a) 1835. január 28. Kerületi ülés. Tárgy: A törvényszékek reformjával kapcsolatos főrendi válasz vitájának kezdete: a békéltetőkr…

Teljes szövegű keresés

a)
1835. január 28.
Kerületi ülés.
Tárgy: A törvényszékek reformjával kapcsolatos főrendi válasz vitájának kezdete: a békéltetőkről szóló I. tc. elesik.
Pozsony, Februar 3-án, 1835.
Hátra van még tudósitásaim sorában a KK és Rendeknek január 28-án Niczky s az abauji Péchy elnökségök alatt tartott kerületi ülésök, melyben az itélő székek elrendezésében költt főrendi válaszizenet,* nevezetesen a békéltetőkrül szólló 1-ő t. cz.* vétetett tanácskozás alá.
L.: Iratok. III. köt. 50. kk.
A törvénykezési munkálat I. részét tevő Proiectum articulorum de coordinatione fororum tervezett törvénycikkei között ez a tc. eredetileg nem szerepelt, csak a munkálat kerületi vitáinak megkezdésekor, 1833. nov. 22-én hozta javaslatba Csapó tolnai követ. Ekkor bizottságot küldtek ki a törvényjavaslat kidolgozására; a bizottság márc. 5-én terjesztette be javaslatát, amelyet több napon át vitattak s a viták eredményeként létrejött tc.-ket elsőnek iktattak a törvényszékek elrendezéséről szóló tc.-kek élére. Csapó javaslatát, a kérdés kerületi országos és főrendi vitáit l.: Országgyűlési Tudósítások. II. köt. 412. kk., 700. kk., 713. kk., III. köt. 8. kk., 173. kk., a rendek izenetét: Iratok. II. köt. 313. kk.
A fő RR elösmerik ugyan, hogy a perek kevesitésére vagy röviditésére legsikeresebb eszköz az egyeség próbálása, de mind törvényeink hoszas sorára, mind a törvénykezés módjára, mind pedig a divatozó szokásra tekintve állitják, hogy e részben nállunk a törvényhozás mindenkor gondoskodott. A fő RR pedig azon meggyőződésben vannak, hogy amiben már törvényeink rendelkeztek, s a mindennapi gyakorlat hasznos következéseit kifejté, abban új intézetek felállítása nem tanácsos, e jelen országyülésének körét is az 1791: 67. és 1830-ki 6-ik cz(ikkelyek] értelmében* oly móddal hiszik kiszabottnak lenni, hogy az ősi alkotvány szellemében tétessenek czélirányos intézetek. Ezek szerint tehát a KK és RR által javasolt egészen új, az eddigi rendszertől eltávozó, s véleményök szerint sem a perek megelőzését vagy siettetését, sem a felek biztositását, sem a költség kimélést nem eszközlendő békéltetői tisztség felállitásában meg nem egyeznek, hanem a perek kevesitését s részint siettetését az országos törvényeknek és gyakorlatnak, úgy az 1791: 67. czikkelynek ösvényén óhajtván eszközölni, arra szóllitják fel a KK és Rendeket, hogy a bírák által nemes hivatalból gyakorlott békéltetői foglalatosság azoknál hagyassék meg, amennyiben pedig szükséges volna azon időszakok elhatározása, és azon per nemeinek kijelelése, mellyekben az eljáró bírák kötelesek lennének a békéltetést eszközölni, ezek iránt a törvénykezésről (de ordine processuali) szólló rendszeres munkálatban* tétessenek czélirányos rendeletek, azoknak ottani pártfogására készségöket a fő RR előre is igérvén. (Lásd 147. és 148. számú leveleimet.*)
Az 1791: 67. tc.-re l. a 123. old. 16. jegyzetét; az 1830: 6: tc.-ben foglalták be a rendek a királynak azt az előterjesztését, hogy a következő országgyűlés tárgyalja meg a Rendszeres Munkálatokat; s ezzel kapcsolatban módosították az országgyűlés alatti törvénykezési szünetre vonatkozó korábbi szokásokat.
Vö. a 156. old. 33. jegyzetével.
Országgyűlési Tudósítások. III. köt. 173. kk.
A KK és RR a nélkül, hogy az első alkalommal bőven kimeiített tárgynak ujabb vitatásába ereszkednének, a kérdést szavazatra bocsájtották, valjon kivánnak e a KK és RR előbbi végzésöknél megmaradni, vagy pedig elfogadják a fő RR véleményét?
Voxolás közben BEZERÉDY figyelmezteté a Rket, hogy a fő RR nyilván kimondják, miképen ők semmi új intézetet nem akarnak létesiteni, hanem mindent a régi lábon hagyni kivánnak. Minő kilátásuk lehet igy a polgári törvények javitására, ha ezen elv elfogadtatnék? kiki előre láthatja. Egyéb iránt nem akar ugyan a szóban forgó tárgynak mutogatásába ujólag béereszkedni, mindazáltal emlékeztetni kivánván a RRket arra, minő sikere szokott a békéltetésnek lenni, hahogy az nem per kezdete előtt, hanem miután hosszas perlekedés által a felek erszénye kiürült, s unalom és boszuság lepte el sziveiket, és ekkor is a perbeli birák közbejárásával eszközöltetik: eleven szinekkel lerajzolja azon ösméretes 3 képnek alakját, mellynek elsőjén két ember egy tehén felett viszálkodásba keveredik, mindakét embernek vagyonosságot árul el öltözete, s mind kettőnek óraláncz függ zsebjéből, a másikon már a perlekedés folyamatja adatik elő; a két félnek csökkenő jólét látszik külsején, a bíró és ügyvéd pedig a tehenet fejik, a harmadik végre a békéltetést ábrázolja, itt időközben a peres tehén is egészen összefonnyadt, a felek félmeztelenül rongyosak, ellenben a bíró és ügyvéd meghiztak, s amelly óraláncz az első képen a felek birtokában volt, most ezeknek zsebjéből függve szemlélhető. – Ezen allegoricus képzetre SZLUCHA azt jegyzé meg, hogy a RR által javallatba hozott békéltető intézet csak annyiban változtatná eme képek alakját, hogy a tehenet fejő bíró s ügyvéd sorába még a békéltetőt is oda kellene festeni.
Egyébiránt a voxok igy állottak: Posony, Sopron, Trencsin, Zala, Bars, Somogy, Pesth, Tolna, Zemplin, Ungh, Szatmár, Szabolcs, Szepes, Torna, Ugocsa, Csongrád, Békés, Csanád, Arad, Temes, Torontál, Krassó, összesen 22 megyék a RR előbbi végzését pártolák, Liptó és Honth jelen nem voltak, – és így a többi 26 megye, az egyházi Rend, s Jászkun, és Hajdu kerületek voxával a fő RR izenete lőn elfogadva.
FEKETE azonban úgy vélekedett, hogy ezen szavazat által még a dolog végképpen eldöntve nincs. Mert habár elfogadtatnék is azon elv, hogy a perbeli bírák próbálják meg az egyeztetést, de mivel a pedaneus bíróságok eltörültettek,* az pedig, hogy az egész törvényszék in corpore a békéltetéssel foglalatoskodjék, képzelni sem lehetne, szükségesnek tartaná elhatározni: 1.) Hogy az itéletet megelőzőleg próbáltassék barátságos egyeség, 2.) hogyha ez nem sikerülne, azon tagok, kik e végett a törvényszék által kiküldve valának, az itéletben részt ne vegyenek, mert azt csakugyan nem lehet szabad egyezésnek nevezni, midőn az itélő bíró kést teszen a felek torkára s úgy egyeztet.
A pedaneus bíróság a megye alsófokú bírósága volt, az 1729: 35. c. alapján létesült; lényege az volt, hogy kisebb ügyekben az alispán vagy szolgabíró ítélkezett helyhez és időhöz nem kötve. Ítélete ellen a megyei törvényszékhez lehetett fellebbezni. Az alsó tábla a megyei törvényszékről rendelkező 3. (később 4.) tc. vitái során 1833. dec. 20-án eltörölte. L.: Országgyűlési Tudósítások. II. köt. 496.
PFANSMIDT ennek ellenére azon megjegyzést teszi, hogy a fő RR izenete elfogadtatott, abban pedig mind azon perek kijelelése, mind azon időszakok elhatározása, mellyekben a békéltetést a perbeli bírák megpróbálni kötelesek lesznek, a törvénykezési munka körére van elhalasztva,* e tárgyról tehát itt többé szóllani sem lehet. – Igy SZÉLL is, a fő különbség, ugymond, abban állott, hogy a KK és RR külön békéltetői hivatalt akartak állitani, a fő RR pedig a perbeli biráknál akarják ezen eljárást hagyatni. Ez most szótöbbséggel elfogadtatott, a többi ad ordinem processualem tartozik.
„…amennyiben pedig szükséges volna azon idő szakaszoknak elhatározása, és azon per nemeinek kijelentése, mellyekben az eljáró bírák kötelesek lennének a békéltetést eszközleni, ezek eránt a törvénykezésről szólló Rendszeres Munkálatban, ugymint legalkalmatosabb helyen tétetődjenek a megkivántatott célerányos rendelések.” L.: Iratok. III. köt. 55.
De BORCSICZKY úgy vélekedett, hogy azon elvet szó nélkül hagyni csakugyan lehetetlen, melly szerint a fő RR azt állitják, hogy a mi felől régi törvényünk van, már arról semmi új intézkedést nem tehetünk. Hasonlókép kivánná: ki jelenleg azon elv, hogy minden perben szükségeskép próbáltassék meg a barátságos egyeség, különben a törvénykezési munkálatban majd azt mondják a fő RR, hogy a juris perekben* nem szükséges a békéltetés, mert ők bitorolják az elszegényedett nemesség ősi jusait, s a juris perek hosszas, tekervényes menetelének nagy hasznát veszik.
Birtokjogi kérdést tárgyazó perek.
PRÓNAY a trencsényi követ által emlitett elvre szintén szükségesnek tartja a feleletet, nehogy a régiség kötelező erejének veszedelmes argumentumát mintegy elfogadott principium gyanánt vethessék a fő RR előnkbe. Úgy azt is tagadhatlannak vélvén, hogy a békéltetésnek most, kivált pedig a legfelsőbb itélőszék által gyakorlott módja szörnyű visszaélésekre nyujt bizonyságot s nem egyéb, mint a legigazságtalanabb despoticus kénszerités: a fő RRnek adandó választ akép kivánja szerkeztetni, hogy az e tárgytóli intézkedés szabadsága mindenkép felmaradjon.
NAGY PÁL ezen rendelkezési szabadságot szintén tisztán fenntartani, egyszersmind azt is kijelentetni kivánja, hogy a fő RRnek szörnyű elveiben a KK és RR épen nem osztoznak. Az aviticitásnak systemája úgy, amint most áll, egyedül az oligarcháknak kedvez, vagy rossz tehát az aviticitas s ekkor gyökerestől ki kell irtani, vagy jó, s ekkor módot kell mindenkinek nyújtani, hogy a maga ősiségéhez mentől hamarébb s minél kevesb bajjal hozzájuthasson; de ezt a fő RR nem szeretnék, maga is hallotta már ő a másik táblánál azon szörnyű elvet védelmeztetni, hogy a tabularis perek* hosszú folyamatának sértetlen meg kell maradni, mert ezt hozza magával a birtok biztosságának tekintete. (Kaczaj.) Ilyes elvek ellenére tehát mindennemű intézkedési szabadságunkat fel kell tartani.
Táblai, a kerületi táblánál kezdődő perek.
HERTELENDY MIKSA azonban már ezen elveket is a törvénykezési munkálat körébe tartozóknak itéli, s itt csak annyit kiván kijelentetni, hogy a KK és RR engedvén a fő RR felszóllitásának, itt az egész kérdésbe nem ereszkednek, hanem a törvénykezési munkálat körére tartják fel intézkedésöket s további véleményök előadását.
DUBRAVICZKY: Ha csak ennyit jelentenek ki a RR, s a kérdést egész terjedelmében ad ordinem processualem feltartják, úgy megnyugszik; mert különben ha csak egy szóval is továbbmennek a RR, már a fő RR principiumait felelet nélkül hagyni nem lehet, mert az úgynevezett organica Diaetának ama satyráját csak el nem fogadhatják, hogy az 1791: 67-ik s 1825: 8-ik t. czikelyek minden új intézetnek ellene állanak.
De SZÉLL, SZLUCHA és OCSKAY ujabban is kifejeztetni sürgetik az izenetben, miképen a többség elfogadta légyen azon elvet, hogy a perbeli bíró legyen a békéltető, s csak azt halasztotta a törvénykezési munkálatra, ha valjon kötelességül tétessék e a békéltetés megpróbálása a bíráknak, vagy pedig csak javasoltassék? és minden perben e, vagy pedig csak némellyekben?
SOMSICS abban véli a fő RR ellenszegülésének valódi erányzatát feltalálni, hogy mivel a bírák választásába a kormány részint egyenes kinevezés által, (mint a Curiánál,) részint indirectus hatással, (mint a megyei tisztválasztásoknál,) béfolyást gyakorol, ezen kormányi béfolyásnak akarják a fő RR minden léptünket, minden vagyonunkat alája vetni. Itt a kormány béfolyásától ment intézetet akartunk alkotni, s azért kivánják ennek hatóságát is a birák kezeire bizni, ez a buraucratia s absolutismus legnagyobb kifejlésére kétségkívül a legczélirányosb mód. Erről azonban a voxolás resultatuma után nem akar többet szóllani, hanem az izenet tartalmára nézve Pest v[ármegye] követével egyetért, s Vas v[ármegye] követének* akaratjában teljességgel meg nem egyezik, aki az egész főrendi izenetből csupán az egy legkedvetlenebb elvet akarja kiszemelni, s azt duplán is nyakunkba róvni.
Széll felszólalására céloz a szónok.
BEZERÉDY némi taglalgatás alá vévén a fő RR izenetét, azt mutogatja, hogy midőn ők törvényeinkre s az ezeknek nyomán gyakorlott szokásra hivatkozva sürgetik, hogy a békéltetés a perbeli birákra bizassék, tulajdon azon példák, mellyeket gyámokul használnak, épen ellenkezőt bizonyítanak. Hivatkoznak ugyan is urbéri pereknek s a divortiálisoknak,* és a törvényhatóságok által egyeztetés végett folyvást kiküldeni szokott küldöttségek példáira. De ezen esetek közül egyikben sem a perbeli birák egyeztettek, hanem az első esetben a sz[olga]biró, ki voxal az úriszéken nem bírt, másikban a lelkipásztorok, s harmadikban gyülésből rendeltetni szokott politicai küldöttségek – és így a fő RR ön vallomása szerint sem áll az, hogy az itélő bíráknak kell egyeztetni a feleket. Igy a concursualis perekben* is minnyájan tapasztalánk, hogy ama rettentőn igazságtalan moratorium parancsolatok által a hitelezők mintegy kénszeritettek egyezni, és ki előtt egyeztek? a sequestri curator* előtt, a ki ismét nem perbeli biró. Azt tehát egyátaljában el nem ösmeri, hogy a mai szavatozás által már annyira meg lennének a RR szorítva, hogy a törvénykezési munkálatban, ha jónak látnák, egy vagy más nemű perekre nézve az egyeztetést bíróságon kivüli személyre ne bizhassák, és már az kötelezés legyen minnyájunkra, a mit Vas, Fejér és Nitra követei mondanak, t. i. hogy ezen nagy moralis hatásra számitott boldogitó intézet örökké csak a birák nobile officiumának lágy meleg személyességében találja lételét. A szónok tisztán fel akarja a kérdést tartani, nem tolja nyakába Nyitra követének* a maga akaratját, de kéri, ő se kivánja, hogy a szónok kötelezőnek tekintse, a mit ő akar.
Válóperek.
Csődperek.
Az eladósodott tulajdonos ősi vagyonát az 1723: 48. tc. alapján zár alá vették és zárgondnok (sequestri curator) kezelésére bízták; a birtok jövedelméből a tulajdonos megkapta a szükségleteinek fedezésére megállapított összeget, a többit az adósságok kifizetésére fordították.
Ocskay előbbi véleményével vitázik a szónok.
NAGY PÁL, a vitatásoknak végét szakitani kivánván, a főrendeknek adandó válaszul olly javallatot tesz: „A KK és RR a M[éltósá]gos fő RR felszóllitására egy különös békéltető intézetnek felállitásától elállanak ugyan, mindazáltal hogy a rendes biróságok tagjai által hogyan és mikoron gyakoroltassék a békéltetés? mind ezekről a KK és RR, anélkül hogy a fő RR izenetében foglalt elvek taglalásába ezúttal béereszkednének, majd a törvénykezési munkálatban fognak rendelkezni.”
Azonban ezen javallatnak aláhúzott szavai ellen nagy ellenzés mutatkozván NAGY PÁL, nyomban igazitást tőn a javallaton, s ezen szavak helyébe a rendes biróságok tagjai által ezeket igtatta ki által? – s minthogy némellyek az első javallathoz ragaszkodtanak, voxolásra tüzetett, valjon Sopron vármegye követjének első, vagy második javallatát fogadják e el a KK és RR? s akkor 28 megye s a kerületek voxával 19 megye s egyházi Rend ellen a 2-ik javallat lőn elfogadva s a kérdés eszerint minden megszoritás nélkül más helyre tisztán feltartatott.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem