b) Utólagos részletek a január 9-i kerületi ülésből: a Lánchíd kérdésének napirendre tűzése.
b)
Utólagos részletek a január 9-i kerületi ülésből: a Lánchíd kérdésének napirendre tűzése.
Utólagos részletek a január 9-i kerületi ülésből: a Lánchíd kérdésének napirendre tűzése.
Ez alkalommal még pótlólag megjegyzem, hogy midőn január 9-én arról vala szó, ha valjon nyomban fel kell e tárgyat venni most, midőn az úrbéri tárgy vége felé közelgetvén, annak hátráltatása nélkül felvétethetik,* ezt PRÓNAY a tárgy belső érdeméből meritett ellenvetéseknél fogva hevesen ellenzé; mert a budapesti álló hidat olly igen szükségesnek nem tartá, hogy azt, s épen csak azt, az egész kereskedési munkálatból kiszemelve, rögtön s nyakra főre felvenni kellene, s ő maga részéről az alföldi utak tárgyát előttvalóknak nyilatkoztatá; mondá azt is, hogy a törvényhozónak ösmerni kell nemzetének physicus és moralis erejét s ő meg van győződve, hogy egész Európa kinevetne bennünket, ha egy Tunnel* vagy Waterloo Bridge* épitéséhez fognánk. De végtére a nemeseknek vám, adótóli mentségét is olly szövevényes tárgynak tartá, hogy azt illy melleslegesen eldönteni nem lehet és ha csakugyan ott állunk már, hogy ezen elvnek törni kelletik (aminek ő egyébiránt igazságát nem tagadja,) úgy valóban azon szegény adózó nép, melly ekkorig egyedül viselé az út, hidépités terheit,* sokkal méltóbban megkivánhatná, hogy az általa épitett hidakon, utakon is fizessen vámot a nemes ember: – Ezen ellenvetésekre BORCSICZKY, NAGY PÁL, DUBRAVICZKY, SOMSICS, BEZERÉDY, BÖTHY, K. HORVÁTH s mások megfeleltenek. Megemliték, miképen a dolognak szerfeletti siettetésével éppen nem vádoltathatunk, mert már 1833-ban volt az országos küldöttség kirendelve,* s 1835-ben még a tárgy felvétele is elleneztetik. Kifejték, minő káros hatással volt minden tennivalókra nézve a halogatás s azon ellenszegülés szelleme, melly midőn hosszas készületek után valami kezdő félben vala, erönk felett már kezdet előtt kétségbeesett, s más tárgyat mindég szükségesebbnek tartott annál, ami megkezdendő vala. De azért azon más tárgyakhoz is soha hozzáfogni nem engedett, s ha valaki ezt hozta volna inditványba, ismét hasonló ellenvetéssel kész vala gátolni, s így okozá, hogy ideje soha semminek nem vala; most is hidat épiteni nem enged, mert az utat előbbvalónak mondja, s ha útcsináláshoz akarnánk kezdeni, ismét azt mondaná, minek az út, míg a Dunán állandó közösülés nincs? S igy hidat az utakra, utat a hidakra relegálgatván, semmit sem téve századokig veszteglésre kénszeritene. Szükségesnek vélték tehát a javallathoz szives akarattal már valahára egyenesen hozzászóllani, s mentől nehezebbnek látszik valami, annál hamarébb hozzáfogni, nehogy időnket s erőnket semmit nem tevéssel pazarolva még nehezebbé váljék; még pedig most vélték a dolgot elkezdendőnek (amint HERTELENDY KÁROLY mondá) azért is, mivel nem mindég lesz olly kedvező alkalom, hogy hazánk hasonló lelkes férfiakkal dicsekedhetnék, mint most, kik annyi erővel, annyi áldozatokkal készek magokat az ügy vezérletének szentelni. Most már csak ez is jó sikerrel biztathat, s ennek jó sikere más nagyszerű nemzeti lépéseknek lehet dúzs gyümölcsű csirája, ellenben a tunya halogatás nemzetünk moralis existimatióját veszélyezteti.
A vitát l. előbb, 107. kk.
L. előbb a 116. old. 17. jegyzetét.
A Waterloo Bridge, London híres kilencívű kőhídja; építése Sir John Rennie tervei alapján 1817-ben fejeződött be.
A megyei út- és hídépítés költségei a megyei házipénztárt (cassa domestica) terhelték, ennek a jövedelmei pedig elsősorban a jobbágy adójából származtak.
Dubraviczky pesti követ indítványára az 1833. jún. 26-i ülésben vették rendek országgyűlési pártfogás alá a pestbudai állandó híd ügyét s ekkor kezdeményezték az országos bizottság kiküldetését. Vö.: Országgyűlési Tudósítások. I. köt. 498. A főrendek júl. 8-án járultak hozzá a kezdeményezéshez. L.: Uo. 538.
Prónaynak fennemlitett ellenvetésein kivül (mint gondolni lehet) az sem maradott némellyek által emlitetlen, hogy e tárgy a kereskedési rendszeres munka körébe tartozik,* hogy excerptim dolgozni nem lehet, s hogy a systematica pertractatiót káros hátráltatni. – Mire igy szóllott
A kereskedelmi munkálat a negyedik volt a megvitatandó Rendszeres Munkálatok sorában az úrbéri, törvénykezési és adó-biztosi munkálat után. Vö. az 1833. máj. 11-i országos ülésben elfogadott válaszfelirattal: Iratok. I. köt. 206. kk.
SZALOPEK: Valóban sajnálatra méltón szomorú lenne nemzetünk állapotja, ha hazánk javának előmozditására irányzott minden inditvány, mellynek az operatumokkal csak legtávolabbról is összeköttetése van, örökkön és örökkön ezen feneketlen örvénybe merittethetnék, igy letarolva fognak heverni legszebb reményeink, s nemcsak egyesek java, hanem hazánknak közboldogsága is. Korántsem ez volt elődeink czélzata, midőn az 1791: 67-ik czikkelyt, hazánk jövendő sorsa feletti bölcs gondoskodással alkoták, hanem az, hogy mindég, és úntalan előre haladva javitsunk, mindég megtegyük azt, mit idő s körülmény honunk boldogságára megkivánnak, s ami részletes javitásainkon felül marad az rendszeres pertractatióval elintéztessék.* Ami pedig a tárgyat illeti, a szónok Buda s Pest közt egy állandó hídnak felépitéset nem csak kereskedési, hanem országvédelmi tekintetben is szükségesnek tartja, mert jöhetnek idők, hogy egy állandó pont, mellyen hadi seregeink a Dunán által kelhetnek, megfizethetlen érdemű lehet.
A törvény valóban azokat a tárgyakat utalta a kiküldött bizottságok hatáskörébe, „melyek rendszeres és csak hosszabb idő alatt elvégezhető kidolgozást igényelnek” és „amelyek az országgyűlésen nem voltak teljesen elvégezhetők”.
VAY: Szent szavak ezek, mellyeket Verőcze követe mondott, mert bésodorván 1825-ben a nihil per excerptának szerencsétlen systemájába benünket,* s annak értelmét azok, kik örökös veszteglésben szeretnének maradni, irtóztató szélességre terjesztvén, oda vitték a dolgot, hogy ezen Diaeta nem az ország javára szabadon munkálható törvényhozó test, hanem egy keserves kerékvágásba szoritott Diaetalis Commissio legyen, mintha nekünk nem volna jussunk, sőt kötelességünk mindent tenni, mit a haza boldogsága megkiván. Ezen ellenszegülések valósággal anticonstitutionalisok, és sokkal inkább azok, mint akármelly democraticum principium; mert ezen ellenszegülések akarják nemzetünk életét első kelésében elölni. A szónok ezen anticonstitutionalis ellenszegülésben soha részt venni nem fog, s mindég szivesen hozzájárul akármelly lépéshez, melly hazánk javát elő viheti, mert nem akarja hogy post multum: cras, cras, dilabatur aetas.*
Az 1825/27-i országgyűlésen alakult ki a rendek között az a nézet, hogy mivel a Rendszeres Munkálatok megvitatása küszöbön áll, ne tűzzenek a tárgyalások napirendjére kiszakítva – per excerpta – olyan tárgyakat, amelyek a kilenc reformmunkálat valamelyikében szerves összefüggésükben előfordulnak.
Latin közmondás.
Ily vitatások után lett 38 voxal 8 ellen a tárgynak tüsténti felvétele határozva, mellyre aztán a fentebb közlött* 13-ik januariusi kerületi ülés következett.
Ismeretetését l. az előző számban.
