c) 1835. február 4, 5. Főrendi ülések. Tárgy: [I] A boltnyitás joga ötödször, [II.] az úriszék szervezete ötödször, [III.] az als…
c)
1835. február 4, 5.
Főrendi ülések.
Tárgy: [I] A boltnyitás joga ötödször, [II.] az úriszék szervezete ötödször, [III.] az alsószlavóniai megyék kérdése hatodszor.
1835. február 4, 5.
Főrendi ülések.
Tárgy: [I] A boltnyitás joga ötödször, [II.] az úriszék szervezete ötödször, [III.] az alsószlavóniai megyék kérdése hatodszor.
[I.] A fő RR tábláján pedig ez nap (február 4-én) a bolt jus került ötöd izben tanácskozás alá.* Ezúttal a vélemények három felé oszlottak. SZEPESSY PÜSPÖK a RR javallatának támogatására felhozott okoknak velős czáfolatát azon kijelentéssel kivánta izenetbe foglaltatni, hogy ha ez sem birhatná engedésre a Statusokat, ezen főtábla bizván Ő felségének igazságszeretetébe, nem akarja a felirást tovább hátráltatni. – PALUGYAY kassai püspök középút gyanánt javallá, határoztatnék itt el a boltnyitástól járó taxák maximuma és minimuma, ezeknek körülmény szerénti alkalmaztatása pedig a törvényhatóságokra bizassék. – A TÁRNOK végre azon véleményben volt, hogy a RR a javallatának el nem fogadhatását újólag is ki kell jelenteni, egyszersmind pedig a RRket felszóllítani, hogy ha részükről a fő RR javallatához nem járulnának, egy harmadik elfogadható módot javuljanak. – A fő RR töbsége a Tárnoknak ezen véleményét fogadta el.
A rendek e kérdésbeni utolsó állásfoglalására, l. ötödik izenetüket: Iratok. III. köt. 360. kk.
[II.] Februar 5-én a KK és RR a Pest-budai álló hid tárgyában készitett 2-ik izenetet előbb kerületi ülésben megrostálva, utóbb pedig országos ülésben szórul szóra helybe hagyva a fő RRhez által küldöttek.*
Az izenetet l.: Iratok. III. köt. 384.
A fő RR pedig legelőbb is az úrbéri VII-ik t. cz. felett tanácskoztak ötöd izben.*
A rendek utolsó állásfoglalását l. előbb, 173. és: Iratok. 361. kk.
A TÁRNOK most sem nyugodhatik meg abban, hogy ha itt az úriszéknek csakugyan coordináltatni kell, egyedül az úrbéri viszonyokat illetőleg különválasztva coordináltassék. Mert e szerint, ámbár szóval ismételve kijelentik a RR, hogy kettős úriszéket alkotni nem akarnak, tettel mégis csakgyan kettőt alkotnak s mostani munkálódásukban azzal, amit in Coordinatione Fororum magok javallottak, ellenkezésbe is jöttek. Ugyanis az volt a fő RR értelme, hogy a földesúr és tisztje ne lehessenek jelen az úriszéken, de csak az úrbéri perekben; a KK és RR ellenben mind a mellett, hogy jelenleg csupán az úrbéri viszonyokról rendelkezni akaró szándékjokat ismételve kijelentették, mégis a f[öldes]úr s tisztje biráskodásának kizárását úr és jobbágy között fennforogható mindennemű kérdésekre kiterjeszteni szándékoznak, eddig ilyes kérdések a jobbágyok magános pereiben is előfordulhatnak, s ezekre nézve magok javallották a KK és RR a törvényszékek coordinatiója alkalmakor, hogy a f[öldes] úr elnökséget viselhessen.* – A földesúrnak kirekesztését tehát egyedül az úrbéri perekre szoritani kivánván, egyszersmind mivel azon kivételt általános szabályok előbocsájtása nélkül tenni lehetetlen, a RRet felszóllitatni véli, hogy ha csakugyan nem akarnak az úriszékről e helyen általában szóllani, egyezzenek meg abban, hogy az 1-ő t. cz. 6-ik §-ának példájára* mondassék ki a már állapodást nyert elv, melly szerint a f[öldes] úr s tisztje úrbéri (de csak úrbéri) perekben nem biráskodhatik; az úriszéknek minden esetre véghez viendő coordinatiója pedig annak idejére halasztassék.
Az úriszékről szóló II. tc. 4. §-ában. L.: Iratok. II. köt. 325.
Vö. a 55. old. 11. jegyzetével.
Az UGOCSAI FŐISPÁN mint egyéb alkalommal e tárgyban, úgy most is RR munkálódásának formalitásában megnyugodott, a többség azonban Tárnok véleményét fogadta el, annak elfogadására nyilatkozván röviden az ORSZÁGBIRÁJA is, aki egyébiránt azon idő óta, hogy a Budapesti álló hid tárgyában vámfizetéstőli mentségünk felfüggesztése elhatároztatott, maiglan köztanácskozásban egy szót sem szóllott volt.
Ez után általmentek a fő RR magának az úrbéri szék elrendezésének egyes részleteire, s itt az elnök, közbirák, törvényes bizonyság, és tiszti ügyész iránti szabályokra nézve nem lévén immár semmi észrevételök, abban mindazáltal, hogy a tollvivőt nem az úriszék tennen tagjaiból, hanem a földesúr tetszése szerint bár tulajdon tisztjei közül nevezhesse, a TÁRNOK és JORDÁNSZKY továbbá is megmaradni kivántak; BÁRÓ PONGRÁCZ pedig hasonló értelmű véleményének azon okát adá hogy ezen országgyülésének nem lehet más rendeltetése, mint principium conservativum cum progressiva emendatione s igy semmiben sem lehet megegyezni, ami az aristocratia tekintélyét gyengíthetné. Azonban Szepessy, Szegedy, Gr. Battyányi Imre és Gr. Zichy Ferraris a RR véleményének elfogadására hivatkozván, s az ORSZÁGBIRÁJA, bár most is meg volt a főrendek véleményének helyes voltáról győződve, a további ellenzéstől elállani késznek nyilatkozván, a Fő H[ERCEG NÁDOR úgy jelenté ki a többség akaratját, hogy a fő RR előbbi értelmének okai elő fognak ugyan az izenetben ujólag is számláltatni, mindazáltal ki fog jelentetni, hogy ha ezek sem lennének képesek a KK és Rket engedésre birni, a fő RR készebbek továbi észrevételeiktől e részben elállani, mintsem a felirást tovább hátráltatni.
E szerint tehát az úriszék coordinatiójának érdemére nézve mindenekben megegyeztek a fő RR, de a formalitás ellen mégis folytatják ellenzésöket. – Által mentek ez után az 5-ik §-usra, mellyre nézve már csupán a büntetésekbeli visszaélés akadályozása végett javallott két toldalékos óvás forgott kérdés alatt; s a fő RR Ő Herczegségének a Nádornak javallatára e részben is felhagyván észrevételeikkel, az egyeség ezen §. iránt már egészen megkészült.*
A végzésekre l. a főrendek ötödik válaszizenetét: Iratok. III. köt. 366. kk,
[III.] Következett most alsó Tótország nevezetének kérdése hatodizben. – Első szóllott
a pécsi püspök B. SZEPESSY: Utódjaink előtt, úgymond, ha jelen országgyülésünk irományait olvasandják, paradoxumnak fog látszani, hogy az úrbér iránti tanácskozás sorában a társországok határa feletti viszálkodás jelenik meg, még pedig a dolog belső érdeméből vitatva. Mondják ugyan a KK és RR, hogy a fő RR által kénszeritettek a kérdés érdemére bocsájtkozni, de miután Posega, Verőcze és Szerém vármegyéket tulajdon magok temérdekszer nevezték e jelen országok gyülésén alsó Tótországnak, miután Ő felsége is kegyelmes leirásában kétszer ismétli azon kifejezést s a RR még is későbben azt nemcsak kitörülték, hanem mindinkább kifejtették azt is, miképen ezen lépésre országunk integritásának tekintete által ösztönöztettek, valjon nem ők kénszeritették e a fő RRket, hogy távolrul a dolog érdemét is megillessék? Most kapni látszanak a KK és RR ezen alkalmon s magok mélyen béereszkednek. Előterjesztésöket felelet nélkül hagyni nem lehet, ez azonban hoszas vizsgálatokat kiván; előre igérem tehát a fő RRnek, hogy ha még ezúttal sem hagynának fel a KK és RR helytelen kivánságukkal, jövendőben puszta szavazatomnak kijelentésén kivül a tárgyhoz szóllani nem fogok, csak most az egyszer ne tagadják meg hoszasabb előadásomtul kegyes figyelmöket. És szóllott is másfél egész órákig, az inductiva logicának okoskodásival, első királyaink idejétől kezdve a jelen korig, honi történetinknek minden időszakán, törvénykönyvünknek vastag tömegén, a diplomaticának ködlepte homályain, s az országgyülése irományok tengerén évről évre, lapról lapra; pontról pontra keresztül búvárkodva.) Beszédjének (mennyire a temérdek számok és nevek idézése között felfogni lehetett) némi kivonatját jövő levelemben közölni fogom, most lapjaim szűk köre hasonlót tenni nem enged.
Utána szóllott a TÁRNOK. Tanácskozásunk jelen fokára tartozik, úgymond, megfontolni, elegendők e a KK és RR által felhozott gyámokok arra, hogy alsó Tótországnak nemcsak országos végzéssé vált, de Ő Felsége által is megerősitett nevezetjétől elálljunk? Én tagadom, s tagadásomnak azon okát adom, hogy a RR áltál javallott változtatásnak se szüksége, se haszna, ellenben egy harmadiknak sérelmet okoz, s az országgyülési pertractatio rendjével merőben ellenkezik.
Mondják ugyan a KK és RR, hogy a bánáti nevezetnek maga Ő Felsége által javallott felcserélése példájára alsó Tótország nevezetjét is meg kell változtatniok, de a hasonlatosság egyátaljában nem áll. A bánáti megyék egészitő részét tévén Magyarországnak, reájok nézve sem igazgatási, sem közpolgári, sem vallásos tekintetben municipalis, vagy más különböztetésnek állapotja nem létez, és igy a bánsági név mai időben már tárgy nélküli puszta képzeletnél nem egyéb, s úgyszólván semmi; s hogy nem az, senki sem fog kételkedhetni, aki az 1791: 26-ik t. czikkellyel ösméretes lévén megemlékezik, hogy az evangelicusok vallásszabadsága Sclavoniára nincs kiterjesztve,* vagy talán ezen törvényt kivánják megtörni (infringere)? És senki sem fog kételkedni, aki tudja, hogy alsó Tótország nevezete mind közigazgatási, mind igazságszolgáltatási tekintetben lényeges különböztetésekkel van összekötve. Azt is mondják ugyan a KK és RR, hogy ezen 3 megyék Sclavonia nevezetével törvényeinkben különösen sehol sem neveztetnek. Ezen ellenvetést ugyan a pécsi püspök mély tudománnyal, és bámulatos emlékező tehetséggel egészen széltoszlatta, de menjünk hát a RR állitásának következményire. Hogy Sclavonia országa létez, s hogy a RR magok sem tagadják, sőt nagyon is állitják, azon 3 megyét azonban, mellyek maiglan Sclavóniát tették, attól elveszik, s Magyarországhoz vonják, – kérdem én tehát a RRket, mondják meg nekem, hol kell keresnünk, hol kell feltalálnunk azon Sclavoniát, amelly tulajdon vallomásuk szerint is létez, s mégsem létez? Mi az, ami Sclavonia név alatt a Magyar Koronához visszacsatoltatott,* ha csaknem a Holdnak valamelly országa? De légyen bár a dolog kétséges, légyen bár úgy, mint a RR állítják; a diplomaticai discussiók jelenleg napirendre csakugyan nem tartozhatnak, csak úgy lehet tehát legalkalmasabban mind a két résznek lehető sérelmét kikerülni, hahogy a Status quis teljes épségében fenntartatik. – Ha Sclavonia nevezete a kérdésben forgó 3 megyéktől elválaszttatik, a Status quis sérelmét s a társországok jussainak tetleges csorbulatát tagadni senki sem merészelheti, ellenben ha úgy nevezzük, amint mindenkoron neveztük, Magyarországnak semmi sérelme sem történik, mert minden a régi lábon marad, minden úgy marad, amint magok a RR ezelőtt esztendővel akarták, javallották, felirásba tették.* Vagy ha csakugyan Magyar- és nem Tótországhoz tartoznak eme három megyék, a KK és RR ezt tavaly nem tudták? vagy ha tudták, országunk integritását könyelmüleg megsérteni semminek sem tartották? Én a tudatlanságnak, én a könnyelműségnek szennyét magamra, ezen méltóságos táblára, az egész törvényhozó testre el nem vállalhatom; s elvállalnom jobágyi hódoló tisztem is tilalmaz; mert maga Ő Felsége is kegyelmes leirásában megerősitette alsó Tótországnak ezen 3 megyére alkalmazott nevezetjét,* már pedig országunk integritása iránti gondatlansággal vagy könyelműséggel Felséges Fejedelmünket vétek nélkül nem vádolhatnánk. Midőn tehát a társországoknak valóságos sérelmét látom felforogni, én a pert foglalással kezdeni, s azon többséggel, mellyet országgyülésünkön a magyarok képeznek, ellenök visszaélni nem akarok, s azért a felirásba ment, s Ő Felsége által is jóváhagyott országos végzéshez tántoríthatlan állhatatossággal ragaszkodva, a Karokat és Rendeket felszóllittatni javallom, hogy ezen viszálkodással semel pro semper felhagyjanak.
Az 1791: 26. tc. 14. §-a mondta ki, hogy Horvátországban és Szlavóniában a helyhatósági törvények továbbra is érvényben maradnak s ezeknek megfelelően a két országban a protestánsok sem jószágot nem bírhatnak, sem hivatalt nem viselhetnek.
A Magyarországhoz tartozó megyék, kerületek és vidékek visszacsatolása tárgyában kiadott 1741: 18. tc.-ben van szó a megyék megnevezése helyett alsó Szlavóniáról, Tótországról, szerémi és alsó-szlavóniai kerületekről. Alsó-Szlavónia visszacsatolásáról intézkedik – a terület pontosabb meghatározása nélkül – az 1715: 108. és az 1741: 50. tc. is.
A királyhoz felterjesztett törvényjavaslatban valóban Alsó-Tótország (Inferior Sclavonia) gyűjtőnév alatt szerepel még a három vitatott megye. Iratok. I. köt. 491, 501. – A szöveg megváltoztatását az 1834. szept. 9-i kerületi ülésben Hertelendy Miksa torontáli követ javasolta azzal kapcsolatban, hogy a rendek a kir. resolutio kívánságára a telekállomány nagyságát megyénként feltüntető lajstromban a „Bánáti kerületek (Districtus Banatici) elnevezés helyébe Temes, Torontál és Krassó megyéket iktatták. Országgyűlési Tudósítások. III. köt. 505. – Azóta a vita minden izenetváltás alkalmával kiújult.
Azzal ti., hogy az elnevezést megemlítette és nem kívánta megváltoztatását: „…post verba salvo quoad comitatus Sclavoniae inferioris addatur: Comitatus item Temes Torontal et Krasso”. L.: Iratok. III. köt. 32.
Szóllottak még B. BEDEKOVICS, és a pécsi püspök tudományossága iránti nagy dicsérettel KUKULYEVICS, Horvátország követe. – Közértelem szerint tehát végzésnek jelentetett, hogy a RR véleményét a fő RR egyátaljában el nem fogadják; a FŐHERCZEG NÁDOR mindazáltal kijelenté, hogy amiket mai nap e tárgyban szép bölcseséggel előadatni hallott, véleménye szerint azoknak nem kell ez izenetbe igtattatniok. – Ez iránt KUKULYEVICS azon megjegyzést tette, hogy az utókor itéletében ártalmára szolgálhat a társországoknak, hahogy a RR által érdemet illetőleg tett észrevételek czáfolatlan hagyatnak. Az ORSZÁGBIRÁJA mindazáltal helyesnek vélte a diplomaticai vitalkodásokat kikerülni, s a társországok jusainak óvására is elegendőnek itélte, ha csak általában fog megemlittetni, miképen hazánk históriájának czáfolhatatlanul bizonyos adatjai kétségen kivül helyheztetik, hogy alsó Tótország nevezetje alatt ezen 3 megyék értetnek. – És igy csakugyan végzésé lőn, hogy a pécsi püspöknek diplomaticus visgálódásai a válaszizenet anyagául fel nem vétetnek.*
A hatodik főrendi válaszizenet idevonatkozó részét l.: Iratok. III. köt. 303. kk.
Február 6-án a KK és RR Borcsiczky és Szirmay elnökségük alatt kerületi ülést tartottak, mellyben a bolt jus felett tanácskoztak hatodizben, majdan közlendő érdekes vitatások után, 30 megye voxával 17 ellen előbbeni szerkeztetésök mellett maradván.
Később mind a két táblánál országos ülés tartatott: – A fő RR megrostálván Sclavonia iránt határozott tegnapi végzésök szerkeztetését, azt a KK és RRhez által küldötték. Egyszersmind felvették a Buda-pesti álló híd tárgyában költ 2-ik izenetet, s nem lévén ez ellen semmi észrevételök, megegyezésökrül s a küldöttség tüsténti kinevezésére is hajlandóságukról a RRket szóval értesitették. Mire aztán a RRnél ugyan azon küldöttséget javallotta az előlülő kir. személynök kirendeltetni, melly e tárgyban már előbbi alkalommal megbizva volt,* s megértvén a RR jóváhagyását, annak reménységében Czindery, Csapó, Majthényi László és Gr. Andrássy György kilépett követek helyébe egészen más megyék követeit, u. m. Palóczyit, Majthényi Antalt, Szalopeket és Szluhát nevezte ki, melly kinevezés felől a Főherceg Nádor értesittetvén, a fő RR részéről szintén az elébbi küldöttséget nevezte ki, hozzáadván Báró Perényi ugocsai főispányt, Gr. Károlyi Istvánt, és Gr. Andrássy Györgyöt. – Ezután elegyesülés tartatván az őfelségök közelgő születése napjára szavazott örvendő félirás, szokottan aláiratott, s megpecséltetett.*
Névsorát l. a bizottmány üléseinek jegyzőkönyvében: Iratok. I. köt. 400. kk.
Az országos és elegyes ülés naplóját l.: Jegyzőkönyv. X. köt. 219. kk., a hódoló felírást: Iratok. III. köt. 397. kk.
Február 7-én a KK és RR ismét kerületi ülést tartottak, mellyben először a bolt jus tárgyábani hatodik izenet szerkezete, köziratra bocsájtás végett felolvastatott. – Utóbb felvétetett az úrbéri úriszék coordinatiojának tárgya hatodszor. Azon elvben, hogy az úrnak s tisztjének biráskodása, úr s jobbágy közt mindennemű kérdésekben, s nemcsak az úrbéri perekben eltörültessék, voxolás nélkül, csaknem köz értelemmel megmaradtak. A KK és RR azonban, a fő RRnek azon kijelentésök, hogy észrevételeiktől elállanak, ámbár fentebbi előadásom szerint csak az úriszéki tollvivőre értetett, az izenetben némileg homályosan látszatván kifejezve lenni, a KK és RR többsége olly értelemben vette a fő RR izenetét, hogy ezen kérdésben már minden ellenkezésről lemondottak, – ami azonban nem volt a fő RR értelme. – Végre Sclavonia iránt élénk nyilatkozások után 32 voxal 10 ellen szintén előbbi véleményöknél maradtak. (Bővebben jövő levelemben.)
