b) 1835. február 27. Kerületi ülés. Tárgy: A városi biróságról szóló III. tc.-hez javasolt főrendi módositások vitájának folytatá…
b)
1835. február 27.
Kerületi ülés.
Tárgy: A városi biróságról szóló III. tc.-hez javasolt főrendi módositások vitájának folytatása és befejezése.
1835. február 27.
Kerületi ülés.
Tárgy: A városi biróságról szóló III. tc.-hez javasolt főrendi módositások vitájának folytatása és befejezése.
Február 27-én kerületi ülés. Elnökség: Hertelendy (Zala), Eötvös (Szathmár).
PLATHY Liptó vármegye meghagyásából három rendbéli inditványt tőn: 1. Hogy a hadi adó elhatároztassék s a sérelmek orvosoltassanak.* 2. Hogy az urbér sanctionáltassék s az országgyűlése mind az emlitett urbérnek mihamarébbi foganatba vétele, mind pedig a megakasztott igazságszolgáltatás felnyitása végett eloszlattassék. 3: Hogy minden uj javallatoknak alkalmatos volta felől a tapasztalás nyujthatván legbiztosb adatokat, a többi rendszeres munkák az utolsó (1825/7-ki) országos küldöttség javallata szerint három esztendőkre modo provisorio törvény erejére emeltessenek. (Nevetés.).
Az 1833. márc. 30-án felterjesztett előleges sérelmekre – l.: Iratok. I. köt. 122 kk. – az udvar ez ideig nem adott választ.
Inditványai senkitől sem pártoltatván, a KK és RR általmentek a napirendre s ez az Itélőszékek elrendezése tárgyában költ főrendi válasz taglalgatásának sorában a királyi városi biróság iránti tanácskozás folytatása volt.
Itt a 2-ik §-ban a nemesekre nézve azt javallották a KK és RR, hogy csupán a városi házak és földek legyenek a városi hatóságnak alája vettetve, a főrendek ellenben a városi haszonvételek iránt is ezen hatóságnak alája vettetni javalják a nemeseket, okul adván: hogy a nemesi rend legfőbb oszlopa ezen alkotványos országnak, tőle tehát a közboldogság előmozditásának akadályai nem eredhetnek; akadály lenne pedig, ha még azon nemesek is, kik sorsuk javitása tekintetéből városokba költözvén, s ott kereskedő, vagy művészkép magokat boldogithatván, noha minden városi haszonvételekben részt vesznek, kiváltsági jussoknál fogva mindazáltal a városi birói hatóságot el akarnák mellőzni. Ezáltal nem éretnék el az az igazságszolgáltatásnak azon legszebb része, hogy mindenkire egyenlőn áradjon; a nemzeti szorgalom és kereskedés e szerfelett különböző viszonyok miatt soha tökéletességre nem juthatna s a nemesi rend gyülöletesekké tévén a városiak előtt kiváltságait, önmagát nemcsak a közbizodalomtul, de egy jutalmas élet módjától is lassanként megfosztaná. Egyébiránt is épen nem egyezik az igazsággal, hogy azon jus, mellyet régibb törvényeink, különösen az 1635: 21. cz[ikkely] birtoktalan nemesekre, s adósságokra nézve a városi tanácsoknak átengedett,* épen most, midőn a kor szükségei megerősitést javallanak, ellenző szabály által megtagadtassék.*
Az idézett tc. a városba költözés szabadságát biztositotta a nemeseknek, körülírta jogaikat, de kötelezte őket, hogy a polgári terheket és adókat hordozzák és a polgároknál csinált adósságokért polgári hatóság előtt feleljenek.
A rendi javaslat szóban forgó pontját l.: Iratok. II. köt. 330., a főrendi választ Uo. III. köt. 61. kk.
Ezeknek ellenére SZLUHA ugy nyilatkozott, hogy semmi tekintetben sem kivánja a nemeseket városi hatóságnak alája vettetni. – BERNÁTH ellenben hajlandó volt a fő RR javallatát elfogadni, de csak olly feltétel mellett, hahogy azon városi haszonvételek alatt, mellyek iránt a városi hatóságot nemesekre is kiterjeszteni kivánják, nem egyéb értetik, minta városi házaknak és földeknek haszonvétele, mert ezek járandóság (accessorium) gyanánt tekintődhetvén, azon biróságtól, hová a principale tartozik, követeltséggel el sem vonattathatnak. – Ezen értelem a hangosan sürgetett szavazat elején helybehagyásra látszatott találni, POSZAVECZ mindazáltal szükségesnek vélte, hogy voxolás előtt a fő RR kivánsága tisztában legyen. Ha nem mást értenének a városi haszonvételek alatt, mint a mit Ungh követe* kifejtett, alkalmasint nem lenne nehézség a dologban; de meglehet, hogy a kereskedést és mesterség gyakorlatot értenek városi haszonvétel alatt, ugy kell tehát a kérdést feltenni, ha valjon ily értelemben véve akarják e a KK és RR a nemeseket városi biróságnak alája vettetni? – PFANSMID a fő RR által véleményök támogatására felhozott, s fentebb általam is előterjesztett okokbul világosan megmutatja, hogy különösen ezt, nem pedig a városi házak és földek haszonvételeit értik a fő RR, s ANDRÁSSYval együtt a kérdést ily értelemben sürgeti feltétetni. – SZABÓ kifejté, hogy háromféle lehet a városi haszonvételek értelme. Egyik, mellyet az Unghi követ kifejtett, erre nézve azonban nem szükség különös törvényt alkotni, általános szabály lévén a törvénytudományban, quod accessorium sequatur principate.* 2-ik értelem lehet; a városbani királyi jóvoltok (regale beneficiumok) haszonvételé. Ez azonban földesúri jog lévén, kérdésbe szintén nem jöhet; 3-ik a kereskedésnek s kéz- és gyármüvészetnek gyakorlata, s itt már elveikhez hivek maradtak a fő RR, mert ők az úrbérben is úri jussokat akartak ezekből faragni,* s itt is territorialis jussá szeretnék azokat alakitani; de a KK és RR valamint amott ellenkeztenek, ugy itt sem járulhatnak eme sérelmes kivánsághoz megegyezésökkel. BUDAHÁZY azonban bárminő legyen is a fő RR értelme, ugy tekinti a szóban forgó haszonvételeket, mint a városi lakás következményeit és igy tekintve, valamint nem szolgál a nemesi kiváltság kisebbségére, hogy városi javaiktól a nemesek is adóznak, ugy semmi sem állhat ellent, hogy a városi haszonvételeknek, mint a városi lakás, és telek járandóságainak tekintetében is alája legyenek a városi hatóságnak vettetve, amint ezt a jó rend, s magoknak a nemeseknek saját hasznuk is kivánja, mert különben mindenki óvakodni fog a nemes kereskedővel, vagy mesteremberrel való szövetségtől, és különben is a városi hatóság ezekre nézve maiglan is divatozott. – Azonban HERTELENDY MIKSA és SZÉLL ugy vélekedtenek, hogy a KK és RR szerkeztetésével is czélt érhetni, mert egy nemesnek sem kötvék kezei, hogy magát (ha akarja) városi biróságnak alája vethesse; de a fő RR javallata olly tágas értelmű, hogy a nemeseknek még személyeikre is értetődhetnék, sőt azokra is, kik állandóan nem városi lakosok, hanem csak valamelly kereskedésnek részesei.
Bernáth Zsigmond.
A Hármaskönyv II. rész 52. cím 3. § szerint „accessorium debet sequi forum sui principalis.
Vö. a boltnyitás joga körül kifejlődött hosszú vitákkal.
Ezen vitatások értelmében a királyi városokra nézve nem igen kedvezőleg folyván a szavazat, miután a különben gyakran szabadelmű Szathmár, Szabolcs, Borsod, Torna, Békés, Temes, Posony, Sopron, Nógrád, Komárom, Somogy s más megyék is a városi hatóság megszoritására nyilatkoztanak.
BALOGH ilyformán szóllott: Sajnállom, hogy azokkal, kikkel ekkorig együtt szavazni dicsőségemnek tartottam, most egyet nem érthetek; de örömest engedni fogok, ha nézetimnek fonákságáról meggyőzettetem, mert előttem eddig legalább dönthetlen elv gyanánt áll az, hogy valameddig a királyi városokkal nem egyesülünk, valameddig azon közfalak, mellyeket irigység, a constitutionalis szabadság fonák képzete, s egymás elleni törekvés rakott szerencsétlen nemzetünk eldarabolására, le nem döntetnek, mindaddig a valódi szabadságnak s abból eredő társaságos köz jóvoltoknak illő fokára nem emelkedhetünk. Mindezeknek megszerzéséhez erő kivántatik, s erős csak az egyesült nemzet lehet, a széltdarabolt felett pedig könnyű a hatalmas kormányoknak önkényt gyakorolni. Szomoru példa gyanánt áll előttünk a testvér hon, Erdély! Im a kormány eloszlatá Erdélynek országos gyülését egy olly parancs által, melly akármelly orosz ukáznak, vagy török fermánnak becsülletére válnék;* tette pedig ezt, és tehette azért, mert támaszra gondol találni azon néptömegben, mellyet a nemzet magától eltaszitott. Igen is Te[kinte]tes RR! csak az egyesült nemzetben van erő, mi pedig egyesülés helyett eltaszitjuk magunktól a kir. városokat. Azt vetik ugyan ellenem, hogy a kir. városok hibás szerkezetöknél fogva függésben vannak a kormánytól. De kérdem én tettünk e valamint eme függésbőli felszabaditásukra? Semmit sem tettünk sőt azon dolgozunk, hogy minden független embereket, kik a városok önállását, mellyre mi őket örökös szemrehányásaink mellett sem emeljük, előmozdithatnák, tőlök mind inkább inkább elszakitsuk, én pedig szentül hiszem hogy ha független embereket nem vonunk bé a városok érdekébe, soha sem lesz elegendő erejök magokat a panaszlott függésből kimenteni. – Mondják azt is: hogy nem tanácsos a városi hatóságot szélesiteni, mig tisztviselőit az electa communitas választja. Én szivből óhajtom, hogy ez igy ne legyen, s azért midőn Somogy követe a szabad választást inditványba hozá, inditványát megyém szózatjával pártolám.* De hiszem a vármegyéknek absoluta töbsége határozá, hogy a városi magistratust továbbá is az electa communitas válasza mind addig, mig a Publico Politicum Operatumban mást nem rendelnek az ország Rendei. Ez igy lévén, miután mi önként fejökre állitottuk őket, minő igazzal tehetünk a városoknak szemrehányásokat, hogy lábbal égfelé állanak? – Végre még különösen az is vettetik ellenem, hogy nemcsak magok a városok mint moralis testület politicai tekintetben, hanem a városi magistratusok birói eljárásaiban sem függetlenek. De kérdem én, hol van hazánkban a függetlenség valódi értelmében független biróság? Talán a Kir. Tábla az, mellynek tagjait kormány kéje nevezi? Vagy a megyei törvényszék mellynek biráit a közönségesen hibásnak ismért restauratión választják? Azon birákat nevezhetjük e függetleneknek, kiket egy hatalmas perlekedő fél igazságos itélet miatt a jövő restauration hivataluk elvesztésével fenyegethet? És mivel hibás a megyék választási rendszere, kinek jutott azért eszébe kivánni, hogy mig ez a Publico-Politicumban meg nem javittatik, addig a megyei biróság hatóságát meg kell szoritani? Én tehát ujólag és ujólag mindég állitom, hogy valameddig nemzetünknek külön karzatai közös érdekben nem egyesülnek, mindaddig a szabadságnak alkotványos nemzethez illő fokára nem emelkedhetünk. Ez volt, s ez lészen tetteimnek vezérelve, s azért küldőim utasitása szerint is, a nemeseket mindenekben (az egy személyes ügyeket kivéve) a városi biróságnak alája vetem.
Az erdélyi országgyűlés febr. 6-án Wesselényi kőnyomdájának betiltásával kapcsolatban éppen a sajtószabadság ügyét vitatta meg, amikor megjelent a királyi biztos és felolvasta király jan. 29-én kelt leiratát az országgyűlés bezárásáról. A leiratban a király kemény szavakkal korholta a rendeket az alkotmányos követelések melletti kitartásukért, végzéseiket megsemmisítette és hazatérésre szólította fel őket. A feloszlató rendeletet l. az Erdélyi Nagyfejedelemség 1834-ik esztendőben május 26-ára Kolozsvár sz. kir. városba hirdetett országgyűlésnek Irománykönyve, Kolozsvár 1834, 165. kk. – A feloszlatást rövidesen újabb rendeletek követték, amelyek felfüggesztették az alkotmányt és teljhatalommal ruházták fel Estei Ferdinánd főherceget.
Először a tc. országos ülésbeni tárgyalásánál 1834. ápr. 10-én – Országgyűlési Tudósítások. III. köt. 51. – majd a főrendi válasz tárgyalásakor, febr. 16-án. (L. előbb, 215. old.)
Erre SZABÓ megjegyzé hogy az egyesülésnek eszközlése a Publico Politicum körébe tartozik. – KOCSI HORVÁTH, hogy a viszaélések hatósága szélesitésének árán egyeséget eszközölni nem akar.
ANDRÁSSY: Az egyeség nem alávetésben áll. Bars vármegye követje hazánknak minden biróságait egyaránt ocsárolá, mind azokat mellyek kormány által neveztetnek, mind pedig azokat, mellyeket szabad választás igtat székeibe. Ha ő ezen módok félrevetésével az itélőszékek alkotásának egy harmadik jobb módját tudja megnevezni, ugy én őtet nem csak hazánk, hanem egész Európa legdicsőbb férfiának fogom tisztelni. De megvallom, hogy ilyesminek lehetősége felől nagyon kételkedem.
PÓSFAY (Posony városa): Bars lelkes követének szemére vettetik, hogy hazánknak minden itélőszékeit egyiránt ócsárolva gyalázza; én pedig állitom, hogy ő tizedrész annyit sem mondott a biróságok ellen, mennyit a Tek[intetes] RR a városi biróság kisebbitésére mondottanak. Egyébiránt változhatlan elhatározottsággal kinyilatkoztatom (és nyilatkozásomtól soha el sem állok), miképen egy lelkes városi magistratusban szint annyi, s gyakran több birói függetlenség találtatik, mint egy szolgabiróban, allispányban vagy vármegyei biróságban. (Zugás! – Nem méltó feleletre!!) Tessék bár mondani amit tetszik, de én állitásom mellett maradok, s az összehasonlitástól soha nem rettegek.
KOCSI HORVÁTH: Rövid replicám legyen azon számtalan comissiókra emlékeztetés, mellyek a kir. városok magistratusai ellen egymást felváltva folyamatban vannak. – B. PRÉNYI: A hasonlitás hibás alapon nyugoszik, mert egy lelkes városi magistratust hasonlit össze egy lelketlen sedriával.
SZUCSICS: Provocationak tekintvén Pozsony városa követének előterjesztését, a városi magistratusok viszaéléseinek bizonyitványául tudatja a RRkel, miképen sz[abad] kir. Zombor városának választott polgársága meg lévén a magistratus által követeik részére adandó utasitásban gátoltatva, Bács vármegye követeihez folyamodott azon kérelemmel, hogy az ország Rendeihez intézett, s 80 választott polgár aláírása alatt költt esedező levelét bémutassák, és előmozditsák. Ezen esedezést (mellynek pertractatióját egyébiránt annak idejére feltartja) mostan felolvasá. Foglalatja röviden abban sarkallik, hogy azon választott polgárság a törvényhatóságokkal közlött rendszeres munkák felvételének alkalmával követei számára utasitást dolgozván, többi közt azt is javallatba tette, hogy a városi tanács tagjai jelenleg időszakonkénti választás alá nem esvén s emiatt a városi hatóságnak kezeikbe tett hatalmával gyakran tetemesen visza élvén, törvény alkottassék az iránt hogy a városi magistratus, ugy amint a vármegyékben szokott, minden kivétel nélkül három évenként restauráltassék. Az utasitásnak ezen pontját a magistratus önkényleg kitörülte s megsemmisitette; és eként a képviselő, just a választott polgárságtól s általa képzett 22 ezernyi városi népességtől, erő hatalommal magához ragadta.
PÓSFAY feleletül megjegyzé, hogy valamint más törvényhatóságokban, ugy a kir. városokban is kettős része van a közigazgatásnak, politicai és birói. Hogy politicai tekintetben sok javitani való van a kir. városokban, nyilván elösmeri, de ujabban is állitja, hogy birói tekintetben a városi magistratusok egészen függetlenek, amit tettel is bébizonyitottak, és bátran fel meri szóllitani Veszprém megyének követét is, hozzon elé az emlegetett sok commissiok közül avagy csak egyet is, melly a városi tanácsok birói eljárása miatt lenne, vagy lett volna rendelve. – KOCSI HORVÁTH megvallja ugyan, hogy Posony városa követével nem örömest bocsájtkozik ugyan szóváltásba, mivel őt mindenkoron a szabad választás érve mellett hallotta szóllani, mindazáltal nehogy egyes adatokra legyen kéntelen kiereszkedni, csak annyit válaszol, hogy tulajdon azon egy tagokra lévén a városokban mind a köz igazgatási, mind a birói eljárás bizatva, miután az elsőre nézve maga a követ úr is elösmeré a visszaélések divatozását, nem igen fogja állithatni, hogy tulajdon azon egy kezek a másodikban egészen tisztán maradnak.
Ami egyébiránt magát a kérdés velejét illeté, ez alkalommal is semmi sem ütött ki kedvezőbben a királyi városokra, mint midőn a dolog elsőben forgott tanácskozás alatt. Nevezetesen a kérdésben lévő pont iránt a fő RR véleménye csupán Zemplén, Bihar, Csanád, Krassó, Trencsin, Zala, Bars, Honth, Zólyom vármegyék, s a Jászkun kerületek által pártoltatott, a RR szerkeztetése tehát igen nagy szótöbbséggel megmaradt, melly szótöbbség magát minden következett lényeges kérdéseknél kevés különbözéssel megtartotta, ugy hogy ami kedvező volt a királyi városokra nézve a fő RR javallatában, abból egyátaljában semmi sem lőn elfogadva. – A kir. városok mellett minden kérdésnél legtisztább s állandó hajlandósággal szavaztak Bars, Honth, Zemplén, Bihar és Krassó vármegyék.
Többnyire száraz szavazattal dőlvén tehát el a fennforgó kérdések, e tárgyról többé semmi érdekes vitatást nem irhatok. – A szavazatok következményei e következendők:
1. A 2-ik §. 2-ik része eránt, melly a kötelező levél által magát városi biróság alá vető nemesekről rendelkezik, csupán azt kivánták a fő RR, hogy ezen pont fontossága miatt külön szakaszba tétessék. – Szavazat nélkül elfogadtatott.
2. A 3-ik §-ban csupán stylisticai módositás iránti javallat fordulván elő, ez is elfogadtatott.
3. A 4-ik §-ban azt kivánták a fő RR, hogy midőn adóssági kötelező levélben különös biztositó zálog (specialis hypotheca) gyanánt nemesi és polgári javak együtt vannak lekötve, a hitelezőnek szabad választásában álljon perét akár nemesi, akár városi biróság előtt folytatni. De ha előlegesen polgári vagyon van lekötve, a biróság egyenesen a várost fogja illetni. – A KK és RR 33 voxal 16 ellen félrevetvén a fő RR javallatát, valamint előbb, ugy most is mind a két esetre nézve nemesi itélőszéket rendeltek birónak.
4. Az 5-ik §. csupán a városi adóbeli tartozásokra nézve vetette a nemeseket városi biróságnak alája, – a fő RR ezen hatóságot ki akarták terjeszteni minden terhekre, mellyek a városban lakó nemeseket a törvények értelmében illetik, ugy nem különben a házbéri tartozásokra is. – A fő RR első javallata közfelkiáltással, a második 30 voxal 19 ellen félre vettetett.
5. Kivánták a fő RR, hogy a birtoktalan nemesek auszugalis tartozásaik iránt városi hatóság alatt legyenek. 38 voxal 11 ellen szintén félrevettetett.
6. Végre a 7-ik §-nál a RR kivánságával ellenkezőleg, a jó rend s közbátorság tekintetéből azt javallották a fő RR, hogy a városbani nemeseknek nem nemes cselédjeik mind személyeikre, mind vagyonaikra nézve városi biróság alá tartozzanak. – Ami szintén hasonló nagy szótöbbséggel el nem fogadtatott, s a kir. városok itélő széke felőli 3-ik t. cz. eként csekély változtatással az előbbeni szerint ujólag meghagyatott.*
Az egyes pontokkal kapcsolatos valamennyi vitás kérdés felmerült már a tc. első kerületi, országos és főrendi vitái során is. L.: Országgyűlési Tudósítások. II. köt. 471. kk., III. köt. 46. kk., 202. kk. – A rendi törvényjavaslat szövegét l.: Iratok. II. köt. 329. kk., a főrendek észrevételeit: Uo. III. köt. 60. kk.
Február 28-án Felséges Királyunk változó egészsége jobbulásáért közönséges könyörgéssel isteni szolgálat tartatván, kerületi ülés nem vala.
Martius 1-ő napján vasárnapi szünet. Martius 2-án kerületi ülés alatt tudósitás érkezett Bécsből, hogy Ő cs. kir. Fensége 1-ő Ferencz a mult éjjel, egy óra tájban az örökkévalóságba átköltözött.*
I. Ferenc osztrák császár és magyar király 43 évi uralkodás után 1835. márc. 2-án halt meg.
