későbihez. Egyébiránt úgy hiszi hogy a dézma kérdését e tárgyban egészen elmellőzni teljes lehetetlen, magában azon előbbi országos végzésben is, mellyhez a töbség ujólag ragaszkodni látszik, sőt az országos küldötség javallatában is szó van a tizedről.* Végre emlékezteti a RRket Zsigmond király kilenczedrőli törvényének azon magyarázatára, melly e kérdésnek vitatásakor itt fenforgott,* miképen közönségesen megegyeztek a RR hogy azon törvény óta 9-ednél terhesb adózást a jobbágyoktul venni nem szabad. Méltán kérdi tehát, valjon most homlok egyenest ellenkezőleg kivánják e a RR azt magyarázni? Erre a PERSONALIS feleletül adá, hogy itt az urbér béhozatala utánni impopulationalis szerződések állandóságárol van szó, mellyek a kiadott királyi adományoknak feltételei valának. Az urbért megelőző septimalis szerződések* pedig keresztül mentek az urbariom behozatalkori visgálaton.
Proiectum, 26. l., Modificationes, 8. l. Ez a szöveg került át annakidején az úrbéri törvényjavaslatba. (Iratok, I. k. 519. l.)
A kilenced körüli további viták során nem Zsigmond, hanem Nagy Lajos törvénye (1351 : 6. tc.) forgott gyakran szóban a fentemlített értelemben. (V. ö. Országgyűlési Tudósítások, II. k. 88. s köv. l.)
Tehát azokat, amelyekben a kilenced és tized helyett egyesítve heted fizetésére kötelezik a jobbágyot.
PALÓCZY: Épen nem ellenkezik azon értelemmel, hogy ha valamely földes úr a maga majorsági földeit mivelés végett ki osztja, szabad alkukötés utján, nem csak 7-edét, de harmadát, negyedét is kikötheti magának. Ellenben hogy ha valaki népesités feltétele alatt nyert királyi adományt s ennek következésében impopulált pusztáját mint urbarialis birtokot adó alá bocsájtotta, egyszersmind alája is vetette magát mindazon rendeléseknek, mellyeket az adó fundusa iránt tenni jónak itélend a törvényhozó hatalom. Úgy de azt mondják: a papi dézma kérdését nem lehet az urbariomba keverni, a szónok azonban felelet gyanánt kérdi: valjon a földes úr miért keverte azt ösze az urbarialis praestatiókkal? Miután azonban az uri kilenczed a papi tizeddel egygyé olvasztatott (mert legtöbnyire ezen olvasztásbol erednek a 7-edek), a két tárgy iránti végzésnek egymással csak ugyan öszehangzásba kell hozatni. Már pedig akár azt végzik a RR hogy a papi tized természetben adatni megszünjék, akár hogy továbbá is fenntartassék, mindenesetre meg kell a kerületi szerkeztetésnek maradni, mert a földes uri praearendationak kérdése a változtatást magának az országos küldötségnek javallata szerint sem kerülheti ki.* Miután pedig a ker. szerkezetben csak az foglaltatik, hogy a jobbágy 7-ed helyet 9-edet adjon, a 10-ed pedig azon rendelethez alkalmaztassék, melly iránta a törvénykezési munkálatban határoztatik,* s ezen határozás minősége itt teljességgel nem anticipáltatik, annak minden esetre meg kell maradni.
Az országos bizottság javaslata, amelyet a rendek első törvényjavaslatuk megszerkesztése alkalmával elhagytak, így hangzik: „Ubi … a terrae nascentiis praestatio sub nomenclatione decimae, non quidem ad iura cleri pertinentis, verum domino e terrestrali iure obvenientis, usuvenit, ibidem haec decima principii quoad desumtionem nonae praestitutis de pleno conformabitur”. (Proiectum, 26. l.)
Iratok, III. k. 225. l.
NAGY PÁL a regressust se nem úgy érti, hogy az előbbi végzést a későbbihez, sem úgy hogy a későbbit az előbbihez kellessék alkalmaztatni, hanem úgy: hogy a RRnek júsok, sőt kötelességök a végzéseket úgy, a mint jónak látják, ösze simitani s az ellenkezéseket kiegyenliteni. Egyébiránt ha visza emlékezünk Lajos királynak a 9-edet béhozó törvényére, s ott azt olvassuk, miképen azért hozta légyen bé a kilenczedet ut honor noster augeatur, et regnicolae eo fidelius possint nobis famulari,* a 9-edet igazság szerint egészen el kellene törülni, mert nem gondolná hogy akár ő felsége a maga udvari fényét, vagy becsületét, azt az ugy nevezett honor nostert már most abban keresné, hogy a szegény nép 9-edet fizessen, akár pedig a nemesség csak azért famulálna fideliter Ő felségének, mert jobbágyaitol 9-edet szed. És igy a Personalisnak azon észrevételét, mintha a kilenczedről szólló törvény csak olyan lenne, melly szerint többet venni szabad lenne, egyátaljában tagadja, különben a Personalis értelméből majd az következnék, hogy Felséges királyunknak honorja annál inkáb nevekednék, s mi annál hüségesebben famulálnánk neki, mentől többet szednénk el a jobbágytol, úgy hogy a királyi széknek akkor lenne legnagyob fénye, s mi akkor szolgálnánk leghűségesebben, ha a szegény jobbágy véres verejtékkel termesztett gabonájának nem 9-ik vagy 10-ik részét, hanem mind a tiz részét elszednők. (Hangos és tartós kaczaj magok a követek között is.) Egyébiránt sohase mystificálja magát azzal akárki is, hogy az a tized igy, a mint áll, továbbá is csak folydogálni fog, tekintsünk egy kissé szélt a világban, s igen kézzel fogható példákra akadunk, mellyek azt tanitják hogy ahol a papi tized még természetben folydogál, katonai erőt kell a bészedésre forditani, mellynek költségei többe kerülnek, mint mennyit az egész tized ér. Az a papi tized tehát semmi esetre igy a mint áll, meg nem maradhatván, a kerületi végzést megtartani szükséges.
Az 1351. decretum 6. cikke.
A PERSONALIS ismétli hogy itt az urbariom behozatala utáni impopulationalis szerződésekről van szó, ő teljesen meg van győződve, hogy miután Ő Felségének thronusa igazságon épül, a földes urak iránt is oly igazságosnak kell lennie, mint a parasztok iránt, mert azok iss szintúgy jobbágyai Ő Felségének.
PÁZMÁNDY úgy vélekedik hogy a terragialis praestatiót a dézmátol elválasztani semmikép sem lehet, mert csak ugyan azon épül az egész dolog, hogy ahol 7-ed van divatban, azért ád a jobbágy 9-ednél többet, mert nem ád külön 10-edet. Ő tehát nem lát egyéb módot a zavarboli kimenekvésre, mint azt, hogy vegyék fel a RR a 10-ed dolgát, s együt vigyék az urbariommal rerpraesentatióba. – SZENPÁLY hasonlóan vélekedett.
Ezen előadások között NAGY PÁL és PÁZMÁNDY is, midőn a regressusrol szóllottak, annak legelső inditványba hozatalát egyik is, másik is magának látszott tulajdonitani,* mire MAJTHÉNYI megjegyzé hogy a regressust mind Sopron mind Komárom követei magok szülötjöknek mondván, ő az atyai örömöket annál inkáb a Sopronyi követnek attribuálja, mivel a regressus értelme felől vele tökéletesen egy véleményen van. Pázmándynak fentebbi előadására pedig SISKOVICS azt válaszolá, hogy a 7-ed századik esetben sem azért szedetik, mert a földes úr igy alkudott meg 9-ed és 10-ed helyébe, hanem a heted mint heted magában úgy áll, mint impopulationalis szerződések által biztositott urbéri praestatio.
Pázmándy volt az első, aki az 1833 január 12-i országos ülésben azt ajánlotta, hogy „részenként mennyen ugyan a felirás, de ugy, hogy ha a környülállások ugy hozandják magukkal, a vissza lépésnek is legyen helye”. (Jegyzőkönyv, I. k. 98. l. Kossuth nem említi felszólalását.) A kerületi ülésben már megszövegezett feliratjavaslatba csak ekkor került be a regressusra vonatkozó mondat. (V. ö. Országgyűlési Tudósítások, I. k. 97. s köv. l.)
MARCZIBÁNYI azon különböztetést teszi, hogy ahol a földes úr egyéb praestatiókat nem szed, hanem csak hetedet veszen, ott igen is meglehet, hogy azt 10-ed nélkül szedé, de ahol az urbéri praestatiók megvannak, s azon felül még heted is szedetik, ott valóban tized ezen adózásnak alapja, mást állitani nem lehet. És hogy 7-eddel együt az urbéri kötés terhesb az urbariomnál, azt tagadni lehetetlen, valamint azt sem hogy ily terheseb urbéri kötések a Helytarto Tanács által eddig követett elvek szerint is meg nem álhatnak. Ha tehát itt a töbség csak ugyan az előbi országos végzéshez ragaszkodik, a szónok legaláb kivánja, hogy azon ovás mellyet Zala v[ármegye] követe naplókönyvbe iktattatott, az izenetbe és felirásba tétessék, s eként a RR biztositva legyenek, hogy ha a papi tized iránt országos végzéssel a mostani állapotnak változtatását határoznák, akkoron ezen §. ahoz alkalmaztatva fog módositatni.
BALOGH: A pesonalisnak mostani mondásait nem képes azon gyakran kijelentett elvével megegyeztetni, hogy a jobbágy sorsát jobbá kell tenni, nem pedig rosszitani. Egyébiránt hogy Sopron követe lelkes előadásában helyes értelemben hivatkozott Lajos király törvényire, mutatja Ulászlónak kéőbbi törvénye, melly azt mondja: nulla res florenti condam Hungariae statui magis nocuisse videtur oppressione colonorum, quorum clamor jugiter ascendit ante conspectum Domini.*
Az idézett mondat nem II. Ulászló törvényéből, hanem a jobbágyok szabad költözését visszaállító 1547:26. tc.-ből való.
A PERSONALIS ezen két utóbbi előadásra megjegzyé, hogy ezen törvény után sem fog egy jobbágy is hetedet fizetni, a ki eddig nem fizetett, és igy sorsa nem roszitatik. Az impopulationalis contractuok pedig mind fel voltak a Helytartó Tanács elébe terjesztve, ott combinatorium készült, s ha helybe hagyattak, bizonyára 7-eddel együtt lágyabbak az urbéri tractamentumnál. – Egyébiránt a PERSONALIS nyilvános töbség szerinti végzésnek jelenté, hogy a kerületi végzés helybe nem hagyatik, s marad az előbbi országos határozás.* – Most DEÁK ezen conclusum következésében Marczibányinak a felirásba iktatandó óvás iránti inditványát pártolja. – A PERSONALIS kérdé, valjon csak oda terjed e ezen ovás, hogy a 10-ed iránti intézkedés itt nincs praeoccupálva, vagy pedig oda is, hogy a most ujólag jóvá hagyott országos végzés amaz intézkedéshez fog alkalmaztatni. Erre MARCZIBÁNYI kijelenti, hogy óvása erre is kiterjed, a mennyiben t. i. az itt szóban forgó 7-ed és 8-ad a tizeden épülne. – Ezen magyarázat után a PERSONALIS az óvást nem pártolá, mert azon sarkallik a RR végzése, hogy a kérdésben forgó 7-ed földesuri terragium, és nem 10-eden épül. Reménli tehát hogy a töbség meg fog a maga végzése mellet maradni. Azonban nem csak a minoritásban maradott követek közül igen sokan, de azok közül i, kik a kerületi végzés ellen szavaztak, Ötvös Tamás, Vay, Szirmay és Ghéczy a Trencsényi óvás elfogadására nyilatkoztak. – Mire PÉCHY hevesen felszóllamlik; hogy miután ő az országos végzésre szavazott, ha csak maga magával, és kijelentett utasitásával homlok egyenest ellenkezni nem akar, az óvást el nem fogadhatja, és igy nem úgy mint Beregh, Szabolcs, Zemplén éss Zólyom, kik vele együtt a kerületi szerkeztetés ellen szavaztak, s most még is az ovást elfogadták, hanem tisztán az ovás ellen voxol. Ezen előadásra a követek részéről is hangos zúgás következett, s ama négy megyék követei elálván, midőn a sor reájok került, első szóllott lelkes férfiassággal.
Vagyis az uralkodóhoz felterjesztett törvényjavaslat rendelkezése (Iratok, I. k. 519. l.)
ÖTVÖS TAMÁS: Én, ugymond, Pest követének szóllási s véleményi szabadságát és követi jusát elösmerem, de magamnak is hasonló just követelek és megpraetendálom Pest v[árme]gye követétől hogy abba, miként tartom és jónak utasitásomat magyarázni? magát távolrul se avassa. Én (úgy mond élénk lelkesedéssel, jobbját ég felé emelvén) számadással Istenemnek, s küldőimnek tartozom, s ezeknek megis fogok felelni, másnak senkinek, és az egész földkerekségén legkevésbé Pest v[árme]gye követének. (Erre nem csak a karzatrol, s az auditorium soraibol, de a követek asztalaitol is hangos éljen, és sokszorozott helybehagyás következett.) – Most pedig csendes csillapult indúlattal szóllott.
VAY: Szeretném, ugymond, tudni, ki tette Pest v[ármegye] követét censorunkká? és szeretném látni jusát, mellynél fogva magát, enunciationk censorává felvetni merészli. Én kinek kinek követi jusát tisztelem, és azért mindig örömmel kihalgatom, akármint voxol Pest v[árme]gye követe, de kijelentem azt is, hogy mindég igen nagyon fogok örülni, ha Pest v[árme]gye követével soha egy véleményen lenni kéntelen nem leszek. – Erre minden oldalrol, és minden asztaltol megújult a kaczaj és helybenhagyás, SZIRMAY és GHÉCZY ezen feleletekhez ragaszkodtak. PÉCHY igyekezett előadásának oly értelmet adni, hogy sérteni nem kivánt, egyébiránt tudván hogy Szabolcs követe a maga kötelességét mindég hiven teljesiti, meg van győződve hogy ha küldői véle egy véleményen lenni parancsolandják, azt is mindég örömmel fogja teljesiteni. – Mire VAY szárazon csak enyit mondott: én előbbi mondásom mellet maradok.
A töbség elfogadta a Trencsényi óvást, s annak tolra vétele némi vitatás után kerületi ülésre vitetett.*
A határozatot a personalis így mondotta ki: „A többség egyedül azon esetben, hol a 7-ted vagy 8-czad a 9-czed és 10-zed fejébe adatott – kivánták a trencséni óvás által fentartani a regressust – a többire nézve pedig az előbbi országos határozatot egész kiterjedésében elfogadták”. (Jegyzőkönyv, IX. k. 134. l. V. ö. a köv. szám 2. jegyzetével.)
*
November 4-én Felséges Királynénk nevenapja miatt ülés nem vala.*
I. Ferenc negyedik neje Karolina Auguszta, I. Miksa bajor király leánya volt.
