a) 1835. január 7. Főrendi ülés. Tárgy: A rendek által javasolt kiegészités a VII. tc. 5. §-ához a jobbágy személyes biztonságáró…
a)
1835. január 7.
Főrendi ülés.
Tárgy: A rendek által javasolt kiegészités a VII. tc. 5. §-ához a jobbágy személyes biztonságáról.
1835. január 7.
Főrendi ülés.
Tárgy: A rendek által javasolt kiegészités a VII. tc. 5. §-ához a jobbágy személyes biztonságáról.
Pozsony, Januar 10-én, 1834.
Azon javallat, mellyet az urbéri VIII-ik t. cz. elestével a KK és RR Deák inditványára elfogadtanak s melly által a jobbágyok személye s vagyona minden önkénytőli biztositásának a kir. válasz által is elismért elvét a 7-ik t. cz. 5-ik §-ának bévezetésében kifejeztetni kivánták,* a főrendekhez által küldetvén, itt január 7-én vétetett tanácskozás alá. – Első szóllott
Vö. az előző számú tudósításban közölt vitákkal.
az ORSZÁGBIRÁJA: Ha, úgymond, a k[egyelmes] királyi válasznak a 8-ik törvényczikkelyt tárgyazta tartalmát együvéfoglalva visgáljuk, abban Őfelségének legfelsőbb szándékát igen nyilvánosan kifejeztetve találjuk, melly abban áll: hogy itt a törvény tárgyát csupán az urbéri vétségek és kihágások esetei teszik; ami tehát a 8-ik articulusban ezen körön túl javaltatik, az ide nem tartozik; az úrbéri kihágások felöli intézkedésnek pedig aként kell elrendeztetni, amint ez Ő Felsége által a 7-ik t. cz. 5-ik §-sára nézve előterjesztetett. Ezek igy lévén, egyátaljában nem kétséges előttem, hogy az önkénytőli mentségnek általános elve, melly a VIII-ik t. czikkelyre kiadott kir. válasz elején a textusnak világositása végett emlittetik, korántsem azért emlittetett, hogy törvénybe igtattassék; mert különben épen azon elvek mennének, s itt mennének törvénybe, mellyek annak megmutatásaul hozattak fel Ő Felsége által, hogy e tárgyról itt törvényt alkotni nem lehet. De különben is a RR által most kifejeztetni kivánt általános elv, melly magában kétséget nem szenvedőn igazságos, nemcsak az urbéri kicsapongásokra, a kérdéses 5-ik §. tárgyára, hanem az egész urbariomra tartoznék, most épen a végett tétetnek jelenleg ezen urbéri intézkedések, hogy a jobbágyi viszonyokból minden önkény számkivettessék; sőt a kérdéses elv általánosan minden lehető törvénynek tulajdona, mert azért hozatnak polgári társaságban a törvények, hogy ezek, nem pedig emberi önkény uralkodjék a polgárok felett. Azt tehát, ami minden törvénynél átaljában, különösen pedig az urbéri intézkedésnél magában értetik, épen csak ezen egy §-ra szoritani felesleges is, és hasznos sem lehet, széles kiterjedése miatt pedig csupán az urbéri viszonyokra szoritott kir. válasz erányzatával egybe nem hangzik. Hogyha mindazáltal ezen igen is világos okok nem lennének képesek a RRket arra birni, hogy a magában értett közönséges elvnek e helyütt hijános alkalmaztatású kimondásátul elálljanak: a felirás siettetése tekintetéből akaratjokat továb ellenzeni nem kivánom.
GR. KEGLEVICS barsi főispán a szóban forgó elv igazsága ellen semmit sem szóll, ez volt mindég a magyar törvényhozásnak vezércsillaga, ez minden társaságnak alapja, mert önkény elleni biztositás végett állottak az emberek társaságba; mind azáltal több tekintetek vannak, mellyek javalják, hogy a kir. válaszból kiszemelt szavak az 5-ik §. elébe ne tétessenek. Nevezetesen 1. Nem lehet épen csak azt törvény anyaga gyanánt kiszemelni, ami avégett mondatik, hogy törvény e részben ne alkottassék. 2. A RR által javallott szavak tökéletesen egyértelmüek a már elvetett 8-ik art[icu]lussal, melly ekép incognito kivántatik az 5-ik §-ba bécsusztatni, sőt 3. ha már magát a 8-ik t. czikkelyt is veszedelmesnek itéltük, még veszedelmesbnek kell ezt itélnünk, mert még csak a törvényes kivételek záradéka sem nyujt benne viszaélések elleni garantiát. 4. Általánosságában túl is vág az urbéri munkálat körén s nem is egyezik azon 5-ik §, további tartalmával, mert azt mondja ut subditi quavis in parte contra omne arbitrium tuti praestentur* s az alkalmaztatás mégis csak az urbéri viszonyokra szorittatik. Minthogy azonban a jelen urbéri munkálat már két esztendő óta van tanácskozás alatt, s hamarébbi bérekesztése valóban kivánatos; hahogy mind ezen okok (mellyeket az izenetbe foglaltatni kiván) a RRket elállásra nem birhatnák, a felirást nem akarja gátolni, különben is attól fügvén a végső elhatározás, hogy minő választ adand a Nagyméltóságu udv. Cancellaria. (Nevetés.)
A szónok nem idézi pontosan a rendek által javasolt szöveget, helyesen l.: Iratok. III. köt. 324.
NÁDOR: Ugy vélem, hogy Exellentiád Ő Felségét akarta mondani, midőn a Cancellariát emlité. (Gr. Keglevics igenli.)
GR. PÁLFY tárnokmester az előtte szóllókkal hasonló értelemben nyilatkozott. Szintén előre bocsájtván azt, hogy az önkény elleni biztositás elvét senki nem tagadja, s hogy ez már mind a két tábla, sőt Ő Felsége által is elösmértetett, quid juris? tekintetben eránta kérdést sem lát, de azon kérdésre, quid consilii? tanácsosbnak tartaná, azt itt s ily módon ki nem fejezni; mert úgy vélekedik, hogy amelly elv minden törvénynek alkotásában benne fekszik, azt kifejezni felesleges. 800 évek óta hoznak őseink törvényeket, s remélt utóink még hosszabb időkig hozandnak anélkül, hogy ezen általános és magában értett elv minden törvénynél kimondatnék. 2-or igaz ugyan, hogy a KK és RR magának a kir. válasznak szavaival élnek, s az is igaz, hogy a resolutiók szavai törvény anyagot képeznek; de valóban szokatlan pertractatio bélyegét viseli, azt venni fel kedvező törvény anyagának, amit Ő Felsége törvény megtagadás végett hozott fel. 3-or az is igaz, hogy az urbéri viszonyok teljes elrendezése végett hivattak össze jelenleg az Ország Rendei, de azért senki sem állíthatná hogy a jobbágyok ekkorig is önkény alatt éltek, pedig a RR javallata ilyenforma s valóban érdemetlen szemrehányást látszanék magában rejteni. Azonban a szólló tárnokmester is azon véleményben volt, hogy ha ezen előterjesztendő fontos okok a RR-ket elállásra nem birhatnák, minthogy az elv érdemére nézve nincs a két tábla között véleményi különbség, siettetés tekintetéből, más hasonló esetek példájára* a repraesentatio felküldésében megegyezhetnek a fő RR.
Az úrbéri törvénycikkek első, 1833 novemberi felterjesztése előtt a főrendek negyedik utolsó válaszizenetükben „az időnek kéméllése végett” beleegyeztek számos olyan rendi javaslat felterjesztésébe is, amelyekben nem értettek egyet a rendekkel. Ilyen volt az I. 6. §-a, az úrbéri telek haszonvételének adásvételéről, a III. tc. néhány részletkérdése – szeszes italok készítése, erdei gyümölcsszedés – az V. tc.-ből különösen az örökváltságról szóló 2. §, az úriszékről szóló VII. tc. leglényegesebb pontjai és a jobbágy személyes és vagyoni biztonságát kimondó VIII. tc. (A főrendek nov. 11-i vitáit l.: Országgyűlési Tudósítások. II. köt. 381. kk., az úrbéri tárgyban kelt utolsó izenetüket: Iratok. I. köt. 466. kk.)
Igy vélekedett LÁNCZ főispán is, annyival inkább, mivel itt leginkább csak a királyi válasz szavainak értelme foroghat kérdésben, mellyeket Ő Felsége maga legjobban fog megmagyarázhatni. Egyébiránt szintén erős gyámokokat látott amellett harczolni, hogy a RR javallata elmellőztessék. Ide számitja 1-ör ő is azt, hogy a javalt elv kifejezése oda magyaráztathatik, mintha akkorig törvény oltalmán kivül éltek volna jobbágyaink. Melly magyarázat azonban ellenkezik a tettleges gyakorlattal, kissebségére szolgál törvényeink gondosságának, s kétségkivül a RR értelmétől is távol van. 2-or ezen elv, amint kifejeztetik, olly széles terjedelmű, hogy nemcsak az urbéri viszonyokról szólló §. előtt nem jól áll, de még az egész urbér elébe sem egészen illenék, mert túl az urbéri viszonyok körén minden lehetőkre kiterjeszkedik. 3-or midőn a resolutio szavai törvény anyagul használtatnak, ennek őszintén egyenes, nem pedig félrevont értelemben kell történni. Ő Felségének azon kijelentése hogy minden alattvalót az önkény súlyától megóvni kivánja, kétségkivül örök hálát érdemel, mert a legfőbb királyi kötelesség hitvallomását foglalja magában; s ha hogy az egész resolutio törvénybe igtattathatnék, semmi aggodalmat nem érezne, de az így kiszemelt szavak lényeges különbséget okoznak az értelemben, mellyet Ő Felsége egyébiránt is alatvalóinak minden osztályaira kivánt kiterjeszteni, s nem egyedül az urbéri jobbágyokra szorítani.
Hasonlólag nyilatkoztak B. ÖTVÖS főpohárnok és BÁRÓ BEDEKOVICS főispán, ki a mondottakhoz még azt adá, hogy a kérdéses elvnek valódi czélzatát nem általános kifejezés, hanem részletes alkalmaztatás utján lehet csak elérni; melly amennyiben túl hág az urbéri munkálat körén, nem ide való, amennyiben pedig az urbéri viszonyokat illeti, teljesitve van.
BÁRÓ VAY MIKLÓS azonban a RR javallatában megnyugvását olly feltételekhez, mint az előtte szóllók, t. i. még egyszeri capacitatio próba tételéhez nem köté. Nyilván kijelentvén, hogy a kérdéses javallat czélzatát tekintve, s a 8-ik t. cz. körül pertractáltakra visszaemlékezve, a RR részéről igen természetesnek látja, hogy a kir. válasz kedvező szavait törvénybe igtatják, a fő RR részéről pedig nem lát elegendő okot arra, hogy ezt gátolják. A KK és RR elhatározván az urbéri viszonyokat, egy különös czikkelyben akartak még minden önkényt megszüntetni; Ő Felsége azt válaszolá, hogy ezen gondoskodást maga is mindenkoron uralkodói gondjai közé számitja, de a javallott czikelyt nem e helyre valónak itéli. Midőn tehát a KK és RR az elhalasztásban megnyugosznak, igen természetes azon óhajtás, hogy legalább keblök megnyugtatására ki akarják azon elvet mondani, melly magában olly szép, olly dicsőséges, s mellyet Ő Felsége is elfogadott. S valjon miért ellenzhetnék ezt a fő RR? Talán azért, mivel ezen elv szentségének minden törvényhozó kebelében uralkodni kellene? Ez igaz, de épen azért, mivel igaz, logicai követeltséggel ki lehet azt mondani, sőt ki kell mondani, mert kimondása egyes emberek viszaéléseinek meggátlását eszközölheti, pedig ha mindenütt és mindég fájdalmasak a viszaélések, leginkább fájdalmasak ott, hol büntetések forognak kérdésben, s valóban itt azoknak megszüntetésére mindent elkövetni, és semmi czélirányos eszközt használatlan nem hagyni, szintén a legszentebb törvényhozói kötelességek közé tartozik.
Az ORSZÁGBIRÁJA újolag kijelenti, hogy nem ellenkezik, de megvallja, hogy inconsenquentiát csakugyan lát a dologban, – mire a F[ő] H[erceg] NÁDOR közértelemből végzésnek jelenté: hogy az előterjesztett fontos okok izenetbe foglaltassanak, s a RR elállásra felszóllítassanak, de egyszersmind kijelentessék, hogy mivel a kir. válasz szavait fogadták el a KK és RR, hahogy azokkal élni tovább is akarnának, a M[éltósá]gos fő RR szándékjokat késleltetni nem kivánják.
Ezen végzésnek szerkeztetése január 8-án megrostáltatott s a KK és RRhez által küldetett,* – kik is 9-ik januáriusi kerületi ülésökben a fő RR megegyezését egyértelmüleg örömmel fogadták! – Dús reményink hajótörésiből tehát legalább ama szent és dicső principium, hogy a jobbágyok felett is mindenekben törvény, s nem önkény uralkodjék, a törvényhozó hatalom minden részeinek megegyezésével biztos révpartot ért; legalább ezért nem fog kelleni újra küzdeni, s letétetett az erős alap, mellyre sokat és nagyot lehet építeni!! – per obstantes catervas explicuit sua victor arma.
A főrendek válaszát l.: Iratok. III. köt. 322.
