a) A Lánchíddal kapcsolatos január 13-i kerületi viták folytatólagos ismertetése.
a)
A Lánchíddal kapcsolatos január 13-i kerületi viták folytatólagos ismertetése.
A Lánchíddal kapcsolatos január 13-i kerületi viták folytatólagos ismertetése.
Pozsony, Január 17-én, 1835.
A budapesti álló híd január 13-án kerületileg tanácskozás alá vett tárgyában, szavatolás közben tett egyes kijelentések imígy következnek:
KÖLCSEY: Ha privilegiumainkkal s kiváltságolt gondolkozási módunkkal ösméretlen idegen jönne országunkba, valóban csodálkoznia kellene, midőn tapasztalná, hogy ily tartományban, mellynek jövedelme többnyire nyers termesztményekből áll, s mellyet egy nagy folyó derékon hasit kétféle, és így amazoknak szállithatása végett jó utakra, emezen pedig a közösülés fenntartása tekintetéből hidakra múlhatatlan szüksége van: oly lakosa is találkozzék az országnak, ki vagy azt hiszi, hogy mindezekre szükség nincs, vagy pedig azt kívánja, hogy a szükséges utakat, hidakat, milliókra telő költséggel más épitse, ő pedig ingyen járja azokat csak azért, mivel egy régi törvény azt mondja, hogy ő vámot fizetni nem tartozik. Ezen gondolkozás fonáksága előttem, bár magyarországi ember vagyok is, gyermeki korom óta olly tisztán áll, hogy azt bármelly tekervényes okoskodással is védelmezhetőnek nem hihetem. Nem akarom én ez alkalommal vitatni, minő okok s körülmények teremték századok előtt amaz emlitett törvényt, azt mindazáltal tagadhatatlannak hiszem, hogy bármi körülmények teremtették légyen is, azok s a társaságos viszonyok szövetkezései azóta tetemesen megváltoztanak; s azért úgy hiszem, hogy valamint nem derogál a nemesnek azon meszely borért fizetni, mellyet a korcsmából hozat, úgy az sem derogálhat, hogy ha a Duna partján megállapodván, annak, ki neki módot szolgáltat, hogy a másik partra áltmehesen, szintén fizet; s én tisztán arra szavazok, hogy ha tetszik a más költségén épült hidon áltmenni, tessék fizetni.
PFANSMIDT hasonlón szavaz. Szepes vármegye Rendei nem abba helyheztetik a nemesi alkotmányos szabadságot, hogy semmit ne fizessenek, hanem abba, hogy sem a kormány, sem más akárki is a nemességre terhet ne vethessen; egyedül csak azon terhet viselje, mellyet szabadon választott képviselői által önnön maga szabad akaratból vállalt fel, s egyedül csak maga is határozott el.
GR. LA MOTTE küldőit az alkotmányos nemesi szabadság felől ellenkező véleményben lenni jelenti s úgy hiszi, hogy a vámfizetéstőli kiváltság felfüggesztésének ellentáll az 1741: 8-ik t. cz.* melly szerint a nemeseknek bár mi czim alatti adóztatása még csak országos tanácskozás tárgya sem lehet.
A sokat idézett sarkalatos tc.-ben a király kijelentette, hogy a nemesi kiváltságokat, s különösen az adómentességet biztosító törvények még csak magyarázat alá sem vonhatók.
PALÓCZY azonban a vám mentség privilégiumának fenntartása tekintetéből is fizetésre szavaz, mert exceptio firmat regulam, egyébiránt újólag ismétli amit már sok izben mondott,* miképen t. i. Borsod nemessége annyira szereti a magyar constitutiót, hogy érette életét is feláldozni kész, de megszünnék azt szeretni, hahogy kezeit annyira megköttetve érezné általa, hogy e miatt hazánk boldogságát elő nem mozdithatná.
Utoljára dec. 30-án az úrbéri VIII. tc. körüli vitában, azt megelőzően dec. 10-én, az örökváltsággal kapcsolatban. (Vö. e kötet 34. és 80.) old.
ALMÁSY előterjeszti: miképen a nemesi kiváltságok, p. o. a legfőbbeknek azon egyike, hogy idézetlen s kihallgatatlan senki meg nem itéltethetik* időszerintén különféle kivételeket szenvedtek; azonban a vámfizetéstőli mentség mind ezen phasisok között is sértetlen maradott és hogyha jelenleg ennek eltörléséről lenne szó, Hevesnek Rendei Szathmárral egyetértőleg nem szavaznának; mivel azonban itt csupán ideiglenes felfüggesztésről van szó, az országos küldöttség véleményének elfogadására szavaz.
A Hármaskönyv 9. címe a négy legfontosabb nemesi jog között elsőnek sorolja fel, „quod ipsi, nisi primum citati vel vocati ordineque judiciario condemnati fuerint, in eorum personis, ad quorumvis instantiam vel clamores aut preces, nusquam et per neminem detineri possint”.
VÁRADY jelenti, miképen Marmaros Rendei azon küldöttség véleménye szerint szintén reá állanak a fizetésre, de csak azon feltétel alatt, hogy a fizetés csupán akkor kezdődjék, midőn azon álló hid oly tökéletes állapotba tétetik, hogy … (tartós kaczaj szakitja félbe nyilatkozását) ha méltóztatnak is nevetni, de méltoztassanak megemlékezni, hogy jelenleg is van Buda s Pest közt hid,* s küldőim a részben kivánják magokat biztosittatni, hogy a vám fizetésnek elvállalása semmi szin alatt a mostani hidra ne érttessék.
Vö. a 117. old. 18. jegyzetével.
TÖRÖK úgy hiszi, hogy miután világosan egy álló hid épitésére ajánltatik a fizetés, Mármaros Rendelnek aggodalma megszünhet. Egyébiránt jelenti, hogy Arad vármegye Rendei is elvállalták a vámfizetést bizonyos feltételek alatt, mellyek legnagyobb részben a küldöttség véleményében foglaltatnak; meghagyván követeiknek, hogy mielőtt Buda s Pest városai kárpótlásának kérdésébe elhatározottan béereszkednének, küldőiket eleve mindenekről értesitsék. Egyébiránt nem gondolja, hogy a vám fizetésének ideiglenes elhatározása a nemesi kiváltságokat sértené, mert senki sem kényszerittetik a vámos hidra menni; akinek nem tetszik, kompon vitetheti által magát a Dunán, vagy a bécsi nagy hidnak kerülhet.*
Bécsben ekkor az 1815-ben épült Ferdinánd-hid volt a legnevezetesebb híd.
NAGY PÁL: Szathmár érdemes követének kivánsága általánosan még nem egy hamar fog teljesedni, mert fájdalom még igen sok ember van országunkban, aki azt hiszi: hogy a magyar constitutio a nem fizetésben áll, pedig ez csak praerogativa, nem constitutio, mert a constitutio abban s egyedül abban áll, hogy a nemzet csupán önmaga által (fejedelme béfolyásával) hozott törvényeknek köteles engedelmeskedni. De úgy hiszem én, hogy ha részvényes társaság eszközlésével ezen hid létrejöhet, hasonló módon majd az uti vám fizetést is lehet a praerogativa sérelme nélkül is eszközleni. P. o. ha Győrtül Pestig a mostani constitutionalis rossz út mentében, s ennek épségben hagyásával valamelly részvényes társaság egy jó utat talál épiteni, imhol jön egy Te[kinte]tes úr, a ki midőn Győrbül kilép, ő Te[kinte]tes uraságának hintaja előtt a vámos leereszti a sorompót, mondván: ez nem ingyen út, méltóztassék a Te[kinte]tes ur, a constitutionalis ingyen útnak (vagy Pesttől Szegedig szólván a constitutionalis sárnak) tartani, – akkor a Te[kinte]tes úr megkérdi, mennyire megy Pestig a vám; s megértvén hogy p. o. két forintra megy, ha esze van számba veszi, hogy a constitutionalis úton kocsijában s önnön úri testében pedig 10 ft. kárt is szenvedhet, s bizonyára szivesen megfizeti a 2 ftot. – Egyébiránt arról, hogy Sopron megye az országos küldöttség javallatához teljes kézséggel hozzá járuland, a szónok annál kevésbé kételkedhetik, minthogy azon lelkes hazafit, ki egy tárgyat meginditá, keble szülöttjének nevezheti,* de utasitása lévén, hogy küldői erszényéről tudtok, hirök nélkül ne disponálgasson, minthogy e tárgyban még utasitást nem vett, szavazatját pro hic et nunc felfüggeszti.
Széchenyi István gróf Bécsben született ugyan (1791), birtokainak zöme azonban Sopron megyében volt s élete jelentős részét élte le birtokainak központjában, Nagycenken.
ZARKA: Miután a KK és RR azon alapelvet, hogy Buda s Pest közt egy állandó hidnak felépitése nemcsak az ország diszére, de a jelen s utókor bizonyos hasznára is szolgálna, egyértelmüleg elfogadták: annak, mit hazánkra nézve hasznosnak itéltek, létesitéséről szükségkép gondoskodniok kelletik s miután a mostani hajóhíd jövedelméből azt eszközölni nem lehet, a subsidium pedig igazságtalan is lenne, mert a használat arányához mért igazsággal ki nem vethető, de czéliránytalan is, mert a szerint maga az ország vállalná magára az épitést, pedig a tapasztalás bizonyitja, hogy ilyes tárgyaknál sokkal inkább czélra vezetők a privát vállalatok, nincs egyéb, s nincs is könnyebb mód, mint a vámfizetés elvállalása; mellyhez tehát megyéje nevében annyival inkább hozzááll, mivel a fizetés csak akkor sértené a nemesi kiváltságokat, s csak akkor ütközhetnék az 1741: 8-ik czikkelybe,* hahogy törvény nélkül történnék; de midőn törvény által, s önkéntes elvállalásból történik, olly kevéssé sérelmes, mint mindazon rendkivüli adózások, mellyek subsidium név alatt a kormánynak elég gyakran, s elég bőven is fizettettek, ámbár minden adótuli mentség szintén a nemesi kiváltságok közé tartozik. Nem is fél attól a szónok, hogy a kormány ezen példát a nemességnek adó alá keritéséré fogja használni, mert egy az, hogy ez megegyezésünk nélkül nem történhetnék, mi pedig sokkal hajlandóbbak vagyunk mást fizettetni, mint magunk fizetni, más az, hogy ha lett volna is valaha a kormánynak ilyen gondolatja, most látván a constitutionalis statusok tendentiáját, bizonnyal soha sem fog többé azon kapni, hogy az fizesse az adót, kitől annak elhatározása függ.*
L. előbb, a 119. old. 1. jegyzetét.
Azaz: a rendek sokkal könnyebben hozzájárulnak az adó emeléséhez, ha azt nem ők maguk, hanem jobbágyaik fizetik.
SZALOPEK hasonlóan úgy vélekedik, hogy a kor javának s diszének előmozditásával a nemesi kiváltságok semmit sem veszitenek belső érdemükbül, sőt sokkal nagyobb azon szabadság, hahogy a magyar nemes nemzet képes a Duna árjainak parancsolni, mint az, mellyhez ragaszkodva tűrni kéntelen hogy a Duna parancsol neki.
Ezek valának a nevezetesebb nyilatkozások, mellyeket azon oknál fogva közlöttem bővebben, mivel a tárgy először van tanácskozás alatt, s igy egészen új. – A végzést már előbbi levelemben megirtam.*
L. előbb, 117. old.
