d) 1835. január 13. Kerületi ülés. Tárgy: [I.] A főrendek harmadik válasza az úrbér vitás pontjainak tárgyában. [II.] Megkezdődik…
d)
1835. január 13.
Kerületi ülés.
Tárgy: [I.] A főrendek harmadik válasza az úrbér vitás pontjainak tárgyában. [II.] Megkezdődik a Lánchíd-bizottság jelentésének vitája.
1835. január 13.
Kerületi ülés.
Tárgy: [I.] A főrendek harmadik válasza az úrbér vitás pontjainak tárgyában. [II.] Megkezdődik a Lánchíd-bizottság jelentésének vitája.
[I.] Január 13-án kerületi ülés. – Elnökség Hertelendy (Torontál) és Németh. Mindenek előtt az urbéri VII-ik t. cz. 5-ik §.-sa első s második pontjainak megváltoztatása következésében történt tegnapi határozások szerkeztetése felolvastatott, s köz leiratra bocsájtatott; utóbb pedig az Urbért tárgyazta kir. resolutio dolgában költt főrendi 3-ik válaszizenet* a 2-ik és 3-ik czikkelyék iránt tanácskozásba vétetvén, az e részben megvitatás alatt lévő mindkét pont igen nagy szótöbbséggel az előbbi végzések szerint megállott. Nevezetesen Posega, Verőcze és Szerém megyéknek egyes megnevezését a főRR értelmében most is csak 15 megyei vox ellenzé, a bolt taxák pedig a KK és RR előbbi állapodása szerint 31 voxal 13 ellen immár negyedizben szintén megállottak.
A főrendek harmadik válaszizenetét l.: Iratok. III. köt. 315. kk.
[II.] Ezeknek bérekesztésével a 9-ik januariusi határozat következésében a Buda-Pesti álló hid tárgya vétetett tanácskozás alá;* mellyet is
Vö. előbb, a 108. old. 22. jegyzetével.
HERTELENDY mint elnök ekép nyitott meg: Mentől nagyobb részvéttel fogadták e tárgyat úgy az ország, mint a KK és RR, annál nagyobb figyelmet érdemel az. A javallatban lévő hid épitésnek egész hazánkra hasznos és diszes voltát mutogatni felesleges lenne, miután az országos küldöttségnek immár minden törvényhatóságokkal közlött véleménye annak egész mivoltát kellő világosságba helyhezteti; de ki kell jelentenem, miképen teljes lélekkel örvendek, hogy az olly kedvező időpontban kerülhet országos tanácskozás alá, midőn ama nagyérdemű hazafi, ki ezen nemzeti ügynek mindeddig legfőbb előmozditója volt, s kinek lelkes, munkás fáradozásai bizonyos sikert reménltetnek, személyesen jelen lehet.* (Hangos éljen. Széchényi főhajtással köszön.) – El lévén már a tárgynak tüsténti felvétele határozva, mindenek előtt azon főkérdés fordul elő: elfogadják e a RR az országos küldöttség véleményének* 2-ik pontjában foglalt azon elvet: hogy ezen hidon kivétel nélkül tartozzék mindenki hidvámot fizetni, következőleg törvény által jelenttessék ki, hogy a fennálló kiváltságok sikere ezen hidra nézve az illető szerződés ideje alatt fel legyen függesztve.
A híd építését kezdeményező Budapesti Hídegyesület 1832. február 28-án alakult meg, igazgatója Széchenyi lett. Pest megye utasításba adta követeinek, hogy a hídépítés ügyének támogatását hozzák indítványba az országgyűlésen. Ez az 1833. jún 26-i ülésben meg is történt s az alsó tábla a főrendekkel egyetértésben bizottságot küldött ki a kérdés előkészítésére. A kérdés múltjáról l.: Országgyűlési Tudósítások. I. köt. 458. kk., 538., a főrendekhez intézett izenetet: Iratok. I. köt. 255. kk.
A szóban forgó jelentést l.: Iratok. II. köt. 400. kk.
SZLUCHA ezen elvre nézve küldőinek megegyezését jelenti, de azon feltétel alatt: hogy törvény által jelentessék ki, hány esztendőre terjend a vámfizetés kötelessége? különben attól tart, hogy valamint a Sárréti szabályozásnál történt,* örökös teher háromolhatnék a nemességre. – DUBRAVICZKY válaszul adja, miképen abban, hogy a fizetés elvállalása csak bizonyos esztendőkre történjék, maga is egyetért, de hiszen ez az országos küldöttség véleményében is bennfoglaltatik;* azonban az esztendők számának is azonnali meghatározását még most teljesen lehetetlennek tartja, mert ez a vállalkozókkal kötendő, s országos helybehagyás alá terjesztendő alkukötéstől fog függeni.
A Sárvíz által Fejér, Tolna és Veszprém megyék területén létrehozott mocsarak és áradásos területek lecsapolása már az 1772-ben kiküldött királyi bizottság kezdeményezésére megkezdődött. Új lendületet adott a munkának az 1807: 17. tc., amely az egész országra kiterjedően előírta a magánosok költségén történő vízszabályozások alapelveit. A munkálatok a 20-as évek elejére befejeződtek: 92 000 ölnyi csatorna, 22 000 ölnyi gát készült el és 70 000 holdnyi korábban hasznavehetetlen terület vált művelhetővé. A csatorna fenntartásáról, védelméről, az okozott károk megtérítéséről s az ármentesítő hálózat továbbfejlesztéséről az 1827: 33. tc. intézkedett részletesen. (L. még a rendek e tárgybani 1827. ápr. 18-i feliratát és az arra jún. 30-án nyert királyi választ az országgyűles Irásaiban, 1133. és 1526.)
A küldöttség szerint „itt nem egy állandó, közönséges és átaljában kötelező szabás, melly az alkotmányos törvényeket érdeklené, hanem egy ideigleni részenkénti s csak illetőleg szoritó szerződés forog fenn, mellyet leghelyesebben azon ideig tartó szolgálatok vagy haszonbérek felvállalásával lehet öszvehasonlitani, mellyek naponként a törvényes szabadság megsértése nélkül előfordulnak”. L.: Iratok. II. köt. 404.
PRÓNAY mielőtt a tárgy érdeméhez szóllana, a küldöttség tagjaitól* némi felvilágositást kér. Nem kételkedik, hogy ama lelkes hazafiak, kik e tárgyat meginditották, bizonyos adatokat terjesztettek az országos választottság elébe, mellyekre az a maga véleményét alapitotta. Olly vállalatról kell itt szónak lenni, melly nem csak biztos közösülést nyujtván, a kitűzött czélnak állandóul megfelelhessen, hanem a nemzet diszére is szolgáljon. Ezt magános részvényesek által véli a küldöttség eszközölhetni, melly azonban csak úgy fog létesülhetni, hahogy a vállalatból, tekintvén egyszersmind béfektetendő tőkéjének veszélyeztetését is, a közönséges kamatokat meghaladó biztos hasznot remélhet. Kivánja tehát magát e következőkre nézve felvilágositatni: 1-ör: Lehet e a hidvámnak olly szerfeletti felemelése nélkül, hogy az a kereskedésre káros hatást gyakoroljon, illy vállalkozó részvényes társaság létesülését reménleni? 2-or: Lehet e azt is reménleni, hogy ezen társaságnak aktiái eredeti becsöket idővel is állandóan megtartsák? minthogy más országokban, különösen Angliában a hidépitő részvényesek, minden vállalatok közt legsilányabban állanak. 3-or: Szintén szükségesnek tartaná a vámfizetéstöli kiváltság felfüggesztésének idejét megtudni.
A bizottság elnöke Keglevich Gábor gróf koronaőr volt; tagjai sorában a megyei követek közül Aczél Antal, Beőthy Ödön, Borcsiczky István, Csapó Dániel, Czindery László, Dubraviczky Simon, Hertelendy Miksa és Nagy Pál foglaltak helyet. Az üléseken résztvevők névsorát l.: Iratok. II. köt. 401.
HERTELENDY (az elnök): Eme practicus kérdésekre, mellyek szükségeskép sok előzményekkel vannak összeköttetve, megfelelni igen nehéznek véli mindaddig, mig a vállalatra társaság nem akad, s azzal értekezés nem történik, a tarifa iránt azonban megnyugtatására szolgálhat Nógrád követének, hogy minden esetre az ország Rendeinek elhatározásától fog függeni, miután jelentését béadandja azon választottság, melly a vállalkozandó társasággali értekezés végett szükségeskép ki fog küldetni.
DUBRAVICZKY azonban a nógrádi követ kérdéseire felelni késznek nyilatkozik. Ami 1-ő kérdését, a tarifát illeti, ez nagyon kora kivánság. Legelső kérdés: elfogadtatik e azon elv, hogy a hidvámtól senki ment ne legyen, ha ez elfogadtatik, ki fog egy bizottság neveztetni, melly Buda-Pest városaival értekezve szorgos egybevetés után a vámtarifát kidolgozza. Ez az ország Rendeinek elébe terjesztetvén, itt megvizsgáltatik, s állandóan elhatároztatik. E szerint majdan kiszámittathatván a remélhető évenkénti jövedelem, csak akkor akadhat a hidépitésre vállalkozó részvényes társaság, melly a reménlhető haszont, béfektetendő tőkéjének kamatjait, magának a tőkének időszakonkénti leróvását, s tennen érdekének minden körülményeit tetszése szerint felszámolván, csak akkor mondhatja meg, hány évi hasznot kiván a hid felépitése fejébe magának biztositani? a mi aztán a kiküldendő országos választottság alkudozásának fog elébe terjeszteni. – Ami pedig a részvények eredeti becsének meg vagy nem tartását illeti, ez szorosan csak a magános vállalkozók dolga. Végre a harmadik kérdésre már előbb Fejér követének előterjesztése következésében meg van felelve.
BŐTHY ezen feleletekhez maga részéről is némi felvilágositásokat ragaszt. Ugyanis elösmeri ő, hogy a szerfelett magas tarifa sibbasztólag hathatna kereskedésünkre, úgy kell tehát azt megállapitani, hogy ezen káros következés elmellőztessék, de egyszersmind a társaság is biztosan számolhasson pénzének illő nyereségére s a hidnak felszabaditása is lehetőleg rövid idő alatt eszközöltethessék. Úgy hiszi azonban, hogy mindezen czéloknak elérését s vállalkozó társaság találkozását is, a tarifának rendkivüli felemelése nélkül lehet reménlenünk. Mert ha p. o. (s ezt nem úgy mondja, mintha ezen adatok a küldöttség elébe lettek volna terjesztve, mert az ezekkel nem foglalatoskodhatott) ha p. o. a posonyi hajóhid* tarifája álapittatnék meg, ki van számitva, hogy a felállitani czélzott budapesti hid évenként mint egy 300 000 pengő ftot hozhat be; ez tehát olly jószág gyanánt tekinthető, melly évenként ugyanannyi jövedelmet ád, ehhez mérve fog az engedendő esztendők száma meghatároztatni, miután az építésbe fektetendő tőke mennyisége annak a szokottnál némileg magasb kamatja s némi premiumok is (mert ezek nélkül bajosan létesülhetnek ilyes vállalatok) illő tekintetbe vétettek. Hogy ezek szerint az emlitett jövedelmes jószágnak vevője akad, kételkedni épen nem lehet, és nem is bizonyitnak ez ellen semmit némelly angliai s americai hidépitő társaságoknak talán nem épen a legfényesb nyereséggel koszorúzott példái; mert soha sem kell megfelejtkeznünk, hogy ott a közösülésnek számos pontjai, módjai, eszközei létesültek, s egyetlen egy vállalathoz nincs az egész közönség szüksége csatolva, nállunk azonban ez lesz az egyetlen egy állandó biztos pont, melly hazánk két részét összekötendi, ennek tehát haszna felől még a legnehézkesebb előszámolás sem kételkedhetik.
A pozsonyi hajóhíd részletes, 1812-ben megállapított tarifáját l. az alább, a 154. old. 26. jegyzetében ismertetett iratcsomóban.
PRÓNAY fent emlitett kérdéseit idő előttieknek nem hiszi, sőtt az elsőt, t. i. a tarifa kérdését legvitálisabbnak tartja, megvallja azonban hogy a bihari követ által előterjesztett adatok által meg van nyugtatva, s ha bizonyos, hogy a posonyi tarifa szerint 300 ezer ftnyi jövedelem, s ily jövedelemre részvényes társaság vállalkozása remélhető: aggodalma e részben megszünik. A társaság részvényei becsének állandóságát azonban szintén nem tekénti egészen magános érdekű dolognak. Mert Angliának lelkes és gazdag nemzeténél a nagyszerű vállalatokra, mint p. o. a. Tunnel épitésére* kevesb haszonnal, 1–2 p[ro]cento kamattal is akadnak vállalkozók, a haszon csekély voltát patrioticus lelkesedés pótolván.
1826–30 között épült Angliában Stephenson R. irányításával az első vasúti alagút a manchester–liverpooli vonalon.
NAGY PÁL Nógrád követének észrevételeit leginkább azon alapultaknak látja, mintha már, mihelyt a fizetés elvét elfogadjuk, a tarifához szavunk nem lenne; de ez nem úgy van, majd előterjesztetik az, s akkoron hozzászólhat, ha károsan magosnak fogja látni, észrevételeit előadhatja. Úgy vélekedik egyébiránt, hogy az elnökség által felterjesztett alapelvet voxolásra kellenék kitüzni illy formán: Felfüggeszttessék e a nemeseknek hidvám nem fizetési kiváltsága a pestbudai álló hidra nézve, az országgyülése által meghatározandó tarifa szerint bizonyos esztendőkre?
Mások a kérdést csak egyszerűn kivánják. – Azonban MARCZIBÁNYI a fizetés elhatározásának szintén elébe bocsájtatni óhajtja a következendőket: l. Hogy ez csak bizonyos esztendőkre értetik, 2. hogy a tarifa csak országos határozástól fog függni, 3. hogy a hid csak az ország rendelkezésének lesz alája vetve, hogy kitelvén az engedett esztendők, szintén az ország Rendei határozásától függend: egészen megszüntessék e a vámfizetés, vagy pedig bizonyos mértékben más nemzeti vállalatok eszközlésére fenntartassék.
Végre még BORCSICZKY igy javallá a kérdést feltétetni: Fizessen e mindenki hidvámot, az országos küldöttség véleményében kitett feltételek alatt? A RR voxoltak. – A voxok igy állottak: Jelen nem voltak: Ungh, Honth, Árva. – Szavazatjokat felfüggesztették Szabolcs, Sopron, Horvátország. A fizetés ellen szavaztak 1. Abaúj, 2. Sáros, 3. Gömör, 4. Bereg, 5. Posony, 6. Nyitra (subsidiumot ajánlott), 7. Nógrád, 8. Mosony, 9. Esztergom (szintén subsidiummal akart szabad hidat épiteni) 10. Thúrócz. – Ellenben a Deputatio véleménye szerint fizetésre szavaztak: 1. Zemplén, 2. Szathmár, 3. Szepes, 4. Borsod, 5. Heves, 6. Torna, 7. Ugocsa, 8. Bihar (A király vagy királyi vérből származott herczegek kivételével), 9. Mármaros, 10. Csongrád, 11. Békés, 12. Csanád, 13. Arad, 14. Temes, 15. Torontál, 16. Krassó, 17. Trencsin, 18. Vas, 19. Zala, 20. Komárom, 21. Liptó, 22. Somogy, 23. Bars, 24. Győr, 25. Baranya, – Veszprém, Fejér, Zólyom, Tolna, 30. Pesth, Bács, Posega, Verőcze, 34. Szerém vármegyék, az egyházi rend és a Hajdú kerület. A Jászkún kerület pedig nem szavazott.
HERTELENDY az elnök valódi örömmel kijelenti, mikép a többség elfogadta azon elvet, hogy a felállitandó Buda-Pesti álló hidra nézve a nemfizetési kiváltság felfüggeszttetvén, kivétel nélkül mindenki vámot fog fizetni a Diaeta által megállapitandó tarifa szerint, és feltételek mellett, bizonyos esztendőkig.
A voxolás közben történt nyilatkozások következni fognak; most még tudomás végett röviden megjegyzem, hogy azon országos Küldötségnek véleménye, melly ezen tárgy tanácskozásában alapúl vétetett, e következő négy pontokban sarkall:
1-ör: Ha Buda s Pest közt egy állandó hid felépittetnék, ez nem csak az ország diszére, de a jelen és utókor bizonyos hasznára is szolgálna.
2-or: Ez magános részvényesek vállalkozása által legbiztosabban lehetne eszközölhető; s így a kivánt summának megszerezhetése, s a hidra forditandó tőkepénz biztositása tekintetéből szükséges, hogy az illető szerződés ideje alatt azon hidon kivétel nélkül mindenki tartozzék hidvámot fizetni.
Az első ponttal közértelemmel egyetértettek a KK és RR, a 2-ikat 34 voxal 10 ellen elfogadták.
3-or: A minden esetre csak országos határozástól függendő állandó vámadónak (tarifának) kidolgozására országos választottság neveztessék.
4-er: melly egyszersmind Buda s Pest városaival a fenálló hid jövedelme, s netalán megkivánandó kárpótlás felől értekezvén,* az illető egyezés javallatát annak idején mutassa bé.*
A bizottság nov. 22-i ülésén merült fel az a kérdés, hogy az új híd építésével a meglevő ideiglenes hid feleslegessé válik s emiatt Pest és Buda jelentős hidvámjövedelmektől esik el. A két város követei, akik tagjai voltak a bizottságnak, bejelentették kártérítési igényüket nemcsak ezért, hanem azokért a károkért is, amelyeket az új híd által előidézhető jégtorlatok és áradások okozhatnak. A bizottság a kármentesitési igényeket igazságosaknak ismerte el, utalt azonban arra, hogy a kikötendő határidő elmúltával a híd a város tulajdonába megy át s akkor „ezen ideigleni áldozat mint a hazának közönségesen de leginkább magoknak a testvérvárosoknak jövendőre feles kamatokat hozand”. L.: Iratok. II. köt. 403.
Az országos bizottság véleményének a fenti négy pontban történő összegezését l.: Uo. 404.
Január 14-én ezen 3-ik s 4-ik pontok elvei is elfogadtattak, úgy az is, hogy ezen hid mindenesetre csak az ország Rendeinek dispositiójától fog függni és semmi dicasterialis béavatkozásnak ki nem tétetik. Ezek izenetbe foglaltatni, s nyomban a fő RRkel közöltetni határoztattak; ezeknek megegyezése után fognak a szükséges lépések megtétetni. HERTELENDY s PRÓNAY előbb a kiküldendő választottság számára utasitást véltek kidolgoztatni, ami azonban idő előttinek, s a dolog kezdetét akadályozónak tekintetvén, el nem fogadtatott.*
A jan. 14-i viták részletes ismertetését l. a következő számban.
*
