a) Szepessy püspök február 5-i beszédének folytatása és befejezése.
a)
Szepessy püspök február 5-i beszédének folytatása és befejezése.
Szepessy püspök február 5-i beszédének folytatása és befejezése.
Pozsony, Februar 14., 1835.
Pécsi püspök b. SZEPESY folytatván előbbi levelemben megszakitott beszédjét Sclavonia tárgyában, – általment a 3-ik epochára, mellyet a mohácsi veszedelemtől 1687-ig tüzött ki magának. Ezen időszakból Posega, Verőcze és Szerém megyéknek Tótországhoz tartozása bizonságaul következő törvényeket idéz: In constitutionibus Regni Sclavoniae Anni 1538. art. 14.* a katonai élelem egyik rakhelyéül Verőcze városa rendeltetik. 1574: 7-ik czikkelyben Sclavoniára nézve itélőszékek rendeltetvén, azokban a pécsi püspök jelen lenni parancsoltatik, kétségkivül azon oknál fogva, mivel dioecesisének egy része a kérdéses megyékre is kiterjed. 1588-ban a 10-ik t. cz, az egész ország véghelyeinek s a királyi jövedelmeknek megvisgálása végett négy rendbéli commissiokat nevezvén, egyikének munkálódása köréül a Tengerszéltől Dráva vizeig fekvő tartományok kitüzetnek, s hogy ezen részek Sclavoniához tartoznak, onnan véli világosnak lenni, mert a többi 3 commissiók tagjai névszerint megneveztetnek, ezen vidékre pedig a 3-ik §-ban az mondatik hogy ad commissionem hanc nominati sunt pro Sclavonia ii, quos illi Reguicolae cum Domino Bano electuri sunt, in suo Conventu. E szerint tehát ditio a Dravo usque Mare Adriaticum Sclavoniával egyértelmű volt, amit az 1608: 11 t. ez. 3-ik §-sa az 1609: 28. 1647: 51. törvények is erősitenek. – 1647-ben a 91. törvénycikkely* által a szárazvámok eltörlésére commissiók neveztetnek, s ezeknek munkálódása végett Tiszán innen, Tiszán túl, Dunán innen, Dunán túl fekvő vidékek, és Sclavonia külön jeleltetnek ki. A mi tehát az első négy kerülethez nem tartozik, az mind Scalvoniához tartozik. A kérdéses 3 megyék pedig az emlitett kerületek egyikéhez sem tartoznak, és igy Sclavoniához tartoznak, hasonlót bizonyitván az 1655: 100-ik t. cz. is.*
Az 1538. vízkeresztjén Kőrösön tartott gyűlés határozatai – összesen 26 cikkely – bekerültek a Corpus Iurisba is.
Az 1608: 11. tc. 3. §-a a báni hivatal betöltésére szólítja fel a királyt; az 1609:28. tc. a bánnak a hivatalába való mielőbbi beiktatását kéri; az 1647: 51. tc. ugyancsak a bán kinevezését sürgeti, a 91. tc. megújítja a szárazvámok eltörléséről hozott korábbi országgyűlési határozatokat.
A tc. bizottságokat küld ki a harmincadok és vámok körüli visszaélések megszüntetésére.
Általmegy ezen túl a 4-ik epochára, melly 1715-ben kezdődik. Itt legelső gyanánt jelenik meg az 1715: 92-ik czikkely, melly által a kérdéses 3 megyék Valkóval és Szörénnyel, több magyarországi megyékkel együtt visszakapcsoltatnak.* Megjegyzi azonban, hogy ezen visszakapcsolás csak a Magyar Szent Koronához, nem pedig Magyarország territoriumához történt. Hivatkozik ennek biztonságaúl az ugyanazon esztendei 10-ik t. czikkelyre, melly által Sclavonia és Croatia részére külön Neoacquisitica commisio rendeltetik, s a 85-ik t. czikkelyre, hol a Fáncsy nemzetség Posega és Verőcze megyékben fekvő Petne, Velike Gordova és Babagora, a Dessewffy nemzetség pedig szintén Posega, úgy Valkó és Orbácz megyékbeni Posega, Csernek, Dinovics, Podvercza, Bresztócs, Vaskapu és Eszék várak s helységek iránt azon sclavoniai commissióhoz utasittatnak. – Igy a 91-ik cz[ikkely] 59-ik és 61. §-ban megnevezett helységek Sclavoniában helyheztetnék.* – Igy végtére a 40-ik cikkelyben a Dráva vizének folyama miatt viszálkodás eredvén, ez Sümegh, Baranya és Sclavonia közt eredettnek mondatik. Nem is árt semmit, hogy annak megbirálására az ország nádora lőn kiküldetve, mert 1485-ben a 12-ik t. czikelyben egész Dalmatia a nádor birósága alá vettetik, azért ki merné állitani, hogy ez Magyarországnak territoriális része légyen. – Különben is az mondatván, hogy Palatinus pro proventibus habet in illa certas insulas,* valamint ezen szigeteket nem birja, ugy soha sem is itélt Dalmatiában. Hozzá járul mindekhez hogy az 1723: 88-ik t. cz.-ben a varasdi Generalatus határának visszakapcsolása végett a horvát-, tót- s dalmátországi bánnak elnöksége alatt ommisio rendeltetvén, annak egyszersmind kötelességévé tétetik, ut de Lika Corbava inferiorique Sclavonia cognoscat, ami Magyarország sérelme nélkül nem történhetett volna, hahogy a kérdéses 3 megye hozzája tartoznék. De minden kétséget eloszlat az 1741: 18-ik t. cz., melly által alsó Tótország tömösi és szerémi kerületekkel egyetemben az országhoz visszacsatoltatni rendeltetnek ugyan, de meghagyatik, hogy Magyarország részéről a nádor, Sclavonia részéről pedig a bán nevezzen biztosokat, s ami eszerint alsó Tótországból a Magyar Korona jurisdictiójához vissza fog csatoltatni, az ugyazon esztendei 50-ik czikkelyben báni hatóság alá vettetni rendeltetik.* Ezek szerint megtörtént ugyan 1745-ben az elszakitott részeknek visszakapcsolása, s a Magyar Koronához ugyan, de nem Magyarország territóriumához. Amit kétségen kivül helyheztetnek az 1751-ki országgyülésének irományai, mellyen M[ária] Theresia resolutiojának következésében az incorporatio értelme lett némi vitatás támadván, világosan kimondatott, hogy csupán és egyedül adó tekintetében számittatnak a kérdéses megyék Magyarországhoz, és innen történt, hogy a 23-ik törvény által diaetális voxaik visszaadatván, Magyarországnak és a bánnak törvényhatósága nyilván feltártatott.* És épen ennek következésében lőn az 1791: 59-ik czikkelyben különböztetés végett kimondva, hogy felső Tótország 3 megyéinek, t. i. Zágráb, Kőrös, és Varasd megyéknek contributioja a magyarországi diaetán ugyan, hanem Magyarország adójától egészen különválasztva intéztessék el. Végezetül megemliti, hogy midőn 1791-ben a 26-ik t. cz. 14-ik §-ában az evangelicusoknak jusai csupán Magyarországra szorittattak, Dalmát-, Tót- és Horvátországok pedig municipalis törvényeiknél meghagyattak, kivétel gyanánt alsó Tótországnak némelly helységei általánosan megemlittetnek.* Ha tehát kivánják tudni a KK és RR, hogy azon 3 megyék hová tartozzanak, szükség tudniok, hol feküdjenek ama kivett helységek. Feküsznek pedig Rétfalu, Hurasztin, és Szent László Verőcze vármegyében s Korogy és Tordince Szerémben, s köztök fekszik Posega vármegye. Mindezek mellett még arra is figyelmezvén, hogy a kérdéses 3 megyék úgy béke, mint had idején Horvátországgal ugyanazon egy igazgatás alatt kormányoztatnak s ugyanazon itélőszékekkel birnak, kételkednünk lehetetetlen, hogy nem Magyarországhoz számithatók, hanem Tót-, Horvát- és Dalmátországnak egészitő részei.
Vö. a 176. old. 5. jegyzetével.
Az 59: § az el nem törölt harmincadok között sorolja fel Péterváradot, mint a szlavóniai és tengerparti kerület fő harmincadhelyét, fiókokként pedig Titelt, Szablyát, Kanizsát és Zalánkemént; a 61. §-ban 5 fő és 25 fiók harmincadhely van felsorolva Szlavónia és Horvátország területén.
Az 1485: 12. tc. szavai: „Tota Dalmatia subjacere debet judicio palatini, et pro proventibus habet in illa certas insulas.”
Az 1741: 18. tc.-re l. a 182. old. 27. jegyzetét; az 1741: 50. tc. alsó Szlavónia visszakebelezésével kapcsolatban kimondja, hogy a visszacsatolandó rész „…iurisetioni regni et bani… subordinabitur”.
Az 1751: 23. tc. elrendelte Szerém, Verőce és Pozsega megyéknek a magyar országgyűlésre való meghívását, „salva in reliquo regni Hungariae et banali iurisdicone”.
Vö. a 182. old. 26. jegyzetével.
Ekép a törvényekből hosszasan mutogatott állitásának bővebb bizonyitása végett általmegyen az országos irományokra,* s ezeknek tartalmát hasonló részletességgel és valósággal bámulatos emlékezettel végig taglalgatván; különösen hivatkozik az 1751-ki gravamenek 1-ő, 17-ik s 27-ik pontjaira,* az 1802-ki acták 249-ik és 262-ik lapjaira,* az 1807. 425. lapra s a sérelmek első pontjára,* nem különben az 1825/7. 14-ik s 16-ik pontokra a 158-ik és 159-ik lapokon.* Végre pedig elszámlálja, miként az 1830-ki s a jelen országgyűlések is különös gondra méltatván az ország határainak épségét, a kérdéses 3 megyéket nem csak Magyarországhoz nem számitják, hanem a kitestesitett részeket egyenesen Sclavoniához viszacsatoltatni az előleges sérelmek sorában ismételve sürgeték.*
A korábbi országgyűlések 1790-ig teljesen kiadatlan, azóta fontosabb darabjaikban kiadott irataira. (Találhatók az Országos Levéltár Archivum Regicolare c. gyűjteményében, az egyes országgyűlések rendjében.)
Az 1751. országgyűlés sérelmei és kívánatai sorában az 1. sz. a királynak az országban lakását és az országgyűlés Budán tartását kéri, a XVII. sz. a még végre nem hajtott visszacsatolások (a Részek, a Temesköz stb.) végrehajtását sürgeti, a 27. sz. az armalista nemesek adómentességének tiszteletben tartását kivánja.
Az 1802-i országgyűlés Irásaiban az idézett helyeken a Dalmácia visszacsatolását sürgető sérelem, ill. Dalmácia, Horvátország és Szlavonia sérelmeinek első pontjai vannak.
Az országgyűlés Irásainak idézett lapján a sérelmek sorában az 1. szám alatt – az esztergomi prímási szék betöltését sürgetik a rendek.
Az idézett helyen a magyar Kamara függetlenségének biztosításával kapcsolatos kívánságokról van szó, a három vitás vármegyével kapcsolatban nem szerepel semmi utalás.
A két utolsó országgyűlés előzetes sérelmei sorában, a három megye semmilyen vonatkozásban sem fordul elő. 1830-ban azt kérték a rendek, hogy a szávántúli részeket csatolja vissza a király Horvátországhoz, ill. Dalmáciához (az országgyűlés Irásai, 167. old.), 1833-ban ugyanezt a kérést ismételték meg. L.: Iratok. I. köt. 163.
Keresztül taglalván e szerint az országos irományokat is, beszédje végső részében maga magának tesz ellenvetéseket, s azokat eloszlatja. 1-ő ellenvetés a vármegyéknek Verbőczy szerénti cathalogusa.* De ennek, ugymond, hitelessége még nagyon kétséges. És hibákkal is van tele igy: Baranya helyett Beren, Borsod helyett Boron vármegyéket emlit. Megnevezi Horon vagy Haramvár megyét, mellyről mindazáltal tudjuk hogy csak vár volt és nem megye. Igy emlitést tesz a bosniai megyékről is, azonban Dalmatiáról egy szóval sem emlékezik. Igy Erdélyre nézve is hibás azon lajstrom, mert p. o. Beszterczét, s Fogaras földjét egészen elhallgatja. Ezen ingékony hitelű lajstromra egyébiránt is mindekkorig hivatkozás soha sem történt, s a dolog kétségesnek nem is tartatott, különben 1751-ben bizonnyal el nem mulatták volna elődeink azt eldönteni. Azonban valamint ők nem tették, ugy a KK és RR is bár mindenkoron, s a jelen országgyülésen is szivökön hordozták hazánk épségének tekintetét, s ezen indulattól vezéreltetvén, Erdély iránt egy hosszú dissertatiot irtak felirásukba* a publ[ico-] politicus munkákból, mégis ennyi idők, ennyi tanácskozások után most jutott eszökbe legelőször, Verbőczynek kétséges hitelű lajstrománál fogva Sclavonia ellen követelést támasztani. – 2-ik ellenvetés: hogy egy törvény sem nevezi különösen ezen 3 megyét Sclavonia nevezettel. Azonban fentebbi beszédjére hivatkozva kétségtelennek állitja, hogy a törvények egybevetéséből ezen 3 megyének Sclavoniához tartozása tagadhatlan, s annyival is inkább az, mivel megforditván az okoskodást, egy törvény sincs, melly azokat világosan Magyarországhoz számitaná. – 3-ik ellenvetés, hogy törvényeink a szerémi kerületet Sclavoniától különválasztva emlitik. Igaz ugyan, de ezen kerület csupán politico-comissariaticus tekintetben nevezetik annak, – amint tudjuk, hogy több ilyes kerületekre van hazánk, s a társországok felosztva, – s e részben különös figyelmet érdemel az is, hogy minden kerületek között csupán a temesi, és szerémi veszi nevezetjét vármegyétől, a többiek mind városoktul neveztetnek, ami már csak maga is elég bizonság arra, hogy ezen kerületi nevezet a territorialis kérdéshez nem tartozik.
Vö. 173. old.
Az elsőleges sérelmek sorában. L.: Iratok. I. köt. 137. kk. A felirat Erdélyre és a Részekre vonatkozó pontja Kölcsey munkája volt. Vö.: Országgyűlési Tudósítások. I. köt. 82.
Mivel tehát a KK és RR azon kénszeritett helyzetbe tették ezen főtáblát, hogy a maradék felvilágositásának tekintetéből is érdemileg felelni kéntelen: előterjesztésének gyámokait az izenetbe czáfolatul betétetni kivánja.
Ezen hosszas előterjesztésből azonban (mint már másizben is megjegyzém)* a válaszizenetbe semmi sem tétetett, hanem csak abban sarkallott a fő RR 6-ik felelete, hogy a történetek hosszú sora kétségtelen bizonságot nyujt a fő RR-nek, ezen 3 megyéknek Sclavoniához tartozásáról; amit, ha majd e kérdés diplomaticai feszegetése napirendre kerül, be is fognak tudni bizonyitani, most csak azt jegyezvén meg, hogy ők a dolog érdemének taglalgatásába való béereszkedésre okot nem szolgáltattak, s mind azért, mivel a már felirásba is ment országos végzést változhatlannak tartják, mind azért, mivel igy egyik, mint másik résznek jusait sértetlenül hagyatni kivánják, elébbi véleményöknél megmaradnak.*
Vö. előbb, 183. old.
A főrendek hatodik válaszizenetét l.: Iratok. III. köt. 393. kk.
