a) További részletek a február 3-i kerületi ülésnek az alsószlavóniai megyéket illető vitáiról.
a)
További részletek a február 3-i kerületi ülésnek az alsószlavóniai megyéket illető vitáiról.
További részletek a február 3-i kerületi ülésnek az alsószlavóniai megyéket illető vitáiról.
Pozsony, Februar 8-án, 1835.
A 3-ik februari kerületi ülésben megtévén SOMSICS a törvénykönyv külön kiadásaiban találtató súlyos különbözések iránti felfedezését,* HERTELENDY MIKSA nyomban inditványt tőn, hogy egy választottság rendeltessék, melly a Corpus Jurist megvisgálja, s a külön kiadásokat egybehasonlítva szükséges hitelességre emelje. – PRÓNAY nem akarja ugyan a felfedezett különbséget nyomtatási hibánál egyébnek tartani, azon tapasztalást mindazáltal, hogy törvénykönyvünk hibás, s igy reája teljes biztossággal hivatkozni nem lehet, nagyon fontos tekintetűnek ösmeri; a torontáli inditványt tehát annyival inkább alaposnak találja, mivel a törvénykönyv hitelesItését egyenesen az ország Rendei hatóságának körébe tartozónak vallja. – K. HORVÁTH kimeritő visgálat előtt nem akarja ugyan itéletét előre kimondani, valjon a somogyi követ által felfedezett különbséget csupán nyomtatási hibának, vigyázatlanságnak, vagy szántszándékos hamisításnak kell e tArtanunk, s ha az utolsó sülne ki, bizonnyal büntetést is fogna sürgetni; mindazáltal kötelesnek érzi magát megyéjének azon utasitását kijelenteni, hogy egy országos commissio rendeltessék, melly a törvénykönyvet megvisgálja, annak a későbbi törvények által elenyésztetett s egyéb haszontalan részeit kiszórja, s ekép az egész roppant tömeget világosabbá tévén, s meg is hitelesítvén, használhatóbb állapotba helyheztesse.
Az előzményeket l. 173. kk.
DUBRAVICZKY pedig nyilván kijelenti, hogy habár csak a megyéknek azon lajstromára tekint is, melly az újabb kiadásba csúsztatott s ami nyomtatási hibának bizonnyal nem tulajdonittathatik, a felfedezett különbséget puszta vigyázatlanságnak már most sem mondhatja, a visgáló választottságnak kirendelését tehát nem is ellenzi, úgy mindazonáltal, hogy ez a kérdés alatt lévő úrbéri tárgytól egészen különválasztassék, s a napirend folyamatját nem hátráltató külön izenetbe foglaltassék.
NAGY PÁL és SZÉLL azonban a javallott választottság kinevezését országgyülése végére kivánják halaszttatni, mivel ha e jelen törvényhozásnak vége lesz, különben is múlhatatlan szükséggé válik a törvénykönyvnek revisiója, s törvényeinknek (minden szükségteleneknek kiküszöbölésével) rendszeres codex alakba általöntésök. – HERTELENDY KÁROLY pedig figyelmezteti a RRket, hogy a törvénykönyv hitelesitése sok előkészületeket s temérdek hiteles adatok egybegyüjtését kivánó bokros munkálat, s a különféle kiadásoknak összehasonlitása czélra teljességgel nem vezet, mert mindenik kiadás egyedül magános compilatio lévén,* authentia nélkül egyiránt szűkölködik. – BALOGH végre megjegyzi, hogy ő a régiség törvényeit kiküszöbölni, s a század lelkéhez s nemzeti boldogságunk kivánataihoz alkalmazott ujakat hozatni kiván, e helyzetben tehát az öreg Corpus Jurist nem igen nagy kedve van authenticáltatni, de ha ugy tetszik a RRnek, ám legyen, ő szivesen megegyezik. – A többség azonban (mint már megirám) nem kivánt a javalt commissio kinevezése végett most nyomban izenetet küldeni a fő RRhez.
A Corpus Iuris első kiadásának számító Decreta, constitutiones et articuli Regum inclyti Regni Hungariae … c. gyűjtemény először 1584-ben jelent meg Nagyszombatban, Mossóczy Zakariás és Telegdy Miklós munkájának eredményeként.
Magára azon 1492: 8-ik t. czikkelyre nézve, mellynek a külön kiadások szerint különböző szerkeztetése ezen vitatásokra alkalmat szolgáltatott, GYERTYÁNFFY az egész hivatkozást elmellőzhetőnek itélve, részint mivel nélküle is elegendő gyámokkal birnak a KK és RR annak bebizonyitására, hogy törvényeink Sclavonia nevezettel in specie Posega, Verőcze és Szerém megyéket soha világosan nem nevezték, de különösen azért is, mert ő sirmiumi bánságra nemzeti historiánkból nem emlékezik, emlékezik ellenben szörényi (Zeweréni) bánságra* és igy kétséges dolog, valjon nem inkább az első kiadás lesz e hibás, mint a második? s nem fog e ezen hivatkozás a kérdéses dologra épen nem alkalmazhatónak találtatni. DESSEWFY azonban és SOMSICS feleletül adák, hogy Sirmiumnak törvénykönyvünkben kerület nevezetteli gyakori megjelenését Torontál követje sem fogja tagadni, valamint azt sem, hogy régi törvényeink kerület és bánság nevezettel igen promiscue éltenek; az idézett törvényre hivatkozás tehát annál inkább megmaradhat, mivel itt nem arról van szó, ha valjon volt e sirmiumi bánság vagy nem? hanem csak arról, hogy törvényeink Sirmiumot Sclavoniától egészen elválasztva szokták emliteni; erre nézve pedig több más törvényekkel egyetemben csakugyan bizonságot nyujt az idézett törvény is. – Ezeknek következésében tehát az 1492: 8-ik t.cz. megemlitése az izenetben csakugyan meghagyatott.
Vö. a 173. old. 23. jegyzetével.
A fő RRnek alább következendő vitatásaik szükségessé teszik, hogy a KK és RR jelen 6-ik izenetének tartalmát velős kivonatban előadjam. Azt mondják t. i. a KK és RR, hogy a főrendek izeneteiben* világos adatok seholsem mutatkoznak arra, hogy alsó tótországi nevezet alatt jelesül Posega, Verőcze és Szerém megyék értetődnek. És kivánták volna ugyan a kérdés diplomatiai oldalát ezúttal is kikerülni, de a fő RR olyas állitásokat tévén, mellyek az országnak számos törvényekben gyökerezett igazaival megütköznek, köteleseknek érzik magokat a kérdés érdemére némi felvilágositásokat adni. – Állitják a fő RR, hogy az 1715: 92. s 1751: 23. törvények* előtt és után számos törvényekben előfordul az alsó tótországi nevezet, s hogy ha csak Alsó Tótország egész léte nem tagadtatik, e név alatt a szó alatti 3 megyéket kelletik értenünk. – A KK és RR soha sem tagadták, hogy az 1715: 92. utáni törvényekben több helyütt előfordul az alsó tótországi nevezet, de újólag is állitják, hogy honi törvényeink hosszú sorában egy czikkely sem találkozik, melly a kérdéses 3 megyét azon nevezet alatt kijelelné, sőt az idézett törvényeket megelőző időre nézve is bizonyságot tesznek nemcsak a magyar vármegyéket Verbőczy szerint elszámláló s a törvénykönyv sarkán foglalt lajstrom, de egyebek közt az 1478: 7., 1498: 16., 1525: 30 t. czikkelyek* is, hogy ugyanezen 3 v[ár]megyék nem Sclavoniához, hanem mindenkor közvetetlenül az alsó magyarországi v[árme]gyék közé számittattak. Nem akarnak továbbá a KK és RR a M[éltósá]gos főRR által felhivott azon főbb rendeletek s országos iratok bővebb taglalatjába ezúttal bocsájtkozni, mellyek ezen 3 megye viszakapcsolása idejében jöttek közbe, legkétségtelenebb adat e részben maga az 1751: 23. törvény, melly a tanácskozások kimenetelét úgy adja elő, hogy Alsó Tótországot egyátaljában nem emliti, s a kérdéses 3 megyéket hajdani igazzal a magyar vármegyék sorához csatolja. Az 1830-ki országos iratokban előforduló 3 rendbeli elosztások bizonyitják, hogy Posega, Verőcze és Szerém megyék a tartományi kerületekként előszámlált magyar vármegyék közt, szerémi kerület nevezete alatt, még pedig Temes, Torontál és Krassó v[árme]gyék előtt külön tétetnek ki, s hogy a szerémi kerület ugyanott a többi magyar tartományi kerületek közé számittatott.* Azt pedig soha sem fogják megösmerni a KK és RR, hogy a szerémi nevezet az alsó tótországival akár az 1741: 18., akár valamelly más t. cz. által egybekapcsoltatott légyen. A felhivott ez[ikkely] épen ellenkezőre mutat, mert abban a temesi, szerémi, és alsó tótországi kerületek különként, s nem egy nevezetben foglalva számláltatnak fel, sőt az 1490. királyi levél 12. §. és 1492: 8. cz[ikkely] kétségtelen adatul szolgál, hogy Temes, Szerém, Nándorfejérvár külön, és Horvát-, Tót- és Dalmátországok is külön neveztetnek.* Miután tehát világos törvény által mindeddig nem volt kijelelve, hogy Posega, Verőcze és Szerém v[ár]megyék alsó Tótországhoz tartoznak, azt most annál kevésbé jelenthetik ki, mentől inkább szivükön fekszik az előleges sérelmek közt felterjesztett, s küldőik által különösen kikötött országépségének tekintete, s miután a kérdésbe hozott alsó Tótország nevezet szintúgy, mint a temesi kerületé, az urbéri törvénykönyvben különben is felesleges, azon kijelentés mellett, hogy az érdeklett 3 megyéknek több más törvények között különösen a reincorporationalis törvény* példája szerénti egyes megnevezése senkinek ártalmas nem lehet, az alsó Tótország nevezet pedig országunk jusait veszélyeztethetné, előbbi javallatukhoz állhatatosan ragaszkodnak, arra kérvén a fő RRket, hogy mind a két rész igazainak egészben tartását igazságos tekintetbe vegyék, s végére sietvén már az urbéri törvények feletti értekezések, a KK és RR kivánságában valahára megnyugodjanak.
A főrendek utolsó izenetének erre a kérdésre vonatkozó részét l.: Iratok. III. köt. 367. kk.
Az 1715: 92. tc. a török alól felszabadult megyék – köztük Pozsega, Verőce, Szerém, Valkó és Szörény – visszacsatolásáról intézkedett; az 1751: 23. tc. elrendelte Szerém, Verőcze és Pozsega megyéknek a magyar országgyűlésre való meghívását.
Az 1478: 7. tc. azt rendelte hogy a következő öt évben nem kell a megyékben köztörvényszékeket tartani, kivéve Pozsega, Valkó, Szerém és még további öt megyét; az 1498: 16. tc. a bizonyos portaszám után kiállítandó lovas katonákkal kapcsolatban sorolja fel ismét más megyékkel együtt az említett három megyét is; az 1525: 30. tc. az alsó részek nemeseinek kíváltságait biztosítja s ezzel kapcsolatban utal az említett megyékre is.
A porták kiigazítását tartalmazó táblázatban, a koronázási tiszteletdíj megyénkénti elosztásáról, valamint az újoncok kivetéséről szóló kimutatásban. L. az 1830. évi országgyűlés Irásai között, 468. kk., 502. kk., 504. kk.
Vö. a 173. old. 21. jegyzetével.
A török alól felszabadult területek visszakebelezésére vonatkozó törvénycikkek között az 1715: 92. tc. sorolja fel név szerint a szóban forgó megyéket az összes visszacsatolandó megyék sorában.
