a) 1835. január 21, 22. Kerületi ülések. Tárgy: Nagy Pál beszéde nyomán izenet készül a távollevő főrendek ügyében.
a)
1835. január 21, 22.
Kerületi ülések.
Tárgy: Nagy Pál beszéde nyomán izenet készül a távollevő főrendek ügyében.
1835. január 21, 22.
Kerületi ülések.
Tárgy: Nagy Pál beszéde nyomán izenet készül a távollevő főrendek ügyében.
Pozsony, Januar 24-én, 1835.
Folytatása a 21-ik januári kerületi ülésnek:
NAGY PÁL, utóbbi levelemben közlött beszédjében még ezeket is mondá: Miután augustus végével a kir. resolutio beérkezett, a legkisebb hitű ember is azt hitte közöttünk, hogy legfeljebb november végével felküldhetjük representatiónkat, s ím január vége felé közelgünk, és mégsem küldöttük fel, s meglehet még martius végéig sem küldjük fel. És miért? Mivel a fő RR táblájánál egészen hibázik a nemzeti ellensúly, s emiatt velök semmire sem mehetünk. Azért én valójában már majd jónak látnám Nádorispán Ő cs. kir. Főherczegségét felszóllítani, hogy mindazokat, kik jelen lenni s a tanácskozásokban résztvenni törvény szerint kötelesek lennének, a megjelenésre törvényes büntetés terhe alatt kötelezze. Ami pedig a még egyesülést nem nyertt tárgyakat illeti, én valóban nem látom okát, miért bocsájtkozzunk felettök újabb meg újabb vitatgatásokba, mintha bizon már nem lett volna időnk s alkalmunk mindent jól megfontolni. Egyetlen egy pont van, t. i. a sclavoniai nevezet, mellyel én sokat nem gondolok, s nem is fogom miatta mellemet nagyon rontani, (felkiáltások: maradunk! el nem állunk! Ország integritása forog kérdésben!!) tessék a T[ekintetes] RRnek tenni, amit tetszik, de a többi pontokra nézve, mellyek iránt különben is a királyi resolutióra épiténk véleményinket, minden további okok előhordása nélkül cathegorice declarálom, hogy én semmitől többé el nem állok, hasonlót kivánnék a KK és RR nevében a másik táblának kurtán és decisive tudtul adatni.
Amit Nagy Pál a fő RR táblájának egésztelen voltáról mondott volt, az nem mindjárt vált vitatás tárgyává, s előbb a tanácskozások csupán az úriszék coordinatiója körül forogtak, e részben már voxolás előtt is kitetszett a RR töbségének azon elhatározott akaratja, hogy olly törvényes tárgyba, melly az urbáriomhoz nem tartozik, s csak ennek bérekesztését akadályozná, magát bévitetni nem engedi. (Többen kimondották azon meggyőződésüket, miképen a fő RRnek ezen újabb javallata,* melly az úriszéknek még a jobbágyok magános pereit tárgyazta részben is coordinatióját illeti, csupán oda czéloz, hogy látván a RR-nek elhatározott szándékát, melly szerint a földesurat ön ügyében bírónak meghagyni nem akarják, amaz új munka közbevetésével a RR szándékának akadályt vessenek s bevivén a RRket egy olly kérdésbe, mellyre nézve annyira nagy hézag van a két tábla véleménye között, hogy annak bétöltése alig remélhető, a coordinatióbul semmi se legyen és a földesúr továbbá is nemcsak jobbágyainak, hanem ön ügyének is birája, sőt még vérbiró s fő politialis director is maradjon. Maga ACZÉL is kijelenté, miképen most az egyszer csudálkozik a fő RR bölcseségének logicáján, mert az úrbéri szék tüsténti coordinatiojában az excerptának miatta nem akarnak megegyezni, s még is egy sokkal nagyobb excerptába szándékoznak a RRket béerőltetni. Ha azt hiszik, úgymond, hogy az úriszék magános perekbeni biráskodásának újabbi felvételével valami kedvezőbb resultátumnak fognak örvendhetni, akkor nem ösmérik ők e jelen országgyülése szellemét, különben tudhatnák, hogy az újabb munkával még kevésb okuk lenne megelégedni.
Az ti., hogy itt vegyék elő és tárgyalják meg a rendek a főrendeknek azt a válaszizenetét is, amelyet a törvényszékek elrendezéséről szóló törvényjavaslatok sorában az úriszékről szóló rendi javaslatra adtak. (Vö. előbb, 133. old.)
Ezen előterjesztések után kérdésbe tétetvén, valjon elfogadtatik e a fő RR javallata? annak elfogadására még Baranya, Sáros, Szepes, Gömör, Arad megyék sem szavaztak, hanem voxaikat egészen isolálták, úgy nyilatkozván, hogy nemcsak az egész úriszéki coordinatiót a Juridicumbul kivétetni nem akarják, hanem még az úrbéri pereket tárgyazta részét is oda halasztatni kivánják. A KK és RR előbbi véleményéhez ragaszkodók közül pedig sokan keserűn emliték azon való fájdalmukat, hogy a fő RR a két évekig állhatatosan tartogatott, de különbféle influxusok következésében végre csakugyan elesett fő tárgyaknak eldöntésével sem elégesznek meg, hanem még olly kérdésben is ellenkeznek, s izenetet izenetre halmoznak, melly egyenesen a kir. resolutio elfogadásán alapul s csak a legmenthetetlenebb orvoslására irányoztatik. Igy TARNÓCZY kijelenté, hogy látván, miképen nehány ember a fő RRnél az egész nemességnek s a képviselő táblának (melly az ő képöket is viseli) törvényt akar szabni, küldői ellen árulóvá, maga ellen pedig hitetlenné válnék, hahogy a RR végzésétől csak egy hajszálnyira is elállana. A fő RR véleménye tehát csak 8 megye által pártoltatván, igen nagy többséggel félrevettetett.
Szó lévén ezután a válaszizenet szerkeztetése módjáról, BÖTHY Sopron követének javallata* szerint elhatározottan kijelentetni kivánta, hogy a RR véleményöktül semmi esetben el nem állanak, s amellett (VAY kimondása szerint) minden mentális reservata nélkül örökkön örökre megmaradnak. Láttuk, úgymond, minő ostromot kellett azon többségnek kiállani, melly az úriszéket mint ön ügyében igaztalan bírót eltörlé, tudjuk minő eszközök által faragták a többséget kisebbségé, s most még ezzel sem elégsznek meg, s erővel fel akarják azon despoticus hatalmat tartani, hogy élet halál felől önkéjök szerint pálczát törhessenek.
Vö. Nagy Pál előbb ismertetett nyilatkozatával.
A RR azonban viszaemlékezvén, mint olvadott le gyakran, az utasitások változékonysága miatt, még a leghatározottabb többség is, nem tarták tanácsosnak, olyasmit mondani, aminek talán később meg nem felelhetnének, s azért csak annak kijelentése mellett maradtak, hogy a tanácskozás alatt levő munka körébe csupán az úrbéri tárgyak feletti biráskodás elrendelése tartozhatik, attól tehát sem el nem állanak, sem azon túlterjeszkedni nem akarnak, s a földesurat ön ügyében bírónak teljességgel meg nem hagyják.
Voxolás közben PFANSMID oly értelemben szóllott, miképen ő is sajnálja ugyan Sopron vármegye követjével, hogy a fő RR ily kevés számmal vannak jelen, mindazáltal úgy hiszi, hogy nem ez a sokszorozott izenet váltogatásnak, s ebből eredő lassú haladásnak egyedüli oka, hanem az, hogy a RR táblájánál sincs a többségnek consistentiája, a fő RR már sok izben, s legközelébb még tegnap is (az V-ik art[icu]lus 6-ik §-ára nézve) tapasztalták, hogy ha ők folyton folyvást nem engednek, ellenszegülésök sikeretlen nem marad, s a RR táblájánál a többség végre csakugyan kisebb számra olvad le.* Ha ily tapasztalások nem adnának ösztönt a főRRnek, bizonnyal nem váltogatnának egy tárgyban annyi izeneteket.
Az örökös úrbéri szerződéseknek a Helytartótanács fölülvizsgálata alá történő bocsátása tárgyában. (L. előbb 134. old.)
BŐTHY ennek okát sem a KK és RR-ben találja, hanem viszatorlasztja azt a főRRre, ők tudják, de az egész ország is tudja, miként szoktak ők kicsinből sokat sokbul keveset teremteni. Egyébiránt kijelenti, hogy Sopron követének a fő RR táblája törvényes consistentiájának hijánya iránt tett inditványa Bihar Rendeinek utasitásával megegyez, kikben nevökben, anélkül hogy a diéta coordinatiójának törvényes kérdésébe ereszkednék, már 1833-ban kijelenté küldőinek a fő RR csekély száma feletti csudálkozását s fájdalmát, és azt is, miképen lépést óhajtottak tétetni az eránt, hogy a regalisták, kiket a kormány nevezettjei ellen eránysúlynak tekintenek, a törvényhozásban részt vegyenek s a dignitariusoknak és beneficiatusoknak befolyása ekép contrabalancierozva legyen.* Sopron követének inditványát tehát pártolja s izenetbe foglalni kivánja.
A távollevő főrendek ügyét és a főrendi tábla reformját az 1833. okt. 17-i kerületi ülésben vitatták meg, Beőthy felszólalása azonban nem szerepel a tudósításban. L. Országgyűlési Tudósítások. II. köt. 308. kk.
DUBRAVICZKY emlékeztetvén a Rendeket, hogy küldői parancsából már ez előtt esztendővel hasonló inditványt tett vala,* nem különben Jeszenszky, Kövér, mind a két Hertelendy (a zalai mindazáltal az úrbért elválasztott külön izenetet kivánva), Szucsics és Vay nyomban pártolák.
Az 1833. okt. 17-i kerületi ülésben tett Dubraviczky javaslatot az ok nélkül távollevő főrendek megbüntetésére és az országgyűlés szerkezete kérdésének napirendre tűzésére. Vö.: Országgyűlési Tudósítások. II. köt. 308.
PRÓNAY osztozik Sopron követének véleményében, szereti, hogy ki mondotta, s úgy hiszi, beszédje haszon nélkül nem is marad. Szivesen megegyezik tehát abban, hogy a RR elégületlenségöket élénken és minden tartózkodás nélküli beszédekben kifejezzék, mert ok és szükség is van reá, de hogy ez iránt izenetet irjanak, s a szövevényes kérdésekbe bocsájtkozással úrbér béfejezésének ismét ujabb akadályt tegyenek, ebben egyátaljában meg nem egyezik, s az itteni nyilvános kijelentésekkel megelégszik.
BŐTHY: Hogy a puszta nyilatkozás nem szül következést, példánk van reá, mert Dubraviczkynek egy év előtt tett hasonló inditványa s mindenre következett nyilatkozásink nem csak foganat nélkül maradtak, de sőt a fő RR száma azóta is naponként kevesedett. Ha tehát nem csak puszta szót, hanem hatást is akarunk, ki kell az izenetben tenni, hogy a fő RR táblája. nincsen törvényes consistentiában. Nem avatkozunk ez által semmi juris kérdésekbe, nem menünk a szavazatok fontolgatásába, nem visgálgatjuk két táblának egymás eránti viszonyait, csupán azon törvénynek sürgetjük, teljesitését, melly jelenlétet parancsol azoknak, kik a kormány nevezette ellen erány súlyt képezhetnek. Nem is vetheti senki ellenünk, hogy a diétán a jelenleges coordinálatlan állapotjában a regalisták jelenléte haszontalan. A vallás tárgyában ellenkezőt tapasztalánk. A püspökök és dignitariusok még csak pertractatioba sem akarták venni a RR izenetét. A vallás Isten dolga úgy mond, mi nem avatkozunk belé, nyögjenek a protestánsok, amint eddig nyögtenek. De bejöttek a regalisták s kivitték, hogy izenetünk pontonként felvétetett.* Törvényhozásunk typusa a világnak akármely más törvényhozásához sem hasonlit. 25 hónapok óta küzdünk 8. t. cz. felett! s ha meggondolom, minő régi már törvényhozó hatalmunknak képviseleti rendszere, s összehasonlitom azt más nemzetekével, mellyek a repraesentativ institutióknak még csak úgyszólván gyermekkorát élik, nem bámulnom, s a hasonlitás resultátumán mélyen nem sajnálkoznom nem lehet. De más constitutionalis országban a törvényhozó gyülésben jelen vannak a ministerek s felelnek a követek kérdéseire; minálunk mik a M[éltósá]gos fő RR? Ők nem a kormány képviselői, hanem önhasznaiknak kovácsai. Mig önhasznok ütközésbe nem jő, gazdagon osztogatják a kegyelmeket, de mihelyt erről (zsebjére mutat) van kérdés, előáll a zsebeháziság, s minden nagylelkűségnek vége van.
Többrendbeli vita és izenetváltás után az 1833. márc. 18-i ülésen járultak hozzá a főrendek a vallási sérelmeket tartalmazó rendi izenet pontonkénti megvitatásához. Az ülés vitáinak részletes ismertetését l.: Országgyűlési Tudósítások. I. köt. 238. kk.
KÖLCSEY: Esztendeje múlt, hogy Szathmár minden megyéket felszóllitott volt,* szoritanák kebelökbeni regalistáikat az országgyülésen jelen lenni. Ezzel egyértelmű Sopron követének javallata, azt tehát pártolván csak küldőim akaratjának teljesedését pártolom. Nem is mozdít engem azon ellenvetés, hogy ez inditvány az úrbér béfejezését hátráltathatná. Olly állásban vagyunk mi T[ekinte]tes RR! hogy semmit sem tehetünk, ami hátráltathatna, mert mi nem haladunk, nem haladhatunk, hátrálva vagyunk mi az által, amint dolgaink állanak, s bajainknak pohara csordultig tele van. Hoszszasan és állhatatosan küzdöttünk mi a magyar nép sorsán javitandók, és kivel kellett küzdenünk? a főrendekkel. Im megérkezett a resolutio! s miben javallatunknál többet adott királyunk válasza a nép javára, készséggel elfogadtuk azt és miben kevesebbet adott, a magunkénál állhatatosan megmaradánk. Illy lelkesedés vezérelvén munkálatunk tüskés pályáján, nem állíthatánk e tiszta lélekkel, hogy Isten és ember előtt igazolva légyünk. De mit csináltak a fő RR? Minden lépésük azt mutatá, miképen meg nem nyugosznak, mig mindazt, mit népünknek a kormány, és mind azt, amit mi adni akaránk, semmivé nem teszik. És kitalálták az utat, kitalálták a kolcsot, miként kell a képviselő táblának állhatatos jó szándékát minden sikertől megfosztani, ők, igen is ők tették, hogy a nemzetnek képviselőit a nemzet elhagyá, a törvényhatóságok elhagyák, tőlünk, kik két évekig küzdöttünk, hogy megfeleljünk a bizodalomnak, mellyet bennünk helyheztettenek, a bizodalom, midőn reá leginkább támaszkodánk, elvonatott! s igy állunk elhagyatva nemzetünktől, mint a vitorlátlan hajó, habnak és örvénynek kitéve.* (Hangos éljen). És megállottak itt a fő RR? Elnyomták, eltemették nemzetünk jövendő boldogságának reményteljes eszközeit, csak nyomorult nevek maradtak hátra még, és még itt is azt akarják, hogy amit csak az ellenszegülés lelkében megálmodtak, mindenre reá álljunk; míg csak álmaik is teljesedve nem lesznek, mindaddig nem engednek, és mindég készek küzdeni. Illy helyhezetben kérdem én: előmozdithatjuk mi a tárgy haladását? Igen is elő, de csak úgy, ha mindenekből, miket boldogtalan hazánk javára alkotánk, szolgailag lemondunk. De én! én itt az ország szine előtt férfiasan elhatározott kebellel esküszöm, hogy amint már egyszer-készebb valék követi pályámról lemondani, mint a hon javára, keblemben táplált principiumot megtagadni,* úgy készebb leszek ismét, és ismét és örökre leszállani, mint attól, mit a hon java, mit az igazság, mit önbecsületünk kíván, gyáván elállani.
A megyék egymás között szokásos levelezése útján.
Arra a szerepre utal Kölcsey, amelyet a főrendi tábla főispán-tagjai játszottak a megyékben a haladó úrbéri javaslatokat pártoló követutasítások megváltoztatásában. (Az ezzel kapcsolatos korábbi vitákat l. 8, 15. old.)
Szatmár megye is azok közé a megyék közé tartozott, amelyek a kormány intrikái következtében megváltoztatták utasításaikat és a haladó úrbéri pontok elleni állásfoglalásra kötelezték követeiket. Szatmár megye közgyűlése a nov. 10-i nagyfontosságú országgyűlési határozat után hozta meg ilyen tartalmú döntését; Kölcsey azonnal hazasietett és a dec 9-i közgyűlésen Wesselényivel együtt kemény, de eredménytelen harcot vívott a szégyenletes utasítás megváltoztatásáért, majd követtársával, Eötvös Mihállyal együtt lemondott és csak utódjának megválasztásáig tért vissza Pozsonyba; a haladó közvélemény mindazáltal reménykedett, hogy Szatmár megye jan. 26-ára kitűzött követválasztó közgyűlése meg fogja változtatni a korábbi határozatot és Kölcsey megmarad követi székében. Vö. Kölcsey febr. 9-i búcsúbeszédével, 185. kk.
(A classicus lelkű szónoknak erőteljes szavait gyakori éljen! szakitá közbe, és elevenen állott mindnyájunk előtt ama nemzeti veszteség, melly az ő s követtársa lemondásával fenyeget. Ő neki a 10-ik 9berre következett szathmári történetek után méltó jusa van panaszkodni, hogy megyéjétől elhagyattatott! De midőn remény s aggódalom között nézünk a 26-ik januárra határozott szathmári uj választásnak elébe, most még nincs idő e tárgyról tudósitólag szóllanom.)
Beszédjét folytatván a szónok, általmegy annak mutogatására, miképen magok a fő RR elösmerék, hogy Magyarországon nincs is két tábla, és mégis ezen tábla, a nemzet képviselőinek táblája! semmi jó törvényt nem hozhat, mert egy más corporatio, mellynek praelatusokból, országzászlósaiból és mágnásokbul (kik Verbőczy magyarázata szerint „Nobiles”)* kellene állani, minden lépésinknek ellene szegül. Kérdi, valjon ki az, aki állitani merné, hogy ezen osztályok közül akármellyik is jelen lenne? Pedig mindeniknek jelen kellene lennie! Miután tehát mi a dolgokat máskép nem siettethetjük, mint úgy, ha magunkat ezen törvényes consistentia hijával levő corporatiónak életre halálra megadjuk, jussunk van megkivánni, hogy legalább törvény szerint constituálva legyen s azért, miután még némelly követek közbe vetett ellenvetéseit megczáfolá, s az oligarchiának közöttünk nem csak létezését hanem mindenkori öregbedését is megmutatá, Sopron követének inditványát pártolja.
Az una eademque nobilitas elve alapján, amelyet Werbőczy Hármaskönyvének előbeszédében fejtett ki.
BALOGH csak két utat ösmér, mellyen a fő RR ellenszegülését megtörni lehetne. Egyik, ha letennénk az urbariumot, ez tán váratlan viszonhatást okozván, a fő RR bátorságát egy kissé megpróbálná; másik, ha azon méltósággal, melly a nemzet egyesült képviselőit megilleti, fellépvén, s fellépésünknél állhatatosan megmaradnánk, nekiek valahára megmutatnánk, hogy bennünk is van erő. A fő RR a magyar aristocratiából előbb olygarchiát képeztek, s most arra törekszenek, hogy ebből ismét egy superoligarchiát extraháljanak. Néhány tagra kevesedve, (kik az olygarchismus fogát mindenekben igen is világosan kimutatták), nemcsak hasonlítanak az angol Torykhoz hanem azoktól is sokkal alább állanak, mert Peel ministeriuma, bár nyakas Torykból legyen is öszeszerkeztetve, a reform szükségét mégis elösmerte,* de a mi főrendeink semmi javitásban, semmi igazitásban meg nem egyeznek, sőt előre haladás helyett ha lehetne, hátra lépni szeretnének, illő tehát és szükséges, hogy azokat, kiktől független állásuknál fogva némi ellensulyt várhatunk, törvényes kötelességök szerinti jelenlétre szoritsuk, s igy az inditványt pártolja.
Peel Robert, Sir (1788–1850) angol államférfi, húszéves konzervativ múlt után mint belügyminiszter 1828-ban javasolja a katolikusok emancipációját, ami 1829-ben törvénnyé is válik. 1834 dec.–1835 ápr. mint a kincstár első lordja a kormány élén áll.
HERTELENDY MIKSA szintén pártolja, hanem azon észrevétellel, hogy ne csak amugy közbevetőleg, s nem csak magának a Fő H[erceg] Nádornak, hanem a fő RR táblájának adassék törvényes kivánság gyanánt tudtára, hogy mi törvényszerinti consistentiájokat megkivánjuk, mert fájdalmasan kell tapasztalnunk, hogy a nemzet képviselőinek kivánsága olly corporátiónak van alávettetve, mellyben rendszerint egy független férfiú sincs. Egyébiránt az urbariomnak Bars v[ármegye] követje által emlitett depositióját ami illeti, azt czélra vezetőnek nem itéli, mert alighanem kapnának a régi önkénynek meghagyásán a fő RR. – DUBRAVICZKY hasonlókép kinyilatkoztatja, hogy utolsó lenne, aki a depositióra reá állana; ő urbariommal akar hazamenni. SÁRKÖZY közbe szólva: akár mi rosszal? DUBRAVICZKY: Legjobbal, mellyet csinálhatunk.
A sopronyi inditvány ellen egyébiránt az úrbariomnak némi juris publici kérdésekbe való bocsájtkozás általi hátráltatásán kívül, még e következő ellenvetések tétettek: PFANSMID kérdé, valjon mit mondanánk a fő RRnek, ha azt találnák válaszolni, hogy a törvény engedelmet ad nekiek magok helyett absentium követeket küldeni, ezek jelen is vannak a RR között, adjanak tehát voxot nekiek. – SZLUCHA elhiszi ugyan, hogy lassu haladásunk felett nemcsak ez ország, hanem egész Európa is csudálkozik, de ennek okát a rendszeres munkák feletti tanácskozást zavaró sok közbevetett inditványokban találja, és tegyük szivünkre kezünket, valjon mit felelnénk a fő RRnek, ha majd azt mondják: Ti hibákat kerestek minálunk, pedig magatok is temérdek hibákban szenvedtek. Ott vannak a királyi városok, ott vannak a káptalanok köztetek, miért nem adjátok meg voxaiknak azon nyomosságot; mellyel törvény szerint birniok kellene?*
A városok országgyűlési helyzetére l. a 59. old. 19. jegyzetét. A káptalanok helyzete hasonló volt a városokéhoz, szavazatuk együttvéve ért fel egy megye szavazatával.
PRÓNAY Kölcseynek felélve megjegyzi, hogy ami keblének meggyőződését illeti, ha úgy felelhetne mint Prónay János, ő is elmondhatná, hogy meggyőződését sem az itt, sem a fő RR táblájánál mutatkozó közvéleménynek, sem a kormánynak, sem bármelly más emberi tekintetnek fel nem áldozza. De csak mint követ felelhet, kinek kezei kötve vannak, s ha meggyőződésével ellenkező utasitást adnának küldői, talán Szathmár lelkes követénék példáját követve ő is letenné credentionalisát a zöld asztalra, de mi lenne a nyereség belőle? Valjon nem akadna e nyomban más valaki az ő helyébe, aki azon utasitást kimondaná? Egyébiránt kéri a RRket, vegyék figyelembe azon irritabilitást, mellyben a két tábla egymás iránt helyheztetik; mint a polusok, örökké divergens iránnyal munkálkodunk. Ez szerencsétlensége hazánknak; ő ezen irritabilitást nevelni nem akarja és Sopron követének inditványát izenetbe foglaltatni anál kevésbé kivánja, mivel Fejér vármegyének a kir. városokra nézve tett észrevételét helyesnek találja. – Tovább BENCSIK némi ellenkezésbe igyekezett hozni Nagy Pált azon emlékeztetéssel hogy ő volt az, aki Dubraviczkynek hasonló értelmű inditványakor azt mondotta, hogy semmi hasznát sem vennénk azok jelenlétének, kik nem tudnak egyebet, mint sincoránokkal rókákat vadászni s angol lovakon szaladozni.* Egyébiránt attól tart, hogy ha most a regalistáknak jelenlétte sürgettetnék, némelly követek ellenkezésbe jöhetnének küldőinek azon utasitásával, hogy coordinatio alkalmakor a regalistáknak voxok ne adassanak.* – Végre GR. LA MOTTE megjegyzé, hogy ő M[agyar]országon olygarchiát nem ösmer. Oligarchiának nevezzük azt, midőn minden hatalmat néhány kevés emberek és nemzetségek magokhoz ragadnak. (Felkiáltások: úgy van! úgy van! ez az, mire a fő RR törekszenek!) GR. LA MOTTE: Nem úgy van! Ez törvényeink előtt idegen dolog. Továbbá hazánkban sem Whigek, sem Toryk nincsenek. Isten őrizzen is, hogy legyenek. A Tory párt servilismussal, a Whig democratismussal van összeköttetve, ő ezeknek örökké ellene lesz, s mindég azért fog harczolni hogy constitutionalis aristocratiában maradjunk.
Dubraviczky fentebb, az 5. jegyzetben ismertetett javaslatával kapcsolatban Kossuth nem ismerteti részletesen és személy szerint az állásfoglalásokat.
Ti. akkor, amikor a Publico-Politicum Operatum tárgyalásakor az országgyűlés szerkezetének kérdése napirendre kerül.
BALOGH válaszol: én is jól tudom, hogy Gömörnek követe Whig lenni nem akar, de az emlitett pártokon kivül vannak még radicalisok is, s engem bizvást odaszámlálhat, ahová tetszek. Hogy oligarchiának törvény szerint hazánkban lenni nem kellene, az nagyon igaz, de annyival inkább fáj, hogy azon törvénytelen oligarchiát hatalommal de facto létezni szemléljük, miről ha egyébkint már igen sokszor meg nem lett volna is mutatva, Gömör követe sem kételkednék, ha megemlékeznék, hogy van a fő RR táblájánál egy hatalmas dignitarius, aki azt merészlette magáról s társairól mondani: Nos sumus essentia nationis. Egyébiránt Sopron követe complimentet mondott a fő RRnek, midőn a távollévő töbségtől több jót vár, mint azoktul, kik itt vannak, s kikről küldőim nevében kijelentem, hogy munkálódásukkal megelégedve nincsenek. Csudálkozom egyébiránt hogy a kir. városok voxa miatt ép Fejér és Nógrád megyék panaszkodnak, akik soha sem akartak a városoknak voxot engedni.* Végre azon kérdésbe nem akarok bémenni, valjon kellene e az absentium ablegatusoknak voxot adni, vagy nem? azt mindazáltal kinyilatkoztatom, hogy ösmerek absentium ablegatusokat, kiknek inkább szeretnék voxot adni, mint akár melly főispánnak.*
A városi bíróság hatáskörével kapcsolatos viták során, 1834. ápr. 12-én vetette fel Kassa város követe, hogy az 1608: 1. tc. alapján a városokat egyenkénti szavazati jog illeti meg az országgyűlésen. A Jegyzőkönyv alapján (VI. köt. 430. kk.) nem állapítható meg a két említett megye állásfoglalása.
Az utalás alighanem magára Kossuthra vonatkozik.
GR. LA MOTTE felel, hogy aki magát a nemzet essentiájának mondotta, ő biz azt essentiának épen nem tartja. – Végre még NAGY PÁL, BORSICZKY és DESŐFFY megmutogatják, mellyek légyenek azon esetek, mellyekben a fő RR tagjai a személyes jelenléttől dispensáltathatnak,* s a fenn forgó kérdési eredeti tisztaságára viszavivén bebizonyítják, hogy itt sem az urbariom hátráltatásáról, sem a voxok fontolgatásáról, sem juris publici kérdésekről nincs szó, hanem csak arról, hogy a még valósággal fennálló törvény teljesittessék, s erre a fő RR felszóllitassanak. Voxoláskor Abauj, Békés, Liptó, Győr, Honth, Zolyom, Árva és a Kerületek jelen nem voltak, Mármaros, Csongrád, Arad voxaikat felfüggesztették, Ungh, Szathmár, Szabolcs, Borsod, Bereg, Torna, Ugocsa, Bihar, Csanád, Temes, Torontál, Posony, Sopron, Trencsin, Zala, Komárom, Somogy, Bars, Tolna, Pest, Bács, öszesen 21 megye az inditvány elfogadásárá, a többi 19 pedig ellene szavazott. – A többség tehát elfogadá.
Az országgyűlésről való jogos elmaradás eseteit az 1498: 1. tc. sorolta fel először (Végvidéki várak őrzői, követségben járók, betegek, vakok, sánták, szegények stb. A későbbi intézkedések (1518: 28., 1662: 53. stb. tc.) jobbára erre a tc.-re hivatkoznak.
Januar 22-én pedig 30 voxal 14 ellen ezen végzés az urbariomtól el választott külön izenetbe foglaltatni határoztatott.*
Az izenet szövegét l.: Iratok. III. köt. 366.
