e)
Utólagos részletek a január 10-i főrendi ülésből: a Dunaszabályozás tárgyában kelt rendi izenet.
A fő RR ez nap megrostálták az V-ik és VI-ik t. czikelyek, u. m. az örökös urbéri kötéseknek a Helytartótanácshoz végrehajtás előtt kivánt felterjesztése, s a helység előljáróinak eddigi szokás szerinti választása tárgyában, előbbi értelmök mellett ujólag megmaradólag készitett 3-ik válasz izenetöket; s azt a KK és RRhez általküldötték, hol az felolvastatván, szokottan közleiratra bocsájtatott.
Január 16-án országos ülés mind a két táblánál. – A KK és RR felvették a 2-ik s 3-ik urbéri czikkelyekben előforduló Alsó-tótországi nevezet s bolttaxák iránti 4-ik izenetjöket, s azt mindenekben jóváhagyván a fő RR-hez általküldötték kik azt a VII-ik t. czikkelyt tárgyazta 3-ik izenettel egyetemben felolvastaták, s köz leiratra bocsájtaták. – Egyébiránt a Duna szabályozás tárgyában Borsod vármegye által initiált s már mind a két táblán országos végzéssé vált felirás mind két helyütt felolvastatott és jóváhagyatott. – Ez alkalommal igéretem szerint közlök némelyeket a fő RRdek e tárgyban január 10-én tartott ülésökbül. – Felolvastatván a KK és RR. (2-ik) izenete, első szóllott
Az ORSZÁGBIRÁJA: A szabad hajózás eszközlésére irányzott Dunai szabályozás nagy munkája minden bizonnyal olly fontos, s meglehet mi magunknak is, de minden esetre maradékinknak olly hasznos lehet, hogy kötelességemnek tartom annak, aki lelkesedésének, s fáradhatatlan ügyes munkálatának e tárgyat legnagyobb részben köszönhetjük, Gr. Széchényi Istvánnak ezennel nyilvános köszönetet mondani. (Hangos éljen!!) Soha sem is volt szándékomban, hogy ezen tárgyat gátoljam, hanem előbbi alkalommal is csak oda mentek a főRR bölcs itélete alá terjesztett észrevételeim, hogy épen a bizonyos siker eszközlése tekintetéből talán tanácsosabb lenne a diplomaticus alkukötések bérekesztésére várakozni, mintsem a dolognak idő előtti nyilvánitásával ártani inkább, mint használni. Hogyha mindazáltal a KK és RR jelen felirásuknak ily erőt tulajdonitanak, azt hátráltatni teljességgel nem akarom.
GR. SZÉCHENYI ISTVÁN: Hálás szivvel fogadom ő Exellentiájának az a Országbirójának dicséretét, mellyre érdemem felett méltatott. De őszinte kötelességemnek tartam kijelenteni, hogy én e nagy tárgy körül csak exequens kéz voltam és vagyok, s hogyha némi sikernek örvénhetünk, azt egyedül és egyenesen csak Ő Cs. Kir Fő Herczegségének az ország Nádorának köszönhetjük, aki bölcs belátásának tanácsával vezetett, elannyira hogy ha érdem, ha köszönetre méltó van a dologban, az egyedül Ő Herczegségét illeti. – Ami magát a tárgyat illeti, ez már ekkorig is, igen is nagy publicitásra jött, mert nehány száz meg száz emberekkel hetekig, hónapokig dolgoztatni és sok mázsányi puskaporral temérdek sziklákat kihánytorgatni csak úgy incognito; és titokban nem igen lehet. Azt is tudja egész Európa az ujság levelekből, hogy a török udvar részéről is egy commissarius érkezett oda, kivel én 10 napokig együtt is voltam; ezek tehát mind egész Európa előtt tudva lévén, nem gondolnám hogy ezen felirás a külső hatalmasságokat valami különös nagy figyelemre gerjesztené, sőtt épen azért, mivel a dolognak eddigi menetele már külföldön, nevezetesen Németországban nagy figyelmet gerjesztett, igen is illő, hogy a nemzetnek egyesült képviselői szintén tegyenek iránta valamit. Ezek szerint tehát a szónok Gróf a felirás elfogadását maga részéről is ajánlá, de a stylusban azon módositást javallá, hogy ne csak az Orsován alól, hanem átaljában az Orsova táján lévő akadályok emlitessenek, különben úgy tetszenék, hogy a dolognak csak diplomaticai részére forditjuk figyelmünket s azon részét, melly az ország határain belöl helyeztetik, elmellőzzük.
A felirásnak Őfelsége elébe terjesztése, Gr. Széchényinek ezen módositása, nem különben PALUGYAY püspöknek is azon javallata, hogy nem egyedül a Duna medrében lévő szirtekről, hanem a szabad hajózásnak egyéb természeti akadályairól is (millyenek a part utak–semitae attractoriae et viae recursuales) emlités tétessék, közértelemmel elfogadtatott s ezeknek végzés gyanánti kijelentésével, a NÁDOR így rekeszté be a tárgyat: Minthogy Ő méltósága Gróf Széchényi az igenis megérdemlett dicséretet szokott szerénységgel magától elháritani kivánja, kötelesnek érzem magamat nyilván kijelenteni, hogy a dolognak ellenszegülő roppant akadályok között alig, vagy épen nem történhettek volna ily szerencsés előlépések, ha csak az ő ügyessége s honunk javának előmozditására szentelt életének fáradhatlan szorgalma minden akadályokat férfiasan le nem győzött volna. Ezt kötelesnek érzem magamat érdeme nyilvános elösmerésével kijelenteni. (Ismételt taps.) – A repraesentatio latin stylusa felett némi kaczagásokat lehete hallani, mert épen nem mondhatjuk, hogy különös arany latinitással lenne irva, azonban módositásába nem ereszkedtek a főRR, mert Szepesy püspöknek, midőn e végett fel akarna kelni, azt sugá hallhatólag az ORSZÁGBIRÁJA: Hagyjuk el, az egész igen tökéletesen illik együvé.