a) A november 10-i országos ülés ismertetésének befejezése; további beszédek az örökváltság mellett és ellen.
a)
A november 10-i országos ülés ismertetésének befejezése; további beszédek az örökváltság mellett és ellen.
A november 10-i országos ülés ismertetésének befejezése; további beszédek az örökváltság mellett és ellen.
Posony, November 22-én, 1834.
A KK és RR az urbéri tárgyban költt fő Rendi válasz* tárgyában tanácskozván negyed nap óta Szentpály és Péchy elnökségök alatt tartott kerületi üléseikben, minthogy ezen tanácskozások a sokszor vitatott tárgyban kevés érdekest nyujtanak, talán nem hibázok, midőn a már 3 számokban közlött 10-ik Novemberi nevezetes országos ülésből a már terjedékenyen közlöttekhez még egy pár vonást ragasztok.
Iratok, III. köt. 262. s köv. l.
A PERSONALIS több más felelgetések között különösen Kölcseynek, s Deáknak okoskodásait válasz nélkül nem hagyá. Nevezetesen az elsőnek beszédjére megjegyzé, hogy a mellyeket emlitett, azok távolról sem az urbér feletti tanácskozás körébe valók, s nem is vádolhatjuk Ő felségét hogy a RR által javallott örökös megváltást elveti; mert csak elhalasztatni kivánja oda, hol a nemességnek ezzel összeköttetett jussai s érdekei szintén fontolóra jönnek. Ezen nemesi jusoknak s érdekeknek fentartására Ő Felsége megesküdött, és megesküdött ősi alkotványunknak épségére, mellynek oltalma minden hazafinak szent kötelessége. És ámbár e jelen országgyülésének a hibák orvoslása s a csorbák kiegyengetése legyen is czéljaúl kitüzve, de felséges Urunk már királyi terjesztvényeiben kijelentette, hogy a munkába veendő reformoknak salva avitae constitutioni compage kell történniök.* Ezt az ország Rendei ellenvetés nélkül elfogadták, a ki szabott körön túlhágniok tehát most sem lehet. A mi pedig ama szerencsétlen eseteket illeti, mellyeknek emlékezetét Szathmár követe jónak látta felmelegiteni,* az illető megyék követeinek, mindjárt országgyülése kezdetén tett nyilatkozásaikbol kiki tudhatja, hogy azok nem urbéri kicsapongásoknak hanem az epemirigy pusztitásainak voltanak következései.* Deáknak beszédjére pedig azt jegyzé meg a Personalis, hogy akár mit mondjanak is az aviticitás ellen, ő azt tiszteli, szereti és fentartását már csak azért is ohajtja, mert bárha megengedné is, hogy ezen örökös megváltásokbol itt ott magára az eladóra némi haszon következnék; azonban sokszor egy harmadiknak is van a jószághoz jussa, kire az eladásbol semmi haszon nem háramolhat, s ennek jusait óvja meg az ősiségnek alkotványunk épségével ösze szőtt principiuma.
Az uralkodó a propositiokban abban jelölte meg az országgyűlés célját, „ut… adminiculo diaetaliter pertractandorum operatorum illorum, rogandis legibus prosperitas publica, salva avitae constitutionis compage, ulteriori aucta robore, in omne aevum tuta, et in dies magis florens praestetur.” (Iratok, I. k. 4. l.)
V. ö. Kölcsey beszédével, 684. l.
Az 1833 január 12-i országos ülésben Siskovics baranyai követ érvelt azzal, hogy az úrbéri törvénytervezet elsőségét „elkerülhetetlenné teszi a szükség, hogy megszünjön ama bal vélekedés, melly szerint éa közelebbi idő kellemetlenségei a nép elnyomatásának tulajdoníthatóknak állíttatnak.” (Jegyzőkönyv, l. k. 89. l.) Erre Sáros, Zemplén, Szepes, Abaúj és Gömör megyék követei nyilatkoztak cáfolólag (Uo. 92. s köv. l.), mire Siskovics mentegetőzve megjegyezte, „hogy ő nem tulajdonitotta az 1831-i zendüléseket az adózók elnyomattatásának, de csak úgy fejezte ki magát, hogy azok többek által annak tulajdoníttatnak.” (Uo. 94. l.) Az esetről Kossuth nem emlékezett meg az ülés ismertetése során.
GR. LA MOTTE: Nem érzi olly szabadoknak kezeit, mint sok előtte szólott követek. Neki utasitása van, hogy alkotványunkban változást ne tegyen, sőt azt minden erejével feltartani törekedjék. Első tekintetének kell tehát lenni, valjon a javaslt örökös megváltás tesz e változást ősi alkotványunkon? és bárha a mellékes és fiscalisi örökösödés tekinteteit elmellőzhetné is,* még is igennel kéntelenittetnék ezen kérdésre felelni, mert hazánk védelme a nemesi felkelés alapján nyúgoszik, ha dig a nemesi javak paraszt kezekre által mennének, concurrentionalis pénztárt nem lenne miből állitani, s az insurrectionalis fundus lassanként egészen elemésztetnék.* De legfőbb tekintet a szónok előtt a javallott intézetnek ama mellőzhetlen következése, hogy ha nagyon megszaporodnának a kiváltott községek, lehetetlenné válnék, hogy nekik itt az országgyülésen repraesentatiót ne adjunk, a mi alkotványunk rendszerét fenekestől kiforgatná.* És hová jutna azon magyar aristocratia, melly szabadságunkat, nemzeti állásunkat 8 századok viszontagsága alatt képes volt fentartani? földbirtok helyett pénzel elégitetnék ki, s ebből pénz aristocratia kerekednék, mellynek a Hon s thronus mellett nincs semmi érdeke.* Azt mondják ugyan „nem szününk meg szabadok lenni, bár a népet is részesitjük a szabadságban.” De mit ér nekem, (ugymond a szónok!) mit ér nekem a szabadság, ha minden ember szabad? Aristocratia nélkül boldog ország nem is létezhet, sőt észak Americát kivéve, aristocratia nélkül szabad országot nem is mutat a historia. America pedig még nagyon fiatal, példáúl nem szolgálhat. Nézzük bár végig Asia birodalmait, durva despotismus alatt nyögnek mindnyájan abbol soha meg nem is menekednek, mig egy józan aristocratiát nem alapitanak. E nélkül a végre hajtó hatalom vagy olly kézbe kerül, melly gyengéb mint a nép, s ekkor anarchia következik, vagy ollyanba, a melly erősebb, s ekkor viszont despotismus ered. A fejedelemnek és a népnek eme viszonyos kicsapongásait csak egy közben álló szilárd hatalom, csak az okos aristocratia képes határok közé szoritani, s a thronus tekintetét anarchiátol, a nép boldogságát despotismustol megóvni.* Egyébiránt mi következend belőle, ha az örökös megváltás javallatát törvénybe nem tesszük? azt a szónok nem tudja, de tudja, miképen a törvényhozónak magas feladásában sem arra nem kell tekinteni, hogy a monarchiának 200 ezer bajonetje van, sem arra, hogy valamelly felingerlett kivánatoknak meg nem adásábol egy nép osztálynak békételensége következhetnék. Maradjon a törvényhozó körében a constitutiónak s válassza jelszavául azt: si fractus illabatur orbis, impavidum ferient ruinae. Ezt választá magának jelszavúl a szónok is, s ily elhatározással lévén, a kir. resolutióra szavaz.
A kérdéseket a rendek polgári törvénykönyv tervezetének XIV. és XV. cikkében szabályozták. (A vitákra e kötet 350. s köv. l., a törvényjavaslat szövege Diaet. Extraser. 1834. CXIV.)
A nemesi felkelés költségeinek fedezésére szolgáló alap elszámolásai az Országos Levéltárban találhatók: Archivum Regnicolare, Exactoratus Regni, D. Rationes Fundi Insurrectionalis Concurrentionalis.
V. ö. Lamottenak a kérdés első kerületi vitája során. 1833. április 27-én és 28-án tett hasonló értelmű kijelentéseivel. (Országgyűlési Tudósítások, I. k. 338., 342. l.)
„Egy Rotschild, egy dus gazdag Banquire nem gondol sem a honnal sem a hazával, ád az költsön pénzt az Authocratnak, valamint a Respublicának, ugy a legitimus constitutionalis monarchiának, valamint az illegitimusnak: mind egy annak bár lakjék ő Pekingben, bár Londonban, bár Pétersburgan, tsak a pénzbeli nyereség az ő bálványa, a mindenkire való behatása egyedüli czélja.” (Jegyzőkönyv, IX. k. 212. l.)
A gondolat a középkor uralkodó felfogásával egyezik, amint azt Aquinoi Tamás kifejezte a regimen mixtum-ról szóló tanításában.
ZMESKÁLL elösmeri ugyan, hogy a nemzeti ipar mind addig nem gyarapodhatik, mig a jobbágynak szabadsága nem lészen, hogy magát rabszolgai helyzetéből örökösen megválthassa. De ő particularis törvényt alkotni nem akar, pedig csak particularis lenne az mind addig, mig az ősiség igy marad a mint van, mig a clerus javainak, a majoratusoknak természete meg nem változik. Mind ezért tehát, de azért is, mivel a javallott örökös megváltással egy olly nép osztály támadna hazánkban, melly birót nem ösmervén az apróbb nemességet eltapodná, tág utat nyitna a democratiának s ősi alkotványunkat veszélyeztetné: szintén a kir. resolutióra voxol.
BORSICZKY ellenben úgy hiszi, hogy a magyar aristocratiára nézve veszedelmesebb iromány még soha sem készült, mint ezen királyi resolutio. Azt mondja ugyan az elölülő Personalis, hogy a tárgy el nem vettetett, csak elhalasztatott oda, hol a capacitás kérdése pertractáltatik. Könnyü igy okoskodni, mert szint olly jól tudja a kormány, mint akár melyikünk, hogy a törvénykezési tárgynak kerületi vitatásakor csak 18 megye volt az incapacitásnak ellene.* S a midőn ezt tudja, s még is azt mondja hogy ő nem veti el az örökös megváltás kérdését, hanem csak elhalasztja, nem egyebet akar, mint azt, hogy a maga absolutismusát s a nép elnyomásának vádját a mi vállainkra háritsa, s majd minden német azt mondhassa: im nem a kormány az oka, hogy a magyar jobbágy örökös szolgaságra kárhoztatott, a kormány nem volt ellene a megváltás szabadságának, csak illető helyütt kivánta azt felvétetni!! De ti, ti magatok vetettétek félre a dolog érdemét!! Valóban szükség a kormány czélzatai felől világosságban lennünk. A materialis engedélyek által csak azt akarja, hogy mindég mentől többet kivánhasson a nép felsegéllésének leple alatt a nemességtől, s ezt evictorává* tegye az egyenes és mellékes utakon nevekedő terheknek.* A moralis engedélyekkel pedig úgy állunk, hogy a nemesség ezeknek megtagadásával magát a nép előtt gyülöletessé tegye. A volt personalis azon beszédében mellyel e jelen örszággyülését megnyitá,* élénken elő számlálta, mit vár tőlünk mindent az igasság, a nép, a Haza! mi azt hittük, s örömmel hittük, hogy a kormány szándékát tolmácsolja, s im mi lett a dologbol? arra szólittanak fel: hogy vegyük el a néptől azon szabadságot is, mellynek a Sopron megyei követ bébizonyitása szerint* eddig törvényes gyakorlatában volt. De a szónok tökéletesen meg van győződve annak igazsága felől, a mit más alkalommal Honth v[árme]gyének követje mondott, t. i. hogy tanácsosabb a népnek semmit sem adni, mint azt, a mivel birt, elvenni.* A mi pedig Gömör vármegyének azon mondását illeti, hogy aristocratia nélkül boldog ország nem lehet, s hogy ez ellen America semmit sem bizonyit, mert az még csak 60 évet élt: emlékezzék meg követ úr egy hires német irónak ama szavaira: „Egy szempillantásig élni a paradicsomban felér egy egész élettel”,* alig ha illy szempillantásra nem elég 60 esztendő! De hasonlitsa ösze követ úr éjszak Americat Europa kormányaival. Amott nincs a Statusnak adóssága, sőt egyenes adóra sincs szükség, még is jól forog a Status kereke. Europában egyik minister a másik után szalad amaz útra, melly a zsidóhoz vezet; ugy hogy valamint hajdan minden zsidóknak egy királya volt, most minden király egy zsidónak van a markában. De nem akarja ezen parallellát bővebben fejtegetni, s azzal végzi beszédjét, hogy a kerületi végzés mellett álhatatosan megmarad.
V. ö. e kötet 218. s köv. l.
Szavatossá, kezesévé.
A kormány „azt kivánja, hogy minden ország gyülésén materialis engedményeket adjon a magyar nemesség jobbágyainak és ha a jobbágy adóját nem fizetheti, fizesse illy módon indirecte a földesur – ha azonban a jobbágy megváltja magát, a nemesség többé concessiókat nem adván, meg fog szünni az adó evictora lenni.” (Jegyzőkönyv, IX. k. 220. l.)
V. ö. Országgyűlési Tudósítások, I. k. 12. s köv. l., Jegyzőkönyv, I. k. l. s köv. l.
Nagy Pál beszédét l. 693. s köv. l.
Az október 29-i országos ülésben, a jobbágy épületfához való jogáról szólva mondta Majthényi, hogy „esmérvén a magyar jobbágyságnak az eddig birtokába levőkhöz való meggyőzhetetlen ragaszkodásokat, tanácsosabbnak tartjuk a törvényhozásnak semmi uj engedményt nem adni, mint csak egy olly tsirkétől is megfosztani a jobbágyot a mellynek birtokához hozzá szokott.” (Jegyzőkönyv, IX. k. 68. l.) Kossuth a felszólalást nem említi.
Was man von der Minute ausgeschlagen, gibt keine Ewigkeit zurück. – Schiller Resignation-jának ismert sorai.
ANDRÁSSY ellenben a kir. resolutióra szavazván, a más véleményüeknek, nevezetesen Tarnóczynak, Deáknak, Nagy Pálnak, de leginkább Kölcseynek czáfolgatásával foglalatoskodott. Nincs könnyeb, ugymond, mint akármelly dolgot egyoldalú előadással gyülöletessé tenni. Ha valamelly cselekedet több féle inditó okbol eredhet, a szónok mindég hajlandó a jobbat venni fel; és azért nem gondolja, hogy a kormány mindent csak önmagáért tesz, de ha bár úgy volna is, hogy ezen egész tárgyban csak egyedül a contributionalis fundus tisztába hozatalán iparkodnék, ezt még sem lehetne hibáúl tulajdonitani, sőt maga Szathmár követje is ezen idaeának mindég legerősbb védője vala. Vagy talán attol tartunk, hogy nevekedvén az adó fundusa, az adó is nevekedni fog? Úgy de ha nem emlitjük is, hogy az adó a Status javának eszköze, minden esetre méltán kérdhetni, hogy mi oknál fogva lehet az adó felemelésétől tartani, holott annak meghatározása a Nemzettől függ? (Erre volt intézve Baloghnak már közlött propheticus feleletje.)* A mi a gyakran emlegetett szabadságot s a jobbágynak állitott rabszolgaságát illeti, igaz ugyan, hogy e részben igen sok füg a definitiórul, de a szónok azon jobbágyot, a ki telkéről szabadon elmehet a hová tetszik, s ki előtt tárt út van a nemességre, s polgári birtok vételre, rabszolgának nem mondhatja, ennek többje van, mint pusztán szabad költözködhetése, s ha még gondoskodni fognak a RR, hogy személye ne bitangoltathassék, valósággal szabad személy lészen. Továbbá tekintvén a kormánynak adományozási jusát, mellyet Szathmár követe monopoliumnak nevezett, a szónok reménli hogy ezen jótékony kormány jus mindég fen fog maradni, s azt ugy tekinti mint a kormány s aristocratia közötti egyik legérdekesb kapcsolatot. A mi pedig azt illeti, ha veszt e az aristocratia valamit a javallott intézettel? erre nézve nyilván kimondja meggyőződését, hogy a jobbágyságot mind azon privilegiumokra, mellyekkel birunk, felemelni annyit tesz, mint szabadságainkat elvesziteni.*
Balogh beszédének ezt a részletét l. előbb, 74. s köv. l.
Andrássynak itt csak kivonatosan közölt beszéde a Jegyzőkönyvben (IX. k. 221. s köv. l.) három teljes lap terjedelmű.
MAJTHÉNYI a szerkeztetésre szavaz. Talán nem puszta történet, ugymond, hogy ezen tárgy épen azon nap került tanácskozás alá, mellyre egy közönséges, hazánkat egészen elboritó vastag köd volt jóslólag jelentve. Talán moralis ködöt értett amaz idő propheta, olly moralis ködöt, melly a függetlenség természeti jusait fenyegeté. De valamint a természeti ködöt fényes napfény megczáfolá, úgy a morális ködöt helyesebben meg nem czáfolhatjuk, mint ugy: hogy a kerületi szerkeztetés mellett álhatatosan megmaradjunk.*
V. ö. uo. 225. s köv. l.
PFANSCHMID: Szepes vármegyének a szóban forgó V-ik t. cz. 2-ik §-a megtartására adott utasitását kijelentvén, miután ezen rendszabást némellyek az aristocratiai rendszerrel meg nem egyeztethetőnek nyilatkoztaták, kötelességének ösmeri küldőinek nézeteit kifejteni, kik a valódi aristocratiának mindég pártolói voltak, s lesznek is. Ők t. i. a földes uri tulajdont tetemesen sértő négy első t. czikelyek után ezen ötödiknek rendelésében találnak egyedül olyas valamit, a miből az aristocratiára is szerencse fénylik. A szónok az aristocratiának képzetével az úgynevezett nagy familiák conservatióját, s egy puszta régi név minden becs nélküli betürendének fentartását ösze nem zavarja, s az aristocratiának criteriumát nem a kardban, nem a historiában, hanem miveltségéből, s pallérozódásábol eredő valódi fényében leli. Miután tehát a szegénység az értelmi kifejlést is kirekeszti s a nevelést lehetetleniti, buzgóan kivánja, hogy az aristocratiának valódi gyámola, t. i. szabad birtoka minden további sértések ellen biztositassék, s a mit a kir. válasz még a földes úrnak meghagyott, minden önkénytől megmentessék. A szónok úgy hiszi hogy az urbéri telkek használata szabad adás vevésének engedélyével, ezen telkek iránt a földes uri tulajdon megsemmisitetett, s a királyi válaszban is emlegetett terrae proprietas* épen úgy nem egyéb agyvelőnkön gúnnyal áltfutott álomnál, mint a milly kevéssé számithatjuk Jerusalemet az Austriai birodalomhoz, bár felséges urunk annak királyi czimjét viseli.* Ama földes uri vagyonbol egyéb már nem maradt, mint a jobbágyi szolgálatok és a kilenczed, mellyeknek örökös megváltása itt szóban forog. A szónok ezeknek a jobbágyokra reá parancsolt szolgálatoknak nem barátja, de ha igazságot kellene az emberiséggel öszekötni, akkor ugyan azon szolgálatok elhatározását úr s jobbágy közötti szabad egyezésre bizná. de miután azoknak elhatározásába a KK és RR s a kir. válasz annyira béereszkedtek, hogy a törvény által kiszabott módon lehet csak megkivántatniok, azokat a földes úr szabad birtokához számitani, s a földek árendájának nézni nem lehet. Arenda felől szabadon rendelkezik a tulajdonos, ezzel nem csak nem rendelkezhetik, sőt az a tulajdonosnak akaratja ellen mindég lejjebb szállitatik. Már miután a földes uri tulajdonnak részint megsemmisitéséhez, részint korlátozásához maga a kir. válasz is hozzájárult, minő biztoságot nyujthatunk a földes uraknak? hogy néhány év mulva az 52 napi robot 20 napra, a két marhás napszám egy marhásra, a természetbeni kilenczed 8 xra le nem szállitatik? Hallottuk mondatni, hogy mind az, a mit áldoztunk, nem engedmény, mert a népnek reá szüksége volt, s annál fogva tartoztunk megadni. Ugy de a szükség naprol napra nevekedni fog, mert a nép szaporodik, s nem sokára múlhatatlan szükség lesz, hogy azon kéz és munka, melly most a földes urért dolgozik, a megszaporodott familiák fentartására dolgozzék. Eddig a propietas sánczai közé húztuk magunkat, de már ezekből kivertek, védkőfalaink lehúllottak, a tábor nyitva áll, menteni kell a mit menteni lehet, s hatalmat adni a földes urnak, hogy a kilenczedet, s az 52 napot, mellynek még most birtokában van jó áron eladhassa, nehogy kis idő mulva ingyen kéntelenitessék azt áltengedni. Hozzá járul: hogy a földes uri hatalomnak a szolgabiróra lett átruházásával oly súlyossá vált a jobbágyos javaknak igazgatása, hogy a jobbágyokon kivül másnak jó áron el sem adhatók, pedig eladni, vagy legalább bérbe adni, az adminitratio kellemetlenségei miatt kiki iparkodand. Ezen nézetek következésében, midőn egyes ember vagyonárol van szó, kész a szónok is azt a principiumnak feláldozni, s Gömör követének ama mondását követni: „impavidum ferient ruinae”,* de midőn az egész nemesi statusnak vagyona általánosan veszedelmeztetik, akkor úgy tartja, előbb a vagyont kell biztositani, mert erre alapul a principium. A szóban forgó örökös szerződések pedig pénzt hajtanak az aristocratiának és igy javát mozditják elő; a robottokat (mellyek által Hazánk a kézi munkáknak felét elvesztette) megszüntetvén honunk virágzását előmozditják, s ez ismét az aristocratián segit, mert az első s legfőbb tagja Hazánknak. A szónok pedig az ellenvetni szokott tékozlástol sem tart, részint mivel oly csekély birtoká vált immár az urbarialis birtok, hogy a mint hajdan az volt gazdag ember, kinek sok jobbágya volt, ugy ma hólnap az lesz gazdag, a kinek egy jobbágya sincs, mert ennek minden jövedelmét maga az urbéri fáizás felüti; részint mivel jobb véleményt táplál keblében a nemesség felől s azt hiszi, hogy az urbéri örökös szerződések segedelmével a robot munka mellet vadságban heverő curialis földeit s a dögleletes gőzölgésü mocsárokat termékeny mezővé varázsolandja, s ekép a nemzeti tőkét is emelendi, s ön független létét is biztositandja. Különben is a ki vesztegetni akar, arra mostani systemánk mellett is elég módja van, a jó gazdának ellenben mivelteb gazdálkodásra nézve kötvék kezei. Ne rakjuk tehát nehány gyávák miatt keverve jóra roszra a törpesztő lánczokat, mellyek a kisebb, de roszab részt ugyan némileg az egyenes futástol tartóztatják, ellenben a jobb és nagyobb részt mozdulatiban akadályoztatják, s a szónok a királyi fiscusra nézve is ugy hiszi, hogy a száraz robotok elveszéséből eredhető kára a miveltebb curialis földekbeni örökösödés által gazdagon pótoltatik. A mi pedig a kir. válaszban javalt elhalasztást illeti, nagyon furcsa phoenomenonnak hiszi, hogy a kir. válasz, melly a földes uri tulajdonrol ennek akaratja ellen a jobbágy javára nagyon bőkezűleg rendelkezik, a tulajdonosnak rendelkezési szabadságát ide nem tartozónak itéli. Ez sem a status józan oeconomiájával, sem az aristocratia büszke függetlenségével ösze nem fér. Igy a capacitástol vett argumentumot sem hiszi alkalmazhatónak, részint mivel az urbéri földek iránti capacitás a szabad a dás vevés engedélyével már megadatott, s itt csak azon kézről van szó, mellyel a szolgálatok véghezvitetnek, azt pedig csak nem mondhatjuk: hogy a jobbágy tulajdon kezeinek birtokára incapax, részint mivel ezen argumentum a nemes jobbágyok ellen épen nem harczolhat. És itt van az út, mellyen a jobbágyság minden lázzadás nélkül létének olly polczára juthat, mellyről nemesi kiváltságainkra irigység nélkül tekinthet, s megyei törvényhatóság alatt létezvén, aristocratiávali kapcsolata is fentartatik, mellynek hijányát másutt igen sajnosan tapasztaljuk. Szepes megyében több helység találtatik, melly zálogos contractusoknál fogva 70–80 év óta uraságátol teljes függetlenségben helyheztetik,* s ezek független birtokuknál, s igazgatásuknál fogva az aristocratiával ösze lévén kötve, s ennek felforgatásával mostani biztos létöket koczkáztatni nem akarván, tettleg megmutatták, hogy az aristocratiát szeretni, s védeni tudják. A 3 év előtti gyász történetek alkalmával a nemességgel kezet fogtak, s ezen szabad mezővárosokban legkisebb zavar sem történt. A KK és RR és a kir. válasz is lehívták jobbágyinkat hegyeikről nemes völgyeinkbe, biztos telepedést kell tehát nekik völgyeink szélén kijelelni, nehogy zabolátlan szabadsággal lefelé hengeregvén mindent elzúzzanak. Az ingadozó hidon, mellyen egész teherrel átmenni már nem lehet, a tehernek felével kell áltsietni, nehogy néhány percz után elsüllyedvén a hid, az egész teher a más parton elvesszen. Az első négy t. cz. által már scála alá vettetett a földes úr tulajdona, adjunk neki modot hogy legalább a 20-at nyolczra devalválható más scála ellen* biztosithassa birtokát, s ne tagadjuk meg jobbágyaink fáradozásitol is az emberi szerencsének legfőbbikét: ingatlan sajáton élni a Hon boldogsága napjait.*
V. ö. előbb, 547. l.
A jeruzsálemi királyi cím (Rex Hierosolymae) II. András szentföldi hadjáratán alapult, de csak az Anjouk korában került be a magyar király címei közé.
Lamotte beszédének befejező szavait olv. 719 l.
A Tátra alja és a Poprád alsó menete volt a Szepességnek mezőgazdaságilag legfejlettebb vidéke s Sváby Frigyes szerint: „ott történt legsürübben, hogy ugy egyes gazdák, mint egész községek, éltek a törvényadta joggal, egyezség utján megváltva magukat a földesuri fenhatóság alól”. (A Szepesség lakosságának szociológiai viszonyai a XVIII. és XIX. században, Lőcse, 1901. 49. s köv. l.)
V. ö. Országgyülési Tudósítások, I. k. 439. l.
V. ö. Jegyzőkönyv, IX. k. 250. s köv. .
SZENTPÁLY: Mielőtt ezen, a nemzetre életet vagy halált szóró kérdésre nézve megyéje szavazatját kimondaná, el nem halgathatja, hogy ő a szabadság idaeájára nézve mást hiszen, mint némelly előtte szóllott követek. Azt tartja ugyanis, hogy valamint a nap semmit sem veszit éltető melegének jótékonyságábol az által, hogy az embereken kivül még a plántákat is táplálja, s nem veszit dicső fényéből azért sem, hogy tüz sugára egy csillámló kis féreg hátán is megtörik; a szabadság szép áldása épen úgy nem veszit jótékonyságábol az által, ha hogy az ország többi lakosira is kiárad, mert a földi életnek ezen kimerithetlen kincse a milliókra való elosztással nő, öregbül s leginkább erősödve tenyészik; sőt véleménye szerint az egész civilisált világra való kiterjesztésében állana annak dönthetetlen garantiája. Meg nem álhatja továbbá hogy azon megjegyzést ne tegye: miképen a szabadság idaeájára maga az Evangelium is elvezet, s az a keresztény vallás fő elveivel elannyira rokon összeköttetésben áll, hogy a ki a szabadság ostromlásához fogna, az egyszersmind hitünk erősége ellen kelne ki. A ki ezen állitásnak valósága felől kételkednék; olvassa meg VII-ik Pius Pápának Imolai püspökkorában, Krisztus születése napján 1797-ben mondott egyházi beszédjét, melly 1800-ban őtet pápává tette, s melly 1814-ben Francziára leforditván, mindenki által olvastathatik,* s kétsége minden bizonnyal el fog oszlani. A mi már magát a tárgyat illeti, erre nézve a bőven kimeritett kérdésben csak azt jegyzi meg, hogy kegyetlenség bélyege nélkül nem lehet a törvényhozásnak arra kárhoztatni a földes urat, hogy a jobbágy telekben fekvő capitálisát valamelly csekély, s a törvényhozás által évről évre kevesitett interesért, világ végéig jobbágya kezénél hagyni tartozzék, a jobbágyot pedig arra itélni: hogy a capitális letétele által az interes fizetéstől soha meg ne menekedhessék. Jusa van a törvényhozásnak, kinek kinek java használhatása módját úgy ki szabni, hogy az a többi polgárok igyekezetére szoritólag ne hasson; nincs ellenben jusa a használatnak azon módját eltiltani, melly a tulajdonosságbol egyenesen következik, s azon emberekben, kik a statusnak minden állandó terheit viselik, éppen az igyekezetnek elő segéllésére inger gyanánt szolgálna. Minthogy tehát ezen véleményét, utasitásának is e következő szavai előmozdítják csak a vagyonos ember nem lehet ártalmas a hazának, szükség tehát hogy mindennek személy, és vagyonbeli jussa legyen, a szóban lévő s teljes meggyőződése szerint is igazságnál egyebet magában nem foglaló §. megállására szavaz.*
VII. Pius, polgári nevén Chiaramonti Luigi Barbara († 1823), szóbanforgó beszéde: Homélie de citoyen cardinal Chiaramonti, évéque d’Imola, actuellement Souverain Pontife Pie VII, adresée an peuple de son diocčse, dans la République cisalpine, le jour de la naissance de Jésus-Christ, l’an 1797. Paris, 1814.
V. ö. Jegyzőkönyv, IY. k. 250. s köv. l.
Szólottak még ezeken kívül a kir. resolutio mellett: Busán, Plathy, Péchy, Szalopek, Marics, Várady, Bencsik, K. Horváth, Hertelendy Miksa, Poszavecz, Torkos, Just és Ötvös Tamás, összesen 17 megyék. Többen nem szóllottak, mert mihelyt annyian nyilatkoztak a kerületi szerkeztetés megtartására, hogy a végzést absoluta többség szerint ki lehetett mondani, (25 megye s a k[irályi] városok,) a PERSONALIS azonnal bérekeszté a vitatásokat, s a kerületi szerkeztetést végzésnek nyilatkoztatá.
Ezen kerületi szerkeztetésre szavazott SISKOVICS is. Mindazáltal kötelességének ösmérte az ennek védelmére felhozott argumentatiók közül némellyekben meg nem egyezését kinyilatkoztatni. Nevezetesen, hogy a magyar jobbágyot rabszolgának el nem ösmeri, az urbariomot alamisnának nem valja, sem az Angol országi szegények taxájához hasonlónak, hanem azt akarja, hogy urbariali engedélyeinkkel Hazánk az Armen Taxátol megmentesssék.* Azonban arrol is meg van győződve, hogy hasztalan hintenénk a nemzet javának magvait, és hasztalan lenne minden törekedésünk, ha hinnünk kellene, a mit Bars követe jósolt, t. i. hogy a jövendő törvényhozás megvesztegethető lészen.* Ezt a szóló követ egyátaljában el nem ösmeri. Továbbá még a szerkeztetésnek megtartására szavazott DESŐFFY is, az összes nemzet boldogsága, a nemesi rend bátorsága, s a thronus megerősitésének ösze kapcsolt tekintetéből, s a király iresolutiót, mellyet szintén megtagadónak és nem elhalasztónak tart, soha el nem fogadja. Igy voxoltak még Fekete, Pázmándy, Szentiványi, Markovics (Krassó), nem különben Török, Vay, Vásárhelyi és Almássy. Ezen négy utolsóknak előadásait a békövetkezett esteli setétség, s későn, de még is szüken érkezett gyertya világ miatt felfognom nem lehetett.* Igy voxolt ROSKOVÁNYI is, nem akarván most a kifáradt figyelmet még több bő előadásokkal terhelni, de feltartá magának, hogy ha ezen tárgy bár melly szerencsétlen eset következésében még egyszer vitatás alá kerülne, véleményét bővebben előterjeszthesse. (Fájdalom a fő RR-nek 7 nappal későbbi végzése mihamar alkalmat fog reá nyujtani.)* Végre még a királyi városok közül, kikről meg kell jegyeznem, hogy minden ingerek ellenére is közöttük csak egy sem találkozott, a ki a resolutiót pártolná, a kerületi szerkeztetés mellett e következendők szóllottak: Szánthó (Győr), Vághy (Sopron), Bujanovics (Eperjes), Galle (Szeben), Koleda (Buda), Bauer (Fejérvár), Kricske (Lőcse), Markovics (Bártfa), Hódy (Szeged), Szumrák (Besztercze) és Haske Kassa városa követjei.
V. ö. előbb 716. l. 31. jegyzet. – A baranyai követ megjegyzései elsősorban Baloghnak és Bezerédynek szólnak.
V. ö. Balogh beszédével, 701. s köv. l.
Beszédeiket olv. Jegyzőkönyv, IX. k. 241. s köv. l.
Kossuth alább ismerteti a főrendek november 17-i ülését, amelyben az örökváltságot a kir. resolutio szellemében elutasították.
Hoszas, de reméllem nem érdektelen tudositásomat azzal rekesztem bé, hogy recapitulálva elő számlálom az V-ik art[icu]lus ezen 2-ik §-usa mellett szavazott 25 megyének neveit. T. i. Zólyom, Csongrád, Szathmár, Bars, Zala, Somogy, Posony, Soprony, Komárom, Borsod, Békés, Tolna, Trencsin, Honth, Szepes. Nógrád, Temes, Krassó, Arad, Szabolcs, Csanád, Sáros, Baranya, Heves és Ugocsa.
