a) Say fehérvári követ január 8-án a ius fornicis ellen tartott beszédének folytatása.
a)
Say fehérvári követ január 8-án a ius fornicis ellen tartott beszédének folytatása.
Say fehérvári követ január 8-án a ius fornicis ellen tartott beszédének folytatása.
Pozsony, Január 14. 1835.
SAY imigy folytatá utóbbi levelemben félbeszakitott beszédjét: Ha törvénnyé lesz a jus fornicis; hahogy a mesterség és kereskedési just a földesúr regale gyanánt arendába adhatja, az illető mesterember és kereskedő arendás teljes jussal megkivánhatja, hogy valamint eddig idegen téglát, követ, sört a faluba behozni szabad nem volt, úgy ezentul idegen posztó, idegen gyertya, idegen bőr, s a t. se hordattassék bé, mert ezek is regálékba emeltetvén, azok árultatása jusától ő nagy arendát fizet; de habár a törvényhatóságok a törvénynek ezen következtetését néhol gátolnák is, idő kiméllése s gyakran tehetelensége miatt is, a helybeli jobbágy lakosok távolabb fekvő városokba nem mehetvén, kénytelennek lesznek a drága arendástól vásárolni; a netalán fennmaradott keresztény arendások pedig az arendát nem fizethetvén, ez uj regálék mind zsidó kézre szállnak, mert csak a zsidó, ki keresztény szomszédját vallásánál fogva felebarátjának nem tartja (?!!) s a Schacher és uzsoráskodás mesterségében nevelkedik, képes a szemesen adott hitel által úgy intézni dolgait, hogy a magáé mindég meglegyen, s a szegénynek semmije sem maradjon, csak a zsidó képes a tudatlan emberek kiváncsiságait kikémlelvén, a szegénynek utolsó fillérjét lapos erszénye legrejtettebb ránczaiból kivájni, s nagy arendájáriak fizetése által osztozni az úrral, aki szenvedőleg munkás jobbágyai attyának szokta magát nevezni s ama patriarchalis nexusnál fogva, melly ezen országgyülésén olly sokszor emlittettett, csakugyan annak is kellene lennie, és így a szegény magyar nép, midőn ezen diéta urbéri V-ik czikelyének 2-ik §-ában az 1514-ben reá mondott átok öldöklő sulyától végső menekedése lehetőségét remélte, a jus fornicis által már most minden vétke nélkül a zsidók zsákjába kárhoztatnék. – Hogy jövendőléseim nem a beteg képzelő erő fekete tüneményei, hanem az életből meritvék, szomorú, de igen eleven bizonságot tészen a boldogtalan szomszéd Lengyelország, mellyet meggyőzödésem szerint korántsem az úgynevezett éjszakai Colossus, hanem egyedül és tisztán a perpetua rusticitas és jus fornicis vezettek szánakozásra méltó állapotjába; az első birtok-sajátsági jussától, a második pedig pénzétől fosztván meg a zsidók kezeibe adott lengyel népet, mellynek nagy tekintetű sokasága, a nemzeti jussokból kizáratott; már pedig akárhogy gondolkozzanak is mások, én azon meggyőződésben vagyok, hogy hol a sokaság a nemzeti jussokból ki van zárva, ott nemzetiség nem lehet, s amelly politicus test a nélkül szűkölködik, az széltomlásának elvét önkeblében viseli, s felette igazságtalan, ha az eránt másokat vádol.*
Kossuth közölte ugyan Say felszólalását, a zsidókkal kapcsolatos állásfoglalásával azonban nem értett egyet; eltérő álláspontját külön levélben fejtette ki Saynak. (A levelet l.: OL Kossuth-Archiv 509. fasc. 432.)
De tekintsük ezen, a M[éltóságos] Főrendek által olly igen óhajtott just a nemességre nézve: Hogy ennek megállapitása némelly alkalmatos helységekben az úr jövedelmeit talán két-háromszorosan is emelheti, azt kétségbe nem veszem; de még ezen kevesekre sem lesz az olly felette jótékony, mint első tekintettel látszik; mert ezen új jövedelem csak eleintén lesz nagy, öt hat esztendők mulva már a parasztok erszényét annyira megüríti, hogy az arendát le kell szállitani, mit a misera plebs nevezet is bizonyit; azonban nem minden úr lesz képes a nagy új jövedelemhez szabott új luxusról lemondani, az arendát tehát anticipálgatni kell, s így lassanként ő is a zsidók zsákjába esik, nam omne peccatum poena pede sequitur claudo.* Ami pedig a szegény nemeseket s azon földesurakat illeti, kiknek kevés népességű faluik s pusztáik ezen jus gyakorlatára alkalmatlanok, ezekre nézve ismét el nem kell felejteni, hogy a jus fornicis, amint azt a fő RR akarják, azon monopolium, melly szerint az e végre alkalmas birtokú földesurak a mesterség és kereskedési just magokévá tévén, azt arendába adják. Az arendás azonban a haszonbért maga erszényéből nem fizeti, mert ha ezt teszi, megbukik, hanem fizeti a jövedelemből, azaz: annyival drágábban árulja portékáját, minél nagyobb az arenda; mellyet e szerint tulajdonkép a vevők, a fogyasztók (consumensek) fizetnek, fizetik tehát a szomszéd földesurak, kiknek birtokai ezen jus gyakorlatára alkalmatlanok, fizetik a szegény nemesek, polgárok, parasztok, kik az illy arendástól kénytelenek vásárolni. Tudok én a Duna mentében egy helységet, honnan három megye legnagyobb része szokta vásárolni a szükséges épületi fákat, ott még ezelőtt négy öt évekkel s nem századokkal, három keresztény család üzte ezen kereskedést, most pedig kizárólag csak egy zsidó, aki monopoliumáért az uradalomnak esztendőként 4000 v[áltó]forintot fizet. Hogy ezen 4 ezer ftot nem a zsidó, hanem a három megye minden rendű lakosa fizeti, nagyon világos; s azon igen természetes ellenvetés, hogy akinek ott nem tetszik, másutt vásároljon, példában meg nem állhat, mert a legközeléb máshol 4 mértfölddel távolabb van és ki azon mezei gazda, aki nyári sürgős munka idején ne fizetne örömest 5–6 ftal többet, hogysem négyökrös szekerével három napot mulaszszon? Igy tekintvén a jus fornicist, az nem egyéb, mint az indirecta contributionak azon neme, mellyet némelly földesurak vetnek az ország többi lakosira; és minden határ és korlát nélkül vetnek, egyedül azon mértékben, mekkora a kénytelenség, melly a vidéki közönséget azon uraságok arendásaihoz szorítja.
Helyesen: „Raro antecedentem scelestum deseruit pede poena claudo.” Horatius: Carminum lib. III. 3.
T[ekintetes] RR! A Status által több országokban használt monopoliumokról sokat irtak s okoskodtak a tudósok; s ámbár feltévén azoknak kártékonyságát, annyi minden esetre bizonyos, hogy azon haszon, melly azokból várandó a Status pénztárába foly s a Status szükségeinek fedezésére fordittatik. De minő politicus számolás szerint lehetne ezen mindenre kiterjedő, s halálos lehelettel mindent megemésztő monopoliumot egynehány privát ember kezébe a Status hasznával általadni? én által nem láthatom, valamint képes nem vagyok mindazon károkat tökéletesen felszámolni, mellyek ezen monopoliumból áradnának a haza minden lakosira. Röviden tehát csak azt mondom: hogy ilyes monopoliumok által fosztották meg hajdan a római proconsulok a provinciákat minden pénzbeli tehetőségektül, s ejtették és tartották rabszolgaságban; ezen monopoliumok a depauperationis systemának ama rettenetes eszközei, melly által a nép végső szegénységben sinlődvén, minden nemesebb hazafiúi érzésre s lelkesedésre örökre alkalmatlanná tétetik. Ugyanazért a T[ekintetes] RRket buzgó esedezéssel ismételve kérem, hogy ezen koporsóba döntő kinos bilincseket, mellyeket a Fő RRnek úgy hiszem csak csekély többsége kiván néhány embereknek ideig óráig tartó, s így még azokra nézve is csak képzelt meggazdagodása tekintetéből a nemzetre vasalni, nemeslelkű ellentállásokkal megtörni, s ekép hazánkat a végső elszegényedéstől, inségtől s romlástól menten tartani méltóztassanak!*
Say itt közölt beszéde csaknem szószerint megegyezik a Jegyzőkönyv szövegével. L.: X. köt. 94. kk.
