a) 1834 november 19., 20 Főrendi ülések. Tárgy: Az Alduna szabályozásáról szóló rendi izenet megvitatása.
a)
1834 november 19., 20
Főrendi ülések.
Tárgy: Az Alduna szabályozásáról szóló rendi izenet megvitatása.
1834 november 19., 20
Főrendi ülések.
Tárgy: Az Alduna szabályozásáról szóló rendi izenet megvitatása.
Posony, November 26-án, 1834.
Még jelentéssel tartozom a Fő RR 19-ik Novemberi ülésének azon felirást tárgyazta részéről; melly által a KK és RR a Dunának már már munkába vett szabályozása iránt a kormánytol hiteles adatokkali hivatalos értesitést kivántak.* A KK és RR e tárgybeli izenetökben azon hasznoknak elszámolására is kiereszkedvén, mellyek Dunánknak a Fekete tengerrel, s általa a világ tengeri kereskedéssel összeköttetéséből reménlhetők, – ennek felolvastával első szóllott:
A kérdéses kerületi és országos tárgyalásait l. e kötet 580. s köv. és 602. l., az izenetet Iratok, III. k. 260. s köv. l., a felirattervezetet uo. 275. s köv. l.)
Az ORSZÁGBIRÁJA: Ha valaki, ugymond, bizonnyal én vagyok az, a ki nemzeti lobogónkat minden tengereken dicsőséggel lebegni, s a kereskedést mint a Status előmenetelének főrugóját, és általa bőven gyümölcsözendő nemzeti szorgalmunkat kifejtve látni buzgón óhajtom, s ohajtanom kelletik. A KK és RR e részbeli óhajtásaikban tehát nem csak teljes lélekkel osztozom, sőt szentségtörésnek hinném gyanitani, hogy ezen főméltóságú táblának csak egyetlen egy tagja is találkoznék, a kit rokon érzelem nem lelkesitene. De ha elmellőzöm is, hogy a Duna szabályozás nagy munkája felől, mellyet a KK és RR mint már valóságos eszközlésbe vett tetleges dolgot emlitenek, diplomaticus tudomásunk nincs, ha bár megengedném is, (a mit megengedni nem igen lehet,) hogy a nemzeti törvényhozás hir szárnyallatra épithetné lépéseit, annyi mindenesetre igaz, hogy az érintett regulationalis munka Dunánknak olly részeit is tárgyazza, mellyek idegen felsőségnek engedelmeskedő tartományokban feküsznek, s mellyekre nézve Felséges urunk kormánya s ama szomszéd hatalom között diplomatiai alkukötéseknek kell közbe jőni,* mielőtt a dolog nemzeti béavatkozás által kora nyilvánosságra hozatnék. Ezen diplomaticus alkudozásban a másik rész kétségkivül annál kedvezőbb feltételeket sürgetend, mentől inkább látja, hogy a dologba már magok a nemzeti képviselők is béavatkoztanak. Tudjuk más constitutionalis nemzeteknél is csak akkor kerülnek ilyes alkudozástol függő tárgyak a törvényhozó test elébe, miután már diplomaticus uton minden nehézségek elháritattak, s a dolgok biztos alapokra helyheződtenek. Én ugyan koránt sem ellenzem a felirást, csak attol tartok hogy idő előtti fellépésünkkel s ezen nyilvános pertractioval a diplomatiának munkálódását nehezitjük s ártunk inkább, mint használunk. Ezt azonban nem annyira nehézség s ellenkezés, mint a szükséges politicára való figyelmeztetés tekintetéből kivántam a fő RR bölcs megbirálásának elébe terjeszteni.
Az Aldunánál már 1833 nyarán megkezdődött a sziklák robbantása és a parti út építése, azonban az orsovai pasa, kormányának utasításaira hivatkozva, akadályokat gördített a munka elé. Széchenyi az 1833. év nyarán és őszén, majd 1834 június 10–július 12. és augusztus 30.–december 25. között lent tartózkodott a munkálat székhelyén, tárgyalásokat folytatott a porta által kiküldött török kormánybiztossal, valamint Ghika Sándor havasalföldi román és Milos szerb fejedelemmel. A tárgyalások a nádor tudtával folynak, Széchenyi jelentéseket küld neki és utasításokat kap tőle.
Hasonló értelemben szóllottak még G. BATTYÁNI IMRE, B. SZEPESSY pécsi Püspök, SZEGEDY főispán, s ÜRMÉNYI gubernator, hozzá adván az országbirájának nézeteihez, hogy a vizek regulatiojának tárgya a kereskedési munkálatban rendszeresen előfordul,* s különben is különösebben az orsovai sziklák kihányatása felől az országos súlyok és kivánatok sorában gyakori emlékezet történik.* Gr. KEGLEVICS barsi főispán ezen nézeteket a K és RRkel oly formán kivánta közöltetni, hogy ne látszassanak a fő RR akadályozni akarni azon tárgyat, mellynek a KK és RR oly nagy érdemet tuladjonitanak. Mire
A kereskedelmi országos bizottság munkálatának (V. ö. e kötet 648. l. 2. jegyzet) V. részében (De vehiculis communicationis commercialis) a számozatlan tc.-tervezetek sorában a 6. szól „de struendis contra exundationes fluviorum aggeribus”.
A sérelmek és kivánatok közt, amelyeket az országgyűlés elején kirendelt bizottság gyüjtött össze, a 33-ik szól „a Duna regulatiojáról”. (Iratok, II. k. 112. s köv. l.)
a NÁDOR köz értelem szerintén végzésnek jelenté: Szollitassanak fel a KK és RR, hogy mindazért, mivel a dolog diplomatiai alkudozástol füg, mellyre ezen lépésnek nyilvánossága káros hatással lehetne, mind azért, mivel különben is a kereskedési munkálatban s az országos kivánatok sorában is előfordúl, a javalt külön felirástol álljanak el.
Másnap, u. m. November 20-án Végh itélő mester felolvasván a válaszizenet javallatát, abban megemlitette hogy a kérdéses tárgy majdan a kereskedési munkában rendszerezve felvétethetik. Erre az ORSZÁGBIRÁJA megjegyzé: hogy azt bajos mondani, mert ha e tárgynak diplomatiai utra tartozása tagadhatlan, s ha igaz hogy ennek előre kell menni, mi előtt a törvényhozó test által nyilvános lépés tétetnék, a kereskedési tárgynak felvételére való utasitás tulajdon azon ellenvetést szenvedheti. És ez után leülvén a szónok, ülve ugyan, de eléggé hangosan mondotta: „Die Sache ist noch nicht geeignet, de ők szeretnek mindent dobra verni”.
Ugyan csak November 20-án tehát mind ezen válasz izenet,* mind az urbérnek hátra lévő része* a RR táblájához által küldetvén,* a fő RRnél többé ülés nem vala.
Iratok, III. k. 278. l.
Iratok, III. k. 262. s köv. l.
A válaszizenetet hozó főrendi küldöttség tagjainak névsorát l. az alsótábla nov. 20-i formális ülésének hivatalos Jegyzőkönyvében, IX. k. 335. l. Az úrbéri izenetnek a VII. és VIII. cikkre vonatkozó részét az ítélőmester hozta át.
