a) 1834. december 5. Országos ülés. Tárgy: Az urbéri második izenet kerületi szövegének megvitatása; a bőséges legelő kérdése.
a)
1834. december 5.
Országos ülés.
Tárgy: Az urbéri második izenet kerületi szövegének megvitatása; a bőséges legelő kérdése.
1834. december 5.
Országos ülés.
Tárgy: Az urbéri második izenet kerületi szövegének megvitatása; a bőséges legelő kérdése.
Pozsony, December 6-án, 1834.
A KK és RR miután a kerületileg ismét befejezett urbéri tárgyban a fő RRhez küldendő másod izenet szerkeztetésének végső pontjait December 4-én megrostálták, December 5-én már országos ülésre vitték eme munkálatjokat.
Az 1-ő t. cz. iránti javallat (lásd 199-ik számú levelemet)* úgy a mint kerületileg szerkeztetve vala, minden szó nélkül elfogadtatott. – A 2-ik t. czikelyben Sclavonia nevezetnek Posega, Verőcze, Szerém megyék egyes megnevezésével javallott felcserélése iránt az előlülő KIR. SZEMÉLYNÖK újitá meg a tárgy ide nem tartozásán sarkalló észrevételeit, s BUSÁN és JOSIPOVICS meg nem egyezésöket nyilatkoztaták, azonban FRIM Egri kanonoknak azon észrevételére, hogy ezen s a bánáti megyék közt csak ugyan tagadhatlan a különbség, mert hová tartozzanak a kérdéses 3 megyék, Magyar- vagy Tótországhoz e? sub judice lis est, némi viszatetszés nyilatkozása közt megujult a már előbb is hangosan hallott maradjon! s a kerületi szerkeztetés itt is helybehagyatott.*
L.: Országgyűlési Tudósítások. III. köt. 731. kk.
A kérdés korábbi vitáit l.: Uo. 505, 624, 732. kk. Előkerült a kérdés a jogügyi munkálatok vitáinak során is: Uo. II. köt. 582.
A 3-ik t.sz. 1-ő §-ánál a kerületileg is elfogadott ama főrendi javallatra nézve, hogy a jövendőben földesuri engedelem nélkül netalán teendő irtásokat, minden egyes esetben csak 3 esztendők alatt legyen szabad mintegy tettleg rövid uton viszavenni, azon túl pedig csak urbéri uton:* PÉCHY ellenkező értelmét nyilatkoztatá,* DÓKUS még testi büntetéssel is kivánta volna az uri engedelem nélkül irtókat büntetni, Patay, Zmeskáll, Bencsik, Plathy, Justh, Prónay, Siskovics, és mások (öszesen 23 megye) szintén a kerületi javallat el nem fogadására nyilatkoztanak; okúl adván hogy a viszavételnek sommás utja azon egyetlen egy sanctio, mellyel a földesúrnak allodialis birtoka a lopás természetű tilos irtás ellen biztosítva lesz, s különben is ami nem része a jobbágytelki állománynak, az majorsági föld, ez pedig urbarialis utra nem tartozhatik. – Ellenben NAGY PÁL, DEÁK, SZABÓ, PALÓCZY a kerületi szerkeztetést pártolák, – azzal támogatván értelmöket, hogy ezen javallat el nem veszi, s nem is sérti a földes úr tulajdonát, hanem csak azon utat szabja ki; mellyen azt viszaszerezheti; úrbéri uton is igazságot fognak szolgáltatni, s hogy ha társaságos életben a via factival élésnek minden dologban határidőt szabni szükséges, annál szükségesebb az irtványok tárgyában, minthogy a mult időbeli irtványokra felállitott originarie és unice szavak* nem olly világos ösmértető jelek, hogy általuk e jelen törvény kihirdetésével nyomban tökéletes demarcationalis vonalt remélhetnénk; s így könnyen megtörténhetik, hogy a régi irtások az ujabbiakkal összezavarodnak, pedig az ellenkező értelemben levőknek sem szándékjok, hogy a régi irtásokat is via facti viszafoglalni szabad legyen. – RUDICS most hallá először életében: hogy földet is lehet lopni. Nincs országunkban terra deserta, minden földnek van, úgy mond, birtokosa; vigyázzon kiki birtokára, s ha 3 év lefolyta alatt nem tudott felvigyázni reá, nem érdemli hogy birtoka legyen. – Ezek szerint a fent érintett 23 megye szavazatjára a többiek maradjonnal feleltek, mire a PERSONALIS végzésnek akará a kerületi szerkeztetést kijelenteni, de ZMESKÁLL a szóllóknak töbségére hivatkozott, a PERSONALIS tehát felszóllitást tőn, ha kiván e még valaki a szerkeztetés ellen szóllani; mire csak BÁRCZAY szóllott, a többiek pedig a maradjonhoz ragaszkodtanak és igy bár csekély, de mégis valóságos többséggel megmaradt a kerületi szerkeztetés.
Az előzményekre 1. szeptember 10-i és a november 19-i kerületi ülések tárgyalásait: Országgyűlési Tudósitások. III. köt. 508. kk., 732.
Azt kívánta, hogy „az engedelem nélkül tett irtásokat a földesur akármikor visszavehesse annyival inkább, mivel az illyes irtások leginkább ott tétetnek; ahol a földesúr nem lakik és így megtörténhet, hogy azoknak tétele csak huzamosabb idő után esik tudtára a földesurnak”. L.: Jegyzőkönyv: IX. köt. 338.
A rendek törvényjavaslata a földesúr által vissza nem vehetőnek nyilvánította a telki állománnyá változott, vagy „eredetileg és egyedül a jobbágy élelmére szánt (originarie uniceque pro subsistentia subditorum destinatos)” irtásokat. A törvényjavaslat vitái során az említett kifejezés körül sok vita zajlott le. Vö.: Országgyűlési Tudósítások. I. köt. 217. kk., 618. kk. III. köt. 9. kk.
A 3-ik t.cz. 2-ik §-ánál kerületileg el lévén a resolutio ellenére azon főrendi javallat fogadva, hogy Posega, Verőcze és Szerém megyékben is, nem a divatba (e részben) soha sem jött régi urbariomot, hanem a szokást és ujabb kir. resolutiokat vévén tekintetbe, a jobbágyok szintén csak annyi idő alatt gyakorolhassák az urbarialis bormérést, mint a Magyarországiak:* ebben SOMSICS nem akart megegyezni, mert a provisorius törvény ellenére becsuszott szokást, és kiadott kir. resolutiókat viszaélésnek tartja, és nagyon veszedelmesnek amaz elvet, hogy a provisorius törvényt egy oldalú kormányrendeletek megváltoztathatják. – A PERSONALIS ezt egészen máskép tekintette. Mert, úgymond, a Theresianum urbariom a szőllőheggyel nem biró kis helységeknek is 6 honapi bormérést engedvén, ellenkezésbe jött a törvénnyel, s ezen tekintetben repraesentáltak ellene ama vármegyék, minek következésében Ő felsége későbbi resolutiója által helyreállitotta a megsértett törvény erejét. – Erre NAGY PÁL azt felelé, hogy ő Felségének mostani resolutiója merőben ellenkezik azzal, mellyre a fő RR s a Personalis hivatkoznak, vagy ez törvénytelen tehát, vagy amaz, méltóztassék, ugymond; Nagyságod választani. – De a PERSONALIS mind a kettőt törvényesnek állitá. Amazt mert a végrehajtó hatalom tiszte szerint helyreállitotta s fentartotta egy még el nem törlött törvény tekintetét; emezt mert törvényhozás útján új törvényt javallani Ő Felségénék mint a törvényhozó hatalom egyik részesének, szabad. – SOMSICS azonban azt mutogatá, miképen teljeséggel nem lehet állitani, hogy a régi urbariom csak annyiban állhatott, mennyiben a régibb törvényekkel nem ellenkezett. Sok adózásaik voltak a jobbágyoknak, mellyek az urbariom által eltörültettek, p.o. a kövér lúd, sertés s a t. De azért 1791-ben ezen urbariom egész kiterjedésében provisorius törvény erejére emeltetett, s így a bormérésre nézve sem volt a kormánynak jusa a törvénnyé vált urbariomot megváltoztatni. De viszont SZALOPEK ismételve állitotta, hogy a kormány nem változtatta meg azon urbariomot, hanem csak megmagyarázta a 6-ik §-usnak határozatlan értelmét, és pedig magyarázta az 1550-ki 36-ik élő törvény* értelmében. Szóllottak még SZ[ENT]PÁLY, BORSICZKY, BŐTHY a resolutio értelmében s a kerületileg elfogadott főrendi javallat ellen; de mindössze e véleményben csak 15 megyék valának, a kerül[eti] szerkeztetés tehát jóváhagyatott, de mivel a fő RR azt adák okúl, hogy ő felsége nyilván fentartott hatalmánál fogva a régi úrbariom rendeletét e részben megváltoztatá, erre pedig a kerületi izenetben az vala megjegyezve, hogy a fő Rendek észrevételeinek következésében fogadtatik el a javalt módositás; nehogy elösmerni látszassanak a KK és RR azt hogy a király feltarthatott volna magának törvényváltoztatasi hatalmat, PALÓCZYnak inditványára az izenetből ezen motivatio kitörültetett.
A kérdés előzményeire l.: Országgyűlési Tudósítások. III. köt. 733.
Az idézett tc. egyebek mellett előírta, hogy a földesúr csak a közforgalmi áron tarthat igényt jobbágya eladni szándékolt borára, a jobbágy bormérését a Szent Mihály napjától Szent György napjáig terjedő időre korlátozta és megtiltotta, hogy a földesúr ráerőltesse borát a jobbágyra.
A következett 3-ik §-ban a terjedtebb legelővel biró helységek iránt tett javallat* ellen a PERSONALISnak nem volt semmi észrevétele, minthogy abban a fő RR szándékához helyes közelitést tapasztalt. – Azonban DEÁK nem volt vele megelégedve. Sokszor előterjesztette már, ugymond, hogy a legelő tárgyában készült országos javallat sok gyakorlati nehézségeknek lesz alája vettetve; töbször ismételte, hogy legfőbb gondoskodást kivánnának azon helységek, mellyeknek legelője az elegendőség osztályába nem esik; de ha mind ezeket úgy tekintse is, mint országos végzést, bizonyára a mostani javallatban sem talál olyasmire, ami intézetinket javitva, a homály eloszlatására szolgálna. A fő RR arra szóllitották fel ezen táblát, hogy ahol olly bőséges a legelő, hogy a határnak harmadrészét is felől haladja, nemkülönben hol a lakosok főképen a marhatenyésztésből élnek, vagy épen a gazdálkodás ezen ágával a köz kereskedést is előmozditják, a legelői illetőségnek némi felemelése módjáról gondoskodjanak. Erre a kerületi RR azt végezték: hogy ahol ob nimiam pascui amplitudinem ejus superabundantia adest; et res pecuaria praecipuum subsistentiae colonorum fundamentum constituit, ott egy egész telek után 22 hold legelő adassék. – A fő RR javallatában némi logica van az eddigi végzéshez képest, midőn azt veszik feleslegesen bő legelőnek, amelly a határnak egyharmad részét felülhaladja; ez természetesen következik azon előbbi országos végzésből, hogy a határnak 1/3-át tevő legelő nem csak elégséges, hanem bőséges is. – A kerületi RR azonban a felesleges bőség amaz ösmértető jelét el nem fogadták, hanem helyébe tették a nimia amplitudo és superabun dantia véghetetlenül határozatlan kifejezéseket, mellyek szerint aligha fog gyakorlatban olly helység akadni, hogy reá a törvény alkalmazhatónak találtassék. Azon kifejezésekhez ragaszkodni tehát annyit teszen, mint a fő RR felszóllitását el nem fogadni, annyival inkább, mert a fő RR által disjunctive emlitett két esetet is a kerületi Rendek copulative ösze kapcsolták; miből olly homályos törvényjavallat eredett, hogy a szónok jelen volt ugyan azon törvénynek alkotásán, azt mindazáltal már most sem érti. Kéri tehát a RRket, hogy a szűk legelőjű helységeket ne hagyják a mostani káros gyakorlatban; hanem azoknak sorsukrul is gondoskodjanak, továbbá ha megtartanák is a már gyakran, de hasztalan ostromlott clavist, legalább határozzák meg, mi a superabundans legelő? a fő RR által emlitett két esetet pedig et helyébe aut ragasztékot tévén, disjunctive igtassák törvénybe.
Az országgyűlés eredeti javaslata az egyes jobbágytelkek után kimérendő legelőmennyiség maximumát 16 holdban állapította meg; kivételt képezett Csanád, Csongrád és Békés megye, ahol a telkenkénti legelő a 22 holdat is elérhette. L.: Iratok. I. köt. 513. A kir. válasz kételkedett abban, hogy ezt a vidékek szerint annyira különböző kérdést általános törvénnyel el lehetne intézni és azt javasolta, hogy a földesurak és jobbágyok a megyei bizottság előtt szabad megegyezéssel állapodjanak meg a legelő nagyságára nézve, ha pedig ez nem sikerülne, rendes úrbéri útra terelődjék az ügy. L.: Iratok. III. köt. 35. kk. – A rendek azonban megmaradtak eredeti álláspontjuk mellett s indokaikat részletesen kifejtették a főrendekhez intézett okt. 16-i izenetükben. Uo. 224. kk. A főrendek nem szálltak vitába a rendek véleményével, csupán azt javasolták, hogy a 22 holdas maximum a megnevezett megyéken kívül terjeszttessék ki más olyan helyekre is „hol annyi bőséggel létez legelő, hogy a határnak harmadrészét is felülhaladja, valamint azon esetekben is, midőn az illető lakosok főképpen, vagy talán egyedül a marhatenyésztésből élnek, vagy épen a gazdálkodás ezen ágával a köz kereskedést és hasznot előmozditják”: Uo. 265. – Lényegében ilyen értelemben – a továbbiakban említendő változtatással – módosította az eredeti javaslatot a nov. 26-i kerületi ülés. L.: Országgyűlési Tudósítások. III. köt. 734. kk.
NAGY PÁL: Alig hiszi, hogy lenne valaki a RR között, ki a legelő tárgyábani országos határozás czéliránytalan volta felől meggyőződve ne lenne. Csak hogy meguntak már eme bajos állapottal vesződni. De hiszem amit most ujólag javallanak a kerületi Rendek, az is csak merő önkény és zavar, s igy igen öszeillik a többi zavarral. A szónok minden előkészület nélkül kész nyomban 100 esetet dictálni, mellyekből mathematice, oly bizonyosan mint hogy 2 × 2 = 4, kijön az országos végzésnek ki nem vihetősége. – Vegyük csak fontolóra legelőbb azon helységeket, mellyekben szűk a legelő, még pedig (mint Sopronnak legnagyobb részében) azért szűk, mert a földesúr birkái szerfelett megszaporodtanak. Ezekre azt mondják a RR, maradjon meg az eddigi használat! – szépen köszönöm a jobbágyok nevében! – vagy egyezzék úr és jobbágyság.* És mi azt gondoljuk, hogy minden bokorban akadunk majd egy földesúrra, aki azt fogja mondani: az usus nekem kedvező, de én attól elállok, s örömest elfogadok oly conventiót, melly az én kedvező állapotomat megszoritja! Ejh! bizon ritka madár lesz ám az ilyen földesúr, Ez után jön az a gyönyörűséges maximum-minimum, melly ellen 1000 feloldozhatlan mathematicai problémát tudnék dictálni. Végre jön a nimia amplitudo, a superabundantia, ez Sopron vármegyében nincs, de úgy hiszem az egész országban sem lesz, azzal tehát méltóztassanak csinálni amit tetszik. – Sokat lehetne e dologrul, ugy mond, szóllanom, de inkább hallgatok, mivel látom, hogy legjobb e dologban hallgatni, mert amit mondunk, az nem tetszik, s én nem tudom hogy miért?
A törvényjavaslat 3. §-ának 9. pontja mondta ki, hogy „ahol pedig nincs, vagy igen csekély a legelő, vagy hol az úrbéri legelő elkülönözése a fentebb jegyzettek szerént meg nem történhet ottan vagy az előbbi szokás fog megtartatni, vagy az uraság és jobbágyok közt szabad egyezésnek leend helye”. L.: Iratok. I. köt. 513.
Voltak kik a clavisnak semminemű felemelését sem akarták elfogadni, s a régi országos javallathoz ragaszkodtanak, voltak ellenben különböző más javallatok is. – TARNÓCZY a felesleges bőségű legelővel biró helyekre felemelt 22 hold illetőséget az első osztályozatú jó legelőre* értvén, a rosszabb osztályok clavisát is aránylag felemeltetni kivánta, különben az következend, hogy a melly jobbágy a régi clavis szerint 8 holdat kapott volna, mert legelője jó, most 14 holddal kap többet, akinek pedig 16 hold volt eddigi illetősége, mert legelője rossz, az csak 6 hold pótolékot kap. – MADOCSÁNYI azon mértéket kivánta volna kiszabatni, hogy a földesúrnak annyi legelő hagyassék, amennyi a jobbágyoknak összesen jutott a clavis szerint, s csak az tekintessék felesleges bőségnek, ami ezen felül marad. – SZOMBATHELYI pedig, aki ha jól érti a superabundans és nimia szavak értelmét, megvallani kéntelen, hogy ily legelő magában Békés vármegyében sem existál, határozottság tekintetéből azt javallá, hogy ahol annyi a legelő, mennyit teszen a jobbágyságnak egész constitutivuma, ott maradjon a régi kolcs 8-tól 16-ig, ahol pedig kétszer annyi, ott legyen helye a 22 holdnak. – Azonban mind ezen javallatok félrevettetvén, a kerületi szerkeztetés teljes kiterjedésében jóvá hagyatott.*
A szóban forgó 3. § 4. pontja a legelők minőségére hat fokozatot állapított meg, az 5. és 8. pont pedig ehhez mérten állapította meg a telekhez kimérendő legelő mennyiségét 4–18 holdban. L.: Iratok. I. köt. 511 kk.
A dec. 5-én tartott 265. országos ülés részletes naplóját l.: Jegyzőkönyv. IX. köt. 336. kk.
