b) 1835. január 22. Főrendi ülés. Tárgy: Az úrbéri vitás pontok negyedszer; a nádor az üléseken való részvétel kötelezettségéről.
b)
1835. január 22.
Főrendi ülés.
Tárgy: Az úrbéri vitás pontok negyedszer; a nádor az üléseken való részvétel kötelezettségéről.
1835. január 22.
Főrendi ülés.
Tárgy: Az úrbéri vitás pontok negyedszer; a nádor az üléseken való részvétel kötelezettségéről.
Különösen meglepő volt ezen kerületi ülések után a Főherczeg Nádornal nyomban január 22-én tett nyilatkozása. Ez a nap ugyanis ülés lévén a fő RRnél rendelve, azon várakozásban, hogy a Buda-Pesti álló hid tárgy kerül tanácskozás alá, szokottnál számosabban gyültek össze a hallgatók, mert azon hirt hallottuk szárnyallani, hogy a KK és RR javallata e tárgyban sem nyer töbséget a főrendeknél. És az ülés előtt tartott conferentiában (mint mondják) az Országbirája, a Tárnok, a Főpohárnok, a Főlovászmester, a pécsi püspök a vámfizetés ellen erősen kikeltek, az ORSZÁGBIRÁJA nevezetesen azon aggodalmát nyilatkoztatá, hogy a mai napon temettetik el a magyar constitutio. – Azonban a FŐHERCZEG NÁDOR (ki a RR véleményét mondatik pártolni) a híd tárgyát országos ülésben fel nem véteté. Felötlő volt azonban szemlélhetnünk, hogy nem csak az auditorium, de a fő RR száma is megszaporodott. Jelen voltak ugyanis Gr. Károlyi István és Lajos, Gr. Andrássy Károly, mind a két b. Jeszenák, B. Szina s még némelly más mágnások, kik Posonyban laknak ugyan, de az üléseket járni nem szokták.
Napirenden volt a bolt juss tárgyazta 20-ik januáriusi végzés szerkeztetésének rostállása, ez után pedig az V-ik art[icu]lus 6-ik §-ának s VI-ik articulus 1-ő §-ának negyed izben felvétele. És minthogy az örökös szerződéseknek végrehajtás előtt a Helytartótanács elébe terjesztését a RR elfogadták volt, a FŐHERCZEG NÁDOR viszonozás tekintetéből javallá, hogy viszont a VI-ik czikkelynek még fenforgó kérdését (a helység elöljáróinak választását) felirásba tetetni a fő RR szünjenek meg ellenzeni, ami köz akarattal el is fogadtatott, s így az 1-ő, 4-ik, 5-ik és 6-ik t. czikkelyek iránt már egészen megvan az egyeség.* – S most ő cs. Kir. Főherczegsége
A közölt végzéseket tartalmazó negyedik főrendi válaszizenetet l.: Iratok. III. köt. 351. kk.
az ORSZÁG NÁDORA igy szóllott: Mentől kedvesebb volt előttem, mióta elnökséget viselek minden alkalom, mellyel a M[éltóságos] fő Rket tanácskozásinkban minél nagyobb számmal résztvenni szemlélhetém, annál inkább örvendek most is, hogy nagyobb számban láthatom összegyülekezve, mint rég idő óta láthatám. S meg lévén győzödve, hogy ezen öszegyülekezés egyedül hazánk közjava előmozditására törekvő munkás lelkesedésnék tulajdonitható, egyátaljában fel nem teszem, hogy egy különös tárgy eránti élénkebb részvét gyüjtötte volna számosabban ösze a M[éltósá]gos Főrendeket, hanem teljesen hiszem, hogy tanácskozásinkbani folyvásti részvét szándékától ösztönöztettek. Mert valóban nyilván ki kell jelentenem, miképen szerfelett sajnállanám, hogy ha ezen Főtábla gyülése a törvényhatóságoknak legujabb időkbeni példája szerint, eredeti typusától eltávozna. Őseinkről reánk maradott institutióink szellemében hajdan mindazok, kiknek vagy birtokos voltuknál fogva, vagy egyébként is a köztanácskozásokon jelen lenni, s azokban résztvenni hatalmukban vala, ezen just örömest gyakorlották, és örvendettek azzal cselekvőleg élhetni. Igy lőn, hogy a törvényhatóságok gyüléseinek tanácskozásait és végzéseit érett bölcseség, törvényszerüség, s csillapult tapasztalás vezérlé. Sajnálkozva kell azonban megvallanom, hogy ezen eredeti typustól a legujabb idők eltávoztanak, s a törvényhatóságokban gyakran most már nem fontolgató bölcseség, nem érett tapasztalás, hanem pártok, és pártos szakadások vezérlik a közdolgokat. S ilyesmit a M[éltósá]gos Főrendektől fel nem tehetek, s azért teljes hiedelemmel reméllem, hogy kiket ma szokottnál nagyobb számmal összegyülekezve szemlélhetek, tanácskozásainkban folyvást részt fognak venni. Ezt hiszem, óhajtom, kivánom, s azért elnöki törvényes hatóságomnál fogva nyilván ki is jelentem, hogy kivévén a legsúlyosabb okokat, eltávozásra engedelmet senkinek nem adok. A törvényhozásbani személyes részvét jusának természetes következése az, hogy eme magas hatóság irigységet is gerjeszthet, illő tehát, hogy azok, kik jussaiknak osztályosai, foglalatosságinkban is részt vegyenek, s a reánk háramló dicséretben és pirongásban is osztozzanak (laudis et vituperii partem capiant.) Ezeket szükségesnek tartám avégre kijelenteni, hogy ha netalán némellyeknek eltávozni akaró szándékjok lenne, tudják meg előre, hogy engedelmet csupán a legfontosabb oknál fogva, ezenkivül pedig épen nem fognak kaphatni. És most az ülés feloszlatik. (Mire az hangos éljenek közt oszlott el.)
